Az EUMSZ 4. cikke felruházza hatáskörrel az EU-t arra, hogy a fejlesztési együttműködés terén tevékenységeket végezzen, és közös politikát folytasson. Az uniós tagállamok továbbá saját hatáskörüket is gyakorolhatják ezen a téren.

Az EU fejlesztési politikájának fő célkitűzése – ahogyan az EUMSZ 208. cikkében is szerepel – a szegénység csökkentése, hosszú távon pedig a felszámolása. A 208. cikk továbbá kötelezi az EU-t és az EU-s tagállamokat arra, hogy tartsák magukat az Egyesült Nemzetek Szervezete és egyéb hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetek felé tett kötelezettségvállalásaikhoz.

Az EU fejlesztési politikájának célja továbbá, hogy megvalósítsa az EU külső tevékenysége célkitűzéseit, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke (2) bekezdésének d) pontjában meghatározottakat, melyek a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődésének támogatásáról szólnak, ezek elsődleges célja a szegénység felszámolása.

Az EUSZ 21. cikkének (2) bekezdésében meghatározott célkitűzésekkel összhangban a fejlesztési politika hozzájárul többek között a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok támogatásához, a béke fenntartásához és a konfliktusok megelőzéséhez, a környezetminőség javításához és a globális természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodáshoz, valamint a természeti és ember által okozott katasztrófákkal sújtott lakosság, illetve országok és régiók támogatásához és egy olyan nemzetközi rendszer ösztönzéséhez, amely erősebb többoldalú együttműködésen és jó globális irányításon alapszik.

FŐBB PONTOK

Globális kötelezettségvállalások

Az EU erőteljesebb globális szereplőként

Az EU célja, hogy összehozza az EU és az EU-s országok valamennyi rendelkezésre álló eszközét egy békésebb és virágzóbb világ megteremtése érdekében. Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának teljes végrehajtása 2017-ben kezdődött. Ez a stratégia meghatározza az EU alapvető részvételi érdekeit és elveit, továbbá egy hitelesebb, felelősségteljesebb és készségesebb EU-t vizionál. Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai érinteni fogják az EU globális stratégiája végrehajtásának elemeit.

Az EU és az EU-s országok együtt a hivatalos fejlesztési segély (ODA) legnagyobb adományozói. Az Európai Fejlesztési Alap (EFA) az EU legfőbb eszköze ahhoz, hogy 79 afrikai, karibi és csendes-óceáni államnak, valamint a tengerentúli országoknak és területeknek a Cotonoui Megállapodás keretében fejlesztési támogatást nyújtson.

Az Európai Unió (EU) célja a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz révén a szegénység mérséklése a fejlődő országokban, valamint a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi fejlődés, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás előmozdítása.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és az európai konszenzus a fejlesztési politikáról

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend – és ennek 17 fenntartható fejlődési célja, melyet 2015-ben 193 ENSZ-tagállam jóváhagyott – jelenti az új globális keretet a szegénység 2030-ig történő felszámolására és a világszerte fenntartható fejlesztés elérésére.

Az EU globális stratégiájával összhangban az EU a fejlesztéspolitikáról szóló új, 2017-es európai konszenzusában meghatározza az uniós intézményeknek és az uniós tagállamoknak a fejlődő országokkal való együttműködésének alapelveit a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend, az addisz-abebai cselekvési program – melyet az ENSZ 2015-ben jóváhagyott – és a Párizsi Megállapodás eléréséhez való hozzájárulás felé.

A konszenzus összhangba hozza az EU fejlesztési intézkedését a fenntartható fejlődési célokkal, és alakítja a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet, továbbá az 5 P köré épül (people, planet, prosperity, peace and partnership [emberek, bolygó, virágzás, béke és partnerség]).

A fenntartható fejlődés finanszírozása

Az EU az addisz-abebai cselekvési program részes fele, mely egy, 193 ENSZ-tagállamból álló partnerség által az ENSZ harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciáján megkötött megállapodás. Ez a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend szerves része, mely egy új végrehajtási paradigmát állít fel a pénzügyi és nem pénzügyi eszközök hatékony felhasználásával és a nemzeti lépések és megalapozott politikák előtérbe hozásával. A cselekvési területek többek között:

hazai közforrások;
hazai és nemzetközi közfinanszírozás;
nemzetközi fejlesztési együttműködés;
a fejlesztés hajtóerejét jelentő nemzetközi kereskedelem;
adósság és adósságfenntarthatóság;
rendszerszintű kérdések;
tudomány, technológia, innováció és kapacitásnövelés.

Külső beruházási terv

Hogy támogassa a fenntartható fejlődési célok elérését és felerősítse a köz- és magánszféra befektetéseinek hatásait, az EU 2017-ben létrehozta az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot (EFFA) és az EFFA-garanciát. Ezek az EU azon külső beruházási tervének részei, amely a fenntartható fejlődésre vonatkozó, a Szubszaharai-Afrikában felmerülő kihívásokkal, valamint az EU szomszédságpolitikai régiójában a reformokon keresztüli átalakulással foglalkozik.

A Cotonoui Megállapodás lejáratát követően

A tárgyalások folyamatban vannak, hogy újradefiniálják az EU jövőbeli kapcsolatát az AKCS-országokkal. Jelenleg ezt a Cotonoui Megállapodás határozza meg, amely 2020-ban lejár. A megállapodás segített a szegénység csökkentésében, a stabilitás növelésében és az AKCS-országoknak a globális gazdaságba történő integrálásában.

A fejlődés hatékonysága és a közös programozás – jobb együttműködés az uniós tagállamokkal

Az EU elkötelezett amellett, hogy a fejlesztési segélyt a lehető leghatékonyabban költse el a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében. E tekintetben több nemzetközi megállapodást is támogatott, többek között a következőket:

A fejlesztési hatékonyság lényeges alapelvei – amelyeket a 2016-os nairobi magas szintű találkozón újradefiniáltak – a következők:

a fejlődő országok részesedése a fejlesztési prioritásokban;
átláthatóság és kölcsönös elszámoltathatóság;
eredményeken alapuló fejlesztési együttműködés; és
valamennyi érdekelt fél vegyen részt befogadó fejlesztési partnerségekben.

Ezeket az alapelveket programok és projektek, valamint a közös programozás eszközeivel ültetik át a gyakorlatba különféle uniós fejlesztési partnerekkel (az EU és EU-s országok), amelyek egy partnerországban dolgoznak, és a fejlesztési együttműködést együtt tervezik.

A politikák fejlesztési célú koherenciája

A politikák fejlesztési célú koherenciája révén az EU célja, hogy minimalizálja a politikáinak a fejlődő országokra gyakorolt negatív átgyűrűző hatásait. Célja:

szinergia előmozdítása a különböző EU-s politikák között a partnerországok és a fenntartható fejlődési célok támogatása érdekében;
a fejlesztési együttműködés hatékonyságának növelése.

Annak érdekében, hogy releváns maradjon a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, az EU integrálta a politikák fejlesztési célú koherenciáját a Bizottságnak a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtására vonatkozó teljes munkájába. Az uniós tagállamok továbbá saját mechanizmusokkal rendelkeznek, hogy biztosítsák a nemzeti politikáik fejlesztési célú koherenciáját. A 2019-es uniós koherens fejlesztési politikáról szóló jelentés az uniós intézmények és tagállamok által a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozóan 2015 és 2018 között elért fejlődést vizsgálja.

Emberek

A szegénység és az egyenlőtlenségek csökkentése

Az 1. fenntartható fejlődési cél – amely a szegénység felszámolása – és a 10. fenntartható fejlődési cél – amely az egyenlőtlenségek és a diszkrimináció kezelése – az Unió fejlesztési politikájának középpontjában állnak.

Az egyenlőtlenséget elemző 2017-es bizottsági kutatás előzetes eredményei szerint:

a fejlődő országokban a jövedelmi egyenlőtlenség szintje magas, és átlagosan nagyobb, mint 30 évvel ezelőtt;
úgy tűnik, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség csökkent Latin-Amerika több országában (Brazília, Peru, Mexikó), viszont több ázsiai országban (Kína és Vietnam) is nőtt; továbbá
Latin-Amerika és a Szubszaharai-Afrika a világ legegyenlőtlenebb régiói.

A nemzeti szintű egyenlőtlenség továbbra is a gyors növekedésnek és a szegénység csökkentésének jelentős akadályát képezi. Habár a mélyszegénység világszerte továbbra is csökken, még mindig jellemző Afrikára, különösen a Szubszaharai-Afrikára.

Humán fejlődés

Az EU fejlesztési politikájának prioritásai magukban foglalják a szegénység felszámolását (1. fenntartható fejlődési cél), az egyenlőtlenségek és a diszkrimináció kezelését (10. fenntartható fejlődési cél) és mindenki egyenlő támogatását. A humán fejlődési megközelítés az emberekre, lehetőségeikre és alternatíváikra összpontosít. Az EU támogatja a partnerországok társadalmait és gazdaságait abban, hogy befogadóbbak és fenntarthatóbbak legyenek, így a fejlődés mindenki hasznára válik, és mindenki egyenlő támogatásban részesül.

A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése

A nemek közötti egyenlőség egy alapvető uniós érték (az EUSZ 2. cikke) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglalt politikai célkitűzés (az EUMSZ 19. cikke). A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének támogatásával az EU hozzájárul az 5. fenntartható fejlődési cél és a 2030-ig tartó időszakra szóló teljes menetrend megvalósításához, melyet a fejlesztési politikára vonatkozó 2017-es európai konszenzus is hangsúlyoz.

A nemek közötti egyenlőség alapvető előfeltétele a méltányos és befogadó fenntartható fejlődésnek, mivel a nők és lányok a világ népességének a felét teszik ki. Az EU célja, hogy a nők és lányok teljes mértékben és egyenlően vehessenek részt a társadalmi, gazdasági, politikai és civil életben. Különösképpen támogatja a nemek közötti egyenlőség előtt álló akadályok elhárítását, mint például a megkülönböztető jellegű jogszabályok, valamint a szolgáltatásokhoz, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a gazdasági szerepvállaláshoz és a politikához való egyenlőtlen hozzáférés, továbbá a nemi és nemi alapú erőszak felszámolását, ideértve a társadalmi normák és a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák kezelését és a nők mozgalmainak és a civil társadalomnak a támogatását.

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós cselekvési terv (2016–2020) meghatározza az e prioritási célok világszerte történő megvalósításának keretrendszerét az EU külkapcsolati politikái révén. 2017-ben az Európai Bizottság kiadta az első végrehajtási jelentését a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2016–2020-as uniós cselekvési tervről.

Egy kiemelt uniós kezdeményezés az 500 millió eurós Reflektorfény kezdeményezés, mely az ENSZ-szel kötött egyedi partnerség, amely célja a nők és lányok elleni erőszak felszámolása. A kezdeményezés összehozza a partnerországok kormányait és a civil társadalmat Ázsiában, a Szubszaharai-Afrikában, Latin-Amerikában, a karib-tengeri térségben és a csendes-óceáni térségben.

Migráció, lakóhelyelhagyás és menedékjog

Míg a migráció és a mobilitás témái változatlanul fennállnak, a nemzetközi migránsok száma növekedett az elmúlt években: 2017-ben elérte a 258 milliót (ez a szám 2010-ben 220 millió, 2000-ben pedig 173 millió volt). A világ nemzetközi migránsainak többsége fejlődő országokból származik, és a fejlődő országok helyezik el a világ lakóhelyét elhagyni kényszerülő személyeinek több mint 85 %-át.

A migrációs kihívások továbbra is az európai menetrend elején helyezkednek el. 2017-ben az Európai Bizottság továbbra is proaktívan kezelte a migráció és a fejlődés közötti összefüggést, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrenddel és a fejlesztéspolitikával kapcsolatos konszenzussal összhangban. Az EU fejlesztési együttműködése kiemelt szerepet töltött be abban, hogy hozzájáruljon a migráció kezelésére vonatkozó átfogó uniós erőfeszítésekhez az európai migrációs stratégia, a vallettai nyilatkozat, a migrációs partnerségi keret és a kényszerű lakóhelyelhagyás új uniós megközelítése összefüggésében, teljes összhangban a fejlődési célkitűzésekkel és alapelvekkel.

Különféle fejlesztési eszközök, például a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap révén – de szabályos földrajzi eszközök keretében is – az Európai Bizottság megvalósított intézkedéseket partnerországokban, továbbá foglalkozott mind a rövid, mind a hosszú távú, migrációból eredő kihívásokkal és lehetőségekkel.

Különösen három aspektusra összpontosítottak:

1)

az irreguláris migráció/kényszerű lakóhelyelhagyás mozgatórugóinak/alapvető okainak kezelése;
2)

a partnerek kapacitásának növelése a fejlettebb migráció/menekültkezelés érdekében;
3)

a migráció fejlesztési hatásának maximalizálása.

Ezen átfogó megközelítés révén a 2017-es támogatás hozzájárult mind a partnerországokkal folytatott párbeszéd, mind a partnerség megerősítéséhez a migráció terén és kézzelfogható eredmények eléréséhez a migrációkezelés javítására vonatkozóan, védelmet biztosítva a legveszélyeztetettebb migránsok és menekültek számára és maximalizálva a migráció pozitív fejlesztési hatását.

Egyéb eredmények mellett 2017-ben az EU:

3 milliárd euró összegben vállalt kötelezettséget a törökországi menekülteket támogató eszköz számára; és
létrehozott egy 90 millió eurós programot, amely védelmet és segítséget nyújt a líbiai rászorulók számára, és támogatja a befogadó közösségek stabilizálását, továbbá a hangsúly áthelyeződik a Földközi-tenger közepén húzódó útvonalra;
2017. december 31-ig összesen 143 projektet hagyott jóvá 2 388 millió euró összegben az EU–Afrika vagyonkezelői alap keretében;
2017 szeptemberében a Bizottságon keresztül elfogadott Ázsiában, Afganisztánban, Bangladesben, Pakisztánban és Irakban egy különleges intézkedést 196 millió euró összegben annak érdekében, hogy kezelje az ázsiai és a közel-keleti elhúzódó kényszerű lakóhelyelhagyás és a migráció által okozott kihívásokat.

Kultúra, oktatás és egészségügy

Az EU elismeri a kultúrának a gazdasági növekedésben betöltött szerepét, mely fontos eleme és kulcsfontosságú eszköze a következőknek:

társadalmi befogadás;
szólásszabadság;
identitáskialakítás;
a civilek társadalmi szerepvállalásának növelése;
konfliktusmegelőzés.

2017-ben az EU jóváhagyta a következőket:

következtetések a nemzetközi kulturális kapcsolatok uniós stratégiai megközelítéséről;
több program, mint például Befektetés a kultúrába és a kreativitásba, amely célja, hogy:
- javítsa a kulturális kormányzást a partnerországokban;
- stimulálja a munkahelyteremtést; és
- megerősítse a kulturális örökséget.

A 4. fenntartható fejlődési cél középpontjában az áll, hogy az oktatás 2030-ig minőségivé, befogadóvá és méltányossá váljon, és mindenki számára támogassa az egész életen át tartó tanulási lehetőségeket. Az oktatás az alapjogokhoz és a közjavakhoz tartozik. Továbbá fontos szerepet tölt be más fenntartható fejlődési célok elérésében a tanulás, a készségek és a tudatosság révén.

2017-ben az EU:

több mint 45 ország erőfeszítéseit támogatta az oktatási rendszerek megerősítésére vonatkozóan;
együttműködött az oktatásra vonatkozó globális partnerséggel, amely támogatja az alapoktatást, a legszegényebb országokra és/vagy a legsebezhetőbbekre összpontosítva;
jóváhagyott egy 21 millió eurós programot, melynek célja az oktatási szükségletek támogatása egy elnyúló krízisben, és arra összpontosít, hogy javítsa az oktatás minőségét egy biztonságos tanulási környezetben, és globális bizonyítékokon alapuló ismeretalapot építsen a jövőbeli támogatáshoz.

Az egészségre és a jóllétre vonatkozó 3. fenntartható fejlődési cél elérése érdekében az EU folytatta az egészségügyi területen végzett munkáját, és támogatta a Globális Alapot és a GAVI-t, az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetséget, valamint kutatást folytatott a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt fertőző betegségek leküzdése érdekében. Továbbá támogatta a regionális kezdeményezéseket, mint például az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött második partnerségi programját és egyéb multinacionális kezdeményezéseket.

Az ENSZ Népesedési Alapjával történő együttműködéssel az EU támogatja a minőségi reproduktív egészségügyi és anyáknak járó egészségügyi szolgáltatások elérhetőségének növelésére irányuló erőfeszítéseket.

Élelmezés- és táplálkozásbiztonság és fenntartható mezőgazdaság

Mivel kilencből egy ember az élelmezés- és táplálkozásbiztonság hiányától szenved, a 2. fenntartható fejlődési cél középpontjában 2030-ig az éhezés felszámolása, az élelmiszerbiztonság elérése, a táplálkozás javítása és a fenntartható mezőgazdaság támogatása áll.

A fenntartható mezőgazdaság – a fenntartható halászattal és akvakultúrával együtt – nélkülözhetetlen az éhezés felszámolásához és az élelmezésbiztonság megteremtéséhez, és továbbra is az éhezés felszámolásának és a fenntartható fejlődésnek a kulcsfontosságú hajtóereje. Mind a mezőgazdaság, mind az élelmezésbiztonság kulcsfontosságú tényezői a jó táplálkozási eredmények elérésének.

Az EU volt az egyik ösztönzője Az élelmiszer-válságokról szóló globális jelentés 2017. évi kiadásának, amely amellett, hogy jelezte, hogy közel 108 millió ember van élelmezési válságban vagy szükséghelyzetben, megállapította azt, hogy:

elemezni kell az élelmezési bizonytalanság fő okait; és
kezelni kell a kihívásokat.

Az EU több kezdeményezéssel is rendelkezik, amelyek 2025-ig legalább 7 millióval segítenek csökkenteni az 5 év alatti, fejlődésben visszamaradt gyermekek számát, és 3,5 milliárd eurós kerettel rendelkezik a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan.

A fenntartható mezőgazdaság gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból az Unió partnerországaival együtt létrehozott fejlesztési együttműködési menetrendjének központi témája. Az EU ebben az ágazatban végzett munkájának középpontjában a következők állnak:

befektetés a kisgazdaságokba;
olyan kormányzati kezdeményezések és programok támogatása, amelyek ösztönzik a fenntarthatóságot és innovációt a mezőgazdasági szektorban;
olyan mezőgazdasági gyakorlatok és technológiák támogatása, amelyek növelik a vidéki jövedelmet, de fenntarthatóak is a vízügy, a talaj, az ökoszisztéma és a biodiverzitás szempontjából;
a mezőgazdasági termelők hozzáférésének javítása a termelési eszközökhöz, mint például a föld, tőke stb., főként azáltal, hogy ösztönzi a mezőgazdasági termelők közötti helyi együttműködést és partnerségeket;
több magánberuházás ösztönzése a mezőgazdasági szektorban;
a nők mezőgazdasági szerepvállalásának növelése.

Bolygó

Éghajlatváltozás

Az EU elkötelezett amellett, hogy hozzájáruljon az éghajlatváltozás elleni globális küzdelemhez a 2015-ös Párizsi Megállapodással és a 13. fenntartható fejlődési céllal összhangban. A partnerországainkkal folytatott politikai párbeszéd előterébe helyezzük a nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások végrehajtását, hogy beleintegráljuk az éghajlatváltozást a politikáinkba, a stratégiáinkba, a beruházási terveinkbe és a projektjeinkbe, és azok teljes mértékben hozzájáruljanak a Párizsi Megállapodáshoz és a 13. fenntartható fejlődési célhoz. Az éghajlatváltozással kapcsolatos munkánknak és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendnek összhangban kell lenniük.

Az EU még több erőfeszítést tesz annak érdekében, hogy a sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összhangban kezelje a kockázatokat, valamint kialakítsa az ellenálló és alkalmazkodóképességet. Az EU továbbá támogatja az alacsony károsanyag-kibocsátású, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens, zöld gazdaságot, mely összhangban van a növekedésre vonatkozó 8. fenntartható fejlődési céllal és a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó 12. fenntartható fejlődési céllal. Az éghajlatváltozás szinte valamennyi fenntartható fejlődési célt érinti.

A 2014–2018-as időszakban az EU 8,2 milliárd eurót fektetett be az éghajlat-politika támogatásába. Az EU éghajlat-politikai finanszírozásának legnagyobb része az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást teszi ki (41 %), melyet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra és annak mérséklésére vonatkozó szinergiaintézkedések (31 %) és a mérséklési intézkedések (28 %) követnek. Célunk ezen intézkedések elősegítése, valamint az alkalmazkodáshoz és a mérsékléshez való hozzájárulás.

A környezetvédelem és a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás

A környezetvédelem és a természeti erőforrások, mint például a föld, a vízkészlet, az erdők, a halállomány és a biodiverzitás kulcsfontosságú elemei a fejlődő országok gazdaságainak és a polgáraik megélhetésének. A védelmük és a velük való fenntartható gazdálkodás elengedhetetlen ahhoz, hogy tartsuk a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet (ideértve a 6., 12., 14. és 15. fenntartható fejlődési célokat), felszámoljuk a szegénységet és az éhezést, biztosítsuk az egészséget, a jóllétet, a tiszta vízhez való hozzáférést, a tisztaságot és a fenntartható növekedést, miközben megvédjük az ökoszisztémát és küzdünk az éghajlatváltozás ellen. Az EU támogatja a partnerországokat abban, hogy javítsák a környezeti és természeti erőforrásokkal való gazdálkodást, fenntarthatóan gazdálkodjanak a föld- és vízkészlettel, az erdőkkel és egyéb természeti erőforrásokkal, védjék a biológiai sokféleséget, küzdjenek a környezetszennyezés ellen és támogassák a befogadó zöld gazdaságokat.

Fenntartható energia

Az uniós fejlesztési segítségnyújtás egyik kulcsfontosságú célterülete a modern és fenntartható energetikai szolgáltatásokhoz való hozzáférés. 2017-ben a Bizottság egy olyan dokumentumot adott ki, mely szerint a fenntartható energiával kapcsolatos együttműködés hozzájárul a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus megvalósításához.

A 2014–2020-ig terjedő időszak pénzügyi terve szerint 3,7 milliárd eurót szánnak a fenntartható energiával kapcsolatos fejlesztési együttműködésre, hogy hozzájáruljanak a három uniós célkitűzéshez, melyek határideje 2020: az energiához való hozzáférés biztosítása körülbelül 40 millió ember számára, a megújulóenergia-termelés növelése körülbelül 6,5 gigawattal és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez való hozzájárulás azzal, hogy megakadályozzák éves szinten 15 millió tonna CO₂ kibocsátását.

Például az EU célja, hogy megvalósítsa az afrikai megújuló energiával kapcsolatos kezdeményezés célkitűzéseihez való hozzájárulást, és hogy elérje az 5 GW megújulóenergia-termelési kapacitást 2020-ig, miközben 30 millió afrikai ember számára hozzáférést nyújtson a megújuló energiához, és éves szinten 11 millió tonna CO₂ kibocsátását akadályozza meg.

Jólét

Együttműködés a magánszektorral

Mivel a partnerországok beruházási szükségletei jelentősek, és a kormányzatok és nemzetközi szervezetek adományozói alapjai ehhez nem elégségesek, az EU vegyes finanszírozást alkalmaz, vagyis az uniós támogatásokat kombinálja az állami vagy magánfinanszírozóktól származó hitelekkel vagy saját tőkével, ezzel pedig hozzájárul a 17. fenntartható fejlődési célhoz (a végrehajtás módjainak és a partnerségeknek a célok elérése érdekében). Az EU vegyes finanszírozású keretrendszere a következő regionális vegyes finanszírozású keretekből áll:

Latin-amerikai Beruházási Keret;
Ázsiai Beruházási Keret;
Közép-ázsiai Beruházási Keret;
Karibi Beruházási Keret;
Csendes-óceáni Beruházási Keret;
EU–Afrika Infrastruktúraalap;
Az Afrikai Beruházási Platform és a Szomszédsági Beruházási Platform (az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága kezeli), melyek integrálásra kerültek az EFFA-ba a külső beruházási terv első pillérének részeként.

Egy fontos innováció, az EFFA-garancia limitált mennyiségű állami forrást vesz igénybe, különösen olyan magánberuházások ösztönzéséhez, amelyek olyan életképes projekteket finanszíroznak, amelyeket egyébként nehezen lehetne elindítani, illetve bővíteni, miközben a partnerországokra vonatkozóan a fenntartható fejlődési célkitűzésekre összpontosít. A külső beruházási terv egésze arra összpontosít, hogy elhárítsa az akadályokat a fenntartható magánberuházások elől, és támogassa a legfontosabb reformokat a magánszektorral és az adott érdekelt felekkel folytatott hatékonyabb párbeszéd révén. A 2018 szeptemberében létrehozott, fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló Afrika–Európa szövetség egyik fő célkitűzése a fenntartható beruházás és munkahelyteremtés (8. fenntartható fejlődési cél).

A kereskedelemre vonatkozóan az EU 2017 novemberében elfogadott egy új kereskedelemösztönző támogatási stratégiát, mellyel megvalósíthatja a jólétet a kereskedelem és a beruházások révén az uniós tagállamok segítségével. A stratégia célja, hogy hatékonyabban lehessen mobilizálni az uniós kereskedelemösztönző támogatást, segítve a fejlődő országokat abban, hogy fejlesztési szempontból teljeskörűen, valamint fenntartható és befogadó módon kihasználhassák a különféle uniós politikai eszközöket, főként az uniós kereskedelemi megállapodásokat és a preferenciális rendszereket (ideértve a gazdasági partnerségi megállapodásokat és az általános preferenciarendszert).

Mezőgazdasági növekedés

A világ nélkülöző embereinek kétharmada a mezőgazdaságból él, és számos fejlődő ország továbbra is nagymértékben függ kizárólag néhány árucikk kereskedelmétől.

Az EU meggyőződése szerint fel kell gyorsítani a felelős beruházásokat a mezőgazdaság és a mezőgazdasági ipar hazai és nemzetközi, valamint állami és magánszektoraiban, hogy létrehozzák a szükséges dinamikát a fenntartható növekedéshez és rugalmassághoz a fejlődő országok vidéki területein. E megközelítéssel összhangban 2018 szeptemberében Jean-Claude Juncker elnök bejelentette az új, fenntartható beruházásokra és munkahelyekre irányuló Afrika–Európa szövetséget.

A magánszektori beruházásokat azzal kell stimulálni, hogy létrehozunk egy jól szabályozott és szolgáltatott üzleti környezetet; az állami szektornak fontos szerepe van ennek elérésében. Azonban a magas kockázati szintek, amelyek a termelési, finanszírozási és piaci kockázatokhoz kapcsolódnak, továbbra is kulcsfontosságú akadályait képezik a magánszektori beruházások növelésének. Az EU segít ezeknek a kockázatoknak a csökkentésében a külső beruházási terv révén. Az EU támogatja a földgazdálkodási intézkedéseket körülbelül 40 országban, melyek összköltségvetése mintegy 240 millió euró. Peruban és Hondurasban az EU által finanszírozott intézkedések védik az őslakos népek földdel kapcsolatos jogait, és alapvető eszközöket biztosítanak számukra (a 2. fenntartható fejlődési célhoz hozzájárulva).

Infrastruktúra, városok és digitalizáció

A 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend előrehaladásához szükséges:

egy rugalmas infrastruktúra kiépítése;
a befogadó és fenntartható iparosítás támogatása; és
az innováció ösztönzése (9. fenntartható fejlődési cél).

A folyamatban lévő digitális átalakulás lehetőséget nyújt a munkahelyteremtésre, minőségi alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítására, a kormányzatok átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelésére és a demokrácia megerősítésére. Ennek előfeltétele a jó összeköttetés és a 9. fenntartható fejlődési célt támogató korrigált szabályozás.

Az EU segít a közös Afrika–EU infrastruktúra-menetrend koordinálásában, részt vesz Afrika közlekedéspolitikai programja bizottságának munkájában, és támogatja az afrikai kormányzatok és regionális gazdasági közösségek politikáját és stratégiáját.

A gyors városiasodás – különösen Ázsiában és Afrikában – jelentős fejlődési kihívásokkal jár. 2017-ben létrehozták a Nemzetközi Városi Együttműködési Programot, amely lehetővé teszi a városi bevált gyakorlatoknak az uniós városok és olyan stratégiai partnerországok közötti megosztását, mint például India és Kína, valamint azt, hogy belefoglalják a „fenntartható városok” célját szolgáló meghatározott befektetési ablak külső beruházási tervébe (11. fenntartható fejlődési cél).

Béke

Demokrácia, emberi jogok, jó kormányzás

Az EU a demokrácia tiszteletére, a jogállamiságra és az emberi jogokra épül (az EUSZ 2. cikke). Ezen értékek támogatása kulcsfontosságú külkapcsolati prioritás (az EUSZ 21. cikke), amely az EU globális stratégiájában nyilvánul meg. Az EU támogatja a partnerországokat a 16. fenntartható fejlődési cél megvalósításában – mely a demokráciára, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, a korrupcióellenességre, az emberi jogokra és a jó kormányzásra vonatkozik – a fejlesztési támogatás programozása révén. A harmadik országbeli kormányzatokkal kötött partnerségre vonatkozó tevékenységek magukban foglalják a választási segítségnyújtást és demokráciatámogatást, az igazságszolgáltatási és korrupcióellenes reformokat és a média függetlenségének és az alapvető szabadságoknak a támogatását.

Továbbá az EU kiemelt globális szerepet játszik az e célt szolgáló, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén. Az eszköz prioritásait az Uniónak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési terve (2014–2019) tartalmazza. Ez az emberi jogok, a nemzetközi szervek és bíróságok megerősítésére összpontosít, és főként a civil társadalom és a független felügyeleti szervek számára szól, hogy támogassák és védjék az emberi jogokat és a demokráciát.

Például a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze lehetővé teszi azt, hogy a sürgősségi intézkedések és a bizalmas projektek megvédjék az emberi jogi szervezeteket és azon emberi jogi aktivistákat, akik a legnehezebb körülmények között dolgoznak.

Az Unió küldöttségeinek az emberi jogok támogatása miatti kapacitásépítés végett jár célzott támogatás. Például a szólásszabadságra vonatkozóan ez két program révén valósul meg:

Demokráciatámogatás; és
Media4Democracy.

Törékenység és rugalmasság

2017-ben az EU jóváhagyott egy multiszektorális kötelezettségvállalást a rugalmasságról. Elindítottunk egy kísérleti jellegű folyamatot hat országban (Csád, Irak, Mianmar/Burma, Nigéria, Szudán és Uganda), hogy megvizsgáljuk a szélesebb humanitáriusi/fejlesztési/békére vonatkozó összefüggés megközelítését törékeny kontextusokban.

2017-ben a rugalmassággal kapcsolatos munka és a sebezhetőség kezelése is előrehaladást mutattak a következő négy területen.

A rugalmassági keret megerősítése, főként „Az EU külső tevékenysége rugalmasságának stratégiai megközelítése” c. közös közlemény jóváhagyásával.
A külső konfliktusok és krízisek integrált megközelítésének fejlesztése és megvalósítása. Az integrált megközelítés összehozza a vonatkozó uniós intézményeket és eszközöket, valamint az uniós tagállamokat, hogy nagyobb mértékben koordinált és koherensebb külső tevékenységet folytassanak. Az általános cél az, hogy megerősítsük az Unió befolyását a konfliktusok és krízisek megelőzésében, kezelésében és megoldásában való segítségnyújtásra vonatkozóan.
Hangsúlyozzuk a rugalmasság fontosságát a konfliktus- és krízishelyzetekben, ideértve az állam reformjait és a rugalmasságnövelő megállapodásokat a költségvetés-támogatási intézkedéseink részeként.
Támogatás nyújtása a béke- és államépítésről folyó nemzetközi párbeszéd számára, melyet veszélyeztetett országok kormányai és maguk a társadalmi szervezetek folytatnak.

Biztonság

A stabilitás és béke szabályozásához hozzájáruló eszköz a Bizottság legfontosabb pénzügyi eszköze, mely célja a stabilitás, a béke és a rugalmasság növelése a partnerországokban. A stabilitás és béke szabályozásához hozzájáruló eszköz globális alkalmazási köre és biztonsági középpontja miatt kiegészít más pénzügyi eszközöket; különösen azokban az esetekben, melyekben a hivatalos fejlesztési segély kritériumaihoz kapcsolódó földrajzi vagy tematikus eszközök nem használhatók, de azokban az esetekben is, amikor globális vagy régiókon átnyúló kérdések merülnek fel. A Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága által kezelt, a stabilitás és béke szabályozásához hozzájáruló eszköz programozható részében több mint 260 projekt van folyamatban, melyet 70 ország tud kiaknázni. A partnerországok és az uniós tagállamok ügynökségei közösen valósítják meg ezeket a projekteket.

A projektek a kérdések széles körét lefedik, például: az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem; műszaki segítségnyújtás a bűnüldözési közösségek számára a terrorizmus, vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris fenyegetések, a szervezett bűnözés, a kábítószer-kereskedelem vagy pénzmosás elleni harcban; kapacitásépítés az igazságszolgáltatási rendszerek fejlesztése érdekében; vagy a kritikus fontosságú infrastruktúrák védelme. A támogatási eszközök magukban foglalhatják az oktatóképzést (train the trainer), a helyszíni segítségnyújtást, az elméletet és a való életből vett, határokon átnyúló terepgyakorlatokat, valamint nemzeti cselekvési terveknek a szükségletek és kockázatértékelések alapján történő kifejlesztését. 2018 januárja óta az EU támogatja a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásépítést. Képzést és eszközöket a partnerországok katonaságai számára a fejlesztési célkitűzéseket támogató tevékenységekre kivételes körülmények között lehet nyújtani.

A szándékos (terrorizmus, bűnözés), továbbá a baleseti (Seveso, Fukusima) és a környezetvédelmi (ebola) biztonság többdimenziós megközelítésével a stabilitás és béke szabályozásához hozzájáruló eszköz hozzájárul az ENSZ több fenntartható fejlődési céljához is, és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus kulcsfontosságú területeihez, ideértve az EU szomszédságára vonatkozó kiemelt intézkedéseket.

Nukleáris biztonság

Az Európai Bizottság nem támogatja a nukleáris energiát, mivel az államok kormányzatának kizárólagos felelősségi körébe tartozik, de támogatja a nukleáris biztonságot. Minden nukleáris baleset globális hatással van a társadalmakra, ezért a nukleáris biztonságra vonatkozó együttműködés kulcsfontosságú az európai polgárok és a környezet védelme és biztonsága érdekében.

A nukleáris biztonsággal, az egészségüggyel, a környezetvédelemmel és a kapcsolódó kérdésekkel foglalkozó többdimenziós megközelítéssel a nukleáris biztonság célját szolgáló együttműködési eszköz a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus több kulcsfontosságú területéhez is hozzájárul, ideértve a kiemelt intézkedéseket az EU szomszédságában, Közép-Ázsiában és Iránban.

Kihívásokkal kell szembenéznünk az Unió szomszédságában. Ezek a kihívások főként azon országokat érintik, amelyek a nukleáris energia használata mellett döntöttek, mint például Fehéroroszország és Törökország, amelyek kiterjesztik a reaktorok élettartamát, mint például Örményország és Ukrajna, és amelyek radioaktív hulladékot kezelnek, valamint létesítményeket szerelnek le.

Partnerségek

A 17. fenntartható fejlődési cél a fejlesztési partnerségre vonatkozik, és hangsúlyozza a befogadó, több érdekelt féllel rendelkező platformok fontosságát, hogy hatékonyan tudjuk a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendet végrehajtani. Az EU elkötelezett amellett, hogy elérje a 17. fenntartható fejlődési célt, mind a saját külső tevékenységei és forrásai, mind a végrehajtás mások számára történő szorgalmazása révén. Az EU továbbra is részt vesz az ENSZ fejlesztéssel kapcsolatos folyamataiban, különösen a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerségben, amely jelenleg országszinten végez fejlesztési hatékonyságot figyelemmel követő gyakorlatot.

Együttműködés a civil társadalommal

A 2012-es közlemény jóváhagyásával az Európai Bizottság elismerte, hogy a társadalmi szervezetek kormányzó szereplők, nemcsak szolgáltatók. Az EU továbbá befogadó, a társadalom egészét magában foglaló megközelítést alkalmaz a fenntartható fejlődési célok végrehajtására vonatkozóan azzal, hogy kiszélesíti a részvételt a hagyományostól eltérő társadalmi szervezetekre, mint például az alapítványok, a diaszpóra, a szakszervezetek, a vállalkozói szövetségek stb. Különösen az alapítványok játszanak egyre növekvő és befolyásoló szerepet.

Az Európai Bizottság támogatta a társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszédet és konzultációkat, különösen a Fejlesztési Politikai Fórum révén, amely teret nyújt a fejlesztési politikákról több érdekelt féllel folytatott párbeszédeknek. 25 partnerségi keretmegállapodást írt alá nemzetközi és regionális civil társadalmi hálózatokkal a társadalmi szervezetek abban történő támogatására vonatkozóan, hogy hozzájáruljanak a regionális és globális politikai döntéshozatalhoz, különösen a fenntartható fejlődési célok sikeres megvalósításával kapcsolatban.

Országos szinten az EU kidolgozott 107 ütemtervet a civil társadalomban való részvételre vonatkozóan. Az ütemterv egy ország stratégiai és átfogó keretrendszere, mely magában foglalja az EU-tól kapott és a civil társadalom felé irányuló valamennyi támogatást, ideértve a küldöttségeket és az uniós tagállamokat. Az ütemterv eleinte egy közös kezdeményezés volt az Európai Unió és a tagállamai között, melyet azért vezettek be, hogy megerősítsék Európának a civil társadalomban betöltött szerepét.

Az EU 1,4 milliárd eurót különített el a 2014–2020-as időszakra a társadalmi szervezetek támogatására globális és országos szinten a társadalmi szervezetek helyi hatósági programjai révén, amely a részvételre, a partnerségre és a több érdekelt féllel folytatott párbeszédekre összpontosít, hogy tükrözze a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend alapvető értékeit.

A civil társadalommal folytatott uniós együttműködésről szóló 2017-es jelentés felvázolja azokat a formákat, amelyeket ez a támogatás ölt és ezekre példákat, valamint hogyan erősíti Európa a civil társadalommal való kapcsolatait.

Az adományozó közösséggel való együttműködés

Az Európai Unió és országai együttesen a legtöbb hivatalos fejlesztési segélyt adják a világon. Az európai fejlesztési segély a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának adományozóitól származó teljes globális fejlesztési segély mintegy 57 %-át teszi ki. Az EU közös politikákon és országos szinten is közösen dolgozik, hogy közös megközelítéseket alkalmazzon, beleértve a közös programozást is.

Emellett a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és az addisz-abebai cselekvési program végrehajtására vonatkozó partnerség keretében, valamint a többoldalúság megerősítése érdekében az Európai Bizottság rendszeres fejlesztési párbeszédet folytat az olyan nem uniós partnereivel, mint például Ausztrália, Kanada, Japán, Korea és az USA. Az arab világból származó új, illetve jövőbeli adományozók számának növekedése miatt a partneri köre folyamatosan bővül.

Együttműködés nemzetközi szervezetekkel

Az EU továbbá stratégiailag együttműködik az ENSZ-szel, egyéb nemzetközi szervezetekkel és nemzetközi pénzügyi intézményekkel. Amellett, hogy nagymértékű támogatás áramlik át ezeken a szervezeteken és intézményeken, rendszeresen magas szintű stratégiai párbeszédeket folytatnak. Az EU főként a következőkben vesz részt:

a fejlesztéssel kapcsolatos ENSZ-folyamatok, ideértve a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumot és a pénzügyi fejlesztési fórumot, valamint az ENSZ támogatását, főként a megújuló EU–ENSZ fejlesztési partnerség révén (2018);
a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel folytatott párbeszédek és tanácskozások a Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságban történő részvétel révén;
a G20-ban és a G7-ben, hogy hangsúlyozza a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési céljainak végrehajtása melletti kötelezettségvállalását;
az olyan nemzetközi pénzügyi intézményekkel kötött partnerségeinek megerősítése, mint például a Világbank Csoport és a Nemzetközi Valutaalap, valamint egyéb nemzetközi és európai pénzügyi intézmények és regionális fejlesztési bankok.

Globális elérés

Az uniós fejlesztési segélyre jogosult országok listája

FŐ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Első rész – Alapelvek – I. cím – Az Unió hatásköreinek típusai és területei – 4. cikk (HL C 202., 2016.6.7., 51–52. o.)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – Ötödik rész – Az Unió külső tevékenysége – III. cím – Együttműködés harmadik országokkal és humanitárius segítségnyújtás – 1. fejezet – Fejlesztési együttműködés – 208. cikk (az EKSz. korábbi 177. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 141. o.)

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – V. cím – Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések és a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó különös rendelkezések – 1. fejezet – Az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések – 21. cikk (2) bekezdésének d) pontja (HL C 202., 2016.6.7., 28–29. o.)

utolsó frissítés 09.07.2019

Top