Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62009CN0477

    C-477/09. sz. ügy: A Cour de cassation (Franciaország) által 2009. november 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Charles Defossez kontra Christian Wiart, a Sotimon SARL megbízott felszámolója, Office national de l'emploi, CGEA de Lille

    HL C 37., 2010.2.13, p. 18–19 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    13.2.2010   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 37/18


    A Cour de cassation (Franciaország) által 2009. november 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Charles Defossez kontra Christian Wiart, a Sotimon SARL megbízott felszámolója, Office national de l'emploi, CGEA de Lille

    (C-477/09. sz. ügy)

    2010/C 37/19

    Az eljárás nyelve: francia

    A kérdést előterjesztő bíróság

    Cour de cassation

    Az alapeljárás felei

    Felperes: Charles Defossez

    Alperes: Christian Wiart, a Sotimon SARL megbízott felszámolójaként eljárva, Office national de l'emploi, CGEA de Lille

    Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

    A 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (1) módosított, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv (2) 8a. cikke, amelynek (1) bekezdése szerint, ha a legalább két tagállam területén tevékenykedő vállalkozás fizetésképtelenné válik, akkor a munkavállalók fennálló követeléseinek teljesítéséért annak a tagállamnak az intézete felelős, amelynek területén az érintett munkavállalók rendszerint dolgoztak vagy dolgoznak, (2) bekezdése szerint pedig a munkavállalók jogainak mértékét az illetékes garanciaintézetre vonatkozó jog határozza meg, akként értelmezendő-e, mint amely az összes többi intézet kizárásával kijelöli az illetékes intézetet, vagy — tekintettel az irányelv célkitűzésére, amely a szabad mozgáshoz való jogukkal élő munkavállalók jogainak egységesítése, és tekintettel ugyanezen irányelv a 9. cikke első bekezdésére, amely szerint az irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be — akként értelmezendő-e, hogy az nem fosztja meg a munkavállalót attól a jogától, hogy az ezen intézmény által nyújtott garancia helyett továbbra is igénybe vegye az azon intézmény által nyújtott kedvezőbb garanciát, amelynél munkáltatója a nemzeti jog szerint biztosítva van és hozzájárulást fizet?


    (1)  HL L 270., 10. o. (magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 261. o.).

    (2)  HL L 283., 23. o. (magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 217. o.).


    Top