Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62011TN0027

T-27/11. sz. ügy: 2011. január 21-én benyújtott kereset — Rheinischer Sparkassen- und Giroverband kontra Bizottság

HL C 72., 2011.3.5, p. 29–30 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

5.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 72/29


2011. január 21-én benyújtott kereset — Rheinischer Sparkassen- und Giroverband kontra Bizottság

(T-27/11. sz. ügy)

2011/C 72/47

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Rheinischer Sparkassen- und Giroverband (Düsseldorf, Németország) (képviselők: I. Liebach és A. Rosenfeld ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék részben semmisítse meg a 2010. december 21-i, C(2010) 9525 végleges bizottság határozatot, állami támogatások, MC 8/2009 és C-43/2009 — Németország — WestLB, amennyiben a Bizottság a határozattal elutasította Németország 2010. október 28-i kérelmét, amelyben a Westdeutsche Immobilienbank AG értékesítése és új szerződéseinek megszüntetése tekintetében 2011. február 15-én túli határidő-hosszabbítást kért;

másodlagosan: a Törvényszék részben semmisítse meg a 2010. december 21-i, C(2010) 9525 végleges bizottság határozatot (állami támogatások, MC 8/2009 és C-43/2009 — Németország — WestLB), amennyiben a Bizottság ebben hallgatólagosan úgy határozott, hogy Németország csak egyetlen, 2011. február 15-ig terjedő határidő-hosszabbítás iránti kérelmet terjesztett elő a Westdeutsche Immobilienbank AG értékesítése és új szerződéseinek megszüntetése tekintetében, és ezért ezt meghaladó határidő-hosszabbításról nem kell döntenie;

a Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztására a felperes öt jogalapot hoz fel.

1.   Első jogalap: az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettség megsértése

A felperes e tekintetben úgy érvel, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért kezelte egyetlen összevont kérelemként Németország két határidő-hosszabbítás iránti kérelmét.

Ezen túlmenően a Bizottság nem fejtette ki, hogy miért nem állnak fenn a Németország által a WestLB AG szerkezetátalakítása céljából nyújtandó állami támogatásról (C-43/2008 [N 390/08]) szóló, 2009. május 12-i C(2009) 3900 végleges helyesbített bizottsági határozat (a továbbiakban: 2009. május 12-i határozat) 2. cikkének (2) bekezdése szerinti határidő-hosszabbítás feltételei.

2.   Második jogalap: mérlegelési és értékelési hiba

A felperes ezzel kapcsolatban előadja, hogy a Bizottság határidő-hosszabbítást engedélyező diszkrecionális döntése a tényállás téves megállapításából ered. A felperes álláspontja szerint a megtámadott határozat tévesen csak egy, 2011. február 15-ig terjedő határidő-hosszabbítás iránti kérelmet vesz alapul, illetve hallgatólagosan megállapítja, hogy további, ezt meghaladó kérelemről már nem kell döntenie.

A felperes továbbá úgy érvel, hogy a Bizottság nem élt a 2009. május 12-i határozat 2. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten előírt határidő-hosszabbítási lehetőséggel, jóllehet adottak voltak annak feltételei. Ehelyett a Bizottság olyan íratlan sui generis hosszabbítási jogra hivatkozott, amelynek nincs jogi alapja, illetve részletes feltételei egyáltalán nem világosak.

3.   Harmadik jogalap: az arányosság elvének megsértése

A felperes e tekintetben többek között előadja, hogy a Westdeutsche Immobilienbank AG új szerződéseinek 2011. február 15-ét követő megszüntetéséről szóló bizottsági határozat aránytalan hátrányokat okoz.

4.   Negyedik jogalap: az egyenlő bánásmód elvének megsértése

Ezzel kapcsolatban előadja, hogy a Bizottság a pénzügyi válságot érintő más olyan esetekben, amikor pénzügyi intézmények számára jóval nagyobb támogatásokat nyújtottak, jelentősen hosszabb határidőt engedett részesedések, sőt ingatlanfinanszírozó társaságok értékesítésére is.

5.   Ötödik jogalap: az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének és a gondos ügyintézés elvének megsértése

A felperes az ötödik jogalap keretében felhozza, hogy a Bizottság nem jogosult arra, hogy a tagállam által előterjesztett kérelmeket kifejezett szövegükkel, értelmükkel és céljukkal ellentétesen értelmezze és bírálja el.


Top