15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/77

1.1

Az EGSZB üdvözli az IPA II-ről szóló rendelettervezetben alkalmazott új megközelítést, amely az előző eszközhöz képest nagyobb rugalmasságot tesz lehetővé, és egyenlően kezeli a kedvezményezett országokat, mivel nem tesz különbséget a tagjelölt, illetve a potenciális tagjelölt országok rendelkezésére álló támogatástípusok között.

1.2

Az EGSZB támogatja az IPA II-ről szóló rendelettervezetben javasolt új stratégiát, amely testre szabott támogatást tesz lehetővé minden kedvezményezett ország számára. Minden egyes ország tekintetében átfogó, többéves stratégiai dokumentumok kerülnek elfogadásra, amelyek megfelelnek az adott országok specifikus igényeinek és ütemterveinek az uniós csatlakozás előkészítése során.

1.3

Az EGSZB szerint elképzelhető, hogy túlságosan késő, ha a stratégiai dokumentumokat csak félidőben értékelik, ezért azt javasolja, hogy a félidőt az értékelés legkésőbbi lehetséges időpontjaként határozzák meg. Fontos, hogy a célok elérése álljon a középpontban, ezért nélkülözhetetlen a rugalmasság. Az EGSZB azt ajánlja, hogy – a támogatás hatékonyságának növelése érdekében – éves felülvizsgálatot végezzenek, még a félidős értékelések előtt. Az elért eredményekről szóló éves európai bizottsági jelentések biztos alapot jelenthetnének ahhoz, hogy az érintett országok szükségleteinek megfelelően felül lehessen vizsgálni és ki lehessen igazítani a programozást.

1.4

Az EGSZB üdvözli az új rendelettervezet arra irányuló célját, hogy egyszerűsödjön és csökkenjen a pénzügyi támogatás kezelésével járó bürokrácia. Fenntartásai vannak azonban a támogatás odaítélésének ágazatalapú megközelítésével kapcsolatban. Ezt a mechanizmust megfontoltan, az adott kedvezményezett ország konkrét körülményeinek megfelelően kell alkalmazni, szem előtt tartva, hogy az előcsatlakozási támogatást arra dolgozták ki, hogy segítsen a tagjelölt és potenciális tagjelölt országoknak a jövőbeli tagság előkészítésében. Az IPA révén az érintett országok még a csatlakozás előtt, „próbamenetben” megtapasztalhatják a tagsággal járó kötelezettségeket, köztük azt, hogy miként kell kezelni a strukturális, kohéziós, mezőgazdasági és vidékfejlesztési alapokat. Ezért az ágazatalapú megközelítést csak akkor tanácsos alkalmazni, ha megfelelő szabályok és eljárásmódok vannak érvényben (például a közbeszerzéssel, érdekellentéttel stb. kapcsolatban), illetve ha az állami költségvetési kiadások tervezetét elég széles körűen, és nem csupán éves alapon dolgozzák ki. Az ágazatalapú megközelítés általában olyan ágazatokra vonatkozik, mint az egészségügy, oktatás stb., az IPA-támogatás viszont olyan ágazatokra is összpontosít, mint a korrupció elleni küzdelem és a közigazgatásbeli kapacitásépítés. Ezek a területek kevésbé alkalmasak a szóban forgó megközelítésre, mivel nem csupán egy intézményről, hanem sok kedvezményezett szervről van szó.

1.5

Az EGSZB üdvözli, hogy az új rendelettervezet hangsúlyt fektet a más donorokkal, valamint nemzetközi és egyéb pénzintézményekkel stratégiai szinten folytatandó, fokozott koordinációra és együttműködésre.

1.6

Az EGSZB üdvözli továbbá az új eszköz keretében biztosított rugalmasságot, ami lehetővé teszi, hogy az eszközöket az egyik politikaterületről a másikra irányítsák, illetve átvigyék az egyik évről a másikra (1).

1.7

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy támogatni és fejleszteni kell a helyi szerepvállalást az IPA II megtervezésében és végrehajtásában. Ennek érdekében megfelelő mechanizmusokat kell létrehozni a nemzeti hatóságok, a szociális partnerek és a civil társadalom bevonására, illetve kapacitásuk erősítésére. Részvételüket a támogatás minden szintjén – így a tervezésnél, az előkészítésnél, a végrehajtásnál, a nyomon követésnél és az értékelésnél is – ösztönözni kell. A civil társadalomnak szánt támogatás célba juttatásához a helyi közvetítő szervezeteket és nemzeti erőforrásközpontokat is fel kellene használni.

1.8

A bővítési folyamat megköveteli a Nyugat-Balkánon hatályos munkaügyi és szociális törvényeknek az EU szociális vívmányaival való harmonizálását. Ezért az IPA II gyorsítja a társadalmi befogadás, a társadalmi kohézió, a tisztességes munka és a színvonalas foglalkoztatás térhódítását a régióban.

2.1

Az Előcsatlakozási Támogatási Eszközre (IPA II) vonatkozó rendelettervezet létrehozza az új pénzügyi eszköz (IPA II) jogi keretét, amely a 2013. december 31-én hatályát vesztő, jelenlegi szabályozás helyébe lép.

2.2

Az új előcsatlakozási eszköz a bővítési politika végrehajtására összpontosít, így járulva hozzá a stabilitás, a biztonság és a jólét előmozdításához Európában. Az új eszköz a tagjelölt (2) és a potenciális tagjelölt országokat (3) támogatja az uniós csatlakozás előkészítésében.

2.3

Mivel a szóban forgó országokat (Izland kivételével) alacsony társadalmi-gazdasági fejlettség jellemzi, és fel kell őket készíteni a globális kihívásokkal való szembenézésre, illetve arra, hogy alkalmazkodni tudjanak az ilyen jellegű kihívások kezelését célzó uniós intézkedésekhez, magától értetődik, hogy alapvető és eredményorientált beruházásokra van szükség, amelyek az említett országokat közelebb hozzák az uniós normákhoz. Az IPA II-ről szóló rendelettervezet technikai és pénzügyi támogatást nyújt ezeknek az államoknak, mivel önmagukban nem képesek viselni az uniós csatlakozási feltételek teljesítéséhez szükséges erőfeszítéseket és költségeket.

2.4

A 2014-től 2020-ig terjedő időszakra a rendelet végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege mintegy 14 milliárd EUR.

2.5

Az új eszközt úgy tervezték meg, hogy nagyobb rugalmasságot tegyen lehetővé, és segítségével egyszerűsödjön és csökkenjen a pénzügyi támogatás kezelésével járó bürokrácia.

2.6

Az egyszerűsítéshez hozzátartozik a jelenlegi IPA-támogatás alkotóelem struktúrájának átszervezése, ami lehetővé teszi, hogy egyszerűsítsék a jogi keretet, és az egyes szakpolitikai területeken különbségtétel nélkül hozzáférést biztosítsanak minden (tagjelölt vagy potenciális tagjelölt) állam számára. Az IPA-eszköz előző változatának öt alkotóeleme közül eddig csak kettő (Támogatás az átmenethez és az intézmények kiépítéséhez, valamint Határokon átnyúló együttműködés) volt elérhető a potenciális tagjelölt országok számára, a másik hárommal (Regionális fejlesztés, Humánerőforrás-fejlesztés és Vidékfejlesztés) csak a tagjelölt országok rendelkezhettek.

3.1

Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok előmozdítása és védelme, a kisebbségi jogok kiemelt tiszteletben tartása, a nemek közötti egyenlőség, megkülönböztetésmentesség, sajtószabadság és jószomszédi viszonyok előmozdítása mellett az EGSZB határozottan ajánlja, hogy a 2. cikk (1) bekezdésében az (a) pont (ii) alpontja térjen ki a szociális jogok támogatására és a kiszolgáltatott csoportok védelmére is, így hangsúlyozva, hogy a kedvezményezett országok jelentőséget kell hogy tulajdonítsanak ezeknek a jogoknak, ami a szükséges egyensúlyt is biztosítja egyfelől a társadalmi befogadás, másfelől a demokrácia és a civil társadalom fejlesztése között.

3.2

Következésképpen a 2. cikk (2) bekezdésében javasolt mutatókat is át kellene dolgozni, hogy megfelelően figyelembe vegyék a fenti módosításokat. Az egyik mutató a civil társadalom fejlettségi szintje, valamint a szociális partnerek és más civil szervezetek kapacitása, a másik – rendelettervezetbe beépítendő – mutató pedig a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása kell hogy legyen.

3.3

Fontos, hogy az IPA-támogatás segítse egyfelől a társadalmi kirekesztés és a társadalmon belül egyre növekvő különbségek elleni küzdelmet, másfelől a társadalmilag kirekesztett csoportok és régiók hozzáférését az alapokhoz. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a 2. cikk (2) bekezdése (1) albekezdésének második franciabekezdésében ismertetett mutató mellett még egy mutatót be kellene vezetni, amely a társadalmi és gazdasági fejlesztési stratégiák társadalmi igazságosságával függ össze.

3.4

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy az összes mutató eredményorientált, és mind minőségi, mind mennyiségi mutató legyen.

3.5

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a szociális párbeszéd javítása és a szociális partnerek kapacitásfejlesztésének támogatása alapvetően fontos célok, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a rendelettervezetben. A civil társadalom és a szociális párbeszéd fejlődésének puszta megemlítése nem tekinthető elég határozott és ösztönző üzenetnek.

3.6

A szociális partnerek a kedvezményezett országok többségében nem elég fejlettek, vagy rendkívüli kihívásokkal szembesülnek feladataik ellátásakor, különösen egy ilyen súlyos gazdasági válság idején. A vállalkozói szervezeteket is támogatni kell. Az EGSZB következésképpen határozottan ajánlja, hogy stratégiaibb jellegű beruházásokkal segítsék ezek fejlődését.

3.7

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a rendelettervezet kiemelten kezeli a donorok összehangolásának kérdését annak érdekében, hogy növekedjen a támogatásnyújtás eredményessége és hatékonysága, illetve elkerülhető legyen a kettős finanszírozás. Az EGSZB szívesen látna azonban konkrétabb intézkedéseket, amelyek elfogadásával mind országos, mind uniós szinten biztosítható a donorok hatékony összehangolása.

4.1

Az EGSZB üdvözli a rendelettervezetet, különösen a „többért többet” szemléletet, amely arra ösztönzi a tárgyalt eszköz által lefedett országokat (4), hogy bizonyítsák, fenntartható módon előrehaladnak a demokrácia felé vezető úton, valamint tiszteletben tartják az emberi jogokat és a nemzetközi jogot.

4.2

Az EGSZB kedvezően fogadja azt a javaslatot, hogy a nemek közti egyenlőséget és a megkülönböztetésellenességet a javasolt rendelet keretében végrehajtott valamennyi intézkedés foglalja magában mint átfogó célokat.

4.3

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az európai szomszédságpolitika által lefedett országokat célzó Civil Társadalmi Eszközre és az Európai Demokrácia Alapítványra is térjen ki a rendelettervezetben.

4.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a társadalmi partnerség céljának, amely ebben az eszközben tükröződik, abban kellene megnyilvánulnia, hogy a civil szervezeteket – köztük a szociális partnereket, továbbá a regionális és helyi önkormányzatokat – a támogatási ciklus valamennyi szakaszába bevonják. Az „arab tavasz” megmutatta, milyen fontos a polgári mozgalmak támogatása az EU-val szomszédos országokban.

4.5

Az ENI-nek a civil szervezetek kapacitását bővítő, rugalmas eszközzé kellene válnia, hogy ezek a szervezetek képessé váljanak a közpolitikák megvizsgálására, és jelentős szerepet játszhassanak a demokratizálódási folyamatokban.

4.6

Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU-val szomszédos országokban hozzanak létre platformokat a civil társadalom és a kormányok közötti párbeszéd céljából, és felajánlja segítségét az Európai Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak e cél megvalósításához.

4.7

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EU delegációi átfogó módon térképezzék fel a régióban működő civil szervezeteket, mivel ez az összes uniós intézményt segítené abban, hogy megszilárdítsa kapcsolatait a kibontakozó civil társadalommal.

4.8

Az EGSZB azt javasolja, hogy az ENI-rendelet ezenkívül a partnerországok azon intézményeinek kapacitásépítésére is fordítson nagyobb figyelmet, amelyek a támogatások nyújtásáért felelősek, annak érdekében, hogy az eszközök felhasználásával kapcsolatban megfelelő igénybevételi szintet és nagyfokú átláthatóságot lehessen biztosítani.

4.9

Az EGSZB szerint fontos lenne, hogy az ENI ösztönözze a felsőoktatás területén folyó együttműködést, különösen az EU és szomszédjai közötti ifjúsági és diákcsereprogramok révén. Az eszköz lehetőségeket nyújthat olyan hálózatok kiépítésére, amelyek növelik a fiatalok területén tevékenykedő NGO-k kapacitását az EU-val szomszédos országokban.

4.10

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság ezzel az eszközzel ezenkívül mozdítsa elő a fenntartható iparpolitikát, a vállalati társadalmi felelősségvállalást, egy környezetvédelmi szempontból felelős ipart, valamint az olyan stratégiákat, amelyek támogatják a kkv-kat, megoldják a munkaerő-piaci problémákat, és eredményesebbé teszik a szociálpolitikákat.

5.1

Az európai szomszédságpolitika (ENP) célja az, hogy az EU határainak mentén kialakítsa a jólét és a jószomszédi viszonyok térségét.

5.2

A 2014 és 2020 közötti időszakban az EU az európai szomszédságpolitika céljait továbbra is egy egyedi pénzügyi eszköz – az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) – révén támogatja, amely a 2006-ban létrehozott Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz (ENPI) helyébe lép.

5.3

Az ENI nagyobb támogatást fog nyújtani azoknak a partnereknek, amelyek elkötelezettek a demokratikus társadalmak építése és a reformok végrehajtása mellett, összhangban a „többért többet” és a „kölcsönös elszámoltathatóság” elveivel.

5.4

A rendelettervezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek több vonatkozásban egyszerűbbé teszik az eszközt, és egyensúlyt teremtenek a rugalmasság, valamint a szakpolitikai célokra és a legfontosabb együttműködési területekre történő fókuszálás között.

5.5

Az ENI-rendelettervezet ösztönzi a komplementaritást, a koherenciát és az EU prioritást élvező szakpolitikáinak horizontális kezelését, az Európa 2020 stratégiával összhangban, miközben továbbra is az ENP legfontosabb célkitűzéseire koncentrál.

5.6

A 2014-től 2020-ig terjedő időszakra a rendelet végrehajtásának pénzügyi referenciaösszege mintegy 18 milliárd euró lesz.

6.1

Az ennek az eszköznek a keretében végzett uniós külső tevékenység célja az, hogy konkrét változások következzenek be a partnerországokban. Fontos, hogy ezeket a változásokat – amennyiben lehetséges – megfelelő mechanizmussal nyomon kövessék, és előre meghatározott, országspecifikus, világos, átlátható és mérhető mutatók alapján értékeljék: konkrét, mérhető és megvalósítható teljesítménymutatókról van szó, amelyekkel értékelni lehet, hogy egy ország tiszteletben tartja-e azokat a demokratikus értékeket, amelyeket az EU az ENI révén elő kíván mozdítani.

6.2

A „többért többet” elv jobb megvalósításának javítása végett az ezen eszköz keretében rendelkezésre álló teljes költségvetés egy megfelelő részét ösztönzők formájában el lehetne különíteni, hogy nagyobb támogatást kapjanak azok a partnerországok, amelyek bizonyíthatóan előrelépést értek el a stabil és fenntartható demokrácia kiépítésében, illetve megszilárdításában. Ezt az elvet ezenkívül úgy kellene megvalósítani, hogy a szóban forgó országokban élő kiszolgáltatott csoportokat is tekintetbe vegyék, és hogy az egyes országoknak folyósított fejlesztési támogatás megnyirbálása helyett a támogatások egy része a kormányoktól a civil társadalomhoz kerüljön.

6.3

Az EU delegációinak nagyobb szerepet kellene kapniuk az egyéb nemzetközi adományozókkal folytatott együttműködésben. A 7. cikk (1) és (2) bekezdésében említett dokumentumoknak részletes és frissített adományozói mátrixokat kell tartalmazniuk, és meg kell határozniuk – a különösen az Unió és a tagállamok közötti – adományozói koordináció javítására teendő lépéseket.

6.4

A rendelettervezet szerint az Európai Unió elkötelezett amellett, hogy a partnereivel világszerte fenntartott kapcsolatai során ösztönözze a tisztességes munkát, valamint a nemzetközi szinten elismert munkaügyi normák megerősítését és hatékony végrehajtását. A gyermekmunka felszámolását és a többoldalú környezetvédelmi megállapodások jelentőségét szintén ki kellene emelni.

6.5

A rendelettervezetnek egyértelműbben kellene fogalmaznia a belföldi elszámoltathatóság erősítése, valamint egy intézményesített konzultációs és nyomonkövetési mechanizmus kialakítása tekintetében, amelyben civil szervezetek, környezetvédelmi szervezetek, szociális partnerek és egyéb nem állami szereplők vesznek részt.