6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/6

1.1

Az EU, annak tagállamai és az ezekben élő civil társadalmak páratlanul gazdag forrásai az átalakulással kapcsolatos tapasztalatoknak. Ezeket a tapasztalatokat jobban fel kellene használni arra, hogy Európában, az EU-val szomszédos országokban és az egész világon stabilitást teremtsünk – változások segítségével.

1.2

Az EU vezető szerepet tölt be a 2015 utáni fejlesztési menetrendről szóló aktuális ENSZ-tárgyalásokon. Fontos, hogy szolidaritáson és koherens szakpolitikákon alapuló, konkrét előremutató lépések mellett emeljen szót. Ezt figyelembe kell venni, ahogy az EGSZB korábbi idevágó véleményeit is (1).

1.3

Az EU-ban és az EU számára az átalakulásokkal kapcsolatban rendelkezésre álló tapasztalatokat fel kell használni a gyakorlatban. Az EU-nak hatékonyabban kell rendszereznie az átalakulással kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatait, a rendelkezésre álló támogatási eszközöket és az érintett szereplőkre vonatkozó adatokat. Cselekvési tervet kell kidolgozni az átalakulással kapcsolatos tapasztalatoknak a távlati tervezési folyamatban történő felhasználására. Az átalakulás során szerzett tapasztalatokat összegző online adatbázist (European Transition Compendium) és az újabb keletű uniós dokumentumokban szereplő egyéb javaslatokat haladéktalanul meg kell valósítani.

1.4

Fontos, hogy az EU külpolitikája erősebbé váljon, határozottabb részvételi alapon működjön, illetve nyitott, hatékony és koherens legyen. A politikának az emberi jogok, az alapvető szabadságok (köztük az egyesülési és a békés gyülekezési szabadság) és a jogállamiság előmozdítását kell céloznia, és elő kell segítenie egy támogató és demokratikus környezet létrehozását ahhoz, hogy az egyes emberek és a civil társadalmi szervezetek részt vehessenek a politikák kialakításában és a végrehajtás nyomon követésében. Távlati szemléletre van szükség.

1.5

Az EU-ban és az EU partnerországaiban alapvetően fontos szerepet kell hogy játsszon a civil társadalom és a politikai körök. Egyetlen partnerségi megállapodást, támogató programot vagy juttatást sem volna szabad jóváhagyni úgy, hogy nem folytattak strukturált párbeszédet a civil társadalommal – különösen a szervezett civil társadalommal –, az uniós partnerségi elv értelmében. Kiemelt hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a partnerországok különböző társadalmi csoportjait – köztük a kisebbségeket és a távoli régiók lakosait – bevonják, és párbeszédet folytassanak velük.

1.6

Jelenleg – diszkriminatív, adminisztratív és egyéb szabályok miatt – a fenntartható fejlődés számos lehetséges támogatója elesett attól a lehetőségtől, hogy uniós támogatást kapjon. A (manipulációnak mozgásteret nem engedő) pozitív megkülönböztetés és az az elvárás, hogy a fejlesztési projektekbe vonjanak be az átalakulások terén friss tapasztalattal rendelkező partnereket, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jelenlegi értékelések szerint gyengébb pozíciójú szereplők is egyenlő esélyeket kapjanak. Az első helyen a projektek és az eredmények színvonala kell hogy álljon.

1.7

Új együttműködési mechanizmusokat kell kidolgozni, a meglévőket pedig ki kell bővíteni – pl. globális ikerintézményi projektek, Taiex, Erasmus+, új csereplatform stb., lásd különösen a 3.3.4., 3.3.6., 3.3.7. és 3.3.8. pontot.

1.8

A támogatásokból ki kell zárni az olyan szereplőket, amelyek önkényuralmi rendszerekkel és/vagy nem demokratikus gyakorlatokkal (pl. GoNGO-k, sárga szakszervezetek stb.) kapcsolhatók össze.

1.9

Általánosságban az a fontos, hogy a partnerországokban a társadalom széles köre kapjon átfogó támogatást.

1.10

A demokratikus változás, a fenntartható fejlődés, az inkluzív gazdasági növekedés és a stabil piac alátámasztásához, illetve a jólét és a foglalkoztatás növeléséhez a jó kormányzás és a határozottan jogalapú megközelítés jelenti a legbiztosabb utat. A gyakorlatból kiderült, hogy az erős – és főként jól szervezett – civil társadalom tekinthető a siker legjobb garanciájának.

2.1

Az EGSZB támogatja a fenntartható fejlődés átfogó szemléletét. Ahogy az EU Tanácsa is megállapította, e szemlélet magában foglalja „a demokratikus kormányzást, az emberi jogokat és a jogállamiságot, a gazdasági és szociális jólétet, valamint a békét és a stabilitást.” (2)

2.2

Az átalakulást röviden olyan folyamatként lehet leírni, melyet stabilizálódás, a demokrácia támogatása, intézmény- és kapacitásfejlesztés, a gyakorlatban bevált megoldások átadása és a reformok megszilárdítása jellemez, hogy a változás tartós lehessen. Alapja a szolidaritás és az aktív szerepvállalás az egyének, a civil szervezetek, a kormányzat és egyéb szereplők részéről.

2.3

Az átalakulóban lévő társadalmakkal folytatott együttműködés szempontjai közül már több is szerepelt az EGSZB napirendjén (3). Jelen vélemény célja, hogy messzebbre tekintsen, mint a meglévő anyagok, és foglalkozzon az EU Tanácsa litván elnökségének különleges, valamint az európai civil társadalom általános érdeklődésére számot tartó területekkel (ezen belül hozzájáruljon a 2013 novemberében Vilniusban megrendezésre kerülő keleti partnerségi csúcstalálkozóhoz és az európai fejlesztési napokhoz).

2.4

Az EU partnerországaiban megfigyelhető új fejlemények szintén okot adnak arra, hogy frissítsük az eddigi politikákat. Az EGSZB továbbra is aggódik amiatt, hogy mennyiben fenntartható a fejlődés az EU keleti szomszédságához tartozó országok némelyikében, illetve a földközi-tengeri és más partnerországokban. Sok előremutató változást figyelhetünk meg a nyugat-balkáni térségben (kiemelve Horvátország uniós csatlakozásának jelentőségét).

3.1.1

A fenntartható változáshoz jobban össze kellene hangolni az egy adott régióra vagy szakpolitikára irányuló különféle uniós politikákat, programokat és tevékenységeket, mert ez kedvez a szinergiának és a következetességnek. Még tovább kell fejleszteni az EU külső fellépésekre irányuló kapacitását, hogy a közös európai értékeket és célokat hatékonyan lehessen támogatni egy ténylegesen európai szinten (4).

3.1.2

Biztosítani kell és körültekintőbben nyomon kell követni „a politikák fejlesztési célú koherenciáját”. A szakpolitikai koherenciának az Európai Unió működéséről szóló (a Lisszaboni Szerződés által módosított) szerződés 208. cikkében lefektetett kötelezettsége kell hogy vezérelje a külső fellépés eszközeire vonatkozó szabályok kidolgozását és végrehajtását, így ez kifejezetten érvényesítendő minden uniós politikában, programban és tevékenységben. Az új uniós kezdeményezések következetességét kivétel nélkül mindig meg kell vizsgálni. Az összes programnak (valamint ezek végrehajtásának és költségvetésének) tükröznie kellene az emberi jogokkal és a fejlesztéssel kapcsolatos uniós nemzetközi kötelezettségvállalásokat és kötelességeket (köztük az ENSZ-nek a fejlesztés emberi jogokon alapuló megközelítéséről szóló közös egyetértési nyilatkozatát), és a leginkább marginalizálódott és kiszolgáltatott helyzetű emberekre kellene koncentrálnia. Ezenkívül folyamatosan ügyelni kell arra, hogy az átalakulás és az Unióhoz való közeledés során az egy adott szakpolitikai területen elért haladás ne okozzon visszalépést más területeken.

3.1.3

A közvetlen vagy közvetett külső hatással járó, az EU vagy tagállamai által már alkalmazott eszközök (például támogatások, pályázatok és programok stb.) felhasználóbarát áttekinthetősége érdekében platformot kell létrehozni, melyet esetleg az „Európa Önökért” portállal párhuzamban/együttműködésben lehetne működtetni. Tenni kell azért, hogy kisebb (köztük szubregionális) szervezetek számára is rendelkezésre álljon információ. Célcsoportnak kell tekinteni emellett az uniós tagállamokban és az átalakulóban lévő társadalmakban működő intézményeket is. A platformot érdemes lenne például egy hírlevéllel vagy Twitter-bejegyzések segítségével is támogatni.

3.1.4

Az EU-nak törekednie kellene arra, hogy szinergiák létrehozása érdekében összefogja és koordinálja az uniós és tagállami tevékenységeket a partnerországokban, illetve elkerülje a túlzott belső versenyt. A tagállamok fontolóra vehetnék, hogy megosszanak bizonyos hatásköröket, és saját területükön vagy a partnerországokban közös külső együttműködési mechanizmusokat dolgozzanak ki (gondolhatunk itt az átmenetet koordináló szakemberekre, fordítóközpontokra, jogi tanácsadó központokra, oktatási intézményekre stb.).

3.2.1

Az EU külső fellépésre vonatkozó mechanizmusait – amennyire csak lehetséges – inkluzív és átlátható, részvételen alapuló módon kell kialakítani, hogy a fejlődést és az együttműködést minden részt vevő fél közös ügynek tekintse. E tekintetben egyelőre sok a hiányosság. Meg kellene vizsgálni a partnerségi elvnek a civil társadalom és a hatóságok összefogására irányuló lehetőségeit, többek között a támogathatóság előfeltételeként.

3.2.2

A civil társadalom és a politikai körök képviselőinek szoros és lehetőleg strukturált bevonása a reformok melletti hosszú távú elkötelezettség előfeltétele. Lásd az 1.5. pontot is. Az uniós és partnerországbeli civil szervezetek, köztük szociális partnerek szerepvállalására minden fejlesztési és együttműködési tevékenység tervezéséhez és megvalósításához szükség van. A már működő partnerségeket meg kell erősíteni, és újakat kell fejleszteni.

3.2.3

Az EGSZB szívesen segít ebben. Partnerei a világ minden táján értékes hozzájárulással szolgálhatnak, ahogy hasznosak lehetnek a már most rendszeresen megrendezett fórumok is.

3.2.4

Az EU-nak többet kell tennie annak érdekében, hogy fejlessze az uniós és a partnerországbeli szereplők kapacitását. Ezt megteheti pénzügyi támogatás, tapasztalatcsere, oktatás/képzés és több más eszköz vagy program segítségével.

3.2.5

Mind az EU-ban, mind a partnerországokban gondoskodni kell arról, hogy a különféle kormányzati és nem kormányzati szereplőknek egyenlő esélyük legyen a részvételre. Kerülni kell mindenfajta tartós, közvetlen vagy közvetett diszkriminációt. Ilyenek lehetnek a támogathatóság túlzottan szűk korlátai, a túlságosan szigorú előírások a projekt méretével és technikai jellemzőivel kapcsolatban, illetve a megkülönböztető adminisztratív szabályok, például az egyazon projekten dolgozó szakértők eltérő bérezése és/vagy adóztatása, a társfinanszírozási követelmények (a természetbeni hozzájárulások elfogadásának problémája), a versenytorzuláshoz vezető nemzeti lobbitevékenység stb. (5) Lásd az 1.6. pontot.

3.2.6

A párbeszédhez és a részvételhez nagyobb mértékben kellene hasznosítani és támogatni a XXI. század technológiai lehetőségeit, köztük az e-kormányzást. Ki lehetne dolgozni egy egyedi „Demokráciatámogatás 2.0.” programot.

3.3.1

Az uniós és az EU-val kapcsolatos finanszírozási és támogatási lehetőségek jelenlegi rendszerét gyakran bírálják amiatt, hogy feleslegesen bonyolult. Az EGSZB üdvözli azokat a beharangozott terveket, amelyek az uniós külső tevékenységeket finanszírozó eszközök, köztük az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz egyszerűsítését és gördülékenyebbé tételét célozzák 2014-től, és támogatja a források összevonását.

3.3.2

A legfontosabb a minőség. Az átalakulással kapcsolatos konkrét szakértelmet, illetve a partnerországbeli igények megértésére és az ezekhez való alkalmazkodásra való képességet objektívan kell értékelni, és nagyobb súllyal kell figyelembe venni, mint a korábbi uniós projektek végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatokat.

3.3.3

Az EU külügyi (ezen belül fejlesztési) szakpolitikáinak kidolgozásakor jobban fel kell használni az EU meglévő tapasztalatait az átalakulások terén (6). A sikereket és a tanulságokat maradéktalanul rendszerezni és részletesen elemezni kell. A következtetéseket fel kell használni, teljes körűen beépítve őket a tervezési ciklus programjába. Konkrét nyomon követésre van szükség például oly módon, hogy a megszerzett tudást felhasználják az új operatív programok kidolgozásakor, illetve a projekttámogatások elosztásának és mértékének vizsgálatakor stb.

3.3.4

Többek között tervezési céllal létre kell hozni az átalakulás során szerzett tapasztalatokat összegző online adatbázist (European Transition Compendium), és csatolni kell hozzá azoknak a – kormányzati és nem kormányzati – szakértőknek a jegyzékét, akik tapasztalattal rendelkeznek az átalakulás terén. A partnerek számára vonzóvá kell tenni a szakértők keresését, és széles körben népszerűsíteni kell, különösen a partnerországokban. Az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek útmutatót kellene készítenie az uniós delegációk számára az adatbázis tervezésben való felhasználásához (például ki lehetne kötni, hogy az uniós tevékenységekben részt vevő szakértőknek információforrásként igénybe kell venniük).

3.3.5

Az Európai Bizottságnak cselekvési tervet kellene készítenie arról, hogy a távlati tervezésben hogyan használható fel hatékonyabban az EU átalakulás során szerzett gazdag tapasztalata. Ennek segítségével könnyebben biztosítható, hogy a tapasztalatokat szisztematikusan felhasználják azokon a területeken, ahol szükséges. Az Európai Bizottságnak emellett elegendő adminisztratív erőforrást kellene szánnia a terv végrehajtására.

3.3.6

Az átalakulással kapcsolatos tapasztalatok megosztását segítő számos létező eszközt figyelembe véve ajánlatos volna, ha az Európai Bizottság átfogó eljárást dolgozna ki a tapasztalatok egy helyen történő gyűjtésének és ismertetésének irányításához, például egy közös platform vagy struktúra keretében.

3.3.7

Meg kellene fontolni a keresletalapú uniós szakértői szervek, pl. a SOCIEUX vagy a MIEUX további bővítését. Az ilyen szervek kiválóan segítik a partnerországok igényeire való gyors reagálást. Az igényekre épülő, tapasztalatcserére és más programokra irányuló meglévő mechanizmusok – különösen a TAIEX, az ikerintézményi program és az Erasmus+ – földrajzi hatókörét az egész világra (de különösen az AKCS-országokra) ki kell terjeszteni, de közben nem szabad csökkenteni a programokban jelenleg részt vevő országok projektjeinek tervezett finanszírozását.

3.3.8

El kellene indítani egy nem kormányzati szervezetekre irányuló (hármas)ikerintézményi programot („NGO Twinning/Trioing”), amelyben az EU-15-ből legalább egy, az EU-13-ból egy és az adott fejlődő vagy átalakulásban lévő országból szintén egy partner venne részt (7). Támogatni kellene a magánszektor képviselői közötti tapasztalatcserét is.

3.3.9

Fontos, hogy az Európai Fejlesztési Alap jobban segítse az uniós tagállamokban nemrégiben lezajlott átalakulásokkal szerzett tapasztalatok átadását.

3.3.10

Ahhoz, hogy a tapasztalatokkal hatékonyam támogatni lehessen az átalakulást, az EU-nak és tagállamainak gondoskodniuk kell a megfelelő finanszírozásról és köztámogatásról. Az EGSZB megismétli továbbá, hogy 2015-ben, a fejlesztés európai évében a figyelemreméltó kérdések között kell szerepelnie az átalakulásnak, illetve az egyének, a civil társadalom és az állam szerepének.

4.1.1

A fenntartható fejlődés megvalósítása attól függ, hogy a partnertársadalmakban sikerül-e minél szélesebb körű konszenzust elérni. A demokrácia, a jó kormányzás, az alapvető szabadságok (köztük az egyesülés és a békés gyülekezés szabadsága, a szólásszabadság, a független média stb.), a polgári nevelés, valamint a nem formális és informális tanulás, a jogállamiság és a társadalmi igazságosság támogatása minden ágazatban és minden szinten elengedhetetlen.

4.1.2

Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szakpolitikák és a projektek hatékonyságára és eredményeire. A projekteket ki kell egészíteni adminisztratív és operatív programokkal, illetve támogató intézkedésekkel az egyének számára. Hatékonyságot csak úgy lehet elérni, ha a partnerországokban jobban működik a koordináció. A tervezéshez támogatást és tanácsadást kellene nyújtani.

4.1.3

Általános alapelvként és az EU hitelességének feltételeként alapvetően fontos a megkülönböztetésmentesség, az egyenlő bánásmód és a proaktív szerepvállalás az EU partnereit, illetve társadalmaik minden tagját illetően (ideértve az olyan csoportokat is, mint a nők, a kisebbségek stb.). A partnerország elvárásainak megfelelő szakpolitikai differenciálás természetesen kötelező és fejlesztendő. Az EU-nak ugyanakkor nem szabad elnézőbbnek lennie a „stratégiailag fontos” országokkal szemben kizárólag egyes, a fenntartható fejlődéssel össze nem függő érdekek miatt. Az EU-nak és partnereinek mindenképpen együtt kell működniük az emberi jogok tiszteletben tartása terén.

4.1.4

Az EU képviselőinek feladata egyfelől, hogy közvetítsenek és segítséget nyújtsanak (helyi igények elemzése és a helyi érdekeltek közötti párbeszéd támogatása/előmozdítása), másfelől, hogy szakértőként lépjenek fel (korábbi tapasztalataik megosztása és az átalakulással kapcsolatos munkából leszűrt tanulságok megfogalmazása).

4.1.5

Fontos, hogy a partnerországokban a társadalom széles köre kapjon átfogó támogatást. Jelenleg az uniós segítségnyújtás legfontosabb célcsoportjainak a kormányzati intézményeket, bizonyos esetekben pedig a civil szervezeteket (köztük a szociális partnereket), a fiatalokat és a kutatókat tekintik. A fenntartható fejlődéshez és a demokratikus átalakuláshoz átfogó támogatásra van szükség, ahogy nélkülözhetetlen a szoros együttműködés is a civil társadalomból, valamint azok vezetői közül és hálózataiból kikerülő „nagykövetekkel”, „hajtóerőkkel/menedzserekkel” vagy „tartós változást ígérő közéleti személyiségekkel”, de még ennél is tovább kell menni. Általános, széles körben hozzáférhető és mindenütt látható támogatást kell adni a partnereknek és társadalmaiknak. A szomszédos országok és az EU közötti kapcsolatok szorosra fűzésére és ezen országok támogatására nem szabad, hogy úgy tekintsenek, mint amiből csak néhány kiválasztott profitálhat. A látható előrelépések olyan területeken, mint az oktatás és a tudomány (pl. szakoktatási és -képzési reformok, gyermekeknek szánt tevékenységek stb. (8)), az alacsony kibocsátású gazdaság, az infrastruktúra és a közszolgáltatások (pl. IKT, egészségügy, játszóterek stb.), a tisztességes munka és színvonalas munkalehetőségek, a nemek közti egyenlőség, a szociálisan és gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetűek és az őslakosság támogatása, a szociális mozgalmak és az üzletfejlesztést elősegítő környezet (pl. a szociális partnerek megerősítése és bevonása (9)) stb. előmozdítja a változást és az Európa-párti szemléletmód térnyerését.

4.1.6

A demokratikus deficit jellemezte államokban elképzelhető, hogy a hivatalos intézmények számára vagy révén biztosított pénzeszközöket nem szociális célokra, hanem a rezsim támogatására költik el, és a helyi civil szervezeteknek nincs lehetőségük arra, hogy támogatást kérjenek, pedig a valóságban ők képviselik a demokratikus értékeket. Az Európai Demokrácia Alapítvány (EED) létrehozása kétségkívül fontos és régóta szükséges lépésnek tekinthető. Az EED azonban önmagában kevés e szerteágazó problémák megoldásához. A megoldás része lehet, hogy „átfogó módon térképezzék fel a régióban működő civil szervezeteket” és egyéb kedvezményezetteket (10). Nagyobb mértékben kell támogatni a helyi vagy informális alapon szerveződő civil társadalmat és kezdeményezéseket is – több uniós tagállamnak van tapasztalata a rugalmas projektfinanszírozással. Növelni kell egyben a civil társadalmon keresztül szétosztott támogatás százalékos arányát, különösen ha önkényuralmi rendszerekről van szó.

4.1.7

Kiemelt figyelmet kell fordítani az átalakulás során kialakuló helyzetekre a Földközi-tenger déli és keleti térségének országaiban is, ahol a demokráciát, az emberi jogokat és a nők jogait súlyos veszély fenyegeti, és szem előtt kell tartani annak szükségességét, hogy az EU fokozottabban támogassa a civil társadalmat és a női szervezeteket.

4.1.8

Általánosságban fontos, hogy az EU alapos elemzést készítsen a partnerországok felvevőképességéről és sajátosságairól, és ezekhez alkalmazkodjon.

4.1.9

Az EU-nak át kell adnia azzal kapcsolatos szaktudását, hogy az átalakulás első szakaszának lezárultakor, amikor már sikerült elérni egy viszonylagos jólétet, miként lehet tartós külső és belső fejlesztési támogatást biztosítani többek között a civil társadalom számára.

4.2.1

Az inkluzív gazdasági növekedés és a stabil piac a magasabb jóléti és foglalkoztatási szinttel és az intelligens gazdasági liberalizációval együtt főszerepet kell hogy játsszon az átalakulóban lévő társadalmak fejlődésében (összhangban a 2015 utáni időszakról szóló vitákban említett „gazdasági átalakulás” koncepciójával). Nemzetközi megállapodások segítségével – olyan többoldalú keretek közt, mint a WTO, az OECD stb. – támogatni és védeni kell a biztonságos és vonzó befektetői környezetet.

4.2.2

A fenntarthatóság kulcsa a jogállamiság – olyan független jogrendszer, amelyet nem aknázhat alá sem korrupció, sem pedig egy diktatórikus rendszer. Létfontosságúak a független, megfélemlítést elviselni nem kényszerülő civil szervezetek, az információhoz való hozzáférés, a szociális védelem, a méltányos foglalkoztatási lehetőségek, a tudományos-technikai együttműködés, az energiahatékonyság, az energetikai függetlenség és a környezetvédelem.

4.2.3

Javítani kell a kereskedelmi feltételeken, és adott esetben mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokat kell alkalmazni, amelyek célja az, hogy „a határokon túllépve” ösztönözzék a szabályoknak, elveknek, műszaki szabványoknak és ezek érvényesítésének az EU-hoz való folyamatos közelítését. Az uniós partnerországoknak azt a célt kellene kitűzniük, hogy erős és inkluzív gazdaságot építsenek, amely egyre kevésbé függ a külső segítségtől. Ezen a téren is elengedhetetlen a tapasztalatcsere.

4.2.4

Önkényuralmi rendszerek esetén elsőbbséget kell adni a független vállalkozásokkal (illetve szakszervezetekkel és más civil szervezetekkel) folytatott párbeszédnek és ezek támogatásának. A kkv-k számára mindenféleképpen fontosabb szerepet kell biztosítani a fenntarthatóság, a jogállamiság és a gazdasági fejlődés terén. Kiegészítő szerepet kaphatnak a külföldi befektetői tanácsok és más civil szervezetek is.

4.3.1

Az EGSZB és más intézmények már korábban rámutattak arra, hogy az EU-nak, az ENSZ-nek és más nemzetközi szerveknek szorosan és hathatós módon együtt kell működniük a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend kialakításában.

4.3.2

Az EU-nak figyelembe kell vennie más közelmúltbeli fejleményeket is, például a nyílt kormányzati partnerség létrehozását (ebben az EGSZB szempontjából kiemelten fontos kezdeményezésben kifejezésre jut a korábban említett partnerségi elv). A tervezett transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségnek és más hasonló megállapodásoknak a fejlesztési együttműködésre és az átalakulásra gyakorolt hatásait körültekintően fel kell mérni és nyomon kell követni.

4.3.3

Jobban ki kell aknázni és támogatni kell az EU értékrendjét követő nemzetközi magáncégek és külföldi befektetők szerepét és lehetőségeit, az alapvető gazdasági és szociális jogok tiszteletben tartása szempontjából is.

4.3.4

Fontolóra kellene venni egy átfogó tanulmány elkészítését, amely a nemzetközi alapítványok és civil szervezetek bevált gyakorlatait, illetve az átalakulóban lévő országokban általuk alkalmazott eszközöket vizsgálja.