(1)

Az uniós gazdaság hosszú távú versenyképességének biztosításához kulcsfontosságú az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntarthatóbb, erőforrás-hatékony és körforgásos gazdaságra való átállás a fenntartható fejlődési célokkal összhangban. 2016-ban az Unió megkötötte a Párizsi Megállapodást (2). A Párizsi Megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja azt a célt tűzi ki, hogy az éghajlatváltozásra adott választ meg kell erősíteni többek között úgy, hogy a pénzügyi források áramlása összhangban álljon az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátására és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésére irányuló erőfeszítésekkel.

(2)

Ezt a kihívást felismerve a Bizottság 2019 decemberében előterjesztette az európai zöld megállapodást (3). A zöld megállapodás új növekedési stratégiaként az Uniót olyan igazságos és virágzó társadalommá kívánja alakítani, amely modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkezik, ahol 2050-től megszűnik a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás, és ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő. E célkitűzés megköveteli, hogy a befektetők egyértelmű jelzéseket kapjanak a befektetéseiket illetően, hogy elkerüljék a meg nem térülő eszközöket és fenntartható finanszírozáshoz jussanak.

(3)

2018 márciusában a Bizottság közzétette „A fenntartható növekedés finanszírozása” című cselekvési tervét (4), amelyben ambiciózus és átfogó fenntartható finanszírozási stratégiát határoz meg. A cselekvési tervben meghatározott egyik célkitűzés a tőkeáramlások átirányítása a fenntartható befektetések felé a fenntartható és inkluzív növekedés elérése érdekében. Az ezt követően 2018 májusában közzétett jogalkotási kezdeményezéseket (5) alátámasztó hatásvizsgálat alapján egyértelműsíteni kell, hogy a befektetési vállalkozásoknak az ügyfelek és potenciális ügyfelek irányában fennálló kötelezettségeik részeként figyelembe kell venniük a fenntarthatósági tényezőket. A befektetési vállalkozásoknak ezért nemcsak az összes releváns pénzügyi kockázatot kell folyamatosan figyelembe venniük, hanem az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (6) említett valamennyi releváns fenntarthatósági kockázatot is, amelyek előfordulásuk esetén tényleges vagy potenciális lényeges negatív hatást gyakorolhatnak a befektetés értékére. Az (EU) 2017/565 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (7) nem említi kifejezetten a fenntarthatósági kockázatokat. Ezen okból, valamint a belső eljárások és szervezeti szabályok megfelelő végrehajtásának és betartásának biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a befektetési vállalkozások eljárásainak, rendszereinek és belső kontrolljainak tükrözniük kell a fenntarthatósági kockázatokat, és hogy technikai kapacitásra és tudásra van szükség e kockázatok elemzéséhez.

(4)

A befektetővédelem magas színvonalának fenntartása érdekében a befektetési vállalkozásoknak azon összeférhetetlenség-típusok azonosításakor, amelyek fennállása sértheti az ügyfél vagy potenciális ügyfél érdekeit, figyelembe kell venniük azokat az összeférhetetlenség-típusokat is, amelyek az ügyfél fenntarthatósági preferenciáinak integrálásából erednek. A meglévő ügyfelek tekintetében, akik esetében már elvégezték az alkalmassági értékelést, a befektetési vállalkozásoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a meglévő alkalmassági értékelés következő rendszeres aktualizálásakor azonosítsák az ügyfél egyéni fenntarthatósági preferenciáit.

(5)

A befektetési tanácsadást vagy portfóliókezelési szolgáltatást nyújtó befektetési vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy alkalmas pénzügyi eszközöket ajánljanak ügyfeleiknek és potenciális ügyfeleiknek, és ezért lehetővé kell tenni, hogy az ügyfél egyéni fenntarthatósági preferenciáinak azonosítása céljából kérdéseket tegyenek fel. Az ügyfeleknek vagy potenciális ügyfeleknek szóló ajánlásoknak – a befektetési vállalkozás azon kötelezettségének megfelelően, hogy az ügyfelei érdekeinek leginkább megfelelő módon járjon el – tükrözniük kell mind a pénzügyi célkitűzéseket, mind a szóban forgó ügyfelek által kifejezett fenntarthatósági preferenciákat. Egyértelművé kell tenni ezért, hogy a befektetési vállalkozásoknak megfelelő intézkedésekkel kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy a fenntarthatósági tényezőknek a tanácsadási folyamatba és a portfóliókezelésbe történő bevonása ne vezessen megtévesztő értékesítési gyakorlatokhoz vagy a pénzügyi eszközök és stratégiák olyan megtévesztő bemutatásához, mintha megfelelnének a fenntarthatósági preferenciáknak, miközben ez nem igaz. Az ilyen gyakorlatok vagy megtévesztő bemutatások elkerülése érdekében a befektetési tanácsadást nyújtó befektetési vállalkozásoknak először az ügyfél vagy potenciális ügyfél egyéb befektetési céljait, a befektetési időtartamot és az egyéni körülményeket kell értékelniük, mielőtt a potenciális fenntarthatósági preferenciáiról kérdeznék.

(6)

Eddig több, különböző szintű fenntarthatósággal kapcsolatos törekvést szolgáló pénzügyi eszköz került kidolgozásra. Ahhoz, hogy az ügyfelek és potenciális ügyfelek megérthessék a fenntarthatóság eltérő szintjeit és a fenntarthatóság szempontjából megalapozott befektetési döntést hozhassanak, a befektetési tanácsadást és portfóliókezelési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozásoknak el kell magyarázniuk a különbséget egyrészt a teljes mértékben vagy részben az (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) értelmében környezeti szempontból fenntarthatónak minősülő gazdasági tevékenységekbe való befektetéseket megvalósító, az (EU) 2019/2088 rendelet 2. cikkének 17. pontjában meghatározott fenntartható befektetéseket megvalósító, és a fenntarthatósági tényezőkre gyakorolt főbb káros hatásokat figyelembe vevő, az ügyfél egyéni fenntarthatósági preferenciáinak esetleg megfelelőként ajánlható pénzügyi eszközök, másrészt az egyéb, az említett sajátos jellemzőkkel nem rendelkező pénzügyi eszközök között, amelyek nem vehetők figyelembe az egyéni fenntarthatósági preferenciákkal rendelkező ügyfeleknek vagy potenciális ügyfeleknek történő ajánlás céljából.

(7)

El kell oszlatni azokat aggályokat, amelyek a „zöldrefestéssel” kapcsolatosak, vagyis azzal a gyakorlattal, amikor tisztességtelen versenyelőnyhöz lehet jutni egy pénzügyi eszköz környezetbarátként vagy fenntarthatóként való ajánlásával, miközben az adott pénzügyi eszköz valójában nem felel meg alapvető környezetvédelmi vagy egyéb fenntarthatósággal kapcsolatos előírásoknak. A megtévesztő értékesítés és a zöldrefestés megelőzése érdekében a befektetési vállalkozások nem ajánlhatnak egyéni fenntarthatósági preferenciákat teljesítőként pénzügyi eszközöket vagy hozhatnak az azokkal való ügyletkötésre vonatkozó döntést, ha az említett pénzügyi eszközök nem teljesítik a szóban forgó preferenciákat. A befektetési vállalkozásoknak el kell magyarázniuk ügyfeleiknek vagy potenciális ügyfeleiknek ennek okait, és az okokról nyilvántartást kell vezetniük.

(8)

Egyértelművé kell tenni, hogy az egyéni fenntarthatósági preferenciáknak nem megfelelő pénzügyi eszközöket továbbra is ajánlhatják a befektetési vállalkozások, de nem az egyéni fenntarthatósági preferenciáknak megfelelőként. Annak érdekében, hogy az ügyfeleknek vagy potenciális ügyfeleknek további ajánlásokat lehessen tenni, amennyiben a pénzügyi eszközök nem felelnek meg az ügyfél fenntarthatósági preferenciáinak, az ügyfél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a fenntarthatósági preferenciáira vonatkozó információkat kiigazítsa. A megtévesztő értékesítés és a zöldrefestés megelőzése érdekében a befektetési vállalkozásoknak nyilvántartást kell vezetniük az ügyfél döntéséről, valamint az ügyfél kiigazítást alátámasztó magyarázatáról.

(9)

Az (EU) 2017/565 felhatalmazáson alapuló rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(10)

Az illetékes hatóságok és a befektetési vállalkozások számára kellő időt kell adni arra, hogy alkalmazkodjanak az ebben a rendeletben foglalt új követelményekhez. A rendelet alkalmazását ezért el kell halasztani,