6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/150

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós akvakultúra hatékonyan hozzájárulhat – és hozzá is kell, hogy járuljon – ahhoz, hogy mérséklődjön Európa egyre fokozódó függősége az akvakultúra-termékek importjától.

1.2

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok ösztönözzenek mélyreható intézkedéseket annak érdekében, hogy az európai akvakultúra-vállalkozások visszanyerjék versenyképességüket.

1.3

Az EGSZB elfogadhatatlannak tartja az akvakultúra-vállalkozásokra vonatkozó engedélyezési eljárások jelenlegi határidőit, amelyek számos tagállamban a két vagy három évet is meghaladják. Az európai akvakultúra fenntarthatósága érdekében az EGSZB nagyon fontosnak tartja az adminisztratív eljárások felgyorsítását és költségeinek csökkentését.

1.4

Az EGSZB rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít annak a becslésnek, amely szerint a belső piacon az uniós akvakultúra-ágazat által megtermelt akvakultúra-termékek fogyasztásában bekövetkező minden egyes százalékpontnyi növekedés 3000-4000 teljes munkaidős állást teremtene, mivel részben szakképzett munkaerőről, részben pedig olyan helyszínekről lenne szó, ahol igen kevés egyéb munkalehetőség kínálkozik.

1.5

Az EGSZB-t aggasztja, hogy – különösen a nem előre csomagolt áruk esetében – nem tartják be megfelelően az akvakultúra-termékekre vonatkozó címkézési szabályokat, amelyek célja a fogyasztók tájékoztatásának biztosítása az értékesítési helyen. Nemcsak azért helyteleníti ezt, mert csalásról van szó, hanem azért is, mert ez tisztességtelen versenyt jelent az európai termelőkkel szemben. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy stratégiai terveikben szerepeljenek hatékony intézkedések, amelyek megszüntetik ezt a tartós problémát.

1.6

Az EGSZB helyesli, hogy kommunikációs kampányokat indítanak, amelyek megismertetik az európai fogyasztókat az uniós akvakultúra magas szintű termelési és minőségi normáival. E kampányok finanszírozása valószínűleg a leendő Európai Tengerügyi és Halászati Alap révén (ETHA) oldható majd meg.

1.7

Az EGSZB nyomatékosan, ismételten kéri, hogy szigorítsák meg az Európai Unióba importált akvakultúra-termékek ellenőrzését teljes mértékű nyomonkövethetőségüknek és a szabályok betartásának biztosítása érdekében.

1.8

Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja, hogy fokozzák az akvakultúrára vonatkozó K+F projektek finanszírozását, és hogy mind a tagállamok, mind az Európai Bizottság azon célok megvalósításának szenteljék az akvakultúrával kapcsolatos kutatási és innovációs beruházási terveiket és programjaikat, amelyeket az európai akvakultúra-technológiai és innovációs platform (EATIP) 2012-ben közzétett koncepcióterve sorol fel.

1.9

Az akvakultúra gazdasági diverzifikációját (például idegenforgalmi szolgáltatások nyújtásáról lehet szó) ösztönözni kell, és meg kell azt könnyíteni, mivel kedvező lehetőséget jelent az akvakultúra-ágazati (akár szárazföldi, akár tengeri) termelők, különösen a kkv-k számára.

1.10

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy ismerjék el az akvakultúra-ügyi tanácsadó testület európai jellegét, szemben a többi konzultatív tanács regionális hatókörével. Ezért úgy véli, hogy a benne részt vevő szerveknek (amelyek közvetlen kapcsolatban kell hogy legyenek az akvakultúrával) európaiaknak, vagy legalábbis szupranacionálisaknak kell lenniük. Ennek a testület struktúrájában és finanszírozásában is tükröződnie kell.

1.11

Az EGSZB megjegyzi, hogy az akvakultúra több területet átfogó jellegére való tekintettel az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy az akvakultúra-ügyi tanácsadó testületek közvetlen és kiemelt kapcsolatban álljanak különféle főigazgatóságaival.

1.12

Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság stratégiai iránymutatásaiban az akvakultúra-ügyi tanácsadó testületekre bízott feladatokat 2014 első hónapjaiban kell elvégezni, az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne késlekedjenek a testületek létrehozásával és működésének elindításával.

2.1

A közös halászati politika folyamatban lévő reformja különleges, kiemelt szerepet ad az akvakultúrának, és e tevékenység támogatását a prioritások közé emeli.

2.2

A közös halászati politikára vonatkozó javaslatában az Európai Bizottság a tagállamokkal közös nyitott koordinációs módszert javasol bevezetni az akvakultúra területén. Ez a rendszer egy önkéntességen alapuló együttműködési folyamatot jelent, amely olyan stratégiai iránymutatásokon és többéves nemzeti stratégiai terveken alapul, amelyek tiszteletben tartják a szubszidiaritás elvét.

3.1

Az Európai Bizottság 2013. április 29-én tette közzé az uniós akvakultúra fenntartható fejlesztéséhez készített stratégiai iránymutatásokat (COM(2013) 229 final). Nem kötelező érvényűek, de ezek képezik majd a többéves nemzeti stratégiai tervek alapját. Céljuk az, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak saját nemzeti céljaik meghatározásában, figyelembe véve saját kiindulási helyzetüket, nemzeti sajátosságaikat és intézményi rendszerüket.

3.2

A stratégiai iránymutatások négy prioritási területet járnak körül:

3.3

Az akvakultúrában érdekelt összes tagállam által kidolgozandó többéves nemzeti stratégiai terveknek meg kell határozniuk a közös célokat és az elért eredmények mérésére szolgáló mutatókat. A stratégiai terveket a tagállamoknak 2013 vége előtt be kell nyújtaniuk az Európai Bizottsághoz.

3.4

A többéves nemzeti stratégiai terveknek az akvakultúra-ágazat versenyképességének előmozdítását, az ágazat fejlődésének és innovációjának támogatását, a gazdasági tevékenységek ösztönzését, a diverzifikáció előmozdítását, a part menti és vidéki területeken az életminőség javítását, valamint annak biztosítását kell szolgálniuk, hogy az akvakultúra-ágazat szereplői a vizekhez és halászterületekhez való hozzáférés tekintetében egyenlő feltételeket élvezzenek.

3.5

A közös halászati politika (KHP) reformjára vonatkozó javaslat részét képezi egy akvakultúra-ügyi tanácsadó testület létrehozása, melynek feladata az lesz, hogy az uniós intézményeket ajánlásokkal és javaslatokkal lássa el az akvakultúra-gazdálkodással kapcsolatos kérdésekben, és tájékoztassa őket az ágazat problémáiról.

4.1

Az uniós piac évente mintegy 13,2 millió tonna akvakultúra-terméket fogyaszt, ennek 65 %-a behozatal, 25 %-a az uniós halászatból származik, és mindössze 10 %-a ered az uniós akvakultúrából. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ez az aránytalanság sem gazdasági – a kereskedelmi deficit miatt –, sem pedig szociális szempontból – az álláslehetőségek kiaknázatlansága miatt – nem fenntartható.

4.2

Az EGSZB pozitívan értékeli az Európai Bizottság azon kijelentését, hogy az uniós akvakultúra-ágazat által megtermelt élelmiszerek fogyasztásában bekövetkező minden egyes százalékpontnyi növekedés 3000-4000 teljes munkaidős állást teremtene.

4.3

Ezért az EGSZB egyetért a Tanáccsal, a Parlamenttel és az Európai Bizottsággal abban, hogy az akvakultúrát az Unió „kék növekedés” stratégiája egyik pillérének kell tekinteni, és annak fejlesztése hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez. Az akvakultúra fejlődési és munkahely-teremtési lehetőségeket kínál az Európai Unió azon tenger- és folyópart menti övezeteiben, ahol a gazdasági alternatívák korlátozottak.

4.4

Az európai fogyasztók körében egyre nagyobb az igény az akvakultúra-termékek iránt. Az európai akvakultúra minőségi termékeket kínál, amelyek emellett a legszigorúbb környezeti fenntarthatóságra vonatkozó, állatjóléti és a fogyasztók egészségének védelmét célzó előírásokat is tiszteletben tartják. Az EGSZB úgy véli, hogy az elkövetkező évtizedek egyik legfőbb kihívását az EU lakosságának biztonságos, egészséges és fenntartható élelmiszerekkel való ellátása jelenti majd.

4.5

A fent említett nyilvánvaló előnyök ellenére az uniós akvakultúra-termelés 2000 óta stagnál. Mindeközben ez a tevékenység jelentős növekedést mutat a világ más térségeiben, melyek termelésük egy részét az Unióba exportálják.

4.6

Az EGSZB leszögezi, hogy a közegészségüggyel, a fogyasztóvédelemmel és a környezetvédelemmel kapcsolatos európai jogszabályok az Európai Unió alapértékeinek fontos részét képzik. Ugyanakkor ezek a jogszabályok nagyban kihatnak az európai gazdálkodók termelési költségeire, és ezeket a többletköltségeket csak ritkán lehet az árban érvényesíteni. Az akvakultúra-termékeknek ugyanis olyan piacon kell versenyben maradniuk, ahol az importtermékek gyártóinak nem kell ugyanezeknek a feltételeknek megfelelniük.

4.7

Az EGSZB szerint nem megfelelő az Európai Bizottságnak az a javaslata, amellyel helyre kívánja állítani a tisztességes versenyfeltételeket a harmadik országok, illetve az EU gazdasági szereplői között. Egyértelmű, hogy nem elegendő, ha ezt az egyensúlyhiányt mindössze úgy akarjuk megszüntetni, hogy intézkedéseket hozunk az uniós akvakultúra-termékek biztonságosságának és fenntarthatóságának igazolására, és azt kommunikáljuk a társadalom felé. Ez a hatóságokat nem mentesíti az alól, hogy az importtermékekre vonatkozóan is ugyanolyan élelmiszerbiztonságot követeljenek meg, mint az európai termékek esetében, a termék teljes nyomonkövethetőségével.

4.8

Az EGSZB szerint az, hogy az uniós piacon nem ugyanazok a termelési feltételek érvényesek az európai, illetve a harmadik országokban termelt, majd az EU-ba behozott akvakultúra-termékekre, sokkal összetettebb probléma annál, mint amit a fogyasztók tájékoztatásának és a fogyasztói döntésnek a kérdése jelent. Olyan más szempontokat is figyelembe kell venni, mint a felesleges adminisztratív költségek csökkentése, a parti területekhez való hozzáférés vagy a nyomonkövethetőségi rendszerek hiányosságai.

4.9

A gyakorlatban a kötelező tájékoztatás, amelyet a vásárláskor a fogyasztónak mindig meg kellene kapnia, gyakran nem teljes vagy nem egyértelmű. Így például az is megtörténhet, hogy európai fagyasztott termék helyett a fogyasztó felengedett importterméket kap anélkül, hogy erről tudna. Ez korlátozza a fogyasztó lehetőségét arra, hogy felelősségteljes vásárlói döntést hozzon, az uniós termelők pedig tisztességtelen versenyhelyzetben találják magukat.

5.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy mindkét gazdasági ágazatban fokozódhat a munkahelyteremtés, illetve javulhat a versenyképesség azzal, ha az akvakultúra és az akvakultúra-termékek feldolgozóipara szorosabban együttműködik.

5.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy szélesebb körű tájékoztatásra van szükség az új tagállami akvakultúra-gazdaságok engedélyeztetési határidőivel és költségeivel kapcsolatos adminisztratív eljárásokról.

5.3

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a területrendezési tervek végrehajtása az akvakultúra terén hozzájárulhat a bizonytalanságok csökkentéséhez, a beruházások elősegítéséhez, a vállalkozások növekedéséhez és a munkahelyteremtéshez.

5.4

Az EGSZB véleménye szerint az európai bizottsági közlemény nem szentel elegendő figyelmet a szárazföldi akvakultúra-tevékenységeknek, különösen a területrendezés kapcsán.

5.4.1

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a 2014 nyarán a bevált módszerekről tartandó szeminárium témája terjedjen ki (a tengeri mellett) a koordinált folyami területrendezésre is, ezzel is segítséget nyújtva a tagállamoknak ezen a téren.

5.5

Az EGSZB szerint megfelelően meg kell tervezni és ellenőrizni is kell az akvakultúrához kapcsolódó termelő tevékenységet, hogy el lehessen kerülni mindenféle környezetkárosítást. Úgy véli, hogy az akvakultúra ágazati kezelésében ökoszisztéma-alapú megközelítést kellene érvényesíteni.

5.6

Az EGSZB szerint az akvakultúrával kapcsolatos fejlesztések során komolyan szem előtt kell tartani a kutatással kapcsolatos, illetve a tudományos szempontokat.

5.7

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a külterjes akvakultúra bizonyos tavakban olyan környezetbarát szolgáltatásokat is nyújthat, melyek alapján gazdasági tevékenységként még élőhelyek és fajok megőrzéséhez is hozzájárul.

5.8

Az EGSZB szerint helyes az Európai Bizottságnak az a kezdeményezése, hogy olyan javaslatokkal szolgál majd, amelyekkel segíti a helyi és regionális szerveket az európai (például környezetvédelmi) jogszabályok hatékonyabb és egységes végrehajtásában.

5.9

Az EGSZB egyetért az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testületnek szánt szereppel, amely testület véleménye szerint segíthet a nemzeti stratégiai tervekben szereplő célok elérésében, illetve azok megvalósításának ellenőrzésében. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ez a testület különbözik a többi tanácsadó testülettől: elsősorban azért, mert tevékenységi köre magánerőforrásokra irányul, amelyek az akvakultúrával foglalkozó vállalkozásokéi, szemben a halászattal, ahol az állomány a közös természeti erőforrások része; másodsorban pedig azért, mert tevékenységi területe nemcsak regionális, hanem az egész Európai Unióra kiterjed.