1.   

megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék 2018-as éves jelentésében nem állapított meg jelentős hiányosságokat az emberi erőforrásokkal és az Európai Tanács és a Tanács beszerzéseivel kapcsolatosan ellenőrzött területek vonatkozásában;

2.   

tudomásul veszi a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a 2018. december 31-i fordulónappal záruló pénzügyi évet illetően a Tanács igazgatási kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek voltak, és az igazgatási kiadásokkal kapcsolatos megvizsgált felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működtek;

3.   

általános megjegyzésként sajnálja, hogy a Számvevőszék 2018. évi éves jelentése „Igazgatás” című 10. fejezetének hatóköre és következtetései meglehetősen korlátozottak, még akkor is, ha a többéves pénzügyi keret „Igazgatás” című 5. fejezete alacsony kockázatúnak minősül;

4.   

megállapítja, hogy a Számvevőszék 45 tranzakcióból álló mintát választott ki az összes uniós intézmény és szerv többéves pénzügyi keretének 5. fejezetéből („Igazgatás”); megjegyzi, hogy a mintát úgy alakították ki, hogy az reprezentatív legyen az 5. fejezet alatti kiadások körére nézve, amely az uniós költségvetés 6,3 %-át teszi ki; megjegyzi, hogy a Számvevőszék munkája szerint az igazgatási kiadások alacsony kockázatúak; úgy véli azonban, hogy az „egyéb intézményekkel” kapcsolatban kiválasztott tranzakciók száma nem elegendő, és kéri a Számvevőszéket, hogy legalább 10 %-kal növelje a megvizsgálandó tranzakciók számát;

5.   

sajnálja, hogy nem vették figyelembe a Parlamentnek az Európai Tanács és a Tanács költségvetésének szétválasztására vonatkozó, a korábbi mentesítési állásfoglalásokban megfogalmazott kérését; felszólítja a Tanácsot, hogy mindkét intézmény átláthatóságának és elszámoltathatóságának, valamint a kiadásaik hatékonyságának javítása érdekében végezze el a szétválasztást;

6.   

megállapítja, hogy a Tanács költségvetése 2018-ban összesen 572 854 377 EUR volt (szemben a 2017-es 561 576 000 EUR-val), 91,9 %-os globális végrehajtási aránnyal (szemben a 2017-es 93,8 %-os aránnyal); tudomásul veszi a költségvetés 11,3 millió EUR összegű növekedését, amely a 2017. évi 3 %-os és a 2016. évi 0,6 %-os növekedéshez képest 2,0 %-os növekedésnek felel meg;

7.   

üdvözli a Tanács általánosan prudens, hatékony és eredményes pénzgazdálkodását; elismeri, hogy a Tanács költségvetése a 2010. évi 634 millió EUR-ról 2018-ra 573 millió EUR-ra változott, ami 9,63 %-os csökkenést jelent;

8.   

megjegyzi, hogy a 2018-ról 2019-re átvitt előirányzatok összesen 56 599 584 EUR-t tettek ki, ami 10,7 %-nak felel meg (a 2017. évi 60 576 175 EUR-hoz vagy 11,5 %-hoz képest), és főként olyan kategóriákból származik, mint a számítógépes rendszerek (18,3 millió EUR), az épületek (16,0 millió EUR) és a tolmácsolás (11,9 millió EUR); tudomásul veszi a 2018-ban törölt 46 348 862 EUR összegű előirányzatokat (szemben a 2017. évi 35 025 789 EUR-val); emlékezteti a Tanácsot, hogy az átvitelek kivételt jelentenek az évenkéntiség elve alól, és azoknak a tényleges szükségleteket kell tükrözniük, ezért felhívja a Tanácsot, hogy fokozza erőfeszítéseit a költségvetés túlbecslésének elkerülése érdekében;

9.   

megállapítja a küldöttségek utazási költségeinek alacsony végrehajtási arányát, 11,1 millió EUR kötelezettségvállalással, szemben a belső átcsoportosításokat is tartalmazó 22,3 millió EUR összegű végleges költségvetéssel; megjegyzi, hogy mivel a tagállamoknak vissza kellett téríteniük az előző évek fel nem használt összegeit, a Tanács csak 11,1 millió EUR-t kötött le a későbbi kifizetésekre; felszólítja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a fenti, régóta fennálló probléma megoldása érdekében a tagállamokkal megtárgyalt politikával kapcsolatban elért eredményekről;

10.   

tudomásul veszi, hogy a 2018. évi létszámtervben szereplő álláshelyek számát 3 031 álláshelyben határozták meg (a 2017. évi 3 027 álláshelyhez képest); megjegyzi, hogy 2018-ban 137 személyt (74 állandó tisztviselőt és 63 ideiglenes alkalmazottat) vettek fel, és hogy 2018 során 184 fő (154 állandó tisztviselő és 30 ideiglenes alkalmazott) távozott, aminek következtében nettó 47-tel csökkent a betöltött álláshelyek száma, ami a fő oka volt a „létszámterv” költségvetési jogcímet érintő 18,8 millió EUR összegű alulköltekezésének;

11.   

elismeri a megnövekedett munkaterhet, amit jól mutat a 2010. évi 6 338 üléshez képest a 2018-ban megtartott összesen 7 733 ülés; tudomásul veszi a tevékenységek másik mennyiségi mutatóját, nevezetesen a Hivatalos Lapban közzétett jogi aktusok számát, amely 2018-ban 1 210, míg 2010-ben 825 jogi aktus volt;

12.   

üdvözli a Tanácsnak „A Tanács Főtitkárságának dinamikusabbá, rugalmasabbá és együttműködőbbé tételére irányuló cselekvési terv” végrehajtására irányuló erőfeszítéseit; tudomásul veszi a Tanács pénzgazdálkodásának és teljesítményének további javítására irányuló lépéseket olyan intézkedések révén, mint a tanácsadó irányító bizottság létrehozása, a projektek és a munkacsoportok irányításának közös keretére vonatkozó iránymutatások elfogadása, az átszervezésekkel foglalkozó munkacsoport létrehozása és az új költségvetési rendelet közzétételét követően a belső szabályzat felülvizsgálata;

13.   

tudomásul veszi a Tanács helyzetét az épületek tekintetében, ami a 2018-ban a belga hatóságokkal folytatott intenzív tárgyalásokhoz vezetett, amely hatóságok az Európa épület projekt végső áráról szóló megállapodás ellenére nem értékesítették a négy szomszédos földterületet; megjegyzi, hogy a két fél megállapodott egy alternatív megoldásban, ami azt eredményezte, hogy a telkek 4 672 944 EUR összegű eredeti árát nem költötték el;

14.   

aggodalmának ad hangot az új Európa épület építéséről szóló, a médiában megjelent riasztó információk miatt; felszólítja a Tanácsot, hogy alaposan járjon utána a fővállalkozónak és az alvállalkozók (a média szerint 12 alvállalkozóról van szó) teljes láncolatának, továbbá a foglalkoztatott munkavállalók munkakörülményeinek, és juttassa el megállapításait a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságához;

15.   

megjegyzi, hogy a felülvizsgált belsőkontroll-keret 2018. november 1-jén lépett hatályba, és öt elemmel jött létre, amelyek a következők: kontrollkörnyezet, kockázatértékelés, ellenőrzési tevékenységek, információ és kommunikáció, valamint nyomonkövetési tevékenységek, emellett további 17 elv és 33 jellemző a kitűzött célok elérésének észszerű biztosítása érdekében;

16.   

üdvözli, hogy 2018-ban a belső ellenőrzés 2015 és 2017 között kiadott ajánlásainak 92 %-át végrehajtották, vagy azok végrehajtása folyamatban van; megjegyzi, hogy a belső ellenőrzés 2018. évi éves munkaprogramja aktualizált kockázatértékelésen alapul (figyelembe véve a kockázati nyilvántartások felülvizsgálatát), és azt hatékonyan végrehajtották; tudomásul veszi azokat a területeket, amelyeken 2018-ban ellenőrzéseket végeztek, mint például a technikai irányítás, az informatikai közbeszerzés, a jogi szolgálat és a kommunikációs stratégia;

17.   

megjegyzi, hogy a Parlamentre, a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozó, az érdekképviseletek kötelező átláthatósági nyilvántartásáról szóló új intézményközi megállapodásra irányuló javaslattal kapcsolatban, amelyhez géppel olvasható formátumban lehet hozzáférni, két tárgyalási fordulóra került sor 2018-ban a bolgár elnökség alatt, egyre pedig 2019-ben a román elnökség alatt; emlékeztet az európai ombudsman (a továbbiakban: az ombudsman) 2019. június 18-i határozatára, amely szerint a Tanács Főtitkárságának hiánytalan feljegyzést kell vezetnie az érdekképviselők és az Európai Tanács elnöke közötti találkozókról, és a feljegyzést nyilvánosságra kell hozni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács e tárgyalások ellenére még mindig nem csatlakozott az átláthatósági nyilvántartáshoz, és felhívja a Tanácsot, hogy a tárgyalásokat követően hozza meg a sikeres kimenetelt célzó intézkedéseket, amelyek következtében a Tanács végül bekerül a nyilvántartásba; felszólítja a Tanácsot, hogy konkrét intézkedések elfogadásával és a finn elnökség példájára építve mutasson valódi elkötelezettséget az átláthatóság és az elszámoltathatóság elve iránt; felszólítja az összes elnökségi triót, hogy jó példával járjanak elöl, elutasítva a nem regisztrált lobbistákkal való találkozókat;

18.   

tudomásul veszi az ombudsman ajánlását, amely szerint az Európai Tanács elnökének és az elnök kabinetjének a lobbistákkal folytatott találkozók teljes felsorolását nyilvánosságra kell hoznia; csalódásának ad hangot, amiért az Európai Tanács elnökének még nem hajtotta végre ezt az ajánlást; megállapítja, hogy miközben úgy tűnik, hogy az Európai Tanács elnöke nem találkozik sok lobbistával, ennek ellenére fontos a lobbitevékenységek átláthatóságának elve; sürgeti az Európai Tanács elnökét, biztosítsa, hogy ő és kabinetje elutasítson minden, nyilvántartásba nem vett lobbistával való találkozót, és proaktívan hozza nyilvánosságra a lobbistákkal folytatott találkozók teljes felsorolását; felszólítja a Tanács Főtitkárságát, biztosítsa, hogy az Európai Tanács elnökére irányadó etikai szabályok összhangban álljanak a Bizottság elnökére vonatkozó szabályokkal oly módon, hogy a forgóajtó-jelenségre vonatkozó szabályokat három évig alkalmazzák, és hivatalos jóváhagyás legyen szükséges minden olyan új feladat esetében, amely uniós tevékenységekhez kapcsolódik;

19.   

üdvözli, hogy a Tanács Főtitkársága 2018. július 1-jei átszervezésének részeként létrehozták a digitális szolgáltatásokkal foglalkozó osztályt; megjegyzi, hogy az információs és irányítási program célja a kulcsfontosságú üzleti folyamatok észszerűsítése és digitalizálása az alkalmazások és szolgáltatások teljes mértékben integrált rendszerének létrehozása révén, amely a személyzet, az elnökségek és a küldöttek együttműködésen alapuló és biztonságos digitális munkahelyén keresztül lesz hozzáférhető a felhasználók számára;

20.   

tudomásul veszi az Egyesült Királyság Unióból való kilépésével kapcsolatos tárgyalások keltette nagy médiavisszhangot és különösen erős médiaérdeklődést; üdvözli a Tanács honlapjának folyamatos fejlesztését és a közönség valamennyi csatornán való növelésére irányuló intenzív munkát (a honlapon 9 %-os, a Facebookon 13 %-os, a Twitteren 26 %-os, az Instagramon pedig 92 %-os a követők számának növekedése az elmúlt évhez viszonyítva); tudomásul veszi a háttértájékoztatók és sajtókonferenciák magas számát; tudomásul veszi a sajtószobai platformot, amely lehetővé teszi a sajtó és a média számára a Tanács videóinak és fényképeinek megtekintését, letöltését és beágyazását nagy felbontású minőségben; tovább ösztönzi a szabad felhasználású, közösségi hálózati platformok használatát, amelyek különös tekintettel vannak a felhasználók adatainak védelmére;

21.   

újból megerősíti, hogy támogatja az ombudsmannak a Tanács előkészítő szerveiben folytatott jogalkotási viták átláthatósága kapcsán tett ajánlásait (2); kéri a Tanácsot, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási folyamat nyomon követése és megértése könnyebb legyen, hogy az átláthatóság a jogalkotási folyamat mérföldkövei köré összpontosuljon, és hogy géppel olvasható formátumban normalizálja a tagállamok tanácsi üléseken, a Tanács keretében működő Állandó Képviselők Bizottsága előkészítő megbeszélésein vagy bármely előkészítő testületben a jogalkotási vitákhoz való hozzájárulásainak (nyilatkozatok, módosítási javaslatok) azonosítását és megfelelő időben történő közzétételét; felszólítja a Tanácsot, hogy fokozza az átláthatósággal kapcsolatos erőfeszítéseit többek között a tanácsi jogalkotási dokumentumok nyilvánosságra hozatala révén, azzal, hogy a Tanács előkészítő testületei hivatalosan vezetnek jegyzőkönyveket, amelyek rögzítik a tagállami álláspontokat, és azáltal, hogy a Tanács közzé teszi e jegyzőkönyveket, továbbá hogy a háromoldalú egyeztetés dokumentumai közül többet tesz hozzáférhetővé az ombudsman ajánlásainak megfelelően; elismeri a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy honlapjának folyamatos változtatásával és a belső átláthatósági csapat tevékenységeivel javítsa az átláthatóságot; felszólítja a Tanácsot, hogy vezessen be további intézkedéseket egy olyan sikeres átláthatósági politika elérése érdekében, amely lehetővé teszi a nyilvánosság számára az uniós jogalkotási folyamat könnyebb nyomon követését;

22.   

emlékeztet az ombudsman OI/2/2017/TE számú, a Tanács jogalkotási folyamatának átláthatóságáról szóló stratégiai vizsgálatot követő 2018. májusi különjelentésének következtetéseire, amelyek megállapították, hogy „a Tanács aktuális gyakorlatai hivatali visszásságnak tekinthetők”; emlékeztet Belgiumnak, Dániának, Észtországnak, Írországnak, Lettországnak, Luxemburgnak, Szlovéniának, Svédországnak és Hollandiának az Unió átláthatóságának és elszámoltathatóságának növeléséről szóló közös informális dokumentumára, amely konkrétan kéri a Tanácsot, hogy „a kulcsfontosságú jogalkotási dokumentumok szisztematikus nyilvánosságra hozatalával növelje a háromoldalú egyeztetések nyitottságát”; kéri a Tanácsot, hogy az átláthatóság érdekében komolyan vegye fontolóra ezeket az ajánlásokat, és tegyen erről jelentést a Parlamentnek;

23.   

mély aggodalmának ad hangot az európai médiától származó azon információ miatt, amely szerint a tanácsi elnökséget ellátó tagállamok vállalati szponzorálásban részesülnek, és megismétli az európai polgárok és az európai parlamenti képviselők üggyel kapcsolatos aggodalmait; elismeri, hogy a tagállamoktól elvárják saját elnökségük finanszírozását, és hogy az elmúlt években általános gyakorlattá vált, hogy a költségek egy részének fedezését vállalati szponzorálással oldják meg; komoly aggodalmának ad hangot a lehetséges hírnévromlás és bizalomvesztés kockázata miatt, amit az európai polgárok szemében a fenti gyakorlat okozhat az Unió, intézményei és különösen a Tanács tekintetében; megállapítja, hogy a Tanács azzal érvel, hogy a szponzorálás kérdése az elnökséget betöltő tagállam kizárólagos hatáskörébe tartozik; osztja az ombudsman véleményét, amely szerint a közvélemény nem tesz különbséget a Tanács elnöksége és az elnökséget betöltő tagállam között; teljes mértékben támogatja az ombudsman értékelését és ajánlását (3) abban a tekintetben, hogy a Tanács adjon ki a kérdéssel kapcsolatos iránymutatásokat a tagállamok számára; határozottan javasolja továbbá, hogy a Tanács irányozza elő az elnökségek költségvetésbe történő bevonását; kéri a Tanácsot, hogy továbbítsa ezt az aggályt a tagállamoknak, különösen a Tanács jelenlegi elnökségi triójának, hogy komolyan fontolják meg az említett ajánlásokat, és számoljanak be a Parlamentnek;

24.   

kéri, hogy az Európai Tanács elnökére irányadó magatartási kódex álljon összhangban a Bizottság és a Parlament elnökére vonatkozó szabályokkal, hogy biztosítsák, hogy az uniós jogalkotáshoz kapcsolódó tevékenységek tekintetében a Tanács elhagyását követően három évig hivatalos jóváhagyás legyen szükséges;

25.   

mélyen aggódik a magas szintű politikai és költségvetési döntéshozatali folyamatban részt vevő számos tagállami képviselővel kapcsolatos állítólagos összeférhetetlenség miatt; kéri a Tanácsot, biztosítsa, hogy azok a tagállami képviselők, akik a tulajdonukban lévő vállalkozásokon keresztül közvetlenül részesülnek uniós támogatásokban, ne vegyenek részt a kapcsolódó politikai vagy költségvetési vitákban és szavazásokon; továbbá kéri a Tanácsot, hogy csatlakozzon a Parlament Bizottsághoz intézett azon kéréséhez, hogy a Bizottság javasoljon új ellenőrzési eljárásokat az összeférhetetlenség súlyos és sürgető eseteinek kivizsgálásához, és biztosítsa, hogy a Parlament megfelelő tájékoztatást kapjon az ellenőrzések megállapításairól;

26.   

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács ismét nem adott választ a Parlament által hozzá intézett írásbeli kérdésekre, valamint hogy a Tanács főtitkára nem vett részt az éves mentesítéssel összefüggésben tartott 2019. november 12-i meghallgatáson, ami továbbra is az együttműködés teljes hiányát mutatja a Tanács részéről; hangsúlyozza, hogy a Tanács kiadásait ugyanúgy ellenőrizni kell, mint a többi intézmény kiadásait, és rámutat, hogy az ellenőrzés alapvető elemeit rögzítették az elmúlt évek mentesítési állásfoglalásaiban; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egyetlen olyan intézmény, amelyet az uniós polgárok közvetlenül választanak, és hogy a mentesítési eljárásban betöltött szerepe közvetlenül kapcsolódik a polgárok azon jogához, hogy tájékoztatást kapjanak a közpénzek elköltéséről;