—

a behozatali vámokat a Közösségi Vámkódex (1) 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjával ellentétesen vették utólagos könyvelésbe, mivel az alperes tévesen állapította meg, hogy a harmadik országokból származó behozatallal szemben elfogadott dömpingellenes rendeletek ipso iure alkalmazandók az EU-Törökország vámunióban szabad forgalomban lévő árukra, ennek eredményeként pedig a felperes tévesen mulasztotta el tájékoztatni a kereskedőket arról, hogy az érintett dömpingellenes rendelet is alkalmazandó volt az EU-Törökország vámunió területén szabad forgalomban lévő árukra. Vagylagosan, a török hatóságok tévedtek, amikor megerősítették, hogy a harmadik országokból származó árukra kivetett dömpingellenes vámok nem voltak alkalmazandók az EU-Törökország vámunióban szabad forgalomban lévő árukra. Továbbá a spanyol hatóságok is tévedtek, mivel azt feltételezték, hogy a származási igazolással rendelkező árukra nem vonatkozhatnak további vámok vagy kereskedelmi védintézkedések, és ezért nem tájékoztatták a gazdasági szereplőket arról, hogy a Törökországból származó behozatalaikkal szemben kereskedelmi intézkedések alkalmazhatók akkor is, ha ezek az áruk szabad forgalomban voltak.

—

az illetékes vámhatóságok által elkövetett hibát a jóhiszeműen eljáró és a vámnyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban előírt valamennyi szabályt betartó fizetésre köteles személy ésszerűen nem védhette ki.

—

a Közösségi Vámkódex 239. cikke értelmében vett sajátos helyzetben van, és e rendelkezés alapján a felperesnek nem tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság.