8.8.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 185/31

1.1

Az Amszterdami Szerződés 1999-ben lépett hatályba. A szerződés egyik célkitűzése „az Unió fenntartása és fejlesztése a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló olyan térségként, ahol a személyek szabad mozgásának biztosítása a külső határok ellenőrzésére, a menekültügyre, a bevándorlásra, valamint a bűnmegelőzésre és bűnüldözésre vonatkozó megfelelő intézkedésekkel párosul”. (1)

1.2

Ez mérföldkövet jelentő lépés volt, hiszen a migrációs politika az Európai Unió kormányközi együttműködésen alapuló harmadik pilléréből az első pillérbe került át, amelyben a politikák kidolgozásáért az Európai Bizottság felelős. 2004. május 1. egyúttal új fejezet kezdetét jelentette a 25 EU-tagállam migrációs politikája terén, ahogy a tovább bővült a nemzeti politikáról a közösségi politikára való fokozatos áttérés folyamata.

1.3

2005. december 17-én a brit elnökség sikerült elérnie, hogy megállapodás szülessen a 2007-2013 közötti időszak pénzügyi tervével kapcsolatban, amely az Unió következő időszakra vonatkozó pénzügyi kerete. (2)

1.4

Az „uniós polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése” címszó alatt különféle kezdeményezésekre szánt várható ráfordítások (pl. olyan területeken, mint a határvédelem) gondoskodnak a 25 európai uniós tagállam polgárainak biztonságáról. Az említett terület kiadásai az elkövetkezendő nyolc évben várhatóan jelentősen növekedni fognak. Ugyanakkor léteznek kezdeményezések a szociális politikák terén is, mint például az Európai Menekültügyi Alap vagy az Integrációs Alap, amelyek a tagállamok területén élő bevándorlók szolgáltatásellátásának javítását szolgálják.

1.5

A 2003. évi thesszaloniki Európai Tanács szintén hangsúlyozta „annak szükségszerűségét, hogy törvényes eszközöket kell feltárni harmadik ország állampolgárai számára az Unióba történő migráció céljából, számításba véve a tagállamok befogadóképességét.” (3)

1.6

Az ezzel kapcsolatos tanácskozások során, főként az egyes tagállamok befogadóképességének értékelésekor nem csak az államok népességet, területét és gazdasági jelentőségét kell figyelembe venni, hanem a már létező bevándorló népességet és a jelenlegi migrációs áramlásokat is. Ezeket azonban lehetetlen helyesen meghatározni a statisztikai metaadatok (adatgyűjtési szabályok) valamennyi tagállamra kiterjedő harmonizációja nélkül, melynek segítségével biztosítható az egész EU-ra kiterjedő statisztikák belső összhangja.

1.7

A statisztikák harmonizációjának hiánya részben a migráció fogalmának meghatározása közti különbségek eredménye, amely viszont lehet, hogy a bevándorlással kapcsolatos jogszabályok különbségének tudható be. Az adatgyűjtés terén előfordul a szakszerűtlenség és akadnak bizonyos hiányosságok is: ez akadályozza a lépcsőzetes harmonizáció kialakítását és fejlesztését.

1.8

Ezenfelül az illegális bevándorlás és a bejelentetlen munka egyaránt elterjedt és növekvő tendenciát mutat, melynek oka többek között, hogy a legális csatornákon csökkentették a legális bevándorlás lehetőségét. Az ilyen, nem regisztrált bevándorlás olyan terület, melyen a statisztikai mérések nagyobb eséllyel pontatlanok. A statisztikai számítások kiterjedtsége és módszere főként ebben az esetben mutathat eltéréseket az egyes nemzeti statisztikai hivatalok között, ami még fontosabbá teszi a metaadatok egyes tagállamok közötti harmonizációját. Az Egyesült Államokban például az illegális bevándorlók számának alulbecslésével kapcsolatban vita bontakozott ki, melynek témája, hogy a felmérési adatokat helyesbítsék-e a nem regisztrált lakosságról mintavételi technikákkal összegyűjtött adatok felhasználásának segítségével. A mintavételi technikákon kívül egyéb módszerek is alkalmazhatók a statisztikai adatgyűjtés során. Franciaországban például a helyi önkormányzatok is részt vesznek az adatgyűjtésben.

1.9

Az Alkotmánytervezet elismeri, a tagállamoknak jogukban áll, hogy „meghatározzák, a harmadik országok hány olyan állampolgárát engedik be területükre, akik a harmadik országból azzal a szándékkal érkeznek, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként vállaljanak munkát” (4). Az EGSZB úgy véli, hogy ez az alkotmányban szereplő korlátozás nem gátolhatja az Uniót abban, hogy magas szintű jogharmonizációt érjen el a bevándorlók befogadása terén. Az EGSZB hangsúlyozta, hogy szükség van a gazdasági migrációval kapcsolatos aktív uniós politikára, valamint a jogszabályok harmonizációjára (5).

1.10

A bevándorlás jogi keretének továbbfejlesztését részben a demográfiai tények, és a lisszaboni stratégia folytatása indokolják. Az EGSZB szerint „az EU népességének változása és a lisszaboni stratégia alapján szükségesnek tűnik a gazdasági migránsok befogadására vonatkozó aktív intézkedések meghozatala (…). Bár minden ország saját követelményekkel és jellegzetességekkel rendelkezik, mégis minden tagállam közös jellemzője, hogy csatornákat nyit meg a gazdasági migráció számára. (6)”. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak olyan jogszabályokra van szüksége, amelyek legális és átlátható csatornákon keresztül teszik lehetővé a munkaerő bevándorlását. Az EGSZB elismeri, hogy bár itt a migráció gazdasági szempontján van a hangsúly, ez már önmagában is korlátozó megközelítést jelent; egyúttal elismeri, hogy a tagállamoknak aktív intézkedéseket kellene hozniuk a nem gazdasági migránsok tekintetében is.

1.11

A nagy migrációs áramlások az általuk okozott, közszolgáltatásokra nehezedő nyomás miatt, valamint azáltal, hogy befolyásolhatják a munkaerő-piaci feltételeket, alkalmazkodási nehézségeket eredményezhetnek a fogadó országokban. Ezek a következmények a fogadó országok befogadóképességének függvényében eltérhetnek. Annak érdekében, hogy a közvélemény megfelelően tájékozott legyen a migrációs áramlások kihatásaival kapcsolatban, pontos, az összes tagállamban összehangolt statisztikai információkra van szükség. A statisztikai pontosság megléte csillapíthatja az idegengyűlölő tendenciákat is, amelyek a közvélemény részeként jelentkezhetnek, például olyan megnyilvánulások formájában mint „a bevándorlók elveszik a helyiektől a munkát” vagy „elözönlenek bennünket”.

1.12

A megbízható statisztikai információk ezenkívül segítenék egy olyan közösségi jogi keret ösztönzését, amely hozzájárulna a bevándorlók jogainak védelméhez. Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy az adatok téves értelmezését elkerülendő helyezze a hangsúlyt a statisztikai információk pontos egybevetésére és kiértékelésére.

1.13

Mivel a vendégmunkások a munkaerő fontos részét képezik, az uniós szintű munkaerőpiac mobilitására irányuló célkitűzés eléréséhez figyelembe kell venni az EU-n kívülről érkezett vendégmunkások tagállamokon belüli mozgásának és áttelepítésének korlátozásaiból adódó hatásokat. Az említett EU-n belüli áramlások ezen kívül enyhítenék a bevándorlókat fogadó, kisebb befogadóképességgel rendelkező közösségek alkalmazkodási nehézségeit.

1.14

Az EGSZB azt a nézetet képviseli, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának, valamint az egyén emberi méltóságának megőrzése érdekében a személyes adatok statisztikai célból történő gyűjtésének/feldolgozásának minden folyamata vagy/és az ilyen módon gyűjtött személyes adatok bármilyen más hivatalos jellegű felhasználása szigorú védelemre szorul az eljárással kapcsolatos visszaélésekkel, illetve egyéb szabálytalanságokkal szemben.

2.1

Az EU országainak politikai, társadalmi és gazdasági helyzetét, illetve a bevándorlás kérdéséhez való hozzáállását tükröző statisztikai adatok befolyásoló és hozzájáruló tényezői lehetnek az ezekben az országokban hatályos migrációs politika kialakításának, elemzésének és felülvizsgálatának.

2.2

Az uniós tagállamokban élő bevándorlók számszerű és egyéb demográfiai jellemzők alapján történő feltérképezésének kulcsfontosságú elemei a pontos statisztikai adatok. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy e téren hangsúlyozza a pontos statisztikai adatok meglétének szükségességét annak érdekében, hogy a tagállamok felismerjék e tárgykör jelentőségét, és több erőforrást helyezzenek ide.

3.1

Szem előtt kell tartani az említett bevándorlási forgatókönyv jellemzőit. Először is a bevándorlás során a jobb életkörülmények kereséséből adódó kelet-nyugati irány van túlsúlyban. Másodszor az EU-n kívüli országokból egyre több bevándorló érkezik az új uniós tagállamokba, mivel nyilvánvalóan vonzzák őket az említett országoknak az uniós tagságból adódó esetleges előnyei, valamint az a többletlehetőség, hogy ezen országok ugródeszkaként szolgálhatnak a Nyugat felé. A migrációs modellekre vonatkozó statisztikai információk nagy jelentősséggel bírnak a tagállamok számára a múltbéli és jelenlegi migrációs áramlatok elemzésének és a jövőbeli áramlatok előrejelzésének szempontjából; illetve a demográfiai, társadalmi és gazdasági szempontokra gyakorolt hatás és ezek potenciáljának elemzése tekintetében, ami megint csak befolyásolja az e téren kialakított politikákat.

4.1

A legtöbb európai uniós tagállam alapos statisztikákat dolgozott ki a menekültjogért folyamodók származási országával kapcsolatban. A jövőbeni nemzetközi össze-hasonlításokhoz azonban változatlanul nagy szükség lenne koherens tagállamok közötti kritériumokon alapuló, mélyrehatóbb statisztikákra.

4.2

A statisztikák gyűjtésének és összeállításának közös, átfogó keretére vonatkozó rendeletjavaslatra főként azokban az országokban van szükség, amelyekben még egy központi migrációs és menekültügyi adatbázis sem működik, hanem a különböző hatóságok saját adatbázisokat tartanak fenn.

4.3

A statisztikák egyik alapvető szerepe az, hogy befolyásolják a politikák kialakítását és felülvizsgálatát. Amikor például a statisztikákból kiderült, hogy az illegális bevándorlók között gyermekek, magukra hagyott kiskorúak, terhes nők, és fogyatékosok is vannak, ez a „sebezhető csoportok” szabadon bocsátására, és a „magukra hagyott kiskorúakra” irányuló nemzeti politikák kialakításához vezetett. Ezért a statisztikák további differenciálása, melynek segítségével a bevándorlók számán felül további demográfiai és társadalmi-gazdasági információk nyerhetők (ideértve az általuk beszélt nyelvre vonatkozókat), hatással van a politikákra. Ez utóbbi emellett befolyásolhatja a bevándorlók munkaerő-piaci integrációját is.

4.4

A statisztikák precízebb, átfogó vezetése pontosabb előrejelzéseket tesz lehetővé, és ennek megfelelően alapot tud biztosítani például a források jövőbeni megtervezésének. A statisztikák szintén megbízható eszközként szolgálhatnak a források elosztásának támogatásában. Ha az éves statisztikák például azt mutatják, hogy egyre nagyobb számú magára hagyott kiskorú illegális bevándorló lép be az ország területére, forrásokat kell biztosítani, illetve ki kell bővíteni azokat, hogy gondoskodni lehessen az említett csoport megfelelő elhelyezéséről és szolgáltatásokkal való ellátottságukról.

4.5

A statisztikák megfelelő kezelése biztosítja, hogy a nyújtott szolgáltatások összhangban legyenek a szolgáltatásokat igénybe vevők szükségleteivel, és a források tagállamok közötti elosztása igazságosan és arányosan történhessen.

4.6

A 25 tagú EU-ban alkalmazott összes bevándorlási törvény összehasonlító felmérése is egyértelműen hasznos lenne az Európai Bizottság számára a bevándorlási politika jobb uniós szintű összehangolásához. Bár a bevándorlás a bel- és igazságügyi pillérhez tartozik, egyre növekvő nyomás figyelhető meg az európai polgárok részéről – főként azokban az országokban, amelyeket érint ez a humán probléma – abba az irányba, hogy az EU szintjén foglalkozzanak a témával. Egy ilyen felmérés célja a statisztikai harmonizáció megvalósítására irányuló munka lenne, elősegítendő a közösségi bevándorlási politikák koherensebbé válását.

4.7

Az illegális bevándorlók jellemzőire vonatkozó megbízható statisztikai információk és felmérések segítséget nyújtanának az EU tagállamainak az illegális bevándorlás alapvető okainak feltárásában. Az említett adatokhoz tartozhatnának a bevándorlók szociális és gazdasági hátterére, szakképzettségére, elvárásaira, illetve a kivándorlás okaira vonatkozó információk. A felmérések eredményeképpen a bevándorlókkal kapcsolatos információk minősége javulhatna, valamint nekik szóló oktatási és képzési programok szerveződhetnének. A bevándorlók védelmére irányuló politikák kialakítása során elengedhetetlen az olyan statisztikák készítése, mint például a nemzetközi védelem iránti kérelem lehetőségéről tájékoztatott bevándorlók száma, a benyújtott kérelmek száma vagy a különböző státuszok megadásáról, illetve elutasításáról szóló határozatok száma (4. cikk). Az adatok összegyűjtésének és feldolgozásának ellenőrzésével a tagállamok hatósági szerveit kellene megbízni, és azokat ennek érdekében új emberekkel, képesítésekkel és eszközökkel kellene ellátni. Feladatuk tehát az lenne, hogy gondoskodjanak az összegyűjtött személyes adatok bizalmas kezeléséről, és hogy évente jelentést készítsenek a nemzeti parlament részére. Az említett információk és statisztikai adatok egybevetéséhez a tagállamoknak közösen kellene gondoskodniuk olyan professzionális tolmácsok felvételéről, akik képesek a kommunikálni a bevándorlókkal, és ezáltal össze tudják gyűjteni a sikeres felméréshez szükséges valamennyi adatot. Az ilyesfajta adatgyűjtés segíthetné a tagállamokat a megfelelő politikák végrehajtásában. A fent említett programok hozzájárulnak a bevándorlóknak a tagállamok társadalmába történő integrációjához, és – egyéb szempontok mellett – a bevándorlók társadalmi hátterével kapcsolatos adatgyűjtésre is rendelkezésre állnak erőforrások. Az ilyesfajta statisztikai eszközök az olyan intézményeket, mint az Európai Megfigyelőközpont, is segítenék az emberi jogok védelmében.

4.8

Az illegális bevándorlókat fogadó őrzött táborokkal, illetve nyitott központokkal kapcsolatban is szükség van statisztikákra, hogy az Európai Bizottság közös politikát tudjon javasolni ebben a témában.

4.9

A tagállamoknak együtt kellene működniük a bevándorlók – legális és illegális – munkahelyeivel és lakóhelyével kapcsolatos adatok egyeztetését illetően is. Az említett adatok olyan tendenciákról tájékoztatják a 25 tagú EU-t, amelyek segítségével a vendégmunkások életének és körülményeinek javítását célzó programok dolgozhatók ki. A tagállamoknak tehát kötelességük lenne, hogy gondoskodjanak az összegyűjtött személyes adatok bizalmas kezeléséről, az illetékes szerveknek pedig az, hogy évente jelentést készítsenek a nemzeti parlament részére.

4.10

A statisztikákat figyelemfelkeltő kampányok és integrációs kampányok során is fel lehet majd használni. Ezek a – főként a bevándorlók társadalmi hátterére és képzettségére vonatkozó – statisztikai adatok tovább segíthetnek az uniós polgároknak abban, hogy be tudják fogadni ezeket a bevándorlókat. Ezért az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a társadalmi és képzettségi szempontokra vonatkozó adatok fontosságát.

4.11

Szintén kiemelt jelentősége van a bevándorlók ellenőrzésének, őrizetének, kiutasításának és integrációjának tekintetében a fogadó országra eső költségeket tartalmazó statisztikáknak, mivel így az EU 25 tagállama segítséget nyújthatna egyfajta közös pénzalap létrehozásában, illetve a szolidaritáson alapuló közös bevándorlási politika kialakításában. A statisztikák a támogatás szükségszerűségének pontosabb felméréséhez is hozzájárulhatnak.

4.12

Az EGSZB az érkezésre vonatkozó új kritériumok bevezetésére biztatja az Európai Bizottságot, amelyek többek között magukban foglalják a légi, szárazföldi vagy vízi úton történő érkezést, az illegális belépés és tartózkodás megelőzésére (5. cikk), illetve az adatforrások és minőségi normák javítására (9. cikk) vonatkozó, átfogóbb statisztikák létrehozásának érdekében.

5.1

Az utóbbi években illegális bevándorlók tömege érkezett Európába Afrika Szaharától délre eső területeiről és más afrikai országokból. Az illegális bevándorlók, illetve menekültjogért folyamodók gyakran olyan személyek, akik származási országukat többek között vallási, faji vagy politikai üldöztetés, polgárháború, éhínség, szegénység, természeti katasztrófák vagy gazdasági problémák elől menekülve hagyták el. Sokan közülük jelen voltak, amikor családtagjaikat megölték, megkínozták, vagy más atrocitásokat követtek el ellenük, esetleg el is választották őket családtagjaiktól. Az útjuk során szerzett tapasztalatok traumát okoznak az illegális bevándorlóknak, akik emiatt sebezhetővé válnak, és védelemre szorulnak. A kivándorlás indítékairól gyűjtött minőségi statisztikai információk rávilágíthatnak a bevándorlás okaira, elősegítve a menedékjogra és emberkereskedelemre vonatkozó politikák további alakítását és értékelését.

5.2

Az illegális bevándorlókat fogadó országoknak, valamint minden olyan személynek, aki munkája során kapcsolatba kerül velük, be kell tartania a nemzetközi emberi jogokból adódó kötelezettségeket, valamint a bevándorlással és a menekültekkel kapcsolatos nemzeti jogszabályokat, hogy védelmet tudjon nyújtani a bevándorlóknak. A fogadó országok biztonsági erőinek (a hadseregnek és a rendőrségnek) alapvető kötelessége, hogy segítséget nyújtsanak, megtegyék az életmentő intézkedéseket, és a közösségi minimumszabályoknak megfelelően gondoskodjanak a menekültek fogadásáról. Ezen belül, amennyiben szükség van rá, orvosi kezelést biztosítanak, valamint lehetőség szerint megállapítják az illegális bevándorló származási országát és egyéb demográfiai adatait. A bevándorlónak alapvető joga, hogy tájékoztatást kapjon arról, hogyan folyamodhat menedékjogért. A bevándorlók védelmére irányuló politikák kialakítása során elengedhetetlen az olyan statisztikák készítése, amelyek például a nemzetközi védelem iránti kérelmekről tájékoztatott bevándorlók számára, a benyújtott kérelmek számára vagy a különböző státuszok megadásáról, illetve elutasításáról szóló határozatok számára (4. cikk) vonatkoznak.

5.3

A fogadó országoknak be kell tartaniuk a nemzetközi emberi jogokból adódó kötelezettségeket, amelyekért a nemzetközi, illetve regionális egyezmények, nyilatkozatok, vagy szerződések aláírásával vállaltak felelősséget. Az Európai Unió az Acquis egyik legfőbb követelményeként elvárja, hogy a tagállamok tagjai legyenek az 1951-es Menekültügyi Egyezménynek, valamint az 1967-es Az alapvető emberi jogokról és szabadságokról szóló európai egyezménynek (ECHR). Az előbbi egyezmények hátterét adó alapvető dokumentum az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (UNHR), amely magában foglalja a menedékjogért folyamodás jogát is. A Menekültügyi Egyezmény meghatározó elem a nemzetközi emberi jogok keretein belül. Később más egyezmények követték, mint például az 1984-es Kínzás Elleni Egyezmény, vagy a Gyermekjogi Egyezmény. (7) A tagállamoknak figyelembe kell venniük a közösségi irányelveket is, úgymint a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló 2003/9/EK irányelvet (8), a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló 2004/83/EK irányelvet (9) és a menekültstátusz megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól szóló 2005/85/EK irányelvet. (10).

5.4

Lényeges tehát, hogy a fogadó országok tiszteletben tartsák ezeket az egyezményeket annak érdekében, hogy a menedékjogért folyamodók alapvető védelemben részesüljenek és ne küldjék vissza őket, amíg ki nem értékelik menedékjogra vonatkozó kérelmüket, és amíg meg nem állapítják humanitárius, menekült, vagy egyéb státuszukat.

5.5

A 2. cikkben rögzített bevándorlással kapcsolatos meghatározások tagállami alkalmazásainak, illetve a fent említett 4. cikk összehasonlító felmérése (mindkét cikk a fent említett forrásból származik) nagy mértékben hozzájárulna a bevándorlók nemzetközi védelmének biztosításához.