15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/183

Előadó:

Luca JAHIER

Társelőadó:

José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO

1.1.

Ez a vélemény az Európai Parlament kérésére készült az Alkotmányügyi Bizottság két jelentésével összefüggésben: Az Európai Unió működésének javítása a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek kiaknázása révén (előadók: Mercedes Bresso és Elmar Brok) és Az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejlemények és módosítások (előadó: Guy Verhofstadt).

1.2.

Az EGSZB üdvözli az Európai Parlament kezdeményezését, amely várhatóan nagymértékben előmozdítja majd az Európai Unió jövőjéről szóló vita újraindulását. Az EGSZB már számos véleményt elfogadott ebben a témában és elkötelezett amellett, hogy továbbra is hozzájáruljon az Európai Parlament munkájához.

1.3.

Az EGSZB a szervezett civil társadalom (1) intézményi képviselője uniós szinten, tagjai pedig „tevékenységüket függetlenül, az Európai Unió általános érdekeit szem előtt tartva gyakorolják” (2). Az európai intézmények tanácsadó szerveként az EGSZB a létrehozása óta gondoskodik arról, hogy az európai civil társadalom reprezentatív szervezetei eredményesen, széles körben és következetesen részt vehessenek az uniós szakpolitikák alakításában és a politikai döntéshozatalban. Ezáltal hozzájárul annak biztosításához, hogy a döntéseket minél nagyobb nyilvánosság mellett és az állampolgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten hozzák meg (3). Így azt is elősegíti, hogy érvényesüljön a szubszidiaritás és az arányosság elve, melyek meghatározzák az uniós hatáskörök gyakorlását (4).

2.1.

Az Európai Parlament a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után közel hat évvel felvetette a kérdést, hogy le tudja-e küzdeni az Európai Unió az előtte álló kihívásokat a Lisszaboni Szerződés hatályos rendelkezéseinek teljes mértékű kiaknázásával, és/vagy esetleg felül kell vizsgálni bizonyos szakpolitikai területeket és az Európai Unió jelenlegi intézményi felépítését.

2.2.

A 2008-ban kirobbant válság súlyos hiányosságokat hozott felszínre az euróövezet szerkezetében és az EU intézményi felépítésében, aminek hatására gyors intézkedések születtek e rendszerek kiigazítására és megújítására. Ezek a változtatások megmutatták, hogy az európai intézmények ellenállóak, és el tudják hárítani az euróövezet felbomlásának veszélyét. Ráadásul azt eredményezték, hogy az EU történetében egyedülálló szolidaritási és támogató mechanizmusok bevezetésére került sor. Az EU-nak azonban újra megfelelő növekedési pályára kell állnia, hogy kedvezőbb környezetet alakíthasson ki a vállalkozások számára, megőrizze a munkahelyeket és csökkentse a munkanélküliséget, a társadalmi egyenlőtlenséget, valamint a tagállamok és régiók fejlettségében mutatkozó aszimmetriát. A növekedést támogató intézkedések mindeddig nem voltak elegendőek e célok teljesítéséhez.

2.3.

A gazdasági problémák miatt azonban megszaporodtak a sürgős gazdasági és költségvetési kezdeményezések, amelyek kifejezetten az elmélyült pénzügyi és gazdasági válság leküzdésére indultak. A szóban forgó intézkedések komoly aggodalmakat vetettek fel a demokratikus elszámoltathatóságot és a társadalmi hatásukat illetően, mivel ezekre a szempontokra nem irányult kellő figyelem. A válságra adott válasz nyomán, többek között a kormányközi fellépések ismétlődő alkalmazása miatt alapvetően előtérbe kerültek az európai döntéshozatal átláthatóságával, elszámoltathatóságával és fenntarthatóságával kapcsolatos aggályok.

2.4.

A válság folyamán az uniós tagállamok nagy többsége kormányközi szerződések aláírásához folyamodott, amelyek az uniós Szerződések eljárásainak keretein kívül létrejött jogi eszközök. Ide tartozik a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és az Európai Stabilitási Mechanizmusról szóló szerződés. Ezeket a szerződéseket úgy fogadták el, hogy nem folytattak róluk számottevő átlátható vagy nyilvános vitát. Ez – az Európai Tanács által képviselt – kormányközi megközelítés a válság pénzügyi vetületével és azzal magyarázható meg, hogy a válságból való kilábaláshoz sürgősen be kellett vetni több jelentős eszközt. Mindez felveti a kérdést, hogy e szerződések kormányközi jellege és az EU saját „jogállamisága” között nincs-e esetleg ütközés.

2.5.

Az EU ma fokozódó széttagoltsággal, nagyfokú megosztottsághoz vezető gazdasági, szociális és politikai válsággal és ehhez kapcsolódóan növekvő társadalmi feszültséggel kénytelen megküzdeni, amelyek mind egyre nagyobb különbségeket idéznek elő. Napjaink Európáját újjáéledő előítéletek, nemzeti sztereotípiák, valamint a népek és az országok közötti megosztottság fokozódása jellemzik, ami populista és unióellenes mozgalmak előretörésével párosul. Sürgős feladatunk tehát, hogy elősegítsük mindazt, ami összekapcsolja az európai polgárokat, és ne azt támogassuk, ami szétválasztja őket. Ez sok időt vesz igénybe, és azonnal hozzá kell kezdenünk.

2.6.

Az is jellemző Európára, hogy a polgárok csak mértékkel bíznak az európai intézményekben, és igen kritikus szemmel tekintenek az uralkodó demokratikus politikákra. Ez különösen nemzeti szinten tükröződik, amint azt a közelmúltbeli választási eredményeknél láthattuk. Hatása azonban nagyon is érződik európai szinten. A 2014. évi európai parlamenti választásokon a képviselői helyek megközelítőleg egynegyedét olyan pártok jelöltjei szerezték meg, melyek szkeptikusak az európai projekttel vagy bizonyos uniós szakpolitikákkal szemben. Ugyanis – bár az egyes országokat is terheli felelősség a válság miatt – a polgárok úgy érzik, hogy „Európa” felelős a társadalmi-gazdasági problémákért, vagy hogy az uniós intézmények nem tesznek eleget azért, hogy javuljon a mindennapi életük. De a szavazók jelentős többsége továbbra is az európai integráció elmélyítése mellet voksol.

2.7.

Annak veszélye, hogy Nagy-Britannia a 2017-ben vagy korábban sorra kerülő népszavazás nyomán kilép az Unióból, valamint az elhúzódó görögországi instabilitás még világosabbá teszi, hogy az EU politikai válaszúthoz érkezett. Akár úgy is fogalmazhatnánk, hogy Európa elvesztette az irányt az európai integráció elmélyítése felé vezető úton, és súlyos kérdések merülnek fel jelenlegi és jövőbeni fejlődése és identitása tekintetében. Míg a múltban az európai integrációt egy jövőkép (béke, megbékélés, jólét stb.) hajtotta, ma az EU „reagál” a fenyegetésekre és a kihívásokra, ahelyett, hogy elébe menne ezeknek.

2.8.

Ugyanakkor – ahogy azt az Európai Tanács korábbi elnöke, Herman Van Rompuy is leszögezte – az Európai Uniónak ma arra kell törekednie, hogy megtalálja a kellő egyensúlyt az új lehetőségeket teremteni képes, „helyzetbe hozó” Európa és a polgárokat támogatni képes, „gondoskodó” Európa között (5). Éppen ez az új részvételi dimenzióval megerősített szinergia győzi majd meg az európai polgárokat – és ezáltal a politikusokat is – arról, hogy érdemes újra bízniuk az európai projekt sikerében, összhangban az Európai Unióról szóló szerződés preambulumával.

2.9.

Az EU belső nehézségeihez hozzá kell venni az egyre nagyobb számú, döntő jelentőségű külső kihívásokat. Ezek közé tartozik – az EU keleti és déli határa mentén tapasztalható fokozódó instabilitás mellett – a terrorizmussal kapcsolatos növekvő félelem és bizonytalanság, a migrációs nyomás, az energiabiztonság és a területi kohézió.

2.10.

E rendkívüli kihívást jelentő körülmények közepette minél előbb újra kell indítani a vitát az EU hatékony működéséről és a Szerződések e folyamatban betöltött szerepéről. Időszerű megvizsgálni, hogyan érhetők el jobb eredmények az európai polgárok javát szolgálva, illetve kiigazítani és megerősíteni a jelenlegi intézményi felépítést.

2.11.

Hasonlóan fontos feladat, hogy helyreállítsuk a bizalmat, amihez nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy tájékoztassuk a polgárokat az EU előnyeiről, és meghallgassuk a véleményüket – csakúgy mint a szervezett civil társadalom reprezentatív szervezeteinek észrevételeit. Az uralkodó nézet szerint az Európai Uniónak eddig még nem sikerült fenntartható, inkluzív és kiegyensúlyozott, beruházás- és növekedés-központú stratégiákat megfogalmaznia és végrehajtania, és az egyenlőtlenségek csökkentésében sem volt hatékony. Ráadásul az EU nem tud konkrét eredményeket felmutatni polgárai számára, amiért a felelősség részben a tagállamokat terheli. Mindez oda vezetett, hogy a polgárok egyre kevésbé bíznak az Unióban, úgy érzik, hogy az uniós intézmények kéretlenül beleszólnak a helyi ügyekbe, és egyre terjednek a félrevezető információk. Kulcsfontosságú feladat az EU-ba vetett bizalom helyreállítása. Az EU válaszúthoz érkezett, és ahhoz, hogy továbbléphessen, mindenképpen szüksége van polgárai támogatására.

3.1.

A hatályos európai Szerződések kétségkívül kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek magukban, amelyekkel élni lehetne a szakpolitikák fejlesztése, valamint az EU belső és külső erősítése érdekében. Akár a mélyrehatóbb szakpolitikai intézkedések feltárása, akár a végrehajtás javítása tekintetében számos olyan szakpolitikai terület és technikai eszköz létezik, amelyeket fel lehetne használni. A mostani helyzetben ennek kellene kiemelt figyelmet szentelni az Európai Unió és intézményi felépítése szempontjából.

3.2.

Szükség van ugyan arra, hogy felülvizsgáljuk az Európai Unió jelenlegi intézményi keretének bizonyos elemeit a Szerződések megfelelő módosításával, de be kell látnunk, hogy erre most nem adottak a feltételek. Az EGSZB ezért csak indokolt esetben foglalkozik a Szerződések módosításának és kiigazításának kérdésével.

3.3.

A polgárok EU-ba vetett bizalmának helyreállításához kulcsfontosságú, hogy az EUMSZ 7. cikkében foglaltaknak megfelelően valamennyi uniós politika és tevékenység között biztosított legyen az összhang, és ezáltal hatékonyabban hajtsuk végre a hatályos Szerződéseket. Ez magával vonná a területi kohézió, illetve a Szerződések gazdasági és társadalmi dimenziója közötti egyensúly megteremtését. Szükségessé tenné továbbá különösen az EUSZ 3. cikkének teljes körű alkalmazását, amely többek között kimondja, hogy az Uniónak „magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon” kell alapulnia, amely „a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”, és „előmozdítja a gazdasági, a társadalmi és a területi kohéziót, valamint a tagállamok közötti szolidaritást”.

3.4.

A Szerződések egyéb előírásai sincsenek kellőképpen kihasználva: példaként említhető az EUMSZ öt horizontális rendelkezése, amelyek különösen a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításáról (8. cikk), a foglalkoztatás magas szintjének előmozdításáról, a megfelelő szociális védelem biztosításáról és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemről (9. cikk), a megkülönböztetés elleni küzdelemről (10. cikk), a környezetvédelemről (11. cikk) és a fogyasztóvédelemről szólnak. A jövőben e rendelkezéseket fel kellene használni az európai politikák közötti kölcsönös összekapcsolódások előmozdítására és az uniós polgárokkal szembeni elszámoltathatóság növelésére.

3.5.

Emellett számos olyan szakpolitikai terület van, amelyeket eddig még nem sikerült kellőképpen kiaknázni. A 28 tagállam fő integrációs eszköze mindeddig a belső piac volt (6). Ezt a növekedés, a versenyképesség, a foglalkoztatás és a valamennyi uniós polgárt és régiót érintő előnyök előmozdítása érdekében további integrációval kell kiegészíteni. Ennek megvalósítása érdekében átfogó uniós kezdeményezésekre van szükség főleg a termékpiacok, az energia, a közlekedés, a szolgáltatások, a munkaerőpiacok, a közbeszerzés, a szellemi tulajdon és a digitális gazdaság tekintetében. Ezenkívül a nemzeti reformoknak átláthatóbbaknak kell lenniük az adózás területén, kezelniük kell a tisztességtelen adóversenyt, és szélesebb körű uniós szakpolitikai intézkedésekkel kell kiegészülniük (7).

3.6.

A megerősített uniós politikák tárgyát képező két fő ágazati klasztert az energiauniónak és a digitális egységes piacnak kell alkotnia. Ez utóbbiról az EGSZB egy külön véleményt dolgoz ki éppen, ezért jelen vélemény nem tárgyalja részletesen ezt a témát.

3.7.

A bizonytalan energiaellátás külső fenyegetésének leküzdése érdekében az EU alkalmazhatná az EUMSZ 194. cikkének hatályos rendelkezéseit, és lépéseket tehetne az energiaunió irányában. Az EGSZB következetesen „több Európát” szorgalmazott az energiapolitika terén, és kérte, hogy a szolidaritás váljék az európai energiapolitika kialakításának hajtóerejévé. A 194. cikk lehetővé tenné egy konkrét és átlátható irányítási rendszer létrehozását az energiaunió számára, ami hatékonyabbá tenné az uniós energiapolitikát, csökkentené a költségeket, értéket hordozna a polgárok számára és erősítené az EU helyzetét nemzetközi partnereivel szemben. A folyamatnak szerves része a megújuló energia előmozdítása és a vállalatok energetikai átállásának támogatása.

3.8.

Emellett az Európa 2020 stratégia következő félidős felülvizsgálatán keresztül valódi előrelépést lehetne elérni az inkluzív növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás fellendítésében és olyan előnyök megteremtésében, melyeket minden uniós polgár és régió érezhet. Ehhez elengedhetetlen, hogy a reformok középpontjában az uniós beruházások álljanak, melyek révén növelhető a versenyképesség az innovációban, a foglalkoztatás, az erőforrás-hatékonyság, a fenntartható újraiparosítás mértéke és a tisztességes munkahelyek száma, illetve erősíthető a munkaerő-piaci egyenlőség, a társadalmi és regionális kohézió, a befogadás és a jól működő belső piac. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EU-nak nem egy teljesen új stratégiára van szüksége, hanem az Európa 2020 stratégiát (8) kell eredményesebbé tennie többek között az európai szemeszter hatékonyabb, kiegyensúlyozottabb és demokratikusabb kialakítása révén.

3.9.

A méretgazdaságosság megteremtéséhez és az EU politikai céljainak megvalósításához hozzájárulna az EU sajátforrás-rendszerének reformja, amely egyszerűsítené a tagállami hozzájárulások és kifizetések jelenlegi rendszerét, új sajátforrás-rendszert terjesztene elő és átalakítaná a korrekciós rendszert. A saját forrásokkal kapcsolatos változtatás azt jelentené, hogy az eredetileg a Római Szerződés 201. cikkében, jelenleg az EUMSZ 311. cikkében megfogalmazottakat most első ízben megfelelően és maradéktalanul végrehajtanák. Az EGSZB számára kulcsfontosságú, hogy a saját források rendszere megfeleljen néhány kritériumnak. Ezek közé tartozna a méltányosság, a hatékonyság, a stabilitás, az átláthatóság, az egyszerűség, az elszámoltathatóság, a költségvetési fegyelem, az európai többletérték kiemelése, a szubszidiaritás és a fiskális szuverenitás. E célok elérése érdekében javasoljuk, hogy az uniós költségvetés következő félidős felülvizsgálatakor éljenek az alkalommal, és fogadják el a Mario Monti vezette magas szintű csoport vonatkozó javaslatait. Fő célnak az uniós költségvetési autonómia erősítését kell tekinteni, hogy az fellendítő hatást tudjon kifejteni, és jobban ki tudja egészíteni a nemzeti költségvetéseket. Ez közvetlenül hozzá fog járulni a méretgazdaságosság eléréséhez és az EU politikai céljainak megvalósításához (9).

3.10.

Az Uniónak ezenkívül reformokra van szüksége a közös polgárság érzésének európai szintű erősítése érdekében, a közös európai polgárság érzése azonban nem hozható létre a polgárok uniós szintű döntéshozatalba való bevonása nélkül. Ezért előbb Európa-szerte minden tagállamban éreztetni kell velük, hogy ők is részesei a közös célt követő, együttesen irányított folyamatnak. Ezt többek között úgy lehetne elérni, hogy lehetővé tesszük a polgárok számára, hogy transznacionális listákról válasszanak európai parlamenti képviselőket, azaz az európai pártok különféle tagállamokból érkező képviselőire adhassák le voksukat ahelyett, hogy csak belföldi pártokra szavaznának. Ehhez azonban szerződésmódosításra, azaz az EUMSZ 223. cikkének megváltoztatására lehet szükség.

3.11.

Ezzel összefüggésben az EGSZB rámutatott arra, hogy új, célzott kezdeményezések útján ténylegesen végre kell hajtani az Európai Unió Alapjogi Chartáját  (10). Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenki számára biztosítani kell az egyenlőséget, különös tekintettel a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra. Rámutat, hogy uniós szinten a Chartában foglalt kötelezettségek valamennyi intézményre, ügynökségre és szervre vonatkoznak. Az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy alakítsanak ki olyan alapjogi kultúrát minden kormányzati szinten és minden szakpolitikai és jogalkotási területen, amelynek középpontjában e jogok védelme és előmozdítása áll. Emellett meg kell vizsgálni és be kell azonosítani, hogy az átültetési folyamat milyen konkrét hatással van az alapjogokra. Az EGSZB határozottan bátorítja az Európai Bizottságot, hogy ténylegesen lássa el a Szerződések őreként rábízott feladatokat, és a politikai szempontokat félretéve alkalmazza a kötelezettségszegési eljárás eszközét. Az EGSZB emellett az alapjogok törvénybe foglalásában érintett összes uniós intézményt, ügynökséget, szervet és tagállamot arra kérte, hogy civil társadalmi részvétellel mozdítsák elő e jogok érvényesülését. A gazdasági kormányzásra és a belső piac működésére vonatkozó előírásokban külön értékelés útján figyelembe kell venni az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseit (11).

3.12.

Végezetül, a 28 tagállamból álló EU az elmúlt tíz évben olyan alapvető kihívásokkal és társadalmilag megosztó kérdésekkel szembesült, amelyekkel érdemben egyetlen tagállam sem tud egyedül megbirkózni. Kedvező eredményeket csak összehangolt politikákkal és európai szintű, közös fellépéssel lehet elérni. Különösen igaz ez a migrációs és a menekültügyi politika, valamint a közös kül- és biztonságpolitika területén. A hatályos uniós Szerződések mindkét területen széles mozgásteret biztosítanak, és a közös és egy irányba mutató politikai akarat hiányában számos rendelkezést mindeddig nem használtak ki (12). Ezért jobban ki kellene aknázni az EUSZ 21–46. cikkét, valamint az EUMSZ 76–81. cikkét.

3.13.

Az előrelépéshez egyszerre van szükség ambícióra, gyakorlatiasságra és innovációra. Az EGSZB véleménye szerint most lehetőség van arra, hogy lendületet nyerjünk az EU előtt álló kihívásokból és előkészítsük egy új szakasz megnyitását az EU fejlődésében. E lehetőséggel élve új paktumot kell létrehozniuk a tagállamoknak egymással, az Európai Uniónak pedig a polgárokkal egy olyan Európáért, amely gondoskodik a szorosabb együttműködésről, a versenyképesség fokozásáról, valamint a növekedésről, az integrációról és a szolidaritásról.

3.14.

A „megerősített együttműködés” (az EUSZ 20. cikkének meghatározása szerint) szintén olyan eszköz, amely nincs kellően kihasználva. Ezt az eljárást először a házasság felbontása és a különválás terén alkalmazták, később pedig az Unión belüli egységes szabadalmi oltalom létrehozásához, valamint a pénzügyi tranzakciós adó javasolt bevezetéséhez. Másrészről az áthidaló („passerelle”) klauzula (vagyis az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése) is alkalmazható. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokhoz azonban a tagállami kormányok Európai Tanácson vagy Tanácson belüli egyhangú jóváhagyására lenne szükség, ami adott esetben nehezen érhető el. Elvben mindkét eszköz egyszerűsíthetné és felgyorsíthatná az európai döntéshozatalt.

3.15.

Ezért kiemelten fontos, hogy az Európai Tanács következtetéseit vegyük alapul, amely 2014. június 26–27-i ülésén megállapította, hogy „[…]az egyre szorosabb Unió koncepciója azt is lehetővé teszi, hogy más-más országok más-más integrációs utat kövessenek. Így azok, akik el akarják mélyíteni az integrációt, ezt megtehetik, tiszteletben tartva azokat, akik nem kívánják tovább mélyíteni azt” (13). Ez a gondolat teremti meg egy differenciált Európai Unió alapját, amelyben mind a 28 tagállam részt vesz – adott esetben más-más mértékben –, és ezzel a stratégiai területeken előmozdítja a szorosabb együttműködést, egyúttal lehetőségként biztosítja minden tagállam számára a teljes körű közreműködést.

3.16.

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a makroregionális stratégiáknak egyre nagyobb szerepet kell kapniuk az EU jövőjében. Ezek erősítése és kiterjesztése segítené egy köztes európai szint létrehozását, amely összhangot tudna teremteni az EU-ban, és meg tudná valósítani a szervezett civil társadalom – és azon belül a gazdasági és szociális partnerek – szisztematikus bevonását.

4.1.

Az elmúlt években a gazdasági és monetáris unió (GMU) nem megfelelő felépítésének javítása és a gazdasági kormányzás erősítése az EU válságstratégiájának központi elemét képezte. A GMU fenntartása érdekében tett sürgősségi intézkedések számos előrelépést hoztak, de ezek egy kormányközi döntéshozatali folyamat eredményei voltak. Most arról kell gondoskodnunk, hogy e kormányközi megoldásokból ne alakuljon ki egy további, állandó jellegű jogi keret az uniós Szerződések mellett.

4.2.

Mindezek fényében elengedhetetlen, hogy a költségvetési fegyelem biztosítását célzó szabályokon alapuló jelenlegi rendszerről mihamarabb áttérjünk egy olyan folyamatra, amely erősebb konvergenciát biztosít az euróövezet országai között.

4.3.

Elsőként – mivel az euro az EU valutája – az euróövezeti tagállamoknak a GMU kiteljesítése révén fel kell gyorsítaniuk és el kell mélyíteniük az integrációt, amely folyamatnak valamennyi uniós tagállam előtt nyitva kell állnia. Ez határozott irányítással és az euróövezet intézményi keretének megerősítésével valósítható meg az alábbiak alapján:

4.4.

Ezenkívül lépéseket kell tenni egy euróövezeti költségvetés bevezetése érdekében, amely hozzájárulna az esetleges jövőbeli sokkok enyhítéséhez, amennyiben ezt a potenciális fiskális rendszert a reformtörekvések feltételekhez kötött támogatóeszközeként alakítják ki. Amint azt a GMU megvalósításáról szóló saját kezdeményezésű EGSZB-vélemény (14) kifejti, ezt az euróövezeti költségvetést az euróövezet egészére kiterjedő pénzügyi tranzakciós adó, szén-dioxid-adó, ideiglenes illeték vagy közös kötvények kibocsátása révén lehetne finanszírozni. Ezekkel az opciókkal kapcsolatban azonban még megegyezésre kell jutni.

4.5.

Az európai gazdasági kormányzás terén az EU szociális dimenziójának megerősítése révén érhető el előrelépés. Ennek az EUSZ 3. cikkének kiegyensúlyozottabb alkalmazásán kellene alapulnia, amely kimondja, hogy az Uniónak meg kell találnia az egyensúlyt a gazdasági hatékonyság, valamint a társadalmi és a területi kohézió között. Megemlítendő még az EUMSZ 151. és 153. cikkében kifejezett szándék a tagállami szociális rendszerek összehangolásának támogatására. Ezzel a kérdéssel az EGSZB 2013-ban foglalkozott (15).

4.6.

Egyúttal – az uniós politikai keret megszilárdítása érdekében – meg kell erősíteni a demokratikus legitimitást és különösen az Európai Parlament szerepét. E célból konkrét lépéseket lehet tenni a jelenlegi Szerződés és a hatályos szabályok keretein belül. Közép- és hosszú távon pedig a Szerződés esetleges felülvizsgálata révén lehet összhangba hozni az intézményi rendelkezéseket a valódi politikai Unió nélkülözhetetlen követelményeivel. Az EGSZB már elfogadott egy igen részletes ütemtervet a GMU politikai pillérének megvalósításához, amely számos lehetséges intézkedést felvázol (16).

4.7.

Az EGSZB tudomásul veszi az öt elnök Európai Tanácshoz címzett, Az európai gazdasági és monetáris unió megvalósítása című, 2015. június 22-i jelentését, és reméli, hogy a dokumentum a fent említetteknek megfelelően egy határozottabb fellépés alapjául szolgál majd (17).

5.1.

Az EU jövőjéről folyó vita középpontjában mindig a polgárok kell hogy álljanak. A demokrácia és az elszámoltathatóság az európai polgárság alapelve. Ezen alapelvek érvényesítése érdekében az Európai Bizottságnak – azaz a Szerződések őrének – kulcsszerepet kell betöltenie. Az Európai Bizottság a jogalkotási kezdeményezés kizárólagos jogával rendelkező intézményként döntő szerepet játszik az EU-ban egymásnak feszülő erők és érdekek közötti egyensúly megteremtésében is. Az EU demokratikusabb és részvételen alapuló irányítása céljából az egyensúlykereséssel párhuzamosan az is fontos, hogy hatékonyabban érvényesüljön a szubszidiaritás és az arányosság elve.

5.2.

A Lisszaboni Szerződés jelentősebb szerepet irányoz elő az Európai Parlament számára, a tagállamok részéről pedig proaktív hozzáállást von maga után a megerősített Tanács révén. A jövőben azonban tovább kell bővíteni az Európai Parlament hatáskörét – például azáltal, hogy fontosabb szerepet kap az európai gazdasági kormányzásban és az európai szemeszterben –, és kiegyensúlyozottabb feladatmegosztást és intézményközi együttműködést kell kialakítani a három intézmény között, ami erőteljesebb uniós módszert biztosítana. Ezzel összefüggésben különösen fontos kérdés a „háromoldalú egyeztetés” eszközének széles körű alkalmazása a jogi aktusok elfogadásához a rendes jogalkotási eljárás első és második olvasata során (18). Jórészt a „háromoldalú egyeztetés” lett a norma, ami pedig sérti az átláthatóság és az elszámoltathatóság demokratikus alapelveit, és a három intézmény között a rendes jogalkotási eljárás keretében fenntartandó, szükséges egyensúlyt is veszélyezteti. Az EGSZB ezért amellett foglal állást, hogy térjünk vissza a rendes jogalkotási eljárás lényegi vagy akár szó szerinti alkalmazásához – a „háromoldalú egyeztetés” pedig maradjon kivétel.

5.3.

Az uniós módszer alkalmazása a „horizontális” szubszidiaritás révén is hatékonyabb lesz. Ezt a fogalmat – csakúgy mint a „vertikális” szubszidiaritás fogalmát – a Szerződések nem határozzák meg közelebbről. Mégis, a „horizontális” szubszidiaritással elismerésre kerül a magánszereplők, például a polgárok és a reprezentatív civil társadalmi szervezetek közérdekű szerepe, valamint a politikaalkotási és a döntéshozatali folyamatokban való közreműködésük különleges konzultatív szerepük révén, illetve a szociális partnereknek az európai szociális párbeszédben betöltött autonóm jogalkotási szerepe.

5.4.

A néha funkcionális szubszidiaritásnak is nevezett „horizontális” szubszidiaritás koncepcióját hallgatólagosan már az EUMSZ-nek a szociális párbeszédről és a szociális partnerek szerepéről szóló, 152., 154. és 155. cikke is elismeri.

5.5.

A részvételi demokráciát az EUSZ 11. cikke is az EUSZ 10. és 12. cikkében (19) említett – és a demokrácia nélkülözhetetlen alapjának tekintett – képviseleti demokrácia fontos kiegészítő elemének tartja. Ahogy azt az EGSZB már többször hangsúlyozta, az EUSZ 11. cikkének (1) és (2) bekezdése (20) jelentős lehetőségeket nyit meg az európai demokrácia fejlesztése előtt azzal, hogy az uniós intézmények és a tagállamok közötti politikai párbeszéd mellett az uniós szintű, strukturált civil párbeszéd hosszú távú létrehozásához is lefekteti az alapokat.

5.6.

Fontos továbbá, hogy ez az uniós módszer fokozott „vertikális” szubszidiaritással járjon együtt, melynek keretében a nemzeti parlamentek nagyobb szerepet kapnak az uniós döntéshozatalban és szorosabban együttműködnek az Európai Parlamenttel.

5.7.

A fentieket alapvetően már a hatályos Szerződések keretein belül el lehet érni. Különösen az állampolgári részvétel, a demokrácia és az átláthatóság tekintetében lehetne jelentős előrelépést tenni az európai politikák továbbfejlesztésével, a folyamatok és a végrehajtás javításával. Ugyanakkor – ahogy arra már két EGSZB-vélemény (21)  (22) is felhívta a figyelmet – eddig nem született számottevő előrelépés a 11. cikk rendelkezéseinek végrehajtásában, emiatt pedig a részvételi demokrácia elvét sem sikerült megfelelően érvényre juttatni.

5.8.

Ugyanez mondható el a 11. cikk (4) bekezdése szerinti európai polgári kezdeményezésről is. Az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia és az aktív polgárság kulcsfontosságú eszköze kellene hogy legyen, jelenlegi formájában azonban igen kevéssé hatékony, ezért alapjaiban felül kell vizsgálni végrehajtásának módozatait.

5.9.

A „horizontális” szubszidiaritás koncepcióját a jövőben – strukturált civil párbeszéd révén – meg kell erősíteni és ki kell terjeszteni tágabb szakpolitikai területekre, például a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem terén. Ez erősítené a reprezentatív civil társadalmi szervezetek európai folyamatokban játszott szerepét azáltal, hogy lehetővé teszi számukra az őket érintő szakpolitikai területekhez való teljes körű hozzájárulást, így juttatva érvényre a részvételi demokrácia elvét. E cél elérése érdekében és a szervezett civil társadalom uniós intézményi képviselőjeként az EGSZB más uniós intézményekkel együttműködve kulcsszerepet játszik a részvételi demokrácia lehetőségeinek kiaknázásában, valamint a civil párbeszéd fejlesztésében és erősítésében.

5.10.

A szervezett civil társadalom európai szintű intézményi képviselőjeként betöltött szerepében három területen kell közreműködnie: i. a reprezentatív civil társadalmi szervezetek közötti és az európai intézményekkel való párbeszéd elősegítésében és támogatásában, ii. a szervezett civil társadalom uniós politikai folyamatokban való tartós részvételének biztosításában, valamint iii. az EUMSZ 11. cikke végrehajtásának nyomon követésében.

5.11.

Ezért az EGSZB az uniós intézmények konzultatív szerveként (23) lehetőségeket kapott annak érdekében, hogy teljes körűen felléphessen mint i. a civil társadalmi szervezetekkel folytatott párbeszéd katalizátora és koordinátora, ii. a civil szervezetek és az uniós döntéshozatali szervek közötti kulcsfontosságú közvetítő, valamint iii. tényleges híd a nemzeti és az uniós szint között. A Szerződések esetleges felülvizsgálata esetén az EGSZB kéri e szerepének kifejezett elismerését (24).

5.12.

A minőségi jogalkotási program újraindítása azt tükrözi, hogy az új Európai Bizottság nagyobb hangsúlyt kíván fektetni az értékelésre, és ebbe más intézményeket, a tagállami hatóságokat és általában véve a civil társadalmat is bevonja. Tanácsadó testületként az EGSZB-nek feltétlenül részt kell vennie a szakpolitikák értékelésében, mivel ezt az uniós intézményi szerkezetben betöltött legitim szerepe is megköveteli, amelynek megfelelően i. védelmeznie kell az EU eddigi eredményeit az európai polgárok elvárásainak teljesítése érdekében, és ii. figyelmeztetnie kell az uniós szakpolitikák és jogszabályok végrehajtását gátló akadályokra és az esetleges hiányosságokra.

5.13.

Az EGSZB és az Európai Bizottság között létrejött, 2012. február 22-i együttműködési jegyzőkönyv és az EGSZB és az Európai Parlament között létrejött, 2014. február 5-i együttműködési megállapodás is elismeri, hogy az EGSZB az EUSZ 13. cikkének (4) bekezdésében meghatározott szerepében jelentősen hozzájárul a minőségi jogalkotáshoz azáltal, hogy kifejezésre juttatja a civil társadalom véleményét az uniós szakpolitikai ciklusokban (25). Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a szabályozás javításáról szóló intézményközi megállapodás esetleges jövőbeli felülvizsgálatakor egyértelműen ismerjék el intézményi szerepét (26).

5.14.

Annak érdekében, hogy mindehhez eredményesen hozzájárulhasson, az EGSZB-nek maradéktalanul élnie kell lehetőségeivel és meg kell erősítenie saját szerepét, működési és munkamódszereit, valamint a legfontosabb európai civil társadalmi szervezetekkel és hálózatokkal ápolt operatív kapcsolatait. Az EGSZB azzal is erősíti munkájának relevanciáját, hogy a Szerződések által ráruházott konzultatív szerep betöltése során több figyelmet fordít a kiemelt uniós szakpolitikák klasztereire.

5.15.

Ily módon az EGSZB nagyban hozzájárulhat a polgárokat közvetlenül érintő szakpolitikai területeken a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek kiaknázásához, valamint azoknak a hiányosságoknak a felismeréséhez, amelyek szükségessé teszik e szakpolitikák módosítását és kiigazítását, hogy jobban megfeleljenek a polgárok elvárásainak.