Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára. A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret

(COM(2018) 321 final)

Javaslat tanácsi rendeletre a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről

(COM(2018) 322 final/2 – 2018/0166 (APP))

Javaslat tanácsi határozatra az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről

(COM(2018) 325 final – 2018/0135 (CNS))

Javaslat tanácsi rendeletre a közös összevont társaságiadó-alapon, az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren és az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékon alapuló saját források rendelkezésre bocsátásának módszereiről és eljárásáról, valamint a készpénzigények teljesítését célzó intézkedésekről

(COM(2018) 326 final – 2018/0131 (NLE))

Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedések megállapításáról

(COM(2018) 327 final – 2018/0132 (APP))

Javaslat tanácsi rendeletre a hozzáadottérték-adóból származó saját források beszedésének végleges egységes rendszeréről szóló 1553/89/EGK, Euratom tanácsi rendelet módosításáról

(COM(2018) 328 final – 2018/0133 (NLE))

(2018/C 440/18)

Előadó:

Javier DOZ ORRIT

Felkérés:	Európai Bizottság, 2018.6.18. az Európai Unió Tanácsa, 2018.7.25. és 2018.9.5.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.9.7.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.9.19.
Plenáris ülés száma:	537.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	140/3/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB elismeri azoknak a programoknak a magas európai hozzáadott értékét, amelyekre az Európai Bizottságnak a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslata a fő kiadásnövekedéseket összpontosítja. Ugyanakkor az EGSZB-nek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy ezekre a növekedésekre a kohéziós politikára szánt források és a közös agrárpolitikára (KAP) szánt források komoly (-10 %-os, illetve - 15 %-os) csökkentése árán kell-e sort keríteni – az uniós költségvetés csökkentését célzó erőfeszítések miatt, melyek következtében a jelenlegi, az EU27 bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 1,16 %-át kitevő költségvetés a GNI mindössze 1,11 %-ára csökken a 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretben.

1.2.

Az Unió jelentős kihívásokkal áll szemben – ilyen többek között a válság negatív társadalmi és politikai következményeinek leküzdése, valamint a geopolitikai bizonytalanságból és a gazdasági nacionalizmusból eredő külső kockázatok. Az EU-nak törekednie kellene arra, hogy jelentős gazdasági és politikai potenciálja révén előmozdítsa az olyan korszerű, növekedésorientált gazdasági, foglalkoztatási és szociálpolitikákat, amelyek biztosítják a növekedésből adódó nyereségek méltányos elosztását, foglalkozzon az éghajlatvédelem sürgető feladatával, és finanszírozza a fenntartható Európa felé történő átmenetet (az EUSZ 3. cikkének megfelelően), valamint hogy kiaknázza a mesterséges intelligencia térnyeréséből, a digitalizációból és az Ipar 4.0-ból adódó lehetőségeket. Mindez nagyobb költségvetési ráfordítást tesz szükségessé. Az EGSZB – az Európai Parlament álláspontjával (1) összhangban – indítványozza, hogy a kiadások és bevételek érjék el a GNI 1,3 %-át. A kötelezettségvállalásoknak az EU GNI-jének 1,11 %-ában meghatározott javasolt szintje túl szerény ahhoz, hogy elképzelhető legyen vele az EU politikai menetrendjének megvalósítása.

1.3.

Az EGSZB – az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagról (2) megfogalmazott véleményével összhangban – ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy az európai polgároknak több (és jobb) Európára van szükségük, ha le szeretnénk küzdeni az EU-ban jelentkező válságot. Az EU számára jelenleg rendelkezésre álló hatáskörök és pénzügyi források egyre kevésbé esnek egybe az európaiak elvárásaival.

1.4.

Az EGSZB elismeri azokat a javításokat, amelyeket az Európai Bizottság javaslata eredményez a keret szerkezetében, rugalmasságában és a szinergiák előmozdítására irányuló képességében, valamint az Unió saját forrásaiból származó bevételek arányának növekedésében. Ez utóbbi azonban nem elégséges. Az Európai Bizottság a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatában a bevételek a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport, illetve az Európai Parlament (EP) javaslatainak csak egy részét foglalják magukban, ugyanis azok a saját források további forrásainak egy szélesebb körére tesznek javaslatot.

1.5.

Az EGSZB, noha megérti az Európai Bizottság javaslatának indokait, nem ért egyet azzal, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslat a jelenlegi költségvetésekhez képest az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) összegét – változatlan árakon számítva – 12 %-kal, a Kohéziós Alap (KA) összegét pedig 46 %-kal csökkenti.

1.6.

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Szociális Alapra (ESZA+) vonatkozóan javasolt kötelezettségvállalások reálértéken való 6 %-os csökkentésével, különösen a szociális jogok európai pilléréről szóló 2017. novemberi intézményközi nyilatkozat és a minőségi munkahelyek teremtésére irányuló célkitűzés fényében. Az EGSZB – összhangban a szociális jogok európai pillérének finanszírozásáról nemrégiben elfogadott véleményével (3) – azt várta volna, hogy a szociális jogok európai pillérének alapelvei, illetve megvalósításának szükségessége (különösen a foglalkoztatás vonatkozásában) jelentik majd a következő többéves pénzügyi keret tervezett kötelezettségvállalásaira javasolt felosztás egyik vezérfonalát. Létre kellene hozni egy külön programot, amely a tagállamokat támogatná a szociális jogok európai pillérét kihirdető göteborgi nyilatkozat végrehajtásában a reformtörekvéseik segítésével, hogy ezzel is ösztönözzük a fenntartható fejlődés keretében a színvonalas munkahelyek teremtését.

1.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kohéziós politikák (az ERFA, a KA és az ESZA együttese) finanszírozását változatlan árakon számítva legalább a jelenlegi finanszírozási keret forrásaival megegyező szinten kell tartani a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben.

1.8.

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kitér arra, hogy az alapvető stratégiai beruházások Európa jövőbeli jólétének, valamint a globális fenntartható fejlesztési célok elérésében betöltött vezető szerepének zálogai. Az EGSZB mindazonáltal határozottan úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célokra és különösen a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendre jobban ki kellett volna térni, mivel a 2030-as menetrend egyértelműen az EU átfogó stratégiája az elkövetkező évekre.

1.9.

Az EGSZB méltányolja a környezetvédelmi és az éghajlat-politikai kötelezettségvállalások jelentős növelését (+ 46 %). Mindazonáltal – noha helyeselte az ENSZ 2030-ig szóló fenntartható fejlesztési programját és támogatja az EU-nak a karbonszegény gazdaságra 2050-ig történő átállással kapcsolatos céljait – azt is megjegyzi, hogy – annak alapján, hogy a költségvetésből mekkora részt irányoznak elő a fenntartható fejlődésre való átállás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljaira – nem lát e téren kellő ambíciót.

1.10.

Az EGSZB szerint, bár egy beruházások stabilizálására irányuló mechanizmusnak az uniós költségvetésen belüli létrehozása az országspecifikus sokkhatások által érintett euróövezeti tagállamok számára a helyes irányba tett lépésnek tekinthető, a tervezett kötelezettségvállalások mind a hitelgaranciák, mind pedig a kamatfizetések támogatása tekintetében túlságosan alacsonyak ahhoz, hogy válság idején tényleges segítséget jelentsenek. Az euróövezet lehetséges költségvetésének ez az egyedülálló és korlátozott programja nem része a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben említett GMU-reformstratégiának.

1.11.

Az EGSZB-nek kétségei vannak a közös agrárpolitikára (KAP) vonatkozó, tervezett kötelezettségvállalások javasolt csökkentését illetően (a 2014–2020-as időszakhoz képest a 2021–2027-es időszakban reálértéken - 15 % a 27 EU-tagállamban, az EFA-t is beleszámítva). Ezek a csökkentések lehetetlenné teszik a KAP új reformja átfogó célkitűzései egyikének, a fenntartható vidékfejlesztés modelljének, valamint az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló, a közelmúltban közzétett bizottsági közleményben foglalt további célkitűzéseknek a megvalósítását.

1.12.

Az EGSZB méltányolja az Európai Bizottság új saját források kosarára vonatkozó javaslatát. Mindamellett úgy véli, hogy a jelenlegi javaslatok valószínűleg nem eredményeznek kellően autonóm, átlátható és méltányos saját forrásokat. Az EGSZB ugyanakkor támogatja a rendszer következetes reformjának gyors végrehajtását, amely növeli a saját forrásokból származó bevételek arányát, és biztosítja, hogy a bevételnövelő módszerek kiegészítsék és megerősítsék az EU politikai célkitűzéseit. E reform során figyelembe kell venni a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport és az Európai Parlament ajánlásait. Az EGSZB felhívja az európai uniós intézmények figyelmét arra, hogy összetett feladat lesz elérni, hogy minden ilyen saját forrás működőképes legyen a 2021–2027-es időszakban.

1.13.

Az EGSZB üdvözli a kedvezmények (vagy csekkek) javasolt megszüntetését azon országok számára, amelyek nagymértékben hozzájárultak az uniós költségvetés finanszírozásához.

1.14.

Az EGSZB támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a tagállamok uniós pénzeszközökből való részesedését a jogállamiságnak, azaz az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke értelmében az uniós értékek alapvető pillérének tiszteletben tartásához kössék, és úgy gondolja, hogy ezt a feltételrendszert a jogállamisághoz kapcsolódó, uniós szerződésekben foglalt többi alapelvre is ki lehetne terjeszteni. Éppen ezért arra kéri az Európai Bizottságot és az EP-t, hogy vizsgálja meg ennek lehetőségét.

1.15.

Az EGSZB üdvözli az InvestEU garancia és az egyéb partnerek – köztük nemzeti fejlesztési bankok és intézmények vagy nemzetközi pénzügyi intézmények – pl. az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) – tervezett bevonása révén nyújtott beruházási támogatást, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a források szintje csupán az EBB (4) múltbéli hitelezési szintjének fenntartásához elegendő, és nem veszi figyelembe a hatalmas uniós beruházási deficitet. Az EGSZB továbbá változtatások végrehajtását kéri az InvestEU működésében, biztosítandó, hogy több forrást juttassanak az alacsony jövedelmű országok számára. Az uniós programoknak a divergencia helyett egyértelműen a konvergenciát kell ösztönözniük.

1.16.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum feltételeinek és az egyéb makrogazdasági feltételeknek, valamint a kohéziós politikai alapok társfinanszírozási követelményeinek merev értelmezése megnehezíti a leginkább rászoruló uniós tagállamok számára, hogy szükség esetén hozzáférjenek ehhez a finanszírozáshoz.

1.17.

Az EGSZB üdvözli a digitális gazdaság és társadalom kutatására és fejlesztésére irányuló programok esetében javasolt jelentős növekedéseket, és hangsúlyozza, hogy pontosan meghatározott stratégiára van szükség az innováció és a fenntartható iparra irányuló, színvonalas munkahelyekre alapozó európai politika összekapcsolása érdekében, többek között a tudományos kutatás, az ipari ágazat, a szociális partnerek és a civil szervezetek közötti együttműködés elősegítésével.

1.18.

Az EGSZB üdvözli a „Migráció és határigazgatás”, valamint a „Szomszédság és a világ” eszközök alá tartozó programokra vonatkozó, reálértéken számítva jelentős növekedéssel kapcsolatos javasolt módosításokat. Alapvetően fontos egy olyan, közös menekültügyi politika elfogadása, amely összhangban van a nemzetközi joggal, és a menekültek iránti, illetve az államok közötti szolidaritáson alapszik. Ezenkívül egy uniós migrációpolitikára is sürgősen szükség van. Az EGSZB ragaszkodik hozzá, hogy ezek a kérdések kiemelt figyelmet kapjanak a többéves pénzügyi keret végrehajtása során.

1.19.

Az EGSZB megismétli, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának középpontjában az európai szemeszternek kell állnia, a lehető legjobban kihasználva az új többéves pénzügyi keret rugalmasságát. A szociális partnereknek és a civil társadalomnak az európai szemeszterben való fokozott részvételére van szükség a szemeszter iránymutatásainak hatékonyabb és demokratikusabb végrehajtása, valamint a nemzeti és az európai területek összekapcsolása érdekében.

1.20.

Az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait, hogy gyorsítsák fel a 2020 utáni többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos munkát, hogy a keretet a tervezett ütemezésnek megfelelően, még a következő európai parlamenti választások előtt el lehessen fogadni.

2.   Az Európai Bizottság javaslata a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről

2.1.

Az EGSZB véleménye az Európai Bizottság által 2018. május 2-án benyújtott csomaggal foglalkozik. A csomag a következőket foglalta magában: egy, a többéves pénzügyi keretről szóló közlemény (5), négy tanácsi rendeletre irányuló négy javaslat (6) és a saját források rendszeréről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslat (7).

2.2.

A 2021–2027-es időszakra javasolt kötelezettségvállalási előirányzatok felső összeghatárát 1,135 milliárd euróban határozták meg (2018-as árakon és az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) is beleszámítva), illetve a GNI 1,11 %-ában, míg ez az összeghatár a 2014–2020-as időszakban 1,082 milliárd euro (az Egyesült Királyság hozzájárulását nem számítva), illetve a GNI 1,16 %-a volt. A 2021–2027-es időszakra javasolt kifizetési előirányzatok felső összeghatárát 1,105 milliárd euróban határozták meg (2018-as árakon és az EFA-t is beleszámítva), illetve a GNI 1,08 %-ában, ami növekedést jelent az előző időszakra megállapított 1,045 milliárd euróhoz, illetve a GNI 0,98 %-ához képest.

2.3.

A javasolt módosítások közé tartozik, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerethez képest (EU27 plusz EFA) reálértéken számítva jelentős a növekedés a következő fejezetek alá tartozó programok tekintetében: Egységes piac, innováció és digitális gazdaság (+ 43 %, 166,3 milliárd euro, ami a teljes költségvetés 14,7 %-a, ebből 13,1 milliárd euro az InvestEU programra), Migráció és határigazgatás (+ 210 %, 30,8 milliárd euro, ami a teljes költségvetés 2,72 %-a), valamint Szomszédság és a világ (+ 14 %, 108,9 milliárd euro, ami a teljes költségvetés 9,6 %-a). Jelentős tényleges csökkenés következik viszont majd be a következők tekintetében: Kohézió és értékek fejezet (-12 %, 242,2 milliárd euro a Regionális fejlesztés és kohéziós politika klaszter esetében és - 10 %, 330,6 milliárd euro a kohéziós politika esetében), valamint a Természeti erőforrások és környezet (-16 %, 336,6 milliárd euro, ami a teljes költségvetés 29,7 %-a), és ami még fontosabb, a kohéziós politika (-10 %) és a KAP (-15 %) vonatkozásában.

2.4.

Ami a bevételi oldalt illeti, a csomag javaslatokat tartalmaz az Európai Unió saját forrásainak rendszerében megfontolandó további elemekre, míg a tanácsi határozatra irányuló javaslat a saját forrásokra vonatkozó éves lehívások felső határának növelését javasolja – a kifizetések tekintetében a GNI 1,29 %-ára, a kötelezettségvállalások tekintetében pedig a GNI 1,35 %-ára – az Európai Fejlesztési Alap integrálásával és az új prioritások finanszírozásával összefüggő, megnövekedett forrásigények fedezése érdekében, ugyanakkor elegendő biztonsági mozgásteret biztosítva a pénzügyi kötelezettségek teljesítéséhez.

2.5.

A felső határ javasolt növelése mellett az Európai Bizottság módosításokat támogatott az uniós finanszírozás szerkezete tekintetében. A tradicionális saját források részaránya kismértékben, 15,8 %-ról 15 %-ra, a tagállami hozzájárulások aránya pedig a bruttó nemzeti jövedelmen alapuló hozzájárulások tervezett, 71 %-ról 58 %-ra történő csökkentésének köszönhetően 83 %-ról 72 %-ra csökken. A hozzáadottértékadó-alapú saját forrás aránya a lehívásával kapcsolatos reform eredményeképpen 11,9 %-ról 14 %-ra nő. Sor kerül új saját források, többek között az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerből, a javasolt közös új összevont társaságiadó-alapból – ha már bevezethető – történő hozzájárulások és az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékhoz kapcsolódó nemzeti hozzájárulás bevezetésére. Ezek az új források a teljes uniós költségvetés 12 %-át tehetik ki.

2.6.

Az Európai Bizottság javaslata szerint ahhoz, hogy a tagállamok finanszírozásban részesülhessenek a kohéziós politikákból, meg kell felelniük bizonyos makrogazdasági feltételeknek, strukturális reformokat kell végrehajtaniuk, továbbá eleget kell tenniük a Stabilitási és Növekedési Paktum követelményeinek. Ez utóbbinak a megelőző években történő teljesítése a feltétele annak, hogy támogatást kapjanak az új beruházásstabilizáló funkció keretében. Emellett a kohéziós politikák és a KAP forrásai javasolt jelentős csökkentésének mérséklése érdekében az Európai Bizottság azt javasolja, hogy növelni kell a tagállamok által társfinanszírozott projektek arányát.

2.7.

A jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságok esetén a költségvetés védelméről szóló rendeletre irányuló javaslat célja azon intézkedések szankcionálása, amelyek hátrányosan befolyásolják vagy veszélyeztetik a helyes pénzgazdálkodás elvét vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, különös tekintettel az igazságszolgáltatás függetlensége elleni támadások miatti intézkedésekre. A szankciók az uniós kifizetések és az érintett tagállammal való pénzügyi kötelezettségvállalások csökkentéséhez és felfüggesztéséhez vezethetnek. A szankciók elfogadására az Európai Bizottság javaslata alapján kerül sor, amelyet a Tanács minősített többséggel elutasíthat.

3.   Általános megjegyzések

Politikai kontextus és általános célkitűzések

3.1.

Mivel az EU-nak a következő évtizedben belső és külső kihívásokkal és kockázatokkal kell szembenéznie, világos politikai stratégiára és erős költségvetésre van szüksége. Így az EGSZB – az EU pénzügyeinek jövőjével kapcsolatos vitaanyagról szóló korábbi véleményével (8), valamint az európai parlamenti állásfoglalással (9) is összhangban – indítványozza, hogy 2021–2027-es időszakra vonatkozó kötelezettségvállalások érjék el a GNI 1,3 %-át.

3.1.1.

A pénzügyi és gazdasági válság, valamint annak az európai politikai döntéshozók általi kezelése sok európai országban a versenyképesség csökkenéséhez, a gazdaság lassulásához, szegénységhez, egyenlőtlenséghez, a társadalmi kohézió megingásához és az országok közötti eltérésekhez vezetett.

3.1.2.

A polgárok nemzeti és európai demokratikus intézményekkel szembeni bizalmatlansága olyan politikai mozgalmak kialakulásához vezet, amelyek kétségbe vonják a demokratikus értékeket és elveket, és magának az EU-nak a létjogosultságát is. E politikai mozgalmak némelyike egyes uniós tagállamokban már része a kormánynak (vagy a közeljövőben várhatóan az lesz), és a brexitről szóló referendum eredménye is egy ilyen mozgalomnak tudható be.

3.1.3.

Az Európai Unió szomszédos országaira komoly kihatással vannak többek között a következők: egyre több antidemokratikus és/vagy tekintélyelvű kormány jelenléte; a szíriai háború, valamint annak regionális és globális következményei; súlyos politikai instabilitás és fegyveres konfliktusok a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és a Száhel-övezetben, továbbá az afrikai demográfiai nyomás és az emiatt Európába irányuló migrációs mozgás.

3.1.4.

E tényezők egyik következménye az, hogy menekültek és migránsok áramlanak Európába a Földközi-tengeren keresztül. Alapvetően fontos egy olyan, közös menekültügyi politika elfogadása, amely összhangban van a nemzetközi joggal, és a menekültek iránti, illetve az államok közötti szolidaritáson alapszik. Sürgetően fontos egy uniós migrációs politika kialakítása is. Ezeknek a kérdéseknek, valamint a fejlesztési együttműködés (különösen Afrika országaival történő) erősítésének kiemelt figyelmet kell majd szentelni a 2021–2027-re vonatkozó többéves pénzügyi keretben. Mindezekre az Európai Bizottság javaslata is hosszan kitér, de főleg a biztonsági szempontokra koncentrálva.

3.1.5.

Az Egyesült Államok jelenlegi kormánya által hozott döntések és több nagyon fontos nemzetközi megállapodás részükről történő egyoldalú felmondása hozzájárul a világméretű geopolitikai instabilitáshoz, és szembemegy számos európai politikával, köztük a kereskedelempolitikával, a környezetvédelmi politikával és az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, a szomszédságpolitikával, a béke előmozdításával és a nukleáris fegyverek tilalmával, a külkapcsolatok többoldalúságával és az ENSZ rendszerének támogatásával.

3.1.6.

Európának szembe kell néznie ezekkel a kockázatokkal, a lehető legnagyobb mértékben kiaknázva képességeit és fejlesztve potenciálját az olyan területeken, mint a kutatás, az innováció és a technológiai fejlődés, az emberi tőke, vállalatainak és gazdaságának versenyképessége, valamint exportképessége. Emellett mind az EU-n belül, mind a világ felé maximálisan érvényre kell juttatnia és konkretizálnia kell demokratikus értékeit és a jogállamiság teljes mértékű tiszteletben tartását, az igazságos, egyenlőségre törekvő és szolidaritáson alapuló társadalmakat jellemző értékeket, valamint érvényesíteni kell a béke megóvását és a multilateralizmust a nemzetközi kapcsolatokban. Mindezekhez szintén erős uniós költségvetésre van szükség.

3.1.7.

Az Európai Bizottság és az Európai Parlament az EU és a GMU reformjára vonatkozó javaslatokat terjesztett elő, amelyek kisebb-nagyobb mértékben a szélesebb integrációt támogatják. Ennek a folyamatnak bizonytalan a kimenetele. Az egységes piac még nem teljes, ami az innovációk lassulásával és a strukturális munkaerőhiány növekedésével együtt veszélybe sodorja az európai versenyképességet. Az Európai Tanács Göteborgban jóváhagyta a szociális jogok európai pilléréről szóló nyilatkozatot. Ezeknek a célkitűzéseknek az eléréséhez az EU és a tagállamok jelentős pénzügyi kötelezettségvállalása, valamint a rendelkezésre álló források hatékony és eredményes beruházására irányuló politikai elkötelezettség szükséges. A siker a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalomnak a döntéshozatali folyamatban való aktív részvételén múlik.

3.1.8.

Európa jövője szempontjából a legnagyobb gazdasági kockázatot a beruházások hiánya, valamint a világ élvonalától az innovációk és azok piaci bevezetése terén történő lemaradása jelenti. A beruházások GDP-hez viszonyított aránya jóval a válság előtti szint alatt van.

3.1.9.

A fenntartható fejlődés európai modelljének megteremtéséhez a következőket kell a legfontosabb célkitűzéseknek tekinteni: a beruházások ösztönzése a fenntartható, színvonalas munkahelyek teremtésének előmozdítása érdekében, a termelékenység javítása, a gazdaság és a vállalkozások korszerűsítése, az ipar és az innováció fellendítése, a tagállamok közötti konvergencia fejlesztése; a zöld gazdaságra való átmenet és a digitális átállás kezelése; a szociális pillér fejlesztése, a társadalmi kohézió erősítése és a szegénység felszámolása; a Párizsi Megállapodáshoz kapcsolódó célkitűzések és kötelezettségvállalások, valamint az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljesítése. Ehhez a 2021–2027-es időszakra erős költségvetésre van szükség, valamint olyan egyedi programokra, amelyek maximális uniós hozzáadott értéket képviselnek.

3.1.10.

Mindezek és egyéb tényezők figyelembevételével az EGSZB úgy gondolja, hogy az EU-nak ambiciózus költségvetésekre van szüksége, amelyek azon politikák eszközéül szolgálnak, amelyek világos stratégiát dolgoznak ki az Unió megerősítésére szélesebb integráció és több demokrácia biztosításával, továbbá az uniós és az Unión kívüli szociális partnerek és civil társadalmi szervezetek fokozottabb támogatásával, valamint azzal, hogy nagyobb támogatást nyújtanak a vállalkozásoknak a környezeti és digitális kihívásoknak való megfeleléshez, erőteljesebb szociális dimenziót biztosítanak, és jobban támogatják a vidéki életet. Az EU csak így tudja féken tartani és legyőzni a belső széthúzó erőket, és kezelni a külső geopolitikai kockázatokat.

Az új többéves pénzügyi keret kiadási oldala

3.2.

Az Európai Bizottság javaslata azonban a jelek szerint túlságosan is a status quo fenntartására irányul, és abban az Unió előtt álló új kihívások jellege és léptéke, valamint az EU ambíciói és az ezek eléréséhez rendelkezésre álló erőforrások nincsenek összhangban.

3.3.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikke kimondja, hogy az Uniónak a fenntartható fejlődésért kell munkálkodnia, gondot fordítva egyúttal a környezet minőségének védelmére. Az éghajlatváltozás sürgető problémája kiemelt kérdéssé vált, többek közt az EGSZB számára is, és létrejött egy globális cselekvési keret, amely nem csupán az állami szervek, hanem a gazdasági szereplők, a munkavállalók és a polgárok felé is nyitott. Ezek után meg kell szervezni – és mindenekelőtt finanszírozni kell – egy széles körű gazdasági, társadalmi és környezeti átalakulást (10).

3.4.

Az EGSZB üdvözli a költségvetés szerkezetével kapcsolatos módosításokat: a fejezetek átszervezését és a programok egyesítését, a rugalmassági mechanizmusok megszilárdítását, ami lehetővé teszi egy funkcionálisabb többéves pénzügyi keret létrehozását, ugyanakkor a többéves pénzügyi keret nyújtotta stabilitás megőrzését.

3.5.

Az EGSZB, noha megérti az Európai Bizottság javaslatának indokait, nem ért egyet azzal, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslat a jelenlegi költségvetésekhez képest az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) összegét – változatlan árakon számítva – 12 %-kal, a Kohéziós Alap összegét pedig 46 %-kal csökkenti.

3.5.1.

A tények azt mutatják, hogy a válság következtében ismét eltérések tapasztalhatók az egy főre jutó jövedelem tekintetében, különösen észak és dél között (11). Bár az EU27 „kevésbé fejlett” régiókban (ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag 75 %-át) élő lakosságának aránya 2010 óta csökken, az „átmeneti” régiók (ahol az egy főre jutó GDP az uniós átlag 75 %-a és 90 %-a között van) lakossága viszont növekszik. Ennek azonban részben az az oka, hogy az EU27 „fejlett” régiókban élő lakosságának aránya csökkenőben van a válság hatásai miatt (12). A kialakulóban lévő konvergencia tehát nem minden esetben jövedelmi felzárkózást jelent. Az egészségügy, az oktatás és a társadalmi befogadás terén – különösen helyi és regionális szinten – további állami beruházásokra van szükség, és ezeket annak az EGSZB által már több nemrégiben kiadott véleményben javasolt „aranyszabálynak” az alkalmazásával kell kialakítani, hogy a beruházási költségeket – különösen azokat, amelyek elősegítik a hosszú távú fenntartható növekedést – a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett hiánycélok teljesítésének megítélésekor ne számítsák be, mert így még mindig biztosítható az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága.

3.5.2.

Ezzel összefüggésben az EGSZB megjegyzi, hogy a régiók között jelentős eltérések lehetnek azok gazdasági és szociális körülményeiben; egyes régiókban az eltérések növekedtek is az elmúlt években, még a viszonylag gazdag országokban is. Ezt a kohéziós politikának is tükröznie kell, az egy főre jutó relatív GDP mellett olyan új, alternatív szociális mutatók bevezetése révén, mint a foglalkoztatás és a célcsoportok aktivitási rátája, valamint a szegénységet és a társadalmi befogadást mérő mutatók.

3.6.

Az EGSZB nem ért egyet az Európai Szociális Alap Pluszra vonatkozó kötelezettségvállalások tervezett tényleges csökkentésével (a 2014–2020-as időszakhoz viszonyítva a 2021–2027-es időszakra vonatkozóan - 6 % reálértéken számítva). A tényleges csökkentés nagyobb lesz, figyelembe véve, hogy az ESZA+ tartalmazni fogja az ifjúsági garanciát. Ennek az alapnak pedig a 2020-as értékekhez képest reálértéken legalábbis állandónak kellene maradnia, mivel ez biztosítja azokat az alapvető pénzügyi eszközöket, amelyek segítségével az Unió támogathatja a szociális jogok európai pillérének végrehajtását, amely kulcsfontosságú az EU szociális dimenziójának erősítéséhez és a szociális normák terén történő felzárkózás előmozdításához. A minimális nemzeti társfinanszírozási arányoknak nem kellene növekedniük, mivel akkor egyes tagállamok nem ruháznának be bizonyos régiókban, és így elvesznének az európai hozzáadott értékre irányuló lehetőségek. A szociális jogok európai pillérének végrehajtása elősegítheti továbbá az ellenálló képesség növekedését az euróövezeti tagállamok körében, és ezáltal a GMU működését is. A szociális partnerek európai, nemzeti és regionális szintű együttes fellépései elengedhetetlen eszközt jelentenek e célból. Ezért az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi programozási időszakkal ellentétben a rendelettervezet nem említi meg ezeket kifejezetten, és kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye vissza ezt a rendelkezést a szövegbe.

3.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kohéziós politikák (az ERFA, a KA és az ESZA együttese) finanszírozását változatlan árakon számítva legalább a jelenlegi finanszírozási keret forrásaival megegyező szinten kell tartani a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben.

3.8.

Az EGSZB „Az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövője” tárgyú véleményében (13) foglaltakkal összhangban úgy gondolja, hogy folytatni kell a KAP új reformját, amely a két pillér megtartása mellett új irányt szab meg számukra azáltal, hogy a közvetlen támogatást nagyobb mértékben juttatja a szántóföldi növényekkel foglalkozó mezőgazdasági termelőknek, állattenyésztőknek, kis- és középvállalkozásoknak és családi gazdaságoknak, és hogy a vidékfejlesztésre szolgáló pénzeszközöket egy olyan fenntartható modell kialakítására kell felhasználni, amely figyelembe veszi a Párizsi Megállapodáshoz kapcsolódó kötelezettségvállalásokat és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait. A vidéki közösségek szociális infrastruktúrájának az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból történő finanszírozása rendkívül fontos eleme volt a vidék elnéptelenedésének megakadályozására irányuló aktív uniós intézkedéseknek, és a vidéki területek lakóinak, a gazdáknak, valamint a kisvállalkozásoknak és a közösségeknek egyaránt hasznára volt. Az Európai Bizottság által a KAP vonatkozásában javasolt jelentős csökkentések (-15 %) megnehezítik, hogy ebbe az irányba lehessen haladni, illetve el lehessen érni az élelmiszer-ágazat és a mezőgazdaság jövőjéről szóló bizottsági közleményben megfogalmazott célkitűzéseket.

3.9.

Az EGSZB üdvözli az arra irányuló javaslatot, hogy az uniós költségvetésen belül jöjjön létre egy stabilizációs mechanizmus az euróövezet számára. Ennek a mechanizmusnak az a célja, hogy biztosítsa a beruházási kiadások védelmét az euróövezeti tagállamokban országspecifikus sokkok esetén, amelyek nyomást helyeznek az állami költségvetésre. Erre a reformra szükség van ahhoz, hogy a GMU ellenállóbbá váljon, és hogy el lehessen kerülni, hogy a tagállamok körében a divergencia dinamikája érvényesüljön.

3.9.1.

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy ez a mechanizmus a javasolt formájában nem fog elegendő stabilizációt biztosítani válság esetén, csak azt tenné lehetővé, hogy az érintett tagállamok korlátozott back-to-back hitelekhez jussanak. A 30 milliárd euro összeg nem elegendő egyszerre egynél több országnak történő hitelezéshez (14). Az alacsony hitelek utáni kamatfizetés évi maximum 600 millió euro összeggel történő támogatása is csak jelentéktelen tehermentesítést jelentene a tagállamok számára, és így nem biztosítana elegendő stabilizációt az euróövezetben. Egy erősebb stabilizációs kapacitás kialakításához az lenne az első lépés, hogy a kifizetési kötelezettségvállalások alatt nagyobb mozgástér álljon rendelkezésre, amihez magasabban kellene megállapítani a hozzájárulások felső határát.

3.9.2.

Az EGSZB aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatai nem tartalmaznak a GMU reformjára és irányítására, valamint ennek költségvetési vonzataira vonatkozó rendelkezéseket, különös tekintettel az Európai Valutaalap létrehozására, vagy az olyan szolgáltatásokra és juttatásokra, amelyek címzettjei a polgárok – ilyen például az állam által nyújtottakat kiegészítő munkanélküliségi biztosítás a válságok idején.

3.10.

Az InvestEU Alap a korábbi Európai Stratégiai Beruházási Alapra (az ESBA-ra) épül: megegyezik az éves hozzájárulás és a beruházások összértékére gyakorolt hatásai is várhatóan hasonlóak lesznek. Négy szakpolitikai területen kínál beruházási lehetőségeket (fenntartható infrastruktúra; kutatás, innováció és digitalizáció; kis- és középvállalkozások; valamint szociális beruházások és készségek), ezek mind a helyes irányba mutatnak. Az EGSZB különösen a negyediket üdvözli, mivel az megkönnyítheti a projektek finanszírozását olyan, alapvető szektorokban, mint a készségfejlesztés, az oktatás, a képzés, a szociális lakások biztosítása, a szociális innováció, valamint a migránsok, menekültek és kiszolgáltatott helyzetben lévők integrációja. Üdvözlendő ez az EBB – és esetleg más állami bankok – által nyújtandó hitelek garantálására vonatkozó kötelezettségvállalás, de csak a hitelek korábbi szintjének fenntartására lesz elegendő, miközben bizonyos tagállamok, ahol viszonylag alacsony az egy főre eső jövedelem, még mindig nem profitálnának belőle. Az uniós beruházási szakadék megszüntetése érdekében több erőfeszítésre lesz szükség.

3.11.

A kohéziós politika fő célja a tagállamok közötti, felfelé irányuló gazdasági és szociális konvergencia elősegítése. Ha merev feltételrendszert alakítunk ki, az megakadályozhatja, hogy a leginkább rászoruló, alacsony jövedelmű vagy jobban eladósodott tagállamok és régiók hozzáférjenek a kohéziós politikákból származó forrásokhoz. Továbbra is érvényes, amit az EGSZB a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló véleményében állított (15): „az EGSZB elutasítja azt az elképzelést, hogy a kohéziós politika eszközeinek folyósítása során makrogazdasági feltételrendszert alkalmazzanak”. Ugyanakkor az EGSZB azt javasolja, hogy a kohéziós politikát az európai szemeszter keretében kidolgozott iránymutatások alapján hajtsák végre, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek fokozottabb részvételével mind nemzeti, mind európai szinten.

3.12.

Az ERFA, a Kohéziós Alap és az ESZA társfinanszírozási követelményeinek merev alkalmazása megakadályozta a finanszírozásra leginkább rászoruló egyes országokat abban, hogy az extrém megszorító politika ideje alatt felhasználják ezeket a forrásokat, így a divergenciát segítette elő. Ezek a követelmények még ma is korlátoznak egyes országokat abban, hogy hozzáférjenek ezekhez az alapokhoz, és ez még inkább így lehet a jövőben, ha a 2020 utáni időszakra szóló pénzügyi keret megemeli a tagállami társfinanszírozás arányát. Az EGSZB kéri, hogy a társfinanszírozási kritérium rugalmasabb legyen, és vegye figyelembe az egyes tagállamok gazdasági és szociális helyzetét, valamint azt is, amit e fejezetben a beruházási kiadásokról a Stabilitási és Növekedési Paktum célkitűzéseivel összefüggésben elmondtunk.

3.13.

Az extrém megszorítások időszaka alatt előírt vagy ösztönzött egyes strukturális reformokból származó tapasztalatok alapján indokoltnak tűnik kételkedve fogadni azt az elképzelést, hogy a kohéziós politikai alapokhoz való hozzáférés feltételéül a fent említett reformok általános végrehajtását kívánják szabni. Az EGSZB nem ellenzi a reformokat, azonban alapvető fontosságúnak tartja annak pontos meghatározását, hogy milyen reformokról is beszélünk. Az EGSZB számos véleményében, legutóbb az euróövezet gazdaságpolitikájáról (2018) szólóban (16) vette védelmébe azokat a strukturális reformokat, amelyek javítják a termelékenység növekedését, a munkahelyek biztonságát és a szociális védelmet, miközben előnyben részesítik a beruházásokat és a szociális partnerek autonómiáján és a szociális párbeszéden alapuló kollektív tárgyalások megerősítését.

3.14.

Az EGSZB üdvözli a kutatáshoz és innovációhoz, valamint a digitális gazdaság és társadalom fejlesztéséhez kapcsolódó programok terén javasolt nagy növekedéseket, mivel ezek képezhetik a fenntartható és stabil növekedés alapját a termelékenység, a bérek és az életszínvonal tekintetében. Rendkívül fontos lenne egy pontosan meghatározott stratégia kidolgozása, amely összekapcsolja az innovációt és az európai iparpolitikát, ami előnyös lenne minden tagállam, különösen az alacsonyabb fejlettségi szinten állók számára. A szociális partnerek és a civil társadalom részvétele elengedhetetlen egy hatékony, az innovációs rendszerekhez szorosan kapcsolódó iparpolitika kialakításához és alkalmazásához. A jelen helyzet továbbá a társadalmak, a demokrácia, a kultúra és a szociális átalakulás terén folytatott kutatásokra való szilárd és határozott összpontosítást követel meg.

3.15.

Hangsúlyozni kell továbbá azt is, hogy az európai identitáshoz a legnagyobb mértékben hozzájáruló programok közé tartozó Erasmus+ finanszírozása 92 %-kal (a 2021–2027-es időszakban 26,368 milliárd euróra) nőtt.

3.16.

Az EGSZB üdvözli a nemzetközi együttműködésre és a humanitárius segélyre rendelkezésre álló források növekedését, ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a külső tevékenységek a prioritások hosszabb távú, alulról felfelé építkező, a szükségletekhez igazodó és az országos szinten vállalt felelősségeken alapuló megközelítése és meghatározása felől a biztonsági és migrációs nyomás irányába mozdulnak el, ami a legsérülékenyebb régiók kimaradásához vezethet. Az EGSZB felszólít a partnerországok támogatására a fenntartható fejlesztési célok elérésére irányuló saját terveik végrehajtásában.

Finanszírozás és saját források az új többéves pénzügyi keretben

3.17.

Az Európai Bizottság az új többéves pénzügyi kerettel bizonyos módosításokat javasol az uniós költségvetés finanszírozásának módja tekintetében, de ezek elég szerények a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport és az Európai Parlament által javasoltakkal, valamint a szükséges kiadások finanszírozásához szükséges pénzeszközökkel összevetve. Az új javaslat fokozatos átállást indítványoz az Unió tagállami hozzájárulásoktól való függőségének megszüntetése felé, nagyon lassú lépésekben elmozdulva a pénzügyi függetlenség irányába. Az Európai Bizottság e célból kisszámú új bevételi forrásra tesz javaslatot.

3.18.

A többéves pénzügyi keret javaslata szerény és kevéssé ambiciózus, miközben egy koherens programon alapuló határozott erőfeszítésre lenne szükség. Ezen erőfeszítéseknek a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoportnak, illetve az Európai Parlamentnek a saját források további forrásainak egy szélesebb körére irányuló javaslataiból kellene kiindulnia, és oda kellene elvezetnie, hogy a többéves pénzügyi keret elkövetkező időszaka során egyre inkább a saját forrásokra támaszkodjunk.

3.19.

Az EGSZB megerősíti, amit már elmondott az EU pénzügyeinek jövőjéről szóló vitaanyagról kidolgozott véleményében (17), melyben egyetértését fejezte ki a saját forrásokkal foglalkozó, Mario Monti elnökletével működő magas szintű munkacsoport (HLGOR) „Az EU jövőbeli finanszírozása” című jelentésének (18) elemzésével. Különösen fontos, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben az új bevételek elsősorban független, átlátható és méltányos saját forrásokból származnak. Ezek nem a tagállamokon keresztül, hanem közvetlenül folynának be az uniós költségvetésbe, ugyanakkor nem növelnék az adóterheket, és nem terhelnék a jelenleginél súlyosabban a leghátrányosabb helyzetű polgárokat vagy a kis- és középvállalkozásokat.

3.20.

Ahogy „Az EU jövőbeli finanszírozása” című vitaanyagról szóló EGSZB-véleményben17 is szerepel, a HLGOR által javasolt új források egy része – a legmegfelelőbb szinten kivetve – európai hozzáadott értéket jelentene a bevételi oldalon, mind a transznacionális adóalapok kialakítása, mind pedig a környezetre gyakorolt globális hatások ellensúlyozása szempontjából: ilyen a társasági adó (KÖTA) (19), különösen a multinacionális vállalatokra kivetve, valamint a pénzügyi tranzakciókra, az üzemanyagokra és a szén-dioxid-kibocsátásra kivetett adó.

3.21.

Ahogyan arra a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport is rámutat, a társasági adón alapuló saját forrás „azzal az előnnyel jár, hogy javítja az egységes piac működését”. Ugyanakkor a közös összevont társaságiadó-alap EU-szerte egyszerűsíti és harmonizálja a szabályokat, és korlátok közé szorítja az adóverseny káros elemeit.

3.22.

A digitális szolgáltatási adó – megfelelő kialakítás esetén – uniós hozzáadott értéket jelenthetne, mivel az adózási célból használt helyszín eltérhet a tranzakció helyétől, de ez az adó csak átmeneti megoldás.

3.23.

Az EGSZB felhívja az európai uniós intézmények figyelmét arra, hogy összetett feladat lesz elérni, hogy minden ilyen saját forrás működőképes legyen a 2021–2027-es időszakban.

3.24.

A színvonalas környezetvédelmi minősítő rendszerekhez és az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó hozzájárulások is uniós hozzáadott értékkel kecsegtetnek és szorosan kapcsolódnak a fenntartható fejlesztési modell kialakítására vonatkozó uniós stratégiai célkitűzéshez. Továbbá, csak az energia és a környezeti kár után kivetett közös adók biztosíthatnak tisztességes versenyt az egységes piacon. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság javaslatot tesz az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladékhoz és a kibocsátáskereskedelmi rendszerhez (EU ETS) kapcsolódó hozzájárulásokra. Bevételi forrásokat kell keresni a környezetszennyezés egyéb olyan területeire kivetett díjakban, amelyek nem csupán egy tagállamot érintő költségeket idéznek elő. Ezek közé tartozik például a közúti közlekedésben használt tüzelőanyagokra kivetett adó, valamint a repülőjegy-adó, ahogy azt az Európai Parlament és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport indítványozta, valamint egy szén-dioxid-adó bevezetése. Sürgősen neki kell kezdeni ezen új, az EU tágabb politikai napirendjével konzisztens bevételi források meghatározásának és kiaknázásának.

3.25.

Az Európai Bizottság a jelenlegi bonyolult, az egyes országokban alkalmazott héamértékek tekintetében fennálló különbségeket tükröző hozzáadottértékadó-alapú saját forrás egyszerűsítésére is javaslatot tesz. Örvendetes lenne, ha az egyszerűsítés olyan irányba haladna, hogy az összes tagállamban egységes adómértéket alkalmaznának. A jelenlegi javaslat a bevétel kismértékű növekedését biztosítja. A héa-hozzájárulás azonban ugyanúgy alapvető fontosságú marad, mint a GNI szintjéhez kapcsolódó hozzájárulás, annyiban, hogy nem a konkrét uniós szakpolitikai célkitűzéseket, hanem inkább az adott tagállamon belüli általános gazdasági tevékenységet tükrözi.

3.26.

Az Egyesült Királyság Unióból való kilépése lehetőséget biztosít arra, hogy a fokozatosan leépítsük és végül teljesen megszüntessük a visszatérítések rendszerét, amely úgy kibővült, hogy az Egyesült Királyságból és néhány más tagállamból történő befizetéseket is csökkentette. Ez a lehetőség örvendetes, akárcsak az, hogy a tagállamok csökkentett vámbeszedési költségeivel összhangban a vámbevételeknek újból a 90 %-át kell befizetni az uniós költségvetésbe. Ehhez jöhet még egy kisebb kiegészítés az EKB nyereségéből (szeniorázs). Összességében a saját források új formái azonban túl kisösszegűek és túl bizonytalanok, hogy beváltsák az ahhoz fűzött reményeket, hogy jelentősen csökkenthetik a GNI-hez kapcsolódó hozzájárulásokat.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.

Az EGSZB támogatja az arra irányuló javaslatot, hogy a tagállamok uniós pénzeszközökből való részesedését a jogállamiságnak, azaz a Szerződés 2. cikke értelmében az uniós értékek alapvető pillérének tiszteletben tartásához kell kötni, feltéve, hogy annak alkalmazása nem érinti hátrányosan az uniós alapokból jelenleg részesülő polgárokat vagy egyedi cégeket. Tekintettel arra, hogy a költségvetés az összes uniós szakpolitika végrehajtásának legfontosabb eszköze, az EGSZB szerint ezt a feltételt a jogállamisághoz kapcsolódó egyéb, az uniós szerződésekben foglalt alapelvekre is ki kell terjeszteni, és arra kéri az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy vizsgálják meg ezt a lehetőséget.

4.2.

Maximálisan ki kell használni a rugalmasságot a kiadási programok összekapcsolására, hogy az a szakpolitikák és pénzeszközök kölcsönös előnyére szolgáljon. Össze kell kapcsolni például a következőket: a KAP-ot és a „Horizont” programot a mezőgazdaságnak a fontos vidéki területeken történő technológiai modernizációja és a fenntartható agrárgazdálkodás megvalósítása céljából; a kutatási, fejlesztési és innovációs (K+F+I), az egyetemeket célzó, az Erasmus+ és egyéb, fiataloknak szóló programokat; beruházási és kohéziós politikákat, az Európai Szociális Alapot és a szociális jogok európai pillérének létrehozására vonatkozó – az EGSZB által e véleményben javasolt – új programot a tagállamok közötti konvergencia előmozdítása céljából; stb. Az EGSZB ezért sajnálatát fejezi ki az N+3 szabály N+2-re történő módosítására irányuló javaslat (20) miatt, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül döntését.

4.3.

A Juncker-terv (más néven európai beruházási terv) végrehajtásának aktuális értékelései kétségbe vonják azokat az állításokat, hogy a terv képes a beruházásokat az eredetileg előre jelzett szintre emelni, még kevésbé arra a szintre, ami ahhoz szükséges, hogy jelentős mértékben csökkenthető legyen a beruházásoknak a 2008 előtti időszakhoz képest tapasztalható hiánya. A legalacsonyabb jövedelmű tagállamok között több is van, amelyik még mindig nem tud kellőképpen profitálni a tervből. Megfelelő mechanizmusokat kell létrehozni, hogy a tendencia, amely növeli a tagállamok közötti eltéréseket, megszűnjön. Elő kell mozdítani azt a lehetőséget, hogy több különböző forrásból lehessen finanszírozást igénybe venni, kombinálva például a Kohéziós Alapot az InvestEU-val.

4.4.

A társadalmi kohézió erősítése és az uniós polgárok bizalmának helyreállítása elválaszthatatlan egymástól. A szociális jogok európai pillérének létrehozása nagyban hozzájárulhat mindkét cél eléréséhez, hiszen az többek között támogatja a reformokat bevezető tagállamokat és útmutatást nyújt nekik a fenntartható, színvonalas és magas hozzáadott értéket termelő munkahelyek teremtéséhez. Az EGSZB javasolja, hogy a göteborgi nyilatkozatot kidolgozó tagállamok kötelezettségvállalásaira építve hozzanak létre egy, a szociális jogok európai pilléréhez kapcsolódó speciális programot a 2021–2027-es pénzügyi kereten belül. Az Európai Szociális Alap Plusz segítene ennek finanszírozásában, egy olyan mutatószámrendszer alapján, amely magában foglalná többek közt a munkanélküliségi és az aktivitási rátát, az iskoláztatást és az iskolai kudarcot, az egy főre eső GDP-t, valamint a szegénységre és a társadalmi befogadásra vonatkozó mutatókat – részben általános jellegű (például regionális), részben olyan mutatószámokat, amelyek egyes hátrányos helyzetű társadalmi csoportokra vonatkoznak.

4.5.

Az európai szemeszternek vezető szerepet kell játszania az uniós költségvetés végrehajtásában, kihasználva az új többéves pénzügyi keret rugalmasságát például annak biztosítására, hogy erős kapcsolat jöjjön létre a kohéziós politika és egyéb – például innovációs, beruházási és munkahelyteremtési – politikák között. E célból megfelelően ki kell dolgozni a szociális partnereknek és a civil társadalomnak az európai szemeszterben való részvételére vonatkozó mechanizmusokat, hogy tisztában legyenek azzal, hogyan kapcsolhatják össze a tagállami területeket az európaival. Az európai szemeszter végrehajtásának támogatásával az Európai Bizottság és a Tanács közvetlenül is részt venne a nemzeti politikai kérdésekben. Biztosítani kell, hogy sem a szociális jogokat, sem a munkavállalói jogokat, sem pedig a fogyasztói jogokat ne csorbítsák EU-alapokból támogatott intézkedések.

4.6.

Elsődlegesnek kell tekinteni, hogy az európai uniós intézmények és a nemzeti kormányok a civil szervezetekkel karöltve törekedjenek arra, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben több finanszírozási forrás szerepeljen, és a prioritásokat az ebben az EGSZB-véleményben javasolt módon rendezzék át. Az EGSZB arra kéri az érintetteket, hogy gyorsítsák fel a munkát, hogy a keretet a tervezett ütemezésnek megfelelően, még a következő európai parlamenti választások előtt el lehessen fogadni.

---

(1)  Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése (2017/2052(INI)); társelőadók: Jan Olbrycht és Isabelle Thomas,14. pont.

(2)  HL C 81., 2018.3.2., 131. o.

(3)  HL C 262., 2018.7.25., 1. o.

(4)  Európai Beruházási Bank.

(5)  COM(2018) 321 final.

(6)  COM(2018) 322 final/2, COM(2018) 326 final, COM(2018) 327 final, COM(2018) 328 final.

(7)  COM(2018) 325 final.

(8)  HL C 81., 2018.3.2., 131. o.

(9)  Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása a következő többéves pénzügyi keretről: a Parlament 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló álláspontjának előkészítése (2017/2052(INI)); társelőadók: Jan Olbrycht és Isabelle Thomas,14. pont.

(10)  Lásd még a következő EGSZB-véleményeket: NAT/735, Európai klímavédelmi finanszírozási paktum, előadó: Rudy de Leeuw, valamint ECO/456, Cselekvési terv a fenntartható finanszírozásról, előadó: Carlos Trias Pintó. Még nem tették közzé.

(11)  ETUI/ETUC (2018), Benchmarking Working Europe – Brüsszel, ETUI.

(12)  Darvas, Z. és Moes, N. (2018), How large is the proposed decline in EU agricultural and cohesion spending? (Milyen mértékű csökkentést javasolnak az EU mezőgazdasági és kohéziós költségvetésében?) Bruegel blogposzt, 2018. május 4.

(13)  HL C 283., 2018.8.10., 69. o.

(14)  Lásd Claeys, G. (2018), New EMU stabilisation tool within the MFF will have minimal impact without deeper EU budget reform (A többéves pénzügyi keret új GMU-stabilizáló eszközének minimális hatása lesz az uniós költségvetés mélyreható reformja nélkül), Bruegel Blog, 2018. május 9. Az elemzés szerint a 30 milliárd euro a válság alatt Írországnak adott hitelösszeg nagyjából egyharmada.

(15)  HL C 229., 2012.7.31., 32. o.

(16)  HL C 197., 2018.6.8., 33. o.

(17)  HL C 81., 2018.3.2., 131. o.

(18)  Future Financing of the EU (Az EU jövőbeli finanszírozása).Future Financing of the EU (Az EU jövőbeli finanszírozása).A saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport zárójelentése és ajánlásai, 2016. december.

(19)  Az EGSZB már 2011-ben üdvözölte a „Közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA)” című véleményében (HL C 24., 2012.1.28., 63. o.), továbbá 2017-ben a „Közös (összevont) társaságiadó-alap” című véleményében is (HL C 434., 2017.12.15., 58. o.).

(20)  A költségvetési kötelezettségvállalás egy részét az Európai Bizottság automatikusan visszavonja, ha azt nem használták fel, vagy ha a költségvetési kötelezettségvállalás évét követő második év (n+2) végéig nem érkezett be kifizetési kérelem. Forrás: Európai Bizottság.