8.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/87

1.1

Az EGSZB egyetért a közlemény lényegével. Erősíteni fogja a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját, amennyiben a tagállamok az új keret révén nagyobb politikai súlyt helyeznek a szociális védelem modernizációjára és javítására. A szociális dimenzió alapvetően szükséges ahhoz, hogy meg lehessen felelni a globalizáció, illetve az öregedő lakosság által támasztott kihívásoknak. A lisszaboni stratégia különböző célkitűzéseit, azaz a fenntartható gazdasági fejlődést, több és jobb minőségű munkahely megteremtését, valamint a nagyobb társadalmi kohéziót ugyanúgy védelmezni kell, és fenn kell tartani.

1.2

Az Európai Bizottságnak párbeszédet kell kezdeményeznie a tagállamokkal, hogy felhívja azok figyelmét a megfelelő szociálpolitikák fontosságára.

1.3

Annak ellenére, hogy az EGSZB üdvözli a jelen kezdeményezést, megjegyzi, hogy mindig tekintetbe kell venni a három érintett részterület jellegzetességeit, fejlettségük különböző fokát, valamint a tagállamok közötti különbségeket.

1.4

A három átfogó célkitűzés egyike „a kormányzás megerősítése, az átláthatóság és az érdekelt felek jobb bevonása a szakpolitika megtervezésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe”. A szociális partnereket és a szervezett civil társadalom más kulcsfontosságú szereplőit sokkal mélyebben be kell vonni a folyamat minden lényeges aspektusába.

1.5

Az új keret és annak célkitűzései jó alkalmat kínálnak a tagállamok számára, hogy hangsúlyozzák nemzeti reformprogramjaik szociális dimenzióját a konkrét nemzeti prioritások meghatározása és megvalósítása során.

1.6

Az EGSZB-nek folyamatban lévő munkái keretében figyelemmel kellene kísérnie a nyílt koordinációs módszer új keretét, és még a 2007 tavaszán megrendezésre kerülő csúcstalálkozói előtt jelentést kellene készítenie az e téren történt előrelépésekről.

2.1

2003-as első terveinek megfelelően az Európai Bizottság egyszerűsített nyílt koordinációs módszert (NYKM) javasol a szociális védelemre és a társadalmi integrációra. Közös, átfogó célokat irányoz elő és egészít ki konkrét célkitűzésekkel az alábbi három részterület mindegyikére:

2.2

A javaslat célja új keret kialakítása, amelynek révén a NYKM erősebb és átláthatóbb folyamattá válik, és jobban felhasználható a lisszaboni stratégiában. Az eljárásokon és a munka szervezésén (a résztvevők bevonásán, az irányításon, az időbeosztáson, a jelentéskészítésen, az értékelésen, a bevált gyakorlatok cseréjén, az egymástól való tanuláson, a tájékoztatáson) mind-mind javítani kell. Az új keret egy hároméves időszakra (2005–2008) vonatkozik.

2.3

A közös célok alapján 2006 szeptembere előtt a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a szociális védelemre és a társadalmi integrációra vonatkozó nemzeti stratégiáikat oly módon, hogy a programok beépülhessenek a nemzeti reformprogramokba, amelyeket 2006. október 15-én kell ismertetniük.

3.1

Annak érdekében, hogy az EGSZB eleget tehessen konzultatív szerepének, a javaslatot 2005. december 22. előtt közzé kellett volna tenni. Ez a késés meggátolta az EGSZB-t abban, hogy megfelelő módon hozzájáruljon az érintett Miniszterek Tanácsához és a 2006 márciusában megrendezésre kerülő tavaszi csúcstalálkozóhoz.

3.1.1

Az EGSZB már megjegyezte és nehezményezte a más fontos kérdésekkel kapcsolatos konzultációs időszakok rövidségét, mint például az „Integrált iránymutatások a növekedésről és a foglalkoztatásról” (1) című európai bizottsági javaslat esetében.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fontos javaslatoknak az átdolgozott lisszaboni stratégia keretében való elindítása alkalmával a konzultációs folyamat minőségét fenn kell tartani.

3.2

Mindenesetre, mivel a javaslat egy hároméves cikluson alapul, ez a vélemény hozzájárulhat az új kereteknek – mind a tagállamok, mind az Európai Bizottság által végzett – kialakításához és nyomon követéséhez.

3.3

Az EGSZB nemrégiben állást foglalt a lisszaboni stratégia irányítását illetően, valamint egyúttal a nyílt koordinációs módszer megvalósításáról is kifejtette észrevételeit (2). 2003-ban az EGSZB elfogadott egy véleményt az Európai Bizottság racionalizálásra vonatkozó első javaslatáról (3). Emellett kifejtette nézeteit a nyílt koordinációs módszernek a nyugdíjrendszer és az egészségügy terén történő alkalmazásával kapcsolatban (4). Az EGSZB jelenleg is készít véleményeket ehhez kapcsolódó témákban (5).

3.4

Sajnálatunkra a 2005 októberében benyújtott nemzeti reformprogramok közül csak néhány tartalmazott olyan elemeket, amelyek a szociális védelemre és a társadalmi integrációra vonatkoznak. Az érintett szereplőknek jelenleg nemzeti stratégiákat és reformprogramokat kell kidolgozniuk és megvalósítaniuk, a szociális dimenzió figyelembevételének biztosítása érdekében. A jelen véleményt e folyamathoz való hozzájárulásnak kell tekinteni.

3.5

Az EGSZB egyetért a közlemény lényegével. Erősíteni fogja a lisszaboni stratégia szociális dimenzióját, amennyiben a tagállamok az új keret révén nagyobb politikai súlyt helyeznek a szociális védelem modernizációjára és javítására. A szociális dimenzió alapvetően szükséges ahhoz, hogy meg lehessen felelni a globalizáció, illetve az öregedő lakosság által támasztott kihívásoknak. A lisszaboni stratégia különböző célkitűzéseit, azaz a fenntartható gazdasági fejlődést, több és jobb minőségű munkahely megteremtését, valamint a nagyobb társadalmi kohéziót ugyanúgy védelmezni kell, és fenn kell tartani.

3.6

Tekintettel erre a háttérre és az Európai Unió folyamatos aggodalomra okot adó társadalmi szituációjára, az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy küldjenek egyértelmű és pozitív üzenetet a polgároknak a fokozott erőfeszítésekről, hogy megfelelő hangsúlyt kapjon a szociális dimenzió mint a lisszaboni stratégia harmadik pillére.

3.7

Az EGSZB elismeri, hogy a szociális védelmi politikák főként a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Az Európai Bizottságnak azonban párbeszédet kell kezdeményeznie a tagállamokkal, hogy felhívja azok figyelmét a megfelelő szociálpolitikák fontosságára. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy vállalják a politikai felelősséget az előttünk álló feladatok megoldásáért. Hangsúlyozza, hogy az új keretben meghatározott európai célkitűzések megvalósítása attól függ majd, hogy az egyes tagállamok mennyire elhivatottak, illetve mennyiben képesek eleget tenni a társadalmi fejlődés előmozdítására irányuló kötelezettségeiknek egy modernizációs keretben, a szociális védelmet pénzügyileg fenntarthatóvá téve.

3.8

A gazdaságpolitika, a foglalkoztatási stratégiák, valamint a szociális védelem közötti szükségszerű és pozitív kölcsönhatásokat teljes egészében ki kell használni. A szolidaritáson nyugvó ambiciózus szociálpolitikákat produktív tényezőnek kellene tekinteni, amely jótékony hatást gyakorol a növekedésre és foglalkoztatásra is (6). Ugyanakkor a szociálpolitikák fenntartható jellege a gazdaságpolitikák jobb európai szintű koordinációja által támogatott gazdasági növekedéstől függ.

3.9

Annak ellenére, hogy az EGSZB üdvözli a jelen kezdeményezést, megjegyzi, hogy a részterületek összehangolásakor – amelyek közül mindegyik más fejlődési szinten tart – mindig tekintetbe kell venni a három érintett részterület jellegzetességeit, fejlettségük különböző fokát, valamint a tagállamok közötti különbségeket.

Külön figyelembe kell venni a nemzeti politikák európai koordinációs eszközeinek eltérő minőségét. Míg a társadalmi beilleszkedés területén a konkrét iránymutatásokra és célkitűzésekre van szükség – lásd a foglalkoztatási politikával kapcsolatos iránymutatásokat –, a nyugdíjak és az egészségügy terén az európai koordináció még mindig csupán az általános minőségi célkitűzésekre vonatkozó megállapodásokra korlátozódik.

3.10

Mindazonáltal a három részterület fejlesztése és megvalósítása alkalmával a tagállamoknak teljes mértékig élniük kell a köztük fennálló szinergiákkal, mivel ezek igen gyakran fedik át egymást. Az egyik részterületen hozott intézkedés közvetlen hatással lehet a többi részterületre. Az is lényeges, hogy a tagállamok áthidalják a politikai szándék és a tényleges végrehajtás közötti szakadékot.

4.1

A három átfogó célkitűzés egyike „az irányítás, az átláthatóság és az érdekelt felek jobb bevonása a szakpolitika megtervezésébe, végrehajtásába és ellenőrzésébe”.

A civil társadalmi szervezetek szociális partnereinek és más kulcsszereplőinek részvétele még mindig eléggé gyenge. A nyílt koordinációs módszer különböző területeken történő alkalmazása nem hozta meg a várt eredményeket, mivel a tagállamok nem adtak tanúbizonyságot az elfogadott célkitűzések és az intézkedések iránti valódi elkötelezettségről. Így számos nemzeti cselekvési tervben hiányosságok fedezhetők fel, mind a pontos nemzeti stratégiák és célkitűzések meghatározását, mind az érdekelt felek aktív részvételét illetően. Ehelyett a foglalkoztatást és a társadalmi integrációt elősegítő, illetve a más területekkel kapcsolatos nemzeti programokat részben bürokratikus tevékenységi jelentésekké alakították.

4.2

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a szervezett civil társadalom jelentősebb részvétele a folyamat minden egyes fázisában javítani fog a nemzeti cselekvési tervek minőségén. Ez biztosíthatná, hogy a polgárokat foglalkoztató kérdéseket és törekvéseiket figyelembe vegyék a cselekvési tervekben.

4.3

Az Európai Bizottság joggal jegyzi meg, hogy a nyílt koordinációs módszer elősegítheti a szociálpolitika kialakításában való részvételt. A pénzügyileg fenntartható szociális védelem modernizációja érdekében végrehajtott reformokat illetően konszenzust kell kialakítani a szociális partnerekkel és a civil társadalom más szereplőivel. Az EGSZB az összes fázisban támogatja a széleskörű részvételt; a politika kidolgozásától kezdve a megvalósításig és az értékelésig. Mindazonáltal a döntéshozatalban való részvétel nem mentesíti a választott döntéshozókat a társadalmi fejlődés és a szociális védelem magasabb szintjének előmozdítása terén vállalt felelősségüktől.

4.4

Az EGSZB elismeri, hogy a nyílt koordinációs módszer az új keret által érintett három területen eltérően fejlődött. Annak ellenére, hogy még nem kellő mértékben, a nyílt koordinációs módszerben való részvétel jelentősebb volt a társadalmi integráció esetében, mint a nyugdíjak vonatkozásában. A szociális partnerek és más kulcsszereplők részvétele ebben a stratégiában még mindig igen korlátozott maradt. Bár a társadalmi integráció vonatkozásában a nyílt koordinációs módszeren nagyon sürgősen javítani kell, az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az érintett feleket jobban be kell vonni a másik két területen is.

4.5

A nyugdíjakra irányuló nyílt koordinációs módszertől eltérően – amely esetében a részvétel korlátozott volt – az EGSZB megállapította, hogy a kulcsszereplők részvétele a másodlagos nyugdíjakra vonatkozó európai szabályozás kialakításában sokkal magasabb fokú volt. Ez a kontraszt azt mutatja, hogy a nyílt koordinációs módszert vonzóbbá és érdekesebbé kell tenni az összes érintett szereplő számára.

4.6

Az EGSZB azt javasolja, hogy a Szociális Védelmi Bizottság rendszeresebb és szélesebb körű üléseket rendezzen a szociális partnerek és a civil társadalom más megfelelő szervezeteinek képviselőivel, mind európai, mind tagállami szinten. Az EGSZB emellett úgy véli, hogy a kormányzati képviselők a Szociális Védelmi Bizottságnál nagy felelősséggel tartoznak a szociális partnerekkel és országuk civil társadalmának más szereplőivel való konzultációk megszervezése és az ezeken való részvétel terén.

4.7

A lisszaboni stratégia megvalósításával kapcsolatos, folyamatban lévő munkái keretében (7) az EGSZB-nek mind a szociális partnereket és a civil társadalom érintett szervezeteit, mind az összes létező gazdasági és szociális tanácsot be kellene vonnia a nyílt koordináció új keretének nyomon követésébe, illetve a 2007 tavaszán megrendezésre kerülő csúcstalálkozóig elért eredményekről szóló jelentés elkészítésébe. Az EGSZB-nek különösen az irányításra, illetve azokra a területekre kell hangsúlyt helyeznie, ahol a szereplők valódi részvétele hatékonynak bizonyult a nemzeti prioritások meghatározása és megvalósítása során.

5.1

Az új keret – és célkitűzései – a tagállamok számára alkalmat ad arra, hogy hangsúlyozzák nemzeti reformprogramjaik szociális dimenzióját, a lisszaboni stratégia általános célkitűzéseihez kapcsolódó különleges nemzeti prioritások meghatározása és megvalósítása révén, teljes mértékben tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét a tagállamok szempontjából. Az EGSZB ugyanakkor arra ösztönzi a tagállamokat, hogy teljes egészében alkalmazzák az Európai Bizottság által kidolgozott irányvonalakat (12).

5.2

A társadalmi integrációhoz kapcsolódó, „A szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása” részterületen a tagállamok 2006 folyamán új nemzeti cselekvési terveket dolgoznak ki a társadalmi beilleszkedés témájában.

5.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Tanács által 2005 márciusában meghatározott fellépéseket illetően konkrét intézkedésekre van szükség. Az EGSZB emlékeztet arra az uniós célkitűzésre, melynek értelmében a tagállamok döntő lépéseket tesznek a szegénység megszüntetésére 2010-re (13). Ezen túlmenően az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló politikáknak fontos szerepet kell játszaniuk az előttünk álló demográfiai kihívások megszüntetésében.

5.2.2

Az EGSZB véleménye szerint a következő elemekre kell különös hangsúlyt fektetni:

5.3

A nyugdíjakkal kapcsolatos részterületen („megfelelő és fenntartható nyugdíjak”) a nyugdíjakra vonatkozó nemzeti stratégiákat az elmúlt évben ismertették; 2006-ban csak néhány kiigazítás várható.

5.3.1

A prioritást képező kérdések nevezetesen a következőkre vonatkozhatnak:

5.4

Az egészségügyhöz és a hosszú távú ellátáshoz kapcsolódó részterületen („hozzáférhető, jó minőségű és fenntartható egészségügyi ellátás és hosszú távú ellátás biztosítása”): a tagállamok első alkalommal dolgoznak ki nemzeti terveket e téren.

5.4.1

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a jó minőségű és kitűnő technikai normáknak megfelelő egészséggondozásnak mindenki számára elérhetőnek kell lennie. A pénzügyileg fenntartható egészségügyi és hosszú távú ellátás megvalósítása szempontjából a megelőző egészségügyi intézkedések kulcsfontosságú jelentőséggel bírnak.

5.4.2

Az új nemzeti cselekvési tervek prioritást képező témái nevezetesen a következőkre vonatkozhatnak: