Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) – Élelmiszer- és takarmánybiztonság az EU-ban

FŐBB PONTOK

• Nem hozható forgalomba egészségre veszélyes vagy emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszer. Az alábbi tényezőket kell figyelembe venni:
  • az élelmiszer fogyasztók általi felhasználásának szokásos feltételei;
  • a fogyasztókkal közölt információk;
  • a rövid és hosszú távú egészségügyi hatások;
  • halmozottan toxikus hatások;
  • a fogyasztók egy bizonyos kategóriájának élelmiszer-érzékenysége abban az esetben, ha az élelmiszert ennek a fogyasztói csoportnak szánják.
• Abban az esetben, ha egy nem biztonságos élelmiszer vagy takarmány része egy azonos élelmiszerekből, illetve takarmányokból álló tételnek, abból kell kiindulni, hogy a tétel többi része sem biztonságos.
• Az élelmiszerjog az élelmiszerlánc valamennyi szakaszára alkalmazandó, a termeléstől, a feldolgozástól, a szállítástól és a forgalmazástól kezdve egészen a fogyasztóhoz jutásig. Az élelmiszer-vállalkozások kötelesek:
  • biztosítani az élelmiszerek, a takarmányok és az élelmiszer-termelés céljára tartott állatok nyomon követhetőségét a termelés és a forgalmazás valamennyi szakaszában;
  • azonnal kivonni a piacról vagy a fogyasztókhoz már leszállított termékek esetében visszahívni az egészségre ártalmasnak minősülő élelmiszereket vagy takarmányokat;
  • tájékoztatni a megfelelő hatóságokat és szükség esetén a fogyasztókat.
• Az EFSA tudományos és szakmai segítséget nyújt az Európai Bizottság és az uniós országok számára minden, az élelmiszer-biztonságra hatással levő területen. További feladata a kockázatértékelések koordinálása, a kialakuló kockázatok azonosítása és a válságkezeléssel kapcsolatos tanácsadás.
• Ha valamilyen egészségügyi kockázatelemzést követően egy kockázat fennállását határozzák meg, az uniós országok és a Bizottság – az egészség magas szintű védelme mellett – ideiglenes elővigyázatossági intézkedéseket fogadhatnak el.
• Az uniós országokat, a Bizottságot és az EFSA-t tömörítő sürgősségi riasztórendszer (RASFF) az alábbiakra vonatkozó információk cseréjét teszi lehetővé:
  • a forgalmazás korlátozását vagy a piacról történő kivonást célzó intézkedések;
  • az élelmiszerek vagy takarmányok forgalomba hozatalának vagy végső felhasználásának megakadályozására, korlátozására vagy meghatározott feltételekhez kötésére tett intézkedések;
  • behozott élelmiszertétel visszafordítása.
• Szükség esetén a lakosság felé is nyilvánosságra kell hozni ezeket az információkat.
• Amennyiben valamely élelmiszer vagy takarmány súlyos és elkerülhetetlen kockázatot jelent az egészségre vagy a környezetre nézve, a Bizottság vészhelyzeti védelmi intézkedései a termék kereskedelmének vagy behozatalának a felfüggesztését is magukban foglalhatják. Az uniós országok maguk is hozhatnak hasonló intézkedéseket, amennyiben a Bizottság elmulasztja azt.
• A Bizottság az EFSA-val és az uniós országokkal együttműködve elkészít egy általános válságkezelési tervet az olyan helyzetekre, amelyekben a standard védintézkedések nem elegendőek. Ilyen esetben a Bizottságnak haladéktalanul válságkezelő egységet kell létrehoznia az emberi egészség védelmével kapcsolatos lehetőségek meghatározására.
• Az EU a csalárd vagy megtévesztő gyakorlatoknak az élelmiszer-kereskedelemben való alkalmazásával – így például az élelmiszerek hamisításával (például lóhús a marhahústermékekben) – szemben is védelmet kíván nyújtani a fogyasztóknak, továbbá lehetővé kívánja tenni, hogy megalapozott döntést hozhassanak az élelmiszerek kiválasztásakor.

Az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról szóló (EU) 2019/1381 rendelet főként a 178/2002/EK rendeletet módosítja. A rendelet céljai a következők:

• Nagyobb átláthatóságot biztosítson: A nyilvánosság automatikusan hozzáférhet minden olyan tanulmányhoz és információhoz, amelyet az EFSA-hoz intézett kérések alátámasztására benyújtottak, pl. minden olyan tanulmányhoz, amely alátámasztja egy élelmiszer-vállalkozó engedélykérelmét, a kockázatértékelési folyamat korai szakaszában. A kellően indokolt bizalmas információkat nem hozzák nyilvánosságra. E benyújtott tanulmányokról az érdekelt felekkel és a nyilvánossággal is konzultációt folytatnak. A kapott visszajelzés lehetővé teszi az EFSA számára, hogy a lehető legszélesebb körű bizonyítékokhoz férjen hozzá, mielőtt tudományos szakvéleményét kiadná.
• Növelje a benyújtott tudományos tanulmányok függetlenségét és megbízhatóságát: Az EFSA-t a benyújtás előtti szakaszban értesítik az összes tanulmányról, amikor azokat megrendelik egy jövőbeli kérelmezési eljárás céljából. Ez garantálja, hogy az engedélyeket kérelmező társaságok benyújtsák az összes releváns információt, és ne tartsák vissza a kedvezőtlen tanulmányokat. Az EFSA általános tanácsadást is nyújt a kérelmezőknek – különösen a kis- és középvállalkozásoknak – a dokumentáció benyújtása előtt. A Bizottság felkérheti az EFSA-t, hogy kivételes körülmények – súlyos vitás kérdések vagy egymásnak ellentmondó eredmények – esetén további tanulmányokat rendeljen meg ellenőrzési célokból. A Bizottság tényfeltáró missziókat is végrehajt annak ellenőrzésére, hogy a laboratóriumok megfelelnek-e az EFSA-hoz benyújtott tanulmányok megvalósítására alkalmazandó standardoknak. A tényfeltáró missziók eredményét áttekintő jelentésben mutatják be.
• Erősítse az irányítást és a tudományos együttműködést: Az uniós tagállamokat, a civil társadalmat és az Európai Parlamentet is bevonják az EFSA irányításába azáltal, hogy megfelelően képviseltetik magukat az igazgatótanácsban. Az uniós tagállamok ösztönözni fogják azt, hogy az EFSA tudományos kapacitása fejlődjön, például közös projektek és a bevált gyakorlatok megosztása révén, és promóciós tevékenységeket végeznek annak biztosítása érdekében, hogy az EFSA munkájához a legjobb független szakértőket vegyék fel.
• Fejlessze az átfogó kockázatkommunikációt: egy általános tervet hagynak jóvá a kockázatkommunikációra vonatkozóan egy végrehajtási jogi aktus útján, amely biztosítja az átfogó kockázatkommunikációs keretrendszert az egész kockázatelemzési folyamat során, az összes érdekelt fél közötti nyílt párbeszéddel kombinálva.