(1)

A 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) meghatározza az adóalanyoknak a hozzáadottérték-adóval (héa) kapcsolatos általános nyilvántartási kötelezettségeit.

(2)

Az elektronikus kereskedelem („e-kereskedelem”) növekedése megkönnyíti a termékeknek és a szolgáltatásoknak a végső fogyasztók részére történő, határokon átnyúló értékesítését a tagállamokban. Az említett összefüggésben a határokon átnyúló e-kereskedelem olyan értékesítést jelent, amikor a héa az egyik tagállamban fizetendő, a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó viszont egy másik tagállamban, harmadik területen vagy harmadik országban telepedett le. A csalást elkövető vállalkozások azonban arra használják ki az e-kereskedelem lehetőségeit, hogy héakötelezettségeik megkerülésével tisztességtelen piaci előnyre tegyenek szert. Amennyiben a rendeltetési helyen történő adóztatás elve alkalmazandó, mivel a fogyasztóknak nincs nyilvántartási kötelezettségük, a fogyasztás helye szerinti tagállamoknak megfelelő eszközökre van szükségük az ilyen, csalást elkövető vállalkozások felderítéséhez és ellenőrzéséhez. Fontos küzdeni a határokon átnyúló olyan héacsalás ellen, amelyet egyes vállalkozások csalárd magatartást megvalósítva követnek el a határokon átnyúló e-kereskedelem területén.

(3)

Az uniós fogyasztók által bonyolított online vásárlások döntő többségénél a fizetés pénzforgalmi szolgáltatókon keresztül történik. A pénzforgalmi szolgáltatások nyújtásához a pénzforgalmi szolgáltató egyedi információkkal rendelkezik az adott fizetés címzettjének vagy kedvezményezettjének azonosításához, továbbá adatokkal rendelkezik a fizetés időpontjára és összegére, kezdeményezésének helye szerinti tagállamra, valamint arra vonatkozóan is, hogy a fizetést a kereskedő fizikai létesítményében kezdeményezték-e. Az említett egyedi információk különösen a határokon átnyúló fizetések esetében fontosak, amikor a fizető fél az egyik tagállamban, a kedvezményezett pedig egy másik tagállamban, harmadik területen vagy harmadik országban helyezkedik el. A tagállamok adóhatóságainak (a továbbiakban: az adóhatóságok) szükségük van ezekre az információkra ahhoz, hogy elláthassák a csalást elkövető vállalkozások felderítésével, valamint a héakötelezettségek ellenőrzésével összefüggő alapfeladataikat. Ezért szükséges, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók az említett információkat az adóhatóságok rendelkezésére bocsássák, ezzel segítve azokat a határokon átnyúló héacsalások felderítésében és az ellenük való küzdelemben.

(4)

A héacsalás elleni küzdelem érdekében fontos felhívni a pénzforgalmi szolgáltatókat arra, hogy vezessenek kellően részletes nyilvántartást és szolgáltassanak kellően részletes adatot a fizető fél és a kedvezményezett elhelyezkedése alapján határokon átnyúlónak minősülő bizonyos fizetésekről. Következésképpen meg kell határozni a fizető fél és a kedvezményezett elhelyezkedésének fogalmait, valamint az említett elhelyezkedések azonosításának módját. A fizető fél és a kedvezményezett elhelyezkedése alapján csak az Unióban letelepedett pénzforgalmi szolgáltatók kötelezhetők nyilvántartás vezetésére és adatszolgáltatásra, és az említett kötelezettség nem érintheti a 2006/112/EK irányelvben, valamint a 282/2011/EU tanácsi végrehajtási rendeletben (4) az adóztatandó ügylet teljesítési helye tekintetében meghatározott szabályokat.

(5)

A pénzforgalmi szolgáltatók a már most is birtokukban lévő információk alapján képesek azonosítani az általuk nyújtott fizetési szolgáltatások vonatkozásában a kedvezményezett és a fizető fél elhelyezkedését, mégpedig a fizető fél, illetve a kedvezményezett fizetési számla azonosítója vagy bármilyen más, olyan azonosító alapján, amely egyértelműen azonosítja a fizető felet, illetve a kedvezményezettet és megadja a fizető fél, illetve a kedvezményezett elhelyezkedését. Amennyiben ilyen azonosítók nem állnak rendelkezésre, a fizető fél, illetve a kedvezményezett elhelyezkedését a fizető fél, illetve a kedvezményezett nevében eljáró pénzforgalmi szolgáltatót azonosító kód segítségével kell megállapítani, ha a pénzt úgy utalják át a kedvezményezettnek, hogy a fizető fél nevében nem hoznak létre fizetési számlát, ha a pénzt nem írják jóvá a kedvezményezett fizetési számláján vagy ha nem áll rendelkezésre a fizető fél vagy a kedvezményezett más azonosítója.

(6)

Az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5) összhangban fontos, hogy a pénzforgalmi szolgáltatóknak a határokon átnyúló fizetéssel kapcsolatos információrögzítési és információnyújtási kötelezettsége arányos legyen, és csak arra terjedjen ki, amire a tagállamoknak a héacsalás elleni küzdelemhez szükségük van. A fizető féllel kapcsolatban továbbá kizárólag az elhelyezkedésére vonatkozó információt kell rögzíteni. A kedvezményezettre és magára a fizetésre vonatkozó információk tekintetében a pénzforgalmi szolgáltatóknak csak azokat az információkat kell rögzíteniük és az adóhatóságnak szolgáltatniuk, amelyek az adóhatóságok számára az esetleges csalások elkövetőinek felderítése és az adóellenőrzések lefolytatása érdekében szükségesek. A pénzforgalmi szolgáltatóknak tehát csak az olyan határokon átnyúló fizetésekre vonatkozóan kell nyilvántartást vezetniük, amelyek minden valószínűség szerint gazdasági tevékenységre utalnak. A kedvezményezett által egy naptári negyedévben fogadott fizetések számára vonatkozó felső határérték bevezetése utalást jelentene arra vonatkozóan, hogy a kedvezményezett a fizetéseket a gazdasági tevékenysége részeként fogadta, ezáltal a nem üzleti okból kapott fizetéseket ki lehetne zárni. Az említett határérték elérése a pénzforgalmi szolgáltató nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettségét vonná maga után.

(7)

A fizető féltől a kedvezményezett részére irányuló egyetlen fizetésben is több pénzforgalmi szolgáltató vehet részt. Ez az egyetlen fizetés több pénzátutalást is eredményezhet a különböző pénzforgalmi szolgáltatók között. Szükséges, hogy az egy adott fizetésben részt vevő összes pénzforgalmi szolgáltatóra vonatkozzon a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség, kivéve, ha konkrét kizárás alkalmazandó rájuk. Az említett nyilvántartásoknak és adatszolgáltatásoknak az eredeti fizető fél által a végső kedvezményezett részére kezdeményezett fizetésekre, nem pedig a pénzforgalmi szolgáltatók közötti köztes pénzátutalásokra vonatkozó információkat kell tartalmaznia.

(8)

A nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség nemcsak olyan esetekben teljesítendő, amikor a pénzforgalmi szolgáltató pénzt utal át vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszközt bocsát ki a fizető fél részére, hanem akkor is, amikor egy pénzforgalmi szolgáltató a kedvezményezett nevében pénzt kap vagy fizetési műveleteket fogad.

(9)

Az ezen irányelvben előírt kötelezettségek nem alkalmazandók az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) hatálya alá nem tartozó pénzforgalmi szolgáltatókra. Ezért amennyiben a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói nem valamely tagállamban helyezkednek el, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatói kötelesek nyilvántartást vezetni és adatot szolgáltatni a határokon átnyúló fizetésről. Ellenkező esetben – a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség arányossága érdekében –, amennyiben a fizető fél és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói is valamely tagállamban helyezkednek el, csak a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatóinak kell nyilvántartást vezetniük. A nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozásában egy pénzforgalmi szolgáltató akkor tekintendő úgy, hogy valamely tagállamban helyezkedik el, amennyiben az üzleti azonosító kódja (BIC-kód) vagy egyedi vállalatazonosítója az adott tagállamra utal.

(10)

Az információ nagy mennyisége és a személyes adatok védelme szempontjából szükséges és arányos, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók a határokon átnyúló fizetésekkel kapcsolatos nyilvántartásokat három naptári évig megőrizzék a tagállamok héacsalás elleni küzdelmének támogatása és a csalást elkövetők felderítése érdekében. Az említett időtartam elegendő ahhoz, hogy a tagállamok eredményesen elvégezzék az ellenőrzéseket, kivizsgálják a feltételezett héacsalásokat, illetve felderítsék a héacsalásokat.

(11)

A pénzforgalmi szolgáltatók által megőrzendő információkat a tagállamoknak a héacsalás elleni küzdelem terén folytatott közigazgatási együttműködés és információcsere szabályait meghatározó 904/2010/EU tanácsi rendelettel (7) összhangban kell gyűjteniük és kicserélniük egymás között.

(12)

A héacsalás problémája az összes tagállamot érinti, de az egyes tagállamok nem rendelkeznek azokkal a szükséges információkkal, amelyek segítségével biztosítani tudnák a héaszabályok helyes alkalmazását a határokon átnyúló e-kereskedelemben vagy felléphetnének a héacsalás ellen a határokon átnyúló e-kereskedelemben. Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a határokon átnyúló elemet is tartalmazó héacsalás elleni küzdelmet a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, továbbá mert más tagállamoktól kell információt beszerezniük, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(13)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert elveket, különösen a személyes adatok védelméhez fűződő jogot. Az irányelv értelmében rögzített és rendelkezésre bocsátott fizetési információkat kizárólag az adóhatóságok csalás elleni szakértői kezelhetik arányos és szükséges korlátok között ezen irányelv célja elérésének, nevezetesen a héacsalás elleni küzdelem érdekében. Az irányelv tiszteletben tartja továbbá az (EU) 2016/679 rendeletben, valamint az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (8) előírt szabályokat is.

(14)

Az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki 2019. március 14-én nyilvánított véleményt (9).

(15)

A 2006/112/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,