6.3.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 67/63

1.1

A Tanács 2011 áprilisában felkérte az Európai Unió Bizottságát, hogy tisztázza a balti-tengeri régió (a továbbiakban: EUSBSR) és a Duna régió (továbbiakban: EUSDR) stratégiáinak elkészítésére vonatkozó elveket, értékelje az általuk képviselt hozzáadott értéket és 2013 júniusáig számoljon be a Tanácsnak és a Parlamentnek. Az Európai Tanács 2012 decemberében felkérte az Európai Bizottságot, hogy az értékelés eredményének függvényében 2014 végéig terjessze elő az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiát.

1.2

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, az Európai Bizottság felkérése alapján készítette el véleményét, a fentiekben meghatározott keretek között készült, „a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről” szóló jelentésről.

1.3

Az EGSZB jelen véleménye értelemszerűen nem terjedhet ki az atlanti (1) partvidék és a mediterrán (2) térség makroregionális stratégiáinak elkészítésére, az EGSZB által készített javaslatokra.

2.1

Az EGSZB egyetért a jelentésben megfogalmazott legfontosabb megállapításokkal.

2.1.1

A makroregionális, alulról építkezés elve valódi választ adhat a régiókban jelentkező kihívásokra. Az Európa eddigi két makroregionális kísérleténél alkalmazott elvek sikeresnek bizonyultak, azok a társadalmi, gazdasági és területi kohézió és konvergencia megerősítésének hatásos eszközei.

2.1.2

A makroregionális szemléletmód mind politikai, mind környezeti, mind társadalmi-gazdasági értelemben egy jó eszköz lehetne az európai államok/régiók együttműködésnek erősítésére, a nacionalista törekvéseknek a társadalmi megértés, a kölcsönös tisztelet és elfogadás útján törtnő enyhítésére, valamint, az érdekközösségek európai hozzáadott értékének termelése révén az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulásra.

2.1.3

A makroregionális stratégiák jó eszközök lehetnek a kommunikációs hiányosságok leküzdésére, a lakosság tájékoztatására. Szükségszerű a már folyamatban lévő programok, projektek jobb megismertetése az érintett településekben, térségekben élők, és a gazdasági szervezetek számára.

2.1.4

Az európai politika új színfoltja a makroregionális egyenrangú együttműködés, melynek első sikereit jól példázza a két makrorégióban kialakulóban lévő stratégiai közös gondolkodás, a létrejött intézményi kapcsolatok, a kreatívabb tervezés. A kialakított új projektek, kezdeményezések, a közös fellépés „érzésén” túlmutató sikerek igazolják a régiókban összefogó társadalmi és gazdasági szereplők erőfeszítéseit.

2.1.5

Az EGSZB egyetért a jelentésben szereplő legfontosabb tanulságokkal:

2.2

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a makroregionális együttműködés része az EU-beli demokrácia megerősítésének, az „alulról” jövő kezdeményezések erősítésének. Pozitív katalizátorról van szó, amely védi és kiteljesíti az EU alapértékeit.

2.3

Az EGSZB elismeri a jelentés módszertanában megmutatkozó alaposságot, a széleskörű felmérés indokoltságát, különös tekintettel a makroregionális stratégiák elemzésének még kiérleletlen módszertanára és az egyedi statisztikai mérőszámok hiányára.

2.4

Az EGSZB üdvözli a Tanács 2012. júniusi következtetéseiben megfogalmazottakat, miszerint az uniós belső piac és a versenyképesség kiteljesítésére kell törekedni. Sajnálatos, hogy az általános elveken túl – integráció, koordináció, együttműködés, többszintű kormányzás, partnerség – a Tanács érdemi többleteszközökkel nem járul hozzá a makroregionális stratégiák megvalósításához.

2.5

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a szakértői felmérés szerint a fő probléma, hogy a decentralizált politikai akarat és a finanszírozás között nincs összhang.

2.6

A fenntarthatóság (lásd: „kék” és zöld növekedés) és az infrastruktúra-fejlesztés előtérbe kerülése természetes következménye a makroregionális gondolkodásnak. Ez európai hozzáadott értéket termel.

2.7

Az „európai hozzáadott érték” bővítése közvetlenül, rövidebb távon azonban a gazdasági tevékenységektől várható, a GDP és a foglalkoztatás növekedésén keresztül.

2.8

Az EGSZB megítélése szerint a „3 nem” már elavult: a 2014–2020-as középtávú pénzügyi keretből van forrás, a lebonyolítást segítő igazgatási intézményrendszer kiépülőben van, a közös stratégiai keret a szükséges szabályozást tartalmazza. Az innováció erősítése, a kkv-k támogatása, a hálózatosodás, a foglalkoztatás bővítése érdekében, nagyobb megértést kellene tanúsítani a makroregionális stratégiák „három igenre” történő változtatásának támogatáspolitikai megítélésében.

2.9

A 2014–2020 közötti európai programozási időszakban a makroregionális stratégiának elsőbbséget kell élveznie, és a területi együttműködés „új” modelljét integrálni kell a partnerségi megállapodásba és az operatív programokba (ERFA, ESZA, EMVA, ETHA), külön hangsúlyt helyezve a „közösségvezérelt makroregionális fejlesztés” koncepciójára, amely a következő sajátosságokkal rendelkezik:

2.10

A közösségvezérelt makroregionális fejlesztés

2.11

Az EGSZB fontolóra veszi, hogy önálló kezdeményezésként átfogó elemzést készít a makroregionális stratégiák Európa jövőjében betöltött jelentőségéről, és javaslatot fogalmaz meg arról, hogy miként kell kiigazítani ezeket a stratégiákat az egységes európai fejlesztési gyakorlat megvalósítása érdekében.

3.1

A jelentés megállapítja, hogy mind az EUSBSR, mind az EUSDR végrehajtásáról szóló beszámolók szerint a makroregionális stratégiák új projektek kidolgozását tették lehetővé, és meggyorsították a már meglévő, több országot érintő projektek megvalósítását. A stratégiák elősegítették a hálózatépítést és közös kezdeményezéseket is elindítottak az adott régiókban. A „zászlóshajó” projektek kiváló húzó elemei,és egyúttal mintaprojektjei lehetnek a makrorégióknak.

3.1.1

Az EUSBSR mint a példát adó első makroregionális stratégia a három fő célkitűzéssel és a 15 prioritással már az első lépések megtételekor nagy biztonsággal határolta le azokat a területeket, amelyek a régión belüli együttműködés fő célpontjai lehetnek és egyúttal az európai szakpolitikák, horizontális politikák érvényesítésének is jó eszközeivé válhatnak.

3.1.2

A tengergazdálkodási ágazat fejlesztése, a regionális kapcsolatok erősítése, a befektetés az ember jövőjébe és a gazdasági növekedésbe azok a célterületek, amelyek már eddig is hasznosan hozzájárultak további makrorégiók fejlesztési elképzeléseihez.

3.2

Az EUSDR mint a második elfogadott makroregionális stratégia a maga négy fő célkitűzésével és 11 prioritásával egyrészt jól koncentrálta, másrészt tovább gazdagította a regionális gondolkodást és a közös fellépések területeit.

3.2.1

Hasonlóan az EUSBSR tématerületeihez, dominálnak a környezeti és infrastrukturális prioritások (régiók összekötése, a környezet védelme, a régiók megerősítése), de a gazdasági-társadalmi jólét erősítésére vonatkozó javaslatok, projektek tükrözik az EU 2020 stratégiájának történő megfelelés politikai szándékait.

3.3

Az EGSZB több tanulmányában egyetért az Unió azon törekvésével, hogy a rendelkezésre álló forrásokat a lehető leghatékonyabban és -hatásosabban kell felhasználni. Ennek érdekében szükséges az eszközök összehangolása, a közös fellépések megerősítése. Természetes követelmény a „külső” források bevonása. A makroregionális kezdeményezések e téren is hoztak új eredményeket. (Ilyen a baden-württembergi példa, vagy a kockázati tőke koordinációja a jelentésben.)

3.4

Mind a vizsgált két stratégia, mind az EGSZB eddigi saját kezdeményezésű véleményei, különösen a mediterrán térség és az atlanti partvidék makroregionális stratégiái, feltárták a nem uniós országokkal történő politikai, gazdasági együttműködés jelentőségét, felhívták a figyelmet számos biztonságpolitikai kockázat csökkentésének lehetőségére, a szabálytalan bevándorlás problémáinak kezelésére, stb.

3.5

Az EGSZB nyomatékosan felhívja a figyelmet a készülő és egyeztetés alatt álló partnerségi szerződések kiemelt fontosságára. Meg kell követelni a makroregionális összefüggések megjelenítését, a megfelelő koordinált egyeztetést a társadalmi partnerekkel, az egyes operatív programokban szereplő javaslatok, és projektek „horizontális”, országok és régiók közötti egyeztetését és azokban a társadalmi, gazdasági és civil szféra aktív részvételét.

4.1

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy szükséges és lehetséges az elfogadott elvek további bővítése és elmélyítése.

4.2

Hiba lenne a makrorégiókat pusztán földrajzi jelenségként kezelni, figyelembe kell venni a komplex társadalmi, gazdasági, történelmi összefüggéseket.

4.3

A „közös kihívások”, valamint a „megerősített együttműködés” kohéziós célú megfogalmazása csökkenti a makrorégió határain túlnyúló funkcionális értelmezés lehetőségét, és visszahatását az összeurópai fejlődési és kohéziós folyamatokra.

4.4

Nem lett definiálva a makrorégiókkal kapcsolatban az „európai hozzáadott érték” fogalma a jelentésben. Az EGSZB véleménye szerint a hozzáadott érték makroregionális stratégiák esetében sem lehet más, mint olyan értékek megjelenítése, amelyek az egyes régiók/tagállamok önálló cselekedetei által nem, vagy csak nagyobb befektetések árán, vagy kisebb hatékonysággal jönnének létre.

4.5

Annak idején a „három nem” elvének kimondása érthető volt, de most, amikor a fellendülés még gyenge és erősítésre szorul, már egyértelműen az összeurópai hozzáadott értékről történő lemondást valószínűsíti.

4.6

A makroregionális stratégiák jelenlegi állapotában olyan európai álláspont érvényesül, hogy az egyes régiókban rendelkezésre álló eszközök, források nagyobb hatékonysággal érvényesülhetnek megfelelő kooperáció és koordináció esetén a részt vevő tagállamok, régiók területén (az Európai Bizottság visszahúzódó magatartása mellett). Ez növeli a makroregionális szinten képzett, európai hozzáadott értéket.

4.7

Az EGSZB véleményei szerint valószínűsíthető, hogy a makroregionális szinten kitermelhető összeurópai szintű hozzáadott érték jelentősen növekedne többleteszközök, a jogi és intézményi kapacitás bővítésével, és többlet források felvonultatása eredményeként.

4.8

Ha az Európai Unió 2020-ig tartó fejlesztési elképzeléseit és bizonyos összeurópai érdekű javaslatait értékeljük, mint pl. a „Connecting Europe” célkitűzése és elkülönített pénzügyi alapjai, akkor valamennyi, az európai források felhasználásával létrejött beruházás, fejlesztés esetén minden szinten számon kell kérni „hozzáadott értéket”.

4.9

Az ilyen eszközök makroregionális szint ű bővítése elengedhetetlen feltétele az EU 2020 stratégia érvényesülésének.

4.10

Az EGSZB véleménye szerint a politikai, intézményi, jogi és pénzügyi keretek bővítése az „európai hozzáadott érték” számonkérése mellett:

4.11

Az EGSZB véleménye szerint, a politikai és fejlesztés orientált kormányzás megerősödése a makroregionális stratégiák hatásterületein jelentős európai „hozzáadott értékkel” bír, és feltételezni lehet, hogy az Európai Unió eddigi történetét átható, pulzáló növekvő/csökkenő politikai feszültség a föderalisták és a „nacionalisták” között kiegyenlíthető egy közbenső koordinációs és kooperációs szint megerősítésével.

4.12

Az EGSZB megítélése szerint lehetséges a makrorégiók olyan funkcionális értelmezése, ahol a határain túlnyúló európai érdekű fejlesztések, egyéb intézkedések újszerű hálózatokkal erősítik az Unió növekedését, és egyúttal a kohézióját.

4.13

Az EGSZB javasolja, hogy politikai szintű előrelépés történjen a makrorégiók kezelésében; elvi alapon a Tanács mondja ki az „alulról” jövő megalapozott kezdeményezések támogatását, s az összes intézmény „oldalról” és „felülről” jövő segítségét. Az eddigi tanulságok alapján leginkább általánosíthatóan szóba jöhető területek (funkciók):

4.14

A makroregionális stratégiák kiváló eszközei lehetnek a határokon átnyúló városi együttműködéseknek, a technológiai központok további hálózatosodásának, az innováció gyorsabb terjedésének.

4.15

Ezek többsége olyan terület, ahol elsősorban alulról jövő integrációs kezdeményezések indokoltak, jelentősen nevekedhet a nemzeti Gazdasági és Szociális Tanácsok szerepe. A jelentés nem tartalmazza a gazdasági és társadalmi szektorok részvételének, az egyeztetéseknek a fontosságát.

5.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a makroregionális stratégiában résztvevőknek azt mint kormányuk horizontális felelősségét kell kezelniük.

5.2

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az adminisztratív jellegű tevékenységeket a minimálisra kell szorítani, és a nyilvánosság bevonására az Európai Bizottságnak új módszereket kell kidolgoznia és javasolnia, mint például: az e-demokrácia eszközei. A részvétel fokozása elengedhetetlen mind az előkészítés, mind a végrehajtás területén.

5.3

Helyes az az elv, hogy az egyes partnerségi megállapodásokban és az operatív programokban a makroregionális célkitűzéseknek érvényesülniük kell.

5.4

Az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a meglévő programozási eszközök jó gyakorlatának alkalmazását a még előkészítés alatt álló, vitatott régiók esetében is.

5.5

Az EGSZB véleménye szerint minden az igazgatás területén jelentkező kapacitáshiány megszüntetése csak az erőforrások hatékony felhasználásának elősegítése érdekében, igazolhatón lehetséges.

5.6

Az EGSZB szükségszerű elvnek tartja a reális mérőszámok, mutatók bevezetését az előrehaladás monitorozása érdekében, de ehhez, különösen a hozzáadottérték-mutató kimunkálásához, annak többszintes jellegénél fogva elengedhetetlen az Európai Bizottság és más európai intézmények aktív részvétele.

5.7

Az eddig sikeresen kialakított, „alulról építkezés” gyakorlatának erősítésével az EGSZB egyetért, de kívánatosnak tartja a gazdasági, környezeti, társadalmi, települési partnerek intenzívebb bevonását és az újonnan formálódó makrorégiókkal történő „horizontális” kapcsolatépítést.

5.8

Az EGSZB véleménye szerint a stratégiák igazgatási rendszereinek kialakítását fel kell gyorsítani és az egyediségek megőrzése mellett azok kiterjesztésére kell törekedni.

5.9

Az EGSZB javasolja megfontolni, hogy a vezetés új formáinak kidolgozásánál, az Európai Bizottság támogasson olyan alternatívát is, amely az Európai Unió területén egy „középszintű”, makroregionális, fejlesztésorientált vezetést eredményezhetne.

5.10

A makroregionális kezdeményezéseknek alapvetően két dimenziója van, a nemzeteken átnyúló és az európai szintű. Az EGSZB véleménye szerint eddig kizárólag az egyes országok közötti kooperatív és koordinatív együttműködés volt a célkeresztben. Az a nagyon üdvözlendő törekvés, hogy a közös fellépéseknek legyen európai dimenziója és ezáltal európai hozzáadott értéket is produkáljanak, a jelentés egyik legfontosabb megállapítása.

5.11

Az EGSZB véleménye szerint az európai dimenzióval rendelkező makroregionális fellépések, ha megfelelő támogatással rendelkeznek, alkalmassá válhatnak az Unió politikai hitelességének megerősítésére, a társadalmi részvétel erősítésével egy újfajta fejlesztési gyakorlat kialakítására.

5.12

Ismét felvetődik a kérdés, hogy a politikai vállalások, amelyek az Unió szintjén történnek, és helyi szinten kell őket kiteljesíteni, nem egészítendők-e ki olyan makroregionális vállalásokkal, amelyeket összeurópai szinten kellene megvalósítani. A „megerősített együttműködésre” történő hivatkozás erre is utalhat!

5.13

Az Európai Bizottság helyesen állapítja meg, hogy a makroregionális és tengermedence-stratégiai megközelítések hasonló törekvésekre adnak választ, de a pont jól tükrözi a Bizottságon belüli megosztottságot, a stratégiák részelemekre bontásának veszélyeit. Nem lehetséges „tengerstratégiai” elemeket makroregionálisként feltüntetni anélkül, hogy a tenger-/óceánpartok infrastrukturális, urbanizációs, termelési, humán stb. összetevői ne lennének, lehetnének összekapcsolva a tengeri/óceáni kapacitások, veszélyek, termelési és védelmi jelentőségű feladataival.

5.14

A jelentésnek azok a megállapításai, amelyek szerint is további lehetőségek vannak feltáratlanul, feltétlenül elfogadandó. Az a vélemény viszont, hogy a további bővülés, a cselekvések erősítése „a Bizottság szerepvállalása nélkül, vagy kizárólag egy transznacionális programra alapozva” lehetséges, nem elfogadható.

5.14.1

Ez az értékelés egyetlen olyan pontja, amelyik explicite kimondja, hogy az Európai Bizottság nem akar részt/szerepet vállalni a makroregionális stratégiák kidolgozásában, végrehajtásában, bármennyire is sokféle paradigmát lát kifejthetőnek, megvalósíthatónak! Arra nincs válasz, melyek azok!

5.15

Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság továbbra is vállaljon központi szerepet a makroregionális stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában. Az EGSZB kéri továbbá, hogy a Tanács biztosítsa az Európai Bizottság számára azokat az eszközöket és forrásokat, amelyek e szerep megfelelő betöltéséhez szükségesek.

5.16

A transznacionális program fogalma arra utal, hogy az európai hozzáadott értékkel rendelkező programok elnyerhetnek bizonyos támogatást, bár azok is a három „nem” keretei között. Ilyenek például: környezetvédelmi előírások jobb teljesítése, a „megnövelt” célzott beruházások az uniós összekapcsoltság területén”, vagy – az innovációs „kritikus” tömeg.

5.17

Egyetlen üzenet sincs megfogalmazva az európai hozzáadott érték kitermelésének mikéntjére, értékelésére, az eredmény hasznosításának formájára és további ösztönzésére vonatkozóan.

5.18

A „Következtetések” által meglepően röviden összefoglaltak az EGSZB véleménye szerint jelentősen kiegészítendők a címben megfogalmazott igénynek megfelelően. Természetesen a „vezetés” kérdése jelentős, mert az Európai Uniónak végre döntenie kell a vezetés általános kérdéseiben.

5.19

A makroregionális szemléletmód mind politikai, mind környezeti, mind társadalmi-gazdasági értelemben egy jó eszköz lehetne az európai államok/régiók együttműködésnek erősítésére, a nacionalista törekvéseknek a társadalmi megértés, a kölcsönös tisztelet és elfogadás útján törtnő enyhítésére, valamint, az érdekközösségek európai hozzáadott értékének termelése révén az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósításához való hozzájárulásra.

5.20

A makroregionális stratégiák jó eszközök lehetnek a kommunikációs hiányosságok leküzdésére, a lakosság tájékoztatására. Szükségszerű a már folyamatban lévő programok, projektek jobb megismertetése az érintett településekben, térségekben élők, és a gazdasági szervezetek számára.