(1)   E rendelet hatálya minden olyan áru fuvarozására kiterjed, amelynek feladási vagy rendeltetési helye valamelyik tagállam területén található, a tagállamok és harmadik országok vagy társult országok közötti áruszállításokat is ideértve.

(2)   E rendeletet csak a Közösség területén belüli útszakaszokra kell alkalmazni.

(3)   E rendelet hatálya akkor is kiterjed a vasúton, közúton vagy belvízi úton bonyolított fuvarozásra, ha az út más szakaszain az árufuvarozáshoz más szállítási módozatot vesznek igénybe.

(1)   Közösségen belüli árufuvarozás terén tilos az olyan megkülönböztetés, amely abban nyilvánul meg, hogy a fuvarozók azonos áruk azonos viszonylatban történő fuvarozása esetén különböző díjakat és feltételeket állapítanak meg a fuvarozott áru származási országa vagy rendeltetési helye alapján.

Ez a tilalom nem érinti a magánjogi szerződések érvényességét.

(2)   Ugyancsak tilos a díjszabáson keresztül vagy más módon úgy meghatározni a fuvardíjakat és feltételeket, hogy azok alkalmazása az (1) bekezdés értelmében hátrányos megkülönböztetést eredményezne.

(3)   Az e cikkben foglalt tilalmak 1961. július 1-jén lépnek hatályba.

(1)   1961. július 1-je előtt a kormányok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot minden olyan díjszabásról, illetve a saját területükön alkalmazott formális vagy egyéb, a fuvardíjakra és fuvarozási feltételekre vonatkozó megállapodásról, amelyek szerint azonos árukra azonos viszonylatban az áru származási vagy rendeltetési országától függően különböző fuvardíjakat és feltételeket írnak elő. A később hozott ilyen jellegű intézkedéseket is azonnal be kell jelenteni a Bizottságnak.

(2)   1961. január 1-je előtt a fuvarozással foglalkozó vállalkozások kötelesek megadni kormányaik számára az előző bekezdésben említett díjszabásokra, illetve formális vagy egyéb, a fuvardíjakra és fuvarozási feltételekre vonatkozó megállapodásról szóló információkat, és a később hozott ilyen jellegű intézkedésekről is kötelesek azonnal tájékoztatást adni kormányaik számára.

(3)   E cikk rendelkezései azoknak az áruküldeményeknek a fuvarozására vonatkoznak, amelyek feladási vagy rendeltetési helye valamelyik tagállamon belül található.

(1)   A Közösségen belüli minden egyes áruküldeményt az alábbi adatokat tartalmazó fuvarokmánynak kell kísérnie:

(2)   A fuvarokmányokat két példányban kell kiállítani, és azokat sorszámmal kell ellátni. Az egyik példánynak az árut kell kísérnie; a másik példányt a fuvarozó köteles sorszám szerint rendezve a fuvarozás időpontjától számított két évig megőrizni. Ez utóbbi példányon szerepelnie kell a teljes és végleges fuvardíjaknak, bármilyen formában alkalmazzák is azokat, valamint a fuvardíjakra és feltételekre kiható engedményeknek vagy egyéb tényezőknek.

(3)   Amennyiben a már létező okmányok is alkalmasak az (1) bekezdésben felsorolt összes információ megadására, és a fuvarozók nyilvántartási és elszámolási rendjével együtt lehetővé teszik a fuvardíjak és fuvarozási feltételek teljes körű ellenőrzését annak megállapítása végett, hogy a Szerződés 79. cikkének (1) bekezdésében említett hátrányos megkülönböztetéseket megszüntették-e vagy elkerülték-e, úgy a fuvarozók részéről nincs szükség új okmányok bevezetésére.

(4)   A fuvarokmányok megfelelő kitöltéséért a fuvarozó felel.

(1)   A 6. cikk rendelkezései 1961. július 1-jén lépnek hatályba.

(2)   A Bizottság azonban az említett időpont előtt és a Tanáccsal való konzultációt követően kiadott rendelet szerint egyes fuvarozási kategóriák esetében legkésőbb 1964. január 1-jéig elhalaszthatja a hatálybalépés időpontját.

(1)   E rendelet 5. cikkének sérelme nélkül, a kormányok és a vállalkozások a Bizottság kérésére kötelesek megadni a díjszabásokkal, illetve a fuvardíjakról és fuvarozási feltételekről szóló formális vagy egyéb megállapodásokkal kapcsolatos minden szükséges kiegészítő információt.

(2)   A Bizottság legalább egy hónapos határidőt szabhat meg ezen információk megadására.

(3)   Amennyiben a Bizottság információszolgáltatásra szólít fel egy vállalkozást, úgy köteles erről az információkérés egy példányának megküldésével haladéktalanul értesíteni a vállalkozás székhelye szerinti tagállam kormányát.

(4)   Az információt meg lehet tagadni, ha annak kiszolgáltatását a tagállam ellentétesnek tartja alapvető biztonsági érdekeivel.

(1)   Minden olyan fuvarozó, amely az áru származási vagy rendeltetési helye alapján különböző díjakat és feltételeket állapít meg azonos áruk azonos viszonylatban történő fuvarozására, a Bizottság kérésére köteles bizonyítani, hogy eljárása nem sérti az e rendeletben foglalt rendelkezéseket.

(2)   A különböző díjak és feltételek alkalmazása nem jelenti e rendelet megsértését, amennyiben ez kizárólag a fuvarozók közti verseny eredménye, illetve az adott viszonylatban történő fuvarozás sajátosságaiból adódó technikai vagy gazdasági jellegű működési feltételekre vezethető vissza.

(1)   Az árufuvarozással foglalkozó szállítmányozók és az árufuvarozási szolgáltatások közvetítői kormányuk vagy a Bizottság kérésére kötelesek megadni a nyújtott szolgáltatásokkal, valamint az alkalmazott díjakkal és feltételekkel kapcsolatos információkat.

(2)   Ez a követelmény vonatkozik a közvetlen fuvarozási mellékszolgáltatásokat végző vállalkozásokra is, amennyiben a nekik és a fuvarozóknak járó díjakat egy összegben fizetik meg.

(3)   A 11. cikk (2), (3) és (4) bekezdésének rendelkezései az e cikk szerinti információkérésre is vonatkoznak.

(1)   A tagállamok kötelesek ellenőrizni e rendelet 5. cikkének (2) bekezdésében, 6. és 11. cikkében foglalt kötelezettségek, valamint a 13. cikkben foglalt információszolgáltatási kötelezettség betartását.

Ennek érdekében a Bizottsággal való konzultáció után 1961. július 1-jéig meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket.

(2)   Amennyiben e rendelet végrehajtása megkívánja, a Bizottság tisztségviselőket vagy szakértőket küldhet ki a vállalkozásokhoz, hogy ellenőrizzék az 5., 6., 11. és 13. cikkben foglalt kötelezettségek betartását.

A Bizottság megbízott képviselői ezért az alábbi jogokkal és felhatalmazásokkal rendelkeznek:

E jogok gyakorlásához a Bizottság megbízott képviselőinek olyan igazolványt kell felmutatniuk, amelyből kitűnik, hogy fel vannak hatalmazva az e cikk szerinti ellenőrzések elvégzésére. Maguknál kell tartaniuk az ellenőrzendő vállalkozás nevét és a vizsgálat célját tartalmazó írásos megbízást. Az írásos megbízás részleteit, valamint az ellenőrzés végrehajtásával megbízott személyek jogállását kellő időben előre közölni kell az érintett tagállammal.

Az illető állam tisztviselői saját államuk vagy a Bizottság felkérésére segíthetnek a Bizottság megbízott képviselőinek feladataik teljesítésében.

Ha egy vállalkozás nem engedi meg, hogy e rendelet alapján ellenőrzést végezzenek nála, az érintett tagállam köteles megadni a Bizottság megbízott képviselőinek az ellenőrzés végrehajtásához szükséges minden támogatást és segítséget. A tagállamok a Bizottsággal történő konzultáció után 1961. július 1-jéig kötelesek meghozni az ehhez szükséges intézkedéseket.

(3)   Az e cikk szerinti ellenőrzésekben részt vevő személyek kötelesek a Szerződés 214. cikkében szabályozott szolgálati titoktartás szabályai szerint eljárni.

(1)   A Szerződés 79. cikkének (4) bekezdése szerinti intézkedések sérelme nélkül a Bizottságnak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az 5., 11., 13. és 14. cikk alapján tudomásukra jutott tényeket bizalmasan kezelik.

(2)   Az így szerzett információkat csak e rendelet végrehajtása céljából lehet felhasználni, amennyiben a Tanács egyhangúlag másként nem határoz.

(1)   Amennyiben egy vállalkozás a megadott határidőn belül nem adja meg a Bizottság által a 11. és 13. cikk alapján kért információkat, vagy tudatosan hamis információkat ad meg, úgy a Bizottság a Szerződés 79. cikke (3) bekezdésének második albekezdése szerint hozott határozattal maximum 500 elszámolási egység mértékű szankcióval sújthatja a vállalkozást, és újabb határidőt tűzhet ki a kért információk benyújtására. Amennyiben a vállalkozás az újabb határidőig sem teljesíti információszolgáltatási kötelezettségét, úgy a határozat megismételhető.

(2)   Ilyen szankciót azonban csak akkor lehet kiszabni, ha az információ iránti megkeresés határozat formájában történt, amely kifejezetten utal az e cikkben foglalt szankciókra.

(1)   Ha a Bizottság meggyőződött arról, hogy a Szerződés 79. cikkének (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés esete áll fenn, minden egyes hátrányos megkülönböztetés tekintetében és a 79. cikk (4) bekezdése alapján hozott határozattal a felelős fuvarozóval szemben legfeljebb a kapott vagy kért fuvardíj húszszorosáig terjedő szankciót szabhat ki.

(2)   Amennyiben a Szerződés 79. cikkének (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés a Bizottságnak a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését elrendelő határozata ellenére is folytatódik, úgy a Bizottság a hátrányos megkülönböztetés minden egyes esete tekintetében és a Szerződés a 79. cikkének (4) bekezdése alapján a felelős fuvarozóval szemben legfeljebb 10 000 elszámolási egységnek megfelelő összegű szankciót szabhat ki.

(3)   szankciónak az e rendelet 17. cikke szerinti kiszabása előtt a Bizottság konzultál az érintett tagállamokkal és átadja számukra a Bizottság által a Szerződés 79. cikk (4) bekezdése szerinti vizsgálatból származó minden dokumentum és bizonyíték másolati példányát. megkérdezett tagállamok kikérhetik valamely független nemzeti szerv véleményét, és két hónapon belül választ adnak.

(1)   A rendelet 18. cikkén alapuló határozat meghozatala vagy a szankció kiszabása előtt a Bizottságnak meg kell hallgatnia az érintett személyek vagy meghatalmazott képviselőik magyarázatát. A Bizottság kijelölheti valamelyik tisztviselőjét a magyarázatok meghallgatására.

(2)   A Szerződés 172. cikke értelmében a Bíróság korlátlan hatáskörrel rendelkezik a 17. és 18. cikk alapján kiszabott szankciók ügyében. A Bizottság a jogorvoslati határidő lejárta előtt nem kezdeményezheti a szankció végrehajtását.