21.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 336/1

(1)

A Szerződés 43. cikke (3) bekezdésének megfelelően a Tanács a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket fogad el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet (1) előírja, hogy a vizekhez és erőforrásokhoz való hozzájutást és a halászati tevékenységek fenntartható végzését szabályozó intézkedéseket a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvélemények és különösen a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) által összeállított jelentések figyelembevételével kell meghozni.

(3)

A Tanács feladata, hogy halászati tevékenységenként vagy tevékenységcsoportonként intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy az minden tagállamnak viszonylag stabil halászati tevékenységet biztosítson valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, és kellően figyelembe vegye a közös halászati politikának a 2371/2002/EK rendeletben meghatározott célkitűzéseit.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell megállapítani, biztosítva eközben a halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot, továbbá figyelemmel az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményekre, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottság és az érintett regionális tanácsadó testületek véleményére.

(5)

A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a nemzetközi megállapodásokkal és a nemzetközileg elfogadott elvekkel – ilyenek például a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló állományok, valamint a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó 1995. évi ENSZ-megállapodás (2) és a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó 2008. évi nemzetközi ENSZ FAO-iránymutatások –, amelyek szerint a szabályozó hatóságoknak különösen óvatosan kell eljárniuk olyan esetekben, amikor a rendelkezésre álló információ bizonytalan, nem megbízható vagy nem megfelelő. A megfelelő tudományos információk hiányára mindenestre nem lehet hivatkozni a védelmi és gazdálkodási intézkedések elhalasztásának vagy elmulasztásának okaként.

(6)

A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) (3) és a HTMGB (4) által kibocsátott legutóbbi szakvélemények kiemelik, hogy a mélytengeri állományok többségének halászata nem fenntartható, valamint hogy a szóban forgó állományok fenntarthatóságának biztosítása érdekében a rájuk vonatkozó halászati lehetőségeket mindaddig csökkenteni kell, amíg az állományok állapotának alakulása nem mutat pozitív tendenciát. Szakvéleményében az ICES az atlanti tükörhal célzott halászatának betiltását javasolta.

(7)

A mélytengeri cápák vonatkozásában a kereskedelmi szempontból legértékesebb fajok állományai kimerítettnek tekinthetők, ezért célzott halászatuk nem engedélyezhető. Amíg a szelektivitás fokozására irányuló projektek révén vagy más technikai úton nem kerül megállapításra az elkerülhetetlen járulékos fogások mennyisége, nem engedélyezhető a járulékos fogások kirakodása.

(8)

A mélytengeri állományok halászatára vonatkozó különleges hozzáférési követelmények és kapcsolódó feltételek megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2347/2002/EK tanácsi rendelet (5) I. mellékletében meghatározott mélytengeri fajokra vonatkozó halászati lehetőségek megállapítására kétévente kerül sor. Ez alól azonban kivételt képeznek az aranylazac állományai és a kék menyhal célzott halászata, amelyek tekintetében a halászati lehetőségek a Norvégiával évenként folytatott tárgyalások eredményétől függenek. A szóban forgó állományokra vonatkozó halászati lehetőségeket ezért egy – a halászati lehetőségek meghatározására vonatkozó – másik éves rendeletben kell megállapítani.

(9)

A teljes kifogható mennyiség és kvóták éves kezelésére vonatkozó kiegészítő feltételek bevezetéséről szóló, 1996. május 6-i 847/96/EK tanácsi rendelettel (6) összhangban meg kell határozni az e cikkben említett különböző intézkedések hatálya alá tartozó állományokat.

(10)

Az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében fontos, hogy a halászat 2011. január 1-jén megkezdődhessen,

a)

a 2371/2002/EK rendelet 20. cikkének (5) bekezdése alapján végrehajtott cseréket;

b)

a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló, 2009. november 20-i 1224/2009/EK tanácsi rendelet (9) 37. cikke, illetve a közösségi halászhajók közösségi vizeken kívül folytatott halászati tevékenységeinek engedélyezéséről és a harmadik országok hajóinak közösségi vizekhez való hozzáféréséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1006/2008/EK tanácsi rendelet (10) 10. cikkének (4) bekezdése szerinti levonásokat és újraelosztásokat;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke alapján megengedett további kirakodásokat;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikkének megfelelően visszatartott mennyiségeket;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonásokat.