9.10.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 274/4

a)

Összeegyeztethető-e az 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelv (1) mellékletében foglalt, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának értelmével és céljával, hogy ha annak jogi vizsgálata során, hogy egyedi esetekben egy határozott idejű megújításról szóló szerződés indokolható-e a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontja értelmében vett objektív okokkal, kizárólag az e megújításról szóló szerződés megkötésének időpontjában fennálló körülményeket veszik figyelembe, tekintet nélkül arra, hogy hány határozott idejű szerződés előzte meg ezt a szerződést, vagy

b)

megköveteli-e a keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontja a) alpontjának a visszaélésszerű lánc-munkaszerződések megakadályozásában rejlő értelme és célja, hogy annál szigorúbb feltételeket támasszanak az „objektív okkal” szemben, minél több egymást követő határozott idejű munkaszerződés előzte meg a jelen vizsgálat tárgyát képező szerződést, illetve minél hosszabb volt az az időszak, amely alatt az érintett munkavállalót előzőleg több egymást követő határozott idejű szerződés alapján foglalkoztatták?

a)

Összhangban áll-e a második kérdésben említett, határozott időtartamra vonatkozó rendelkezés (jelen esetben a TzBfG 14. §-a (1) bekezdése második mondatának 7. pontja) a keretmegállapodással akkor, ha az a költségvetési jogi szabály, amelyre a TzBfG 14. §-a (1) bekezdése második mondatának 7. pontja hivatkozik, kellő pontossággal meghatározza a határozott idő kikötésének célját, amely elsősorban a szóban forgó tevékenységtől és gyakorlásának feltételeitől függ (lásd a Bíróság C-212/04. sz. Adelener-ügyben 2006. július 4-én hozott ítélete összefoglalásának 2. pontját)?

b)

Ilyen kellően pontos célnak tekinthető-e az, ha a költségvetési törvény — mint jelen esetben a 2004/05. HG NRW (Nordrhein-Westfalen tartomány 2004/05-ös évre vonatkozó költségvetési törvénye) 7. §-ának (3) bekezdése — pusztán azt rögzíti, hogy a költségvetési forrásokat a „kisegítő munkaerőként” végzett határozott idejű tevékenységre kell fordítani?

c)

Arra az esetre is vonatkozik-e ez, ha a „kisegítő munkaerő” által végzett tevékenység alatt ebben az értelemben nem csak azt a tevékenységet kell érteni, amelyet vagy az átmenetileg megnövekedett munkamennyiség ellátására fordítanak, vagy amellyel az átmenetileg kieső állandó munkaerő-állományt helyettesítik, hanem a „kisegítő munkaerő” fogalmát már az az eset is kimeríti, amikor a munkavállalót abból a költségvetési forrásból díjazzák, amely az ugyanazon a munkahelyen dolgozó állandó munkaerő-állomány átmeneti kiesésével szabadult fel, jóllehet a „kisegítő munkaerő” a munkáltató folyamatosan jelentkező tartós szükségletét kielégítő és a kieső állandó munkaerő-állomány tevékenységével tartalmi kapcsolatban nem álló tevékenységet végez, vagy

d)

a „kisegítő munkaerő” fogalmának a harmadik kérdés c) pontjában foglalt kérdésben ismertetett értelmezése ellentmond a határozott idejű munkaszerződésekről szóló keretmegállapodás visszaélésszerű lánc-munkaszerződések megakadályozásában rejlő értelmének és céljának, illetve az Angelidaki-ügyben felállított azon alapelvnek (a Bíróság C-378/07-C-380/07. sz. egyesített ügyekben 2009. április 23-án hozott ítélete összefoglalásának 2. pontja), mely szerint a határozott idejű munkaszerződésekről szóló keretmegállapodás 5. szakasza 1. pontjának a) alpontjával ellentétes, ha valamely nemzeti szabályozást oly módon alkalmaznak, „hogy a közszektorban az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések megújítása az említett szakasz értelmében vett »objektív okokkal« igazoltnak tekintendő csupán azért, mert e szerződések olyan jogi rendelkezéseken alapulnak, amelyek megengedik azok megújítását bizonyos átmeneti szükségletek kielégítése céljából, valójában azonban az említett szükségletek állandóak és tartósak”?