6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/74

1.1

Hatálybalépése után egy évtizeddel hangsúlyozni kell, hogy nagyon sikeres volt az 1/2003 sz. rendelet, amely mélyreható változást irányzott elő az EU versenypolitikájában.

1.2

Az EGSZB kedvezően értékeli a 2012. évi jelentést, amelyben egyéb szempontok mellett részletesen kitérnek arra, hogy az antitrösztügyek és a kartellek elleni küzdelem terén milyen tevékenységet végzett az Európai Bizottság és az Európai Bíróság.

1.3

Az EGSZB már régóta szorgalmazza, hogy hozzanak létre egy keretet a fogyasztók jogi védelme érdekében, így hangsúlyozza, hogy megjelent egy irányelvtervezet a „versenyszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről”.

1.4

Az EGSZB szerint a versenyjog terén a „minden marad a régiben” politika a gazdasági válság ellenére is megfelelő. Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a világpiacon az EU konkurenseinek számító gazdasági szereplők nyíltan élnek állami támogatásokkal és versenykorlátozó gyakorlatokkal.

1.5

Az támogatások, amelyekre azért volt szükség, hogy ot megmentsék az összeomlástól, komoly összegeket emésztettek fel állami forrásokból, ezt pedig éveken keresztül az adófizetők fogják állni. Ezek a a pénzügyi ágazatnak adott állami támogatások csak akkor lesznek védhetők, ha a pénzügyi rendszer reformja megakadályozza, hogy a jövőben ismét előforduljanak olyan felelőtlen intézkedések, amelyek a válságot előidézték. Mivel helyre kell állítani a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmat, az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy kezelje „első számú prioritásként” az EURIBOR és TIBOR referenciakamatokkal kapcsolatos kutatásokat.

1.6

Az EGSZB üdvözli a fizetőeszközökről szóló csomagot, melyet 2013 júliusában ismertetett az Európai Bizottság. Úgy véli, hogy az intézkedéscsomag jó irányba tett lépés.

1.7

Amennyiben konkrét esetekre alkalmazzák majd az általános elveket, ki fog derülni, hogy az állami támogatások modernizációjával és az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz adható támogatások új keretével sikerül-e hatékonyabban és igazságosabban érvényt szerezni az EUMSZ-nek. Speciális jellegük miatt az állami támogatások keretében külön figyelmet érdemelnek a postai szolgáltatások. Az állami támogatásokra vonatkozó politikának lehetővé kell tennie, hogy az állami szervek támogatást ítélhessenek meg olyan vállalatoknak, amelyek hozzájárulnak az uniós növekedési célok megvalósításához, ugyanakkor korlátoznia kell a versenytorzulásokat is.

1.8

Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a piaci liberalizáció – az uniós energiapolitika központi célkitűzése – nagyobb versenyt, átláthatóbb piacokat és alacsonyabb árakat eredményezett-e a fogyasztók számára, és úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság is elismeri ezt.

1.9

A távközlési piaccal kapcsolatban az EGSZB szerint az alábbiakat kellene fő célként kitűzni: a telefondíjak tényleges csökkentése a családok és a vállalatok számára, minőségi szélessávú kapcsolat kiépítése mindenhol, a roamingdíjak megszüntetése, egyetlen központi szabályozó hatóság létrehozása az EU-ban.

1.10

A csúcstechnológiával foglalkozó vállalkozásokban, amelyek állandó innovációs nyomás alatt állnak, hosszú idő telik el az intézkedések kezdeményezése és a döntések meghozatala között, ez pedig a versenyellenes gyakorlatok áldozatául esett vállalatok megszűnéséhez vezethet.

1.11

Az EGSZB szerint jobban harmonizálni kellene az elektronikus könyvek piacát, hogy elkerüljük a pereskedéseket, és hogy elmélyítsük az integrációt ezen a piacon.

1.12

Az EGSZB üdvözli és támogatja az Európai Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy szankcionálja a gyógyszeripari nagyvállalatoknak azt a tevékenységét, hogy a generikus gyógyszerek piacra kerülésének megakadályozása érdekében visszaélnek a szabadalmakkal. Mivel azonban ezek a vállalatok nagy haszonnal dolgoznak, a pénzbírságoknak nemigen van elrettentő hatásuk. Szigorúbb jogszabályokat kellene fontolóra venni az olyan esetek kezelésére, amikor a gyógyszerpiacon megsértik a versenyszabályokat.

2.1

2012-ben nagyobb szerepet kapott a versenypolitika az egységes piac konszolidációja során. Ennek eléréséhez az Európai Bizottság együttműködött a nemzeti versenyhatóságokkal és az Európai Versenyhatóságok Hálózatával (EVH), hogy összehangolják a trösztellenes szabályok alkalmazásával kapcsolatos törekvéseket. A versenyszabályok érvényesítését különösen „az uniós gazdaság szempontjából rendszerszintű és horizontális jelentőséggel bíró” ágazatokra összpontosították, hogy lefektessék egy fenntartható fejlődés alapjait.

2.2

A jelentés elemzi, hogy hogyan alkalmazták a versenypolitikát négy kulcsfontosságú területen: a pénzügyi ágazatban, az állami támogatások terén, a hálózatos ágazatokban (energia, távközlés, postai szolgáltatások) és a tudásalapú gazdaságban.

2.3

Kitérnek a többi uniós intézménnyel – különösen az Európai Parlamenttel, de az EGSZB-vel és az RB-vel is – folytatott párbeszédre is.

3.1.1

Az 1/2003. sz. rendelet radikális változást irányzott elő az uniós versenypolitikában. Hatálybalépése óta a versenyjoggal kapcsolatos intézkedések száma az azt megelőző hasonló időszakhoz képest a nyolcszorosára emelkedett. A rendelet hangsúlyozza, hogy a tagállamok jelentős mértékben fokozták idevonatkozó tevékenységüket, és ők lettek a versenyjoggal kapcsolatos elvek érvényesítésének fő előmozdítói azzal, hogy elfogadták az idevonatkozó döntések 88 %-át.

3.1.2

Említésre méltó az Európai Versenyhatóságok Hálózatának működése is, amely két szempontból is eredményes. Egyrészt és általánosságban zökkenőmentesen zajlik a különböző nemzeti hatóságok közti munka, az 1/2003. sz. rendeletben előirányzott együttműködési és koordinációs mechanizmusok pedig hatékonyan működnek. Másrészről pedig – az EVH politikai munkájának köszönhetően is – az 1/2003. sz. rendelet alkalmazása révén a szankcionálási eljárások és hatáskörök terén a tagállamok önkéntesen jelentős mértékben összehangolták jogszabályaikat.

3.1.3

Bár az Európai Bizottság által elfogadott döntések száma nem nőtt jelentősen (legalábbis a reform keltette várakozások alatt maradt), minőségi szempontból – a kezelt esetek jelentőségének köszönhetően – előrelépés történt. Következtetésként azt lehet tehát levonni, hogy az 1/2003 rendelet nagyon sikeresnek bizonyult a kitűzött célok elérésében.

3.2.1

Az EGSZB kedvezően értékeli a 2012-es jelentést, amely bemutatja, hogy milyen tevékenységet folytattak az EU egyik alapvető szakpolitikájában.

3.2.2

Az EGSZB többször is jelezte, hogy támogatja az antitrösztügyekkel kapcsolatos döntéseket és a kartellek elleni küzdelmet, amelyek szerinte a versenypolitika egyik alapvető elemét jelentik. Ezen a téren 2012 során fontos intézkedésekre került sor az Európai Bizottság részéről, és az Európai Bíróság is fontos határozatokat hozott.

3.2.3

Az Európai Bizottság kijelenti, hogy a jelenlegi válság alatt is tovább biztosítja az egységes piac zavartalan működését, „annak ellenére, hogy a gazdasági válság miatt esetenként kevésbé szigorú fellépésre kérték egyes cégek vagy tagállamok versenyellenes magatartása kapcsán”. Az EGSZB szerint ez megfelelő döntés.

3.2.4

Az EGSZB mindig is úgy tartotta, hogy a versenypolitika a belső piac egyik alapeleme. Ezt ismét meg kell erősítenie, amikor a 2008 óta az európai gazdaságot alapjaiban megrázó hatások próbára teszik az EU-t, hogy mennyire eltökélt a versenypolitika folytatására. Az állami szervek ugyanis hajlamosabbak lehetnek elfogadni, hogy a gazdasági fellendülés most fontosabb a szerződések betartásánál. Kísértésbe eshetnek abból a szempontból is, hogy védenek bizonyos nehézségekkel küzdő ágazatokat, vagy nem vesznek tudomást olyan alapelvekről, amelyek tiltják az erőfölénnyel való visszaélést vagy a piac felosztására irányuló vállalatok közti megállapodásokat.

3.2.5

A versenypolitika szabályainak szigorú betartása azonban kihívást jelent olyankor, amikor arról van szó, hogy megalapozzuk a gazdasági fellendülést és megerősítsünk egy stabil és versenyképes gazdaságot, míg az EU világpiaci versenytársai közül bizonyos országok vagy gazdasági csoportosulások nem tartják be ugyanezeket a szabályokat. A sok példa egyikeként Kínát lehet felhozni, amely (az alacsony fizetések és egyéb előnyök mellett) állami támogatásban részesíti acéliparát.

3.2.6

Az EGSZB már többször felhívta a figyelmet arra, hogy az EU-nak olyan eszközöket kellene kifejlesztenie a fogyasztók jogi védelmére, amelyek segítségével ez utóbbiak kártérítést követelhetnek a versenyjogi szabályok megsértéséből őket érő károkért. Amellett, hogy létrehoznak egy csatornát a magánszemélyek és vállalatok vagyoni jogainak védelmére, ezek a jogi intézkedések hozzájárulhatnak a nemzeti és európai közhivatalok tröszt- és kartellellenes küzdelméhez is. Ezért hangsúlyozza, hogy 2013. június 11-én megjelent egy irányelvjavaslat „a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról” (1).

4.1

A válsággal összefüggésben az Európai Bizottság a megszokottnál gyorsabban engedélyezett bankfúziókat, és 2008. október 1. és 2012. október 1. között jóváhagyott 5 058,9 milliárd eurónyi (az EU GDP-jének 40,3 %-a) támogatást a pénzügyi ágazat számára, amelyből 1 615,9 milliárdot (a GDP 12,8 %-a) használtak fel. Egy szinte teljesen azonos időszakban a reálgazdaságnak juttatott állami támogatások 82,9 milliárd eurót (a GDP 0,7 %-a) tettek ki.

4.2

Az – EUMSZ alapján folyósított – átmeneti állami támogatások megmentették a pénzügyi szektort az összeomlástól, és nélkülözhetetlennek bizonyultak ahhoz, hogy elkerüljük a gazdaság komoly károsodását. A kedvezményezett tagállamokban a bankok szanálásához és szerkezetátalakításához kötötték ezeket a támogatásokat. A pénzügyi szektor megmentésére az európai adófizetők pénzéből származó nagy összegek kifizetését viszont végső soron csak az teszi majd elfogadhatóvá, ha egy mélyreható ágazati reformmal el lehet kerülni, hogy megismétlődjön az a felelőtlen magatartás, amely a jelenlegi válsághoz vezetett.

4.3

Bizonyos nagy pénzintézeteket érintő botrányok miatt komolyan megkérdőjeleződött a pénzügyi piacok átláthatósága, hatékonysága és stabilitása. A kiszabott jelentős büntetések bizonyos esetekben nem érintik komolyan a pénzügyi világ óriásait, amelyek némelyikét állami pénzekből mentették meg a csődtől. A „LIBOR-botrányt” követően az olyan referenciakamatok kiszámítására is rávetült a gyanú árnyéka, mint a EURIBOR és a TIBOR. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság első számú prioritásként kívánja kezelni a témával kapcsolatos kutatást, mivel ennek a kérdésnek valóban komoly gazdasági következményei vannak.

4.4

Az EGSZB utal arra, hogy az Európai Bizottság úgy határozott, hogy kutatásokba kezd a hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) piacával kapcsolatban, hogy kiderüljön, hogy nagy bankok (JP Morgan, Bank of America Merrill Lynch, Barclays, BNP Paribas, Citigroup, Commerzbank, Crédit Suisse First Boston, Deutsche Bank, Goldman Sachs, HSBC, Morgan Stanley, Royal Bank of Scotland, UBS, Wells Fargo Bank/Wachovia, Crédit Agricole és Société Générale) alkalmaztak-e versenykorlátozó gyakorlatokat a pénzügyi tájékoztatásban (azt csak a Markitnak elküldve), amely nélkülözhetetlen a piaci működéshez és a klíringrendszerben való részvételhez (az említett bankok közül kilencen a ICE Clear Europe-ot részesítették előnyben).

4.5

Az Európai Gazdasági Térség elektronikus fizetési rendszerét két nagy vállalat, a MasterCard és a Visa jelenléte határozza meg. Ezek a cégek bankokkal kötött megállapodások révén multilaterális bankközi díjakat határoznak meg. Az EGT-ben létező összes hitel- és bankkártya 41 %-át a Visa bocsátotta ki, ezzel gyakorlatilag ellenőrzése alatt tartja a piacot, amelyen 2010-ben 35 milliárd tranzakció zajlott 1800 milliárd euró értékben. A rendszer ellentétes a verseny elveivel és káros a fogyasztók számára. Nem felel meg a technológiai fejlődésnek és hátrányos a határokon átnyúló kereskedelem szempontjából. Az Európai Bíróság ítélete, amelyben megerősítette a MasterCard által kirótt multilaterális bankközi díjak betiltását (2), általános kritérium kellene hogy legyen a fizetőeszközök terén.

4.6

Az EGSZB üdvözli a fizetési rendszerekről szóló 2013. július 24-i európai bizottsági intézkedéscsomagot, amelyben többek között (0,3 %, illetve 0,2 %-ban) korlátozzák a hitel- és bankkártyák kezelési díjait. Ez előrelépést jelent a helyes irányba, bár jó lett volna, ha a hitelkártyák esetében tovább csökkentik, a bankkártyák esetében pedig megszüntetik ezt a díjat.

5.1

Konkrét esetekre történő alkalmazásukkal értékelni lehet majd, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok reformjai nagyobb igazságosságot és hatékonyságot garantálnak-e az EUMSZ általános elveinek érvényesülésében. Az EGSZB általánosságban támogatja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra kifizethető állami támogatások 2011-ben elfogadott új keretét (3), és úgy véli, hogy az diverzifikáltabb, és jobban megfelel a különböző típusú közszolgáltatásoknak. Az EGSZB azonban rávilágított arra is, hogy a hatékonyság nem lehet fontosabb a minőségnél, az eredményeknél és a szolgáltatások fenntarthatóságánál, különösen a szociális és egészségügyi szolgáltatások esetében. Emellett figyelembe kell venni a szociális gazdaság (szövetkezetek, kölcsönös segélynyújtási szervezetek, társulások és alapítványok) vállalkozásainak sajátosságait is (4).

5.1.1

Ahhoz, hogy a konkrét esetekben megfelelően alkalmazni lehessen az általános szabályokat, az EGSZB szerint nem szabad megfeledkezni az általános gazdasági érdekű szolgáltatások sajátosságairól, amelyek kiemelt helyen szerepelnek a közös uniós értékek között, és erősítik az alapvető jogokat és a gazdasági és területi kohéziót, ezért rendkívül fontosak a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelemben és egyre fontosabbak a fenntartható fejlődés kapcsán is.

5.2

Az EGSZB támogatta az állami támogatások modernizációját is (5), bár azt javasolta, hogy a de minimis támogatások küszöbértékét végérvényesen emeljék fel 200 000 euróról 500 000 euróra – hasonlóan ahhoz, ahogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében határoztak (6). A modernizációs folyamat teljes megvalósításához számos ágazati jogszabály esetében is reformokra van szükség. Az EGSZB szerint a 2012 végén a szélessávval kapcsolatban elfogadott új irányelvek (7) megfelelőek, mivel megkönnyítik a digitális menetrendben szereplő célok eléréséhez szükséges infrastruktúrák közfinanszírozását.

5.3

Az EGSZB szerint az állami támogatásokra vonatkozó politikának egyebek mellett lehetővé kell tennie, hogy az állami szervek támogatást ítélhessenek meg olyan vállalatoknak, amelyek hozzájárulnak az uniós növekedési célok megvalósításához, ugyanakkor korlátoznia kell a versenytorzulásokat.

5.4

Az EGSZB aggályainak ad hangot az Európai Bizottság rendeletjavaslata miatt, amelyben kijelentik, hogy bizonyos támogatási kategóriák az EUMSZ 107. és 108. cikkének értelmében összeegyeztethetők a belső piaccal (8), mivel ezek egyes tagállamokban komoly veszélyt jelentenek a fogyatékkal élők foglalkoztatására. Az EGSZB határozottan azt ajánlja, hogy a fogyatékkal élőkhöz hasonló, kiszolgáltatott helyzetben levő csoportok foglalkoztatására és képzésére szánt állami támogatásokra ne vonatkozzon a GDP alapján számított küszöbérték vagy valamilyen abszolút érték, hiszen az semmilyen hatással nem járna a versenytorzulások megelőzésére.

6.1.1

Az 1990-es évek óta az EU intenzív jogi tevékenységet folytat az energiapiacok liberalizációjának terén. A (2011-es) harmadik csomag a legutóbbi és a legkiemelkedőbb azoknak az erőfeszítéseknek a sorában, melyek célja, hogy 2014-től működjön az energia egységes piaca. Az európai szakpolitikákat azonban nem elegendő elszántsággal hajtották végre a tagállamokban, ahol bizonyos magánvállalatok oligopol pozícióban vannak, ami hátrányos a fogyasztók és a felhasználók szempontjából.

6.1.2

Kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a piaci liberalizáció – az uniós energiapolitika központi célkitűzése – nagyobb versenyt, átláthatóbb piacokat és alacsonyabb árakat eredményezett-e a fogyasztók számára. Jelenleg a magas energiaárak komoly problémát jelentenek a kis jövedelmű családoknak (esetükben fennáll az energiaszegénység kockázata). A vállalatok esetében pedig hátrányt jelent az, hogy Európában sok esetben jóval magasabbak az árak, mint a nemzetközi versenytársaknál (pl. Japánban és az USA-ban). Ez főként a sok villamos energiát használó iparágakban, például a kohászatban jelent gondot. Az Európai Bizottság szerint az uniós versenypolitika „önmagában nem tudja integrálni az uniós gáz- és villamosenergia-piacokat, biztosítani a versenyképes árakat és az ellátás biztonságát”. Ez a megállapítás implicit módon annak beismerése lehet, hogy változtatásokra van szükség az energiapolitikában.

—

alacsonyabb telefondíjak a családoknak és a vállalatoknak;

—

minőségi szélessávú kapcsolat kiépítése;

—

a roamingdíjak megszüntetése;

—

egyetlen központi szabályozó hatóság létrehozása az EU-ban.

7.2.1

Elektronikus könyvek. Az Apple és négy másik kiadó kapcsán 2012-ben hozott kötelezettségvállalási határozat megpróbálja elkerülni az olyan agresszív gyakorlatokat, amelyek károsak a kiadók és a kereskedők szempontjából. A kötelezettségvállalás révén többek között korlátozzák a kiskereskedelemben az úgynevezett „legnagyobb kedvezmény” záradék alkalmazását. Megjegyzendő, hogy mivel világméretű piacról van szó, az Európai Bizottság együttműködött az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériumával. A versenyellenes gyakorlatok uniós betiltása abba a további nehézségbe ütközik, hogy a tagállamokban eltérő intézkedések vannak érvényben általában a könyvek és konkrétan az e-könyvek áraira, illetve az ezekre kivetett adókra vonatkozóan. Ezért az EGSZB szerint nagyobb piaci harmonizációra van szükség, hogy elkerüljük a pereskedéseket, és hogy elmélyítsük az integrációt ezen a piacon. Nem szabad elfelejteni, hogy az e-könyvek piaca új piac, amelyről nem áll még rendelkezésre elegendő információ, ezért növelni kellene a működésével kapcsolatos ismereteket.

7.2.2

Internetes könyvkereskedelem. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy Franciaországban és az Egyesült Királyságban értékesítői szövetségek jelentették, hogy az Amazon által kínált kedvezmények adott esetben tisztességtelen versenymagatartásnak számíthatnak.

7.3.1

Az EGSZB üdvözli és támogatja az Európai Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy szankcionálja a szabadalmakkal a generikus gyógyszerek piacra kerülésének megakadályozása érdekében történő visszaélést. Az Európai Bíróság AstraZeneca ügyben hozott ítélete (10) helyben hagyta az Európai Bizottság által kiszabott 60 millió eurós büntetést. Az amerikai legfelsőbb bíróság is a hasonló, illetve a „pay to play” típusú megállapodások ellen foglalt állást. A 2012 júliusában az Európai Bizottság által két nagy ügyben érintett több mint 14 cégnek küldött kifogásközlés is rávilágít arra, hogy gyakran alkalmazott módszerről van szó, amely komoly károkat okoz a fogyasztóknak és az államkasszáknak.

7.3.2

2003 és 2012 között a világ 11 vezető gyógyszeripari cége 711,4 milliárd amerikai dollárnyi profitra tett szert, így a versenyhatóságok által kiszabott bírságoknak aligha van visszatartó ereje. Tulajdonképpen nem csak versenyjogi problémáról van szó, hiszen amellett, hogy megkárosítja a családokat és a társadalombiztosítást, a kérdés olyan érzékeny területet érint, mint az emberi egészség. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy vegyenek fontolóra hatékonyabb jogi eszközöket az EU-ban az ilyen piaci magatartás megelőzésére.