6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/110

1.1

Az EGSZB üdvözli a Tanács ajánlására vonatkozó európai bizottsági javaslatot, és annak egyfajta implementációs minimumprogramként is felfogható javaslatcsomagként való szükségességét – sajnálattal – elismeri.

1.2

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg azt is, hogy az ajánlás indoklási részében foglaltak szerint is a keretstratégia céljainak uniós szintű megvalósulása folyamatosan komoly nehézségekbe ütközik a tagállami, regionális és helyi végrehajtás és politikai elköteleződés szempontjából.

1.3

Az EGSZB felhívja a figyelmet a civil szervezeteknek a keretstratégiára és a tagországi stratégiai programokra vonatkozó értékelési dokumentumaiban feltárt hiányosságokra, mint amelyeket az érintettek jelzései alapján kiemelten szükséges komolyan venni, és amelyekre határos időn belül hatékony és átfogó közpolitikai válaszokat kell kialakítani és megvalósítani.

1.4

Az EGSZB a javaslat horizontális szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó részét elnagyoltnak tartja, és arra kéri a Tanácsot, hogy azt továbbfejlesztve mind a négy ott meghatározott területen sokkal konkrétabb elvárásokat fogalmazzon meg, egyben támogassa megvalósításukat a legjobb elvárt gyakorlatok bemutatásával.

1.5

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az ajánlás indoklási részében foglaltak és a gazdasági krízis okozta szocio-ökonómiai helyzet romlása (1) miatt az Európai Tanácsnak élnie kell hatáskörével, hogy – különösen a nyomor és mélyszegénység életet veszélyeztető helyzeteinek, valamint a diszkrimináció, rasszizmus és a romaellenes magatartás (anticiganizmus) legszélsőségesebb jelenségeinek enyhítésére – kötelező jogi aktusokat léptessen életbe.

1.6

Az EGSZB javasolja – különösen is a szélsőségesen hátrányos élethelyzetek esetére - az emberi jogok érvényesítése szabatos kereteinek meghatározását, valamint az ilyen élethelyzetek mérésére vonatkozó mutatók és referenciamutatók régóta esedékes kialakítását.

1.7

Javasolja továbbá, hogy a stratégiák megvalósításának értékelését jogi és kutatásetikai eszközökkel is megerősítetten független kutatócsoportok végezzék garantált finanszírozás és átlátható pénzfelhasználás mellett.

1.8

Mind az antidiszkriminációs politika megvalósítása vonatkozásában kulcsszereplő egyenlő bánásmód hatóságok, mind a stratégiák megvalósítása szempontjából kiemelten fontos nemzeti kapcsolattartó pontok működését, valamint az érintett csoportokkal való együttműködésüket jogi és más garanciális eszközökkel megerősítetten szükséges biztosítani.

1.9

A stratégiák megvalósításának hatékonyabbá tétele és az érintettek körében tapasztalható bizalomvesztés megfordítása szempontjából alapvető fontosságú a romáknak a valóságban is megtörténő, és a beavatkozási területek összességére kiterjedő részvétele és bevonása. Az EGSZB javasolja és elvárja az együttműködés szemléleti keretének kiterjesztését, az egyszerű konzultációkat meghaladó egyeztetési kultúra képviseletét, és erre javaslatokat fogalmaz meg.

1.10

Az EGSZB kiemeli, hogy a romákat érintő aggodalmat keltő rasszista, erőszakos, súlyosan megkülönböztető megnyilvánulásokkal szemben a döntéshozók részéről egyértelmű elhatárolódásra, a rasszista erőszak jelenségeinek és a gyűlöletbeszéd eseteinek nyílt és következetes feltárására, monitorozására, és olyan jogi, közigazgatási- és nyilvánosság szabályozási eszközök kidolgozására van szükség, amelyekkel hatékonyan lehet fellépni ezen jelenségekkel szemben.

2.1

Az Európai Bizottság 2011. április 5-én elfogadta a 2020-ig szóló nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerét (2), mely hosszú idő után az egységes fellépés lehetőségét teremtette meg a romákat is érintő mélyszegénység és szegregáció enyhítése vonatkozásában. Az Európai Tanács 2011 júniusában támogatásáról biztosította ezt a dokumentumot (3), és elrendelte, hogy a tagországok 2011 végéig fogadják el nemzeti stratégiai terveiket (továbbiakban: NRIS).

2.2

A keretrendszer elrendelése alapján az Európai Bizottság évente jelentést készít stratégiák megvalósításának helyzetéről. 2012-ben első alkalommal értékelést végzett (4) a tagállamok által előterjesztett nemzeti stratégiákra és az elfogadott horizontális következtetésekre, illetve egy csatlakozó dokumentumban az egyes tagállami stratégiák erősségeire és gyengeségeire vonatkozóan (5).

2.3

A roma érdekvédelmi szervezetek nagy figyelemmel kísérték e stratégiai folyamatokat, számos dokumentumban jelezték véleményüket vagy fenntartásukat, és maguk is értékelték a stratégiákat (6).

2.4

Mindezen értékelési dokumentumok jelentős hiányosságokat tártak fel a tagállami stratégiák vonatkozásában. A civil szervezetek véleménye szerint a horizontális tartalmak és azok hiányai jelentős problémát jelentenek. Ilyen hiányosságok például:

2.5

Az Európai Bizottság említett értékelési dokumentumai a tagországi stratégiák alapvető hiányosságaira nem reflektálnak számos, a vonatkozó szociális, jóléti hátrányok legsúlyosabb, már emberi jogokat sértő megnyilatkozásainak tiltása, enyhítése és felszámolása vonatkozásában. Így pl. olyan emberi jogi sérelmek maradnak alulhangsúlyozottak, mint

2.6

Az EGSZB két véleményben is foglalkozott a keretstratégiával és az NRIS-ek kérdésével. A romák társadalmi felruházása és integrációja kérdésére fókuszáló korábbi véleménye (7) üdvözölte a keretstratégiát, a további tervezés és megvalósítás szempontjából felvázolta egy hármas megközelítés szükségességét (rassz- és etnikumsemleges inklúziós politika, a magukat bármely roma közösség tagjának tekintők társadalmi szerepvállalását elősegítő politika és az általuk elért társadalmi integráció méltatása, antirasszista közpolitika és nyilvánosság), és további ajánlásokat fogalmazott meg.

2.7

Kiegészítő véleményében (8) az EGSZB egy 2012-ben elvégzett kutatása kapcsán felhívta a figyelmet a roma társadalom véleményvezérei részéről feltárt bizalomvesztésre, melynek következtében elsősorban a romák bevonására és részvételük elősegítésére vonatkozóan ajánlásokat fogalmazott meg.

3.1

Az EGSZB a romák helyzetére, a krízis hatásaira és a tagállami elkötelezettségek igen eltérő mértékére való tekintettel a tanácsi ajánlás (továbbiakban: TA) szükségességét – sajnálattal – elismeri, annak célkitűzését üdvözli, ugyanakkor az abban foglalt, s egyfajta implementációs minimumprogramként is felfogható javaslatcsomagot néhány esetben túlságosan elnagyoltnak, és kevéssé operatívnak tartja a dokumentumban tételezett célok elérése érdekében.

3.2

Az Európai Bizottság javaslatának indoklási része szerint az ajánlás célja „az előrehaladás gyorsítása annak révén, hogy a tagállamok figyelmét azokra a konkrét intézkedésekre összpontosítja, amelyek döntő fontosságúak stratégiáik hatékonyabb végrehajtás szempontjából”. Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy ez a célmeghatározás egyben azt is jelenti, hogy a keretstratégia céljainak uniós szintű megvalósulása folyamatosan komoly nehézségekbe ütközik a tagállami, regionális és helyi végrehajtás és politikai elköteleződés szempontjából.

3.3

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy annak érdekében, hogy a romák befogadásával kapcsolatos pozitív politikai pillanat nehogy ismét kihasználatlan maradjon – melynek mind az uniós célkitűzések, mind az érintettek életkörülményeinek alakulása szempontjából komoly veszélye lenne –, az érintett releváns roma és civil társadalmi szervezetek bevonásával, széles körű konzultációk keretében egy olyan tényalapú értékelési rendszerrel megtámogatott, reálisan ambiciózus és ténylegesen ellenőrizhető ajánlási listát kellene elfogadni, mely kellően konkrét és operatív elemekből áll össze, és egyúttal számon is kérhető.

3.4

Az EGSZB a javaslatban meghatározott szakpolitikai ajánlásokat, mint egy szűkített és feltétlen megvalósítandó beavatkozási listát messzemenően támogatandónak és hasznosnak tartja. Ugyanakkor azt is megállapítja, hogy azok túlságosan szűk cselekvési keretet határoznak meg, s nem mindenben eléggé ambiciózusak, ezért feltétlenül javasolja az ajánlati listát továbbfejleszteni és azt az ellenőrzés/monitorozás eszközeivel kiegészíteni.

3.5

Az EGSZB az ajánlásoknak a horizontális szakpolitikai intézkedésekre vonatkozó részét elnagyoltnak tartja, és arra kéri a Tanácsot, hogy azt továbbfejlesztve mind a négy ott meghatározott területen (megkülönböztetés elleni intézkedések, a roma nők és gyermekek védelme, a szegénység csökkentése és a társadalmi befogadás, valamint a romák helyzetének erősítése) sokkal konkrétabb elvárásokat fogalmazzon meg, egyben ezekre vonatkozóan is adjon tájékoztatást a legjobb elvárt gyakorlatokról.

3.6

Az EGSZB nem tartja elégségesnek a dokumentum azon érvelését, miszerint „a nem kötelező [jogi] eszköz kiválasztása arra irányul, hogy gyakorlati iránymutatást adjanak a tagállamoknak a romák társadalmi befogadásának problémája tekintetében, ugyanakkor ne állapítsanak meg szigorú, kötelező szabályokat”, ugyanis az Európai Bizottság saját megállapításai szerint [az intézkedések] továbbra sem hoztak erőteljes és arányos intézkedéseket az EU roma népességének nagy részét érintő társadalmi és gazdasági problémák kezelésére”. A gazdasági válság időszakában a szegregáció, diszkrimináció és mélyszegénység által különösen is érintett roma csoportok a megfelelő és célzott válságmenedzsment hiányában aránytalan elszenvedői a válság hatásainak, ami már elviselhetetlen és elhordozhatatlan terheket jelent számukra és ezért az EGSZB véleménye szerint ez a helyzet azonnali és jogi kikényszeríthetőség szempontjából is hatékony megoldásokat és beavatkozásokat követel meg a döntéshozók részéről.

3.7

Ezért az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a TA indoklási részében foglalt megállapítások (9) szükségessé teszik, hogy az Európai Tanács éljen hatáskörével, és – különösen a nyomor és mélyszegénység életet veszélyeztető helyzeteinek, valamint a diszkrimináció, rasszizmus és a roma ellenes magatartás anticiganizmus legszélsőségesebb jelenségeinek enyhítésére –kötelező jogi aktusokat léptessen életbe. Ennek szükségességét éppen a tagállami szintű nyilvánvaló jogalkotási és -alkalmazási mulasztások teremtik meg (10).

4.1

Javasoljuk az Európai Unió illetékes szerveinek, hogy értékeljék újra a romák emberi és kisebbségi jogainak érvényesítése kapcsán közvetlenül, a nyílt koordináción kívüli feladataikat, különösen a korábban már jelzett kérdésekben. E kérdésekben szükségesnek látjuk azt is, hogy

4.2

Javasoljuk azt, hogy a roma identitás alapjait jelentő nyelvi és/vagy kulturális hagyományok ápolása, ezek társadalmi és költségvetési támogatása élvezzen prioritást a stratégiák felülvizsgálatát követően.

4.3

Az EGSZB véleménye szerint az NRIS megvalósulása szempontjából elengedhetetlen, hogy a csatlakozó szakpolitikák jogalkotási és –alkalmazási ellenőrzésére és esek esetleges antiszegregációs hatásaikra vonatkozó korrekciójára a tagországok nagy figyelmet fordítsanak és e tekintetben hatékony mechanizmusokat hozzanak létre.

4.4

A roma emberek integrációja és anyagi függetlenségének elősegítése érdekében az EGSZB kiemelten várja a tagországoktól a szükségletekre kellő nagyságrendben választ adni képes célzott szakképzési, foglalkoztatási és vállalkozói programok megvalósítását. Sürgeti azon jogi eszközök megerősítését, melyek hatékonyan motiválhatják a vállalkozásokat roma emberek alkalmazására. A szegregált roma közösségek számára, amelyek esetében a foglalkoztatás régóta rendkívül alacsony szintű, a munkaerőpiacon velük szemben alkalmazott diszkrimináció pedig nagyon jelentős, innovatív foglalkoztatási formákat kell bevezetni, pl. közpénzből finanszírozott, elegendő, megfelelő munkahellyel.

4.5

Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a stratégiák és beavatkozási programok értékelésének elsődleges feltételét jelentő alapvető mutatókat (core indicators), referenciamutatókat (benchmarks) az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége a tagállamokkal együtt még nem volt képes meghatározni, mint ahogy azokat a módszertani eljárásokat és elvárásokat sem, melyek az adekvát és független adatfelvétel és helyzetértékelés alapját képezik (11). A jelenlegi monitorozási és értékelési gyakorlatok a tagországokban gyakran csak valós evaluációs módszertan nélküli, esetleges adatokon alapuló jelentésekre korlátozódnak, és nem ritkán megalapozatlan adatokat eredményeznek.

4.6

Az EGSZB javasolja, hogy az értékelési feladatokat nyílt pályázatokon kiválasztott, szakmailag felkészült és politikailag nem kitett kutatócsoportok, intézetek végezzék el, melyek függetlenségét egyéb jogi eszközökkel is erősíteni szükséges (pl. összeférhetetlenségi nyilatkozat kötelezettség bevezetése, [declaration on conflict of interest], finanszírozási és pénzfelhasználási transzparencia szabályozások, tudományos közösségi felülvizsgálat és kutatás módszertani felügyelet stb.) (12).

4.7

Az egyenlő bánásmód hatóságok működésének tervezhető, transzparens és megfelelő mértékű finanszírozásán túlmenően ezen intézmények jogi helyzetét is meg kell erősíteni oly módon, hogy a politikai hatalom gyakorlója legkevésbé legyen képes működésének befolyásolására, miközben azonban annak feltételeinek biztosításáról gondoskodik. Az egyenlő bánásmód hatóságoknak a roma kapcsolattartó pontokon túl a releváns roma képviseleti csoportokkal is állandó és szerves kapcsolatot szükséges ápolniuk.

4.8

A roma nemzeti kapcsolattartó pontoknak munkájukat a teljes transzparencia elve és gyakorlata mellett szükséges végeznie. Tevékenységük kulcskérdés a keretstratégia megvalósulása szempontjából. A kapcsolattartó pontoknak csakúgy, mint a romákra vonatkozó társadalompolitikák tervezését és megvalósítását irányító kormányzati szervezeti egységeknek jogszabályban szükséges biztosítani azon jogát, hogy egyfajta kormányzati watchdogként véleményezhessék és befolyásolhassák a romákat is érintő kormányzati szakpolitikai jogalkotási folyamatot annak érdekében, hogy ezek hatásai ne gyengítsék egymást. A roma kapcsolattartó pontok tájékoztatási kötelezettséggel tartozzanak a roma érdekképviseleti és civil társadalom felé, mely pl. a független értékelők éves jelentéseinek politikai befolyásolás nélküli tartalommal való megjelentetése vagy szakmai konferenciák megrendezése révén valósulhat meg.

4.9

Az EGSZB kevéssé tartja érthetőnek a TA 5.1. pontjában foglaltakat, vagyis azt, hogy „A tagállamoknak legkésőbb 24 hónappal a közzétételt követően meg kell hozniuk az ezen ajánlás alkalmazásának biztosításához szükséges intézkedéseket, és eddig az időpontig értesíteniük kell a Bizottságot az ezen ajánlásnak megfelelően hozott intézkedésekről”, hiszen el kellene kerülni azt a lehetőséget, hogy a tagállamok az EU keretstratégiája és saját vállalásaik megvalósítása alól mentességet kaphatnának. A mostani javaslat ugyanis tartalmilag csupán részét képezi annak a nagyobb elvárás-rendszernek, melyet az EU keretstratégiája egy széles keretben meghatároz, és amelyet a Bizottság hivatott évente értékelni.

4.10

Számos szakértő és roma civil szervezet véleménye szerint – részben egybehangzóan az Európai Bizottság ide vonatkozó értékelésével – a jelenlegi tagországi politikák és támogatási rendszerek bizonyos esetekben nem a szükséges hatékonysággal kezelik a romák befogadásának kérdését, és nem is minden esetben jelenti az emberi jogi megközelítés azok kiinduló és meghatározó szempontját (13). Eközben, sajnos, számos országban megfigyelhető a romák kirekesztésének erősödése. Ennek legfontosabb oka a romákkal szembeni folyamatos diszkriminációs hatások, a mélyen gyökerező, és a jogalkalmazók által nem kellően figyelembe vett cigányellenesség. Ahogy a TA indoklási része fogalmaz: „A probléma lényegét a hátrányos megkülönböztetés és a romák által tapasztalt társadalmi kirekesztés közötti szoros összefüggés jelenti.” (14)

4.11

Az EGSZB véleménye szerint ennek az egymást gerjesztő negatív hatásmechanizmusnak a megtörése minden inklúziós politika elsődleges célja kell, hogy legyen. E tekintetben az egyik legfontosabb eszköz a romák befogadása, részvételének elősegítése, valamint a roma szervezeteknek a felruházása, kapacitásfejlesztése. Ez csak az elfogadás őszinte kultúrájának keretében lehetséges, ahol a roma politika valóban azok köré épül fel, akiknek valójában szól, ahol a romákat nem csak puszta kedvezményezettnek, hanem egyben egyenlő értékű és részvételében elengedhetetlenül szükséges szereplőnek tekintik. A korábbi paternalisztikus megközelítésnek, mely szerint a többségi társadalom véleményvezérei és döntéshozói határozzák meg a folyamatokat, meg kell változnia, és a romákat, mint saját sorsukat aktívan befolyásolni képes és kész, felelősségteljes tagjait a társadalomnak kell elismerni és felismerni.

4.12

Az EGSZB emlékeztet korábbi véleményére (15), melyben egy kutatás segítségével feltárta, hogy az elégedetlenségen túl egyfajta széles körben osztott frusztráltság és bizalmatlanság tapasztalható a roma társadalom hangadói, a civil szervezetek és reprezentánsaik körében. Véleményük szerint, s ellentétben a deklarált szándékokkal „a stratégiai tervezési folyamtokba az érintettek szervezeteit nem vonták be eléggé, a bevonás érdemi mechanizmusai nem jöttek létre, illetve az érintettek képviselői körében a diszkrimináció és szegregáció sokszor évszázados tapasztalatai miatt a mostani folyamatoknak nem sikerült döntő mértékben bizalmat teremteni”. Az ERPC egy ugyanebben az időben megvalósított kutatása hasonló eredményre vezetett (16).

4.13

A társadalmi-döntéshozói szemléleti változás tekintetében az EGSZB kiemeli, hogy ez a folyamat elképzelhetetlen a romáknak - és a velük együttműködő civil szervezeteknek - a politikák tervezésének, végrehajtásának és értékelésének minden szintjén való részvétele nélkül. Az EGSZB szükségesnek tartja olyan mutatók megfogalmazását, amelyek adekvát módon képesek mérni a romák befogadásának és részvételének mértékét (pl. helyi/központi közigazgatási alkalmazás, iskolázási adatok, részvétel aránya a programmegvalósításban stb.).

4.14

Az EGSZB javasolja és elvárja az együttműködés szemléleti keretének kiterjesztését, az egyszerű konzultációkat meghaladó egyeztetési kultúra képviseletét (go beyond consultation), a folyamatos dialógus platformjainak működtetését (helyi szinten is), a részvétel adekvát szervezeti mechanizmusainak kialakítását, a (helyi) kormányzati döntések legnagyobb transzparenciáját, a döntések indoklását (beleértve a véleménykülönbségeket és döntési arányokat).

4.15

Az EGSZB javasolja olyan nevesített támogatási alap (pl. az „Európa a polgárokért” program egyik lábaként) biztosítását, mely a roma befogadás és felruházás, a roma civil szervezetek kapacitásfejlesztését szolgálja. Ugyancsak fontos lenne az ESF operatív program, illetve technikai segítségnyújtási eleméből támogatási programokat biztosítani a roma szervezetek intézményi kapacitásának fejlesztésére.

4.16

A romákat érintő aggodalmat keltő rasszista, erőszakos, súlyosan megkülönböztető megnyilvánulásokkal szemben a döntéshozók részéről egyértelmű elhatárolódásra, a rasszista erőszak jelenségeinek és a gyűlöletbeszéd eseteinek nyílt és következetes feltárására, monitorozására, és olyan jogi, közigazgatási- és nyilvánosság szabályozási eszközök kidolgozására van szükség, amelyekkel hatékonyan lehet fellépni ezen jelenségekkel szemben. E tekintetben különleges felelősséggel bírnak a társadalmi véleményvezérek, elsősorban is a politikai és médiaelit. Az EGSZB egyúttal javasolja az előítéletesség-kutatások egységes módszertan keretében történő rendszeres megvalósítását, és olyan jogi eszközök kialakítását, melyek az eredményeknek negatív trend irányba történő elmozdulásai esetén a kormányokat vonatkozó szakpolitikáiknak és/vagy azok implementációjának megváltoztatására, vagy erőfeszítések növelésére képes késztetni.

4.17

Az EGSZB nyomatékosan felhívja a tagországok figyelmét arra, hogy a szegregáció és diszkrimináció sokgenerációs és az érintettek életére teljes körűen kiható folyamataiban nem elégséges az esetleges vagy csak egyes problématerületekre koncentráló, projektszerű programmegvalósítás, hanem ezzel ellentétesen a stratégiai célkitűzések rendszerszemléletű megvalósítására van szükség.