This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02024R1252-20240503
Regulation (EU) 2024/1252 of the European Parliament and of the Council of 11 April 2024 establishing a framework for ensuring a secure and sustainable supply of critical raw materials and amending Regulations (EU) No 168/2013, (EU) 2018/858, (EU) 2018/1724 and (EU) 2019/1020 (Text with EEA relevance)
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)
02024R1252 — HU — 03.05.2024 — 000.002
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1252 RENDELETE (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (HL L 1252, 2024.5.3., 1. o) |
Helyesbítette:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/1252 RENDELETE
(2024. április 11.)
a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
1. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Tárgy és célkitűzések
Az (1) bekezdésben említett általános célkitűzés elérése érdekében e rendelet olyan intézkedéseket határoz meg, amelyek célja:
a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos, valószínűleg a verseny torzulásához és a belső piac széttagolódásához vezető ellátási zavarok kockázatának csökkentése, különösen a függőségek csökkentéséhez és az import diverzifikálásához hozzájáruló stratégiai projektek azonosítása és támogatása, valamint a technológiai fejlődés és az erőforrás-hatékonyság ösztönzésére irányuló erőfeszítések révén a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós szintű felhasználásában várható növekedés mérséklése érdekében;
az Unió azon képességének javítása, hogy nyomon kövesse és csökkentse a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos ellátási kockázatot;
az uniós piacon forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagok és kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó termékek szabad mozgásának biztosítása a környezet magas szintű védelme és a fenntarthatóság biztosítása mellett, többek között azok körforgásos jellegének javítása révén.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
„nyersanyag”: feldolgozott vagy feldolgozatlan állapotban lévő, közbenső vagy késztermékek előállításához bemeneti anyagként felhasznált anyag, a túlnyomórészt élelmiszerként, takarmányként vagy tüzelőanyagként használt anyagok kivételével;
„nyersanyag-értéklánc”: a nyersanyagok feltárásában, kitermelésében, feldolgozásában és újrafeldolgozásában érintett valamennyi tevékenység és folyamat;
„feltárás”: minden olyan tevékenység, amelynek célja az ásványianyag-lelőhelyek tulajdonságainak azonosítása és megállapítása;
„kitermelés”: érceknek, ásványoknak és növényi termékeknek az eredeti forrásból – többek között föld alatti ásványianyag-lelőhelyről, víz alatti és vízi ásványianyag-lelőhelyről, valamint tengervízből és fákból – fő termékként vagy melléktermékként történő kitermelése;
„uniós kitermelési kapacitás”: a stratégiai fontosságú nyersanyagokat tartalmazó ércek, ásványok, növényi termékek és koncentrátumok Unióban végzett kitermelési műveleteinek maximális összesített éves termelési volumene, beleértve a jellemzően a kitermelési helyen vagy annak közelében végzett feldolgozási műveleteket is;
„ásványianyag-lelőhely”: bármely olyan ásványi anyag vagy ásványi anyagok kombinációja, amely potenciális gazdasági érdeket képviselő tömegben vagy ásványtelepként fordul elő;
„tartalék”: minden olyan ásványianyag-lelőhely, amelynek kitermelése egy adott piaci környezetben gazdaságilag életképes;
„feldolgozás”: minden olyan fizikai, kémiai és biológiai folyamat, amely az ércekből, ásványi anyagokból, növényi termékekből vagy hulladékból tiszta fémekké, ötvözetekké vagy más, gazdaságilag felhasználható formákká történő átalakítás során felmerül, beleértve többek között a dúsítást, az elkülönítést, az olvasztást és a finomítást, és ide nem értve a fémmegmunkálást és a közbenső vagy késztermékké történő további átalakítást;
„uniós feldolgozási kapacitás”: a stratégiai fontosságú nyersanyagok Unióban végzett kitermelési műveleteinek maximális összesített éves termelési volumene, kivéve a jellemzően a kitermelési helyen vagy annak közelében végzett műveleteket;
„újrafeldolgozás”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 17. pontjában meghatározott újrafeldolgozás;
„uniós újrafeldolgozási kapacitás”: a stratégiai fontosságú nyersanyagok Unióban végzett újrafeldolgozási műveleteinek maximális összesített éves termelési volumene az újrafeldolgozást követően, beleértve a hulladék Unión belüli válogatását és előkezelését, valamint másodlagos nyersanyaggá történő feldolgozását is;
„stratégiai fontosságú nyersanyagok éves felhasználása”: az Unióban letelepedett vállalkozások által feldolgozott formában felhasznált stratégiai fontosságú nyersanyagok összesített mennyisége, kivéve az uniós piacon forgalomba hozott közbenső vagy késztermékekben felhasznált stratégiai fontosságú nyersanyagokat;
„ellátási kockázat”: a II. melléklet 2. szakaszával összhangban kiszámított ellátási kockázat;
„kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekt”: a kritikus fontosságú nyersanyagok kitermelésével, feldolgozásával vagy újrafeldolgozásával foglalkozó bármely tervezett létesítmény, vagy egy meglévő létesítmény tervezett jelentős bővítése vagy rendeltetésének módosítása;
„beruházáshasznosító”: olyan vállalkozás, amely a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodást kötött egy projektgazdával;
„a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodás (offtake megállapodás)”: valamely vállalkozás és egy projektgazda között létrejött olyan szerződéses megállapodás, amely a vállalkozás részéről arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalást tartalmaz, hogy egy adott nyersanyagprojekt által előállított nyersanyagok egy részét egy bizonyos időszakban szerzi be, vagy a projektgazda részéről arra vonatkozóan tett kötelezettségvállalást tartalmaz, hogy a vállalkozás számára lehetőséget biztosít erre;
„projektgazda”: nyersanyagprojektet kidolgozó bármely vállalkozás vagy vállalkozások konzorciuma;
„engedélyezési eljárás”: a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek kivitelezéséhez és működtetéséhez szükséges összes releváns engedélyre kiterjedő eljárás, beleértve az építési, a vegyipari és a hálózati csatlakozási engedélyeket, valamint a környezetvédelmi vizsgálatokat és engedélyeket, amennyiben ezek szükségesek, és amely magában foglalja az összes kérelmet és eljárást a kérelem hiánytalanságának elismerésétől az eljárás kimeneteléről szóló, az érintett egyablakos ügyintézési pont által hozott átfogó határozatról szóló értesítésig;
„átfogó határozat”: a tagállami hatóságok által hozott határozat vagy határozatcsomag, amely meghatározza, hogy a projektgazda jogosult-e valamely, kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekt végrehajtására, a fellebbezési eljárás keretében hozott bármely határozat sérelme nélkül;
„nemzeti program”: az adott nemzeti vagy regionális hatóságok által készített és elfogadott, a teljes területre kiterjedő nemzeti program vagy több program együttese;
„általános feltárás”: nemzeti vagy regionális szintű feltárás, a célzott feltárás kivételével;
„célzott feltárás”: egy-egy ásványianyag-lelőhely részletes vizsgálata;
„prediktív térkép”: egy adott nyersanyag ásványianyag-lelőhelyeit valószínűsíthetően tartalmazó területeket feltüntető térkép;
„ellátási zavar”: valamely nyersanyag rendelkezésre állásának váratlan jelentős visszaesése vagy valamely nyersanyag árának jelentős, a szokásos piaci áringadozást meghaladó emelkedése;
„nyersanyag-ellátási lánc”: a nyersanyag-értéklánc valamennyi tevékenysége és folyamata addig a pontig bezárólag, ahol a nyersanyagot közbenső vagy késztermékek előállításához bemeneti anyagként használják fel;
„kockázatcsökkentési stratégiák”: a gazdasági szereplő által a nyersanyagellátási láncában bekövetkező ellátási zavar valószínűségének csökkentése vagy a gazdasági tevékenységében ilyen ellátási zavarok által okozott károk enyhítése céljából kidolgozott irányelvek;
„kulcsfontosságú piaci szereplők”: a kritikus fontosságú nyersanyagok Unión belüli ellátási láncaiban részt vevő vállalkozások és kritikus fontosságú nyersanyagokat felhasználó downstream vállalkozások, amelyek megbízható működése alapvető fontosságú a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás szempontjából;
„stratégiai készlet”: egy adott nyersanyagnak az a mennyisége, amelyet egy köz- vagy magánszektorbeli szereplő bármilyen formában tárol ellátási zavar esetén történő rendelkezésre bocsátás céljából;
„nagyvállalat”: olyan vállalat, amely átlagosan több mint 500 munkavállalót foglalkoztat, nettó világpiaci árbevétele pedig meghaladta a 150 millió EUR-t a legutóbbi olyan pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan éves beszámoló készült;
„stratégiai technológiák”: a zöld és digitális átállásban, valamint a védelmi, űr- és repüléstechnikai alkalmazásokban jelentős szerepet játszó kulcsfontosságú technológiák;
„igazgatótanács”: a vállalat ügyvezetésének felügyeletéért felelős igazgatási vagy felügyeleti szerv, ha pedig nincs ilyen szerv, az ezzel egyenértékű feladatokat ellátó személy vagy személyek;
„hulladék”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladék;
„gyűjtés”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 10. pontjában meghatározott gyűjtés;
„kezelés”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 14. pontjában meghatározott kezelés;
„hasznosítás”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 15. pontjában meghatározott hasznosítás;
„újrahasználat”: a 2008/98/EK irányelv 3. cikkének 13. pontjában meghatározott újrahasználat;
„ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék”: a 2006/21/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék;
„ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítmény”: a 2006/21/EK irányelv 3. cikkének 15. pontjában meghatározott hulladékkezelő létesítmény;
„előzetes gazdasági értékelés”: a kritikus fontosságú nyersanyagoknak az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékból történő hasznosítását célzó projekt potenciális gazdasági életképességének korai szakaszban végzett konceptuális értékelése;
„mágneses rezonanciás képalkotó eszköz”: olyan nem invazív orvostechnikai eszköz, amely mágneses mezőket használ anatómiai képek készítéséhez, vagy bármely más olyan eszköz, amely mágneses mezőket használ tárgyak belsejét ábrázoló képek készítéséhez;
„szélenergia-generátor”: szárazföldi vagy tengeri szélerőmű azon része, amely a forgólapát mechanikai energiáját villamos energiává alakítja át;
„ipari robot”: automatikusan vezérelt, újraprogramozható, többfunkciós manipulátor, amely három vagy több tengely mentén programozható, lehet rögzített vagy mozgó, és amelyet ipari automatizálási alkalmazásokban való felhasználásra szántak;
„gépjármű”: bármely, az (EU) 2018/858 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott M vagy N kategóriájú, típusjóváhagyással rendelkező jármű;
„könnyű szállítóeszköz”: bármely olyan könnyű kerekes jármű, amely önmagában a villanymotorral vagy motor és emberi erő kombinációjával hajtható, beleértve az elektromos robogókat, az elektromos kerékpárokat és a 168/2013/EU rendelet 4. cikkében meghatározott L kategóriájú, típusjóváhagyással rendelkező járműveket;
„hűtőgenerátor”: a hűtőrendszer azon része, amely hőmérséklet-különbséget generál, lehetővé téve a hűtendő helyiségből vagy folyamatból elektromos gőzkompressziós ciklus alkalmazásával történő hőelvonást;
„hőszivattyú”: a fűtőrendszer azon része, amely hőmérséklet-különbséget generál, lehetővé téve a fűtendő helyiség vagy folyamat elektromos gőzkompressziós ciklus alkalmazásával történő hőellátását;
„villanymotor”: olyan berendezés, amely a bemeneti elektromos teljesítményt forgási sebességgel és forgatónyomatékkal rendelkező forgó mozgás formájában jelentkező mechanikai kimenő teljesítménnyé alakítja át, olyan tényezőktől függően, mint a tápfeszültség frekvenciája és a motor pólusainak száma, és amelynek névleges teljesítménye legalább 0,12 kW;
„automata mosógép”: olyan mosógép, amely a töltetét a program teljes ideje alatt felhasználói beavatkozás nélkül kezeli;
„szárítógép”: olyan készülék, amelyben a textiltermékek szárítása felmelegített levegővel átjárt forgódobban történő centrifugálással történik;
„mikrohullámú készülék”: bármely olyan készülék, amelyet élelmiszerek elektromágneses energia felhasználásával történő felmelegítésére szánnak;
„porszívó”: a készülékben létrehozott alacsony nyomás által keltett légáram segítségével a tisztítandó felületről szennyeződéseket eltávolító készülék;
„mosogatógép”: edények és evőeszközök tisztítását és öblítését végző gép;
„állandó mágnes”: olyan mágnes, amely a külső mágneses mezőből való eltávolítását követően megőrzi mágnesességét;
„adathordozó”: egy eszközzel leolvasható lineáris vonalkód-szimbólum, kétdimenziós szimbólum vagy egyéb automatikus azonosítóadat-rögzítő adathordozó;
„egyedi termékazonosító”: termékek azonosítására szolgáló egyedi karaktersor;
„mágnesbevonat”: a mágnesek korrózió elleni védelmére általánosan használt anyagréteg;
„eltávolítás”: kézzel vagy géppel végzett kezelés, vegyi kezelés, hőkezelés vagy kohászati kezelés, amelynek eredményeként a célzott alkotóelemek vagy anyagok külön kimeneti anyagáramként vagy kimeneti anyagáram részeként azonosíthatók;
„újrafeldolgozó”: bármely olyan természetes vagy jogi személy, aki/amely engedélyezett létesítményben újrafeldolgozást végez;
„forgalmazás”: az uniós piacon valamely termék kereskedelmi tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ellenérték fejében, akár díjmentesen;
„kritikus fontosságú nyersanyagtípus”: a feldolgozási szakasza, a kémiai összetétele, a földrajzi eredete vagy az alkalmazott előállítási módszerek szerint differenciált, forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyag;
„forgalomba hozatal”: a termék első alkalommal történő forgalmazása az uniós piacon;
„megfelelőségértékelés”: a 28., 29. vagy 31. cikkben meghatározott követelmények teljesülését igazoló folyamat;
„stratégiai partnerség”: az Unió és valamely harmadik ország vagy tengerentúli ország vagy terület közötti, a nyersanyag-értéklánccal kapcsolatos együttműködés fokozására irányuló kötelezettségvállalás, amelynek létrehozására kölcsönös érdeket képviselő, az Unió és az adott harmadik ország vagy tengerentúli ország vagy terület számára egyaránt előnyös eredmények elérését elősegítő fellépéseket meghatározó, nem kötelező erejű eszköz keretében kerül sor;
„többszereplős irányítás”: az érdekelt felek különböző típusainak – köztük legalább a civil társadalomnak – a tanúsítási rendszerrel kapcsolatos döntéshozatalban való formális, jelentős és érdemi szerepvállalása, amelyet megbízatás, feladatmeghatározás vagy egyéb bizonyíték útján dokumentálnak, és amely megerősíti vagy támogatja több érdekelt félnek a tanúsítási rendszerben történő képviseletét.
2. FEJEZET
STRATÉGIAI ÉS KRITIKUS FONTOSSÁGÚ NYERSANYAGOK
3. cikk
A stratégiai fontosságú nyersanyagok jegyzéke
A stratégiai fontosságú nyersanyagok aktualizált jegyzéke az értékelt nyersanyagok közül azokat a nyersanyagokat tartalmazza, amelyek a stratégiai fontosság, az előre jelzett keresletnövekedés és a termelés növelésének nehézsége szempontjából a legmeghatározóbbak közé tartoznak. A stratégiai fontosságot, a kereslet várható növekedését és a termelés növelésének nehézségét az I. melléklet 2. szakaszával összhangban kell meghatározni.
A 35. cikkben létrehozott, kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó európai testület (a továbbiakban: a testület) kérésére a Bizottság az e rendelettel összhangban végzett nyomon követés és stressztesztelés alapján a kritikus fontosságú nyersanyagok jegyzékét a rendszeres felülvizsgálatokon kívül is bármikor felülvizsgálhatja és adott esetben aktualizálhatja.
A kritikus fontosságú nyersanyagok jegyzéke első albekezdés szerinti első aktualizálásának részeként a Bizottság különösen azt értékeli, hogy az e cikk (2) bekezdése és az I. melléklet 2. szakasza szerinti értékelése alapján a szintetikus grafit továbbra is szerepeljen-e a stratégiai fontosságú nyersanyagok jegyzékében.
4. cikk
A kritikus fontosságú nyersanyagok jegyzéke
A kritikus fontosságú nyersanyagok aktualizált jegyzékének tartalmaznia kell az I. melléklet 1. szakaszában felsorolt stratégiai fontosságú nyersanyagokat, valamint minden olyan egyéb nyersanyagot, amely az ellátási kockázat tekintetében eléri vagy meghaladja az 1, a gazdasági jelentőség tekintetében pedig a 2,8 küszöbértéket. A gazdasági jelentőség és az ellátási kockázat kiszámítása a II. melléklet 2. szakaszával összhangban történik.
3. FEJEZET
AZ UNIÓS NYERSANYAG-ÉRTÉKLÁNC MEGERŐSÍTÉSE
1. SZAKASZ
Referenciaértékek
5. cikk
Referenciaértékek
A Bizottság és a tagállamok az e fejezetben előírt intézkedések révén megerősítik a stratégiai fontosságú nyersanyagok nyersanyag-értékláncának különböző szakaszait a következő célok érdekében:
annak biztosítása, hogy 2030-ra az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagokhoz rendelt uniós kapacitások jelentősen növekedjenek, és ezáltal az uniós kapacitás összességében megközelítse vagy elérje a következő referenciaértékeket:
az uniós kitermelési kapacitás képes legyen az Unió által éves szinten felhasznált stratégiai fontosságú nyersanyagok legalább 10 %-ának előállításához szükséges érceket, ásványokat vagy koncentrátumokat kitermelni, az Unió tartalékai által lehetővé tett mértékben;
az uniós feldolgozási kapacitás – valamennyi közbenső feldolgozási szakasz esetében – képes legyen a stratégiai fontosságú nyersanyagok éves uniós felhasználásának legalább 40 %-át előállítani;
az uniós újrafeldolgozási kapacitás – valamennyi közbenső újrafeldolgozási szakasz esetében – képes legyen a stratégiai fontosságú nyersanyagok éves uniós felhasználásának legalább 25 %-át előállítani, valamint a hulladékból származó egyes stratégiai fontosságú nyersanyagok jelentősen növekvő mennyiségét újrafeldolgozni;
a stratégiai fontosságú nyersanyagok uniós behozatalának diverzifikálása annak biztosítása érdekében, hogy 2030-ra az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagok éves uniós felhasználása a feldolgozás bármely releváns szakaszában több harmadik országból vagy tengerentúli országból, illetve területről (TOT) származó behozatalra támaszkodhasson, és hogy egyik harmadik országból se származzon az adott stratégiai fontosságú nyersanyag éves uniós felhasználásának 65 %-át meghaladó mennyiség.
Az első albekezdés szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus meghatározza azokat a hulladékáramokat, valamint az ezeken belül található azon stratégiai fontosságú nyersanyagokat, amelyek esetében az (EU) 2023/1542 rendelet, a 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ), a 2008/98/EK irányelv és a 2012/19/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) jelentéstételi követelményei alapján elegendő információ áll rendelkezésre az érintett hulladékmennyiségekről és az azokban található stratégiai fontosságú nyersanyagok mennyiségéről, hogy ezáltal meg lehessen becsülni az uniós újrafeldolgozási kapacitást az érintett hulladékáramokban található stratégiai fontosságú nyersanyagok arányában.
Az első albekezdés szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok az uniós újrafeldolgozási kapacitásra vonatkozó referenciaértéket is meghatároznak a második albekezdés szerint azonosított érintett hulladékáramokban található egyes stratégiai fontosságú nyersanyagokhoz tartozó újrafeldolgozási kapacitás alapján.
A Bizottság a következő elemek alapján határozza meg a harmadik albekezdésben említett újrafeldolgozási kapacitásreferenciaértékét:
a jelenlegi uniós újrafeldolgozási kapacitás az érintett hulladékáramokban rendelkezésre álló stratégiai fontosságú nyersanyagok arányában kifejezve;
a stratégiai fontosságú nyersanyagok e hulladékáramokból történő hasznosításának mértéke, figyelembe véve a technológiai és gazdasági megvalósíthatóságot;
a stratégiai fontosságú nyersanyagok hulladékból történő hasznosítására vonatkozó egyéb uniós jogi aktusokban meghatározott célok.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el e rendeletnek az e bekezdés első albekezdése szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok aktualizálása révén történő módosítása érdekében, ha a 48. cikk (2) bekezdésében említett értékelés eredményeként információk válnak elérhetővé az érintett hulladékmennyiségekről, valamint a stratégiai fontosságú nyersanyagok további hulladékáramokban található mennyiségéről.
2. SZAKASZ
Stratégiai projektek
6. cikk
A stratégiai projektek elismerésének kritériumai
A projektgazda kérelmét követően és a 7. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően a Bizottság stratégiai projektként ismeri el az alábbi kritériumoknak megfelelő nyersanyagprojekteket:
a projekt érdemben hozzájárulna az Unió stratégiai fontosságú nyersanyagokkal való ellátásának biztonságához;
a projekt műszakilag megvalósítható vagy észszerű időn belül műszakilag megvalósíthatóvá fog válni, és a projekt várható termelési volumene kellő megbízhatósággal megbecsülhető;
a projekt végrehajtása fenntartható módon történne, különös tekintettel a környezeti hatások nyomon követésére, megelőzésére és minimalizálására, a társadalmi szempontból káros hatások megelőzésére és minimalizálására a társadalmi felelősség szemléletének megfelelő gyakorlatok alkalmazása révén – beleértve az emberi jogok, az őslakos népek jogai és a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, különösen a nem önkéntes áttelepítés esetében –, a minőségi munkahelyek teremtésének lehetőségeire, valamint a helyi közösségekkel és az érintett szociális partnerekkel való érdemi együttműködésre, továbbá a közigazgatás megfelelő működésére gyakorolt káros hatások – többek között a korrupció és a vesztegetés – megelőzését és minimálisra csökkentését célzó, megfelelő megfelelési politikák mellett végzett átlátható üzleti gyakorlatok alkalmazására;
az Unión belüli projektek esetében a projekt létrehozása, működtetése vagy kivitelezése az érintett tagállamon kívül – a downstream ágazatok számára is – határokon átnyúló előnyökkel járna;
a feltörekvő piacoknak vagy fejlődő gazdaságoknak minősülő harmadik országokban megvalósuló projektek esetében a projekt kölcsönösen előnyös lenne az Unió és az érintett harmadik ország számára, mivel hozzáadott értéket teremtene az adott harmadik országban.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a III. melléklet azzal a céllal történő módosítása érdekében, hogy az e cikk (1) bekezdésében meghatározott elismerési kritériumok teljesítésének értékelésekor figyelembe veendő tényezőket és bizonyítékokat hozzáigazítsa a műszaki és tudományos fejlődéshez, vagy figyelembe vegye a III. melléklet 5. pontjában felsorolt nemzetközi jogi eszközökben bekövetkezett változásokat, vagy az e cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett kritérium teljesülése szempontjából releváns új nemzetközi jogi eszközök elfogadását.
7. cikk
Kérelmezés és elismerés
A kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projekt stratégiai projektként való elismerése iránti kérelmet a projektgazdának kell benyújtania a Bizottsághoz. A kérelemnek a következőket kell tartalmaznia:
a 6. cikk (1) bekezdésében megállapított kritériumok teljesülésével kapcsolatos releváns bizonyítékok;
a projektnek az ENSZ erőforrás-keretosztályozása szerinti osztályozása, megfelelő bizonyítékokkal alátámasztva;
a projekt végrehajtásának ütemterve, beleértve a projekthez szükséges engedélyek áttekintését és a megfelelő engedélyezési eljárás állását;
a társadalmi elfogadottságot elősegítő intézkedéseket tartalmazó terv, amely adott esetben tartalmazza az érintett közösségek érdemi bevonását és aktív részvételét megkönnyítő intézkedéseket, a helyi közösségekkel és szervezetekkel – köztük a szociális partnerekkel –, valamint az adott hatóságokkal való rendszeres kommunikációt szolgáló csatornák létrehozását, figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányok megvalósítását, valamint a potenciális kockázatcsökkentésre irányuló és kompenzációs mechanizmusok létrehozását;
a projektben részt vevő vállalkozásoknak a 139/2004/EK tanácsi rendelet ( 3 ) 3. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott irányítására vonatkozó információk, és amennyiben több résztvevő vállalkozás van, az egyes vállalkozásoknak a projektben való egyedi részvételét ismertető információk;
a projekt pénzügyi életképességét értékelő üzleti terv;
a projekt minőségi munkahelyek teremtésére kínált lehetőségeinek, valamint a projekt képzett munkaerővel kapcsolatos igényeinek becslése, továbbá egy munkaterv a továbbképzés és az átképzés támogatása, valamint a munkaerő inkluzív képviseletének előmozdítása érdekében;
a harmadik országokban vagy TOT-okban található, kitermeléssel járó projektek esetében a kitermelés befejezése után az érintett területek környezeti állapotának javítására irányuló terv, amelynek célja a korábbi környezeti állapot helyreállítása, figyelembe véve a műszaki és gazdasági megvalósíthatóságot;
a kizárólag a 92/43/EGK irányelv vagy a 2009/147/EK irányelv szerint védett területeken található feldolgozáshoz vagy újrafeldolgozáshoz kapcsolódó projektek esetében a projektgazda által értékelt, műszakilag megfelelő alternatív helyszínek leírása, valamint annak indoklása, hogy ezen alternatív helyszínek miért nem tekinthetők megfelelő helyszínnek a projekt számára;
az olyan projektek esetében, amelyek potenciálisan hatással lehetnek az őslakos népekre, egy olyan terv, amely az érintett őslakos népekkel a jogaikra gyakorolt káros hatások megelőzéséről és minimalizálásáról, valamint adott esetben e népek méltányos kártalanításáról folytatott érdemi konzultációra és a konzultáció eredményeinek kezelésére irányuló intézkedéseket tartalmaz.
Ha annak az országnak a nemzeti joga, amelynek területét a projekt érinti, a konzultációra vonatkozó, az első albekezdés j) pontjában említettek szerinti rendelkezéseket tartalmaz, és feltéve, hogy a konzultáció valamennyi, az említett pontban meghatározott célra kiterjed, a terv ennek megfelelően kiigazítható.
Az első albekezdésben említett egységes sablon kitöltéséhez észszerű mértékű dokumentációt kell megkövetelni.
Az első ilyen határidő legkésőbb 2024. augusztus 24. A Bizottság évente legalább négyszer állapít meg ilyen határidőket.
A Bizottság az e bekezdés első albekezdésében említett ülések előtt átadja a testületnek azzal kapcsolatos értékelését, hogy a javasolt projektek megfelelnek-e a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak.
Harmadik országokban vagy TOT-okban található stratégiai projektek esetében a Bizottság megosztja a beérkezett kérelmet azzal a harmadik országgal vagy TOT-tal, amelynek területét a javasolt projekt érinti. A Bizottság az érintett harmadik ország kifejezett jóváhagyásának megszerzése előtt nem hagyja jóvá a kérelmet.
A Bizottság határozatát meg kell indokolni. A Bizottság megküldi határozatát a testületnek és annak a tagállamnak vagy harmadik országnak, amelynek területét a projekt érinti.
Mielőtt határozatot hozna az elismerés visszavonásáról, a Bizottság a projektgazda rendelkezésére bocsátja határozata indoklását, a projektgazda lehetőséget kap arra, hogy válaszoljon, a Bizottság pedig figyelembe veszi a projektgazda válaszát.
8. cikk
A stratégiai projektekre vonatkozó jelentéstételi és tájékoztatási kötelezettségek
A projektgazda a stratégiai projektként való elismerés időpontját követően kétévente legalább a következőkre vonatkozó információkat tartalmazó jelentést nyújt be a Bizottságnak:
a stratégiai projekt végrehajtásának előrehaladása, különösen az engedélyezési eljárás tekintetében;
adott esetben a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett ütemtervhez képest bekövetkezett késedelmek okai, valamint a késedelmek megszüntetésére vonatkozó terv;
a stratégiai projekt finanszírozásának előrehaladása, beleértve a közforrásokból származó támogatásra vonatkozó információkat is.
A Bizottság a 36. cikk (7) bekezdésének c) pontjában említett vita megkönnyítése érdekében az e bekezdés első albekezdésében említett jelentés egy példányát benyújtja a testületnek.
A projektgazda értesíti a Bizottságot a következőkről:
a stratégiai projektnek a 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumoknak való megfelelését befolyásoló változások;
a stratégiai projektben részt vevő vállalkozások tartós irányításában – a 7. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett információkhoz képest – bekövetkezett változások.
Az első albekezdésben említett egységes sablon kitöltéséhez szükséges dokumentáció mértékének észszerűnek kell lennie.
3. SZAKASZ
Engedélyezési eljárás
9. cikk
Egyablakos ügyintézési pont
10. cikk
A stratégiai projektek kiemelt státusza
11. cikk
Az engedélyezési eljárás időtartama
Az Unión belüli stratégiai projektek esetében az engedélyezési eljárás időtartama nem haladhatja meg:
a kitermeléssel járó stratégiai projektek esetében a 27 hónapot;
a kizárólag feldolgozással vagy újrafeldolgozással járó stratégiai projektek esetében a 15 hónapot.
Az (1) bekezdéstől eltérve az Unión belül megvalósuló azon stratégiai projektek esetében, amelyek a stratégiai projektként való elismerésük előtt engedélyezési eljárás tárgyát képezték, valamint a már engedélyezett, meglévő stratégiai projektek bővítései esetében az engedélyezési eljárás időtartama a projekt stratégiai projektként való elismerését követően nem haladhatja meg:
a kitermeléssel járó stratégiai projektek esetében a 24 hónapot;
a kizárólag feldolgozással vagy újrafeldolgozással járó stratégiai projektek esetében a 12 hónapot.
Kivételes esetekben, amennyiben a stratégiai projekt jellege, összetettsége, helyszíne vagy mérete úgy kívánja, a tagállamok meghosszabbíthatják:
az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdés a) pontjában említett határidőket azok lejárata előtt eseti alapon legfeljebb 6 hónappal;
az (1) bekezdés b) pontjában és a (2) bekezdés b) pontjában említett határidőket azok lejárata előtt eseti alapon legfeljebb 3 hónappal.,
Ilyen meghosszabbítás esetén az érintett egyablakos ügyintézési pont írásban tájékoztatja a projektgazdát a meghosszabbítást alátámasztó indokokról és az átfogó határozatra vonatkozó határidőről.
Az engedélyezési eljárás kezdete az elismerésnek az első albekezdésben említett napja.
Az e cikkben az engedélyezési eljárások bármelyike esetében meghatározott határidők nem érintik a tagállamok által meghatározott rövidebb határidőket.
12. cikk
Környezetvédelmi vizsgálatok és engedélyek
Az érintett egyablakos ügyintézési pont biztosítja, hogy az első albekezdésben említett vélemény kiadására a lehető leghamarabb, de a projektgazda vélemény iránti kérelmének benyújtásától számított legfeljebb 45 napon belül sor kerüljön.
Az első albekezdésben említett összehangolt eljárás keretében az illetékes hatóság összehangolja az adott projekt környezeti hatásának a vonatkozó uniós jogalkotási aktusokban előírt különböző egyedi vizsgálatait.
Az első albekezdésben említett közös eljárás keretében az illetékes hatóság előírja egy-egy konkrét projekt környezeti hatásának a vonatkozó uniós jogalkotási aktusokban előírt egységes vizsgálatát.
A (2)–(5) bekezdés csak annyiban alkalmazandó a stratégiai projektként való elismerés előtt az engedélyezési eljárásba bekerült stratégiai projektek engedélyezési eljárására, amennyiben az említett bekezdésekben említett lépések még nem zárultak le.
13. cikk
Tervezés
14. cikk
Az ENSZ–EGB-egyezmények alkalmazhatósága
4. SZAKASZ
Támogató feltételek
15. cikk
A stratégiai projektek végrehajtásának felgyorsítása
Az a tagállam, amelynek területét egy stratégiai projekt érinti, intézkedéseket hoz annak érdekében, hogy elősegítse a projekt időben történő és eredményes végrehajtását. Ezen intézkedések közé tartozhat:
az alkalmazandó adminisztratív és adatszolgáltatási kötelezettségeknek való megfelelés biztosítását célzó segítségnyújtás;
a projektgazdák azon képességének további növelésére irányuló segítségnyújtás, hogy biztosítsák a stratégiai projekt által érintett közösségek érdemi bevonását és aktív részvételét.
16. cikk
A finanszírozás koordinálása
A 36. cikk (8) bekezdése szerint létrehozott állandó alcsoport a stratégiai projekt projektgazdájának kérésére megvitatja azt és tanácsot ad azzal kapcsolatban, hogy projektjének finanszírozása miként egészíthető ki, figyelembe véve a már biztosított finanszírozást és legalább a következő tényezőket:
további magánfinanszírozási források;
az Európai Beruházási Bank Csoporttól vagy más nemzetközi pénzügyi intézményektől, többek között az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól származó forrásokból nyújtott támogatás;
meglévő tagállami eszközök és programok, ideértve az exporthitel-ügynökségek, valamint a nemzeti fejlesztési bankok és intézmények eszközeit és programjait;
a vonatkozó uniós finanszírozás és finanszírozási programok, különös tekintettel a harmadik országbeli vagy TOT-beli stratégiai projektekre vonatkozó Global Gateway kezdeményezésre.
17. cikk
A beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodások elősegítése
Az (1) bekezdésben említett rendszernek lehetővé kell tennie a potenciális beruházáshasznosítók számára, hogy ajánlatokat tegyenek, amelyekben fel kell tüntetniük a következőket:
az általuk beszerezni tervezett stratégiai fontosságú nyersanyagok mennyisége és minősége;
a tervezett ár vagy ártartomány;
a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodás tervezett időtartama.
Az (1) bekezdésben említett rendszernek lehetővé kell tennie a stratégiai projektek projektgazdái számára, hogy ajánlatokat tegyenek, amelyekben fel kell tüntetniük a következőket:
azon stratégiai fontosságú nyersanyagok mennyisége és minősége, amelyekre a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodásokat kívánnak kötni;
az a tervezett ár vagy ártartomány, amelyen vagy amelyen belül hajlandóak azokat értékesíteni;
a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodás tervezett időtartama.
18. cikk
Az adminisztratív információk online hozzáférhetősége
A tagállamok online, központosított és könnyen hozzáférhető módon rendelkezésre bocsátják a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek szempontjából releváns adminisztratív folyamatokkal kapcsolatos alábbi információkat:
a 9. cikk (2) bekezdésében említett információk;
az engedélyezési eljárás és az ahhoz kapcsolódó, az adott engedély megszerzéséhez szükséges adminisztratív eljárások;
finanszírozási és befektetési szolgáltatások;
uniós vagy tagállami szintű finanszírozási lehetőségek;
vállalkozástámogatási szolgáltatások, többek között, de nem kizárólag a társaságiadó-bevallás, a helyi adójogszabályok vagy a munkajog területén.
5. SZAKASZ
Feltárás
19. cikk
Nemzeti feltárási programok
Az (1) bekezdésben említett nemzeti programoknak tartalmazniuk kell az Unió kritikus fontosságú nyersanyagainak lelőhelyeire vonatkozó, rendelkezésre álló információk gyarapítását célzó intézkedéseket. E programoknak adott esetben a következő intézkedéseket kell tartalmazniuk:
az ásványok megfelelő léptékű feltérképezése;
többek között a talajok, az üledékek vagy a kőzetek kémiai összetételének meghatározása céljából folytatott geokémiai kampányok;
földtudományi felmérések, például geofizikai felmérések;
az általános feltárás, többek között prediktív térképek kidolgozása keretében gyűjtött adatok feldolgozása;
a földtudományi felmérések meglévő adatainak újrafeldolgozása a kritikus fontosságú nyersanyagokat és azok hordozó ásványait tartalmazó, azonosítatlan ásványianyag-lelőhelyek keresése céljából;
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el, amelyekben meghatározza az e bekezdés első albekezdésében említett információk rendelkezésre bocsátására szolgáló sablont. A sablonban feltüntethető az e bekezdés első albekezdésében említett információk közlésének módja. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A 36. cikk (8) bekezdésének c) pontjában említett állandó alcsoport – az általános feltárás területén meglévő együttműködés figyelembevételével – megvitatja az e cikk (1) bekezdésében említett nemzeti programokat és azok végrehajtását, beleértve legalább a következőket:
az együttműködési lehetőségek, többek között a határokon átnyúló ásványlelőhelyek és a közös geológiai képződmények feltárása területén;
a (2) bekezdésben felsorolt intézkedésekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok;
az (1) bekezdésben említett nemzeti programok eredményeinek tárolására szolgáló integrált adatbázis létrehozásának lehetősége.
4. FEJEZET
A KOCKÁZATOK NYOMON KÖVETÉSE ÉS CSÖKKENTÉSE
20. cikk
Nyomon követés és stressztesztek végzése
A nyomon követésnek ki kell terjednie legalább a következő paraméterek alakulására:
az Unió és harmadik országok közötti, valamint a belső piacon belüli kereskedelmi forgalom;
kereslet és kínálat;
a kínálati oldal koncentrációja;
uniós és globális termelés és termelési kapacitások a nyersanyag-értéklánc különböző szakaszaiban;
áringadozás;
szűk keresztmetszetek az uniós termelés bármely szakaszában és az Unión belüli stratégiai projektek engedélyezése terén;
a belső piacon található kritikus fontosságú nyersanyagok vagy kritikus fontosságú nyersanyagokat bemeneti anyagként felhasználó áruk kereskedelmének lehetséges akadályai.
A 36. cikk (8) bekezdésének e) pontjában említett állandó alcsoportban részt vevő nemzeti hatóságok a következők révén támogatják a Bizottságot az e cikk (1) bekezdésében említett nyomon követésben:
megosztják az e cikk (1) bekezdésében felsorolt paraméterek alakulásával kapcsolatban rendelkezésükre álló releváns információkat – az említett bekezdés e) pontjában foglaltak kivételével –, beleértve a 21. cikkben említett információkat is;
a Bizottsággal és a többi részt vevő hatósággal együttműködve információkat gyűjtenek az e cikk (1) bekezdésében felsorolt paraméterek alakulásáról, beleértve a 21. cikkben említett információkat is;
az (1) bekezdésben felsorolt paraméterek alakulásának fényében elemzik a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási kockázatait;
haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, ha a tagállam a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való ellátás súlyos zavarának kockázatáról szerez tudomást.
Az első albekezdésben említett stressztesztek az érintett stratégiai fontosságú nyersanyag uniós nyersanyagellátási láncának ellátási zavarokkal szembeni sebezhetőségének értékeléséből állnak, melynek során felbecsülik az esetlegesen ilyen zavarokat okozó különböző forgatókönyvek hatását és a zavarok lehetséges hatásait, figyelembe véve legalább a következő tényezőket:
hol történik az érintett stratégiai fontosságú nyersanyag kitermelése, feldolgozása vagy újrafeldolgozása;
a nyersanyag-értéklánc mentén működő gazdasági szereplők kapacitása, valamint a piac szerkezete;
az ellátást esetlegesen befolyásoló tényezők, ideértve többek között, de nem kizárólag a geopolitikai helyzetet, a logisztikát, az energiaellátást, a munkaerőt vagy a természeti katasztrófákat;
az ellátási források rendelkezésre állása, valamint a gyors diverzifikálásukra, az anyagok helyettesítésére vagy a kereslet csökkentésére való képesség;
az érintett stratégiai fontosságú nyersanyag felhasználói az értéklánc mentén, valamint a keresletből való részesedésük, különös figyelmet fordítva a zöld és digitális átállás, valamint a védelmi, űr- és repüléstechnikai alkalmazások szempontjából releváns technológiák gyártására;
a belső piacon található releváns stratégiai fontosságú nyersanyagok vagy stratégiai fontosságú nyersanyagokat bemeneti anyagként felhasználó áruk határokon átnyúló kereskedelmének lehetséges akadályai.
A Bizottság egy szabadon hozzáférhető internetes oldalon nyilvánosan hozzáférhetővé teszi és rendszeresen frissíti az alábbiakat tartalmazó nyomonkövetési jelzőrendszert:
az (1) bekezdésben említett paraméterek alakulására vonatkozó összesített információk;
a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási kockázatának az e bekezdés a) pontjában említett információk ismeretében történő kiszámítására vonatkozó összesített leírás;
adott esetben az ellátási kockázat csökkentését célzó, megfelelő kockázatcsökkentési stratégiákra irányuló általános javaslatok, kivéve, ha ezen általános javaslatok nyilvánosan hozzáférhetővé tétele veszélyezteti a kereskedelmi vagy üzleti titkok, vagy más érzékeny, bizalmas vagy minősített információk védelmét.
21. cikk
A nyomon követésre vonatkozó tájékoztatási kötelezettségek
A tagállamok meghatározzák a területükön letelepedett kulcsfontosságú piaci szereplőket a kritikus fontosságú nyersanyagok értéklánca mentén, és:
a 20. cikk szerinti, Bizottság általi nyomonkövetéshez és stresszteszteléshez szükséges információk összegyűjtése céljából nyomon követik azok tevékenységeit a nyilvánosan hozzáférhető adatok vizsgálata és szükség esetén rendszeres és arányos felmérések révén;
a 45. cikk szerint benyújtott jelentéseikben tájékoztatást nyújtanak az ezen albekezdés a) pontja alapján végzett információgyűjtés eredményeiről;
haladéktalanul értesítik a Bizottságot azokról a jelentős eseményekről, amelyek akadályozhatják a kulcsfontosságú piaci szereplők tevékenységeinek rendes működését.
A kulcsfontosságú piaci szereplők megtagadhatják az első albekezdés a) pontja szerint kért adatok benyújtását, ha ezen adatok megosztása kereskedelmi és üzleti titkok feltárásához vezetne. Az ilyen adatokat csak olyan mértékben nyújtják be, amilyen mértékben azok már rendelkezésükre állnak. Ha egy kulcsfontosságú piaci szereplő megtagadja a kért adatok benyújtását vagy azt állítja, hogy azok nem állnak rendelkezésére, azt megindokolja a megkereső tagállamnak.
22. cikk
A stratégiai készletekre vonatkozó jelentéstétel
Az (1) bekezdésben említett információknak ki kell terjedniük a tagállamok nevében történő stratégiai készletfelhalmozással a tagállamok által megbízott összes hatóság, köztulajdonban lévő vállalat vagy gazdasági szereplő birtokában lévő stratégiai készletekre, és tartalmazniuk kell legalább a következők leírását:
az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagok tekintetében rendelkezésre álló stratégiai készletek összesített mennyisége tonnában mért és az érintett stratégiai nyersanyagok éves nemzeti felhasználásának százalékos arányában kifejezett mennyisége, valamint a készletezett nyersanyagok kémiai formája és tisztasága;
az egyes stratégiai fontosságú nyersanyagok esetében rendelkezésre álló stratégiai készletek összesített szintjének alakulása az előző öt évben;
a stratégiai készletek felszabadítására, felosztására és elosztására vonatkozó szabályok vagy eljárások, kivéve, ha az ilyen információk megosztása veszélyezteti a kereskedelmi vagy üzleti titkok, vagy más érzékeny, bizalmas vagy minősített információk védelmét.
23. cikk
A stratégiai készletek összehangolása
A Bizottság 2026. május 24-ig és azt követően kétévente a 22. cikk (1) bekezdése értelmében kapott információk alapján megosztja a testülettel a következőket:
minden egyes stratégiai fontosságú nyersanyag esetében az uniós stratégiai készletek biztonságos szintjét jelző, az e cikk (2) bekezdésében említett, tervezett referenciaérték;
minden egyes stratégiai fontosságú nyersanyag esetében az uniós stratégiai készletek általános szintjének összehasonlítása az e bekezdés a) pontjában említett, tervezett referenciaértékkel;
a stratégiai készletek határokon átnyúló potenciális hozzáférhetőségére vonatkozó információk, a készletek felszabadítására, felosztására és elosztására vonatkozó szabályok és eljárások fényében.
A Bizottság a testület véleményének figyelembevételével a stratégiai fontosságú nyersanyagok uniós stratégiai készleteinek biztonságos szintjét jelző referenciaértéket fogad el:
amelyet a stratégiai fontosságú nyersanyagoknak az ahhoz szükséges mennyiségeként kell kifejezni, hogy fedezzék az ellátási zavar esetén az előző naptári év behozatali mennyisége alapján kiszámított átlagos napi nettó behozatal meghatározott számú napra vonatkozó mennyiségét;
amelynek figyelembe kell vennie a magánszektorbeli szereplők birtokában lévő stratégiai készletekre vonatkozó, nyilvánosan hozzáférhető információkat;
amelynek arányosnak kell lennie az adott stratégiai fontosságú nyersanyaghoz kapcsolódó ellátási kockázattal és gazdasági jelentőséggel.
A Bizottság a testület véleményének figyelembevételével a tagállamoknak címzett véleményeket adhat ki a következők érdekében:
növekedjen a stratégiai készletek szintje és adott esetben a termelési képesség, figyelembe véve az (1) bekezdés b) pontjában említett összehasonlítást, a meglévő stratégiai készletek tagállamok közötti relatív megoszlását, valamint a stratégiai fontosságú nyersanyagoknak a tagállamok területén működő gazdasági szereplők általi felhasználását;
módosítsa vagy összehangolja a stratégiai készletek felszabadítására, felosztására és elosztására vonatkozó szabályokat vagy eljárásokat a határokon átnyúló potenciális hozzáférhetőség javítása érdekében, különösen abban az esetben, ha ez a stratégiai technológiák gyártásához szükséges.
24. cikk
A vállalatok kockázati felkészültsége
Az (1) bekezdésben említett nagyvállalatok legalább háromévente – amennyiben a szükséges információk a rendelkezésükre állnak – elvégzik a stratégiai fontosságú nyersanyagokhoz kapcsolódó nyersanyagellátási láncuk kockázatértékelését, beleértve a következőket:
annak feltérképezése, hogy hol történik az általuk felhasznált stratégiai fontosságú nyersanyagok kitermelése, feldolgozása vagy újrafeldolgozása;
azon tényezők elemzése, amelyek befolyásolhatják stratégiai fontosságú nyersanyagokkal való ellátásukat;
az ellátási zavarokkal szembeni sebezhetőségük értékelése.
25. cikk
Közös beszerzés
A (2) bekezdésben említett értékelés alapján a Bizottság az (1) bekezdésben említett rendszer létrehozása és működtetése során:
a különböző stratégiai fontosságú nyersanyagok relatív ellátási kockázatának figyelembevételével kiválasztja, hogy mely stratégiai fontosságú nyersanyagok esetében és melyik feldolgozási szakaszban használható a rendszer;
a rendszerben való részvételhez meghatározza az igényelt stratégiai nyersanyagok minimális mennyiségét, figyelembe véve az érdeklődő résztvevők várható számát és azt, hogy a résztvevők számának kezelhetőnek kell lennie, továbbá figyelembe véve a kkv-k szükségleteit.
A szervezeteket ki kell zárni a keresletösszevonásban és a közös beszerzésben való részvételből, valamint a beszállítóként vagy szolgáltatóként való részvételből, ha azok:
az EUMSZ 215. cikke alapján elfogadott uniós korlátozó intézkedések tárgyát képezik;
közvetlenül vagy közvetve ilyen uniós korlátozó intézkedések által érintett természetes vagy jogi személyek, szervezetek vagy szervek tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, vagy azok nevében vagy irányítása szerint járnak el.
5. FEJEZET
FENNTARTHATÓSÁG
1. SZAKASZ
Körforgásos jelleg
26. cikk
A körforgásos jellegre vonatkozó nemzeti intézkedések
A (7) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napjától számított két évvel minden tagállam nemzeti programokat fogad el és hajt végre az alábbiakat célzó intézkedésekkel, vagy ilyen intézkedéseket foglal bele nemzeti programjaiba:
a technológiai fejlődés és az erőforrás-hatékonyság ösztönzése a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós felhasználásában várható növekedés csökkentése érdekében;
a hulladékkeletkezés megelőzésének elősegítése és a kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében releváns hasznosítási potenciállal rendelkező termékek és alkotóelemek újrahasználatának és javításának fokozása;
a releváns kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében jelentős hasznosítási potenciállal rendelkező hulladékok fokozottabb gyűjtése, válogatása és feldolgozása, a fémhulladékokat is beleértve, valamint ezeknek a megfelelő újrafeldolgozási rendszerbe való bevezetése annak érdekében, hogy a lehető legtöbb és legjobb minőségű újrafeldolgozható anyag álljon rendelkezésre bemeneti anyagként a kritikus fontosságú nyersanyagok újrafeldolgozásával foglalkozó létesítmények számára;
a másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok fokozottabb felhasználása, többek között olyan intézkedések révén, mint az újrafeldolgozott tartalom figyelembevétele a közbeszerzéssel kapcsolatos odaítélési kritériumok között, vagy a másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok használatát támogató pénzügyi ösztönzők;
a kritikus fontosságú nyersanyagok esetében az újrafeldolgozási technológiák technológiai érettségének fokozása, valamint a körforgásos tervezésnek, az anyaghatékonyságnak és a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítésének előmozdítása a termékekben és az alkalmazásokban, legalább azáltal, hogy a nemzeti kutatási és innovációs programokba e célból támogató intézkedéseket foglalnak;
intézkedések biztosítása annak érdekében, hogy munkavállalóikat ellássák a kritikus fontosságú nyersanyagok értéklánca körforgásos jellegének támogatásához szükséges készségekkel, beleértve a továbbképzésre és átképzésre irányuló intézkedéseket is;
ha a gyártónak a 2008/98/EK irányelv 8. cikkének (1) bekezdésével összhangban említett, nemzeti jog szerinti kiterjesztett gyártói felelősséggel kapcsolatos kötelezettségeknek megfelelően pénzügyi hozzájárulást kell fizetnie, e pénzügyi hozzájárulások módosításának előmozdítása annak ösztönzése érdekében, hogy a termékek nagyobb arányban tartalmazzanak hulladékból hasznosított, az uniós vonatkozó környezetvédelmi normákkal összhangban újrafeldolgozott másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagokat;
a szükséges intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy az azon kritikus fontosságú nyersanyagok, amelyeket azt követően exportálnak, hogy már nem minősülnek hulladéknak, megfeleljenek a vonatkozó feltételeknek a 2008/98/EK irányelvvel és más vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban;
adott esetben a kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó hulladékáramok újrafeldolgozási folyamataira vonatkozó uniós minőségi standardok alkalmazásának támogatása.
Az első albekezdésben említett nemzeti programokat legkésőbb az elfogadásukat követő 5 éven belül felül kell vizsgálni, és szükség esetén aktualizálni kell.
Az (1) bekezdés b), c) és d) pontja tekintetében az e pontokban említett programokba – az EUMSZ 107. és 108. cikkének sérelme nélkül – belefoglalható a kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében releváns hasznosítási potenciállal rendelkező termékek újrahasználatra való előkészítésére és újrahasználatára, valamint az ilyen termékekből származó hulladék gyűjtésére és kezelésére irányuló pénzügyi ösztönzők, például kedvezmények, pénzjutalmak vagy betétdíjas rendszerek bevezetése.
A Bizottság a szóban forgó adatszolgáltatás formátumát és részleteit meghatározó végrehajtási jogi aktusokat fogad el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Az első adatszolgáltatási időszak az említett végrehajtási jogi aktusok elfogadását követő első teljes naptári évre terjed ki. A tagállamok ezeket az adatokat akkor nyújtják be, amikor a 2012/19/EU irányelv 16. cikkének (6) bekezdésének megfelelően adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak az elektromos és elektronikus berendezések újrafeldolgozott hulladékainak mennyiségéről.
E jegyzék összeállításakor a Bizottság figyelembe veszi a következőket:
az említett termékekből, alkotóelemekből és hulladékáramokból hasznosítható kritikus fontosságú nyersanyagok teljes mennyisége;
az említett termékek, alkotóelemek és hulladékáramok milyen mértékben tartoznak az uniós jog hatálya alá;
szabályozási hiányosságok;
a termékek, alkotóelemek és hulladékáramok gyűjtését és hulladékkezelését érintő sajátos kihívások;
a termékekre, alkotóelemekre és hulladékáramokra vonatkozó, meglévő gyűjtési és hulladékkezelési rendszerek.
Az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
27. cikk
Kritikus fontosságú nyersanyagoknak az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékból történő hasznosítása
A 2006/21/EK irányelv 5. cikkével összhangban hulladékgazdálkodási tervek benyújtására kötelezett üzemeltetők az említett irányelv 3. cikkének 27. pontjában meghatározott illetékes hatóság részére előzetes gazdasági értékelő tanulmányt készítenek a kritikus fontosságú nyersanyagok következőkből történő lehetséges hasznosításáról:
a létesítményben tárolt, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék; valamint
az ásványinyersanyag-kitermelésből származó, annak során keletkezett hulladék, vagy ha hatékonyabbnak tűnik, a kitermelt mennyiség annak hulladékká válása előtt.
Az üzemeltetők mentesülnek az e bekezdés első albekezdésében meghatározott kötelezettség alól, ha képesek nagy fokú bizonyossággal bizonyítani a 2006/21/EK irányelv 3. cikkének 27. pontjában meghatározott illetékes hatóságnak, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék nem tartalmaz műszakilag hasznosítható kritikus fontosságú nyersanyagokat.
A tagállamok adatbázist hoznak létre a területükön található, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő bezárt létesítményekről, kivéve az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő olyan bezárt létesítményeket, ahol a hulladéktelepek különös jellemzői vagy a geológiai adottságok valószínűtlenné teszik a kritikus fontosságú nyersanyagok technikailag potenciálisan hasznosítható mennyiségének jelenlétét. Ennek az adatbázisnak a következőkre vonatkozó információkat kell tartalmaznia:
az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítmény elhelyezkedése, területi kiterjedése és hulladékmennyisége, vagy adott esetben a becsült térfogata;
az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítmény üzemeltetője vagy korábbi üzemeltetője és adott esetben azok jogutódja;
az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékban és adott esetben az eredeti ásványtelepeken található összes nyersanyag hozzávetőleges mennyisége és koncentrációja, a (7) bekezdéssel összhangban;
bármely olyan további információ, amelyet a tagállam relevánsnak tart a kritikus fontosságú nyersanyagok ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítményből való hasznosításának lehetővé tétele érdekében.
A (4) bekezdés c) pontjában említett információk közlése érdekében a tagállamok legalább a következő tevékenységeket végzik:
ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő bezárt létesítmény esetében a tagállamok ►C1 2025. november 24-ig ◄ átfogóan felülvizsgálják a rendelkezésre álló engedélyezési adatállományokat vagy egyéb rendelkezésre álló dokumentációt, amennyiben engedélyezési adatállományok nem léteznek;
az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő azon létesítmények esetében, amelyeknél a rendelkezésre álló információk a kritikus fontosságú nyersanyagok esetlegesen gazdaságosan hasznosítható mennyiségeinek jelenlétére utalhatnak, a tagállamok 2026. május 24-ig reprezentatív geokémiai mintavételt is végeznek;
az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő azon hulladékkezelő létesítmények esetében, amelyeknél az e bekezdés a) és b) pontjában ismertetett tevékenységek a kritikus fontosságú nyersanyagok esetlegesen hasznosítható mennyiségét jelezték, a tagállamok 2027. március 24-ig részletesebb mintavételt is végeznek az ezt követő kémiai és ásványtani jellemzéssel, amely kiterjed az alapvető adatnaplózási vagy azokkal egyenértékű technikákra, amennyiben ez az alkalmazandó uniós szintű környezetvédelmi követelményekkel és adott esetben a 2006/21/EK irányelv követelményeivel összhangban környezetvédelmi szempontból megfelelő.
28. cikk
Az állandó mágnesek újrafeldolgozhatósága
A (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napjától számított két év elteltével a mágneses rezonanciás képalkotó eszközöket, szélenergia-generátorokat, ipari robotokat, gépjárműveket, könnyű szállítóeszközöket, hűtőgenerátorokat, hőszivattyúkat, villanymotorokat – a villanymotorok más termékekbe történő beépítése esetén is –, automata mosógépeket, szárítógépeket, mikrohullámú készülékeket, szárítógépeket, porszívókat vagy mosogatógépeket forgalomba hozó természetes vagy jogi személy köteles gondoskodni arról, hogy ezeken a termékeken feltűnő, jól olvasható és letörölhetetlen címke szerepeljen, amelyen fel kell tüntetni a következőket:
a szóban forgó termékek tartalmaznak-e egy vagy több állandó mágnest;
ha a termék egy vagy több állandó mágnest tartalmaz, az állandó mágnesek a következő típusok valamelyikébe tartoznak-e:
neodímium-vas-bór;
szamárium-kobalt;
alumínium-nikkel-kobalt;
ferrit.
A (3) bekezdésben említett adathordozót egyedi termékazonosítóhoz kell társítani, amely hozzáférést biztosít a következőkhöz:
a felelős természetes vagy jogi személy neve, bejegyzett kereskedelmi neve vagy lajstromozott védjegye és levelezési címe, és amennyiben rendelkezésre áll, az az elektronikus kommunikációs eszköz, amelyen felvehető vele a kapcsolat;
a termékben található összes állandó mágnes tömegére, helyére és kémiai összetételére, valamint a felhasznált mágnesbevonatok, ragasztók és adalékanyagok jelenlétére és típusára vonatkozó információk;
a termékbe beépített összes állandó mágneshez való hozzáférést és azok biztonságos eltávolítását lehetővé tevő információk, beleértve legalább az állandó mágneshez való hozzáféréshez és annak eltávolításához szükséges valamennyi eltávolítási lépés, eszköz vagy technológia sorrendjét, a 2012/19/EU irányelv 15. cikke (1) bekezdése szerinti, a hulladékkezelő létesítmények számára történő információközlés sérelme nélkül.
A (4) bekezdésben említett információknak a termékmodellre, vagy amennyiben ugyanazon modell egységei esetében eltérnek az információk, egy adott tételre vagy egységre kell vonatkozniuk. A (4) bekezdésben említett információknak hozzáférhetőnek kell lenniük a javítók, az újrafeldolgozók, a piacfelügyeleti hatóságok és a vámhatóságok számára.
E cikk nem vonatkozik a következőkre:
az (EU) 2018/858 rendelet 3. cikkének 31. pontjában meghatározottak szerinti különleges rendeltetésű járművek;
a jármű egyéb, az alapjárműtől eltérő alkatrészei, amelyeket az N1, N2, N3, M2 vagy M3 kategóriájú járművek többlépcsős típusjóváhagyása keretében hagytak jóvá;
az (EU) 2018/858 rendelet 3. cikkének 30. pontjában meghatározottak szerinti kis sorozatban gyártott járművek.
29. cikk
Az állandó mágnesek újrafeldolgozott tartalma
A számítási és ellenőrzési szabályok a 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat ( 10 ) II. mellékletében foglalt modulok közül meghatározzák az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárást, az érintett termékekre tekintettel szükséges kiigazításokkal. Az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárás meghatározásakor a Bizottság az alábbi kritériumokat veszi figyelembe:
az érintett modul megfelelő-e a termék típusához, és arányos-e az érvényesíteni kívánt közérdekkel;
a termékkel járó veszélyek jellege és annak mértéke, amennyire a veszély foka és jellege összhangban van a megfelelőségértékeléssel;
amennyiben harmadik fél bevonása kötelező, szükséges, hogy a gyártó választani tudjon a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott minőségbiztosítási és terméktanúsítási modulok közül.
Az első albekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok különböző termékekre eltérő minimális részarányokat alkalmazhatnak, és bizonyos termékeket kizárhatnak. Az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak a megfelelés biztosítását célzó intézkedés hatálya alá tartozó termékek elfogadásának nehézségéhez igazodó átmeneti időszakokat kell előírniuk.
Az első albekezdésben említett minimális részaránynak a hatások előzetes értékelésén kell alapulnia, figyelembe véve a következőket:
a fogyasztói hulladékból hasznosított neodímium, diszprózium, prazeodímium, terbium, bór, szamárium, nikkel és kobalt aktuális és előre jelzett rendelkezésre állása;
az (1) bekezdés alapján gyűjtött információk és az (1) bekezdésben említett, forgalomba hozott termékekbe beépített állandó mágnesek újrafeldolgozott tartalmának relatív megoszlása;
műszaki és tudományos fejlődés, beleértve az állandó mágneseken alapuló technológiák jelentős változásait, amelyek hatással vannak a hasznosított anyagok típusára;
a minimális részarány tényleges és potenciális hozzájárulása az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseihez;
az állandó mágneseket tartalmazó termékek működésére gyakorolt lehetséges hatások;
az állandó mágnesek és az állandó mágneseket tartalmazó termékek megfizethetőségére gyakorolt aránytalan negatív hatások megelőzésének szükségessége.
Az (1) bekezdésben említett termékeket forgalomba hozó természetes és jogi személyek nem bocsáthatnak rendelkezésre és nem jeleníthetnek meg olyan címkéket, jelöléseket, szimbólumokat vagy feliratokat, amelyek az (1) bekezdésben említett információk tekintetében félrevezethetik vagy megtéveszthetik a vevőket. Az elsősorban védelmi vagy űripari alkalmazásra tervezett termékek mentesülnek az e cikkben meghatározott követelmények alól.
E cikk nem vonatkozik a következőkre:
az (EU) 2018/858 rendelet 3. cikkének 31. pontjában meghatározottak szerinti különleges rendeltetésű járművek;
a jármű egyéb, az alapjárműtől eltérő alkatrészei, amelyeket az N1, N2, N3, M2 vagy M3 kategóriájú járművek többlépcsős típusjóváhagyása keretében hagytak jóvá;
az (EU) 2018/858 rendelet 3. cikkének 30. pontjában meghatározottak szerinti kis sorozatban gyártott járművek.
2. SZAKASZ
Tanúsítás és környezeti lábnyom
30. cikk
Elismert rendszerek
Az e bekezdés első albekezdésében említett kérelmeknek tartalmazniuk kell a IV. mellékletben megállapított kritériumok teljesülésével kapcsolatos releváns bizonyítékokat.
A Bizottság 2027. május 24-ig végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amely meghatározza azon egységes sablonokat, amelyeket a rendszertulajdonosok azon minimuminformációk közlésére használnak, amelyeket az e bekezdés első albekezdésében említett kérelmeknek tartalmaznia kell. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A harmadik albekezdésben említett egységes sablon kitöltéséhez szükséges dokumentáció mértékének észszerűnek kell lennie.
Az egyes rendszerek elismert alkalmazási körét a következő dimenziók mentén kell meghatározni:
a rendszer hatálya alá tartozó nyersanyag-értéklánc szakaszai;
a projekt életciklusának azon szakaszai, beleértve a lezárás előtti, alatti és utáni szakaszokat is, amelyek a rendszer hatálya alá tartoznak; valamint
a IV. melléklet b) pontjában felsorolt azon fenntarthatósági dimenziók és környezeti kockázati kategóriák, amelyekkel a rendszer foglalkozik.
A IV. melléklet a)–d) pontjában meghatározott követelmények a rendszer elismerésének előfeltételét képezik.
31. cikk
A környezeti lábnyomra vonatkozó nyilatkozat
Az általa prioritásként azonosított kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében a Bizottság az e bekezdés első albekezdésében említett jelentés benyújtásának napjától számított 12 hónap leteltéig benyújtja a (3) bekezdés alkalmazásában a szükségességre és arányosságra vonatkozó értékelés következtetéseit.
Az e cikk (6) bekezdésében előírt kötelezettség szükségességének mérlegelésekor a Bizottság a következőket veszi figyelembe:
az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzései az érintett kritikus fontosságú nyersanyagra alkalmazandó egyéb uniós jogi aktusok keretében már megvalósultak-e, és ha igen, hogyan és mennyire hatékonyan;
a vonatkozó nemzetközi szabványok és iránymutatások megléte és alkalmazása, vagy az ilyen szabványokról való nemzetközi szintű megállapodásra vonatkozó kilátások, valamint a fenntartható piaci gyakorlatok, beleértve a 30. cikk (2) bekezdése szerint elismert önkéntes rendszereket is;
a stratégiai partnerségek, a stratégiai projektek, a kereskedelmi megállapodások és más nemzetközi eszközök eredményessége, valamint az Unió által az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseinek elérése érdekében folytatott tájékoztatás hatékonysága;
a gazdasági szereplők kapcsolódó gazdasági költségei és adminisztratív terhei.
A Bizottság előzetes hatásvizsgálatot végez annak eldöntése érdekében, hogy elfogadjon-e az (1) bekezdés szerinti, felhatalmazáson alapuló jogi aktust. Az értékelésnek:
többek között a következőkkel folytatott konzultáción kell alapulnia:
érdekelt fél, például az ipar, beleértve a feldolgozóipart is, a kkv-k, és – adott esetben – a kézműipar, a szociális partnerek, a kereskedők, a kiskereskedők, az importőrök, az emberi egészség és a környezet védelmét előmozdító szervezetek, a fogyasztói szervezetek és a tudományos világ;
azon harmadik országok vagy TOT-ok, amelyeknek az Unióval folytatott kereskedelmét ez a kötelezettség jelentős mértékben érintheti;
a testület;
adott esetben a környezetvédelem területén hatáskörrel rendelkező uniós ügynökségek;
biztosítania kell, hogy az intézkedések kidolgozására, elfogadására vagy alkalmazására ne azzal a céllal kerüljön sor, illetve az intézkedéseknek ne az legyen a hatása, hogy szükségtelen akadályokat teremtenek a nemzetközi kereskedelem előtt, és azok ne érintsék a kereskedelmet az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez szükségesnél nagyobb mértékben, figyelembe véve a harmadik országbeli beszállítók azon képességét, hogy megfeleljenek a szóban forgó nyilatkozatnak úgy, hogy az az összesített kereskedelmi forgalmat és a kritikus fontosságú nyersanyagok árait ne befolyásolja aránytalanul;
értékelnie kell, hogy az uniós jog szerinti hasonló kötelezettségek kiváltották-e a kívánt hatást, és jelentősen hozzájárultak-e az uniós környezetvédelmi célok eléréséhez;
fel kell mérnie, hogy az intézkedés hozzájárulna-e az Unió éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseinek eléréséhez anélkül, hogy aránytalanul befolyásolná az uniós gazdasági ágazatnak az érintett kritikus fontosságú nyersanyag beszerzésére való képességét.
Az első albekezdésben meghatározott követelmény minden egyes forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagtípusra alkalmazandó, és nem alkalmazandó a közbenső vagy késztermékekben lévő kritikus fontosságú nyersanyagokra.
A (6) bekezdésben említett, a környezeti lábnyomra vonatkozó nyilatkozatnak a következő információkat kell tartalmaznia:
a felelős természetes vagy jogi személy neve, bejegyzett kereskedelmi neve vagy lajstromozott védjegye és levelezési címe, és az az elektronikus kommunikációs eszköz, amelyen felvehető vele a kapcsolat;
azon kritikus fontosságú nyersanyagtípusra vonatkozó információk, amelyre a nyilatkozat vonatkozik;
adott esetben a kritikus fontosságú nyersanyag kitermelésének, feldolgozásának, finomításának és újrafeldolgozásának helye szerinti országra és régióra vonatkozó információk;
a kritikus fontosságú nyersanyagnak az (1) bekezdés alapján elfogadott, alkalmazandó ellenőrzési és számítási szabályokkal összhangban kiszámított környezeti lábnyoma;
a környezeti lábnyom azon teljesítményosztálya, amelynek a kritikus fontosságú nyersanyag megfelel, a (8) bekezdés alapján elfogadott, alkalmazandó, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban;
a környezeti lábnyomra vonatkozó nyilatkozatban foglalt eredményeket alátámasztó tanulmány közzétételre szánt változatához hozzáférést biztosító internetes hivatkozás.
A Bizottság a környezeti lábnyomra vonatkozó, az e cikk (6) bekezdésében említett nyilatkozat formátumát megállapító végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 39. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A kritikus fontosságú nyersanyagokat forgalomba hozó természetes és jogi személyek nem bocsáthatnak rendelkezésre és nem jeleníthetnek meg olyan címkéket, jelöléseket, szimbólumokat vagy feliratokat, amelyek a környezeti lábnyomra vonatkozó nyilatkozatban közölt információk tekintetében félrevezethetik vagy megtéveszthetik a vevőket.
3. SZAKASZ
Szabad mozgás, megfelelőség és piacfelügyelet
32. cikk
Szabad mozgás
33. cikk
Megfelelőség és piacfelügyelet
34. cikk
Végrehajtás és az uniós harmonizációs jogszabályokkal való összehangolás
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 38. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 28., 29., 31. és 33. cikk kiegészítése céljából, annak érdekében, hogy:
megállapítsa a 28. cikk (3) és (4) bekezdésében említett adathordozó és egyedi termékazonosító műszaki tervezésére és működésére vonatkozó követelményeket;
hivatkozzon a 28. cikk (3) és (4) bekezdésében említett adathordozóval és egyedi termékazonosítóval kapcsolatban alkalmazandó műszaki szabványokra;
szabályokat állapítson meg a 28. cikk (4) bekezdésében említett egyedi termékazonosítónak a piacfelügyelet és a vámellenőrzés szempontjából releváns nyilvántartásokba való felvételére vonatkozóan;
megállapítsa a 28. cikk (3) és (4) bekezdésében említett adathordozóval és egyedi termékazonosítóval kapcsolatos vámellenőrzésre vonatkozó követelményeket;
nemzeti szinten eljárásokat alakítson ki a kockázatot jelentő termékek vagy az előírások formai megsértése kezelésére, valamint kapcsolódó védintézkedési eljárásokat arra az esetre, ha kifogást emelnek a meghozott piacfelügyeleti intézkedésekkel szemben;
megállapítsa az EU-megfelelőségi nyilatkozatra vonatkozó követelményeket, valamint a CE-jelölés elhelyezésére vonatkozó általános elveket, szabályokat és feltételeket.
Az említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hivatkoznak más uniós harmonizációs jogszabályra, különösen a 2009/125/EK irányelvre, vagy biztosítják az azzal való összehangolást, és figyelembe veszik az adminisztratív terhek korlátozásának szükségességét, miközben biztosítják az e rendelet 28., 29. és 31. cikkének tényleges végrehajtását.
6. FEJEZET
IRÁNYÍTÁS
35. cikk
A kritikus fontosságú nyersanyagokkal foglalkozó európai testület
36. cikk
A testület összetétele és működése
Az elnök meghívja az Európai Parlament képviselőit, hogy megfigyelőként vegyenek részt a testület ülésein, többek között a (8) bekezdésben említett állandó vagy ideiglenes alcsoportok ülésein.
A testület legalább az alábbi időközönként ülésezik:
a stratégiai projektekre vonatkozó kérelmeknek a 3. fejezet 2. szakasza szerinti értékelése céljából háromhavonta;
a 4. fejezet szerinti nyomon követés fejlesztése céljából hathavonta;
a feltáráshoz kapcsolódó, a 3. fejezet 5. szakaszában meghatározott tagállami kötelezettségek végrehajtása terén – többek között a stratégiai vagy kritikus fontosságú nyersanyagokat tartalmazó jegyzékek aktualizálásának fényében – elért előrehaladás megvitatása céljából évente egyszer.
A testület a következő feladatokat végzi:
rendszeresen megvitatja a 9. cikk végrehajtását, és megosztja a kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek engedélyezési eljárásának felgyorsítását, valamint a projektek kapcsán a társadalmi részvétel és a nyilvános konzultáció javítását célzó bevált gyakorlatokat;
adott esetben javaslatot tesz a Bizottságnak a 9. cikk (1) bekezdésének végrehajtására vonatkozó, az egyablakos ügyintézési pontok által figyelembe veendő iránymutatásokra;
rendszeres időközönként megvitatja a stratégiai projektek végrehajtását, valamint szükség esetén a projektgazda vagy a stratégiai projektben érintett tagállam által a stratégiai projektek végrehajtását elősegítő intézkedések 15. cikk szerinti végrehajtását;
tanácsot ad a Bizottságnak a közös beszerzési rendszer létrehozásának a 25. cikk szerinti értékelésével kapcsolatban;
elősegíti a 26. cikk szerinti nemzeti programjaik fejlesztésével kapcsolatos bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét.
A testület legalább a következő állandó alcsoportokat hozza létre:
a stratégiai projektek finanszírozásának a 16. cikkel összhangban történő megvitatására és koordinálására szakosodott alcsoport, ahová megfigyelőként meghívást kapnak a nemzeti fejlesztési bankok és intézmények, az exporthitel-ügynökségek, az európai fejlesztésfinanszírozási intézmények, az Európai Beruházási Bank Csoport, valamint más nemzetközi pénzügyi intézmények, köztük az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és adott esetben magánszektorbeli pénzügyi intézmények képviselői;
egy alcsoport, amelynek feladata a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncára vonatkozó nyilvános ismeretek bővítését célzó intézkedések megvitatása és cseréje, valamint a nyilvánosság részvételével és az érdekelt feleknek a kritikus fontosságú nyersanyagokkal kapcsolatos projektekben való részvételével kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása, ahová rendszeres meghívást kapnak a civil társadalmi szervezetek;
nemzeti – vagy adott esetben regionális – földtani intézeteket vagy felméréseket tömörítő alcsoport, illetve ilyen intézet vagy felmérés hiányában az általános feltárásért felelős illetékes nemzeti hatóság, a 19. cikk szerint létrehozott nemzeti feltárási programok összehangolásához való hozzájárulás céljából;
egy alcsoport, amelynek feladata a körforgásos jelleg, az erőforrás-hatékonyság és a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítésének előmozdítását célzó intézkedések megvitatása és azokról való eszmecsere;
a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátásával és az azokkal kapcsolatos tájékoztatással foglalkozó ügynökségeket tömörítő alcsoport, vagy ilyen ügynökség hiányában az ezen ügyért felelős illetékes nemzeti hatóság, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a Bizottság 20. cikk szerinti, nyomonkövetésre és stressztesztekre vonatkozó feladataihoz;
a nemzeti szükséghelyzeti ügynökséget és a stratégiai készletekért felelős nemzeti hatóságokat, illetve ilyen ügynökség és hatóság hiányában az ezen ügyért felelős illetékes nemzeti hatóságot tömörítő alcsoport, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a stratégiai készletek 23. cikkben meghatározott összehangolásához.
Feladatainak ellátása során a testület – adott esetben – biztosítja a koordinációt, az együttműködést és az információcserét az uniós jog alapján létrehozott megfelelő válságreagálási és válsághelyzetekre való felkészülési struktúrákkal.
37. cikk
Nemzetközi együttműködés és stratégiai partnerségek
A testület rendszeresen megvitatja a következőket:
az Unió által létesített stratégiai partnerségek következőkhöz való hozzájárulásának mértéke:
az Unió ellátásbiztonságának javítása, beleértve az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott referenciamutatókat;
az Unió és a partnerországok közötti együttműködés javítása a kritikus fontosságú nyersanyagok értéklánca mentén, beleértve a kapacitásépítési és technológiatranszfer-programokat a körforgás és a kritikus fontosságú ásványok termelő országokban történő felelős újrafeldolgozásának előmozdítása érdekében;
a partnerországok gazdasági és társadalmi fejlődése, többek között a fenntartható és körforgásos gazdasági gyakorlatok, a tisztességes munkakörülmények és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása révén a nyersanyag-értékláncaikban;
a tagállamok érintett harmadik országokkal folytatott kétoldalú együttműködése és az Unió által a stratégiai partnerségek keretében végrehajtott fellépések közötti összhang és a lehetséges szinergiák;
mely harmadik országok részesíthetők előnyben a stratégiai partnerségek létesítéséhez, figyelembe véve az alábbi kritériumokat:
ellátásbiztonsághoz és annak rezilienciájához való potenciális hozzájárulás, figyelembe véve a harmadik országok kritikus fontosságú nyersanyagokból képzett lehetséges tartalékait és az azokhoz kapcsolódó kitermelési, feldolgozási és újrafeldolgozási kapacitásait;
az Unió és egy harmadik ország közötti együttműködés javíthatja-e a harmadik ország képességét a káros környezeti hatások nyomon követésére, megelőzésére és minimálisra csökkentésére a szabályozási keretén és annak végrehajtásán keresztül, a társadalmi felelősség szemléletének megfelelő gyakorlatok alkalmazását, beleértve az emberi és a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, különösen a kényszermunka és gyermekmunka vonatkozásában, a helyi közösségekkel, köztük az őslakos népekkel való érdemi együttműködést, az átlátható és felelős üzleti gyakorlatok alkalmazását, valamint a közigazgatás és a jogállamiság megfelelő működésére gyakorolt káros hatások megelőzését;
hogy léteznek-e együttműködési megállapodások az Unió és valamely harmadik ország között, valamint a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok esetében a „Global Gateway” stratégia szerinti beruházási projektek elterjedésének lehetősége, többek között a stratégiai projektekbe történő beruházások megkönnyítése céljából;
a feltörekvő piacok és a fejlődő gazdaságok esetében az a kritérium, hogy egy partnerség hozzájárulhat-e a helyi értékteremtéshez, ezen belül a downstream tevékenységek kialakításához, és ha igen, hogyan, és kölcsönösen előnyös lenne-e az Unió és a partnerország számára.
tanácsadás a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy miként biztosítható, hogy az e bekezdéssel összefüggésben említett stratégiai partnerségek összhangban legyenek a feltörekvő piacokkal és a fejlődő gazdaságokkal kapcsolatos uniós szakpolitikákkal.
A tagállamok:
tájékoztatják a Bizottságot az érintett harmadik országokkal folytatott kétoldalú együttműködésükről, amennyiben annak hatálya kritikus fontosságú nyersanyagok értékláncára is kiterjed;
támogathatják a Bizottságot a stratégiai partnerségekben meghatározott együttműködési intézkedések végrehajtásában a nyersanyag-értéklánc mentén.
7. FEJEZET
FELHATALMAZÁS ÉS BIZOTTSÁGI ELJÁRÁS
38. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
39. cikk
A bizottsági eljárás
8. FEJEZET
MÓDOSÍTÁSOK
40. cikk
A 168/2013/EU rendelet módosítása
A 168/2013/EU rendelet II. mellékletében szereplő táblázat C1. szakasza a következő bejegyzéssel egészül ki:
|
„15a |
18 |
az állandó mágnesek körforgásos jellegére vonatkozó követelmények |
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (*1) |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
|
(*1)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1252, 2024.5.3., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1252/oj).” |
|||||||||||||||||
41. cikk
Az (EU) 2018/858 rendelet módosítása
Az (EU) 2018/858 rendelet II. mellékletében az I. rész „Környezeti teljesítmény és kibocsátások” című G szakaszában szereplő táblázat a következő bejegyzéssel egészül ki:
|
„G 15 |
Az állandó mágnesek körforgásos jellegére vonatkozó követelmények |
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (*1) |
X |
X |
X |
X |
X |
X |
|
|
|
|
X |
X |
|
(*1)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1252, 2024.5.3., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1252/oj).” |
||||||||||||||
42. cikk
Az (EU) 2018/1724 rendelet módosításai
Az (EU) 2018/1724 rendelet a következőképpen módosul:
Az I. melléklet a következő sorral egészül ki.
|
„AJ. Kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek |
1. az (EU) 2024/1252 európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) 9. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott vagy kijelölt egyablakos ügyintézési pontok 2. az engedélyezési eljárásra vonatkozó információk 3. a finanszírozási és befektetési szolgáltatásokra vonatkozó információk 4. uniós vagy tagállami szintű finanszírozási lehetőségekre vonatkozó információk 5. vállalkozástámogatási szolgáltatásokra vonatkozó információk, többek között, de nem kizárólag a társaságiadó-bevallás, a helyi adójogszabályok vagy a munkajog területén |
|
(*1)
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1252, 2024.5.3., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1252/oj).” |
|
A II. melléklet a következő sorral egészül ki.
|
„Kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek |
A kritikus fontosságú nyersanyagokra vonatkozó projektek kivitelezéséhez és működtetéséhez szükséges összes releváns engedélyre kiterjedő eljárás, beleértve az építési, a vegyipari és a hálózati csatlakozási engedélyeket, valamint a környezetvédelmi vizsgálatokat és engedélyeket, amennyiben ezek szükségesek, és amely magában foglalja az összes kérelmet és eljárást a kérelem hiánytalanságának elismerésétől az eljárás kimenetelére vonatkozó, az (EU) 2024/1252 rendelet 9. cikke szerinti érintett egyablakos ügyintézési pont által hozott átfogó határozatról szóló értesítésig. |
Az eljárások valamennyi eredménye, a kérelem hiánytalanságának elismerésétől az (EU) 2024/1252 rendelet 9. cikke szerinti érintett egyablakos ügyintézési pont által az eljárás kimeneteléről hozott átfogó határozatról szóló értesítésig.” |
A III. melléklet a következő ponttal egészül ki:
Az (EU) 2024/1252 rendelet 9. cikke szerinti érintett egyablakos ügyintézési pont.”
43. cikk
Az (EU) 2019/1020 rendelet módosításai
Az (EU) 2019/1020 rendelet a következőképpen módosul:
A 4. cikk (5) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
Az I. melléklet a következő ponttal egészül ki:
„71. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1252, 2024.5.3., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1252/oj), amennyiben érinti az említett rendelet 28., 29. vagy 31. cikkében foglalt követelményeket.”
9. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
44. cikk
Az előrehaladás nyomon követése
A (2) bekezdésben említett jelentésnek ki kell terjednie a következőkre:
mennyiségi információk az 5. cikkben említett referenciamutatók és mérséklés felé az Unió által tett előrelépés mértékéről;
az Unió és harmadik országok között létrejött, nyersanyagokra vonatkozó stratégiai partnerségek jegyzéke; valamint
a stratégiai partnerségek az 5. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott referenciamutatók eléréséhez való hozzájárulásának értékelése.
E cikk alkalmazásában a gazdasági szereplők nem kötelezhetők arra, hogy a 21. cikk alapján szolgáltatott információkon túl további információkat nyújtsanak be.
45. cikk
A tagállamok általi jelentéstétel
A gazdasági szereplők nem kötelezhetők arra, hogy az első albekezdésben felsorolt rendelkezésekkel összefüggésben szolgáltatott információkon túl további információkat szolgáltassanak.
46. cikk
Bizalmas információk kezelése
47. cikk
Szankciók
►C1 2025. november 24-ig ◄ a tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghozzák az azok végrehajtásához szükséges intézkedéseket. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok e szabályokról és intézkedésekről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot, és haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot az e szabályokat és intézkedéseket érintő minden későbbi módosításról.
48. cikk
Értékelés
Az (1) bekezdésben említett jelentésben legalább a következőket kell értékelni:
helyénvaló-e a környezeti lábnyomra vonatkozó maximális küszöbértékeket megállapítani azon kritikus fontosságú nyersanyagok tekintetében, amelyekre vonatkozóan számítási és ellenőrzési szabályok elfogadására került sor, valamint értékelni kell azt is, hogy 2030 után tovább kell-e erősíteni a kritikus fontosságú nyersanyagok ellátási láncait;
a 2040-ra és 2050-ra vonatkozó referenciamutatók megállapításának helyénvalósága összesített szinten és stratégiai fontosságú nyersanyagonként;
az uniós környezetvédelmi jog és e rendelet közötti összhang, különösen a stratégiai projektek kiemelt státusza kapcsán;
a hulladékmennyiségekre és a releváns hulladékáramokon belül található stratégiai fontosságú nyersanyagok mennyiségére vonatkozó információk rendelkezésre állása;
a 25. cikk alapján létrehozott közös beszerzési rendszernek a belső piaci versenyre gyakorolt hatása;
helyénvaló-e további intézkedéseket hozni a hulladékok gyűjtésének, válogatásának és feldolgozásának növelésére, különösen a fémhulladékok, köztük a vashulladékok tekintetében.
49. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
I. MELLÉKLET
Stratégiai fontosságú nyersanyagok
1. Szakasz
A STRATÉGIAI FONTOSSÁGÚ NYERSANYAGOK JEGYZÉKE
A következő nyersanyagok tekintendők stratégiai fontosságúnak:
bauxit/timföld/alumínium
bizmut
bór – kohászati minőségű
kobalt
réz
gallium
germánium
lítium – akkumulátorminőségű
magnéziumfém
mangán – akkumulátorminőségű
grafit – akkumulátorminőségű
nikkel – akkumulátorminőségű
platinacsoportba tartozó fémek
állandó mágnesekhez használt ritkaföldfémek (Nd, Pr, Tb, Dy, Gd, Sm és Ce)
szilíciumfém
titánfém
volfrám
2. Szakasz
A STRATÉGIAI FONTOSSÁGÚ NYERSANYAGOK KIVÁLASZTÁSÁNAK MÓDSZERTANA
(1) A stratégiai jelentőséget annak alapján kell meghatározni, hogy egy-egy nyersanyag mennyire releváns a zöld és digitális átállás, valamint a védelmi és repülés- és űrtechnológiai alkalmazások szempontjából, a következő kritériumok szerint:
a nyersanyagnak a stratégiai technológiák által bemeneti anyagként felhasznált mennyisége;
a nyersanyagnak a releváns stratégiai technológiák gyártásához szükséges mennyisége;
a releváns stratégiai technológiák iránti várható globális kereslet.
(2) Az előre jelzett keresletnövekedés (DF/C,τ) kiszámítása a következőképpen történik:
ahol:
DFτ: egy adott nyersanyag iránti keresletre vonatkozó globális éves előrejelzés a τ. évben;
GSτο egy adott, τ0 referencia-időszakra vonatkoztatott globális éves nyersanyagtermelés.
(3) A termelés növelésének nehézségét legalább a következők figyelembevételével kell meghatározni:
valamely nyersanyagnak a jelenlegi globális éves termelési nagyságrendje;
egy nyersanyag esetében a tartalékok termeléshez viszonyított aránya, amely a gazdaságosan kitermelhető geológiai erőforrásainak ismert tartalékain és az aktuális globális éves termelésen alapul;
az ellátási kapacitást növelő új projektek átfutási ideje, amennyiben megbízható információk állnak rendelkezésre.
II. MELLÉKLET
Kritikus fontosságú nyersanyagok
1. Szakasz
A kritikus fontosságú nyersanyagok jegyzéke
A következő nyersanyagok tekintendők kritikus fontosságúnak:
antimon
arzén
bauxit/timföld/alumínium
barit
berillium
bizmut
bór
kobalt
kokszolható szén
réz
földpát
folypát
gallium
germánium
hafnium
hélium
nehéz ritkaföldfémek
könnyű ritkaföldfémek
lítium
magnézium
mangán
grafit
nikkel – akkumulátorminőségű
nióbium
nyersfoszfát
foszfor
platinacsoportba tartozó fémek
szkandium
szilíciumfém
stroncium
tantál
titánfém
volfrám
vanádium
2. Szakasz
A gazdasági jelentőség és az ellátási kockázat kiszámítása
(1) Valamely értékelt nyersanyag gazdasági jelentőségét (EI) a következőképpen kell kiszámítani:
ahol:
s: a gazdaságnak a NACE-nómenklatúra szerinti (két számjeggyel azonosított szintnek megfelelő) ágazatait jelöli;
As: az értékelt nyersanyag végfelhasználásának aránya a NACE-nómenklatúra szerinti (két számjeggyel azonosított szintnek megfelelő) ágazatban (uniós értékek felhasználásával, ha rendelkezésre állnak, egyébként globális részesedések felhasználásával);
Qs: a NACE-nómenklatúra szerinti (két számjeggyel azonosított szintnek megfelelő) érintett ágazat hozzáadott értéke, a teljes gazdaság részarányaként kifejezve;
SIEI: a gazdasági jelentőséghez kapcsolódó helyettesítési index.
(2) Valamely értékelt nyersanyag gazdasági jelentőséghez kapcsolódó helyettesítési indexét (SIEI) a legrelevánsabb ipari alkalmazások alapján, a következőképpen kell kiszámítani:
ahol:
i: egy egyedi helyettesítő anyagot jelöl;
a: a nyersanyag egyedi alkalmazását jelöli;
SPPi,a; EI: az egyes i helyettesítő anyagok gazdasági jelentőségre vonatkozó teljesítményparamétere, az értékelt nyersanyaghoz viszonyítva, a műszaki teljesítmény – beleértve a funkcionalitást – és a költségteljesítmény alapján, az egyes a alkalmazásokra vonatkozóan;
Sharea: a nyersanyagoknak a végfelhasználáson belüli aránya;
Sub_sharei,a: az egyes alkalmazásokon belül az egyes helyettesítő anyagok részaránya.
(3) Valamely értékelt nyersanyag ellátási kockázatát (SR) a következőképpen kell kiszámítani:
ahol:
GS: az értékelt nyersanyag globális éves termelését jelöli;
EU_sourcing: az Unióba irányuló ellátás, azaz az Unión belüli termelés és a harmadik országokból vagy TOT-okból származó uniós behozatal tényleges beszerzését jelöli;
HHI: a Herfindahl-Hirschman index (a kínálat országok közötti koncentrációjának helyettesítő mutatója);
WGI: a Világbank arányosított globális kormányzati mutatóin alapuló index (az egyes országok kormányzása minőségének helyettesítő mutatója);
tc: a WGI-t kiigazító kereskedelmi paraméter, amelyet c ország által bevezetett, lehetséges (hatályos kereskedelmi megállapodás által esetlegesen mérsékelt) exportadók, fizikai exportkvóták vagy exporttilalmak figyelembevételével kell meghatározni;
EoLRIR: az életciklus végi újrafeldolgozási bemeneti arány, amely a (régi hulladékból újrafeldolgozott) másodlagos bemeneti anyagok és a nyersanyag összes (elsődleges és másodlagos) bemeneti anyagának aránya;
SISR: az ellátási kockázathoz kapcsolódó helyettesítési index;
IR: az importfüggőséget jelöli.
(4) A nyersanyagok importfüggőségét (IR) a következőképpen kell kiszámítani:
(5) Valamely értékelt nyersanyag Herfindahl-Hirschman indexét (HHIWGI) a következőképpen kell kiszámítani:
ahol:
c: az értékelt nyersanyagot szállító országokat jelöli;
Sc: c országnak az értékelt nyersanyag ellátásán (GS vagy EU_sourcing) belüli részesedése;
WGIc: a Világbank arányosított, c országra vonatkozó globális kormányzati mutatóin alapuló index;
tc: valamely ország WGI-t kiigazító kereskedelmi paramétere, amelyet a c ország által bevezetett, lehetséges (hatályos kereskedelmi megállapodás által esetlegesen mérsékelt) exportadók, fizikai exportkvóták vagy exporttilalmak figyelembevételével kell meghatározni.
(6) Valamely értékelt nyersanyag ellátási kockázathoz kapcsolódó helyettesítési indexét (SISR) a következőképpen kell kiszámítani:
ahol:
i: egy egyedi helyettesítő anyagot jelöl;
a: a nyersanyag egyedi alkalmazását jelöli;
SPPi; SR: az egyes i helyettesítő anyagok ellátási kockázati teljesítményparamétere, azok globális termelése, kritikussága és gazdasági jelentősége alapján (alaptermék, társtermék, melléktermék);
Sharea: a helyettesítésre jelölt anyagoknak a végfelhasználáson belüli aránya;
Sub_sharei,a: az egyes alkalmazásokon belül az egyes helyettesítő anyagok részaránya.
(7) Amennyiben strukturális vagy statisztikai változások valamennyi értékelt anyag esetében horizontálisan befolyásolják a gazdasági jelentőség és az ellátási kockázat mérését, a megfelelő értékeket korrigálni kell az ilyen változások ellensúlyozása érdekében.
Az e szakaszban szereplő képletek számításait azon legutóbbi öt év átlagára kell alapozni, amelyekre vonatkozóan rendelkezésre állnak adatok. Az adatok elsőbbségét, minőségét és rendelkezésre állását figyelembe kell venni.
III. MELLÉKLET
A stratégiai projektek elismerési kritériumainak értékelése
(1) Annak értékelésekor, hogy egy uniós projekt megfelel-e a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kritériumnak, a következőket kell figyelembe venni:
a projekt hozzájárul-e az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott referenciamutatókhoz;
a projekt hozzájárul-e a stratégiai fontosságú nyersanyagok éves uniós felhasználásának arányaként kifejezett uniós kapacitások fenntartásához vagy megerősítéséhez, figyelembe véve az uniós felhasználás várható növekedését.
a projekt hozzájárul-e az olyan innovatív nyersanyagok előállítására irányuló uniós kapacitás megerősítéséhez, amelyek képesek egy vagy több stratégiai technológiában a stratégiai fontosságú nyersanyagok helyettesítésére, meghozva eközben az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a helyettesített stratégiai fontosságú nyersanyagéhoz képest azonos vagy alacsonyabb környezeti lábnyomot érjenek el.
A projektnek a vonatkozó kapacitási referenciamutatókhoz való hozzájárulását a projekt üzleti tervének és a pályázatban szerepeltetett alátámasztó műszaki információknak, valamint a projekt piacra jutási idejének figyelembevételével kell értékelni.
(2) Annak értékelésekor, hogy egy harmadik országbeli vagy TOT-okbeli projekt megfelel-e a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában megállapított kritériumnak, a következőket kell figyelembe venni:
a projekt hozzájárul-e az 5. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott referenciamutatókhoz, vagy hozzájárul-e az Unió stratégiai fontosságú nyersanyagokkal való ellátása rezilienciájának fenntartásához;
az alkalmazandó jogi keret vagy egyéb feltételek biztosítékot nyújtanak-e arra, hogy a projekttel kapcsolatos kereskedelem és beruházások nem torzulnak, figyelembe véve különösen azt, hogy az Unió kötött-e az érintett harmadik országgal vagy TOT-okkal a 37. cikkben említett stratégiai partnerséget vagy olyan kereskedelmi megállapodást, amely nyersanyagokra vonatkozó fejezetet tartalmaz, és összhangban van-e az Unió közös kereskedelempolitikájával;
milyen mértékben vannak olyan vállalkozások, amelyeknek a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó megállapodást kell kötniük, illetve amelyek hajlandóak ilyen megállapodást kötni a projektgazdával a vonatkozó uniós projektek által előállított stratégiai fontosságú nyersanyagok felhasználása vagy feldolgozása céljából;
a projekt összhangban van-e az Unió fejlesztési együttműködési és külpolitikai célkitűzéseivel.
A projektnek az a) pontban említett referenciamutatókhoz való hozzájárulását a projekt üzleti tervének és a pályázatban szerepeltetett alátámasztó műszaki információknak, a projekt piacra jutási idejének, valamint a projekt eredményeinek a c) pontban említett, a beruházás eredményének hasznosítására vonatkozó, meglévő vagy potenciális megállapodások hatálya alá tartozó részének figyelembevételével kell értékelni. ponttal kapcsolatos bizonyítékok magukban foglalhatnak szerződéses megállapodásokat, szándéknyilatkozatokat vagy egyetértési megállapodásokat.
(3) Annak értékelésekor, hogy egy uniós projekt megfelel-e a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában megállapított kritériumnak, a következőket kell figyelembe venni:
milyen a projekt fejlesztési potenciáljáról készített megvalósíthatósági tanulmányok minősége;
a használni kívánt technológia megfelelőségét igazolták-e az adott környezetben.
(4) A (3) bekezdés a) pontjában említett megvalósíthatósági tanulmányokat a következők céljából kell megtervezni:
technológiai és környezetvédelmi megfontolások elemzésével annak értékelése, hogy a javasolt projekt valószínűsíthetően sikeres lesz-e;
a projekt megvalósítása során esetlegesen felmerülő, potenciális műszaki kérdések és problémák azonosítása.
A projekt megvalósíthatóságának megerősítéséhez további tanulmányokra lehet szükség.
(5) Annak értékelésekor, hogy az Unióban található projektek megfelelnek-e a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumnak, figyelembe kell venni annak átfogó értékelését, hogy a projekt megfelel-e a vonatkozó uniós vagy nemzeti jognak, továbbá a vonatkozó kiegészítő bizonyítékok alapján kell értékelni, figyelembe véve a projekt helyszínét.
Annak értékelésekor, hogy a harmadik országbeli vagy TOT-beli projektek megfelelnek-e a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett kritériumnak, figyelembe kell venni az alkalmazandó nemzeti jognak való megfelelést, amennyiben az említett nemzeti jog elegendő biztosítékot nyújt a kritériumnak vagy szempontjainak való megfelelésre, valamint a következő nemzetközi jogi eszközöknek való megfelelést:
az ILO háromoldalú nyilatkozata a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről;
az OECD útmutatása a felelős üzleti magatartáshoz követendő kellő gondosságról, különös tekintettel a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó iránymutatásokra;
az OECD útmutatása a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról;
az OECD útmutatása az ásványinyersanyag-kitermelő ágazaton belül az érdekeltek érdemi szerepvállalásához követendő kellő gondosságról, többek között az Egyesült Nemzeteknek az őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatában foglalt elvekre való hivatkozásnál;
az OECD vállalatirányítási alapelvei;
az OECD-nek a multinacionális vállalatokra vonatkozó, a felelősségteljes üzleti magatartással kapcsolatos iránymutatásaira,
az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek.
az IFC földvásárlásra és a nem önkéntes áttelepítésre vonatkozó 5. sz. teljesítményszabványa.
(6) A projektgazdák a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumnak való megfelelést az alábbiakkal is igazolhatják:
bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az érintett projektet a 30. cikk (2) bekezdése szerint elismert egy vagy több rendszer egyedileg tanúsította, amelyek együttesen lefedik a IV. melléklet 2. pontjában felsorolt követelményeket; vagy
kötelezettséget vállalnak arra, hogy az érintett projektre a 30. cikk (2) bekezdése szerint elismert egy vagy több rendszer – amelyek együttesen lefedik a IV. melléklet 2. pontjában felsorolt követelményeket – részeként tanúsítást szereznek, és elegendő bizonyítékot szolgáltatnak arra vonatkozóan, hogy az érintett projekt a végrehajtásakor meg tud felelni a tanúsítási kritériumoknak.
(7) Annak értékelésekor, hogy egy uniós projekt megfelel-e a 6. cikk (1) bekezdésének d) pontjában megállapított kritériumnak, a következőket kell figyelembe venni:
különböző tagállamok vállalkozásai vesznek-e részt a projektben;
a potenciális beruházáshasznosítók is egynél több tagállamban találhatók-e;
a stratégiai fontosságú nyersanyagok egynél több tagállambeli továbbfelhasználók számára való rendelkezésre állására gyakorolt hatások.
(8) Annak értékelésekor, hogy egy harmadik országbeli projekt megfelel-e a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontjában megállapított kritériumnak, azt kell figyelembe venni, hogy a projekt milyen mértékben járul hozzá az érintett harmadik országban:
a nyersanyag-értéklánc egynél több szakaszának megerősítéséhez az adott országban vagy tágabb régiójában;
a belföldi nyersanyag-értékláncon belüli magánberuházások ösztönzéséhez;
szélesebb körű gazdasági vagy társadalmi előnyök létrehozásához, beleértve a munkahelyteremtést is.
IV. MELLÉKLET
A tanúsítási rendszerekre vonatkozó kritériumok
(1) Valamely elismert tanúsítási rendszernek a következő kritériumokat kell teljesítenie:
átlátható, tisztességes és megkülönböztetésmentes feltételek mellett nyitva áll minden olyan gazdasági szereplő előtt, amely hajlandó és képes megfelelni a rendszer követelményeinek, továbbá többszereplős irányítás alatt áll;
a megfelelés ellenőrzése és nyomon követése objektív; nemzetközi, uniós vagy nemzeti szabványokon, követelményeken és eljárásokon alapul, és azokra az érintett gazdasági szereplőtől függetlenül kerül sor;
megfelelő követelményeket és eljárásokat tartalmaz a felelős ellenőrök kompetenciájának és függetlenségének biztosításához;
olyan követelményeket tartalmaz, amelyek biztosítják az ellenőrzési jelentés elkészítését a telephely szintjén.
(2) a tanúsításra vonatkozó követelményeknek legalább az alábbiakat kell magukban foglalniuk:
környezeti szempontból fenntartható gyakorlatokat biztosító követelmények, beleértve a környezetgazdálkodást és a környezeti hatások csökkentését biztosító követelmények a következő környezeti kockázati kategóriákon belül:
levegő, beleértve a légszennyezést, például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását;
víz, ideértve a tengerfenéki és a tengeri környezetet is, valamint a vízszennyezést, a vízhasználatot, a vízmennyiséget, figyelembe véve az árvizeket vagy aszályokat és a vízhez való hozzáférést;
talaj, ideértve a talajszennyezést, a talajeróziót, a földhasználatot és a földterület-degradációt;
biológiai sokféleség, ideértve az élőhelyek, a vadon élő állatok, a növények és az ökoszisztémák, ezen belül az ökoszisztéma-szolgáltatások károsodását is;
veszélyes anyagok;
zaj és rezgés;
üzembiztonság;
energiafelhasználás;
hulladék és maradékanyagok;
a társadalmi felelősség szemléletének megfelelő gyakorlatok biztosítására vonatkozó követelmények, beleértve az emberi jogok és a munkavállalói jogok, ezen belül az őslakos népek közösségi életének tiszteletben tartását;
az üzleti integritás és az átláthatóság biztosítására vonatkozó követelmények, beleértve a pénzügyi, környezetvédelmi és társadalmi kérdésekkel kapcsolatos hatékony és eredményes gazdálkodásra, valamint a korrupcióellenes és megvesztegetés elleni politikák alkalmazására vonatkozó követelményeket.
V. MELLÉKLET
Környezeti lábnyom
I. rész
Fogalommeghatározások
E melléklet alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:
„tevékenységre vonatkozó adatok”: életciklusleltárak (LCI) modellezése során a folyamatokhoz társuló információk, ahol a folyamatláncok összesített LCI-eredményeit, amelyek az adott folyamat során végzett tevékenységeket tükrözik, egyenként meg kell szorozni a hozzájuk tartozó, tevékenységre vonatkozó adattal, majd ezekből együttesen kell származtatni az adott folyamathoz társuló környezeti lábnyomot;
„anyagjegyzék”: a vizsgálat tárgyát képező termék gyártásához szükséges nyersanyagokat, részegységeket, köztes egységeket, alkomponenseket, alkotórészeket, valamint ezek mindegyikének mennyiségét felsoroló jegyzék;
„vállalatspecifikus adatok” vagy „elsődleges adatok”: egy vagy több létesítménytől származó, közvetlenül mért vagy gyűjtött adatok (telephely-specifikus adatok), amelyek reprezentatívak a vállalat tevékenységei szempontjából;
„hatásvizsgálati módszer”: az életciklusleltár-adatoknak egy aggodalomra okot adó környezeti hatáshoz való hozzájárulássá történő átszámítására szolgáló protokoll;
az erőforrás-felhasználás vagy a környezeti hatás azon osztálya, amelyhez az életciklusleltár adatai kapcsolódnak;
„életciklus”: egy termékrendszer egymást követő és egymással kapcsolatban álló szakaszai a nyersanyagbeszerzéstől vagy a természeti erőforrásokból történő előállítástól a végső ártalmatlanításig (ISO 14040:2006 szabvány);
„életciklusleltár” vagy „LCI”: elemi, hulladék- és termékáramok cseréinek együttes halmaza egy LCI-adatkészletben;
„életciklusleltár-adatkészlet” vagy „LCI-adatkészlet”: meghatározott termék vagy egyéb referenciaegység, mint például a telephely vagy a folyamat életciklusadatait tartalmazó dokumentum vagy fájl, amely a leíró metaadatokon túlmenően magában foglalja az életciklusleltár kvantitatív adatait, és lehet elemi folyamatra vonatkozó adatkészlet, részben összesített vagy összesített adatkészlet;
„másodlagos adatok”: nem konkrét folyamatból származó adatok a környezetvédelmi lábnyomra vonatkozó vizsgálatot végző vállalat ellátási láncán belül, nevezetesen olyan adatok, amelyeket a vállalat nem közvetlenül gyűjt, mér vagy becsül meg, hanem valamely harmadik fél LCI-adatkészletből vagy más forrásokból szerez, beleértve az ágazatra jellemző átlagolt adatokat, mint például közzétett termelési adatokból, kormányzati statisztikákból és iparszövetségektől származó adatok, szakirodalmi tanulmányok, műszaki szakértői tanulmányok és szabadalmak, valamint pénzügyi adatokon is alapulhatnak, és tartalmazhatnak közelítő adatokat, továbbá egyéb generikus adatokat, valamint beleértve a horizontális összesítésen átesett elsődleges adatokat;
„rendszerhatár”: az életciklus vizsgálatában figyelembe vett, illetve abból kizárt szempontok.
A kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomára vonatkozó számítási szabályoknak tartalmazniuk kell az értelmezésükhöz szükséges további fogalommeghatározást.
II. rész
Hatály
Ez a melléklet a kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítási módjára vonatkozó alapvető tényezőket tartalmaz.
Konkrét kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályoknak az e mellékletben foglalt alapvető tényezőkre kell épülniük, figyelembe véve a tudományosan megalapozott értékelési módszereket és az életciklus-értékelés területére vonatkozó nemzetközi szabványokat.
A kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítása a kritikus fontosságú nyersanyagok termelésében részt vevő létesítményekben használt anyagjegyzéken, energián, termelési módszereken és segédanyagokon alapul.
Konkrét kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályok megállapításakor a Bizottság törekszik arra, hogy biztosítsa az összhangot a releváns kritikus fontosságú nyersanyagokat felhasználó közbenső és végtermékek környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályokkal.
III. rész
Bejelentett egység
A bejelentett egység a releváns kritikus fontosságú nyersanyag 1 kg-ja.
Konkrét kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomának kiszámítására vonatkozó szabályok a releváns kritikus fontosságú nyersanyag jellegének vagy felhasználásának figyelembevétele érdekében – szükség esetén – magasabb vagy alacsonyabb, kg-ban kifejezett, bejelentett egységet is meghatározhatnak.
A gyártó által a karbonlábnyom számszerű meghatározása érdekében gyűjtött valamennyi bemeneti és kimeneti mennyiségi adatot ehhez a bejelentett egységhez viszonyítva kell kiszámítani.
IV. rész
Rendszerhatár
(1) A kitermelés, a dúsítás és a finomítás az elsődleges kritikus fontosságú nyersanyagok rendszerhatárába beszámítandó három életciklusszakasz, amelyek a következő folyamatokat tartalmazzák, amennyiben az adott nyersanyag szempontjából releváns:
upstream folyamatok, beleértve a nyersanyag-előállítás céljából történő érckitermelést, a vegyi anyagok gyártását és ellátását, beleértve a szállítását is, a kiegészítő folyamatokat, az üzemanyagok gyártását és ellátását, beleértve a szállítását is, a villamosenergia-termelést és -ellátást, valamint az anyagoknak a nem a szervezet tulajdonát képező vagy nem a szervezet által üzemeltetett járművekben történő szállítását;
ércek, dúsított termékek és nyersanyagok szállítása a szervezet tulajdonát képező vagy általa üzemeltetett járművekben;
ércek, dúsított termékek és nyersanyagok tárolása;
ércek zúzása és tisztítása;
dúsított nyersanyagok előállítása;
fémek vegyi, fizikai vagy biológiai úton történő kitermelése;
olvasztás;
fémátalakítás;
salaktisztítás;
fémfinomítás;
fémelektrolízis;
fémöntés vagy -csomagolás;
elhasználódott anyagok és salak kezelése;
valamennyi kapcsolódó kiegészítő folyamat, például a helyszíni szennyvíztisztítás, többek között a technológiai víz kezelése, a közvetlen hűtővíz, valamint a felszíni vizek tekintetében; gázkibocsátás-csökkentő rendszerek, többek között az elsődleges és másodlagos kilépő gázokhoz; kazánok, többek között a tápvíz-előkezelés tekintetében; belső logisztika.
(2) A másodlagos kritikus fontosságú nyersanyagok az újrafeldolgozás életciklus-szakaszát meghatározó rendszerhatárába beleértendők a következő folyamatok, amennyiben relevánsak az adott újrafeldolgozott nyersanyag szempontjából:
upstream folyamatok, beleértve a takarmány-alapanyagok (hulladékanyagok és primer dúsított réz) előállítását, a vegyi anyagok gyártását és ellátását (szállítását), a kiegészítő folyamatokat, az üzemanyagok gyártását és ellátását (szállítását), a villamosenergia-termelést és -ellátást, valamint az anyagoknak a nem a szervezet tulajdonát képező járművekben történő szállítását;
dúsított termékek és hulladékok szállítása a szervezet tulajdonát képező vagy általa üzemeltetett járművekben;
hulladékok, dúsított termékek és nyersanyagok tárolása;
másodlagos nyersanyagok előkezelése;
olvasztás;
fémátalakítás;
fémfinomítás;
fémelektrolízis;
fémöntés vagy -csomagolás;
elhasználódott anyagok kezelése;
valamennyi kapcsolódó kiegészítő folyamat, például a helyszíni szennyvíztisztítás, többek között a technológiai vizek kezelése, a közvetlen hűtővíz, valamint a felszíni vizek tekintetében; gázkibocsátás-csökkentő rendszerek, többek között az elsődleges és másodlagos kilépő gázokhoz; kazánok, többek között a tápvíz-előkezelés tekintetében; belső logisztika.
(3) A felhasználási szakaszt vagy az életciklus végi szakaszt ki kell zárni a környezeti lábnyomra vonatkozó számításokból, mivel azok nem állnak a felelős gazdasági szereplő közvetlen befolyása alatt. Más folyamatok abban az esetben zárhatók ki, ha egy adott kritikus fontosságú nyersanyag környezeti lábnyomához való hozzájárulásuk jelentéktelen.
V. rész
Hatáskategóriák
A számítási szabályoknak meg kell határozniuk azokat a hatáskategóriákat, amelyeket figyelembe kell venni a környezeti lábnyom kiszámításakor. A kiválasztásnak a hulladékképződés szokásos helyszínén végzett elemzésen kell alapulnia, amelynek nemzetközi szinten kidolgozott, tudományosan megalapozott módszerekkel összhangban kell megvalósulnia, figyelembe véve a következőket:
a különböző hatások relatív jelentősége, beleértve az uniós éghajlati és környezeti célkitűzések kezelése szempontjából vett relatív jelentőségüket;
azon downstream vállalkozások igényei, amelyek közölni kívánják az általuk használt kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomát.
VI. rész
Vállalatspecifikus és másodlagos adatkészletek felhasználása
A számítási szabályoknak valamennyi releváns folyamat és anyag tekintetében meg kell határozniuk a vállalatspecifikus vagy másodlagos adatkészletek használatát. Ha a számítási szabályok lehetővé teszik a választást egy vállalatspecifikus és egy másodlagos adatkészlet között, a Bizottság mérlegeli a vállalatspecifikus adatkészlet használatának ösztönzését.
A vállalatspecifikus adatok használatát legalább a felelős gazdasági szereplő közvetlen befolyása alatt álló folyamatok esetében elő kell írni, és azoknak a legnagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a releváns hatáskategóriákhoz.
A tevékenységre vonatkozó vállalatspecifikus adatokat a környezeti lábnyomnak megfelelő másodlagos adatkészletekkel együtt kell felhasználni. A számítási szabályoknak meg kell határozniuk, hogy a nemzetközi szinten kidolgozott, tudományosan megalapozott módszertanokban meghatározott kritériumokkal összhangban megengedett-e a mintavétel.
A kritikus fontosságú nyersanyagtípus előállításához felhasznált anyagjegyzék vagy energiaszerkezet változása szükségessé teszi a környezeti lábnyom újbóli kiszámítását.
A számítási szabályok meghatározásakor – többek között a kritikus fontosságú nyersanyagok előállításához felhasznált villamos energia által generált üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozóan – a Bizottság biztosítja az egyéb vonatkozó uniós joggal való összhangot és összehangolást, kivéve, ha ez nem indokolt.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján kidolgozandó számítási szabályoknak tartalmazniuk kell az életciklus alábbi szakaszainak részletes modellezését:
az elsődleges nyersanyagok kitermelésének, dúsításának és finomításának szakasza;
a másodlagos nyersanyagok beszerzésének és feldolgozásának szakasza.
VII. rész
Hatásvizsgálati módszerek
A környezeti lábnyomot olyan tudományosan megalapozott hatásvizsgálati módszerek segítségével kell kiszámítani, amelyek a releváns hatáskategóriák tekintetében figyelembe veszik az éghajlatváltozással, a vízzel, a levegővel, a talajjal, az erőforrásokkal, a földhasználattal és a toxicitással kapcsolatos nemzetközi szintű fejleményeket.
Az eredményeket jellemzett eredményekként kell rendelkezésre bocsátani, normalizálás és súlyozás nélkül.
VIII. rész
A környezeti lábnyomra vonatkozó teljesítményosztályok
A belső piacon forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagok környezeti lábnyomára vonatkozó nyilatkozatokban szereplő értékek eloszlásától függően megfelelő számú teljesítményosztály kerül meghatározásra, ahol – a piaci differenciálás lehetővé tétele érdekében – az A. kategória a legjobb osztály az életciklus során gyakorolt legalacsonyabb hatással. Az egyes teljesítményosztályokra vonatkozó küszöbérték, valamint azok tartományának meghatározása az elmúlt három évben forgalomba hozott kritikus fontosságú nyersanyagok teljesítményének eloszlásán, a várható technológiai fejlesztéseken és egyéb, meghatározásra váró műszaki tényezőkön alapul.
A Bizottság háromévente felülvizsgálja a teljesítményosztályok számát és az azok közötti küszöbértékeket annak biztosítása érdekében, hogy azok továbbra is tükrözzék a piac valós helyzetét és várható fejlődését.
IX. rész
Megfelelőségértékelés
A számítási és ellenőrzési szabályok a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott modulok közül meghatározzák az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárást, az érintett anyagra tekintettel szükséges kiigazításokkal.
Az alkalmazandó megfelelőségértékelési eljárás meghatározásakor a Bizottság az alábbi kritériumokat veszi figyelembe:
az érintett modul megfelelő-e az anyagtípushoz, és arányos-e az érvényesíteni kívánt közérdekkel;
a termékkel járó veszélyek jellege és annak mértéke, amennyire a veszély foka és jellege összhangban van a megfelelőségértékeléssel;
amennyiben harmadik fél bevonása kötelező, szükséges, hogy a gyártó választani tudjon a 768/2008/EK határozat II. mellékletében meghatározott minőségbiztosítási és terméktanúsítási modulok közül.
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/53/EK irányelve (2000. szeptember 18.) az elhasználódott járművekről (HL L 269., 2000.10.21., 34. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/19/EU irányelve (2012. július 4.) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól (HL L 197., 2012.7.24., 38. o.).
( ) A Tanács 139/2004/EK rendelete (2004. január 20.) a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/18/EU irányelve (2012. július 4.) a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről (HL L 197., 2012.7.24., 1. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2001/42/EK irányelve (2001. június 27.) bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról (HL L 197., 2001.7.21., 30. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/89/EU irányelve (2014. július 23.) a tengeri területrendezés keretének létrehozásáról (HL L 257., 2014.8.28., 135. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 223/2009/EK rendelete (2009. március 11.) az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).
( ) A Tanács 2658/87/EGK rendelete (1987. július 23.) a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.).
( ) Az Európai Parlament és a Tanács 768/2008/EK határozata (2008. július 9.) a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 218., 2008.8.13., 82. o.).
( *1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 305/2011/EU rendelete (2011. március 9.) az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról és a 89/106/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 88., 2011.4.4., 5. o.).
( *2 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/425 rendelete (2016. március 9.) az egyéni védőeszközökről és a 89/686/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 81., 2016.3.31., 51. o.).
( *3 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/426 rendelete (2016. március 9.) a gáz halmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezésekről és a 2009/142/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 81., 2016.3.31., 99. o.).
( *4 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/1542 rendelete (2023. július 12.) az elemekről, illetve akkumulátorokról és a hulladékelemekről, illetve -akkumulátorokról, a 2008/98/EK irányelv és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról, valamint a 2006/66/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 191., 2023.7.28., 1. o.).
( *5 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1252 rendelete (2024. április 11.) a kritikus fontosságú nyersanyagokkal való biztonságos és fenntartható ellátást biztosító keret létrehozásáról és a 168/2013/EU, az (EU) 2018/858, az (EU) 2018/1724 és az (EU) 2019/1020 rendelet módosításáról (HL L, 2024/1252, 2024.5.3., ELI: http://data.europa.eu/eli/reg/2024/1252/oj).
( *6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2000/14/EK irányelve (2000. május 8.) a kültéri használatra tervezett berendezések zajkibocsátására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 162., 2000.7.3., 1. o.).
( *7 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/42/EK irányelve (2006. május 17.) a gépekről és a 95/16/EK irányelv módosításáról (HL L 157., 2006.6.9., 24. o.).
( *8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/48/EK irányelve (2009. június 18.) a játékok biztonságáról (HL L 170., 2009.6.30., 1. o.).
( *9 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/125/EK irányelve (2009. október 21.) az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról (HL L 285., 2009.10.31., 10. o.).
( *10 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/65/EU irányelve (2011. június 8.) egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról (HL L 174., 2011.7.1., 88. o.).
( *11 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/29/EU irányelve (2013. június 12.) a pirotechnikai termékek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 178., 2013.6.28., 27. o.).
( *12 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/53/EU irányelve (2013. november 20.) a kedvtelési célú vízi járművekről és a motoros vízi sporteszközökről, valamint a 94/25/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 90. o.).
( *13 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/29/EU irányelve (2014. február 26.)az egyszerű nyomástartó edények forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 45. o.).
( *14 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/30/EU irányelve (2014. február 26.) az elektromágneses összeférhetőségre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 79. o.).
( *15 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/31/EU irányelve (2014. február 26.) a nem automatikus működésű mérlegek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 107. o.).
( *16 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/32/EU irányelve (2014. február 26.) a mérőműszerek forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizálásáról (HL L 96., 2014.3.29., 149. o.).
( *17 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/34/EU irányelve (2014. február 26.) a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (átdolgozás) (HL L 96., 2014.3.29., 309. o.).
( *18 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/35/EU irányelve (2014. február 26.) a meghatározott feszültséghatáron belüli használatra tervezett elektromos berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 96., 2014.3.29., 357. o.).
( *19 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/53/EU irányelve (2014. április 16.) a rádióberendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról és az 1999/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 153., 2014.5.22., 62. o.).
( *20 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/68/EU irányelve (2014. május 15.) a nyomástartó berendezések forgalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok harmonizációjáról (HL L 189., 2014.6.27., 164. o.).”