17.3.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 84/1

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság zöld könyve a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről

(COM(2010) 348 végleges)

2011/C 84/01

Előadó: Antonello PEZZINI

2010. július 1-jén az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság Zöld könyve a fogyasztók és a vállalkozások javára szolgáló európai szerződési jog felé történő előrehaladás szakpolitikai választási lehetőségeiről

COM(2010) 348 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2010. december 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 19–20-án tartott, 468. plenáris ülésén (a január 19-i ülésnapon) 148 szavazattal 5 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egyetért az Európai Bizottság álláspontjával, mely szerint az európai belső piacot az európai szerződési jog szempontjából is tovább kell mélyíteni, és elismeri a tudományos körök közös referenciakerettel kapcsolatban végzett munkájának jelentőségét, melyet hasznosítani kellene tudni a gyakorlatban.

1.2   Az Európai Bizottság által javasolt különböző opciók közül az EGSZB egy olyan vegyes opciót részesít előnyben, mely tekintetbe veszi a költségek csökkentését és a megoldások jogbiztonságát, mégpedig a következő módon:

—	közös referenciaként szolgáló „eszköztárra” van szükség, melyet a határokon átívelő szerződések megkötéséhez bocsátanak a szerződő felek rendelkezésére, benne

—

a feleket a legkedvezőbb helyzetbe hozó választható szabályozási rendszerrel, mely a határokon átnyúló kapcsolatok terén a nemzeti jogszabályok mellett lehetővé teszi egy „előrehaladott új fakultatív jogrend” használatát is avval a feltétellel, hogy mind az „eszköztár”, mind a rendelet valamennyi uniós nyelven hozzáférhető legyen és a legelőrehaladottabb jogvédelmi kitételek alapján nyújtson jogbiztonságot a polgárok és a vállalatok számára. Egy ilyen szabályozás nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.

1.3   Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket a célkitűzéseket fokozatosan kell elérni, kezdve a transznacionális árukereskedelmi adásvételi szerződésekkel (B2B), melyek révén kísérleti jelleggel fel lehetne mérni a különböző jogrendek egymás mellett élését és konkrét alkalmazását.

1.4   Az EGSZB úgy véli, hogy a közös referenciakeret által nyújtott eszköztár hozzájárulhatna az európai szerződési jog általános koherenciájához, a kereskedelmi akadályok csökkentéséhez és a belső piaci verseny előmozdításához.

1.5   Másrészt pedig az EGSZB szerint az „előrehaladott új opcionális jogrendnek” a közösségi rendelet révén az európai és a nemzeti jogszabályok közé történő beillesztése valószínűleg általános érvényességet, világos alkalmazási lehetőséget és jogbiztonságot biztosítana a transznacionális kereskedelmi műveletek esetében a fenti eszközzel élő szerződéskötő felek számára.

1.6   A két új eszköznek, a „közös eszköztárnak” és az „előrehaladott új opcionális szabályozási rendszernek” a transznacionális áru-adásvételi kereskedelmi szerződésekre (B2B) kellene vonatkoznia, az új eszközök alkalmazási köre a munkajogi és szociális védelmi szerződésekre nem terjed ki.

1.7   Az EGSZB támogatja a szerződéskötési szabadságot és a szerződési feltételek szabad megtárgyalásának jogát. A Business to Consumer-B2C-féle (cég és fogyasztó közötti) szerződések és a kis- és középvállalkozások (kkv-k) között kötött szerződések esetében a jogbiztonságon és a fogyasztóvédelmen túlmutató, tényleges maximális védelmet kell biztosítani.

1.8   Az EGSZB úgy véli, hogy a két új eszköznek a transznacionális adásvételi szerződések más típusaira való esetleges kiterjesztését megelőzően az Európai Bizottság végezze el az eszközök többéves valós működése utáni belső piaci hatásvizsgálatot és mérje föl az európai szinten elért hozzáadott értéket a gazdasági szereplők és a fogyasztók számára jelentkező költségek és előnyök szempontjából.

1.9   Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság minél előbb határozza meg a – különösen az EU vállalatainak és fogyasztóinak 99 %-át kitevő kis- és középvállalatok számára az egységes piac nyújtotta előnyök és lehetőségek teljes kihasználását megnehezítő – tranzakciós költségek és jogbizonytalanság formájában jelentkező akadályokat.

1.10   Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy végezze el az egységes piacon rendelkezésre álló eszközök hatásértékelését, valamint az európai hozzáadott érték vizsgálatát abból a szempontból, hogy ez az új jogszabályi rendszer milyen költségeket és előnyöket jelent a gazdasági szereplők és a fogyasztók számára.

1.11   Az EGSZB továbbá arra kéri az Európai Bizottságot, hogy már most tegyen kezdeményezéseket az alkalmazott jogi eszközökkel kapcsolatos képzés és tájékoztatás érdekében, mind az elmélet, mind pedig a jogi gyakorlat szempontjából valamennyi jogi szereplő, tudományos kutató és az új eszközök végfelhasználói számára.

1.12   Az EGSZB – az Európai Parlament mintájára – kéri, hogy megfigyelőként fokozottabban vonják be az Európai Bizottság által felállított szakértői csoportokba a kezdeményezések további elmélyítése érdekében, különösen az európai szerződési jogra vonatkozó közös referenciakeret vonatkozásában, valamint a jelenleg folyó nyilvános konzultáció eredményeinek nyomon követése során.

2.   Bevezetés

2.1   A belső piac nagyszámú szerződésre épül, amelyekre nézve a különböző nemzeti szerződési jogok az irányadóak. Ugyanakkor az egyes nemzeti szerződési jogrendszerek közötti eltérések

—	további tranzakciós költségeket gerjeszthetnek,

—	a vállalatok számára a jogbizonytalanság forrásai lehetnek,

—	alááshatják a fogyasztóknak a belső piacba vetett hitét,

—	kereskedelmi akadályokat emelhetnek.

2.1.1   A Lisszaboni Szerződés a következők révén könnyíti meg a polgári ügyekben folytatott európai szintű igazságügyi együttműködést és fogyasztóvédelmet:

—	a Szerződés 12., 38., 164. és 168. cikke, valamint a 169. cikk (4) bekezdése, mely garantálja a nemzeti rendelkezések elsőbbségét abban az esetben, ha azok előnyösebbek a fogyasztók számára,

—	a közösségi módszer alkalmazásának általánossá tétele (1),

—	az Európai Bizottság által benyújtott javaslatok minőségi többséggel történő jóváhagyása,

—	az Európai Parlament szerepének megerősítése,

—	a nemzeti parlamentek fokozott demokratikus bevonása,

—	a jogszerűség hatékonyabb ellenőrzése a Bíróság részéről.

2.1.2   A bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elősegítése, valamint a büntetőügyekben megvalósuló rendőrségi és bírósági együttműködés erősítése érdekében az EU közös minimumszabályokat állapíthatna meg A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa elnevezésű stockholmi programnak megfelelően.

2.1.3   A vállalatok és a polgárok az egységes piac jogi értelemben történt megvalósulása ellenére naponta szembesülnek a transznacionális tevékenységeket a mai napig korlátozó akadályokkal, érzékelve a hálózatok nem kielégítő összekapcsolódását, valamint azt, hogy az egységes piac szabályainak alkalmazása továbbra is eltéréseket mutat.

2.1.4   Az Európai Bizottság szerint az egységes piacot elfojtó akadályok elhárításához a következőkre volna szükség (2):

—	„az intelligens szabályozás programjának megvalósítása, többek között irányelvek helyett rendeletek szélesebb körű alkalmazásának megfontolása,

—	a más uniós tagállamokban működő partnerekkel való szerződéskötés egyszerűsítése és költségeinek csökkentése mind a fogyasztók, mind a vállalkozók számára, a fogyasztói szerződésekre vonatkozó harmonizált megoldások bevezetése uniós modellként szolgáló szerződéses klauzulák kidolgozásával,

—	a szerződések érvényesítésének, és a bírósági ítéletek és dokumentumok más uniós országokban való elismertetésének egyszerűsítése, hatékonyabbá tétele és az ezekkel járó költségek csökkentése mind a fogyasztók, mind a vállalkozások számára.”

2.1.5   A szerződési jogra vonatkozó opcionális eszköz létrehozása emellett az Európai Bizottság 2010. május 19-én bemutatott európai digitális menetrendjének egyik kulcsfontosságú intézkedése.

2.1.6   Az Európai Bizottság már 2001-ben vitát indított az európai szerződési jogról az Európai Parlament, a Tanács és a különböző érdekelt felek, vállalatok, jogászok, az egyetemi szféra és fogyasztói egyesületek részvételével.

2.1.7   Az Európai Parlament a dologi magánjog lehetséges harmonizációjáról számos állásfoglalást fogadott el. 1989-ben és 1994-ben abbéli óhaját fejezte ki, hogy kezdődjön meg a munka egy közös európai magánjogi kódex esetleges megfogalmazásával kapcsolatban.

2.1.8   Az Európai Parlament ennek kapcsán rámutatott, hogy a magánjog bizonyos részeinek harmonizációja elengedhetetlen a belső piac kiteljesítéséhez, valamint hogy a magánjog jelentős fejezeteinek egy európai polgári törvénykönyv formájában történő egységesítése lenne a harmonizáció véghezvitelének leghatékonyabb módja.

2.1.9   Az EGSZB már 2002-ben született véleményében is rámutatott arra, hogy „egy egységes és általános európai szerződési jognak például rendeleten keresztül történő kidolgozásához – ezt a megoldást az EGSZB előnyben részesíti az eltérések kiküszöbölése végett –, kiegészítő tanulmányokra és hosszabb határidőkre lehet szükség, azonban támaszkodnia kellene a fent említett különböző bizottságok és intézmények által már elvégzett munkálatokra, illetve az érvényben levő nemzetközi szabályokra és gyakorlatokra is” (3).

2.1.10   Egy másik újabb, 2010-ben közzétett véleményében az EGSZB a következőket hangsúlyozta: „»Az európai szerződésjog közös elvei« hálózat (CoPECL-hálózat) nemrég véglegesítette közös referenciakeret-tervezetét, amelyet megküldött az Európai Bizottságnak. E szabályok olyan modellt biztosítanak az európai jogalkotó számára, amelyet az opcionális eszköz bevezetésekor alkalmazhat, Viviane Reding biztos ajánlásával összhangban (4).”

2.1.11   Az EGSZB ugyancsak hangsúlyozta, hogy „az általános szerződésjogot lefedő közös referenciakeret-tervezetet nem opcionális eszköz formájában dolgozták ki. Ennek ellenére a közös referenciakeret-tervezet szerzői bevezetőjükben kiemelik, hogy az »egy vagy több opcionális eszköz alapjaként« használható”. Az EGSZB véleménye szerint „ezt a javaslatot korlátozó módon is végre lehetne hajtani, amennyiben a közös referenciakeret-tervezet általános rendelkezéseit egy olyan opcionális eszközbe foglalnák bele, amely a szerződésjognak csak bizonyos területeire vonatkozik. Így elkerülhetővé válna a hiányos szabályozás, amely szükségszerűen megjelenne abban az esetben, ha csak az egyes szerződéstípusokra vonatkozó előírások lépnének hatályba.”

3.   Az Európai Bizottság új zöld könyve

3.1   Zöld könyvében az Európai Bizottság különféle megközelítéseket ajánl a szerződési jog koherenciájának növelése céljából. A lehetőségek között említést kap:

—	uniós modellként szolgáló (nem kötelező érvényű) szerződéses normák interneten történő kihirdetése, melyeket az európai egységes piacon belül lehetne alkalmazni,

—	jobb és koherensebb szabályozást biztosító (kötelező érvényű vagy nem kötelező) „eszköztár”, mely az uniós törvényhozók rendelkezésére áll az új jogszabályok elfogadásakor,

—	a szerződési jogra vonatkozó ajánlás, mely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az egyes nemzeti jogrendszerekbe vezessék be az európai szerződési jogot, részben az Egyesült Államok mintájára, ahol egy kivételével mind az 50 szövetségi állam elfogadta az egységes kereskedelmi kódexet,

—

fakultatív európai szerződési jog vagy más néven 28. rendszer, melyet a fogyasztók és a vállalatok a szerződéses kapcsolatok terén szabadon választhatnának. Ez a valamennyi nyelven rendelkezésre álló fakultatív jogszabály alternatívát jelentene a meglévő nemzeti szabályozásokkal szemben, és vagy csak a transznacionális szerződésekre vonatkozhatna, vagy kiterjedhetne az országon belül megkötött szerződésekre is. Magas szintű fogyasztóvédelmet kellene biztosítania és a szerződés teljes élettartamára szavatolnia a jogbiztonságot,

—	a nemzeti szerződési jogrendszerek uniós irányelv révén történő harmonizációja,

—	a nemzeti szerződési jogrendszerek uniós rendelet révén történő teljes harmonizációja,

—	a szerződésekre vonatkozó valamennyi nemzeti jogszabályt felváltó valódi európai polgári törvénykönyv létrehozása.

3.2   Az Európai Parlament 2009. november 25-i állásfoglalásával támogatta az európai szerződési jogról szóló fölvetést. A belső piacért és a versenypolitikáért felelős korábbi biztos, Mario Monti az egységes piacról 2010. május 9-én közölt jelentésében felsorolta azokat az előnyöket, melyeket egy opcionális „28. rendszer” biztosítana a fogyasztóknak és a vállalatoknak (5).

3.3   Az Európai Bizottság 2010. szeptember 7-én vállalat- és fogyasztói csoportok, valamint jogi szakemberek részvételével tartotta meg az európai szerződési joggal kapcsolatos első ülését.

3.4   Az Európai Bizottság – többek között az Európai Parlament részvételével – szakértői csoportot is felállított az ún. „közös referenciakeret-tervezet” (6) megvalósítása érdekében, mely az elmúlt években az EU hatodik KTFD keretprogramjának keretében kifejlesztett első európai szerződési jogtervezet.

3.5   Az Európai Bizottság 2011 januárjáig lefolytatandó konzultációt kezdett a stratégiai dokumentummal kapcsolatban.

4.   Általános észrevételek

4.1   Az Európai Unió egységes piaca a szerződési jogon alapul. Az EGSZB-t mély aggodalommal tölti el, hogy az egységes piac megvalósítására tett erőfeszítések ellenére a vállalatok, különösen a kis- és középvállalatok, nehezen tudják külföldön eladni termékeiket, mert mind a 27 tagállamban más és más szerződési joghoz kell alkalmazkodniuk. A fogyasztóknak csupán 8 %-a vásárol interneten egy másik tagállamból.

4.2   Jelenleg az eltérő szabályozások párhuzamos megléte magasabb tranzakciós költségeket eredményez a vállalatok számára. Különösen a kisvállalkozások nem tudják kihasználni az EU egységes piacából eredő költséghatékonysági előnyöket. Ennek pedig a fogyasztók látják kárát, hiszen a transznacionális eladások csökkenésével párhuzamosan csökken a választék és nőnek az árak.

4.3   Ezen kívül a transznacionális eladások 61 %-a meghiúsul, mert a kereskedők nem vállalnak szolgáltatást a fogyasztó országában. Ez főként a szabályozással kapcsolatos akadályoknak és az alkalmazott jogszabályok bizonytalanságának köszönhető.

4.4   Ahhoz, hogy e problémák némelyikét megoldjuk és növeljük az egységes európai piac erejét, nagyobb jogbiztonságot kell adni a vállalatoknak – különösen a kisebb méretűeknek –, valamint egyszerűbb szabályokat kell felállítani, melyek nagyobb védelmet nyújtanak a fogyasztók számára.

4.5   Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottságnak többet kellene tennie ezen a területen, és túl kellene mutatnia a polgári ügyekben való jogi együttműködésre vonatkozó intézkedéseken, melyek szükségesek, azonban nem elégségesek a belső piac megfelelő működéséhez.

4.6   Az Európai Bizottság által indított vitának van létjogosultsága az egységes európai piac területén szerzett tapasztalatok fényében, ahol a különböző nemzeti jogszabályoknak megfelelő számos szerződésfajta létezik, és mindez tranzakciós többletköltséggel is jár, mely a legújabb tanulmányok szerint átlagosan eléri a 15 ezer eurót (7).

4.7   A fogyasztók és a vállalatok komoly akadályokkal szembesülnek, amikor igyekeznek az egységes piacból hasznot húzni. A tranzakciós költségek (a szerződéses klauzuláknak és a kereskedelemi politikáknak a helyi viszonyokhoz való hozzáigazítása, illetve és a jogszabályok lefordítása) és a jogbizonytalanság meglehetősen nehézzé teszik a kis- és középvállalatok számára az egységes piacon való terjeszkedést, csakúgy mint a fogyasztók magasabb fokú védelmét.

4.8   A szerződési jog koherenciája, mely (28. rendszernek is nevezett) opcionális jogként fogalmazódhatna meg, rendkívül hasznos lehetne. Az Európai Bizottság és az Európai Parlament számos dokumentumban hivatkozott már a 28. rendszer elnevezésű mechanizmus használatának lehetőségére, különösen olyan jelentős területek vonatkozásában, melyeken a kívánt teljes harmonizáció nehézségekbe ütközhetne, vagy nem is lenne megvalósítható.

4.8.1   Az EGSZB „Az európai biztosítási szerződés” című saját kezdeményezésű véleményében (8) kezdeményezett vállalkozástól eltekintve, amelyet a „Restatement of European Insurance Contract Law” projektcsoport valósított meg az európai biztosítási szerződésről szóló jogszabályok elveinek (Principles of European Insurance Contract Law – PEICL) nemrégiben történő közzétételével, az európai jogalkotó mindössze néhány esetben alkalmazott hasonló megközelítést a társasági jog, a szellemi tulajdonjog és a nemzetközi jog területén.

4.9   Az egységes szerződési feltételek bevezetése minden szerződő fél számára kedvező lehetne, amennyiben

—	maximális garanciák valósulnak meg a leggyengébb szerződő felek védelmében, és az egységes feltételek kidolgozásakor a lehető legmagasabb védelmi szintet veszik alapul,

—	biztosítják a szociális partnerek és a civil társadalom valamennyi képviselője, különösen a fogyasztói szervezetek és a kkv-k aktív részvételét az egységes szerződési feltételek létrehozása érdekében vezetett tárgyalásokon,

—	a szerződési feltételek megfelelnek a tisztességtelen feltételekről szóló irányelvben foglaltaknak, valamint a kereskedelmi tranzakciók során megvalósuló fizetési határidők tiszteletben tartására vonatkozó irányelvnek, a kisvállalkozói intézkedéscsomag maradéktalan alkalmazása mellett,

—	ugyanakkor szavatolják a szerződéskötési szabadságot, például ajánlott egységes szerződések formájában,

—	nem korlátozzák az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést,

—	az egységes szerződési feltételeket rendszeres időközönként figyelemmel kísérik és felülvizsgálják.

4.10   Az EGSZB szerint fokozatosan kell előrelépni, kezdve a transznacionális kereskedelmi áru-adásvételi szerződések kísérleti megvalósításával, hogy lehetőség nyíljon az egyes rendszerek együttélésének és az érdekelt felek általi tényleges alkalmazásának ellenőrzésére, valamint hatékony hatásértékelések elvégzésére.

4.11   Különös jelentőséggel bírnak a dologi joggal kapcsolatos különböző meghatározások:

—	a jogi személy fogalma,

—	a fogyasztó és a szakmai szereplő meghatározása,

—	méltánytalan záradékok,

—	előzetes szerződési tájékoztatási kötelezettség a javak és szolgáltatások terén,

—	tájékoztatási kötelezettség hátrányos helyzetben lévő szerződéskötő féllel való szerződéskötés esetén,

—	jogorvoslati lehetőségek a tájékoztatási kötelezettség elmulasztás esetén,

—	kiszállítás – kiszállítási idő – kapcsolat a kockázatáthárítással,

—	a megfelelőség értékelésének ideje és módozatai és a megfelelőség hiánya esetén igénybe vehető jogorvoslati szintek hierarchiája,

—	a szerződés felbontását lehetővé tevő helyzetek,

—	a vásárló által felfedezett vagy felfedezhető hibák jelzése az eladó felé,

—	elállási jog: alkalmazási terület; az elállási jog gyakorlása; gondolkodási idő és az elállási jog határideje,

—	az objektív felelősség fogalma,

—	az elmaradt haszon és a tényleges veszteség fogalmának betoldása,

—	a termelők felelőssége és a bizonyítási teher,

—	elektronikus kereskedelem (e-kereskedelem).

4.12   Az EGSZB normatív és nem normatív intézkedések összekapcsolását javasolhatná:

—	a közösségi vívmányok koherenciájának növelése a szerződési jog területén,

—	az Unió egész területén alkalmazható egységes szerződési záradékok kidolgozásának előmozdítása,

—	annak későbbi vizsgálata, hogy az európai szerződési joghoz kötődő problémák nem igényelnek-e sajátos, nem-ágazati megoldásokat.

4.13   Az EGSZB szerint az önkéntes európai szerződési jog a nemzeti szerződési jogok mellett létezhetne úgy, hogy egységes fogalmakat és feltételeket szavatol, és a 28. rendszer alkalmazására vonatkozó lehetőséget is tartalmazná.

4.14   Mindenesetre a Római Egyezmény (9) alkalmazása sok kihívással néz szembe újszerű problémák felbukkanása (amilyen az elektronikus szerződéskötő fél és ennek hatása a szerződésjogi szabályozásra), valamint új jogi kérdések megjelenése miatt.

4.15   Az önkéntes európai szerződési jog „közös eszköze” és „az új opcionális előrehaladott szabályozási rendszer” alkalmazási területét illetően az EGSZB egy, a transznacionális áru-adásvételi szerződésekre korlátozott kereskedelmi kísérleti projekt elindítását javasolja.

4.16   Az EGSZB szerint biztosítani kell a horizontális és a vertikális szabályozások közötti nagyobb koherenciát az átláthatóság, a világosság és az egyszerűség szempontjából, és ez nem csupán a jogi szereplőkre és az új irányultságok általuk történő befogadására vonatkozik, hanem főként a kisvállalatokra és az átlagfogyasztóra, akik számára a szabályozás bonyolultsága és homályossága többletköltséget és meghosszabbodott határidőket jelent.

---

(1)  A közösségi módszer azon az előfeltevésen alapul, hogy a polgárok általános érdeke akkor részesül hatékonyabb védelemben, ha a közösségi intézmények a szubszidiaritás elvének betartása mellett teljes egészében elvégzik a döntési folyamatban rájuk háruló feladatukat.

(2)  Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája COM (2010) 2020 végleges.

(3)  HL C 241., 2002.10.7. 1. o.

(4)  HL C 21., 2011.01.21. 26. o.

(5)  HL C 21., 2011.01.21. 26. o.

(6)  A közös referenciakeret olyan hosszú távú tervezet, mely az uniós törvényhozó intézmények (Európai Bizottság, Tanács és Európai Parlament) számára a szerződési jog vonatkozásában a jelenlegi szabályozás felülvizsgálatát és új szabályozás kidolgozását elősegítő eszköz vagy útmutató lesz. Ez az eszköz tartalmazhatná a szerződési jog alapelveit, a kulcsfogalmak meghatározását és típusrendelkezéseket is. A hatodik keretprogramban a Kutatási Főigazgatóság a Társadalom- és humántudományok szakágon belül létrehozta az európai szerződési jog egységes elveire (Common Principles of European Contract Law - CoPECL) vonatkozó kiválósági hálózatot, melynek több mint 150 kutató a tagja, valamint az európai magánjoggal foglalkozó számos intézmény és szervezet az EU valamennyi tagállamából. A hálózat 2005 és 2009 között lefolytatott munkájának végterméke éppenséggel a „Közös referenciakeret-tervezet” című szöveg.

(7)  http://www.europe.org.

(8)  HL C 157., 2005.6.28. 1. o.

(9)  Egyezmény a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról, Róma, 1980. június 19.

---