Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32018R0295

    A Bizottság (EU) 2018/295 felhatalmazáson alapuló rendelete (2017. december 15.) a két- vagy háromkerekű járművek és a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyása céljából a 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek a járműszerkezeti és általános követelmények, valamint a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek a környezeti teljesítményre és a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

    C/2017/8469

    HL L 56., 2018.2.28, p. 1–30 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    Legal status of the document In force

    ELI: http://data.europa.eu/eli/reg_del/2018/295/oj

    28.2.2018   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    L 56/1


    A BIZOTTSÁG (EU) 2018/295 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE

    (2017. december 15.)

    a két- vagy háromkerekű járművek és a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyása céljából a 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek a járműszerkezeti és általános követelmények, valamint a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletnek a környezeti teljesítményre és a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról

    AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

    tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

    tekintettel a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló, 2013. január 15-i 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 18. cikke (3) bekezdésére, 21. cikke (5) bekezdésére és 23. cikke (12) bekezdésére,

    mivel:

    (1)

    a 168/2013/EU rendelet 23. cikkének (4) bekezdése alapján az L kategóriájú járművek Euro 5 környezetvédelmi szintjéről készített átfogó hatástanulmányról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott bizottsági jelentés (2) alapján és figyelembe véve a jóváhagyó hatóságok és az érdekelt felek által a 168/2013/EU rendelet, a 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) és a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (4) alkalmazása során tapasztalt problémákat, bizonyos módosításokat és pontosításokat kell bevezetni a felhatalmazáson alapuló rendeletekben a zökkenőmentes alkalmazás biztosítása érdekében.

    (2)

    Az L kategóriájú járművek uniós típusjóváhagyási rendszerének hatékony működéséhez a 44/2014/EU és a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott műszaki követelményeket és vizsgálati eljárásokat folyamatosan tovább kell fejleszteni és hozzá kell igazítani a műszaki fejlődéshez.

    (3)

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet IV. melléklete tartalmazza az annak ellenőrzésére alkalmazandó egyenletet, hogy a legyártott járművek, rendszerek, alkatrészek és önálló műszaki egységek megfelelnek-e a jóváhagyott típusnak. Az egyértelműség érdekében az egyenletet módosítani kell. A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet XII. mellékletét módosítani kell a gyújtáskihagyás észlelésére rendelkezésre álló motorműködési ablak tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy az előírt követelmények műszakilag megvalósíthatóak legyenek. A XII. mellékletet a fedélzeti diagnosztikai rendszerek (OBD) tekintetében szintén módosítani kell az általános célú kiolvasók és a jármű közötti interfészre vonatkozóan kifejlesztett új szabványokhoz való műszaki alkalmazkodás érdekében. A XII. melléklet 2. függelékét módosítani kell az ott meghatározott fedélzeti diagnosztikai követelmények tekintetében egyes ellenőrzött elemek pontosítása érdekében. A XII. mellékletet új függelékekkel kell kiegészíteni a használat közbeni működési arányok helyes alkalmazásának biztosítása érdekében.

    (4)

    Az egyértelműség biztosítása érdekében a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet II., III. és IV. mellékletében módosítani kell egyes egyenleteket. Az említett felhatalmazáson alapuló rendelet VI. mellékletét módosítani kell a kibocsátáscsökkentő berendezések tartósságára vonatkozó vizsgálati követelmények helyes alkalmazásának biztosítása érdekében. Az L kategóriájú járművek normál közúti ciklusára (SRC-LeCV) vonatkozó, a VI. mellékletben foglalt osztályozási követelményeket ki kell igazítani annak biztosítása érdekében, hogy e követelményeket a vizsgálatok során helyesen alkalmazzák. A III. osztályba tartozó járművekre vonatkozóan a VI. mellékletben meghatározott jóváhagyott futásteljesítmény-ciklus (AMA) használatát az átfogó környezeti hatástanulmány következtetéseivel összhangban fokozatosan meg kell szüntetni. A VI. mellékletet módosítani kell annak érdekében, hogy lehetővé tegye a próbapadi öregítés alkalmazását a teljes vagy részleges futásteljesítménnyel történő tényleges fizikai tartóssági vizsgálat alternatívájaként.

    (5)

    Az L kategóriájú járművek túlzott szénhidrogén-kibocsátása elleni intézkedések egyike az ilyen járművek párolgási kibocsátásának korlátozása. Ebből a célból a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének C. része meghatározza az L3e, L4e, L5e-A, L6e-A és L7e-A kategóriájú járművek által kibocsátott szénhidrogén tömegére vonatkozó határértékeket. Az ilyen járművek párolgási kibocsátásának mérésére a típusjóváhagyáskor kerül sor. A IV. típusú vizsgálat, azaz a párolgási kibocsátások légmentes kamrában végzett vizsgálata (SHED-vizsgálat) többek között vagy egy gyorsan öregített aktívszén-tartály beszerelését, vagy egy bejáratott aktívszén-tartály alkalmazását írja elő, de ez utóbbi esetben egy additív romlási tényezőt is alkalmazni kell. Az átfogó környezeti hatástanulmány keretében megvizsgálták, hogy a költségek szempontjából előnyös-e az L1e, L2e, L5e-B, L6e-B, L7e-B és L7e-C járműkategóriák esetében a SHED-vizsgálat alkalmazása. Mivel a tanulmány eredménye azt mutatja, hogy a módszer nem költséghatékony, módosítani kell a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet V. mellékletét annak érdekében, hogy lehetővé tegye az L1e, L2e, L5e-B, L6e-B, L7e-B és L7e-C kategóriájú járművek gyártói számára az Euro 5 szint esetében a szivárgási vizsgálat alternatívaként már bevezetett, költséghatékonyabb módszerének folyamatos használatát.

    (6)

    Az átfogó környezeti hatástanulmány alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 168/2013/EU rendelet 23. cikkének (3) bekezdésében előírt, a tartóssági követelmények ellenőrzésére vonatkozó matematikai eljárás alkalmazását 2025-ig fokozatosan meg kell szüntetni. A tanulmány rámutatott arra, hogy ez az elméleti eljárás nem biztosította a 168/2013/EU rendeletben meghatározott tartóssági követelmények tényleges teljesülését. Annak érdekében, hogy mérsékelni lehessen a módszer fokozatos megszüntetésének hatását, a tanulmány a próbapadi öregítés alkalmazását javasolta a teljes vagy részleges futásteljesítménnyel történő tényleges tartóssági vizsgálat alternatívájaként. A próbapadi öregítés jól bevált eljárás, amelyet gyakran alkalmaznak a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) hatálya alá tartozó járművekre. A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VI. mellékletét módosítani kell a 692/2008/EK bizottsági rendeletben (6) és a 83. sz. ENSZ EGB-előírásban (7) meghatározott követelmények alapján kifejlesztett és az L kategóriájú járművekre vonatkozó követelményekhez igazított próbapadi öregítési eljárás bevezetése érdekében.

    (7)

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet és a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet egyszerre kell módosítani annak biztosítása érdekében, hogy az Euro 5 szintet megfelelően végre lehessen hajtani a 168/2013/EU rendelet IV. mellékletében szereplő táblázatban meghatározott összes L kategóriájú jármű esetében.

    (8)

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet és a 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

    ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

    1. cikk

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet a következőképpen módosul:

    1.

    A 2. cikk 42. pontja helyébe a következő szöveg lép:

    „42.   »menetciklus«: a gyújtás bekapcsolásából, az esetleges működési hiba észlelését lehetővé tévő vezetési módból és a gyújtás kikapcsolásából álló vizsgálati ciklus;”.

    2.

    A IV. és a XII. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

    2. cikk

    A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

    A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet II–VI., VIII. és X. melléklete e rendelet II. mellékletének megfelelően módosul.

    3. cikk

    Hatálybalépés

    Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

    Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

    Kelt Brüsszelben, 2017. december 15-én.

    a Bizottság részéről

    az elnök

    Jean-Claude JUNCKER


    (1)  HL L 60., 2013.3.2., 52. o.

    (2)  A tanulmányról készült jelentés: „Effect study of the environmental step Euro 5 for L-category vehicles” (Hatástanulmány az L kategóriájú járművek Euro 5 környezetvédelmi szintjéről), EU-Books (ET-04-17-619-EN-N).

    (3)  A Bizottság 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. november 21.) a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a két- vagy háromkerekű járművek és a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásához szükséges járműszerkezeti és általános követelmények tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 25., 2014.1.28., 1. o.).

    (4)  A Bizottság 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2013. december 16.) a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a környezeti teljesítményre, valamint a meghajtóegység teljesítményére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről, továbbá V. mellékletének módosításáról (HL L 53., 2014.2.21., 1. o.).

    (5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).

    (6)  A Bizottság 692/2008/EK rendelete (2008. július 18.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és végrehajtásáról (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.).

    (7)  Az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 83. számú előírása – Egységes rendelkezések a járműveknek a motor tüzelőanyag-szükséglete szerinti szennyező anyag-kibocsátása tekintetében történő jóváhagyásáról [2015/1038] (HL L 172., 2015.7.3., 1. o.).


    I. MELLÉKLET

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

    A 44/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet IV. és XII. melléklete a következőképpen módosul:

    1.

    A IV. melléklet 4.1.1.3.1.1.1.1.1., 4.1.1.3.1.1.1.1.2. és 4.1.1.3.1.1.1.1.3. pontja helyébe a következő szöveg lép:

    „4.1.1.3.1.1.1.1.1.

    Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett tartóssági módszert kell alkalmazni, akkor a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében említett teljes távolság alatt és a teljes távolságra a romlási tényezőket az I. típusú kibocsátásvizsgálat eredményeiből kell számítani, a 4.1.1.3.1.1.1.1.2. pontban említett lineáris számítási módszernek megfelelően, annak érdekében, hogy a kibocsátás minden összetevőjére nézve megkapjuk a meredekség és az eltolódás értékét. A gyártásmegfelelőségi (CoP) szennyezőanyag-kibocsátási eredményeket az alábbi képlettel kell kiszámítani:

    4-1. egyenlet:

    Yteljes = a (Xteljes – XCoP) + YCoP

    ahol:

    a

    =

    a meredekség értéke ((mg/km)/km) a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. része szerinti V. típusú vizsgálat szerint meghatározva;

    Xteljes

    =

    tartóssági futásteljesítmény (km) a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerint meghatározva;

    XCoP

    =

    a gyártásmegfelelőségi vizsgálat tárgyát képező jármű futásteljesítménye az I. típusú gyártásmegfelelőségi vizsgálat időpontjában;

    Yteljes

    =

    a gyártásmegfelelőségi kibocsátási eredmény a szennyezőanyag-kibocsátás egyes összetevőire nézve mg/km-ben. Az átlagos gyártásmegfelelőségi eredményeknek alacsonyabbnak kell lenniük a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének A. részében meghatározott szennyezőanyag-kibocsátási határértékeknél;

    YCoP

    =

    az I. típusú gyártásmegfelelőségi vizsgálat tárgyát képező jármű szennyezőanyag-kibocsátási (összes szénhidrogén, CO, NOx, metántól különböző szénhidrogének és légszennyező részecskék, adott esetben) vizsgálatának eredménye a kibocsátás egyes összetevőire nézve.

    4.1.1.3.1.1.1.1.2.

    Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott tartóssági módszert kell alkalmazni, akkor a romlási tendenciának meg kell egyeznie a meredekség 4.1.1.3.1.1.1.1.1. pont szerint meghatározott, a kibocsátás egyes összetevőire vonatkozó értékével (a), melyet úgy kell kiszámítani, hogy megfeleljen a 168/2013/EU rendelet V. mellékletének A. része szerinti V. típusú vizsgálatnak. A 4-1. egyenletet kell használni a szennyezőanyag-kibocsátás egyes összetevőire vonatkozó gyártásmegfelelőségi kibocsátási értékek (Yteljes) kiszámítása céljából.

    4.1.1.3.1.1.1.1.3.

    Ha a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott tartóssági módszert kell alkalmazni, akkor a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének B. része szerinti rögzített romlási tényezőket meg kell szorozni a gyártásmegfelelőségi vizsgálat tárgyául szolgáló jármű I. típusú vizsgálatának eredményével (Ycop), hogy megkapjuk a szennyezőanyag-kibocsátás egyes összetevőire vonatkozó átlagos gyártásmegfelelőségi kibocsátási értékeket (Yteljes).”

    2.

    A XII. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    a szöveg a következő 3.2.3.ponttal egészül ki:

    3.2.3.   A funkciócsökkenések vagy működési hibák felismerése a menetcikluson kívül (pl. a motor leállítását követően) is történhet.”;

    b)

    a 3.3.2.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „3.3.2.2   Gyújtáskihagyás

    Gyújtáskihagyás a motornak az alábbiak szerint meghatározott üzemi tartományaiban:

    a)

    alsó fordulatszám-határérték: 2 500 min– 1 legkisebb fordulatszám vagy a normál alapjárati fordulatszám plusz 1 000 min– 1 fordulatszám (amelyik alacsonyabb)

    b)

    felső fordulatszám-határérték: 8 000 min– 1 legnagyobb fordulatszám vagy az I. típusú vizsgálati ciklus során előforduló legmagasabb fordulatszám plusz 1 000 min– 1 fordulatszám vagy a legmagasabb tervezett motorfordulatszám mínusz 500 min– 1 fordulatszám (amelyik alacsonyabb)

    c)

    a motor alábbi üzemi pontjait összekötő egyenes:

    i.

    az a) pontban meghatározott alsó fordulatszám-határértéknél található pont, ahol a motor bemeneti vákuuma 3,3 kPa-val alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalnál;

    ii.

    a b) pontban meghatározott felső fordulatszám-határértéknél található pont, ahol a motor bemeneti vákuuma 13,3 kPa-val alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalnál.

    A gyújtáskihagyás észlelésére szolgáló motorműködési tartomány a 10-1. ábrán látható.

    10-1. ábra

    Gyújtáskihagyás észlelésére szolgáló működési tartomány

    Image

    c)

    a melléklet a következő 3.10. ponttal egészül ki:

    3.10.   További rendelkezések a motorleállítási stratégiákat alkalmazó járművekre

    3.10.1.   Menetciklus

    3.10.1.1.   A motor vezérlőrendszere által vezérelt, a motor lefulladását követő automatikus újraindításokat új menetciklusnak vagy a megkezdett menetciklus folytatásának is lehet tekinteni.”;

    d)

    az 1. függelék a következőképpen módosul:

    (1)

    a 3.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    3.2.   Ha rendelkezésre áll, a kötelező pillanatfelvétel-adatokon túlmenően kérésre a következő jeleket kell lekérdezhetővé tenni a szabványos diagnosztikai csatlakozó soros portján keresztül, ha az információk a fedélzeti számítógép rendelkezésére állnak vagy meghatározhatóak a fedélzeti számítógép rendelkezésére álló információk felhasználásával: diagnosztikai hibakódok, a motor hűtőközegének hőmérséklete, a tüzelőanyag-szabályozó rendszer állapota (zárt hurok, nyílt hurok, egyéb), tüzelőanyag-behangolás, előgyújtás, a beszívott levegő hőmérséklete, a szívó gyűjtőcsőben uralkodó légnyomás, a légáram sebessége, a motorfordulatszám, a fojtószelepállás-érzékelő kiadott jele, a másodlagos levegő bevezetésének módja (készülék előtt, készülék után vagy atmoszférikus), a terhelés számított értéke, a jármű sebessége és a tüzelőanyag nyomása.

    A jeleket a 3.7. pontban megadott specifikációkon alapuló szabványos mértékegységekben kell megadni. A tényleges jeleket egyértelműen meg kell különböztetni az alapértelmezett jelektől vagy a szükségüzemmód jeleitől.”;

    (2)

    a 3.11., a 3.12. és a 3.13. pont helyébe a következő szöveg lép:

    3.11.   A hiba rögzítésekor a gyártónak olyan megfelelő hibakóddal kell azonosítania a hibát, amely megfelel az ISO 15031-6:2010 »Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között a kibocsátással kapcsolatos diagnosztika tekintetében – 6. rész: Diagnosztikai hibakódok meghatározása a kibocsátással kapcsolatos rendszerdiagnosztikai kódok vonatkozásában« szabványban megadott kódoknak. Ha ez nem lehetséges, a gyártó használhatja az ISO DIS 15031-6:2010 szabványban feltüntetett diagnosztikai hibakódokat is. A hibakódok az ISO14229:2006 szabványnak megfelelően is összeállíthatók és jelenthetők. A hibakódoknak teljes körűen elérhetőnek kell lenniük a 3.9. pontnak megfelelő szabványos diagnosztikai berendezéssel.

    A jármű gyártójának a nemzeti szabványügyi testület rendelkezésére kell bocsátania az ISO DIS 15031-5:2011 vagy az ISO14229:2006 szabványban nem meghatározott, de e rendelettel összefüggő, valamennyi szennyezőanyag-kibocsátáshoz kapcsolódó diagnosztikai adatot, például a paraméterazonosítókat, az OBD-ellenőrzési azonosítókat és a vizsgálati azonosítókat.

    3.12.   A jármű és a diagnosztikai vizsgálóműszer közötti kapcsolódást szolgáló interfésznek szabványosnak kell lennie és meg kell felelnie az ISO 19689:2016 »Motorkerékpárok és mopedek – Kommunikáció a jármű és a külső diagnosztikai berendezés között – Diagnosztikai csatlakozó és a csatlakozó elektromos áramkörök: előírások és használat« vagy az ISO 15031-3:2004 »Közúti járművek – Kommunikáció a jármű és a külső vizsgálóberendezés között a kibocsátással kapcsolatos diagnosztika tekintetében – 3. rész: Diagnosztikai csatlakozó és a csatlakozó elektromos áramkörök: előírások és használat« szabványban előírt követelményeknek. Az előnyben részesített beépítési hely az ülés alatti hely. A diagnosztikai csatlakozó bárhol máshol történő elhelyezéséhez a jóváhagyó hatóság egyetértése szükséges, és annak a szerviz személyzete számára könnyen hozzáférhetőnek kell lennie, de védeni kell a nem szakképzett személyek általi jogosulatlan beavatkozástól. A csatlakozóinterfész helyzetét egyértelműen meg kell adni a felhasználói kézikönyvben.

    3.13.   Amíg a járműre vonatkozóan nem alkalmazzák az L kategóriájú járművekre vonatkozó, II. fázisú OBD-rendszert, a jármű gyártójának kérésére alternatív csatlakozóinterfész is beépíthető. Amennyiben ilyen alternatív csatlakozóinterfész beépítésére kerül sor, a jármű gyártójának költségmentesen a vizsgálóberendezések gyártói rendelkezésére kell bocsátania a járműcsatlakozó tűinek részletes kiosztását. A jármű gyártójának adaptert kell biztosítania az általános célú kiolvasóhoz. Az adapter minőségének meg kell felelnie a hivatalos szervizben való felhasználásra. Az adaptert kérésre valamennyi független gazdasági szereplő számára megkülönböztetés nélkül biztosítani kell. A gyártók észszerű és arányos díjat számíthatnak fel ezért az adapterért, annak figyelembevételével, hogy választásuk többletköltségeket okozhat az ügyfél számára. A csatlakozóinterfész és az adapter nem tartalmazhatnak olyan egyedi tervezési elemet, amelyet használat előtt jóvá kellene hagyatni vagy tanúsíttatni kellene, vagy amely általános célú kiolvasó használata esetén korlátozná a járműadatok cseréjét.”;

    (3)

    a 4.1.4. pont helyébe a következő szöveg lép:

    4.1.4.   2024. január 1-je után, ha e melléklet követelményei szerint a járművet egy konkrét M ellenőrző rutinnal szerelik fel, az IUPRM-nek minden M ellenőrző rutin tekintetében legalább 0,1-nek kell lennie.”;

    (4)

    a szöveg a következő 4.1.4.1. ponttal egészül ki:

    4.1.4.1   A gyártónak 2023. december 31-ig igazolnia kell a jóváhagyó hatóság számára az IUPR-meghatározás működőképességét az új járműtípusok esetében 2020. január 1-jétől, a meglévő járműtípusok esetében pedig 2021. január 1-jétől.”;

    (5)

    a 4.5. és a 4.5.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „4.5.   Általános nevező

    4.5.1.   Az általános nevező olyan számláló, amely a jármű működési gyakoriságának számát méri. Az általános nevezőnek 10 másodpercen belül növekednie kell, ha a következő kritériumok egyetlen menetciklusban teljesülnek:

    a)

    a jármű indítása óta eltelt összesített idő legalább 600 másodperc, 2 440 m-nél kisebb tengerszint feletti magasság vagy 75,7 kPa-nál nagyobb környezeti nyomás és legalább 266,2 K (– 7 °C) környezeti hőmérséklet mellett;

    b)

    a jármű legalább 25 km/h sebességgel történő összesített működtetése legalább 300 másodpercet tesz ki, 2 440 m-nél kisebb tengerszint feletti magasság vagy 75,7 kPa-nál nagyobb környezeti nyomás és legalább 266,2 K (– 7 °C) környezeti hőmérséklet mellett;

    c)

    a jármű alapjáraton (azaz oly módon, hogy a vezető felengedi a gázpedált legfeljebb 1,6 km/h sebesség mellett) történő folyamatos működtetése legalább 30 másodpercig tart, 2 440 m-nél kisebb tengerszint feletti magasság vagy 75,7 kPa-nál nagyobb környezeti nyomás és legalább 266,2 K (– 7 °C) környezeti hőmérséklet mellett.

    Az általános nevező a tengerszint feletti magasságra, a környezeti nyomásra és a környezeti hőmérsékletre vonatkozó határértékeken kívül is növelhető.”;

    (6)

    a szöveg a következő 4.6.2.1. ponttal egészül ki:

    4.6.2.1.   Azon alkatrészek vagy rendszerek meghatározott ellenőrző rutinjainak számlálóiról és nevezőiről, amelyek folyamatosan rövidzárlat vagy nyitott áramkör előfordulását ellenőrzik, nem kell adatokat szolgáltatni.

    A »folyamatosan« szó e pont alkalmazásában azt jelenti, hogy az ellenőrző rutin mindig be van kapcsolva, és az ellenőrizendő jel mintavételi gyakorisága legalább két minta/másodperc, valamint a rendszernek 15 másodpercen belül meg kell állapítania, hogy fennáll-e az ellenőrző rutin szempontjából releváns hiba. Ha ellenőrzési célból a számítógép bemeneti adataként szolgáló alkatrész mintavételére ritkábban kerül sor, akkor az alkatrész jelét minden egyes mintavételnél is lehet értékelni.A kimeneti alkatrészeket/rendszereket nem szükséges kizárólag az adott kimeneti alkatrész/rendszer ellenőrzése céljából aktiválni.”;

    (7)

    a 4.7.4. pont helyébe a következő szöveg lép:

    4.7.4.   A fedélzeti diagnosztikai rendszer 10 másodpercen belül letiltja az általános nevező további emelkedését, ha a 4.5. pont szerinti kritérium (például a jármű sebessége, környezeti hőmérséklet, tengerszint feletti magasság, alapjárati üzem vagy üzemidő) teljesülésének meghatározására használt alkatrészben észlel működési hibát, és a megfelelő függő hibakódot eltárolja a rendszer. Az általános nevező növelése semmilyen más esetben nem tiltható le. Ha a működési hiba már nem áll fenn (például a függőben lévő kód automatikusan törlődött vagy kiolvasóval törölve lett), az általános nevező növelésének 10 másodpercen belül folytatódnia kell.”;

    e)

    a 2. függelék a következőképpen módosul:

    i.

    az 1. pontban a lábjegyzetet el kell hagyni;

    ii.

    a 2.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „2.1.

    Ap2-1. táblázat

    Az OBD I. és/vagy II. fázisában ellenőrizendő eszközök (ha vannak) áttekintése

    Szám

    Az eszköz áramköre

     

    Az áramkör folytonossága

    Az áramkör optimalizáltsága

    Alapvető ellenőrzési követelmény

    Megjegyzés száma

     

     

    Szint, lásd a 2.3.pontot

    Az áramkör feszültsége magas

    Az áramkör feszültsége alacsony

    Nyitott áramkör

    Az áramkör feszültsége tartományon kívül van

    Teljesítmény/valószínűség

    „Beragadt” jelszint

    Az eszköz nem működik/nem áll rendelkezésre

     

    1

    Ellenőrző modul (ECU/PCU) belső hibája

    3

     

     

     

     

     

     

    I. és II.

     (1)

    Érzékelő (bemenet a vezérlőegységekhez)

    1

    Gyorsító (pedál/kar) helyzetének érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

     

     (2)

    2

    Légköri nyomás érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

     

    II.

     

     

     

    3

    Vezérműtengely helyzetének érzékelője

    3

     

     

     

     

     

     

    I. és II.

     

    4

    Forgattyústengely helyzetének érzékelője

    3

     

     

     

     

     

     

    I. és II.

     

    5

    Hűtőközeg hőmérséklet-érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    6

    Kipufogóvezérlő szelep szögérzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    7

    Kipufogógáz-visszavezetés érzékelője

    1

    II.

    II.

    II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    8

    Tüzelőanyag-nyomás érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    9

    Tüzelőanyag-hőmérséklet érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    10

    Sebességváltó helyzetének érzékelője (potméter típusú)

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)  (5)

    11

    Sebességváltás érzékelője (kapcsoló típusú)

    3

     

     

     

     

    II.

     

    I. és II.

     (5)

    12

    A beszívott levegő hőmérséklet-érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    13

    Kopogásérzékelő (nem rezonancia típusú)

    3

     

     

     

     

     

     

    I. és II.

     

    14

    Kopogásérzékelő (rezonancia típusú)

    3

     

     

     

     

    I. és II.

     

     

     

    15

    Szívó gyűjtőcső abszolút nyomásának érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    16

    Levegőáram-érzékelő

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    17

    Motorolaj hőmérséklet-érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    18

    O2-érzékelő (bináris/lineáris) jelei

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    19

    Tüzelőanyag-nyomás (magas) érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    20

    Tüzelőanyag-tároló hőmérséklet-érzékelője

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    II.

    II.

    II.

     

     (4)

    21

    Fojtószelephelyzet-érzékelő

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

     

     (2)

    22

    Járműsebesség-érzékelő

    3

     

     

     

     

    II.

     

    I. és II.

     (5)

    23

    Keréksebesség-érzékelő

    3

     

     

     

     

    II.

     

    I. és II.

     (5)

    Vezérlők (kimeneti vezérlőegységek)

    1

    Párolgáskibocsátás-csökkentő rendszer vezérlőszelepe

    2

    II.

    I. és II.

    II.

     

     

     

    I. és II.

     (6)

    2

    Kipufogóvezérlő szelep vezérlője (motoros)

    3

     

     

     

     

    II.

     

    I. és II.

     

    3

    Kipufogógáz-visszavezetés vezérlője

    3

     

     

     

     

    II.

     

     

     

    4

    Tüzelőanyag-befecskendező

    2

     

    I. és II.

     

     

     

     

    I. és II.

     (6)

    5

    Alapjárati levegőszabályozó rendszer

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

     

    II.

     

    I. és II.

     (6)

    6

    Gyújtótekercs elsődleges vezérlő áramkörei

    2

     

    I. és II.

     

     

     

     

    I. és II.

     (6)

    7

    O2-érzékelő fűtése

    1

    I. és II.

    I. és II.

    I. és II.

     

    II.

     

    I. és II.

     (6)

    8

    Másodlagos levegőbefúvó rendszer

    2

    II.

    I. és II.

    II.

     

     

     

    I. és II.

     (6)

    9

    Vezetékes vezérlésű fojtószelep

    3

     

    I. és II.

     

     

     

     

    I. és II.

     (6)

    iii.

    a 2.4. pont helyébe a következő szöveg lép:

    2.4.   Az áramkör-folytonosság és az áramkör-optimalizáltság ellenőrzési diagnosztikájában három hibajelenségből kettő egyesíthető, pl.:

    az áramkör feszültsége magas vagy az áramkör nyitott és az áramkör feszültsége alacsony,

    az áramkör feszültsége magas és az áramkör feszültsége alacsony vagy az áramkör nyitott,

    a jel tartományon kívüli vagy az áramkör teljesítménye vagy jelszintje »beragadt«,

    az áramkör feszültsége magas és a tartományon felüli vagy az áramkör feszültsége alacsony és a tartományon aluli.”;

    f)

    a szöveg az alábbi 3., 4. és 5. függelékkel egészül ki:

    3. függelék

    Használat közbeni működési arány

    1.   Bevezetés

    1.1.   Ez a függelék az e rendelettel összhangban jóváhagyott, L3e, L5e-A és L7e-A kategóriájú járművek vonatkozásában a fedélzeti diagnosztikai rendszerek M ellenőrző rutinjának használat közbeni működési arányát (IUPR M) határozza meg.

    2.   Az IUPR M ellenőrzése

    2.1.   A jóváhagyó hatóság kérésére a gyártónak a típusjóváhagyáskor elfogadott formátumban tájékoztatnia kell a típusjóváhagyó hatóságot a garanciális igénybejelentésekről, a garanciális javításokról és a szervizeléskor rögzített fedélzeti diagnosztikai hibákról. Az információknak részletesen meg kell adniuk a kibocsátással kapcsolatos alkatrészek és rendszerek észlelt hibáinak gyakoriságát és lényegét. A jármű gyártási ciklusa alatt legalább egyszer be kell nyújtani egy ilyen jelentést az egyes járműmodellekről a jármű ötéves koráig terjedő időszakban vagy a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében meghatározott távolság megtételéig (amelyik hamarabb következik be).

    2.2.   Az IUPR-családot meghatározó paraméterek

    Az IUPR-család meghatározásához az OBD-család 5. függelékben felsorolt paramétereit kell használni.

    2.3.   Tájékoztatási követelmények

    A jóváhagyó hatóság a gyártó által biztosított információk alapján ellenőrzi az IUPR M-et. Ezen információknak különösen az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

    2.3.1.

    a gyártó neve és címe;

    2.3.2.

    a gyártó által szolgáltatott információk által lefedett területekre vonatkozóan a gyártó által meghatalmazott képviselő neve, címe, telefon- és telefaxszáma, valamint e-mail-címe;

    2.3.3.

    a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járművek modellneve(i);

    2.3.4.

    adott esetben a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járműtípusok felsorolása, azaz az OBD és az IUPR M vonatkozásában az 5. függelék szerinti OBD-család;

    2.3.5.

    a használatban lévő járműcsaládba tartozó, e járműtípusokra vonatkozó jármű-azonosító szám (VIN) kódjai (VIN-előtag);

    2.3.6.

    az IUPR-családon belüli járműtípusokra vonatkozó típusjóváhagyások száma, beleértve értelemszerűen az összes kiterjesztés és területi javítás/visszahívás (átalakítás) számát;

    2.3.7.

    a gyártó által szolgáltatott információkban szereplő járművek típusjóváhagyásaira vonatkozó kiterjesztések és területi javítások/visszavonások részletei (ha a jóváhagyó hatóság kéri);

    2.3.8.

    az az időszak, amelyről a gyártó az információkat gyűjtötte;

    2.3.9.

    a gyártó által közölt adatokban szereplő járműépítési időszak (pl. a 2017. naptári év során gyártott járművek);

    2.3.10.

    a gyártó által az IUPR M ellenőrzésére alkalmazott eljárás, beleértve a következőket:

    a)

    a járművek helyének meghatározására használt módszer,

    b)

    a járművek kiválasztásának és elutasításának kritériumai,

    c)

    a programhoz használt vizsgálattípusok és eljárások;

    d)

    a család gyártó általi elfogadásának/elutasításának kritériumai;

    e)

    az(ok) a földrajzi terület(ek), ahol a gyártó az információkat gyűjtötte;

    f)

    az alkalmazott mintaméret és mintavételi terv;

    2.3.11.

    az IUPR M-re vonatkozó gyártói eljárás eredményei, beleértve az alábbiakat:

    a)

    a programba felvett járművek azonosítása (függetlenül attól, hogy a járművet vizsgálták-e). Az azonosításnak a következőket kell magában foglalnia:

    a modell neve,

    a jármű-azonosító szám (VIN),

    a használat földrajzi területe (ha ismert),

    a gyártás dátuma;

    b)

    a jármű mintavételből történő kizárásának oka(i);

    c)

    mérési adatok, beleértve az alábbiakat:

    a vizsgálat/letöltés időpontja,

    a vizsgálat/letöltés helye,

    a járműből letöltött, az 1. függelék 4.1.6. pontjában előírt összes adat,

    a használat közbeni működési arány minden olyan ellenőrző rutin tekintetében, amelynek az adatait ki kell adni;

    2.3.12.

    az IUPR M-re vonatkozó mintavétel tekintetében a következők:

    a)

    az egyes ellenőrző rutinokhoz kiválasztott valamennyi járműnél az 1. függelék 4.1.4. pontja szerinti IUPR M használat közbeni működési arányok átlaga;

    b)

    azon kiválasztott járművek százalékos aránya, amelyeknél az IUPR M az 1. függelék 4.1.4. pontjával összhangban az ellenőrző rutinra vonatkozó minimális értéknél nagyobb vagy egyenlő azzal.

    3.   A járművek kiválasztása az IUPR M céljából

    3.1.   A gyártónak a mintát legalább két olyan tagállamból kell összeállítania, ahol a járművek működési viszonyai jelentősen különböznek (kivéve, ha a járművet csak egy tagállamban forgalmazzák). A tagállamok kiválasztásakor például a tüzelőanyagok, a környezeti viszonyok, az átlagos közúti sebességek, valamint a városi és a lakott területen kívüli közlekedés arányai közötti különbségeket kell figyelembe venni.

    Az IUPR M vizsgálatakor csak a 4. függelék 2.3. pontjában szereplő kritériumokat teljesítő járműveket lehet bevenni a vizsgált mintába.

    3.2.   A minta összeállítása során a tagállamok kiválasztásakor a gyártó választhat járműveket olyan tagállamból, amelyet különösen reprezentatívnak tart. Ebben az esetben a gyártónak igazolnia kell a típusjóváhagyást megadó hatóságnak, hogy a kiválasztás reprezentatív (például az Unión belül az adott járműcsaládnak éves szinten ez a legnagyobb felvevőpiaca). Ha a 3.3. pont szerint egy járműcsalád esetében egynél több mintát kell vizsgálni, akkor a második és harmadik mintában lévő járműveknek az első mintában lévőktől eltérő működési körülményeket kell tükrözniük.

    3.3.   Mintanagyság

    3.3.1.   A minták száma az OBD-családba tartozó járműveknek az Unióban egy évben értékesített darabszámától függ, az alábbi táblázat szerint:

    Az EU-ban

    naptári évenként (a kipufogógáz-kibocsátások vizsgálatához) nyilvántartásba vett,

    IUPR-rel jóváhagyott, OBD-családba tartozó járművek a mintavételi időszakban

    Minták száma

    100 000 vagy kevesebb

    1

    100 001 –200 000

    2

    200 000 -nél több

    3

    3.3.2.   Az IUPR tekintetében a 3.3.1. pontban található táblázat adja meg a minták számát, amely az IUPR-rel jóváhagyott, IUPR-családba tartozó járművek számától függ.

    Egy IUPR-család első mintavételi időszakát illetően a családba tartozó összes olyan járműtípus a mintavétel hatálya alá tartozik, amelyet IUPR-rel hagytak jóvá. A későbbi mintavételi időszakok tekintetében csak azok a járműtípusok tartoznak a mintavétel hatálya alá, amelyeket korábban nem vizsgáltak, vagy amelyekre olyan kibocsátás-jóváhagyás vonatkozik, amelyet az előző mintavételi időszak óta kiterjesztettek.

    A mintavételi időszakban mintavétel hatálya alá eső olyan járműcsaládok esetében, amelyeket 5 000-nél kevesebb, az EU-ban nyilvántartásba vett jármű alkot, a minta legalább hat járműből áll. Minden más járműcsalád esetében egy mintába legalább tizenöt járművet kell kiválasztani.

    Minden mintának kellően reprezentatívnak kell lennie az értékesítési modellre nézve, azaz legalább a nagy volumenben értékesített járműtípusoknak (≥ a járműcsalád összmennyiségének 20 %-a) jelen kell benne lenniük.

    Az OBD-családonként 1 000 járműnél kisebb sorozatban gyártott járművek mentesülnek a minimális IUPR-követelmények, valamint ezeknek a típusjóváhagyó hatóság felé történő igazolási kötelezettsége alól.

    4.   A 2. pontban említett ellenőrzés alapján a jóváhagyó hatóságnak a következő döntések és intézkedések egyikét kell hoznia:

    a)

    úgy dönt, hogy az IUPR-család megfelelő, és nem tesz további lépéseket;

    b)

    úgy dönt, hogy a gyártó által biztosított adatok nem elegendőek a döntés meghozatalához, és további információkat vagy vizsgálati adatokat kér a gyártótól;

    c)

    úgy dönt, hogy a jóváhagyó hatóságtól vagy a tagállamok által végzett felügyeleti vizsgálati programokból származó adatok alapján a gyártó által szolgáltatott információk nem elegendőek a döntés meghozatalához, és a gyártótól további információkat vagy vizsgálati adatokat kér;

    d)

    úgy dönt, hogy az IUPR-család ellenőrzésének eredménye nem megfelelő, és az 1. függelékkel összhangban elvégezteti az érintett járműtípus vagy IUPR-család vizsgálatát.

    Ha az IUPR M ellenőrzése szerint a mintába tartozó járművek teljesítik a 4. függelék 3.2. pontjában foglalt vizsgálati kritériumokat, a típusjóváhagyó hatóságnak az e pont d) alpontjában leírt intézkedést kell hoznia.

    4.1.   A jóváhagyó hatóságnak a gyártóval együttműködésben ki kell kiválasztania egy elegendő futásteljesítménnyel rendelkező, olyan járművekből álló mintát, amelyek használata normál üzemi feltételek között észszerűen biztosítható. Ki kell kérni a gyártó véleményét a mintát alkotó járművek kiválasztásával kapcsolatban, és lehetővé kell tenni a részvételét a járművek megerősítő ellenőrzésében.

    4. függelék

    A járművek kiválasztási kritériumai a használat közbeni működési arány tekintetében

    1.   Bevezetés

    1.1.   Ez a függelék az e melléklet 1. függelékének 4. szakaszában említett kritériumokat rögzíti a járművek vizsgálatra történő kiválasztása, valamint az IUPR-rel kapcsolatos eljárások tekintetében.

    2.   Kiválasztási kritériumok

    A kiválasztott járműnek az IUPR M tekintetében való elfogadására vonatkozó kritériumokat a 2.1–2.5. pont határozza meg.

    2.1.   A járműnek az e rendelet alapján típusjóváhagyást kapott és a 901/2014/EU végrehajtási rendelet (3) szerinti megfelelőségi nyilatkozattal rendelkező járműtípushoz kell tartoznia. Az IUPR M ellenőrzéséhez a járműnek az OBD-szabvány II. vagy magasabb fázisa szerinti jóváhagyással kell rendelkeznie. A járműnek az Unióban nyilvántartásba vett és használt járműnek kell lennie.

    2.2.   A járműnek legalább 3 000 km-t vagy legalább 6 hónapot (amelyik később következik be), de legfeljebb a vonatkozó járműkategóriákra a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében megadott tartóssági futásteljesítményt vagy 5 évet (amelyik előbb következik be) kellett futnia.

    2.3.   Az IUPR M ellenőrzéséhez a vizsgált minta kizárólag olyan járműveket tartalmazhat, amelyek(et):

    a)

    már elegendő adatot gyűjtöttek a járműműködésről ahhoz, hogy az ellenőrző rutint vizsgálni lehessen.

    Olyan ellenőrző rutinok esetében, amelyeknek teljesíteniük kell a használat közbeni működési arányt, valamint az 1. függelék 4.6.1. pontja szerint rögzíteniük és továbbítaniuk kell az arányra vonatkozó adatokat, a jármű működéséről rendelkezésre álló elegendő adat azt jelenti, hogy a nevező megfelel az alábbiakban megállapított kritériumoknak. A vizsgálandó ellenőrző rutin 1. függelék 4.3. és 4.5. pontjában lévő meghatározás szerinti nevezőjének legalább a következő értékek egyikét el kell érnie:

    i.

    a párolgási kibocsátásokat csökkentő rendszer ellenőrző rutinja, a másodlagoslevegő-rendszer ellenőrző rutinja, valamint az 1. függelék 4.3.2. pontja szerint megnövelt nevezőt alkalmazó ellenőrző rutinok (pl. a hidegindítás ellenőrző rutinja, a légkondicionáló rendszer ellenőrző rutinjai stb.) esetében 15; vagy

    ii.

    a részecskeszűrőknek és az oxidációs katalizátoroknak az 1. függelék 4.3.2. pontja szerint megnövelt nevezőt alkalmazó ellenőrző rutinjai esetében 5; vagy

    iii.

    a katalizátor, az oxigénérzékelő, a kipufogógáz-visszavezető rendszer, az állítható szelepvezérlés, valamint minden egyéb alkatrész ellenőrző rutinja esetében 30;

    b)

    nem manipulálták vagy szerelték fel olyan kiegészítő vagy módosított alkatrésszel, amelynek következtében a fedélzeti diagnosztikai rendszer nem felel meg a XII. melléklet követelményeinek.

    2.3.   Ha bármilyen karbantartásra került sor, annak a gyártó által ajánlott karbantartási időszakban kellett történnie.

    2.4.   A jármű nem mutathat visszaélésre utaló jeleket (pl. versenyzés, túlterhelés, nem megfelelő tüzelőanyag használata vagy más helytelen használat), vagy más olyan tényezőkre (pl. illetéktelen beavatkozás) utaló jeleket, amelyek befolyásolhatják a kibocsátási teljesítményt. A számítógépben tárolt hibakód- és futásteljesítmény-adatokat figyelembe kell venni. Ha a számítógépben tárolt információk azt mutatják, hogy a járművet a hibakód mentése után tovább üzemeltették, és viszonylag rövid időn belül nem végezték el a szükséges javításokat, akkor ez a jármű nem választható ki vizsgálatra.

    2.5.   Engedély nélkül nem végezhettek nagyobb javítást a motoron vagy a járművön.

    3.   A korrekciós intézkedések terve

    3.1.   A típusjóváhagyó hatóságnak fel kell szólítania a gyártót a hiányosságok megszüntetésére szolgáló korrekciós intézkedési terv benyújtására, amennyiben:

    3.2.   egy adott M ellenőrző rutin IUPRM-je esetében a következő statisztikai feltételek jellemeznek egy vizsgálati mintát, melynek méretét a 3. függelék 3.3.1. pontjával összhangban határozták meg.

    az 1. függelék 4.1.4. pontjának megfelelően 0,1-es arány szerint jóváhagyott járművek esetében a járművekből gyűjtött adatok a vizsgálati mintában legalább egy M ellenőrző rutinnál vagy azt jelzik, hogy a vizsgálati minta átlagos használat közbeni működési aránya kisebb, mint 0,1, vagy azt, hogy a vizsgálati mintában a járművek legalább 66 százalékának 0,1-nél kisebb a használat közbeni működési aránya.

    3.3.   A korrekciós intézkedési tervet a típusjóváhagyó hatósághoz kell benyújtani a 3.1. pontban említett értesítés keltétől számítva legkésőbb 60 munkanapon belül. A típusjóváhagyó hatóságnak 30 munkanapon belül nyilatkoznia kell arról, hogy elfogadja-e a korrekciós intézkedési tervet. Ha azonban a gyártó az illetékes típusjóváhagyó hatóság számára kielégítően igazolni tudja, hogy a korrekciós intézkedési terv benyújtása érdekében több időre van szüksége ahhoz, hogy kivizsgálja a nem megfelelő gyártást, akkor a határidőt meg lehet hosszabbítani.

    3.4.   A korrekciós intézkedéseket minden olyan járműre alkalmazni kell, amelyeknél valószínű, hogy ugyanaz a hiba érinti őket. Meg kell vizsgálni, hogy szükséges-e a típusjóváhagyási dokumentumok módosítása.

    3.5.   A gyártónak másolatot kell készítenie a korrekciós intézkedések tervéhez kapcsolódó értesítésekről, nyilvántartást kell vezetnie a visszahívási eljárásról, és rendszeres helyzetjelentést kell küldenie a típusjóváhagyást kiadó hatóságnak.

    3.6.   A korrekciós intézkedési tervnek tartalmaznia kell a 3.6.1–3.6.11. pontban előírtakat. A gyártónak a korrekciós intézkedések tervéhez egyedi azonosító nevet vagy nyilvántartási számot kell rendelnie.

    3.6.1.   A korrekciós intézkedések tervében szereplő minden egyes járműtípus leírása.

    3.6.2.   A járművön a megfelelőség érdekében elvégzendő módosítások, átalakítások, javítások, helyreállítások, beállítások vagy egyéb változtatások leírása, beleértve azoknak az adatoknak és műszaki tanulmányoknak a rövid összefoglalását, amelyek alapján a gyártó meghozta döntését azokról az intézkedésekről, amelyeket a megfelelőség érdekében meg kell tennie.

    3.6.3.   Annak az eljárásnak a leírása, amellyel a gyártó tájékoztatja a járműtulajdonosokat.

    3.6.4.   Adott esetben a megfelelő karbantartás vagy használat leírása, amelyet a gyártó a korrekciós intézkedés terv szerinti javításra való jogosultság feltételeként köt ki, valamint a gyártó indoklása, hogy miért köti ki e feltételt. Karbantartási vagy használati feltételeket csak akkor lehet kikötni, ha azok bizonyíthatóan kapcsolódnak a meg nem felelés tényéhez, valamint a korrekciós intézkedésekhez.

    3.6.5.   Annak az eljárásnak a leírása, amelyet a járműtulajdonosoknak követniük kell a meg nem felelés javítása érdekében. Ennek magában kell foglalnia azt az időpontot, amely után a korrekciós intézkedéseket el lehet végezni, a műhely számára a javítási munkák elvégzéséhez szükséges becsült időt, valamint azt, hogy hol végeznek ilyen javításokat. A javítást a jármű átadása után felesleges késedelem nélkül el kell végezni.

    3.6.6.   A járműtulajdonosoknak küldött tájékoztató másolata.

    3.6.7.   Annak a rendszernek a rövid leírása, melyet a gyártó a korrekciós intézkedések teljesítéséhez szükséges alkatrészekkel vagy rendszerekkel való megfelelő ellátás biztosítása érdekében alkalmaz. Meg kell adni azt az időpontot, amikor megfelelő mennyiségű alkatrész vagy rendszer áll rendelkezésre a munkálatok elkezdéséhez.

    3.6.8.   A javítást végző szakembereknek megküldendő összes utasítás másolata.

    3.6.9.   A javasolt korrekciós intézkedések hatásának leírása az egyes járműtípusok kibocsátására, tüzelőanyag-fogyasztására, menettulajdonságára és biztonságára vonatkozóan, amelyek a korrekciós intézkedések tervében szerepelnek a következtetéseket alátámasztó adatokkal, műszaki vizsgálatokkal stb. együtt.

    3.6.10.   Minden egyéb információ, jelentés vagy adat, amelyet a típusjóváhagyást kiadó hatóság az észszerűség határain belül szükségesnek ítél a korrekciós intézkedések tervének értékeléséhez.

    3.6.11.   Ha a korrekciós intézkedések terve visszahívást is tartalmaz, a javítás nyilvántartásának módszerét ismertető leírást is be kell nyújtani a típusjóváhagyást kiadó hatóság részére. Címke használata esetén annak egy mintapéldányát is be kell nyújtani.

    3.7.   A gyártótól megkövetelhető, hogy megfelelően tervezett és szükséges vizsgálatokat végezzen a javasolt változtatás, javítás vagy módosítás által érintett alkatrészeken vagy járműveken a változtatás, javítás vagy módosítás hatékonyságának bizonyítása érdekében.

    3.8.   A gyártó felelős azért, hogy minden visszahívott és javított járműről, illetve a javítást végző műhelyről nyilvántartást vezessenek. A típusjóváhagyást kiadó hatóság számára, kérésre, hozzáférést kell biztosítani a nyilvántartáshoz a korrekciós intézkedések végrehajtásától számított öt éven keresztül.

    3.9.   A gyártónak igazolást kell adnia a járműtulajdonos részére a javításról és/vagy módosításról, illetve új berendezés beszereléséről.

    5. függelék

    A fedélzeti diagnosztikai család

    1.   Bevezetés

    1.1.   Ez a függelék a 3. és 4. függelékben említett OBD-családok meghatározására vonatkozó kritériumokat állapítja meg.

    2.   Kiválasztási kritériumok

    Azok a járműtípusok, melyeknek legalább az alábbi paraméterei azonosak, ugyanahhoz a motor/kibocsátásszabályozó rendszer/OBD-rendszer kombinációhoz tartozónak tekintendők.

    2.2.   Motor:

    égési folyamat (azaz szikragyújtású/kompressziós gyújtású, kétütemű/négyütemű/forgó ciklusú),

    tüzelőanyag-adagolás módja (azaz egypontos vagy többpontos tüzelőanyag-befecskendezés),

    tüzelőanyag típusa (azaz benzin, dízel, rugalmas felhasználású benzin/etanol, rugalmas felhasználású dízel/biodízel, földgáz/biometán, LPG, kétfajta tüzelőanyag: benzin/földgáz/biometán, kétfajta tüzelőanyag: benzin/LPG).

    2.3.   Kibocsátásszabályozó rendszer:

    katalitikus átalakító típusa (azaz oxidációs, háromutas, fűtött katalizátoros, szelektív redukciós katalizátoros, egyéb),

    részecskecsapda típusa,

    másodlagoslevegő-befúvás (azaz van vagy nincs),

    kipufogógáz-visszavezetés (azaz van vagy nincs).

    2.4.   A fedélzeti diagnosztika részei és működése:

    azok a módszerek, amelyeket a fedélzeti diagnosztika a működés ellenőrzéséhez, a működési hibák észleléséhez és a hibáknak a jármű vezetője számára való jelzéséhez használ.


    (1)  Csak olyan bekapcsolt hibamódban, amely a hajtási nyomaték jelentős csökkenését eredményezi, vagy ha vezetékes fojtószelep-vezérlési rendszer van beszerelve.

    (2)  Ha több APS vagy TPS van beszerelve, a jelek (egy vagy több) keresztellenőrzésének meg kell felelnie az áramkör optimális kialakítására vonatkozó valamennyi követelménynek. Ha csak egy APS vagy TPS van beszerelve, az APS- vagy TPS-áramkör optimálizáltságának ellenőrzése nem kötelező.

    (3)

    Törölve.

    (4)  Az OBD II. fázisa: az áramkör optimálizáltságának „II” jelzésű három működési hibájából kettő ellenőrzést igényel az áramkör folytonosságának ellenőrzésén kívül.

    (5)  Csak ha az ECU/PCU bemeneteként használják a környezetvédelmi jellemzőkre vagy funkcionális biztonsági teljesítményre vonatkozóan.

    (6)  A gyártó kérésére eltérés megengedett, helyette a 3. szint alkalmazandó; csak a működtető jelzése áll rendelkezésre a hibajelenség megadása nélkül.”;

    (3)  A Bizottság 901/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. július 18.) a 168/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyására és piacfelügyeletére vonatkozó közigazgatási követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 249., 2014.8.22., 1. o.).


    II. MELLÉKLET

    A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosításai

    A 134/2014/EU felhatalmazáson alapuló rendelet II., VI., VIII. és X. melléklete a következőképpen módosul:

    1.

    A II. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    a 4.5.5.2.1.1. és a 4.5.5.2.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „4.5.5.2.1.1.   1. lépés – A váltást kiváltó sebesség kiszámítása

    A gyorsítási fázisban a magasabb sebességfokozatba kapcsolást kiváltó sebességet (v 1→2 és v i→i + 1 ) km/h-ban a következő képlettel kell kiszámítani:

    2-3. egyenlet:

    Formula, i = 2 to ng – 1

    2-4. egyenlet:

    Formula

    ahol:

     

    i a sebességfokozat száma (≥ 2)

     

    ng az előremeneti sebességfokozatok teljes száma

     

    Pn a névleges teljesítmény kW-ban

     

    Mref a referenciatömeg kg-ban

     

    nidle az alapjárati fordulatszám min– 1-ben

     

    s a motor névleges fordulatszáma min– 1-ben

     

    ndvi a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya „i” sebességfokozatban.

    4.5.5.2.1.2.   A haladási és lassítási fázisban a 4. sebességfokozatból az ng sebességfokozatba kapcsolást kiváltó sebességet (v i→i – 1) km/h-ban a következő képlettel kell kiszámítani:

    2-5. egyenlet:

    Formula, i = 4 to ng

    ahol:

     

    i a sebességfokozat száma (≥ 4)

     

    ng az előremeneti sebességfokozatok teljes száma

     

    Pn a névleges teljesítmény kW-ban

     

    Mref a referenciatömeg kg-ban

     

    nidle az alapjárati fordulatszám min– 1-ben

     

    s a motor névleges fordulatszáma min– 1-ben

     

    ndvi – 2 a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya i – 2 sebességfokozatban.

    A 3. sebességfokozatból 2. sebességfokozatba váltást kiváltó sebességet (v3→2) a következő egyenlettel kell kiszámítani:

    2-6. egyenlet:

    Formula

    ahol:

     

    Pn a névleges teljesítmény kW-ban

     

    Mref a referenciatömeg kg-ban

     

    nidle az alapjárati fordulatszám min– 1-ben

     

    s a motor névleges fordulatszáma min– 1-ben

     

    ndv1 a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya 1. sebességfokozatban.

    A 2. sebességfokozatból 1. sebességfokozatba váltást kiváltó sebességet (v2→1) a következő egyenlettel kell kiszámítani:

    2-7. egyenlet:

    Formula

    ahol:

     

    ndv2 a motor min– 1-ben megadott fordulatszáma és a jármű km/h-ban kifejezett sebességének aránya 2. sebességfokozatban.

    Mivel a haladási fázisokat a fázisjelzők határozzák meg, kisebb sebességemelkedés előfordulhat, és helyénvaló lehet a magasabb sebességfokozatba kapcsolás. A haladási fázisban a magasabb sebességfokozatba kapcsolást kiváltó, km/h-ban kifejezett sebességet (v1→2, v2→3 és vi→i + 1) a következő egyenletekkel kell kiszámítani:

    2-7a. egyenlet:

    Formula

    2-8. egyenlet:

    Formula

    2-9. egyenlet:

    Formula, i = 3 to ng”

    b)

    a 4.5.6.1.2.2. pont utolsó bekezdésében az „Az mr1 az m érték f százalékaként is megbecsülhető.” mondat helyébe a következő mondat lép: „Az mr1 az m érték 4 százalékaként is megbecsülhető.”;

    c)

    a 6.1.1.6.2.2. pontban az 1-10. táblázatban a 130 km/h alatti legnagyobb sebességű L3a, L4e, L5e-A és L7e-A kategóriájú járművekre vonatkozó sorokban az ötödik oszlop (súlyozási tényezők) helyébe a következő szöveg lép:

    „w1 = 0,30

    w2 = 0,70”;

    d)

    a 6. függelék 3) pontjában („Világszinten harmonizált motorkerékpár vizsgálati ciklus [WMTC], 2. szakasz”) a 4.1.1. pont Ap6-19. táblázatában a 148 másodperchez rendelt km/h-ban megadott görgősebesség oszlopában a „75,4” érték helyébe a „85,4” érték lép.

    2.

    A III. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    a 4.2.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „4.2.2.

    Minden egyes folyamatosan állítható beállítóelemnél elegendő számú jellemző helyzetet kell meghatározni. A vizsgálatot normál alapjárati és emelt alapjárati fordulatszámon is el kell végezni. A „normál alapjárati fordulatszám” beállítására szolgáló elemek lehetséges helyzetének meghatározását a 4.2.5. pont tartalmazza. A motor emelt alapjárati fordulatszámát a gyártó határozza meg, de annak magasabbnak kell lennie, mint 2 000 min – 1. Az emelt alapjárati fordulatszám a gázpedál vagy a gázkar kézi működtetésével érhető el és tartható fenn.”;

    b)

    a 4.2.5.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „4.2.5.1.

    a következő két érték közül a nagyobbik:

    a)

    a motorral elérhető legkisebb alapjárati fordulatszám;

    b)

    a gyártó által ajánlott fordulatszám mínusz 100 fordulat/perc.”

    3.

    A IV. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    a 2.2.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „2.2.1.

    olyan új járműtípusok és motortípusok környezeti teljesítménye tekintetében, amelyeket új kialakítású forgattyúsház-szellőztető rendszerrel szereltek fel, amely esetben a jóváhagyott rendszer tekintetében reprezentatív, forgattyúsház-szellőztető rendszer koncepciójával rendelkező alapjármű választható ki, ha a gyártó ezt választja annak a műszaki szolgálat és a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő módon történő igazolására, hogy a III. típusú vizsgálaton a jármű megfelel;”;

    b)

    a 4.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „4.1.   1. vizsgálati módszer

    A III. típusú vizsgálatot az alábbi vizsgálati eljárás szerint kell elvégezni:”;

    c)

    a 4.1.4.3. pont helyébe a következő szöveg lép:

    4.1.4.3.   A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a forgattyúsházban mért átlagos nyomás a 4.1.2. pontban meghatározott mérési feltételek egyikénél sem haladja meg a mérés idején fennálló átlagos légköri nyomást.”;

    d)

    a szöveg a következő 4.1.8. ponttal egészül ki:

    4.1.8.   Ha – a 4.1.2. pontban meghatározott egy vagy több mérési feltételt tekintve – a forgattyúsházban mért átlagos nyomás meghaladja a légköri nyomást a 4.1.7. pont szerinti időszakban, akkor a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő módon el kell végezni a 4.2.3. pontban meghatározott kiegészítő vizsgálatot.”;

    e)

    A 4.2. és a 4.2.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „4.2.   2. vizsgálati módszer

    4.2.1.   A III. típusú vizsgálatot az alábbi vizsgálati eljárás szerint kell elvégezni.”;

    f)

    a 4.2.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    4.2.1.2.   Az olajszintjelző pálca nyílásához csatlakoztatni kell egy, a kartergázokat át nem eresztő és körülbelül a motortér lökettérfogatának háromszorosával megegyező űrtartalmú rugalmas zsákot. A zsákot minden mérés előtt ki kell üríteni.”;

    g)

    a 4.2.1.4. pont helyébe a következő szöveg lép:

    4.2.1.4.   A járművet megfelelőnek kell tekinteni, ha a zsák a 4.1.2. és a 4.2.1.3. pontban meghatározott egyik mérési feltétel teljesítése után sem fújódik fel láthatóan.”;

    h)

    a szöveg a következő 4.2.2.4. ponttal egészül ki:

    4.2.2.4.   Amennyiben a 4.2.1.2. pontban meghatározott vizsgálati feltételek közül egy vagy több nem teljesül, a 4.2.3. pontban előírt kiegészítő vizsgálatot a jóváhagyó hatóság számára kielégítő módon kell elvégezni.”;

    i)

    a 4.2.3. pont helyébe a következő szöveg lép:

    4.2.3.   Alternatív kiegészítő III. típusú vizsgálat vizsgálati módszere (3. sz.)”

    4.

    Az V. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    a 2.5. pont helyébe a következő szöveg lép:

    2.5.   Az L1e, L2e, L5e-B, L6e-B, L7e-B és L7e-C L jármű(al)kategóriákat alá kell vetni – a gyártó választása szerint – vagy a 2. függelékben meghatározott szivárgási vizsgálati eljárásnak, vagy a 3. függelékben meghatározott SHED vizsgálati eljárásnak.”;

    b)

    a 2.6. pontot el kell hagyni;

    c)

    a 2. függelék 1.1. pontjának helyébe a következő szöveg lép:

    1.1.   A 168/2013/EU rendelet IV. mellékletében megállapított legelső alkalmazás időpontjától a tüzelőanyag-rendszer szivárgását a 2. pontban meghatározott vizsgálati eljárás szerint kell vizsgálni. Ez az alapkövetelmény a 168/2013/EU rendelet V. melléklete B. részének megfelelően a szikragyújtású belső égésű motorral rendelkező, a folyékony és nagyon illékony tüzelőanyag tárolására szolgáló tüzelőanyag-tartállyal felszerelt minden L kategóriájú járműre vonatkozik.

    A 168/2013/EU rendeletben meghatározott párolgásikibocsátás-vizsgálati követelmények teljesülése tekintetében az L3e, L4e, L5e-A, L6e-A és L7e-A L jármű(al)kategóriákat csak az e melléklet 3. függelékében meghatározott SHED vizsgálati eljárás szerint kell vizsgálni.”

    5.

    A VI. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    a 3.3.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    3.3.1.   A gyártósoron történő beindítástól számítva a 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének c) pontjában előírt távolságnál nagyobb futásteljesítményű járművek kibocsátási eredményeit, a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének B. részében meghatározott alkalmazott romlási tényezők, és ezeknek a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékekkel való szorzatát fel kell venni a vizsgálati jegyzőkönyvbe.”;

    b)

    a 3.4.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „3.4.2.   Az USA környzetvédelmi ügynöksége (EPA) által jóváhagyott futásteljesítmény-ciklus

    A gyártó választása szerint az V. típusú futásteljesítmény-ciklus helyett elvégezhető a jóváhagyott tartóssági futásteljesítmény-ciklus (Approved Mileage Accumulation, AMA). Az AMA tartóssági ciklust a 2. függelékben megállapított műszaki előírásoknak megfelelően kell elvégezni.”;

    c)

    a szöveg a következő 3.4.3. ponttal egészül ki:

    3.4.3.   Az AMA tartóssági ciklust fokozatosan el kell hagyni a 2. függelék AP2-1 táblázatában megjelölt III. osztályba tartozó járművek esetében, azonban a 2024. december 31-ig tartó átmeneti időszakban még használható.”;

    d)

    a szöveg a következő 3.6., 3.6.1., 3.6.2. és 3.7. ponttal egészül ki:

    „3.6.   Próbapadi tartóssági öregedésvizsgálat

    3.6.1.   A 3.1. vagy a 3.2. pont alternatívájaként a gyártó kérheti a 3. függelékben meghatározott próbapadi öregedésvizsgálati eljárás alkalmazását. A 3. függelékben meghatározott próbapadi tartóssági öregedésvizsgálatnak úgy kell meghatároznia az öregített jármű szennyezőanyag-kibocsátását, hogy a jármű katalizátorának normál próbapadi ciklussal való öregítése ugyanakkora funkciócsökkenést okoz, mint a katalizátornak a 168/2013/EU rendelet VII. mellékletének A. részében előírt vizsgálati távolság alatt bekövetkező termikus aktivitásvesztése.

    3.6.2.   A gyártósoron történő beindítástól számítva 100 km-nél nagyobb futásteljesítményű járművek kibocsátási eredményei és a 3. függelékben megadott eljárás alkalmazásával meghatározott romlási tényezők nem haladhatják meg a vonatkozó I. típusú laboratóriumi kibocsátásvizsgálati ciklus 168/2013/EU rendelet VI. melléklete A. részében meghatározott kibocsátási határértékeit. A gyártósoron történő beindítástól számítva 100 km-nél nagyobb futásteljesítményű járművek kibocsátási eredményeit, az e melléklet 3. függelékében megadott eljárás alkalmazásával meghatározott romlási tényezőket, a (szorzásos vagy összeadásos egyenlettel kiszámított) teljes kibocsátást és a teljes (a szorzótényező vagy adalékanyag-egyenletekkel kiszámított) kibocsátást és a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletében meghatározott kibocsátási határértékeket fel kell venni a vizsgálati jegyzőkönyvbe.

    3.7.   A gyártó kérésére a 3.1. és a 3.2. pontban meghatározott eljáráshoz ki lehet számolni és fel lehet használni egy additív kipufogógáz-kibocsátási romlási tényezőt (D.E.F.). A romlási tényezőt minden szennyező anyagra ki kell számítani a következőképpen:

    D. E. F.= Mi2 – Mi1

    ahol:

    Mi 1

    =

    az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve a jármű 1. típusú mérése után, a 3.1. és a 3.2. pontban meghatározott eljárásnak megfelelően

    Mi 2

    =

    az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve az öregített jármű 1. típusú vizsgálata után, a 3.1. és a 3.2. pontban meghatározott eljárásnak megfelelően.”;

    e)

    az 1. függelékben a 2.6.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    2.6.1.   Az SRC-LeCV ciklus alatt a futásteljesítmény megtétele céljából az L kategóriájú járműveket az Ap1-1. táblázatnak megfelelően kell csoportosítani.

    Ap1-1. táblázat

    Az L kategóriájú járművek csoportjai az SRC-LeCV ciklus vonatkozásában

    SRC ciklus osztályozása

    WTMC-osztályozás

     

     

    1

    1. osztály

    2

    2-1. osztály

     

     

    2

    2-2. osztály

    3

    3-1. osztály

    4

    3-2. osztály”;

    f)

    a 2. függelék a következőképpen módosul:

    i.

    az 1.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    1.1.   Az Egyesült Államok környezetvédelmi ügynöksége (EPA) által jóváhagyott tartóssági futásteljesítmény-ciklus (Approved Mileage Accumulation, AMA) olyan, a vizsgálati járművek és kibocsátáscsökkentő berendezéseik megismételhető módon történő öregítésére használt futásteljesítmény-ciklus, amely az uniós flotta és közlekedési helyzet esetében az SRC-LeCV ciklusnál kevésbé jellemző. Az AMA tartóssági ciklust fokozatosan el kell hagyni az e függelék Ap2-1 táblázatában megjelölt III. osztályba tartozó járművek esetében, azonban a gyártó kérésére a ciklusok a 2024. december 31-ig tartó átmeneti időszakban még használhatók. Az L kategóriájú vizsgálati járművekkel a vizsgálati ciklust közúton, próbapályán vagy futásteljesítmény-járműfékpadon lehet elvégezni.”;

    ii.

    a 2.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    2.1.   Az AMA tartóssági ciklus alatt a futásteljesítmény megtétele céljaira az L kategóriájú járműveket a következőképpen kell csoportosítani:

    Ap2-1. táblázat

    L kategóriájú járművek csoportosítása az AMA tartóssági vizsgálat céljaira

    L kategóriájú járműosztály

    Motortérfogat (cm3)

    Vmax (km/h)

    I.

    < 150

    Nem alkalmazható

    II.

    ≥ 150

    < 130

    III.

    ≥ 150

    ≥130”;

    g)

    a szöveg az alábbi 3. és 4. függelékkel egészül ki:

    3. függelék

    Próbapadi tartóssági öregedésvizsgálat

    1.   Próbapadi tartóssági öregedésvizsgálat

    1.1.   Az e függelékben megállapított eljárásnak megfelelően vizsgált jármű a gyártósoron történő beindítástól számítva 100 km-nél nagyobb futásteljesítményt ért el.

    1.2.   A vizsgálathoz a II. melléklet 2. függelékében megadott tüzelőanyagok egyikét kell használni.

    2.   Eljárás a szikragyújtású motorral felszerelt járművekhez

    2.1.   Az olyan szikragyújtású járművek esetében, ideértve a hibrid hajtású járműveket is, melyek elsődleges utókezelő kibocsátásszabályozó eszköze a katalizátor, a következő próbapadi öregedésvizsgálati eljárást kell alkalmazni.

    A próbapadi öregedésvizsgálati eljáráshoz a katalizátor/oxigénérzékelő rendszert fel kell szerelni a katalizátoröregítő próbapadra.

    A próbapadi öregedésvizsgálatot a normál próbapadi ciklus (SBC) szerint kell lefolytatni a próbapadi öregítési idő egyenletéből kiszámított ideig. A próbapadi öregítési idő egyenletében szükség van a katalizátornak az 1. függelékben leírt normál közúti ciklusban (SRC-LeCV) mért idő–hőmérséklet adataira. Alternatívaként adott esetben fel lehet használni a katalizátornak a 2. függelékben leírt AMA tartóssági ciklus során mért idő–hőmérséklet adatait.

    2.2.   Normál próbapadi ciklus (SBC). A katalizátor normál próbapadi öregítését a normál próbapadi ciklus szerint kell elvégezni. A normál próbapadi ciklus idejét a próbapadi öregítési idő egyenletéből kell kiszámítani. A normál próbapadi ciklust a 4. függelék ismerteti.

    2.3.   A katalizátor idő–hőmérséklet adatai. A katalizátor hőmérsékletét az 1. függelékben leírt legalább két teljes SRC-LeCV ciklus lefolytatásával kell mérni, vagy pedig adott esetben a 2. függelékben leírt legalább két teljes AMA ciklus lefolytatásával.

    A katalizátor hőmérsékletét a vizsgált jármű legmelegebb katalizátorának legnagyobb hőmérsékletű helyén kell mérni. Alternatív megoldásként a hőmérséklet más helyen is megmérhető, feltéve, hogy az a hely a műszaki szempontok figyelembe vételével úgy kerül kialakításra, hogy a legmelegebb helyen mért hőmérsékletet reprezentálja.

    A katalizátor hőmérsékletét legalább 1 hertzes gyakorisággal kell mérni (másodpercenként egy mérés).

    A mért katalizátor-hőmérsékleteket legfeljebb 25 °C nagyságú osztályközzel rendelkező hisztogramba kell foglalni.

    2.4.   Próbapadi öregítési idő. A próbapadi öregítési időt a próbapadi öregítési idő egyenletéből kell kiszámítani a következők szerint:

     

    te egy osztályközre = th e((R/Tr) – (R/Tv))

     

    összes te = az összes osztályköz te értékének összege

     

    próbapadi öregítési idő = A (Összes te)

    ahol:

    A

    =

    1,1. A katalizátor öregítési idejét ezzel az értékkel korrigálják annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a katalizátor termikus öregedésén kívüli egyéb okokból bekövetkező funkciócsökkenését.

    R

    =

    a katalizátor termikus reaktivitása = 18 500

    th

    =

    a katalizátor hőmérséklet-hisztogramjának előírt osztályközében mért idő (órában), a teljes hasznos élettartamra vetítve, például ha a hisztogram 400 km-t reprezentál és a hasznos élettartam a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerint például az Le3 esetében 20 000 km, az összes időtételt meg kell szorozni 50-nel (20 000 /400).

    Összes te

    =

    a katalizátornak a katalizátoröregítő próbapadon Tr hőmérsékleten olyan katalizátoröregítő ciklussal való öregítéséhez szükséges ekvivalens idő (órában), amely ugyanakkora funkciócsökkenést okoz, mint a katalizátornak a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerinti járműkategóriákra vonatkozó távolság – például az Le3 esetében 20 000 km – alatt bekövetkező termikus aktivitásvesztése.

    te egy hőmérséklet-osztályközre

    =

    a katalizátornak a katalizátoröregítő próbapadon Tr hőmérsékleten olyan katalizátoröregítő ciklussal való öregítéséhez szükséges ekvivalens idő (órában), amely ugyanakkora funkciócsökkenést okoz, mint a katalizátornak Tv hőmérsékleten a 168/2013/EU rendelet VII. melléklete szerinti járműkategóriákra vonatkozó távolság – például az Le3 esetében 20 000 km – alatt bekövetkező termikus aktivitásvesztése.

    Tr

    =

    a katalizátor effektív referencia-hőmérséklete (K-ben) a próbapadi öregedésvizsgálati ciklusban a próbapadon. Az effektív hőmérséklet az az állandó hőmérséklet, amely ugyanolyan öregedést idézne elő, mint a próbapadi öregítési ciklusban a különféle hőmérsékleteken történő öregítés.

    Tv

    =

    a jármű közúti katalizátor-hőmérsékleti hisztogramjában a hőmérséklet-osztályköz középső értéke (K-ben).

    2.5.   Effektív referencia-hőmérséklet a normál próbapadi ciklusban. A következő eljárásokat alkalmazva meg kell határozni a normál próbapadi ciklus effektív referencia-hőmérsékletét a katalizátor-rendszer tényleges kialakítására és a ténylegesen használt öregítő próbapadra:

    a)

    az idő–hőmérséklet adatok normál próbapadi ciklus szerinti mérése a katalizátor-rendszerben a katalizátoröregítő próbapadon. A katalizátor hőmérsékletét a rendszer legmelegebb katalizátorának legnagyobb hőmérsékletű helyén kell mérni. Alternatív megoldásként a hőmérséklet más helyen is megmérhető, feltéve, hogy az úgy van meghatározva, hogy a legmelegebb helyen mért hőmérsékletet reprezentálja.

    A katalizátor hőmérsékletét legalább 1 hertzes gyakorisággal kell mérni (másodpercenként egy mérés) legalább 20 perces próbapadi öregítés alatt. A mért katalizátor-hőmérsékleteket legfeljebb 10 °C nagyságú osztályközzel rendelkező hisztogramba kell foglalni.

    b)

    A próbapadi öregítési idő egyenletével ki kell számítani az effektív referencia-hőmérsékletet oly módon, hogy a referencia-hőmérséklet (Tr) változtatását addig kell iterálni, amíg a kiszámított öregedési idő egyenlő nem lesz a katalizátor-hőmérsékleti hisztogramban szereplő tényleges idővel, vagy meg nem haladja azt. A kapott hőmérséklet az effektív referencia-hőmérséklet a normál próbapadi ciklusban az adott katalizátor-rendszerre és öregítő próbapadra.

    2.6.   Katalizátoröregítő próbapad. A katalizátoröregítő próbapadnak a normál próbapadi ciklus szerint kell működnie, és biztosítania kell a megfelelő kipufogógáz-áramot és kibocsátási szintet, a motor kipufogógáz-áramának megfelelően, amelyre a katalizátort tervezték, a kipufogógáz-komponenseket és -hőmérsékletet a katalizátor felületén.

    Az összes próbapadi öregedésvizsgálati rendszernek és eljárásnak rögzítenie kell a megfelelő információkat (például a mért levegő–tüzelőanyag arányt és az idő–hőmérséklet adatokat a katalizátorban) annak igazolására, hogy az öregítés valóban kielégítően megtörtént.

    2.7.   A szükséges vizsgálatok. A romlási tényezők kiszámításához a vizsgált járművön el kell végezni legalább két 1. típusú mérést a kibocsátáscsökkentő rendszer próbapadi öregedésvizsgálata előtt, majd legalább két 1. típusú mérést a próbapadon öregített kibocsátáscsökkentő rendszer visszaszerelése után.

    A romlási tényezőket az alábbiakban ismertetett számítási módszerrel kell kiszámítani.

    A kipufogógáz-kibocsátásnál minden szennyező anyagra ki kell számítani egy romlási szorzótényezőt a következőképpen:

    Formula

    ahol:

    Mi 1

    =

    az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve a jármű e függelék 1.1. pontjában meghatározott 1. típusú mérése után.

    Mi 2

    =

    az i szennyező anyag kibocsátott tömege g/km-ben kifejezve az öregített jármű 1. típusú mérése után, az e mellékletben meghatározott eljárásnak megfelelően.

    Ezeket az interpolált értékeket legalább négy tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani, majd egymással osztva őket meg kell határozni a romlási tényezőt. Az eredményt három tizedesjegyre kell kerekíteni.

    Ha a romlási tényező kisebb, mint egy, azt akkor is egynek kell tekinteni.

    A gyártó kérésére egy additív kipufogógáz-kibocsátási romlási tényezőt lehet használni, amely valamennyi szennyező anyagra kiszámítandó a következőképpen:

    D. E. F. = Mi2 – Mi1

    4. függelék

    Normál próbapadi ciklus (SBC)

    1.   Bevezetés

    A normál öregítési tartóssági eljárás egy katalizátor/oxigénérzékelő rendszer öregítő próbapadon történő öregítéséből áll, az e függelékben leírt normál próbapadi ciklus szerint. A normál próbapadi ciklushoz olyan öregítő próbapadot kell használni, amely egy, a katalizátor számára a belépő gázok forrásául szolgáló motorral rendelkezik. A normál próbapadi ciklus egy 60 másodperces ciklus, amelyet szükség szerint ismételni kell az öregítő próbapadon, hogy létrejöjjön az előírt időnek megfelelő öregedés. A normál próbapadi ciklust a katalizátor-hőmérséklet, a motor levegő–tüzelőanyag aránya és az első katalizátor előtt betáplált másodlagos levegő mennyisége alapján kell meghatározni.

    2.   A katalizátor hőmérsékletének szabályozása

    2.1.   A katalizátor hőmérsékletét a katalizátorágyban a legmelegebb katalizátor legnagyobb hőmérsékletű helyén kell mérni. Alternatív megoldásként meg lehet mérni a belépő gáz hőmérsékletét, és át lehet számítani a katalizátorágy hőmérsékletére az öregítési folyamatban használandó öregítő próbapadról és a katalizátor kialakításáról rendelkezésre álló korrelációs adatokon alapuló lineáris transzformációval.

    2.2.   Sztöchiometriai levegő/tüzelőanyag összetételnél (1–40 másodperc a ciklusban) a katalizátor hőmérsékletét – a motor fordulatszámát, terhelését és a gyújtásvezérlését megfelelően megválasztva – úgy kell szabályozni, hogy legalább 800 °C (± 10 °C) legyen. A katalizátor-hőmérsékletet – a motor levegő–tüzelőanyag arányát az alábbi táblázatban leírt »dús« fázis során megfelelően megválasztva – úgy kell szabályozni, hogy a ciklusban a katalizátor legnagyobb hőmérséklete 890 °C (± 10 °C) legyen.

    2.3.   Ha a hőmérséklet úgy van szabályozva, hogy az alacsony szabályozási hőmérséklet nem 800 °C, akkor a magas szabályozási hőmérsékletnek 90 °C-kal kell nagyobbnak lennie az alacsony szabályozási hőmérsékletnél.

    Normál próbapadi ciklus (SBC)

    Idő

    (másodpercben)

    Levegő–tüzelőanyag arány

    Másodlagos levegőbetáplálás

    1–40

    Sztöchiometriai, a terhelés, a gyújtásvezérlés és a motorfordulatszám olyan szabályozásával, hogy a katalizátor elérje legalább a 800 °C hőmérsékletet

    Nincs

    41–45

    »Dús« (a levegő–tüzelőanyag arányt úgy kell kiválasztani, hogy a katalizátor hőmérséklete a ciklusban végig elérje a 890 °C-ot vagy az alacsonyabb szabályozási hőmérsékletnél 90 °C-kal nagyobb hőmérsékletet)

    Nincs

    46–55

    »Dús« (a levegő–tüzelőanyag arányt úgy kell kiválasztani, hogy a katalizátor hőmérséklete a ciklusban végig elérje a 890 °C-ot vagy az alacsonyabb szabályozási hőmérsékletnél 90 °C-kal nagyobb hőmérsékletet)

    3 % (±0,1 %)

    56–60

    Sztöchiometriai, a ciklus 1–40 mp-es szakaszában használt terheléssel, gyújtásvezérléssel és motorfordulatszámmal

    3 % (±0,1 %)

    Image

    3.   Az öregítő próbapad felszerelése és eljárások

    3.1.   Az öregítő próbapad összeállítása Az öregítő próbapadnak megfelelő kipufogógáz-áramlási sebességet, hőmérsékletet, levegő–tüzelőanyag arányt, kipufogógáz-komponenseket és másodlagoslevegő-betáplálást kell biztosítania a katalizátor bemeneti felületén.

    A normál öregítő próbapad egy motorból, egy motorvezérlőből és egy fékpadból áll. Más összeállítás is elfogadható (például a teljes jármű a fékpadon, vagy egy égő, amely pontosan előállítja a kipufogási viszonyokat), feltéve, hogy teljesülnek az e függelékben a katalizátor bemenetére megadott feltételek és a szabályozási előírások.

    Használható egyetlen öregítő próbapad is úgy, hogy az több részre osztja a kipufogógáz-áramot, feltéve, hogy az egyes részáramok megfelelnek e függelék előírásainak. Ha a próbapadon egynél több kipufogógáz-részáram van, akkor egyszerre több katalizátor-rendszer is öregíthető.

    3.2.   A kipufogórendszer felszerelése. A próbapadra fel kell szerelni a teljes katalizátor/oxigénérzékelő rendszert, az ezeket a komponenseket összekötő összes kipufogóvezetékkel együtt. Több külön kipufogórendszerrel rendelkező motor esetében az egyes rendszereket külön, párhuzamosan kell felszerelni a próbapadra.

    Több beépített katalizátort tartalmazó kipufogórendszer esetében az öregítéshez az összes katalizátort, az összes oxigénérzékelőt és a kapcsolódó kipufogóvezetékeket magában foglaló teljes katalizátorrendszert egy egységként kell felszerelni. Alternatív megoldásként az egyes katalizátorok öregítése történhet külön-külön is a megfelelő ideig.

    3.3.   Hőmérsékletmérés. A katalizátor hőmérsékletét a katalizátorágyban a legmelegebb katalizátor legnagyobb hőmérsékletű helyén elhelyezett termoelemmel kell mérni. Alternatív megoldásként meg lehet mérni a belépő gáz hőmérsékletét közvetlenül a katalizátor bemeneti felülete előtt, és át lehet számítani a katalizátorágy hőmérsékletére az öregítési folyamatban használandó öregítő próbapadról és a katalizátor kialakításáról rendelkezésre álló korrelációs adatok alapján kiszámított lineáris transzformációval. A katalizátor hőmérsékletét digitálisan kell rögzíteni legalább 1 hertzes gyakorisággal (másodpercenként egy mérés).

    3.4.   A levegő–tüzelőanyag arány mérése. Gondoskodni kell arról, hogy a levegő–tüzelőanyag arány mérése (például széles tartományú oxigénérzékelővel) a katalizátor belépő- és kilépőkarimájához a lehető legközelebb történjen. Az ezektől az érzékelőktől jövő adatokat digitálisan kell rögzíteni legalább 1 hertzes gyakorisággal (másodpercenként egy mérés).

    3.5.   A kipufogógáz-áram szabályozása. Gondoskodni kell arról, hogy a próbapadon öregített összes katalizátoron megfelelő mennyiségű kipufogógáz áramoljon át (gramm/másodpercben mérve sztöchiometriai aránynál, ± 5 gramm/másodperc tűréssel).

    A megfelelő áramlási sebesség meghatározása azon a kipufogógáz-áramon alapul, amely az eredeti jármű motorjában alakulna ki a 3.6. pontban leírt próbapadi öregedésvizsgálathoz kiválasztott állandósult fordulatszámon és terhelésen.

    3.6.   Összeállítás. A motorfordulatszámot, terhelést és gyújtásvezérlést úgy kell megválasztani, hogy a katalizátorágy sztöchiometriai és állandósult állapotú működés mellett elérje a 800 °C (±10 °C) hőmérsékletet.

    A levegőbetápláló rendszert úgy kell beállítani, hogy biztosítsa az ahhoz szükséges levegőáramot, hogy sztöchiometriai levegő–tüzelőanyag arány és állandósult állapotú működés mellett a kipufogógáz-áramban közvetlenül az első katalizátor előtt 3,0 % oxigén (± 0,1 %) legyen. A levegő–tüzelőanyag arány mérési szakasza (az 5. pontban előírt követelmény) előtt a jellemző mért lambdaérték 1,16 (ami megközelítőleg 3 % oxigénnek felel meg).

    Levegőbetáplálás mellett be kell állítani a »dús« levegő–tüzelőanyag arányt úgy, hogy a katalizátorágy hőmérséklete elérje a 890 °C-ot (±10 °C). Erre a lépésre a levegő–tüzelőanyag arány jellemző lambdaértéke 0,94 (közelítőleg 2 % CO).

    3.7.   Öregítési ciklus. A normál próbapadi öregedésvizsgálati eljárások a normál próbapadi ciklust alkalmazzák. A normál próbapadi ciklust addig kell ismételni, amíg meg nem történik a próbapadi öregítési idő egyenletéből kiszámított öregedés.

    3.8.   Minőségbiztosítás. Az öregítés alatt a 3.3. és 3.4. pontban említett hőmérsékleteket és levegő–tüzelőanyag arányt rendszeresen (legalább 50 óránként) ellenőrizni kell. El kell végezni a szükséges módosításokat annak érdekében, hogy az öregítés mindvégig a normál próbapadi ciklusnak megfelelően történjen.

    Az öregítés befejezése után a katalizátornak az öregítési folyamat során felvett idő–hőmérséklet adatait legfeljebb 10 °C nagyságú osztályközzel rendelkező hisztogramba kell foglalni. Az öregítési ciklusnak a VI. melléklet 3. függelékének 2.4. pontja szerint számított effektív referencia-hőmérséklete és a próbapadi öregítési idő egyenlete használandó annak meghatározására, hogy megtörtént-e a katalizátor megfelelő mértékű termikus öregedése. A próbapadi öregedésvizsgálatot meg kell hosszabbítani, ha a kiszámított öregítési idő hőhatása nem éri el legalább a megcélzott termikus öregítés 95 %-át.

    3.9.   Indítás és leállítás Gondoskodni kell arról, hogy a katalizátor gyors leromlását okozó nagy katalizátor-hőmérséklet (például 1 050 °C) ne forduljon elő indításkor vagy leálláskor. E probléma kiküszöbölésére használhatók speciális, kis hőmérsékletű indítási és leállítási eljárások.

    4.   A próbapadi öregedésvizsgálati tartóssági eljárások R-tényezőjének kísérleti meghatározása

    4.1.   Az R-tényező a katalizátornak a próbapadi öregítési idő egyenletében használt reaktivitási együtthatója. A gyártó az R értékét kísérletileg meghatározhatja a következő eljárásokkal.

    4.2.   A megfelelő próbapadi ciklussal és az öregítő próbapad megfelelő felszerelésével el kell végezni több katalizátor (legalább 3 azonos kialakítású katalizátor) öregítését különböző beállított hőmérsékleteken, a szokásos üzemi hőmérséklet és a károsodást okozó határhőmérséklet között. Meg kell mérni a kibocsátásokat (vagy a katalizátor hatásfokvesztését = 1 – a katalizátor hatásfoka) mindegyik kipufogógáz-komponensre. Gondoskodni kell arról, hogy a végső vizsgálatokkal kapott adatok a kibocsátási határértékek egyszerese és kétszerese közé essenek.

    4.3.   Meg kell becsülni az R értékét és ki kell számítani az effektív referencia-hőmérsékletet (Tr) a próbapadi öregedésvizsgálati ciklusra mindegyik beállított hőmérsékletre a VI. melléklet 3. függelékének 2.4. pontja szerint.

    4.4.   Grafikonon ábrázolni kell a kibocsátásokat (vagy a katalizátor hatásfokvesztését) az öregedési idő függvényében mindegyik katalizátorra. A legkisebb négyzetek módszerével ki kell számítani az adatokra a regressziós egyenest. Ahhoz, hogy az adathalmazt fel lehessen használni erre a célra, az adatoknak kell egy megközelítőleg közös metszéspontjának lennie [0 és 6 400 km között. Példaként lásd az alábbi grafikont.]

    4.5.   Mindegyik öregítési hőmérsékletre ki kell számítani a regressziós egyenes meredekségét.

    4.6.   Grafikonon ábrázolni kell az egyes regressziós egyenesek (4.5. pontban meghatározott) meredekségének természetes logaritmusát (ln) a függőleges tengely mentén, az öregítési hőmérsékletnek a vízszintes tengelyre felvett reciproka [1/(öregítési hőmérséklet, K)] függvényében, és az adatokra a legkisebb négyzetek módszerével ki kell számítani a regressziós egyenest. Ennek az egyenesnek a meredeksége az R-tényező. Példaként lásd az alábbi grafikont.

    Image

    4.7.   Össze kell hasonlítani az R-tényezőt a 4.3. pontnak megfelelően használt kiindulási értékkel. Ha a számított R-tényező 5 %-nál nagyobb mértékben eltér a kiindulási értéktől, akkor olyan új R-tényezőt kell választani, amely a kiindulási és a számított érték között van, majd meg kell ismételni a 4. pont lépéseit az új R-tényező kiszámításához. Ezt a műveletsort addig kell ismételni, amíg a számított R-tényező 5 %-os tűréssel egyenlő nem lesz az eredetileg feltételezett R-tényezővel.

    4.8.   Össze kell hasonlítani az egyes kipufogógáz-komponensekre külön meghatározott R-tényezőket. A próbapadi öregítési idő egyenletéhez a legkisebb R-tényezőt (legkedvezőtlenebb eset) kell használni.

    Image

    6.

    A VIII. melléklet a következőképpen módosul:

    a)

    az 1.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    1.2.   A gyártónak kell rendelkezésre bocsátania azokat a hibás alkatrészeket vagy elektromos berendezéseket, amelyek a meghibásodások szimulálására használhatóak. Az ilyen hibás alkatrészek vagy berendezések a megfelelő I. típusú ciklusban való mérés során nem eredményezhetik azt, hogy a jármű kibocsátásai a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. részében meghatározott OBD-küszöbértékeket 20 %-nál nagyobb mértékben túllépjék. Elektromos hibák (rövidzárlat/nyitott áramkör) esetén a kibocsátások több mint húsz százalékkal meghaladhatják a 168/2013/EU rendelet VI. mellékletének B. részében megállapított határértékeket.

    Hibás alkatrésszel vagy berendezéssel felszerelt jármű vizsgálatakor az OBD-rendszer akkor hagyható jóvá, ha a hibajelző működésbe lép. Az OBD-rendszer akkor is jóváhagyható, ha a hibajelző a fedélzeti diagnosztikai küszöbértékek alatt bekapcsol.”;

    b)

    a 3.1.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    3.1.2.   A 168/2013/EU rendelet 23. cikke (3) bekezdésének a) vagy b) pontjában, illetve az e rendelet VI. mellékletének 3.6. pontjában meghatározott tartóssági vizsgálati eljárás alkalmazása esetén a vizsgálati járművet a tartóssági vizsgálatokhoz és e melléklet céljaira használt, öregített kibocsátáscsökkentő alkatrészekkel kell felszerelni, és a környezetvédelmi fedélzeti diagnosztikai vizsgálatokat az V. típusú tartóssági vizsgálat befejezésével kell véglegesen ellenőrizni és jelenteni. A gyártó kérésére egy megfelelően öregített és reprezentatív jármű használható ezekhez az OBD-ellenőrzési vizsgálatokhoz”;

    c)

    a szöveg a következő 8.1.1. ponttal egészül ki:

    8.1.1.   Az I. típusú vizsgálat elvégzése nem szükséges az elektromos hibák (rövidzárlat/nyitott áramkör) demonstrálására. A gyártó úgy is demonstrálhatja ezeket a hibaállapotokat, hogy olyan vezetési körülményeket biztosít, amikor az érintett alkatrész használatban van, és az ellenőrzési feltételek teljesülnek. Ezeket a körülményeket és feltételeket a típusjóváhagyási dokumentációban le kell írni.”;

    d)

    a szöveg a következő 8.2.3. ponttal egészül ki:

    8.2.3.   A kiegészítő előkondicionáló ciklusokat, illetve az alternatív előkondicionáló eljárásokat le kell írni a típusjóváhagyási dokumentációban.”;

    e)

    a 8.4.1.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    8.4.1.1.   A jármű 8.2. pont szerinti előkondicionálása után a vizsgálati járművel el kell végezni a megfelelő I. típusú vizsgálatot.

    A hibajelzőnek a 8.4.1.2–8.4.1.6. pontban megadott feltételek mellett a vizsgálat vége előtt működésbe kell lépnie. A hibajelző már az előkondicionálás alatt is bekapcsolódhat. A jóváhagyó hatóság ezeket a feltételeket a 8.4.1.6. pont szerint más feltételekkel helyettesítheti. A típusjóváhagyási vizsgálat céljából szimulált hibák teljes száma azonban nem haladhatja meg a négyet.

    Kétfajta tüzelőanyaggal működő gázüzemű járművek esetében a jóváhagyó hatóság szabad belátása szerint mindkét tüzelőanyag-típust igénybe kell venni a legfeljebb négy szimulált hibán belül.”

    6.

    A X. melléklet a következőképpen módosul:

    f)

    az 1. függelékben a 8.1. pont helyébe a következő szöveg lép:

    8.1.   A műszaki szolgálat által a jóváhagyó hatóság számára hitelt érdemlő módon meghatározott legnagyobb járműsebesség (Vmax) a 7. pont szerinti értéktől ± 10 %-kal térhet el az olyan járművek esetében, amelyeknél a Vmax ≤ 30 km/h, és ± 5 %-kal az olyan járművek esetében, amelyeknél a Vmax > 30 km/h.”;

    e)

    a 4. függelék a következőképpen módosul:

    i.

    a cím helyébe az alábbi szöveg lép:

    „A 168/2013/EU rendelet 3. cikkének 94b. pontjában említett, pedálhajtásúnak tervezett L1e kategóriájú járművek és a 168/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének h) pontjában említett pedálhajtású kerékpárok legnagyobb folyamatos névleges teljesítményének, kikapcsolási távolságának és legnagyobb rásegítési tényezőjének mérési módszerére vonatkozó követelmények”;

    ii.

    a szöveg a következő 1.3. ponttal egészül ki:

    1.3.   A 168/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének h) pontjában említett pedálhajtású kerékpárok.”;

    iii.

    a 3.2. pont helyébe a következő szöveg lép:

    „3.2.   A legnagyobb folyamatos névleges teljesítmény mérésére szolgáló vizsgálati eljárás

    A legnagyobb folyamatos névleges teljesítményt a 3. függelék szerint, vagy az EN 15194:2009 szabvány 4.2.7. pontjában meghatározott vizsgálati eljárás szerint kell mérni”.


    Top