15.1.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 9/33

A.

mivel a vízhiány és az aszályok kérdése földrajzilag nem korlátozódik az Európai Unióra, hanem nemzetközi következményekkel jár és világszintű problémát jelent, mivel a víz miatt már törtek ki nemzetközi konfliktusok, és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy ezek gyakorisága növekszik;,

B.

mivel a víz az élethez nélkülözhetetlen, és olyan közjó, amely nem alacsonyítható puszta árucikké; mivel a mindenki, többek között a jövő generációi számára a vízhez biztosított tisztességes hozzáférésnek kell vezérelnie valamennyi vízügyi politikát;

C.

mivel a vízhiány és az aszály nagy kihívást jelent, és jelentős társadalmi-gazdasági és környezeti hatása van az Unióban; mivel az aszály gazdasági hatását az elmúlt 30 évben uniós szinten összesen 100 milliárd euróra becsülik;

D.

mivel a vízhiány és az aszály már érinti az EU egyes részeit, és az Unió lakosságának egyötöde él olyan országokban, amelyek nehézségekkel küzdenek vízkészleteik tekintetében;

E.

mivel Közösség országait eltérő mértékben érintő elsivatagosodás károsítja a természetes környezetet és a talaj degradációjához, illetve ebből következően mezőgazdasági értékének elvesztéséhez vezet;

F.

mivel a vízhiány és az aszály nem egyforma súlyosan érinti az EU összes régióját, a délebbre fekvő tagállamokban súlyosabb;

G.

mivel jelentős regionális különbségek mutatkoznak a vízhiányból és az aszályból fakadó problémák jelentkezésének módjában; mivel az lenne a legjobb, ha az e problémák kezelését szolgáló intézkedések regionális megközelítésen alapulnának;

H.

mivel a vízhiány és az aszály egyre gyakrabban és súlyosabban jelentkezett az elmúlt 30 évben, illetve az éghajlatváltozás előreláthatólag megnehezíti a helyzetet, és hozzájárul az Unión belül és kívül fellépő szélsőséges hidrológiai jelenségek növekedéséhez, amelyek vélhetően mind a vízkészletek minőségére, mind azok mennyiségére hatást gyakorolnak;

I.

mivel az EU a vízkészlete 20 %-át a hatékonyság hiányának következtében továbbra is elvesztegeti, ezét a vízhasználati tendenciák nem fenntarthatóak;

J.

mivel a súlyos aszály, amelyhez kevesebb esőzés társul, növeli az erdőtüzek veszélyét, amint azt a Dél-Európában a közelmúltban bekövetkezett pusztító tüzek tanúsítják;

K.

mivel nincs átfogó, műszakilag és tudományos szempontból is elfogadható értékelés az Unióban található vízmennyiség helyzetéről; mivel regionális szinten és a szezonális váltakozást illetően az elérhető adatok nagyon korlátozottak;

L.

mivel a vízhiány természetes okok, emberi tevékenységek vagy ezek kölcsönhatásának eredményeként alakul ki, akár a természetes készlet túlzott használata, akár a vízminőség romlása révén; mivel a víz nem megfelelő felhasználása az elsivatagosodás egyik oka;

M.

mivel az idegenforgalom tovább növeli a vízigényt, különösen a nyári időszakban és Dél-Európa tengerparti területein;

N.

mivel a tudatosítás és a polgárok megfelelő tájékoztatása – különböző formában, például tájékoztató és oktatási kampányok révén – kulcsfontosságú szerepet játszik a hozzáállás és a szokások megváltozásának elősegítésében és a víztakarékosság, illetve a hatékony vízfelhasználás kultúrájának kialakulásában;

O.

mivel a lakosság vízellátása a közegészségügyhöz kapcsolódó alapvető közszolgáltatás, amelyben nem keletkezhet zavar;

P.

mivel a vízhiány és az aszály kérdése komplex környezetvédelmi kérdés, és mint ilyen, más környezetvédelmi kérdésekkel szoros egységben, azokra tekintettel szabályozandó;

Q.

mivel a mezőgazdaság termelő ágazatként komolyan szenved a vízhiány és az aszály hatásaitól, ugyanakkor fontos szerepet tölt be a rendelkezésre álló vízkészletek fenntartható kezelésében;

R.

mivel az EU-ban a többfunkciós mezőgazdaság fontos szerepet játszik a tájak, a biológiai sokszínűség és a tiszta víz megőrzésében, és ezért bizonyos intézkedésekhez pénzügyi támogatásra, valamint a vízgazdálkodással kapcsolatos tudományos tanácsadásra van szüksége;

S.

mivel a vízhiány és az aszály jelentős szerepet játszanak a mezőgazdasági nyersanyagok árainak növekedésében; mivel folyamatosan biztosítani kell az élelmiszerellátást;

T.

mivel a mezőgazdaságban nagy mennyiségű vízre van szükség, és – mivel az így a vízellátástól függ – a mezőgazdaságot a víz kiegyensúlyozott felhasználása, a vízpazarlás megszüntetése, a táj és a növénytermesztés kiigazított tervezése, valamint a víz szennyezéssel szembeni védelme tekintetében felelős szereplőként be kell vonni az integrált regionális vízgazdálkodási rendszerekbe;

U.

mivel a szárazság bizonyos növénybetegségek elterjedésének is kedvez, jelentősen csökkentve ezáltal a termés mennyiségét;

V.

mivel a gazdasági és társadalmi kohézióról szóló negyedik bizottsági jelentés (COM(2007)0273) szerint az éghajlatváltozás, és különösen a vízhiány és az aszály az egyik új, jelentős területi hatással járó kihívás, amelyre a kohéziós politikának választ kell adnia, mivel ez idáig az Európai Unió lakosságának 11 %-át és területének 17 %-át érintette;

1.

üdvözli a közleményt, és támogatja az intézkedéssel kapcsolatban az első körben javasolt politikai alternatívákat, azonban sajnálattal jegyzi meg, hogy hatásköre csak az EU-ra és a tagállamok szintjére korlátozódik; emlékeztet arra, hogy a vízhiány és az aszály nemzetközi probléma, és azt ennek megfelelően kell kezelni;

2.

hangsúlyozza, hogy a vízgyűjtő területek régiókon és határokon átívelő jellege a folyók felső és alsó szakaszán fekvő régiókra komoly, határokon átnyúló hatást gyakorolhat, és hogy ezért elengedhetetlen, hogy a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok együttműködjenek a vízhiány és az aszály kérdésében, biztosítva a vízkészletek fenntartható és tisztességes használatát; úgy véli, hogy a vízhiány és az aszály kérdésének specifikus jellege uniós és tagállami szintű, valamint regionális és helyi kormányzati szintű koordinált fellépést tesz szükségessé;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény általános célkitűzések előmozdítására szorítkozik, és csak korlátozott számú konkrét intézkedést javasol, azok végrehajtásának pontos időbeosztása nélkül a vízhiánnyal és aszállyal küszködő régiókban; sajnálattal veszi tudomásul, hogy nem állapítottak meg reális célokat és időkorlátokat, és hogy nem hangsúlyozták eléggé a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal történő szoros együttműködést; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy folyamatos programot, különösen egy időközi jelentést 2009-ben valamint az Európai Unió stratégiájának felülvizsgálatát és fejlesztését;

4.

kiemeli a régiók mint a vízügy területén a technológiai innováció hajtóerőinek fontosságát, tekintve, hogy a hatékony vízfelhasználás egyre fontosabb tényező lesz a versenyképesség szempontjából; ezért sürgeti a regionális hatóságokat, hogy a hatékony regionális vízgazdálkodás megszervezése céljából vegyék fontolóra a nemzeti és nemzetközi régióközi együttműködést, az információcserét és stratégiai partnerségeket;

5.

felhívja a regionális és helyi hatóságokat, hogy használják ki a strukturális alapok nyújtotta hatalmas lehetőségeket, és az ipari és a mezőgazdasági ágazatban, valamint a háztartási fogyasztókat érintően eszközöljenek beruházásokat a vízkezeléssel kapcsolatos meglévő infrastruktúra és technológia fejlesztésébe és felújításába (különösen azon régiókban, ahol vízkészletek vesznek kárba a vízvezetékek szivárgása miatt), beleértve kiváltképp a hatékony vízfelhasználást lehetővé tévő és az integrált vízkészlet-gazdálkodással összekapcsolható tiszta technológiákat, elsősorban a – megtakarítás és újrahasznosítás szempontjából – hatékony vízfelhasználás kihívásának kezelése céljából;

6.

ebben az összefüggésben ragaszkodik ahhoz, hogy az infrastruktúrára szánt forrásokat a meglévő szükségleteknek megfelelően a jó minőségű víz kezelésének és a vízellátás javítását célzó intézkedésekre kell fordítani;

7.

emlékeztet arra, hogy a vízforrások kezelése során a keresletoldali megközelítésre lenne szükség; álláspontja szerint azonban az EU-nak átfogó megközelítést kell alkalmaznia a vízkészlet-gazdálkodás során, amely együttesen kezeli a keresletgazdálkodási intézkedéseket, a meglévő készletek vízcikluson belüli optimalizálását szolgáló intézkedéseket és az új készletek létrehozását szolgáló intézkedéseket, illetve a megközelítésnek integrálnia kell a környezetvédelmi, társadalmi és gazdasági szempontokat;

8.

megjegyzi, hogy a fenntartható fejlődés elvével összhangban a kínálati oldali intézkedéseket is fontolóra kell venni, a gazdasági és környezetvédelmi szempontból leghatékonyabb megoldás elérése, a kínálat és a kereslet közötti egyensúly optimalizálása, valamint – beleértve az aszályos körülményeket is – a zavartalan lakossági vízellátás biztosítása érdekében; álláspontja szerint ösztönözni kell a vízfelhasználási módok hatékony hierarchiájának megállapítását szolgáló fellépést, és a vízhiány problémájára nem lehet megoldás az, hogy vízelvezető infrastruktúrát építenek a víz nagy távolságokra történő szállításához; hangsúlyozza azonban, hogy a vízhiány és az aszály által leginkább érintett régiók számára fontosak lehetnek a kínálatoldali intézkedések, amelyek hagyományos lehetőségek – mint például a vízfolyások szabályozását szolgáló infrastruktúra építése – vagy alternatív és innovatív megoldások – mint például a víz fenntartható újrafelhasználása vagy sótalanítása – formáját ölthetik;

9.

kiemeli a mezőgazdaságból élő európai lakosság szerepét a talajerózió és az elsivatagosodás elleni küzdelemben, és kéri, hogy ismerjék el az európai termelők kulcsfontosságú szerepét a tartós szárazság által sújtott, vagy a futóhomok által veszélyeztetett régiók növényzetének fenntartásában; hangsúlyozza, hogy az állandó kultúrák, gyümölcs- és szőlőültetvények, füves területek, legelők és erdők milyen fontos szerepet játszanak a víz megtartásában;

10.

hangsúlyozza a vízgazdálkodás kérdésének jelentőségét a hegyvidéki területeken, és felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a helyi és regionális hatóságokat a forrásvidék és az alsó folyásvidék közötti felhasználói szolidaritás kialakítására;

11.

emlékeztet az éghajlatváltozás, a vízhiány és az aszály, illetve a helyi vízkészletek fenntartását és megőrzését célzó integrált területi kezelés közötti összefüggésre, és mélységesen aggódik a közegészségre gyakorolt lehetséges hatásuk miatt; arra szólít fel, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelmet szolgáló politikák kidolgozásakor vegyék figyelembe ezek vízkészletekre gyakorolt hatását: kéri, hogy készüljön részletes tanulmány a bioüzemanyagok fejlesztése és a vízkészletek elérhetősége közötti összefüggésekről; ehhez hasonlósan arra szólít fel, hogy készítsenek egyedi értékelést a nagy vízfogyasztású létesítményekről; hangsúlyozza a vízprobléma általános figyelembevételének szükségességét minden politikai területen, valamint annak kezelése során egy valóban integrált, az EU minden pénzügyi és jogi eszközét magában foglaló megközelítési mód létrehozásának szükségességét; kiemeli, hogy minden politikai szintet (tagállami, regionális és helyi) be kellene vonni e folyamatba;

12.

úgy véli, hogy kapcsolatot kellene teremteni a vízhiány, az aszály és az éghajlatváltozás, valamint ezek egyedi stratégiái között, szem előtt tartva, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos szempontokat prioritásként be kell építeni a VKI végrehajtásába;

13.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el, hogy az erdőirtás és a féktelen városfejlesztés hozzájárul a növekvő vízhiányhoz; felhívja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy tartsák szem előtt a vízre vonatkozó megfontolásokat a területhasználat-tervezés során, különösen a sérülékeny vízgyűjtő területeken zajló gazdasági tevékenységek bővítésének vonatkozásában, a szigeteket és a legkülső régiókat is beleértve; hangsúlyozza, hogy a vízellátásnak a fogyasztás céljára való tekintet nélkül meg kell felelnie a tisztességes vízdíjak elvének, ezáltal ösztönözve a vállalkozásokat különösen a víz hatékonyabb használatára;

14.

hangsúlyozza, hogy a közösségi költségvetés prioritásainak felülvizsgálata során kiemeltebb helyet kell kapniuk a környezetvédelmi intézkedéseknek és különösen az éghajlatváltozás hatásai – többek között az aszály és a vízhiány – elleni küzdelmet célzó politikáknak, biztosítva a szükséges további források rendelkezésre állását;

15.

felkéri a Bizottságot, hogy az éghajlatváltozással összefüggő talajhasználat és energiaköltségek tekintetében vegye figyelembe az éghajlatváltozás társadalmi és gazdasági hatásai közötti összefüggéseket; ösztönzi az EU-t, hogy a hatékony vízfelhasználásra vonatkozó összes értékelést objektív és gazdasági mutatók alkalmazásával végezze el;

16.

elismeri, hogy a vízhiány és az aszály közvetlen hatást gyakorol a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra; fenntartja, hogy ezt a szempontot megfelelően figyelembe kellene venni a jövőbeli kohéziós politika kidolgozásakor, és hogy e cél érdekében valamennyi szükséges költségvetési és egyéb eszközökkel kapcsolatos intézkedést rendelkezésre kell bocsátani;

17.

rámutat, hogy egy régió gazdasági helyzetét, versenyképességét és fejlődési lehetőségeit a közleményben említett, összetett környezetvédelmi kérdések határozzák meg;

18.

elismeri a VKI jelentőségét, amely keretként szolgál az európai vizek „jó állapotának” eléréséhez, és amely előmozdítja a régiók közötti együttműködést, a fenntartható vízhasználatot és a meglévő vízforrások védelmét, miközben hozzájárul az áradások és aszályok hatásának csökkentéséhez, illetve felszólítja a Bizottságot és minden tagállamot VKI rendelkezéseinek teljes körű végrehajtására, valamint annak biztosítására, hogy a vízhiánnyal és aszállyal kapcsolatos intézkedések ne gyakoroljanak negatív hatást a vízminőségi célkitűzésekre;

19.

hangsúlyozza, hogy (a VKI-val összefüggésben) egyértelművé kell tenni az „elhúzódó aszály” fogalmát, valamint az aszályos időszakokban és ezen időszakok után a VKI környezetvédelmi célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos kihatásait; rámutat arra, hogy a vízhiány és az aszály összefügg, de különböznek, és eltérő stratégiákat kell elfogadni;

20.

hangsúlyozza, hogy az aszály, a talajerózió, az elsivatagosodás és az erdőtüzek között szoros kapcsolat áll fenn;

21.

álláspontja szerint a VKI által megkövetelt vízgyűjtő medencék gazdálkodási tervébe be kellene építeni az aszályok és más vízügyi-meteorológiai katasztrófák kezelését is, valamint szorgalmazza egy olyan válságkezelés kialakítását, amely választ ad a vízhiánnyal és aszállyal fenyegetett vízgyűjtő medencék konkrét szükségleteire, beleértve a határokon átnyúló koordinációt, a közszféra részvételét és a különböző – európai, nemzeti, regionális és helyi – szinteken működő korai figyelmeztető rendszereket; hansgúlyozza, hogy az áradások minimálisra csökkentésére irányuló erőfeszítések során el kell kerülni a folyók természetes folyásának korlátozását, és ösztönzi a kiterjedtebb hatásvizsgálatokat a vízáramlás természetes folyásának körülzárásával kapcsolatban;

22.

hangsúlyozza az erdők vízciklusban betöltött szerepét, és az erdők, füves területek és megművelt területek kiegyensúlyozott egyensúlyának fontosságát a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából; különösen kiemeli a magas szervesanyag-tartalmú talajok és az adott viszonyokhoz igazodó vetésforgó szerepét; arra figyelmeztet, hogy a területek növekvő felhasználása veszélyt jelent a mezőgazdaságra, az élelmiszerbiztonságra és a fenntartható vízgazdálkodásra;

23.

rámutat, hogy az elsivatagosodás szorosan összefügg az erdőgazdálkodással; sürgeti, hogy nagyobb mértékben alkalmazzák az erdősítést a szélsőséges felszíni és felszín alatti vízfolyások korlátozására és enyhítésére, valamint a talaj degradációjának és eróziójának leküzdésére;

24.

azt ajánlja, hogy a közösségi polgári védelmi mechanizmusok rendelkezzenek a rendkívüli aszályból fakadó válsághelyzetek során történő beavatkozásról;

25.

hangsúlyozza, hogy fontos az Unió egészében újraértékelni a felszín alatti vizek rendelkezésre álló mennyiségét és az ezek használatára irányadó szabályokat, amelynek fő célkitűzése a felszín alatti vízkészletek ésszerű, az adott érintett ország szükségleteinek megfelelő használatának biztosítása;

26.

tudomásul veszi, hogy a közlemény nem foglalkozik megfelelően a szennyvíz számos régióban elmulasztott tisztításából eredő problémákkal;

27.

hangsúlyozza, hogy a felszín alatti vízkészletek védelmének szükségességéről nem szabad megfeledkezni, ha azokat az átfogó vízkészlet-gazdálkodásban szerepeltetni kívánják;

28.

felhívja a Tanácsot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az egyéb ágazati politikákban a vízkészletek megőrzésével ellentétes hatások elkerülése érdekében tartsák szem előtt közleményben foglaltakat;

29.

hangsúlyozza, hogy világszerte a tapasztalatok szerint a folyók elterelése helyrehozhatatlan károkat okoz az ökológiai és hidromorfológiai feltételekben, és azt eredményezheti, hogy emberek és vállalkozások elköltözni kényszerülnek, ami felborítja a társadalmi és gazdasági kohéziót; felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg vízgyűjtő területeik bárminemű állapotromlását, és szigorúan tartsák tiszteletben a VKI 1. és 4. cikkében meghatározott követelményeket, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy kizárólag olyan projekteknek biztosítson uniós finanszírozást, amelyek a fenti követelményeknek teljes mértékben megfelelnek;

30.

sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul határozzon az Európai Unió Szolidaritási Alapját létrehozó rendeletre irányuló javaslatról (COM(2005)0108) a kritériumok és a támogatható események pontosabb meghatározása érdekében, ide sorolva az aszályokat is, és hogy ezáltal tegye lehetővé a természeti katasztrófák okozta károk hatékonyabb, rugalmasabb és gyorsabb ellensúlyozását, szem előtt tartva, hogy a Parlament már 2006 május 18-án (4) jóváhagyta álláspontját;

31.

üdvözli, hogy a vízhiányra és az aszályra adott válaszként a Bizottság elsődleges célkitűzése a víztakarékosság; ezzel kapcsolatban sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a strukturális alapok felhasználása ne legyen ellentétes e célkitűzéssel, valamint arra, hogy a projektekben kötelező kritériumként határozza meg a fenntartható vízgazdálkodást, és mielőtt a strukturális alapokból pénzeszközöket biztosítana a helyi és regionális hatóságoknak, szerezzen be bizonyítékokat a víztakarékosság általuk történő alkalmazásáról, valamint a VKI rendelkezéseinek való megfelelésükről;

32.

amennyiben egy vízfolyás egynél több tagállamon halad át, szükségesnek tartja a régióközi és nemzetközi együttműködés kialakítását a vízfolyások integrált kezelésére, különösen a gazdálkodással összefüggésben;

33.

emlékeztet arra, hogy az uniós vizek közel 20 %-a elvész a nem hatékony vízfelhasználás miatt, és hangsúlyozza jelentős befektetések szükségességét a technikai fejlődés javítása érdekében valamennyi gazdasági ágazatban (a legintenzívebb vízfelhasználásra és a legjelentősebb vízmegtakarító potenciállal rendelkező ágazatokra összpontosítva); tudomásul veszi, hogy a nem kielégítő vízgazdálkodás olyan probléma, amely befolyásolja a vízhiányt, és aszály idején kedvezőtlenebb hatással járhat, nem annak oka, mivel az aszály természetes jelenség;

34.

tekintettel arra, hogy a vízhiány és a szárazság kérdése szorosan összefügg a pazarló vízfelhasználás problematikájával, javasolja a Bizottságnak, hogy a gazdaságos vízfelhasználás kritériumát építse be az Európai Unió alapjaiból juttatott támogatások odaítélésének feltételrendszerébe;

35.

arra ösztönzi az Európai Uniót, hogy támogassa a kevésbé víz- és energiaigényes és a vízellátás hatékonyságának fejlesztésére irányuló technológiákat és újításokat;

36.

felhívja a Bizottságot – szem előtt tartva, hogy a lakossági vízellátó hálózat szivárgása miatt bekövetkező veszteség a városközpontokban meghaladhatja az 50 %-ot –, hogy vizsgálja meg a városok fenntartható vízhasználatot ösztönző hálózata előmozdításának lehetőségét, a helyes gyakorlatok cseréjének céljával, mint például az újrafelhasználás, a megtakarítás és a hatékonyabb vízfelhasználás, illetve kísérleti demonstrációs projektek közös elvégzése; felhívja egyúttal a helyi hatóságokat, hogy javítsák a vízelosztást szolgáló, elavulttá vált ellátó hálózatokat;

37.

hangsúlyozza, hogy az Unióban használt víz 40 %-a megtakarítható lenne; a víz hatékonyabb és fenntartható használatát elősegítő konkrét intézkedések és anyagi ösztönzők létrehozására szólít fel; egyúttal felhív a vízfogyasztásmérő eszközök széles körben elvégzett üzembe helyezésére a víz megtakarításának, újrafelhasználásának, illetve hatékony és ésszerű felhasználásának ösztönzése érdekében; ösztönzi a leginkább érintett tagállamokat, hogy strukturális alapjaik egy részét a vízfelhasználás és a víztakarékosság javítását szolgáló projektekre használják fel; ösztönzi a vízgyűjtő terület hatóságait, hogy minden ágazatban végezzék el az alternatív vízgazdálkodási intézkedések költség-haszon elemzését;

38.

hangsúlyozza, hogy a pazarlás elleni küzdelemre és a vízfelhasználási módok kiegyensúlyozására van szükség, különösen az újrafelhasználás révén, szem előtt tartva annak sokrétű – biológiai, társadalmi, környezetvédelmi, szimbolikus, kulturális, valamint tájképi és idegenforgalmi – értékeit;

39.

emlékeztet arra, hogy a VKI 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének elvét (…) különösen a szennyező fizet elvének megfelelően”, továbbá előírja, hogy „a tagállamok 2010-ig biztosítják, hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika biztosítson megfelelő késztetést a vízhasználók számára, hogy a vízkészleteket hatékonyan használják, és ezáltal járuljon hozzá ezen irányelv célkitűzéseihez (…) [valamint] a különböző vízhasználatok megfelelő hozzájárulását (…) a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez”;

40.

úgy véli, hogy noha a vízgazdálkodási politikákat a szennyező fizet elvre kell alapozni, azokhoz olyan intézkedéseknek is társulniuk kell, amelyek a hibás felszerelések, valamint a nem fenntartható haszonnövények és mezőgazdasági rendszerek eredményeként bekövetkező jelentős veszteségek megszüntetését szolgálják;

41.

hangsúlyozza, hogy egyes országokban a mezőgazdasági ágazatban sokkal hatékonyabbá lehet tenni vízhasználatot, kifejezi azon reményét, hogy a Közös Agrárpolitika állapotfelmérése figyelembe veszi a problémát, és konkrét lépéseket javasol a víz fenntarthatóbb felhasználása érdekében olyan kezdeményezések révén, amelyek a legjobb elérhető módszereket hasznosítását ösztönzik, különösen a vidékfejlesztés támogatása, a kölcsönös megfeleltetés, a szennyező fizet és a felhasználó fizet elv alkalmazása, valamint a vidékfejlesztési programok révén; úgy véli, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell a mezőgazdasági vízgazdálkodás javítását szolgáló intézkedéseket, a vízfogyasztás csökkentése érdekében az öntöző rendszerek korszerűsítésével és az e területre vonatkozó kutatás fellendítésével;

42.

hangsúlyozza a KAP második pillérének keretébe tartozó környezetvédelmi programok szerepét a vízkészletek fenntarthatóságának és tisztaságának védelmét célzó mezőgazdasági gyakorlatokra irányuló ösztönzők meghatározásában;

43.

kiemeli, hogy a bioüzemanyagok előállítása növelni fogja a nagy vízmennyiségek iránti igényt, és hangsúlyozza, hogy szükség van a bioüzemanyag-használat hatásának szoros nyomon követésére, valamint a bioüzemanyagokra vonatkozó európai uniós és nemzeti politikák rendszeres felülvizsgálatára;

44.

rámutat arra, hogy a fő vízfelhasználók (például az erőművek) nem fogyasztanak vizet, hanem a vizet a folyamataikhoz történő felhasználást követően visszaengedik a vízciklusba; hangsúlyozza, hogy ennek révén a víz hőmérsékletének növelésével komoly hatást gyakorolnak a felszíni vizek elérhetőségére, az ökológiai rendszerekre és a közegészségre; hangsúlyozza, hogy e hatásokat figyelembe kell venni;

45.

emlékeztet arra, hogy a fogyasztók hatalmas szerepet játszanak abban, ha az Unión belül el kívánjuk érni a vízkészletek fenntartható felhasználását, felhívja ezért az Európai Uniót, hogy indítson el egy nyilvános tájékoztatási és oktatásim kampányt annak érdekében, hogy tudatosítsa a polgárokban a vízzel kapcsolatos kérdéseket, és ösztönözze őket a konkrét lépések megtételére;

46.

felhívja a Bizottság figyelmét, hogy a víz valódi értékét tükröző hatékony vízárazási politika kialakításával takarékosabb vízhasználatra lehet ösztönözni a fogyasztókat;

47.

hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok és civil szervezetek kiemelkedő szerepét a figyelemfelkeltő kampányok és az oktatás szervezése területén;

48.

felhívja a Bizottságot, valamint a tagállamok régióit és városait, hogy ösztönözzék a víztakarékosság kultúrájának kialakítását az Európai Unióban azáltal, hogy elősegítik az esővízgyűjtést és a lakosságot víztakarékosságra ösztönző tudatosító kampányokat indítanak, többek között megfelelő oktatási programok révén; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjét a régiók, városok és civil társadalmi szervezetek között, a hangsúlyt a víztakarékosságot (beleértve az eső- és a szennyvíz tisztítását is), a vízfelhasználás hatékonyságának javítását és az aszályveszély kezelését célzó intézkedésekre helyezve;

49.

szükségesnek tartja a termelőkre irányuló tájékoztató, tudatosságnövelő és képzési kampányok előmozdítását a fenntartható vízkészlet-gazdálkodáshoz való tevékeny hozzájárulás érdekében;

50.

álláspontja szerint a termékek vízfogyasztására vonatkozó címkézési rendszer – amely az energiahatékonyság terén már létezik – alkalmas eszköz lenne a fenntarthatóbb vízfogyasztás megvalósítására, de hangsúlyozza, hogy:

51.

sürgeti, hogy a vízfogyasztási teljesítményre vonatkozó kritériumokat – amennyiben lehetséges – tegyék az épületekre vonatkozó építési szabványok részévé;

52.

arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy alakítsanak ki a fenntartható vízkezelés címkézésére önkéntes osztályozást, és dolgozzanak ki önkéntes víztakarékossági programokat a különböző gazdasági ágazatokban (például a mezőgazdaságban, az idegenforgalomban, a feldolgozóiparban);

53.

álláspontja szerint a víznek köztulajdonnak, valamint az országok szuverenitását alkotó alapvető elemnek kell maradnia, amelynek mindenki számára tisztességes „társadalmi és környezeti áron” kell hozzáférhetőnek lennie, különösen figyelembe véve az egyes országok egyedi helyzetét és a meglévő különböző gazdálkodási rendszereket, valamint a gazdálkodás társadalmi szerepét;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy kísérleti projekt finanszírozását 2009-ben, melynek célja, hogy lefedje az olyan megelőző tevékenységek kialakítását célzó kutatásokat, vizsgálatokat és felügyeletet, melyek megállítják az európai elsivatagosodást és a sztyeppék kialakulását, főként olyan területekre összpontosítva, mint az erózió és a szél okozta talajpusztulás megelőzése, a mezőgazdasági és biodiverzitásbeli veszteségek csökkentése, a talaj védelmének és termőképességének növelése és a talaj víz- és szénmegkötő képességének megőrzése; ismételten hangsúlyozza a megbízható és átlátható adatok létrehozásának fontosságát, annak érdekében hogy a politika valóban eredményes lehessen;

55.

üdvözli az európai aszálymegfigyelő központ és a korai figyelmeztető rendszer létrehozását; hangsúlyozza az alapvető célkitűzéseivel, költségvetésével és szervezetével kapcsolatos kiterjedt egyeztetések fontosságát;

56.

felhívja a Bizottságot, hogy segítse elő az Európai Környezetvédelmi Ügynökség keretein belüli európai aszálymegfigyelő központ működésének megkezdését, és hangsúlyozza, hogy annak a nemzeti adatokat a csapadékra és a szektoronkénti fogyasztásra vonatkozó szabványos regionális és helyi időszakos adatokkal való kiegészítésén kell munkálkodnia a megalapozott és stratégiai döntéshozatal előmozdítása érdekében;

57.

hangsúlyozza a humuszban gazdag talajnak, a kiigazított vetésforgórendszernek, valamint az erdők, füves területek és megművelt területek kiegyensúlyozott elegyének fontosságát a fenntartható vízgazdálkodás szempontjából; arra figyelmeztet, hogy a földterületek egyre nagyobb felhasználása fenyegeti a mezőgazdaságot, az élelmiszer-ellátás biztonságát és a fenntartható vízgazdálkodást;

58.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a ciklikus aszályok és tüzek által érintett területek újraerdősítésében, biológiai-éghajlati és ökológiai jellemzőik tiszteletben tartása alapján, és reméli, hogy a vidéki és városi táj rehabilitációját különös fontosságú kérdésként fogják kezelni, kellő figyelmet fordítva az egyedi helyi jellemzőkre;

59.

álláspontja szerint a vízhiány és a ciklikus aszályok fokozták a tűzeseteket és azok súlyosságát, növelve a dél-európai országok erdőire jellemző számos faj sebezhetőségét és kipusztításának kockázatát, amelyek számára az erdők gyakran a fő természeti erőforrást jelentik;

60.

hangsúlyozza, hogy az európai mezőgazdasági modell tervezésekor figyelembe kell venni a leggyakoribb és legsúlyosabb környezeti veszélyeket, valamint a vízhiányt és az aszályt, és ennek keretében egy hatékony válságkezelő mechanizmusnak a KAP egyik alapvető elemét kell képeznie.

61.

álláspontja szerint az erdők és a mezőgazdasági termelés környezeti értékét az éghajlatváltozás szempontjából újra kell értékelni, amelynek során teljes mértékben elengedhetetlen, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának növekedését az erdőborítás növelésével ellensúlyozzák, amelynek szén-dioxid elnyelő szerepét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló összes politikában figyelembe kell venni;

62.

támogatja a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy különösen az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény és az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye révén továbbra is kiemelten kezeli nemzetközi szinten folytatja a vízhiány és az aszály kihívásait;

63.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.