11.11.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 312/66

(1)

Tekintettel a kis hatótávolságú eszközök az Európai Közösségen belüli és világszerte történő széles körű használatára, azok különböző alkalmazásai pl. riasztóberendezések, helyi elektronikus hírközlő berendezések, ajtónyitó eszközök és orvosi implantátumok, egyre nagyobb szerepet játszanak a gazdaságban és az állampolgárok mindennapi életében. A kis hatótávolságú eszközök az Európai Közösségen belüli alkalmazásának fejlesztése hozzájárulhat bizonyos közösségi szakpolitikai célok eléréséhez, mint pl. a belső piac kiteljesítése, az innováció és kutatás előmozdítása, valamint az információs társadalom fejlesztése.

(2)

A kis hatótávolságú eszközök általában tömegpiaci és/vagy hordozható termékek, amelyek könnyen szállíthatók és használhatók a határokon keresztül; a frekvenciákhoz történő hozzáférés feltételeinek eltérései ezért akadályozzák a termékek szabad áramlását, növelik azok előállítási költségeit, és más rádióalkalmazások és szolgálatok káros zavarásának kockázatát okozzák. E termékek belső piacából fakadó előnyök kiaknázása, az EU gyártóipara méretgazdaságosságból adódó versenyképességének támogatása, valamint az alacsonyabb fogyasztói árak érdekében harmonizált műszaki feltételeken alapuló rádiófrekvenciákat kell elérhetővé tenni a Közösség területén.

(3)

Mivel ezek a típusú eszközök kis sugárzási teljesítménnyel és kis hatótávolsággal használják a rádiófrekvenciákat, ezért a más frekvenciahasználóknak okozott zavar lehetősége tipikusan korlátozott. Ezért az említett eszközök káros zavarás nélkül tudnak osztozni a frekvenciasávokon más, engedélyhez kötött vagy nem kötött rádiószolgálatokkal, és más kis hatótávolságú eszközökkel egyidejűleg. Azok használatát ezért nem kell a 2002/20/EK engedélyezési irányelv (2) szerinti egyedi engedélyezéshez kötni. Ezenkívül a Nemzetközi Távközlési Egyesület Rádiószabályzatában meghatározott rádiótávközlési szolgálatok prioritást élveznek a kis hatótávolságú eszközökkel szemben, és nem kell gondoskodniuk az egyes kis hatótávolságú eszköztípusok zavarás elleni védelméről. Mivel a kis hatótávolságú eszközök használói számára ezért nem lehet zavarás elleni védelmet nyújtani, a kis hatótávolságú eszközök gyártóinak felelőssége, hogy azokat védjék a rádiótávközlési szolgálatoktól, illetve a vonatkozó közösségi vagy nemzeti szabályozásnak megfelelően működő más kis hatótávolságú eszközöktől eredő káros zavarástól. A rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) (az R&TTE irányelv) alapján a gyártóknak kell gondoskodniuk arról, hogy a kis hatótávolságú eszközök hatékonyan használják a rádiós frekvenciatartományt, a többi kis hatótávolságú eszköznek okozott káros zavarás nélkül.

(4)

Ezek közül az eszközök közül jelentős számút már besoroltak vagy valószínűleg be fognak sorolni az R&TTE irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint elfogadott, a rádióberendezések, a távközlő végberendezések és a vonatkozó azonosítók induló osztályozásának megállapításáról szóló, 2000. április 6-i 2000/299/EK bizottsági határozat (4) szerinti 1. osztályba. A 2000/299/EK határozat elismeri az 1. osztály feltételeit teljesítő rádiós interfészek egyenértékűségét, ezért ezeket a rádióberendezéseket a Közösség teljes területén korlátozás nélkül lehet forgalomba hozni és üzembe helyezni.

(5)

Mivel a harmonizált rádiófrekvenciák és a használat vonatkozó feltételeinek elérhetősége határozza meg az 1. osztályba történő sorolást, e határozat a már megkapott osztályba sorolás folytonosságát fogja jobban megszilárdítani.

(6)

2004. március 11-én a Bizottság a rádióspektrum-határozat 4. cikkének (2) bekezdése alapján megbízást (5) adott a CEPT számára a kis hatótávolságú eszközök frekvenciahasználatának harmonizációja érdekében. A megbízásra adott válaszként a CEPT 2004. november 15-i jelentésében (6) meghatározta az Európai Közösségben a kis hatótávolságú eszközökre vonatkozó, már meglévő önkéntes harmonizációs intézkedéseket, és kijelentette, hogy a tagállamok részéről nagyobb kötelező erővel bíró elkötelezettségre van szükség a CEPT-ben elért frekvenciaharmonizáció jogi stabilitásának biztosítása érdekében. Ezért mechanizmust kell létrehozni annak érdekében, hogy ezek a harmonizációs intézkedések jogilag kötelező érvényűek legyenek az Európai Közösségben.

(7)

A tagállamok nemzeti szinten engedélyezhetik a berendezések e határozatban meghatározottaknál kevésbé szigorú feltételek melletti üzemeltetését. Ebben az esetben azonban ezek a berendezések nem üzemeltethetők korlátozás nélkül a Közösség egészében, ezért azokat az R&TTE irányelv osztályozási rendszere szerinti 2. osztályba tartozó berendezéseknek kell tekinteni.

(8)

Az e határozat szerinti harmonizáció nem zárja ki, hogy a tagállamok indokolt esetben átmeneti időszakot, vagy a rádióspektrum-határozat 4. cikkének (5) bekezdése szerinti rádiófrekvencia-megosztási megállapodásokat alkalmazzanak. Ezek számát azonban minimálisra kell leszorítani, mivel korlátoznák az 1. osztályba sorolásból származó előnyöket.

(9)

Ez az általános műszaki harmonizációs határozat az Európai Közösség az egyes meghatározott frekvenciasávokra és eszköztípusokra vonatkozó műszaki harmonizációs intézkedéseinek, mint pl. a rádióspektrumnak a 79 GHz-es tartományban a gépjárművekben alkalmazott, rövid hatótávolságú radarkészülékek közösségi harmonizálásáról szóló, 2004. július 8-i 2004/545/EK bizottsági határozat (7), a 24 GHz-es frekvenciasávban alkalmazott, kis hatótávolságú gépjárműradarok időben korlátozott használatára vonatkozó közösségi harmonizálásáról szóló, 2005. január 17-i 2005/50/EK bizottsági határozat (8), a rádióspektrum 5 GHz-es frekvenciasávjának a vezeték nélküli hozzáférési rendszerek, beleértve a rádiós helyi hálózatokat is (WAS/RLAN), megvalósítására történő harmonizált felhasználásáról szóló 2005/513/EK bizottsági határozat (9), vagy a 169,4–169,8125 MHz frekvenciasáv Közösségen belüli összehangolásáról szóló, 2005. december 20-i 2005/928/EK bizottsági határozat (10) sérelme nélkül alkalmazandó.

(10)

A frekvenciahasználatra a közösségi jog a közegészségügy védelmével kapcsolatos követelményei vonatkoznak, különösen a 2004/40/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) és az 1999/519/EK tanácsi ajánlás (12). A rádióberendezések egészségvédelmét a berendezések az R&TTE irányelv alapvető előírásoknak való megfelelése biztosítja.

(11)

A technológia és a társadalmi igények gyors változásával új alkalmazások jelennek meg a kis hatótávolságú eszközökre vonatkozóan, amelyek a frekvenciasávok harmonizációjára vonatkozó feltételek folyamatos vizsgálatát követelik meg, figyelembe véve az új alkalmazások gazdasági hasznait, valamint az ipar és a felhasználók által támasztott követelményeket. A tagállamoknak nyomon kell követniük ezeket a fejleményeket. Ezért e határozatot rendszeresen naprakésszé kell tenni, így reagálva a piac és a technológia terén bekövetkező új fejleményekre. A mellékletet legalább évente egyszer felülvizsgálják a tagállamok által összegyűjtött és a Bizottság által nyújtott információk alapján. Felülvizsgálatot akkor is lehet indítani, ha egy tagállam az R&TTE irányelv 9. cikke alapján megfelelő intézkedéseket hoz. Amennyiben a felülvizsgálat szükségessé teszi e határozat kiigazítását, a változtatásokról a rádióspektrum-határozatban a végrehajtó intézkedések elfogadásáról szóló eljárást követve határoznak. A naprakésszé tétel magában foglalhatja átmeneti időszakok előírását a már kialakult helyzet kezelése érdekében.

(12)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a rádiófrekvencia-bizottság véleményével,

1.

„kis hatótávolságú eszköz”: olyan kis teljesítményű és kis hatótávolságú rádióadó, ami egy- vagy kétirányú kommunikációt biztosít;

2.

„interferenciamentes és nem védett”: más rádiótávközlési szolgálat számára nem okozhat káros zavart, továbbá nem lehet követeléssel fellépni más rádiótávközlési szolgálatok által keltett káros zavarok elleni védelem érdekében.