This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62011TN0287
Case T-287/11: Action brought on 6 June 2011 — Heitkamp BauHolding v Commission
T-287/11. sz. ügy: 2011. június 6-án benyújtott kereset — Heitkamp BauHolding kontra Bizottság
T-287/11. sz. ügy: 2011. június 6-án benyújtott kereset — Heitkamp BauHolding kontra Bizottság
HL C 238., 2011.8.13, p. 21–22
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
13.8.2011 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 238/21 |
2011. június 6-án benyújtott kereset — Heitkamp BauHolding kontra Bizottság
(T-287/11. sz. ügy)
2011/C 238/39
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperesek: Heitkamp BauHolding GmbH (Herne, Németország) (képviselő: W. Niemann ügyvéd)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
— |
semmisítse meg az alperes által 2011. január 26-án hozott, 2011. április 15-én helyesbített, a felperes eddigi tudomása szerint az Európai Unió Hivatalos Lapjában még közzé nem tett határozatot; |
— |
az alperest kötelezze a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.
— |
A társasági adóról szóló német törvény (Körperschaftsteuergesetz, a továbbiakban: KStG) 8c. §-ának (1a.) bekezdésében foglalt szanálási rendelkezés esetében nem az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásról van szó. Már a referenciarendszer osztályozása során téved az alperes, hiszen referenciarendszernek tekinti a „veszteséglevonás szabályait olyan vállalkozások esetében, amelyeknél részesedésszerzésre kerül sor”. A felperes szerint ellenben a referenciarendszer valójában időbeli korlátozás nélküli veszteségelhatárolást jelent, amely az objektív nettó elszámolás elvének következményeként a társaságiadó-jogban is érvényesül. |
— |
Ezért kivételnek minősítendő az, hogy a KStG 8c. §-a nem teszi lehetővé a veszteségelhatárolást, míg ezzel szemben a KStG 8c. §-a (1a.) bekezdésében foglalt szanálási rendelkezés — mint e kivétel alóli kivétel — csupán visszaállítja az általános szabályt, amely szanálás esetén is érvényt szerez a teljesítőképesség szerinti adózás elvének (Leistungsfähigkeitsprinzip). |
— |
A felperes szerint: bár az alperes megjegyzi, hogy „a jelenleg hatályos társaságiadó-rendszer referenciarendszert valósít meg”, nem ismeri el, hogy a gazdasági növekedés gyorsításáról szóló törvény (Wachstumsbeschleunigungsgesetz) hatályba lépésével megváltozott a jogi helyzet Németországban. Miután a KStG 8c. §-a bevezette a rejtett tartalékokra vonatkozó szabályt, az egészséges vállalkozások esetében bekövetkező tulajdonosváltozáskor a rejtett tartalékok fedezik a veszteséget és veszteségelhatárolást. Ennyiben a rejtett tartalékokra vonatkozó szabály az egészséges vállalkozások esetében úgy értendő, mint a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó szanálási rendelkezés párja, különben a szanálásra szoruló vállalkozások kerülnének strukturális hátrányba. |
— |
Így az alperes által kifogásolt, szanálási rendelkezésből eredő egyenlőtlen bánásmód a gazdaságilag egészséges és szanálásra szoruló vállalkozások között nem jelent szelektív intézkedést, hanem ezzel szemben a gyakorlatba ülteti át a teljesítőképesség szerinti adózás elvét, amelyet a német alaptörvény (Grundgesetz) kezdettől fogva alkotmányjogi szinten ismert el. |
— |
Az alapvető elvekből kiindulva: az, hogy a szanálási rendelkezést a KStG 8c. §-ába foglalták, mindenképpen olyan intézkedés, amelyet „igazol az adórendszer jellege és belső felépítése”, és amely e belső felépítésnek szerez csak részlegesen újra érvényt. |