7.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 199/1

—

tekintettel az általános termékbiztonságról szóló 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről, valamint a 93/465/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló 2008. július 9-i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel a 2001/95/EK irányelv (az általános termékbiztonságról szóló irányelv) 12. cikke alapján létrehozott Közösségi Gyors Tájékoztatási Rendszer (RAPEX) és a 11. cikke alapján létrehozott értesítési eljárás irányítására vonatkozó iránymutatások megállapításáról szóló 2009. december 16-i 2010/15/EU bizottsági határozatra (4),

—

tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2008)0905),

—

tekintettel az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság 2010. május 18-i, „Az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálata: a tervezett fellépések összefoglalása” című bizottsági munkadokumentumára,

—

tekintettel a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság 2010. április 15-i, „Összehangolás az új jogszabályi kerettel (768/2008/EK határozat)” című ütemtervére,

—

tekintettel az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság 2010. március 25-i, „Az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv felülvizsgálata” című ütemtervére,

—

tekintettel az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság 2010. március 2-i, az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelv és a 765/2008/EK irányelv piacfelügyeletre vonatkozó rendelkezései közötti kapcsolatról szóló bizottsági munkadokumentumára,

—

tekintettel az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság 2009. szeptember 15-i, „Az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálata: a fő kérdések azonosítása” című bizottsági munkadokumentumára,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából a tagállamok piacfelügyeleti gyakorlatáról szóló, 2009 októberében közzétett tájékoztató dokumentumra,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság megbízásából az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről szóló, 2010 szeptemberében közzétett tájékoztató dokumentumra,

—

tekintettel az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről 2010. szeptember 30-án megrendezett munkaértekezletre,

—

tekintettel a 2010. október 25-én és 26-án Sanghajban tartott EU-USA-Kína háromoldalú csúcstalálkozóra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A7–0033/2011),

A.

mivel többek között a fogyasztóvédelem magas szintjének garantálása érdekében létfontosságú biztosítani, hogy az EU-ban forgalomba hozott minden termék biztonságos legyen,

B.

mivel az új jogszabályi keretet 2008. júliusban elfogadták és a piacfelügyeletről szóló 765/2008/EK rendeletet 2010. január 1-jétől alkalmazni kell,

C.

mivel az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK irányelvet – amely közösségi szinten megállapítja a fogyasztói termékekre vonatkozó általános biztonsági követelményeket – felül kell vizsgálni, és integráció révén összhangba kell hozni az új jogszabályi kerettel, különösen a piacfelügyeletről szóló rendelettel,

D.

mivel a termékbiztonságra és a piacfelügyeletre vonatkozó jogszabályi keret a jogi aktusok három rétegéből áll (az általános termékbiztonságról szóló irányelv, az új jogszabályi keret és az ágazatspecifikus harmonizációs irányelvek), ami a belső piacon bizonytalanságot és zavart okoz,

E.

mivel a piacfelügyelet szintje a tagállamokban jelentősen eltérő, továbbá néhány tagállam nem jelölt ki a hatékony piacfelügyelethez szükséges erőforrásokat, és eltérően értelmezi „a súlyos kockázatot jelentő termékek” fogalmát, ami akadályt emelhet az áruk szabad mozgása elé; a belső piacon megzavarhatja a versenyt és veszélyeztetheti a fogyasztók biztonságát,

F.

mivel a piacfelügyeleti hatóságok közötti együttműködés és a közös piacfelügyeleti intézkedések alapvető fontosságúak, és ezért azokat tovább kell erősíteni, valamint ehhez forrásokat kell elkülöníteni,

G.

mivel az irányelvekhez képest a rendeletek előnye az, hogy egyértelműek, kiszámíthatóak és hatékonyak, amint azt a Monti-jelentés is megállapítja,

1.

úgy véli, hogy a piacfelügyeletre vonatkozó jelenlegi jogszabályi keret nem kellően következetes, és ezért azt felül kell vizsgálni és összehangoltabbá kell tenni;

2.

javasolja a Bizottságnak, hogy a belső piacon forgalomba hozott, vagy az uniós piacra belépő összes áru tekintetében hozza létre a piacfelügyelet közös európai keretét; felhívja a Bizottságot, hogy vállaljon aktívabb szerepet az uniós piacfelügyeleti hatóságok, vámhatóságok és a tagállamok illetékes hatóságai tevékenységének összehangolását illetően;

3.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy különítsenek el megfelelő forrásokat a hatékony piacfelügyeleti tevékenységekre; hangsúlyozza, hogy az elégtelen piacfelügyeleti rendszerek torzíthatják a versenyt, kockára tehetik a fogyasztók biztonságát, és alááshatják a polgárok belső piacba vetett bizalmát; rámutat, hogy fontos biztosítani az egységes piac külső határait, különösen a főbb tengeri kikötőknél, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a harmadik országokból származó illegális termékekkel szemben; javasolja, hogy a Bizottság végezzen teljes körű vizsgálatot – többek között a megfelelő ellenőrzés szavatolása érdekében szükséges forrásokra kiterjedően is – arra vonatkozóan, mely pontokon jutnak be a termékek az EU piacára;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy összehangolt módon vezessenek be szankciókat, köztük súlyos pénzbüntetéseket is olyan gazdasági szereplők szankcionálásra, amelyek veszélyes vagy az előírásoknak nem megfelelő terméket hoznak forgalomba az egységes piacon; javasolja a nyilvánosság tájékoztatását az árubetiltásokról, amikor csak ez lehetséges, annak érdekében, hogy a határellenőrzések és a piacfelügyelet tevékenysége ismertebb legyen, és ez a jogsértő piaci szereplőket elrettentse;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy a vám- és piacfelügyeleti hatóságok részvételével finanszírozzon további közös piacfelügyeleti fellépéseket;

6.

hangsúlyozza, hogy szükség van a legjobb gyakorlatok tagállamok közötti megosztására; szorgalmazza a piacfelügyeleti hatóságok közötti közös együttműködést, az ismeretek egyesítését és a legjobb gyakorlatok megosztását; emlékeztet arra, hogy fontos a külső határokon a vámhatóságok és a piacfelügyeleti hatóságok között folytatott együttműködés annak érdekében, hogy a Közösségbe belépő termékeken megfelelő ellenőrzést végezzenek; rámutat az általános termékbiztonságról szóló irányelv keretében történő közös piacfelügyeleti fellépések koordinálásában, valamint a kipróbált és bevált gyakorlatok cseréje terén a PROSAFE által jelenleg betöltött jelentős szerepre; ezért felszólítja a Bizottságot annak megfontolására, hogy a PROSAFE a harmonizált és nem harmonizált termékek esetében milyen feltételek mellett tudna a tagállamok közötti kibővített koordináció fórumául szolgálni; úgy véli, hogy a PROSAFE feladatai végrehajtásához szükséges egy jogalap létrehozása, valamint elegendő források rendelkezésre bocsátása; felhívja a figyelmet arra, hogy jelenleg a PROSAFE-en keresztüli koordináció a források korlátozott mivolta és a szervezet nem hivatalos szervezeti felépítése miatt szűk körű;

7.

felhívja az uniós tagállamokat, hogy osszák meg egymással a termékbiztonságra vonatkozó vizsgálatok és tanulmányok eredményeit; úgy véli, hogy ezekben a tanulmányokban szerepelnie kellene az adott termékek hivatkozási számára való utalásnak annak érdekében, hogy a hatóságok, amelyek a tanulmányban szereplő, lefordított információkból profitálhatnak, könnyen azonosíthassák a terméket; felhívja a tagállamokat, hogy a munka felesleges megkettőzésének elkerülése érdekében tegyék lehetővé illetékes hatóságaik számára azt, hogy többek között egy másik tagállam által végzett vizsgálat vagy tanulmány alapján piacfelügyeleti intézkedéseket hozzanak;

8.

javasolja, hogy hozzanak létre a termékbiztonság témájában oktatást nyújtó irodákat, például a termékinformációs kapcsolattartó pontok keretén belül, amelyek segíthetik a képzést és az információk különböző ágazatok közötti átadását;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy nyilvános fogyasztói termékbiztonsági információs adatbázist a panasztételt lehetővé tevő platformmal együtt, amely – amennyiben lehetséges – a tagállamok már meglévő regionális és nemzeti rendszereire épül; úgy véli, hogy ezáltal a határokon átnyúlóan növekedni fog a belső piacon a veszélyes termékekkel kapcsolatos tudatosság, és lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy elektronikus úton értesítsék az illetékes hatóságokat a veszélyes termékekről; úgy véli, hogy az adatbázist a már meglévő adatbázisok, például az európai piacfelügyeleti rendszer (ICSMS) vagy a baleseti sérülések adatbázisának (IDB) fejlesztésével lehetne létrehozni; hangsúlyozza, hogy az adatbázis számára jogalapot kell teremteni, és hogy a tagállamok számára elő kell írni a bejelentési kötelezettséget; felhív az erre az adatbázisra épülő baleseti statisztikai rendszer létrehozására, amelynek alapján kötelező éves jelentéseket tennének közzé; szorgalmazza, hogy az adatbázis legyen nyilvánosan hozzáférhető, ugyanakkor a vállalkozások számára legyen biztosítva a szükséges titoktartás;

10.

rámutat, hogy a globalizáció, a fokozott mértékű kiszervezés és a nemzetközi kereskedelem bővülése azt vonja maga után, hogy a piacokon világszerte több termékkel kereskednek; úgy véli, hogy a globális szabályozók és a fogyasztói termékek biztonságának egyéb érdekeltjei közötti szoros együttműködés kulcsfontosságú az összetett ellátási lánc és a nagyobb volumenű kereskedelem jelentette kihívások kezelése szempontjából;

11.

felhívja a Bizottságot, hogy a kipróbált és bevált gyakorlatok megosztása, valamint az európai egységes piacra való behozatalra szánt veszélyes termékek harmadik országokban történő előállításának megakadályozása érdekében fokozza a nemzetközi együttműködést a fogyasztási cikkek egészségüggyel és biztonsággal kapcsolatos kérdéseivel foglalkozó nemzetközi csoporttal;

12.

a fogalommeghatározások és a gazdasági szereplőknek a 768/2008/EK határozatban rögzített kötelezettségei tekintetében támogatja az általános termékbiztonságról szóló irányelv és a 765/2008/EK rendelet felülvizsgálatát, elkerülve ugyanakkor főként a KKV-kat sújtó felesleges adminisztratív terhek kialakítását; úgy véli, hogy az összevont rendelet az egyetlen járható út az összes termékre vonatkozó egységes piacfelügyeleti rendszer megteremtéséhez; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy valamennyi termékkel kapcsolatosan az általános termékbiztonságról szóló irányelvre és a 765/2008/EK rendeletre is kiterjedő, egyetlen jogalkotási aktuson alapuló, egységes piacfelügyeleti rendszert hozzon létre; úgy véli, hogy az új jogalkotási aktust úgy kellene létrehozni, hogy általa magas színvonalú termékbiztonság és piacfelügyelet jöjjön létre, amely egyértelművé teszi a jogalapot és figyelembe veszi a két meglévő jogalkotási aktusban rögzített rendelkezéseket;

13.

a következetes nyomon követhetőségi rendszer garantálása érdekében felhív az általános termékbiztonságról szóló irányelvben és az új jogszabályi keretben meghatározott nyomon követhetőségi követelmények összehangolására, elkerülve újabb bürokratikus akadályok teremtését;

14.

arra kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a biztonság és a termékek uniós jogszabályoknak való meg nem feleléséből eredő kockázatainak értékelésére vonatkozó pontosabb kritériumok kidolgozását;

15.

problematikusnak tartja, hogy a szolgáltatók által működtetett termékekre nem terjed ki az általános termékbiztonságról szóló jelenlegi irányelv hatálya, azaz az általános biztonsági követelmények abban az esetben alkalmazandók, ha a terméket a fogyasztó a szolgáltató telephelyén kezeli, abban az esetben viszont nem, ha ugyanazt a terméket a szolgáltató működteti; hangsúlyozza, hogy szükség van e joghézag orvoslására;

16.

felhív a termékbiztonságra vonatkozó európai jogszabályok egyszerűsítésére különösen a Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményében megfogalmazott jobb jogalkotásra és a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elvére vonatkozó célkitűzésének tekintetében, és szorgalmazza, hogy a felülvizsgált javaslatba az élelmiszernek látszó termékekre vonatkozó rendelkezéseket foglalják bele;

17.

a különösen veszélyeztetett fogyasztók legszélesebb köre biztonságának biztosítása érdekében (a gyermekekre és az idősekre már jelenleg is létező utalások mellett) felhív a fogyatékossággal élő személyekre való utalás bevezetésére;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy a javaslatba foglalja bele a gyártóknak a tervezési fázis során való kockázatelemzés-készítési kötelezettségét; szorgalmazza, hogy amennyiben kockázatot tárnak fel, azt dokumentálják, és tegyék elérhetővé az állami hatóságok számára;

19.

hangsúlyozza, hogy hatékonyabb szabályozási keretre van szükség, amely lehetővé teszi a gyors beavatkozást és a megbízható, hosszú távú megoldásokat anélkül, hogy a politikai döntéseket egyértelmű, alapvető szakpolitikai előírások nélkül a szabványügyi testületek vagy a Bizottság hatáskörébe utalnák, ahogyan az a harmonizált jogszabályok esetében is történik;

20.

hangsúlyozza, hogy a súlyos kockázatot jelentő termékeket a lehető leggyorsabban véglegesen ki kell vonni vagy vissza kell hívni a piacról, és a nyomon követhetőséget az ellátási lánc egészén biztosítani kell, ami szükségessé teszi, hogy elegendő erőforrást biztosítsanak a piacfelügyeleti hatóságok számára;

21.

hangsúlyozza, hogy egy termék élettartamának valamennyi szakasza során fontos a megbízható nyomon követhetőség biztosítása, valamint annak biztosítása, hogy ez ne járjon az adminisztrációs terhek megnövekedésével;

22.

hangsúlyozza a termékek és a címkék nyomon követhetőségének fontosságát a termék származási országa és a felelős gyártó meghatározása szempontjából;

23.

ragaszkodik a meglévő azonosítási eljárások hathatós végrehajtásához; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy végezze el az új technológiák használatának felmérését és értékelését, ugyanakkor úgy véli, hogy az új technológiák alkalmazásának arányosnak kell lennie és nem veszélyeztetheti a fogyasztók magánéletét, biztonságát és épségét;

24.

hangsúlyozza azonban, hogy az uniós piacon belül nem szabad egyetlen technikai megoldást hivatalos nyomon követhetőségi rendszerként/módszerként előírni, és általános arányosságot kér;

25.

hangsúlyozza a harmadik országokból (például a Kínából és Indiából) származó veszélyes termékekre vonatkozó RAPEX-információcsere tökéletesítésének és további megerősítésének és legfrissebb tanulmányai értékelésének szükségességét;

26.

elismeri, hogy a RAPEX hasznos és hatékony eszköze a veszélyes termékekre vonatkozóan hozott intézkedésekkel kapcsolatos információk tagállamok körében történő terjesztését, ám úgy véli, hogy ezt az eszközt tovább lehet fejleszteni;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a biztonsági szakembereknek, termelőknek, a kereskedelmi és fogyasztói szervezeteknek és a nemzeti hatóságoknak a lényeges információkhoz való hozzáférést, biztosítva egyúttal a szükséges titkosságot; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a RAPEX és az uniós visszahívási rendszerek ismertségének javítását az Unión kívül,

28.

üdvözli a RAPEX-re vonatkozó új iránymutatást, amely hozzájárul a RAPEX működésének javításához; felkéri a Bizottságot, hogy a harmonizációs intézkedések hatálya alá tartozó termékek kockázatértékelési módszerének megfelelően egyszerűsítse az új kockázatértékelési módszert annak érdekében, hogy segítse a piacfelügyeleti hatóságok munkáját;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye világossá a „komoly kockázatot jelentő termékek” besorolását a RAPEX-bejelentésekhez;

30.

megállapítja, hogy az európai belső piacon forgalomba hozott fogyasztói termékek egyre nagyobb mértékben harmadik országokból származnak; különösen aggasztónak találja, hogy minden évben nő a Kínából származó termékekkel kapcsolatban a RAPEX rendszerébe tett bejelentések száma, amelyek a RAPEX-bejelentések több mint a felét teszik ki, és ahol úgy tűnik, hogy az esetek 20 százalékában az adott termékek gyártójának azonosítása nem lehetséges; ezért fokozott nemzetközi erőfeszítésekre hív fel és üdvözli az EU, Kína és az USA között a termékek nyomonkövethetőségére vonatkozó stratégia terén folytatott együttműködést; üdvözöl minden támogatást, képzést és szemináriumot, amelyet az uniós és kínai hatóságok a termékbiztonság javítása érdekében szerveznek; hangsúlyozza, hogy e kihívások kezeléséhez többéves programokra van szükség;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a RAPEX–KÍNA-rendszerhez hasonló felállítását más kereskedelmi partnerek, de különösen azok számára, amelyek termékei a RAPEX-rendszerben rögzítve vannak;

32.

kéri a Bizottságot, hogy a szabályok tagállamok általi megsértése esetére építsen be szankciókat a RAPEX-be vagy bármely más uniós szintű megfelelő rendszerbe, hogy az átláthatóság és az ösztönzők valamennyi fél számára biztosítva legyenek;

33.

aggasztják azok a nehézségek, amelyekkel a piacfelügyeleti hatóságok szembesülnek az online úton értékesített veszélyes termékekkel szemben hozott intézkedések során;

34.

üdvözli a Bizottságnak a termékbiztonságra vonatkozó, C2013 elnevezésű projektjét, amely iránymutatással fog szolgálni a vámellenőrzés számára az EU-ban; sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg konkrét eszközöket a vámhatóságok számára annak érdekében, hogy az importált termékek megfelelő ellenőrzéséből eredő kihívások kezelhetők legyenek; felhív a végrehajtó hatóságok közötti fokozottabb együttműködésre;

35.

elismeri, hogy az interneten a fogyasztók egyre nagyobb mértékben vásárolnak harmadik országokból származó olyan termékeket, amelyek nem felelnek meg az európai normáknak és ily módon veszélyeztetik a fogyasztók biztonságát és egészségét; felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg és egységesítse az interneten vásárolt termékek vámellenőrzését, és felügyelje a piacot különösen azon termékeket illetően, amelyek közvetlen kárt okozhatnak a fogyasztók számára, mint például a gyógyszer- és élelmiszer-készítmények; sürgeti a Bizottságot, hogy a fogyasztók e-kereskedelem iránti bizalmának megerősítése érdekében vizsgálja meg e probléma lehetséges megoldásait;

36.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő képzést a tisztviselők számára, hogy még eredményesebb legyen a kockázatot jelentő termékek felderítése; a termékek piacra kerülését megelőzően jobb együttműködést sürget a vám- és piacfelügyeleti hatóságok között, ami ezen a területen is többéves programot tesz szükségessé;

37.

felhívja a Bizottságot és az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy fejlesszék tovább a fogyasztókat célzó és őket a hamisított termékek főként online megvásárlásának kockázatáról tájékoztató figyelemfelhívó kampányokat;

38.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a piacfelügyeleti hatóságok rendszerszerűen vegyenek részt a biztonsággal összefüggő szabványok kialakításának folyamatában, mivel ez megfelelő eszköz annak biztosítására, hogy ismereteik befolyással legyenek a szabványosítási folyamatra, valamint hogy fokozzák a szabványok érthetőségét, ezzel biztosítva, hogy a szabványok önkéntes alkalmazása hozzájáruljon a fogyasztói biztonság és egészség, valamint – lehetővé téve az európai szabványok tagállami hatóságok általi helyes értelmezését és alkalmazását – a jogbiztonság fokozásához;

39.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelműbbé a szabványokra vonatkozó megbízásokat, és vegye fontolóra a nemzeti és európai szabványosítási rendszereknek a nem harmonizált területen történő javítását és integrációját célzó egyéb előremutató módszereket is, különös hangsúlyt fektetve a kkv-k részvételére, ugyanakkor megtartva a jelenlegi rendszer főbb elemeit;

40.

sürgeti az európai szabványok kidolgozására irányuló megbízatások létrehozására alkalmazandó jelenlegi bizottsági eljárások javítását annak biztosítása érdekében, hogy az új vagy felmerülő kockázatokra időben és hatékonyabb módon lehessen választ adni; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az új vagy módosított eljárásokat a Parlament alapos ellenőrzésének is alá kell vetni; nyomatékosítja, hogy a Parlament számára is lehetővé kell tenni a nemzetközi, a nem európai és más szabványok átvételére vagy alkalmazására irányuló eljárások alapos vizsgálatát;

41.

kéri az európai szabványügyi szervezeteket és a Bizottságot, hogy vizsgáljanak meg minden olyan lehetséges rendszert, amely képes felgyorsítani a szabványok kialakításának folyamatát, egyúttal biztosítva az összes érintett érdekelt fél bevonását, például gyorsított eljárás bevezetését vagy annak lehetőségét, hogy a Bizottság közzétegye a Bizottság hatáskörén kívül kidolgozott meglévő európai vagy ISO referenciaszabványokat, amennyiben ezek a szabványok megítélésük szerint biztosítják a fogyasztók magas szintű védelmét, vagy hozzanak ideiglenes intézkedést egy adott kockázat kezelésére, amíg a tartós megoldás elérhetővé válik;

42.

felhív a Bizottság szabványosításra vonatkozó felhatalmazásainak javítására annak lehetővé tétele érdekében, hogy az európai szabványügyi szervezetek olyan európai szabványokat dolgozhassanak ki, amelyek teljesítik egy adott politikai döntésnek való megfelelés elérésére és értékelésére vonatkozó technikai előírásokat; e tekintetben úgy véli, hogy a kidolgozás során fokozottabb részvételre és együttműködésre van szükség az Európai Bizottság és az európai szabványügyi szervezetek között; figyelembe véve, hogy e szervezetek a konszenzus elve alapján végzik munkájukat, úgy véli, hogy a rendszer megfelelő működése szempontjából döntő fontosságú, hogy a politikai kérdésekkel a politikai döntéshozatal szintjén foglalkozzanak, és azokat ne utalják az Európai Bizottság, a szabványügyi testületek vagy bármilyen végrehajtással foglalkozó közigazgatási szerv hatáskörébe;

43.

egy szabvánnyal szemben (például a 768/2008/EK határozatban rögzített) hivatalos kifogás megfogalmazását lehetővé tévő, és az általános termékbiztonságról szóló irányelvbe beépítendő eljárás bevezetésére hív fel; úgy véli, hogy ezen eljárás alkalmazására még a szabványnak az EU Hivatalos Lapjában történő megjelenését megelőzően is sor kerülhet, de az a tagállamok számára nem helyettesítheti a piacfelügyeleti hatóságok részvételének jelentős növelését a szabványosítási rendszerben;

44.

felhívja a Bizottságot és minden érdekelt felet, hogy – többek között a köz- és magánszféra partnerségén és a többéves pénzügyi tervezésen keresztül – garantálják az európai szabványosítási rendszer pénzügyi fenntarthatóságát, mivel ez alapvető fontosságú a hatékonyság és eredményesség biztosításához;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy az új jogalkotási kerettel összhangban tegyen további lépéseket, hogy a szükséges módosítások javítására sor kerülhessen;

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.