21.6.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 181/45

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről

(COM(2011) 739 final – 2011/0183 (CNS))

Módosított javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

(COM(2011) 740 final – 2011/0184 (APP))

2012/C 181/09

Előadó: Gérard DANTIN

2011. október 19-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről

COM(2011) 510 final – 2011/0183 (CNS)

illetve

Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

COM(2011) 511 final.

Az Európai Bizottság 2011. november 9-én módosított javaslatokat fogadott el, ezt követően 2011. december 15-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Módosított javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről

COM(2011) 739 final – 2011/0183 (CNS)

illetve

Módosított javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

COM(2011) 740 final – 2011/0184 (APP),

melyek a korábban említett javaslatok helyébe lépnek.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2012. március 7-én elfogadta véleményét a módosított javaslatokról.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2012. március 28–29-én tartott, 479. plenáris ülésén (a március 29-i ülésnapon) 165 szavazattal 21 ellenében, 11 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az olyan rendszer, amelynek alapján az Unió forrásainak mintegy 75 %-át közvetlenül a nemzeti költségvetésekből meríti, a Római Szerződés tartalmától és szellemétől egyaránt távol esik (1).

1.2   Az elsősorban egy GNI-alapú „járulékra” épülő jelenlegi rendszer miatt kiéleződött költségvetési viták a méltányos megtérülés fogalmára és a kompenzációs mechanizmusokra helyezik a hangsúlyt, és nem veszik figyelembe az Uniónak köszönhető előnyöket a béke, a szabadság, a jólét, a növekedés és a biztonság területén.

1.3   A fenti körülmények fényében az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság által előterjesztett tanácsi jogalkotási javaslatokat. Véleménye szerint azok helyes irányba haladnak, nevezetesen a felére csökkentve a GNI-járulékot és ennek ellensúlyozására két új saját forrást vezetve be, melyek közül az egyik a héára, a másik a pénzügyi tranzakciók megadóztatására alapul. A valódi saját források arányának növelése egyfelől a költségvetés területén közelíti az EU működését a Római Szerződés betűjéhez és szelleméhez, másfelől elősegíti az EU pénzügyi autonómiájának megerősödését, és egyúttal támogatást nyújt a tagállamok által felvállalt hatalmas költségvetési erőfeszítésekhez.

1.4   Az EGSZB kedvezően fogadja továbbá azt is, hogy az új saját források kialakítását követően a vizsgált dokumentum új, átalányösszegekre épülő rendszer bevezetésére tesz javaslatot, amely felváltaná az összes eddigi korrekciós mechanizmust, bár az EGSZB szerint a megkezdett folyamat nem elégséges.

1.5   Az ESZB szeretné ugyanakkor, a vizsgált javaslatok tartalmával való általános egyetértése mellett, a következő észrevételeket tenni:

1.5.1   Az EGSZB több véleményében is felhívta a figyelmet arra, hogy a közösségi héa széles körű adóelkerülési gyakorlatok forrásává vált. Ezért véleménye szerint az új saját forrás bevezetésével párhuzamosan olyan intézkedéseket is kell hozni, amelyek – ha megszűntetni nem is tudják – csökkenteni igyekeznek az adócsalást. Ezért nagy érdeklődéssel várja a „Zöld könyv a héa jövőjéről” című dokumentum által kezdeményezett gondolkodási folyamatból születendő jogalkotási javaslatokat.

1.5.2   „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című közleményében az Európai Bizottság felsorolt néhány megfelelő finanszírozási módszert, amelyet – teljes joggal – alkalmasnak tart új források képzésére. Az új héa-adónem és a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó kivételével ezeket végül elvetették, anélkül hogy az egyes módszerek előnyei és hátrányai mellett ismertek lennének e döntés politikai okai. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság döntéseinek megszületése előtt ki kellett volna kérni a véleményét

1.5.3   Amint „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című véleményében jelezte, mindazokra az új kihívásokra való tekintettel, amelyekre közös választ kell találni, az EGSZB úgy véli, hogy az uniós költségvetés növelése önmagában nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tűnik. Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a vizsgált szöveg az elemzést kizárólag a költségvetés belső minőségi struktúrájára és tartalmára korlátozza, anélkül hogy az új forrásokra támaszkodva hozzászólna a volumen alapvető kérdéséhez. Anélkül, hogy alábecsülné a vizsgált dokumentumokban tárgyalt szempontok jelentőségét, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a költségvetés nem csak számadatok illetve belső szervezeti döntések kérdése. Mindenekelőtt egy politikai tervet: az uniós célkitűzéseket szolgáló eszköz. Ennek megfelelően összhangot és egyensúlyt kell teremteni az EU politikai választásai és a megvalósításukhoz rendelkezésre álló eszközök között. Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság nem használta ki a kínálkozó alkalmat, hogy pénzügyi eszközökkel elősegítse a Lisszaboni Szerződésből, az Európa 2020 stratégiából, valamint a növekedés ösztönzéséhez kapcsolódó cselekvési kényszerből következő kötelezettségek végrehajtását;

2.   Bevezetés – a jelenlegi helyzet

2.1   A vizsgált határozatjavaslatok „Az Európa 2020 stratégia költségvetése” (COM(2011) 500 végleges) című közleményt kísérő hat jogalkotási javaslat közé tartoznak (2). Ezek mindegyikét külön-külön kellene megvizsgálni (3).

2.2   A saját források kérdése strukturális és politikai szempontból egyaránt fontos, ugyanis a források eredete határozza meg a polgárok, a tagállamok és a közösségi intézmények közötti viszonyt, és nem utolsósorban az Unió pénzügyi autonómiájának kérdése is felmerül. Az EU saját forrásairól szóló vita az integráció jövőjéről folytatott általános vitához kapcsolódik, amelyben két elképzelés, a föderalizmus és a kormányköziség kap szerepet.

2.2.1   Ennek alapján az EGSZB már 2008-ban is úgy vélte, hogy a költségvetési politika meghatározására „nem kerülhet sor anélkül, hogy ne választanánk megalapozottan a föderalizmus (4) és a kormányközi rendszer között. Magától értetődik, hogy az európai integráció […] mértékét is a költségvetés finanszírozási módozatainak alapján mérhetjük” (5).

2.3   Az 1957. március 25-én aláírt Római Szerződés – bár nemzeti hozzájárulásokkal átmeneti időszakot irányozott elő – a 201. cikkében leszögezte, hogy „Az egyéb bevételek sérelme nélkül, a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni.”

2.4   Az uniós források jelenleg az úgynevezett hagyományos saját forrásokból – vámokból, mezőgazdasági vámokból, cukorilletékekből –, valamint az úgynevezett új saját forrásokból – a harmonizált hozzáadottértékadó-alapból (héa) történő levonásokból, valamint a bruttó nemzeti jövedelemből (GNI) történő levonásokból – tevődnek össze. A héa- és GNI-források valójában nem igazi saját források, mivel a levonásokat a tagállamok fizetik be saját bevételeik után. Csak azért tekintjük őket saját forrásoknak, mert az uniós költségvetést táplálják, amelynek összege 2011-ben 126,5 milliárd euró, azaz az EU–27 GDP-jének 1,13 % -a.

2.4.1   A saját források rendszerének működéséről szóló, az európai bizottsági szolgálatok által összeállított jelentés (6) rámutat, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszer a legtöbb értékelési kritérium alapján gyengén teljesít. A rendszer ezenkívül átláthatatlan, bonyolult, és csak bizonyos szakértők által érthető, így a polgárok aligha érezhetik magukénak, és demokratikus ellenőrzése is csorbát szenved.

Másrészt pedig az EU költségvetésének finanszírozási módja több tagállamban is azt a képzetet kelti, hogy hozzájárulásuk csupán költség, ami óhatatlanul feszültségekhez vezet a költségvetésről folytatott minden egyes vita során.

2.4.2   Mindez arra késztette az Európai Bizottságot, hogy az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről módosítási javaslatot terjesszen a Tanács elé. A javaslat – amely figyelembe veszi a Lisszaboni Szerződés által javasolt megújult jogi keretet is – összhangban áll az Európai Bizottság korábbi, „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című közleményének (7) tartalmával.

2.5   A fenti körülményekre tekintettel a jelen dokumentum kidolgozására az említett közlemény tárgyában készült, a 2011. júniusi plenáris ülésen elfogadott véleménnyel (8) teljes összhangban kerül sor.

3.   Megújult jogi keret

3.1   A Lisszaboni Szerződés új jogi keretet teremtett. Fontos változásokat hozott nemcsak az uniós költségvetési eljárás, hanem az uniós költségvetés finanszírozási módja tekintetében is.

A 311. cikk szerint a saját források új rendszerére vonatkozó tanácsi határozat „a saját források újabb típusait teremtheti meg, illetve meglévő típusokat szüntethet meg”, a saját források rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket pedig a Tanács állapítja meg rendeletek formájában. Ezzel lehetőség nyílik a jelenlegi saját források számának csökkentésére és újak létrehozására, a végrehajtás feltételeit pedig rendelet útján határozzák meg.

4.   A tanácsi határozatról szóló javaslat tartalma

4.1   A sajátforrás-határozatra irányuló javaslat, amely a vélemény tárgyát képezi, három fő elemet tartalmaz: a tagállami hozzájárulások egyszerűsítését, új saját források bevezetését és a korrekciós mechanizmus reformját. Ezt a három javaslatot egységes egészként kell kezelni, egyetlen határozat keretében.

4.1.1   A tagállami hozzájárulások egyszerűsítése

Az Európai Bizottság a jelenlegi héaalapú saját forrás megszüntetését javasolja, mivel az összetett, és kevés hozzáadott értékkel bír a GNI-alapú saját forráshoz képest. A javaslat szerint ezt a forrást 2013. december 31-i hatállyal kellene eltörölni.

4.1.2   Új saját források bevezetése

Az Európai Bizottság Az uniós költségvetés felülvizsgálata című közleményében hat lehetséges új saját forrást azonosított. A vizsgált jogszabályok ezekből kettőt tartanak bevezetésre érdemesnek. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy legkésőbb 2014. január 1-jétől kerüljön bevezetésre a pénzügyi tranzakciós adón alapuló saját forrás, és szintén legkésőbb 2014. január 1-jétől az új héaalapú saját forrás. Ezek az új források az EU kiadásainak 51,4 %-át fedeznék; míg a hagyományos saját források az összes forrás közel 20 %-át, a GNI-alapú saját forrás pedig alig 30 %-át képviselné, 74,2 %-ról 29,7 %-ra csökkenve. (9)

4.1.3   A korrekciós mechanizmusok reformja

4.1.3.1   Jelenleg ideiglenes korrekciós mechanizmusok vannak érvényben. Ezek azonban 2013-ban lejárnak. Az új sajátforrás-határozat hatálybalépéséig változatlan formában érvényben marad az Egyesült Királyság javára engedélyezett korrekció, az ennek finanszírozásával kapcsolatban négy tagállam (Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország) számára engedélyezett engedmény, valamint az a rejtett korrekció, amely a tagállamok által beszedett hagyományos saját források 25 %-ának beszedési költség címén való megtartásában nyilvánul meg.

4.1.3.2   Az Európai Bizottság – megállapítván, hogy bizonyos tagállamok objektív helyzete jelentősen megváltozott, valamint hogy 1984 (a fontainebleau-i megállapodás) óta a mindmáig alkalmazott korrekciós mechanizmusok alapját képező körülmények is megváltoztak (az uniós költségvetésben a KAP részaránya és a héaalapú finanszírozás mértéke egyaránt jelentősen csökkent, továbbá az Egyesült Királyság ma már az EU legtehetősebb tagállamai közé tartozik (10)) – rámutat, hogy a brit korrekciót át kell értékelni.

4.1.3.3   A szóban forgó határozati javaslat ideiglenes korrekciót engedélyezne Németország, Hollandia, Svédország és az Egyesült Királyság javára. Ezután 2014. január 1-jétőlúj, átalányösszegekre épülő rendszer váltaná fel az összes eddigi korrekciós mechanizmust. Ezenkívül az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a 25 %-os rejtett korrekció összegét korlátozzák 10 %-ra.

5.   Általános megjegyzések

5.1   Az olyan rendszer, amelynek alapján az uniós források mintegy 75 %-a nem valódi saját forrásokból származik, viszont egy GNI-n alapuló forrás révén közvetlenül merít a nemzeti költségvetésekből, 15 %-a pedig olyan forrásból ered, mint a hozzáadottértékadó-alap, amelyet meghatározásából kiindulva semmi esetre sem lehet saját uniós forrásnak tekinteni, a Római Szerződés tartalmától és szellemétől egyaránt távol esik.

5.2   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezek a „járulékok” élezték ki a nettó befizetők részéről azt a szűk látókörű vitát, amely nem veszi figyelembe az Uniónak köszönhető előnyöket a béke, a szabadság, a jólét, a növekedés és a biztonság terén.

5.2.1   Az EGSZB úgy véli, hogy a GNI-alapú „járulékok” révén született „méltányos megtérülés” koncepciója ma sokkal kevésbé elfogadható, mint az európai integráció kezdetén volt. Abból adódóan, hogy a vitákat megzavarva túl gyakran térítette el az Európai Unió működését, nagyrészt ez a koncepció okolható a működés hiányosságaiért, késedelmeiért és kudarcaiért. Ez ellentétes az államok és népek Uniójának szellemével és minden racionális gazdasági okfejtéssel. Egy gazdasági, monetáris és politikai unióban ugyanis az előnyöknek és a hozzáadott értéknek természetüknél fogva mindenki javát kell szolgálniuk. Az Európai Unió által elért eredmények mind a megosztás multiplikátorhatásán alapulnak, ami merőben ellentétes a méltányos megtérülés fogalmával. (11)

5.3   A saját források jelenlegi, a tagállamok hozzájárulásaitól függő rendszere átláthatatlan és bonyolult, ami csökkenti a demokratikus kontrollt és nem segíti elő az európai integráció érdekeit szolgáló kötelezettségvállalások átláthatóságát. Ezenkívül azt eredményezte, hogy az uniós hozzájárulásokat általánosságban úgy tekintik, mint a nemzeti költségvetéseket terhelő újabb kiadást, ezért nem adja meg az Uniónak mindazt a hitelt, amelyre politikáinak összességéhez szüksége lenne.

5.3.1   Továbbá a jelenlegi rendszer, mivel különböző korrekciós vagy engedményes mechanizmusokat is tartalmaz – általános engedményeket valamely tagállam javára, mint például a brit korrekció; illetve speciális engedményeket, mint például más engedmények finanszírozásával kapcsolatos engedmények –, rendkívül összetett, átláthatatlan, és teljesen érthetetlen az európai polgárok számára. Az ilyen rendszer abszolút semmit nem tesz azért, hogy eleget tegyen az Unió és a polgárai közötti közvetlen kapcsolat igényének.

5.4   A fenti általános megfontolásokat tekintetbe véve az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság által előterjesztett, tanácsi határozatra vonatkozó javaslatokat. Úgy látja, hogy a javaslatok azzal, hogy egyszerűsítik az uniós költségvetés struktúráját és a jelenleg 85,3 %-os mértékű nemzeti hozzájárulások (111,8 milliárd euró) arányát 29,7 %-ra (48,3 milliárd euró) kívánják visszaszorítani, ami a GNI-alapú hozzájárulásokat 74,2 %-ról (97,3 milliárd euró) 29,7 %-ra (48,3 milliárd euró) mérsékelné, helyes irányba haladnak, és ezáltal közelebb kerülnek a Római Szerződés tartalmához és szelleméhez. A valódi saját források arányának növelése elősegíti az EU pénzügyi autonómiájának megerősödését, és egyúttal támogatást nyújt a tagállamok által felvállalt hatalmas költségvetési erőfeszítésekhez.

6.   Részletekre vonatkozó megjegyzések

6.1   „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című közleményében az Európai Bizottság felsorolt néhány olyan finanszírozási módszert, amely véleménye szerint új saját források kialakítására alkalmas lehetne: a pénzügyi szektorra kivetett európai adót, árverések szervezését az üvegházhatású gázkibocsátási kvóták kereskedelmének keretében, a légiközlekedéshez kapcsolódó európai járulékot, az európai héa bevezetését, az európai energiaadót, illetve az európai társasági adót.

6.1.1   Ezen lehetséges eszközöket az Európai Bizottság egyenként külön elemzésnek vetette alá (12) mely mindegyik esetében rámutatott a velük járó előnyökre, illetve hátrányokra, anélkül hogy a Bizottság közölte volna, milyen politikai indokok játszottak közre egyes lehetőségek elvetésében, illetve segítették elő azt, hogy végül a héa új formájára és a pénzügyi tranzakciók megadóztatására esett a választás.

6.1.2   Az EGSZB úgy véli, hogy nyilvánosságra kellene hozni bizonyos politikai megfontolásokat, amelyek egyes lehetőségek elvetésében közrejátszottak, illetve hogy a döntések meghozatala előtt ki kellett volna kérni az EGSZB véleményét.

6.2   A módosítási javaslatok tartalma

6.2.1   A jelenlegi héaalapú saját forrás eltörlése – a tagállami hozzájárulások egyszerűsítése

Ez a valójában nem igazi saját forrás, amelyet a tagállamok fizetnek be saját bevételeik után, ma már elavultnak tekinthető. Csupán matematikai alap, amely a nemzeti hozzájárulások kiszámítására szolgál. Összetett, sok adminisztratív munkát igényel a harmonizált alap megállapítása miatt, és kevés hozzáadott értékkel bír. Az EGSZB egyetért ezzel az egyszerűsítéssel.

6.2.2   Új héaalapú forrás létrehozása

Ez lesz az egész Unióban alkalmazandó, alaposan átdolgozott héa-rendszer egyik fő eleme. 2020-ig az új saját források 18,1 %-át teszi majd ki. (lásd az I. mellékletet).

Ez részben megfelel majd a héa jövőjéről szóló zöld könyvben leírtaknak. (13) Az ebben leírt tervezett európai bizottsági kezdeményezéseket az EGSZB jóváhagyta.

A héának ez a termékekre és szolgáltatásokra, a Közösségen belüli beszerzésekre és termékimportra minden tagállamban a 2006/112/EK irányelv (14) szerinti egységes kulccsal kivetett hányada nem lehet több az egységes kulcs két százalékpontjánál, miközben a végrehajtási rendelet egy százalékpontos tényleges értéket ír elő.

Az EGSZB egyetért ennek az új héaalapú forrásnak a létrehozásával, amely a meglévőt helyettesíti majd, mivel az elemzések kimutatták, hogy az elavult. Úgy véli ugyanis, hogy az EU költségvetését – és az azt alkotó forrásokat – a közös célok elérését szolgáló eszköznek kell tekinteni.

Ugyanakkor könnyebben tudott volna körültekintő véleményt alkotni a javaslat tartalmi és formai kérdéseiről, ha a vizsgált szövegek egyrészről pontos adatokat szolgáltattak volna a héa struktúrájában végrehajtott változtatásokról, másrészről pedig egy tanulmány segítségével meghatározták volna, hogy a változások milyen pénzügyi volumenkülönbségeket jelentenek az egyes tagállamok számára.

Emellett, mint arra már több véleményében is utalt, az EGSZB ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a közösségi héa széles körű adóelkerülési gyakorlatok forrásává vált. Ezért véleménye szerint az új saját forrás bevezetésével párhuzamosan olyan intézkedéseket is kell hozni, amelyek – ha megszűntetni nem is tudják – csökkenteni igyekeznek az adócsalást. A fenti körülményekre tekintettel az EGSZB nagy érdeklődéssel várja a „Zöld könyv a héa jövőjéről” című dokumentum által kezdeményezett gondolkodási folyamatból születendő jogalkotási javaslatokat.

6.2.3   A pénzügyi tranzakciók megadóztatása

Az EGSZB már több véleményében (15) is támogatta – bizonyos feltételekkel – a pénzügyi tranzakciókra kivetett adónem bevezetését. Külön kiemelte, hogy:

—

előnyben kell részesíteni a pénzügyi tranzakciók globális szintű megadóztatását, figyelembe véve a munkahelyek elvándorlásának veszélyével kapcsolatos fenntartásokat; ugyanakkor ha ez megvalósíthatatlannak bizonyul, támogatja egy ilyen típusú adónem bevezetését az EU szintjén, tekintettel az Európai Bizottság által készített hatásvizsgálat következtetéseire;

—	amellett, hogy a pénzügyi tranzakciók megadóztatása növelni tudja az értékpapírpiacok stabilitását és hatékonyságát, csökkentve azok volatilitását, a költségvetési egyensúlyhiány csökkentéséhez szükséges bevételek megszerzése érdekében a tagállamoknak és az EU-nak is szüksége van ilyen adónemre.

Ez ugyanis – amint azt az Európai Bizottság is említi tanácsi határozatra irányuló javaslatában – olyan új bevételi forrás lehetne, amelynek beszedése az Unió szintjén történik, továbbá csökkenthetné a jelenlegi tagállami hozzájárulásokat, növelhetné a tagállami kormányok mozgásterét, és ezáltal hozzájárulhatna az általános költségvetési konszolidációs erőfeszítésekhez. Másfelől pedig ez az uniós kezdeményezésnek az első lépésnek kell lennie a pénzügyi tranzakciós adó globális alkalmazása felé. Ezt az elképzelést most vitatják meg a G20-ak szintjén.

A fentiekre és a korábbi véleményeire való tekintettel az EGSZB egyetért a pénzügyi tranzakciókra kivetett adó bevezetésével, amely saját forrásként gyarapítaná az Európai Unió költségvetését.

2020-ra ez az adónem az Unió saját forrásainak 33,3 %-át képezné (lásd az I. mellékletet), 54,2 milliárd euróval gazdagítva a költségvetést, és a kezdeti becslések szerint – a piaci reakciók függvényében – évente 57 milliárd eurónyi bevételt hozhat. (16)

Az adóköteles összeg százalékában mért adókulcsok nem származékos megállapodásokhoz kapcsolódó pénzügyi tranzakciók esetében nem lehetnek alacsonyabbak 0,1 %-nál, származékos megállapodásokkal kapcsolatos pénzügyi tranzakciók esetében pedig 0,01 %-nál. (17)

6.2.4   A korrekciós mechanizmusok reformja

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a szóban forgó határozati javaslat a brit korrekció átértékelését irányozza elő, és 2014. január 1-jétől új, átalányösszegekre épülő rendszerrel kívánja felváltani az összes eddigi korrekciós mechanizmust. Úgyszintén helyesli, hogy a 25 %-os rejtett korrekció összegét korlátozzák 10 %-ra (lásd a 4.1.3. pontot).

Ezek a javaslatok jó irányba mutatnak, de nem elegendőek, mivel nem számolnak egy javarészt saját forrásokon alapuló költségvetés minden következményével.

Az EGSZB úgy véli, hogy egy olyan költségvetés esetében, amely több mint 66 %-ban saját forrásokból áll, a „méltányos megtérülés” fogalmát el kell vetni, mivel az ellentétes az európai integráció olyan értékeivel, mint a szolidaritás és a kölcsönös előnyök (lásd az 5.2.1. pontot). Az EGSZB támogatja ugyan az Európai Bizottságnak a saját forrásokon alapuló rendszer elsőbbségével kapcsolatos javaslatát, de arra számít, hogy egy ilyen reform következtében idővel megszűnnek a nemzeti korrekciók, melyek a minden tagállam számára szilárd hozzáadott értéket biztosító, megújított európai költségvetésben már nem lesznek indokoltak. (18)

Ugyanakkor ami a vizsgált jogalkotási javaslatok érdemi értékelését illeti, az EGSZB kijelenti, hogy nehéz pontos véleményt alkotni róluk mindaddig, amíg nem tartalmaznak a javasolt korrekciók volumenére vonatkozó pontosításokat és összehasonlítást a jelenlegi helyzettel.

6.3   Amint azt az Európai Bizottság már „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” című közleményében (19) is említette, a jelenleg vizsgált dokumentum is újra kiemeli, hogy „az új saját források bevezetése kapcsán »nem a költségvetés nagysága, hanem a források összetétele a vita tárgya« ”. Az EGSZB nem osztja ezt a nézetet. Amikor ugyanis minden energiánkat az uniós költségvetés felülvizsgálatára és átszervezésére fordítjuk, módosítjuk a saját forrásokat és újakat vezetünk be, valamint átalakítjuk a korrekciós mechanizmusokat, joggal merülhet fel a kérdés, hogy ezek a változások hogyan érintik majd a költségvetés nagyságát, és milyen irányt vegyünk a meghozott vagy meghozandó politikai döntések függvényében.

6.3.1   Ebből a szempontból az EGSZB úgy véli, hogy az EU költségvetése nem csupán a számadatoknak, illetve a különböző alkotóelemek megválasztásának és belső elrendezésének kérdése. Mindenekelőtt egy politikai tervet: az uniós célkitűzéseket szolgáló eszköz. A fenti körülményekre tekintettel összhangot és egyensúlyt kell teremteni az EU politikai ambíciói és a megvalósításukhoz rendelkezésre álló eszközök között. Márpedig az Európai Unió jelenleg nem rendelkezik sem a politikai stratégiájának – az Európa 2020 stratégiának –, sem az új Lisszaboni Szerződésből eredő kötelezettségvállalásainak végrehajtásához szükséges költségvetési eszközökkel.

Azokra az új kihívásokra való tekintettel, amelyekre közös választ kell találni, az EGSZB úgy véli, hogy az uniós költségvetés növelése nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tűnik. (20)

---

(1)  201. cikk.

(2)  Javaslat tanácsi rendeletre a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről – COM(2011) 398 végleges; Intézményközi megállapodás tervezet az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési kérdésekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról – COM(2011) 403 final; Módosított javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről, COM(2011)739 final; Módosított javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedésekről, COM(2011)740 final; Javaslat tanácsi rendeletre a tradicionális és a GNI-alapú saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről (átdolgozás) – COM(2011) 742 final; Javaslat tanácsi irányelvre a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról – COM(2011) 594 final.

(3)  Lásd például az EGSZB véleményét „A pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről” (Lásd e Hivatalos Lap 55 oldalát), illetve „A 2014-2020 közötti időszak költségvetéséről” szóló EGSZB véleményt (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(4)  A föderalizmus jelen esetben a következőkben nyilvánulhat meg:

a szintek közötti feladatmegosztás elvében (az állami kompetenciák megoszlanak a központi kormányzat és a szövetséget alkotó tagállami kormányok között), az autonómia elvében (minden kormányzási szint önálló, »szuverén« döntési jogkörrel bír saját hatáskörén belül) és a részvétel elvében (a szövetséget alkotó államok képviseltetik magukat és részt vesznek a szövetségi állam szintjén hozott döntésekben).

A fenti elvek végrehajtási módjai eltérőek lehetnek, de a formálisan szövetségi rendszer a gyakorlatban nem szükségszerűen minősíti a központosítás illetve a demokrácia magasabb vagy kevésbé magas szintjét.

Forrás: http://fr.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9d%C3%A9ralisme.

(5)  Lásd az EGSZB „Az EU költségvetési reformja és a jövőbeni finanszírozási módozatok” című véleményét – HL C 204., 2008.8.9., 113. o.

(6)  „Az Európai Bizottság jelentése a saját források rendszerének működéséről”. Európai Bizottsági munkadokumentum – SEC(2011) 876 végleges, 2011. 06. 29.

(7)  COM(2010) 700 final.

(8)  Lásd az EGSZB „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” tárgyában készült véleményét – HL C 248., 2011.8.25., 75. o.

(9)  Lásd az I. Mellékletet.

(10)  Lásd a II. Mellékletet.

(11)  Lásd az 4. lábjegyzetet.

(12)  SEC (2011)876 final – Az Európai Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma „Az EU költségvetésének finanszírozása: Jelentés a saját források rendszerének működéséről” - Az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatot kísérő dokumentum

(13)  Lásd a „Zöld könyv a héa jövőjéről” tárgyában készült EGSZB-véleményt, HL C 318., 2011.10.29., 87. o.

(14)  HL L 347., 2006.12.11., 1. o.

(15)  Lásd „A de Larosière-csoport jelentése” tárgyában készült EGSZB-véleményt – HL C 318., 2009.12.23., 57. o.; a „Pénzügyi tranzakciók adója” című EGSZB-vélemény 1.10. pontját (az Összefoglalás és következtetések részben) – HL C 44., 2011.2.11., 81. o.; a „Költségvetési politika: növekedés és költségvetési kiigazítás” tárgyában készült EGSZB-vélemény 4.4.2., 1.5.3. és 1.5.4. pontját – HL C 248., 2011.8.25., 8. o.; valamint a pénzügyi szektor megadóztatásáról készített EGSZB-véleményt – HL C 248., 2011.8.25., 64. o.

(16)  Lásd: Javaslat tanácsi irányelvre a pénzügyi tranzakciós adó közös rendszeréről és a 2008/7/EK irányelv módosításáról – COM(2011) 594 final.

(17)  Lásd a 9. lábjegyzetet.

(18)  Lásd „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” tárgyában készült EGSZB-vélemény 4.4. pontját – HL C 248., 2011.8.25., 75. o.

(19)  COM(2010) 700 final.

(20)  Lásd „Az uniós költségvetés felülvizsgálata” tárgyában készült EGSZB-vélemény 1.1. és 4.1. pontját – HL C 248., 2011.8.25., 75. o.

---

---

---