1)

helyezze hatályon kívül a Törvényszék Francesca Corneli kontra EKB ügyben 2022. október 12-én hozott ítéletét (T-502/19, nem tették közzé, EU:T:2022:627) annyiban, amennyiben az megsemmisítette az EKB 2019. január 1-jei és 2019. március 29-i határozatait; és ez alapján

2)

nyilvánítsa a Francesca Corneli által a Törvényszékhez benyújtott keresetet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján elfogadhatatlannak, és ennélfogva azt teljes egészében utasítsa el.

3)

másodlagosan állapítsa meg az EKB határozatainak jogszerűségét a jelen jogvita tárgyát illetően, és amennyiben szükséges, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy a megtámadott ítéletben nem vizsgált jogalapokról határozzon, és

4)

Francesca Cornelit kötelezze az EKB részéről az első- és másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére.

i.

elferdítette a releváns tényeket annak megállapításával, hogy a megsemmisített határozatok Francesca Corneli mint a Banca Carige részvényese tekintetében állítólagosan fennálló olyan „jogokat” érintettek, amelyek valójában nem léteznek, vagy amelyeket nem érintenek e határozatok;

ii.

tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megsemmisített határozatoknak közvetlen joghatást tulajdonított Francesca Corneli jogi helyzetét illetően, aki a Banca Carige több mint 35 000 kisrészvényesének egyike volt a kereset benyújtásának időpontjában;

iii

tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy Francesca Cornelit személyében érintik a megsemmisített határozatok annyiban, amennyiben azok őt abban a minőségében érintették, hogy a Banca Carige részvényese, amely a Törvényszék állítása szerint kizárólagos jelleggel egyéníti őt, és hogy ezért őt személyében érintették a megsemmisített határozatok;

iv.

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy Francesca Cornelinak olyan érdeke fűződik a megsemmisített határozatok megsemmisítéséhez, amely különbözik a határozat címzettjének, azaz a Banca Carige-nak az érdekétől, mivel e következtetés nem felel meg az azon kivételes esetekre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatnak, amelyekben a részvényes eljáráshoz fűződő érdeke elismerhető.

i.

figyelmen kívül hagyta az egységes banktörvény 70. cikkének a nemzeti bíróságok általi értelmezését, és ezért tévesen alkalmazta a jogot, amikor e rendelkezést és az e rendelkezésben foglalt, az egységes banktörvény 69-octiesdieces cikke (1) bekezdésének b) pontjára történő hivatkozás hatályát értelmezte;

ii.

tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe az egész nemzeti jogot, amelyből egyértelműen kitűnik az olasz jogalkotónak a 2014/59/EU irányelv (1) teljes és megfelelő átültetésére irányuló szándéka;

iii.

tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem vette figyelembe az egységes banktörvény 70. és 69-octiesdiecies cikkének rendszertani és teleologikus értelmezését a korai beavatkozási intézkedések céljának fényében, ideértve az ügyvivői vagyonfelügyeletet is;

iv.

tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az egységes banktörvény 70. cikkének a 2014/59/EU irányelv 29. cikkére tekintettel történő, összhangban álló értelmezése az olasz jogszabályok contra legem értelmezésének minősül.