C‑153/14. sz. ügy

Minister van Buitenlandse Zaken

kontra

K

és

A

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — 2003/86/EK irányelv — 7. cikk, (2) bekezdés — Családegyesítés — Beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések — Az érintett tagállamban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgár családtagjait az említett tagállam területére való beutazás érdekében beilleszkedési vizsga letételére kötelező nemzeti szabályozás — Az ilyen vizsga költségei — Összeegyeztethetőség”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (második tanács), 2015. július 9.

Határellenőrzések, menekültügy és bevándorlás – Bevándorlási politika – Családegyesítési jog – 2003/86 irányelv – A családegyesítési jog gyakorlásához szükséges feltételek – Beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések – A beilleszkedési vizsgának a tagállam területére való beutazás és a területén való tartózkodás engedélyezését megelőzően történő letételére vonatkozó kötelezettséget előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetőség – Feltételek – Az említett vizsga letételét objektív módon akadályozó sajátos körülmények figyelembevétele – Észszerű költségek

(2003/86 tanácsi irányelv, 7. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés)

A családegyesítési jogról szóló 2003/86 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének első albekezdését úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok előírhatják a harmadik országok állampolgárai számára, hogy olyan beilleszkedési vizsgát tegyenek, amely magában foglalja, hogy azt megelőzően, hogy az említett állampolgárok részére a területükre történő családegyesítési célú beutazást és tartózkodást engedélyeznék, értékelik az érintett tagállam nyelvére és társadalmára vonatkozó alapvető ismereteket, és amely különböző díjak fizetését vonja maga után, ha az ilyen kötelezettség alkalmazási feltételei nem teszik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé a családegyesítési jog gyakorlását, ami akkor áll fenn, ha nem engedik az e vizsgának az érintettek általi letételét objektív módon akadályozó sajátos körülmények figyelembevételét, valamint ha az ilyen vizsga díjának összegét túl magas szinten állapítják meg.

Mivel ugyanis a családegyesítés engedélyezése tekinthető főszabálynak, a 2003/86 irányelv 7. cikke (2) bekezdése első albekezdését szűken kell értelmezni. Egyébiránt a tagállamok csak oly módon élhetnek a számukra biztosított mérlegelési mozgástérrel, hogy az ne veszélyeztesse az ezen irányelvnek a családegyesítés elősegítésére irányuló célját, valamint hatékony érvényesülését.

E tekintetben, az uniós jog általános elveinek egyikét képező arányosság elvével összhangban, a 2003/86 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének első albekezdését átültető nemzeti szabályozás által alkalmazott eszközöknek alkalmasaknak kell lenniük az e szabályozás által elérni kívánt célok megvalósítására, és nem haladhatják meg azt a mértéket, amely azok eléréséhez szükséges.

Így, mivel a 2003/86 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének első albekezdése csak „beilleszkedési” intézkedésekre vonatkozik, azon intézkedések, amelyeket e tagállamok e rendelkezés alapján előírhatnak, csak akkor tekinthetők jogosnak, ha azok alkalmasak a családegyesítő családtagjai beilleszkedésének megkönnyítésére. E tekintetben az alapfokú beilleszkedési vizsga letételének kötelezettsége kétségkívül olyan ismeretek elsajátítását teszi lehetővé az érintett harmadik országbeli állampolgárok számára, amelyek vitathatatlanul hasznosnak bizonyulnak ahhoz, hogy a fogadó tagállammal kapcsolatokat alakítsanak ki.

Az arányosság kritériuma mindenesetre megköveteli, hogy az ilyen kötelezettség alkalmazási feltételei ne haladják meg a 2003/86 irányelv által követett, családegyesítésre vonatkozó cél eléréséhez szükséges mértéket. Ugyanis az említett cikkben hivatkozott, beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések célja nem lehet az, hogy kiválasszák azon személyeket, akik gyakorolhatják családegyesítési jogukat, hanem az, hogy a tagállamokban megkönnyítsék az ő beilleszkedésüket.

Ezenkívül az olyan sajátos egyedi körülményeket, mint a családegyesítő érintett családtagjainak életkorát, iskolázottsági szintjét, anyagi helyzetét vagy egészségi állapotát is figyelembe kell venni annak érdekében, hogy mentesítsék őket egy ilyen beilleszkedési vizsga letételének kötelezettsége alól, ha e körülmények alapján bebizonyosodik, hogy ez utóbbiak nem képesek megjelenni az említett vizsgán, vagy nem tudják azt letenni.

Ha másképp lenne, az ilyen kötelezettség ilyen körülmények között a 2003/86 irányelv által elismert családegyesítési jog érvényesítésének nehezen leküzdhető akadályát jelenthetné.

Ezt az értelmezést erősíti az említett irányelv 17. cikke, amely a családegyesítés iránti kérelmek egyedi elbírálását írja elő.

Végül, különösen az ilyen beilleszkedési vizsga díját illetően pontosítani kell, hogy a tagállamok jogosultak megkövetelni a harmadik országok állampolgáraitól, hogy viseljék a 2003/86 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében elfogadott, beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések díját, valamint a tagállamok jogosultak e díjak összegét megállapítani, ugyanakkor az arányosság elvének megfelelően az említett díjak megállapított mértékének nem lehet az a célja, hogy a családegyesítési jog gyakorlását lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegye, továbbá nem járhat ezzel a hatással sem, különben veszélyeztetné a 2003/86 irányelv által követett cél elérését, illetve megfosztaná azt hatékony érvényesülésétől. Márpedig ez a helyzet állna fenn többek között akkor, ha a beilleszkedési vizsgára való jelentkezéshez előírható költségek túlzott mértékűek lennének, tekintettel azon jelentős pénzügyi hatásra, amelyekkel az érintett harmadik országbeli állampolgárok számára járnának.

(vö. 50–52., 54–60., 64., 65., 71. pont és a rendelkező rész)