32003F0080

A Tanács 2003/80/IB kerethatározata

(2003. január 27.)

a környezet büntetőjog általi védelméről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 29. cikkére, 31. cikke e) pontjára és 32. cikke (2) bekezdésének b) pontjára,

tekintettel a Dán Királyság kezdeményezésére [1],

tekintettel az Európai Parlament véleményeire [2],

mivel:

(1) Az Uniót aggasztja a környezettel kapcsolatos bűncselekmények szaporodása és azok hatásai, amelyek növekvő mértékben terjednek át azoknak az államoknak a határain, amelyekben a bűncselekményeket elkövetik.

(2) Az ilyen bűncselekmények fenyegetik a környezetet, és ennek megfelelően kemény válaszintézkedést tesznek szükségessé.

(3) A környezettel kapcsolatos bűncselekmények a tagállamok számára közös problémát jelentenek, és ennek megfelelően a tagállamoknak összehangoltan kell fellépniük a környezet büntetőjogi védelme érdekében [3].

(4) Az Európai Bizottság 2001. márciusában az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikkének (1) bekezdése alapján javaslatot nyújtott be a környezet büntetőjog általi védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre [4].

(5) A Tanács indokoltnak ítélte, hogy ebbe a kerethatározatba több, a javasolt irányelvben szereplő lényegi rendelkezést beépítsen, különösen azokat, amelyek meghatározzák, hogy a tagállamoknak saját hazai joguk alapján mely cselekményeket kell bűncselekménynek minősíteniük.

(6) Az Európai Parlament a javasolt irányelvről 2002. április 9-én nyilvánított véleményt. Az Európai Bizottság 2002. októberében az irányelvre vonatkozó módosított javaslatot nyújtott be az Európai Közösséget létrehozó szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján. A Tanács nem tartotta indokoltnak, hogy ezt a kerethatározatot azon az alapon módosítsa.

(7) A Tanács fontolóra vette ezt a javaslatot, de arra a következtetésre jutott, hogy a Tanács általi elfogadásához szükséges többség nem érhető el. Az említett többség úgy ítélte meg, hogy a javaslat túllép az Európai Közösséget létrehozó szerződés által a Közösségre ruházott hatáskörön, és hogy a célkitűzéseket az Európai Unióról szóló szerződés VI. címe alapján kerethatározat elfogadásával el lehet érni. A Tanács úgy ítélte meg továbbá, hogy ez a kerethatározat az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikke alapján megfelelő eszköz arra, hogy a tagállamok számára kötelezővé tegye, hogy a büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek. A Bizottság által benyújtott módosított javaslat jellegénél fogva nem tette lehetővé, hogy a Tanács megváltoztassa az ebben a kérdésben elfoglalt álláspontját.

(8) A környezettel kapcsolatos bűncselekményekért nemcsak a természetes személyeknek, de a jogi személyeknek is felelősségre vonhatóknak kell lenniük.

(9) A tagállamoknak a fenti bűncselekmények tekintetében kiterjedt joghatóságot kell kialakítaniuk, hogy elkerülhető legyen, hogy a természetes vagy jogi személyek kibújjanak a büntetőeljárás alól egyszerűen amiatt, hogy a bűncselekményt nem az adott tagállam területén követték el.

(10) 1998. november 4-én az Európa Tanács elfogadta a környezet büntetőjog általi védelméről szóló egyezményt, amelyet figyelembe vettek e jogi eszköz rendelkezéseinek megfogalmazásakor,

ELFOGADTA EZT A KERETHATÁROZATOT:

1. cikk

Fogalommeghatározások

E kerethatározat alkalmazásában:

a) "jogellenes": valamely törvény, közigazgatási rendelet vagy valamely illetékes hatóság által hozott határozat megsértése, beleértve a közösségi jognak a környezet védelmét célzó kötelező rendelkezéseit érvényre juttatókat is;

b) "víz": mindenféle talajvíz és felszíni víz, beleértve a tavak, folyók, óceánok és tengerek vizét is;

c) "jogi személy": bármely jogalany, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ilyen jogállással rendelkezik, kivéve az államokat vagy a közhatalmat gyakorló egyéb közjogi szerveket, illetve a nemzetközi közjogi szervezeteket.

2. cikk

Szándékos bűncselekmények

Valamennyi tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy hazai joga alapján bűncselekményként határozza meg:

a) anyagok vagy ionizáló sugárzás levegőbe, talajba vagy vízbe történő kibocsátását vagy bejuttatását olyan mennyiségben, amely bármely személy halálát vagy súlyos sérülését okozza;

b) anyagok vagy ionizáló sugárzás levegőbe, talajba vagy vízbe történő jogellenes kibocsátását vagy bejuttatását olyan mennyiségben, amely azok állapotának tartós vagy jelentős romlását, bármely személy halálát vagy súlyos sérülését, illetve védett műemlékek, más védett tárgyak, tulajdon, az állatok vagy növények jelentős károsodását okozza vagy okozhatja;

c) hulladék – beleértve a veszélyes hulladékot is – jogellenes ártalmatlanítását, kezelését, tárolását, szállítását, kivitelét vagy behozatalát, amely bármely személy halálát vagy súlyos sérülését, vagy a levegő, a talaj, a víz minőségének, vagy az állatoknak vagy növényeknek a jelentős károsodását okozza vagy okozhatja;

d) olyan üzem jogellenes működtetését, amelyben veszélyes tevékenységet végeznek, és amely az üzemen kívül bármely személy halálát vagy súlyos sérülését, vagy a levegő, a talaj, a víz minőségének, vagy az állatoknak vagy a növényeknek a jelentős károsodását okozza vagy okozhatja;

e) nukleáris anyagok vagy más veszélyes radioaktív anyagok jogellenes gyártását, kezelését, tárolását, használatát, szállítását, kivitelét vagy behozatalát, amely bármely személy halálát vagy súlyos sérülését, vagy a levegő, a talaj, a víz minőségének, vagy az állatoknak vagy növényeknek a jelentős károsodását okozza vagy okozhatja;

f) vadon élő növény- és állatfajok vagy azok részeinek jogellenes birtoklását, befogását, károsítását, elpusztítását vagy az azokkal folytatott kereskedést, legalább azokon a helyeken, ahol azokat a kihalás veszélye fenyegeti a nemzeti jogban meghatározottak szerint;

g) az ózont lebontó anyagok jogellenes kereskedelmét;

abban az esetben, ha azt szándékosan követik el.

3. cikk

Gondatlanságból elkövetett bűncselekmények

Valamennyi tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy hazai joga alapján bűncselekményként határozza meg a 2. cikkben felsorolt bűncselekményeket abban az esetben, ha azokat gondatlanságból, vagy legalább súlyos gondatlanságból követik el.

4. cikk

Részvétel és felbujtás

Valamennyi tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy hazai joga alapján a 2. cikkben említett tevékenységekben való részvétel, illetve az azokra való felbujtás büntethető legyen.

5. cikk

Szankciók

(1) Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 2. és 3. cikkben említett tevékenységek hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal legyenek büntethetők, beleértve legalább a súlyos esetekben a személyi szabadságtól való megfosztással járó, és kiadatás alapjául szolgáló szankciókat is.

(2) Az (1) bekezdésben előírt büntetőjogi szankciókhoz más büntetések, illetve intézkedések is társulhatnak, különösen természetes személyek eltiltása hivatalos engedélyt vagy jóváhagyást igénylő tevékenység folytatásától, vagy társaság, illetve alapítvány létesítésétől, vezetésétől vagy irányításától, ha az elítéléséhez vezető tények egyértelműen hasonló bűnös tevékenység folytatásának a kockázatára utalnak.

6. cikk

Jogi személyek felelőssége

(1) Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyeket felelősségre lehessen vonni a 2. és 3. cikkben említett tevékenységért, amelyet javukra akár egyénileg vagy akár a jogi személy szervének részeként eljáró olyan személy követett el, aki a jogi személyen belül vezető beosztást tölt be

a) a jogi személy képviseletére való jogosultság alapján, illetve

b) a jogi személy nevében történő döntéshozatali hatáskör alapján, illetve

c) a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának hatásköre alapján,

valamint a 2. cikkben említett tevékenységek elkövetésében bűnsegédként vagy felbujtóként való érintettségért.

(2) Az (1) bekezdésben szabályozott eseteken kívül valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a jogi személyt felelősségre lehessen vonni abban az esetben, ha az (1) bekezdésben említett személy által gyakorolt felügyelet vagy ellenőrzés hiánya tette lehetővé, hogy a jogi személynek alárendelt személy a jogi személy javára a 2. és 3. cikkben említett bűncselekményeket elkövesse.

Valamely jogi személy (1) és (2) bekezdés szerinti felelőssége nem zárja ki az olyan természetes személyek elleni büntetőeljárást, akik a 2. és 3. cikkben említett tevékenységben tettesként, felbujtóként vagy bűnsegédként vesznek részt.

7. cikk

Jogi személyekre alkalmazható szankciók

Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 6. cikk szerint felelősségre vont valamely jogi személyt hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal lehessen büntetni, amelyek büntetőjogi vagy nem büntetőjogi pénzbüntetéseket foglalnak magukban, de más szankciókra is kiterjedhetnek, úgymint:

a) kizárás az állami juttatásokra vagy támogatásokra való jogosultságból;

b) átmeneti vagy tartós eltiltás ipari vagy kereskedelmi tevékenység gyakorlásától;

c) bírói felügyelet alá helyezés;

d) bírósági felszámolási végzés;

e) meghatározott intézkedések meghozatalára való kötelezés a büntetőjogi felelősség alapjául szolgáló tevékenység következményeinek elkerülése érdekében.

8. cikk

Joghatóság

(1) Valamennyi tagállam meghozza a szükséges intézkedéseket a 2. és 3. cikkben említett bűncselekményekkel kapcsolatos joghatóságának megállapítására, ha a bűncselekményt:

a) részben vagy egészben a saját területén követték el, abban az esetben is, ha a bűncselekmény hatásai teljes mértékben másutt jelentkeznek;

b) az adott tagállamban lajstromozott vagy a lobogója alatt hajózó hajó vagy repülőgép fedélzetén követték el;

c) a tagállam területén bejegyzett székhellyel rendelkező jogi személy javára követték el;

d) saját állampolgára követte el, ha a bűncselekmény az elkövetés helyén büntetőjogilag büntetendő, vagy ha az elkövetési hely semmiféle területi joghatóság alá sem tartozik.

(2) A 9. cikk rendelkezéseit figyelembe véve bármely tagállam dönthet úgy, hogy nem, vagy csak meghatározott esetekben és körülmények között alkalmazza az alábbi rendelkezésekben meghatározott, a joghatóságra vonatkozó szabályokat:

a) az (1) bekezdés c) pontja;

b) az (1) bekezdés d) pontja.

9. cikk

Kiadatás és büntetőeljárás

(1) a) Valamennyi tagállam, amely saját joga szerint még nem adja ki saját állampolgárait, meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megállapítsa joghatóságát a 2. és 3. cikkben szabályozott bűncselekmények tekintetében, ha azokat saját állampolgárai a tagállam területén kívül követik el.

b) Valamennyi tagállam, ha valamely állampolgára valamely másik tagállamban állítólag a 2. és 3. cikkben említett tevékenységekhez kapcsolódó bűncselekményt követett el, és a tagállam a szóban forgó személyt kizárólag állampolgársága alapján még nem adja ki a másik tagállamnak, az ügyet megfelelő esetben eljárás lefolytatása céljából saját illetékes hatóságai elé terjeszti. Az eljárás lefolytatásához a bűncselekménnyel kapcsolatos ügyiratokat, adatokat és tárgyakat a kiadatásról szóló európai egyezmény 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerint átadják. A megkereső tagállamot tájékoztatják a megindított eljárásról és annak eredményéről.

(2) E cikk alkalmazásában valamely tagállam állampolgára a szóban forgó állam által a kiadatásról szóló 1957. december 13-i európai egyezmény 6. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontjának megfelelően tett nyilatkozata alapján értelmezendő.

10. cikk

Végrehajtás

(1) A tagállamok elfogadják azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy 2005. január 27-éig megfeleljenek az ebben a kerethatározatban foglalt rendelkezéseknek.

(2) A tagállamok 2005. április 27-éig eljuttatják a Tanács Főtitkárságához és a Bizottsághoz azoknak a rendelkezéseknek a szövegét, amelyekkel az ebből a kerethatározatból fakadó kötelezettségeiket nemzeti jogukba átültetik. Ennek a tájékoztatásnak és a Bizottság írásbeli jelentésének alapján a Tanács legkésőbb 2006. január 27-éig megvizsgálja, hogy a tagállamok milyen mértékben hozták meg azokat az intézkedéseket, amelyek szükséges ahhoz, hogy megfeleljenek ennek a kerethatározatnak.

11. cikk

Területi hatály

E kerethatározatot alkalmazni kell Gibraltárra.

12. cikk

A hatálybalépés napja

E kerethatározat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

Kelt Brüsszelben, 2003. január 27-én.

a Tanács részéről

az elnök

G. Papandreou

[1] HL C 39., 2000.2.11., 4. o.

[2] A 2000. július 7-i (HL C 121., 2001.4.24., 494. o.) és 2002. április 7-i (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) vélemény.

[3] Lásd a mellékletet is.

[4] HL C 180. E, 2001.6.26., 238. o.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A Tanács tudomásul veszi, hogy Ausztria kisebb jelentőségű ügyek tekintetében a 2. cikk f) és g) pontjának, valamint a 3. cikknek szabálysértési joga szerinti hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók előírásával kíván megfelelni.

--------------------------------------------------