13.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/21

—

semmisítse meg az alperes által 2011. január 26-án hozott, 2011. április 15-én helyesbített, a felperes eddigi tudomása szerint az Európai Unió Hivatalos Lapjában még közzé nem tett határozatot;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

—

A társasági adóról szóló német törvény (Körperschaftsteuergesetz, a továbbiakban: KStG) 8c. §-ának (1a.) bekezdésében foglalt szanálási rendelkezés esetében nem az EUMSZ 107. cikk értelmében vett támogatásról van szó. Már a referenciarendszer osztályozása során téved az alperes, hiszen referenciarendszernek tekinti a „veszteséglevonás szabályait olyan vállalkozások esetében, amelyeknél részesedésszerzésre kerül sor”. A felperes szerint ellenben a referenciarendszer valójában időbeli korlátozás nélküli veszteségelhatárolást jelent, amely az objektív nettó elszámolás elvének következményeként a társaságiadó-jogban is érvényesül.

—

Ezért kivételnek minősítendő az, hogy a KStG 8c. §-a nem teszi lehetővé a veszteségelhatárolást, míg ezzel szemben a KStG 8c. §-a (1a.) bekezdésében foglalt szanálási rendelkezés — mint e kivétel alóli kivétel — csupán visszaállítja az általános szabályt, amely szanálás esetén is érvényt szerez a teljesítőképesség szerinti adózás elvének (Leistungsfähigkeitsprinzip).

—

A felperes szerint: bár az alperes megjegyzi, hogy „a jelenleg hatályos társaságiadó-rendszer referenciarendszert valósít meg”, nem ismeri el, hogy a gazdasági növekedés gyorsításáról szóló törvény (Wachstumsbeschleunigungsgesetz) hatályba lépésével megváltozott a jogi helyzet Németországban. Miután a KStG 8c. §-a bevezette a rejtett tartalékokra vonatkozó szabályt, az egészséges vállalkozások esetében bekövetkező tulajdonosváltozáskor a rejtett tartalékok fedezik a veszteséget és veszteségelhatárolást. Ennyiben a rejtett tartalékokra vonatkozó szabály az egészséges vállalkozások esetében úgy értendő, mint a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó szanálási rendelkezés párja, különben a szanálásra szoruló vállalkozások kerülnének strukturális hátrányba.

—

Így az alperes által kifogásolt, szanálási rendelkezésből eredő egyenlőtlen bánásmód a gazdaságilag egészséges és szanálásra szoruló vállalkozások között nem jelent szelektív intézkedést, hanem ezzel szemben a gyakorlatba ülteti át a teljesítőképesség szerinti adózás elvét, amelyet a német alaptörvény (Grundgesetz) kezdettől fogva alkotmányjogi szinten ismert el.

—

Az alapvető elvekből kiindulva: az, hogy a szanálási rendelkezést a KStG 8c. §-ába foglalták, mindenképpen olyan intézkedés, amelyet „igazol az adórendszer jellege és belső felépítése”, és amely e belső felépítésnek szerez csak részlegesen újra érvényt.