7.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 199/98

—

tekintettel a Törökország által elért haladásról szóló 2010. évi bizottsági jelentésre (SEC(2010)1327),

—

tekintettel a Törökország csatlakozása felé tett előrehaladásáról szóló 2006. szeptember 27-i állásfoglalására (1), az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2007. október 24-i állásfoglalására (2), a Törökországról szóló 2007. évi országjelentésről szóló 2008. május 21-i állásfoglalására (3), a Törökországról szóló 2008. évi országjelentésről szóló 2009. március 12-i állásfoglalására (4), és a Törökországról szóló 2009. évi országjelentésről szóló 2010. február 10-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az EU és Törökország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre,

—

tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól, feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra (7) („csatlakozási partnerség”), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

—

tekintettel a Tanács 2010. december 14-i következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások 2005. október 3-án, a tárgyalási keretnek a Tanács által történő jóváhagyását követően kezdődtek meg, és mivel a szóban forgó tárgyalások megnyitása egy hosszú és nyitott kimenetelű folyamat kezdete,

B.

mivel Törökország elkötelezte magát a reformok, a jó szomszédsági kapcsolatok és a fokozatos EU-hoz való igazodás mellett, és mivel ezen erőfeszítéseket lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy Törökország modernizálhassa önmagát,

C.

mivel az EU-hoz mint közös értékeken nyugvó közösséghez való csatlakozás előfeltétele a 2006. decemberi Európai Tanács következtetéseivel összhangban továbbra is a koppenhágai kritériumoknak és az EU integrációs kapacitásának történő teljes körű megfelelés,

D.

mivel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Törökország 2010-ben ugyan folytatta a politikai reformfolyamatot, de a főbb politikai pártok közötti párbeszéd és a kompromisszumkészség hiánya negatív hatással van a kulcsfontosságú politikai intézmények közötti kapcsolatra és hátráltatja a politikai reformokkal kapcsolatos munkát,

E.

mivel Törökország – immár ötödik éve – még mindig nem hajtotta végre az EK és Törökország közötti társulási szerződésben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében szereplő rendelkezéseket,

1.

dicséretét fejezi ki a török állampolgárok és a civil társadalom számára azért, hogy támogatják Törökország további demokratizálódását, és elismerően nyilatkozik a nyílt és pluralista társadalom iránti elköteleződésükről, és arra kéri az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy ebben a tekintetben a tagjelölt országok számára teljes mértékben használják ki a bővítési politika valamennyi eszközét;

2.

tudomásul veszi, hogy a reformok tekintetében Törökország lassan halad, és emlékeztet arra, hogy a koppenhágai kritériumok teljesítése és saját modernizációja érdekében a török kormány elkötelezte magát az átfogó reformok bevezetésére; felszólítja a kormányt, hogy ebben a vonatkozásban fejtsen ki nagyobb erőfeszítést;

3.

aggodalmát fejezi ki a politikai pártok közötti folyamatos konfrontáció és amiatt, hogy a kormány és az ellenzék nem mutat készséget az iránt, hogy a döntő fontosságú reformokról konszenzust alakítson ki; sürgeti az összes politikai szereplőt, a kormányt és az ellenzéket, hogy működjenek együtt annak érdekében, hogy az állami intézményekben megerősítsék a politikai pluralizmust, és támogassák az állam és a társadalom modernizálását és demokratizálását; felszólítja valamennyi ellenzéki erőt arra, hogy vállaljon konstruktív szerepet a reformfolyamatban;

4.

rámutat az ellenőrzési és felügyeleti rendszernek a modern demokratikus állam kormányzásában betöltött alapvető szerepére, amelynek a hatáskörök elkülönítése, és a végrehajtói, a jogalkotói és a bírói hatalom közötti egyensúly elvére, az emberi jogok és alapvető szabadságok, és különösen a véleménynyilvánítás szabadságának és a sajtó szabadságának tiszteletben tartására, valamint egy olyan részvételi politikai kultúrára kell épülnie, amely valóban a demokratikus társadalom pluralitását tükrözi;

5.

hangsúlyozza a Nagy Török Nemzetgyűlés olyan intézményként betöltött szerepét, amelynek jelentős mértékben hozzá kell járulnia az ellenőrzési és felügyeleti rendszer megerősítéséhez, és amelynek egy pártok közötti elkötelezettségre építve aktívan és konstruktívan támogatnia kell a modernizációra irányuló reformokat, biztosítva mindeközben a kormánypolitika demokratikus ellenőrzését;

6.

a helyes irányba tett lépésként üdvözli az alkotmánymódosítások elfogadását, és sürgeti azok megfelelő végrehajtását, az Emberi Jogok Európai Egyezményében lefektetett normák és az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatának teljes mértékű tiszteletben tartása mellett; ugyanakkor hangsúlyozza azonban egy átfogó alkotmányos reform sürgető szükségét, amely Törökországot egy teljesen kimunkált pluralista demokráciává alakítja át, amelynek középpontjában az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme áll; üdvözli, hogy a kormány és az ellenzék kinyilvánította, hogy készen áll egy ilyen jellegű reform végrehajtására, és kéri a kormányt, hogy biztosítsa, hogy valamennyi politikai párt és a civil társadalom aktív részesei lehessenek az alkotmányozási folyamatnak; felhív az alkotmánymódosító csomag végrehajtására; javasolja, hogy a velencei bizottságot is kérjék fel a részvételre;

7.

üdvözli a kormány számos jelképes és támogató lépését, valamint számos konkrét lépést a szólás-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, továbbá a kisebbségek és a kulturális jogok védelmének terén; hangsúlyozza azonban, hogy szisztematikus fejlesztésekre lesz szükség a kisebbségi jogok maradéktalan elismerése érdekében; különösen arra ösztönzi a kormányt, hogy biztosítson új lendületet a demokratikus nyitáshoz, valamint felszólítja az ellenzéket a konstruktív támogatásra, és arra, hogy vegyen részt ebben a folyamatban;

8.

aggodalmát fejezi ki a sajtószabadság egyre növekvő korlátozása, a cenzúra egyes esetei és a török médiában, beleértve az interneten, terjedő öncenzúra miatt; felszólítja Törökország kormányát a sajtószabadság elveinek fenntartására; hangsúlyozza, hogy a független sajtó nélkülözhetetlen egy demokratikus társadalomban, és ezzel összefüggésben rámutat a bíróságnak a sajtószabadság védelmében és megerősítésében betöltött kulcsfontosságú szerepére, ezáltal garantálva a szabad vita nyilvános terét, valamint hozzájárulva az ellenőrzés és a felügyelet rendszerének megfelelő működéséhez; emlékeztet arra, hogy szükség van egy új médiatörvény elfogadására, amely többek között a függetlenség, a tulajdonlás és az igazgatási ellenőrzés problémájával foglalkozik; úgy határoz, hogy közelről nyomon követi a rendőri és bírósági zaklatásnak kitett Nedim Șener, Ahmet Șık és más újságírók ügyét;

9.

üdvözli a rádióval és televízióval kapcsolatos új törvényeket, amelyek számos pozitív fejleményt indítanak el, például hogy a török médiavállalatokban nagyobb százalékban lehetnek külföldi egységek tulajdonosok (25 % helyett akár 50 %-ban), de aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nemzetbiztonsági okokra hivatkozva bírósági végzés vagy bírói ítélet nélkül fel lehet függeszteni a műsorszórást; aggodalommal veszi tudomásul, hogy büntetőeljárást indítanak az olyan újságírók ellen, akik az emberi jogok megsértéséről és egyéb közérdekű kérdésekről tényszerűen tudósítanak, különösen a török büntető törvénykönyv 285. cikke alapján „bűnügyi vizsgálatra vonatkozó titoktartás megszegésével” és a 288. cikke alapján „a bíróság befolyásolásának megkísérlésével” vádolva őket; úgy véli, hogy a vélemények kriminalizálása a legnagyobb akadálya az emberi jogok védelmének Törökországban, és elítéli a véleménynyilvánítás, a társulás és a gyülekezés szabadságának aránytalan korlátozását; sürgeti a török hatóságokat, hogy a vonatkozó jogszabályok módosítása, valamint a rendőrség és a bírák képzése révén tegyenek eleget nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiknek;

10.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy számos törvény, például a büntető törvénykönyv 301. és 318. cikke, valamint 220. cikkének (6) bekezdése, kombinálva a 314. cikk (2) bekezdésével, a terrorizmus elleni törvény 7. cikkének (2) bekezdésével, az 1951. július 25-i 5816. törvénnyel, továbbá a kormány kijelentéseivel és az államügyészek fellépésével továbbra is korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát; megismétli korábbi kérését, hogy a kormány zárja le a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó jogszabályi keret felülvizsgálatát, valamint hogy mihamarabb hozza azt összhangba az Emberi Jogok Európai Egyezményével és az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogával; ezzel összefüggésben ismételten megállapítja annak szükségét, hogy a török kormány fogalmazzon meg világos iránymutatásokat az ügyészek számára azon jogszabályokkal kapcsolatosan, amelyeket gyakorta alkalmaznak a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására; sajnálatát fejezi ki a honlapok ismétlődő aránytalan megszüntetése miatt, és kéri a kormányt, hogy készítse el az internetről szóló törvény (No. 5651) módosításait annak biztosítása érdekében, hogy az a továbbiakban ne korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és az állampolgárok információhoz való hozzáféréshez fűződő jogát;

11.

felszólítja a török kormányt, hogy biztosítsa a török alkotmány 33. és 34. cikkeiben foglalt, az egyesülési és gyülekezési szabadságra vonatkozó jogokat; ebben az összefüggésben sajnálja és elítéli az Ankarai Egyetemen 2010 decemberében történt diáktüntetések rendőrség általi erőszakos leverését;

12.

elismeri, hogy Törökországban a romák jogainak kérdése mind a kormány, mind az ellenzéki pártok részéről számottevő figyelmet kap és jelentős politikai szerepvállalást vált ki; javasolja, hogy a romák lakhatásával kapcsolatos kormányzati terv végrehajtását kövessék nyomon és vizsgálják felül, különös tekintettel a terv fenntarthatóságára és módszertanára; arra biztatja a török kormányt, hogy az országon belüli valamennyi romaintegrációs folyamaton belül gyakorolják az aktív befogadás gyakorlatát, és a roma közösségekkel folytassanak érdemi konzultációt;

13.

nagyra értékeli az igazságügyi rendszer reformja terén megvalósított előrelépéseket, és újólag megerősíti azon nézetét, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége és a pártatlanság a pluralista demokratikus társadalom működésének egyik kulcsa; aggódik, hogy a török igazságszolgáltatás még mindig nem tud olyan körülményeket garantálni, amelyekkel egy igazságos és gyors eljárás biztosítható; felszólítja a kormányt, hogy – az európai előírásokkal összhangban és a végrehajtási és igazságszolgáltatási területek közötti hatalommegosztást, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát maradéktalanul biztosítva – hajtsa végre az ezen a területen elfogadott alkotmánymódosításokat;

14.

aggódik azonban, hogy a legfelső bíróság úgy értelmezi a büntető törvénykönyvet, hogy az előzetes letartóztatások időszakát 10 évre kiterjeszti, amely az európai előírások nyilvánvaló megsértése; felszólítja a Nagy Török Nemzetgyűlést, hogy az említett törvényt változtassa meg, összhangban az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetjogával; emlékeztet ugyanakkor Törökország azon kötelezettségére, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkében foglalt, az ésszerű határidőn belüli tisztességes eljárásra vonatkozó kötelezettségvállalásának eleget tegyen azáltal, hogy jogrendszerébe fellebbviteli bíróságokat hoz létre, ugyanakkor megerősíti legfelső bíróságainak kapacitását;

15.

üdvözli az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2010. szeptember 14-i, a Dink kontra Törökország ügyben hozott ítéletét; felszólítja ezért a török hatóságokat, hogy teljes mértékben támogassák az ítélet következményeit oly módon, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlásához meghozzák a szükséges intézkedéseket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a török államigazgatás akadályokat gördít az örmény újságíró, Hrant Dink elleni gyilkosság valódi felbujtóinak leleplezése elé;

16.

üdvözli, hogy az elfogadott alkotmánymódosítások végül is alapul szolgálnak az ombudsman intézményének létrehozásához, és sürgeti a kormányt, hogy készítse elő, a parlamentet pedig, hogy fogadja el azokat a jogszabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a kiválasztás demokratikus eljáráson alapuljon, amelynek során az új hivatalt egy széles körben nagyra becsült személyiség foglalhatja el; üdvözli a javasolt nemzeti Emberi Jogi Intézet létrehozását, és kéri a Nagy Török Nemzetgyűlést, hogy konzultáljon a civil társadalommal, és a párizsi elvekkel összhangban adjon elegendő biztosítékot az újonnan felálló intézmény függetlenségére vonatkozóan;

17.

dicséretét fejezi ki a polgári és katonai kapcsolatok terén elért haladás miatt, különösen a polgári felügyelet kiterjesztése miatt, amely a katonai bíróságok joghatóságának korlátozásán, a legfelső katonai bíróság határozatai polgári bíróság általi felülvizsgálatának lehetővé tételén és azon intézkedéseken keresztül valósul meg, amelyek alapján a magas rangú tiszteket polgári bíróságok elé állítják; rámutat, hogy a teljes körű polgári felügyelet biztosítása érdekében folytatni kell a folyamatot, és felszólítja a török parlamentet, hogy tevékenyen gondoskodjon a biztonsági erők parlamenti felügyeletéről, ideértve a védelmi költségvetés mindenre kiterjedő felügyeletét is;

18.

hangsúlyozza, hogy az ERGENEKON-hoz és Sledgehammerhez hasonló állítólagos államcsínykísérletek esetében folytatott vizsgálatoknak a török demokratikus intézmények erejét, valamint megfelelő, független és átlátható működését kell bizonyítaniuk; aggodalmát fejezi ki az előzetes letartóztatások túlságosan hosszú időtartama miatt és hangsúlyozza, hogy hatékony igazságszolgáltatási garanciákat kell biztosítani valamennyi gyanúsított számára; aggódik az e nyomozásokban való előrehaladások hiánya miatt és megjegyzi, hogy a jól ismert újságírók, mint Nedem Sener és Achmet Sik közelmúltbeli őrizetbe vétele e perek hitelességének elvesztéséhez vezethet, amelyeknek pedig ezzel ellenkezőleg a demokráciát kellene erősíteniük;

19.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a politikai pártok feloszlatásáról szóló, az alkotmány legutóbbi reformja során javasolt módosítások nem kapták meg a Nagy Török Nemzetgyűlés többségének támogatását, és sürgeti az összes pártot, hogy teremtse meg az összhangot a megfelelő jogszabályok és a velencei bizottság erre vonatkozó véleménye között;

20.

megismétli korábbi állásfoglalásaiban megfogalmazott felhívását, amelyben sürgeti a választási rendszer reformját a 10 %-os küszöb csökkentése révén, mivel ily módon lehetne megerősíteni a több párt részvételét és a török társadalom pluralitásának jobb visszatükrözését; különösen elítéli azt, hogy a 2010-ben nem történtek reformok e ezen a téren; felszólít a pártfinanszírozási és a választásokkal kapcsolatos kiadásokra vonatkozó szabályok átfogó felülvizsgálatára a pártokon belüli demokrácia erősítése és egy nyitottabb politikai rendszer előmozdítása érdekében; ösztönzi a politikai pártokat, hogy erősítsék meg a belső pártdemokráciát és erősítsék meg a megválasztott képviselők választók felé való elszámoltathatóságát;

21.

sajnálja, hogy nem történt előrelépés különösen a parlamenti képviselők mentelmi jogának a korrupcióval kapcsolatos szabálysértések esetén történő korlátozásával kapcsolatban, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki az erőszakmentes vélemények parlamenten belüli kifejezésre juttatásának megfelelő védelmével kapcsolatban; felszólítja ezért a kormányt és a parlamentet, hogy állapodjanak meg a parlamenti mentelmi jogok rendszerének megfelelő reformjáról;

22.

tudomásul veszi, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának jelenlegi elnöke Törökország, és ösztönzi Törökországot, hogy azáltal fejezze ki az Európa Tanács értékei iránti elkötelezettségét, hogy aláírja és ratifikálja a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményének valamennyi kiegészítő jegyzőkönyvét;

23.

üdvözli, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés ratifikálta az ENSZ kínzás elleni egyezményének fakultatív jegyzőkönyvét, és felszólítja Törökországot, hogy haladéktalanul és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés megelőzésével foglalkozó albizottsággal szoros együttműködésben hajtsa végre annak rendelkezéseit;

24.

támogatja a kormány vallási közösségekkel – többek között az alavita, a görög, az örmény, az arámi és más keresztény közösségekkel – folytatott jelenlegi párbeszédét; sajnálja azonban, hogy alig történt előrelépés az e közösségek működését biztosító jogi keret tekintetében, amely nevezetesen arra vonatkozik, hogy jogi személyiséget szerezhessenek, istentiszteleti helyeket nyithassanak és működtethessenek, képezhessék papjaikat és megoldhassanak az alapítványokról szóló jogszabály által nem érintett tulajdonjogi kérdéseket; miközben tudatában van az általánossá váló késedelmeknek és eljárási problémáknak, felszólít az alapítványokról szóló jogszabály végrehajtására irányuló eredményes és folyamatos erőfeszítésekre, mivel az lehetőséget fog biztosítani a vallási közösségek számára, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményével és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban, indokolatlan megkötések nélkül működhessenek; sürgeti a kormányt, hogy erősítse tovább a lelkiismereti szabadságot és a vallási pluralizmust a török társadalomban;

25.

felkéri ezért a kormányt, következetesen foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel azáltal, hogy módosítja a jogszabályokat és biztosítja megfelelő végrehajtásukat a kormányzat valamennyi szintjén, beleértve az önkormányzatokat is; ebben az összefüggésben rámutat a 2010 tavaszi velencei bizottság által a vallási közösségek jogi személyiségéről és az ortodox pátriárka „ökumenikus” egyházi címének használatáról elfogadott ajánlásokra is; üdvözli, hogy az „Alapítványok Közgyűlése” nemrégiben úgy döntött, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéletének megfelelően átadja a Büyükada szigetén lévő görög fiúotthont az Ökumenikus Patriarchátusnak és megadja a török állampolgárságot több görög ortodox papnak a Patriarchátus és a Szent Zsinat munkájának megkönnyítése érdekében; üdvözli a trabzoni Sümela kolostor múzeumában megrendezett vallási szertartást, valamint a Van tartománybeli Akdamar szigetén lévő templomban tartott szertartást; nem tartja szerencsének a Szent Gábriel szír ortodox kolostorral kapcsolatos, a falvak és a török kincstár közötti földvita kapcsán hozott legfelső bírósági ítéletet; megismétli abbéli elvárását, hogy a kormánynak a görög ortodox Halki Szeminárium újbóli megnyitásáról szóló közleményét nemsokára konkrét lépések és a törökországi keresztény közösségek papságának zavartalan képzését segítő intézkedések kövessék; szorgalmazza, hogy a kormány szenteljen külön figyelmet az olyan iskolai tananyagoknak, amelyek hangsúlyozzák a török társadalom vallási sokszínűségét, és helyezzen hangsúlyt annak fontosságára, hogy a tananyagok mentesek legyenek az előítéletektől;

26.

határozottan elítéli az EU terrorista szervezeteket felsoroló listáján szereplő PKK és más terrorista csoportok által Törökország területén folyamatosan elkövetett erőszakos terrorcselekményeket; ösztönzi Törökországot, az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködésüket, szorosan összehangolva az intézkedéseket a terrorizmusellenes koordinátorral és az Europollal, szigorúan betartva a nemzetközi emberi jogi előírásokat;

27.

felszólítja a kormányt, hogy a demokratikus nyitás keretében tett erőfeszítéseinek adjon új lendületet, és a békés rendezés érdekében átfogóan kezelje a kurd kérdést, nevezetesen azáltal, hogy biztosítja a kurd nyelv politikai és közéletben, valamint az oktatásban való használatát lehetővé tevő törvények következetes értelmezését, hogy a helytelen használat vagy túl széleskörű értelmezés elkerülése érdekében módosítja a terrorizmus elleni törvényeket, hogy garantálja a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát, hogy hatékonyan foglalkozik a többek között például egy hosszabb konfliktus következtében az otthoni régiójukat elhagyni kényszerülők problémáival, és hogy az ország délkeleti részén tovább javítja a társadalmi-gazdasági helyzetet; ennek kapcsán aggodalmának ad hangot a 151 kurd politikai aktivista – többek között nyolc hivatalban lévő, megválasztott polgármester – ellen jelenleg Diyarbakirban zajló per miatt, ami nem más, mint jogszerű politikai tevékenységbe történő beavatkozás;

28.

üdvözli a jogi keret megerősítését, amely az alkotmányos csomag révén biztosítja a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget; aggodalmának ad hangot, amiért csökken a munkaerőpiacon részt vevők aránya még a magasan képzett nők körében is; sürgeti a kormányt, valamint az üzleti és civil társadalmat, hogy átfogó intézkedések – többek között a nők analfabétizmusa ellen fellépés, a lányok középiskolai oktatáshoz való hozzáférésének támogatása és gyermekgondozó létesítmények biztosítása – révén foglalkozzanak a nők szegénységével és növeljék a nők társadalmi integrációját és munkaerőpiaci részvételét; ösztönzi továbbá meghatározott kvóták rendszerének használatát, hogy biztosítani lehessen a nők érdemi arányú jelenlétét az üzlet, az állami szektor és a politikai élet valamennyi szintjén; felszólítja különösen a politikai pártokat, hogy a közelgő választásokat használja fel a nők politikában való aktív részvételének megerősítésére;

29.

mélységesen elítéli a családon belüli erőszakos cselekedetek folyamatosan magas számát, többek között az úgynevezett becsületbeli gyilkosságokat és a kényszerházasság jelenségét; üdvözli ezzel kapcsolatosan a nőmozgalmak kezdeményezéseit, amelyek láthatóvá teszik ezeket a problémákat, és sürgeti a kormányt, hogy minden szinten fokozza a megelőzésre tett erőfeszítéseit, különösen azáltal, hogy végrehajtja a családvédelemről szóló 4320. számú jogszabályt, nyomon követi annak a rendőrség és az igazságszolgáltatás általi végrehajtását, kötelezi az 50 000 főnél nagyobb lélekszámú települések önkormányzatát arra, hogy megfelelő menedéket nyújtsanak a veszélyeztetett nők és kiskorúak számára, valamint hogy ellenőrzi e kötelezettség teljes mértékű betartását és a menedéket elhagyó nők és kiskorúak számára további segítségnyújtást biztosító rendszert hoz létre annak érdekében, hogy lelki támaszt, jogsegélyt és egészségügyi segítséget nyújtson és segítse társadalmi visszailleszkedésüket; felszólítja a kormányt annak hatékony és megfelelő ellenőrzésére, hogy a helyi önkormányzatok eleget tesznek-e ezen kötelezettségüknek; sürgeti az igazságszolgáltatást annak biztosítására, hogy következetesen és megfelelően büntessék a nők, a kiskorúak és az azok elleni erőszakot, akik az úgynevezett becsületbeli erőszak ellen küzdenek;

30.

sürgeti a kormányt, hogy jogszabályokkal és azok hatékony végrehajtásával biztosítsa a nemre, fajra, etnikai származásra, vallásra, meggyőződésre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódot; sajnálatának ad hangot a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket (LGBTT) képviselő egyesületek elleni legutóbbi perek miatt, de üdvözli, hogy a bíróságok elutasították e betiltási ügyeket; kiemeli azonban, hogy további lépésekre van szükség a homofóbia és a szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen, ahogyan azt az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló diszkrimináció elleni küzdelemről szóló, tagállamoknak címzett ajánlásában megfogalmazta; felhívja a török kormányt, hogy szólítsa fel a török fegyveres erőket, vessenek véget annak, hogy a homoszexuálisokat a „pszichoszexuális” betegek közé sorolják; kéri, hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló törvénytervezetet és az egyenlőséggel foglalkozó bizottságot hozzák összhangba az uniós normákkal, többek között a nemen és szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés tekintetében; sürgeti a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy vessenek véget a transznemű személyek, többek között a szexiparban dolgozó transzneműek ellen elkövetett folyamatos gyilkosságoknak;

31.

úgy véli, hogy Törökországnak a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeivel összhangban olyan jogszabályt kell hoznia, amely a katonai szolgálat alternatívájaként bevezeti az önkéntes alapon működő polgári vagy társadalmi szolgálatot, amely azonban megtorlásképpen nem tart hosszabb ideig; felkéri a kormányt, hogy biztosítsa az Emberi Jogok Európai Bírósága által az Ülke kontra Törökország ügyben hozott ítéletnek való teljes megfelelést úgy módosítva a jogszabályokat, hogy azok véget vessenek a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó személyek perbefogásának; kéri a kormányt, hogy vizsgálja ki a katonaságnál előzetes letartóztatásban lévő, a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadó személyekkel szembeni rossz bánásmódra vonatkozó állításokat, és tegyen lépéseket az ilyen visszaélések jövőbeni előfordulásának megelőzése érdekében;

32.

hangsúlyozza, hogy hatékony védelmet kell nyújtani az emberi jogi aktivisták számára; aggodalmának ad hangot, amiért továbbra is bírósági perekre és igazságügyi eljárásokra kerül sor emberi jogi aktivisták ellen, és külön felhívja a figyelmet Pinar Selek perére, amely három felmentő ítélet ellenére tizenkét éve tart; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon Pinar Selek ügyét és a többi hasonló ügyet, és rendszeresen jelenjen meg az ilyen tárgyalásokon;

33.

sürgeti a főbb politikai pártokat, hogy találjanak megoldást a fejkendő egyetemeken történő viselésének tiltása tekintetében, hogy a kérdés ne ossza meg a török társadalmat; felhívja a figyelmet arra, hogy a megoldásnak a nők szabad választásának tiszteletben tartásán kell alapulnia;

34.

mivel eddig nem történt előrelépés az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1625. számú határozatát követően, határozottan újra felszólítja a török kormányt olyan politikák alkalmazására, amelyek megőrzik Gökçeada (Imbrosz) és Bozcaada (Tenedosz) szigetek kettős kulturális jellegét, valamint különösen arra, hogy foglalkozzon a görög kisebbség oktatási és tulajdonjogi problémáival;

35.

elismerését fejezi ki a török gazdaságnak a gazdasági világválsággal szemben tanúsított ellenálló képessége iránt; hangsúlyozza, hogy ez a gazdasági újjászületés egyedülálló alkalmat teremt a munkaerőpiaci részvétel és a foglalkoztatási arány növelésére, mivel ezek még mindig alacsonyak és alig érik el az 50 %-ot, valamint arra, hogy megkezdődhessen a fokozatos társadalmi integráció folyamata; rámutat, hogy a kormánynak és a szociális partnereknek közös felelősségük van, és ösztönzi őket az együttműködés fokozására, hogy megerősíthessék a társadalom-orientált piacgazdaság gyökereit;

36.

sürgeti a török kormányt és az EU tagállamainak kormányait, hogy ne fenyegetésként, hanem társadalmaink jövője szempontjából kínálkozó lehetőségként tekintsenek a török eredetű uniós polgárok új hazájuk társadalmába való integrálódására, és ennek megfelelően mutassák is be;

37.

megjegyzi, hogy az uniós és a török gazdaság egymástól függ, és rámutat arra a lehetőségre, hogy Törökország uniós piacba való integrációjával párhuzamosan mindkét fél – az EU és Törökország – jólétét fokozzák;

38.

üdvözli az alkotmánymódosítások által a szociális párbeszéd és a szakszervezeti jogok területén bevezetett javításokat; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ezeken felül a jogi keretet, ideértve a függőben lévő szakszervezeti jogszabályokat, átfogóan ki kell igazítani annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az ILO és az EU szabványaival; ösztönzi a gazdasági és szociális tanács valamennyi résztvevőjét, hogy e célkitűzés előmozdítása érdekében erősítsék meg részvételüket és együttműködésüket;

39.

ismételten felhívja a figyelmet, hogy a török régiók, valamint a vidéki és a városi területek közötti kohéziót meg kell erősíteni; ebben az összefüggésben kiemeli az oktatás különleges szerepét, valamint azt, hogy meg kell szüntetni az oktatás minőségében és az oktatásban való részvételi arányában tapasztalható állandósult regionális különbségeket;

40.

sürgeti a török kormányt, hogy maradéktalanul fontolja meg a Délkelet-Anatólia projekt keretében az új víz- és energia-infrastruktúrával kapcsolatos terveinek fenntarthatóságát és környezeti következményeit, mivel ezek a környezet és több régió egyedülálló tájképének elpusztításának veszélyét rejtik magukban, és különösen fontolja meg azt a hatást, amelyet egy ilyen projekt a szomszédos Irakra válthat ki; különösen hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy a természetvédelemről és a biológiai sokféleségről szóló törvénytervezetet az európai szabványok maradéktalan tiszteletben tartása mellett a kulturális és régészeti örökség megőrzése érdekében módosítsák, valamint azt, hogy a végrehajtó hatalmon belül egyértelműen kijelöljék a természetvédelmi hatáskört; felszólítja a kormányt, hogy fogadjon el nagyratörőbb, a szén-dioxid kibocsátások elleni küzdelemre irányuló konkrét cselekvési tervek által alátámasztott politikai keretet;

41.

kéri a török kormányt és valamennyi érintett felet, hogy aktívan támogassa a folyamatban lévő tárgyalásokat, és konkrét intézkedésekkel járuljon hozzá a ciprusi kérdés átfogó rendezéséhez, valamint hogy a tárgyalásokhoz megfelelő légkör elősegítése érdekében haladéktalanul vonja ki erőit Ciprusról; határozottan ösztönzi a két ciprusi közösséget, hogy – amint azt az ENSZ főtitkára is kérte – a fenntartható megoldás érdekében az ENSZ BT vonatkozó határozataival – elsősorban az 1984. évi 550. számú határozattal – és az EU-t alapító elvekkel összhangban használják ki a tárgyalásokon eddig elért haladást a ciprusi polgárok, az EU és Törökország javára;

42.

ösztönzi Törökországot, hogy fokozza támogatását az eltűnt személyek ciprusi bizottsága iránt, különösen azáltal, hogy megkönnyíti az északi katonai területekhez és az archívumokhoz való hozzáférését, valamint tegyen meg minden szükséges intézkedést az Emberi Jogok Európai Bíróságának megállapításaival összhangban az eltűnt személyek humanitárius kérdése kapcsán;

43.

felkéri Törökországot és a ciprusi török hatóságokat, hogy ne hozzanak létre újabb, török állampolgárok által lakott településeket a szigeten, hiszen ez tovább módosítaná a demográfiai egyensúlyt, valamint csökkentené a közös múlton alapuló jövőbeni közös állam polgárainak kötődését; felszólítja Törökországot, hogy foglalkozzon a török polgárok szigeten való letelepedésével a genfi egyezmény és a nemzetközi jog elveinek megfelelően;

44.

sürgeti Törökországot és Örményországot, hogy kikötések nélkül ratifikálják a jegyzőkönyveket és nyissák meg a határokat, továbbá felszólítja Törökországot, hogy használja ki regionális befolyását a bizalomépítő intézkedések javítására;

45.

tudomásul veszi Törökország és Görögország kétoldalú kapcsolataik javítása érdekében tett fokozott erőfeszítéseit; sajnálatosnak tartja azonban, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés továbbra sem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést; elvárja a török kormánytól, hogy vessen véget a görög légtér folyamatos megsértésének, illetve annak a gyakorlatnak, hogy katonai repülők végeznek repülést a görög szigetek felett;

46.

hangsúlyozza, hogy az EU, a 27 tagállam és az összes többi tagjelölt ország által aláírt Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) része a közösségi vívmányoknak; ezért felszólítja a török kormányt, hogy további késlekedés nélkül írja alá és ratifikálja ezt az egyezményt;

47.

nagyra értékeli a Törökország és Irak – többek között a kurd regionális kormány – közötti kapcsolatok elmélyülését, és különösen kiemeli Törökország Irak stabilizációjához tett hozzájárulását; sürgeti Törökországot, hogy az iraki kormánnyal és más szomszédos országokkal dolgozzanak ki intézkedéseket a török kormány által bejelentett gátprojekt negatív hatásainak ellentételezésére;

48.

elítéli, hogy Törökország még mindig nem hajtotta végre az EK és Törökország közötti társulási szerződés kiegészítő jegyzőkönyvét, ami továbbra is befolyásolja a tárgyalási folyamatot, és felhívja a török kormányt a jegyzőkönyv maradéktalan végrehajtására;

49.

tudomásul veszi a Törökország által az energiaügyi fejezettel kapcsolatban elért haladást, és sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul kezdjen ismét tárgyalásokat erről a fejezetről; felszólítja a török kormányt, hogy fokozza az energiaközösséget létrehozó szerződéshez való csatlakozásra irányuló erőfeszítéseit; üdvözli a Nabucco kormányközi megállapodás ratifikálását és a Törökországot, Görögországot és Olaszországot összekötő (ITGI) földgázvezeték működtetésére vonatkozó szándéknyilatkozat aláírását, mivel az EU szempontjából mindkettő jelentős projekt;

50.

üdvözli az élelmiszerbiztonsági, valamint az állat- és növény-egészségügyi politikáról szóló fejezet kapcsán 2010. június 30-án megkezdődött tárgyalásokat; ösztönzi Törökországot, hogy tegyen lépéseket az olyan, még fennmaradó fejezetek lezárása érdekében, mint a vállalkozás- és iparpolitika, vagy a transzeurópai hálózatok;

51.

. üdvözli az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodásról szóló tárgyalások véglegesítését, és felszólítja a török kormányt, hogy a megállapodás életbelépéséig is biztosítsa a már létrejött kétoldalú megállapodások maradéktalan végrehajtását; hangsúlyozza az EU és Törökország között a migrációs ügyekben és a határellenőrzés tekintetében folytatott együttműködés fokozásának jelentőségét, ami azért is fontos, mivel az illegális bevándorlók nagy százaléka Törökországon keresztül lép be az EU területére; üdvözli a menedékjog terén készített három törvénytervezet kapcsán a civil társadalommal folytatott konzultációt, és sürgeti a kormányt, hogy késedelem nélkül terjessze elő e tervezeteket a török parlamentben; úgy véli, hogy amint életbe lép a visszafogadási megállapodás, a Tanácsnak fel kell hatalmaznia a Bizottságot arra, hogy a vízummal kapcsolatos párbeszédet megkezdje, kiemelt figyelmet fordítva az EU-ba utazó üzletemberek és diákok belépési feltételeire, mivel ez fontos lépés a mobilitás biztosítása érdekében;

52.

. tudomásul veszi Törökország egyre aktívabb külpolitikáját, amely az ország regionális szerepét hivatott megerősíteni; sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy ezt a dimenziót teljes mértékben vegye figyelembe, és lépjen kapcsolatba Törökországgal a célkitűzések összehangolása és az uniós érdekek megfelelő felértékelése érdekében; felszólítja a török kormányt külpolitikájának az EU-val való fokozott koordinálására; elvben üdvözli a Törökországgal szomszédos országokra vonatkozó, nemrégiben meghirdetett „zéró-probléma” stratégiát, de rámutat, hogy Törökországnak egyértelműen tanújelét kell adnia a közös európai értékek és érdekek melletti elkötelezettségének; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy fokozza a közös érdekű politikai kérdésekről Törökországgal folytatott jelenlegi párbeszédet; erőteljesen ösztönzi a Közel-Kelet és Észak-Afrika demokratizálódása és fejlődése támogatása érdekében tett összehangolt erőfeszítések folytatását, tekintettel arra, hogy a többségében muszlim népességű, szekuláris demokráciával rendelkező Törökország az arab világban sokak számára ösztönzőleg hat;

53.

hangsúlyozza a fekete-tengeri térség stratégiai jelentőségét az EU számára; úgy véli, hogy Törökország e régióban az Unió egyik fontos partnere, és felhívja Törökországot, hogy támogassa és tevékenyen járuljon hozzá a fekete-tengeri régióra vonatkozó uniós politikák és fellépések, köztük a Fekete-tengerre vonatkozó, születendőben lévő uniós stratégia végrehajtásához;

54.

sürgeti a török kormányt, hogy teljes mértékben támogassa a nemzetközi közösség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megakadályozza Irán nukleáris fegyverekhez jutását, és elítéli, hogy Törökország az ENSZ BT vonatkozó határozata ellen szavazatott; úgy véli, hogy Törökország hozzájárulhatna a demokratizálódáshoz és az emberi jogok megerősítéséhez Iránban, és összehangolhatná erőfeszítéseit az EU-val;

55.

úgy véli, hogy Törökországnak fontos szerepet kell játszania a közel-keleti békefolyamat tárgyalásainak előmozdításában és hozzá kell járulnia a libanoni helyzet stabilizációjához, és kéri Törökországot, hogy állítsa helyre Izraellel fenntartott szoros kapcsolatait, folytassa építő jellegű közvetítését, és különösen kéri, hogy járuljon hozzá a Palesztin Hatóság megerősítéséhez;

56.

nagyra értékeli Törökország építő jellegű részvételét a transzatlanti partnerek afganisztáni és balkáni erőfeszítéseinek támogatásában; sajnálja azonban, hogy a „Berlin plusz” megállapodásokon túlmutató NATO–EU stratégiai együttműködést továbbra is akadályozzák Törökország ellenvetései;

57.

felszólítja a török kormányt a Nemzetközi Büntetőbíróság alapokmányának aláírására és ratifikációra való benyújtására, amely tovább növelné Törökország hozzájárulását és elkötelezettségét a globális multilaterális rendszer mellett;

58.

tudomásul veszi az Európai Bizottság által az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) megvalósításáról szóló, 2009. évi jelentésben előterjesztett, a Számvevőszék 16/2009-es különjelentésében is szereplő, a célkitűzések rangsorolására és a projekteknek a csatlakozási feltételekkel történő összehangolására vonatkozó következtetéseket és javaslatokat; rámutat az előcsatlakozási támogatási eszköz végrehajtása átfogó nyomon követésének a projektek bővülő száma miatti jelentőségére;

59.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanács főtitkárának, az Emberi Jogok Európai Bírósága elnökének, valamint a tagállamok és a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.