(1)

A Tanács az 1193/2008/EK rendelettel (2) a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó citromsav behozatalára dömpingellenes vámot vetett ki (a továbbiakban: az eredeti intézkedések). Az eredeti intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat megnevezése: az eredeti vizsgálat. Az intézkedések formája egy 6,6–42,7 %-os ad valorem vám volt.

(2)

A 2008/899/EK határozattal (3) az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) elfogadta hat kínai exportáló gyártó (köztük az exportáló gyártók egy csoportja) és a Kínai Fém-, Ásvány- és Vegyianyag-Importőrök és -Exportőrök Kereskedelmi Kamarája (a továbbiakban: CCCMC) által együttesen az árra vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalásokat. A gyártók a következők voltak: Anhui BBCA Biochemical Co., Ltd. (jelenleg COFCO Bio-Chemical Energy (Yushu) Co., Ltd.); Laiwu Taihe Biochemistry Co., Ltd.; RZBC Co., Ltd. és RZBC (Juxian) Co., Ltd.; TTCA Co., Ltd.; Weifang Ensign Industry Co., Ltd. és Yixing Union Biochemical Co., Ltd. (jelenleg Jiangsu Guoxin Union Energy Co., Ltd.).

(3)

A 2012/501/EU határozattal (4) a Bizottság visszavonta az exportáló gyártók egyike – nevezetesen a Laiwu Taihe Biochemistry Co. Ltd. (a továbbiakban: Laiwu Taihe) – által felajánlott kötelezettségvállalás elfogadását.

(4)

Az (EU) 2015/82 rendelettel (5) a Bizottság a hatályvesztési felülvizsgálatot követően (a továbbiakban: a korábbi hatályvesztési felülvizsgálat) ismételten bevezette a végleges dömpingellenes intézkedéseket a Kínából származó citromsav behozatalára.

(5)

Az (EU) 2016/32 rendelettel (6) a Bizottság kiterjesztette a Kínai Népköztársaságból származó citromsav behozatalára vonatkozó intézkedéseket a Malajziában feladott, akár Malajziából származóként, akár nem ilyenként bejelentett citromsav behozatalára.

(6)

Az (EU) 2016/704 rendelettel (7) a Bizottság visszavonta két további társaság kötelezettségvállalását a kötelezettségvállalás megsértésére és annak megvalósíthatatlanságára vonatkozó ténymegállapításokra alapozva, amelyek mindegyike indokolta a kötelezettségvállalás elfogadásának visszavonását.

(7)

Az (EU) 2018/1236 rendelettel (8) a Bizottság megszüntette a Kínából származó citromsav behozatalára vonatkozó intézkedéseknek a Kambodzsában feladott, akár Kambodzsából származóként, akár nem ilyenként bejelentett citromsav behozatalával történő lehetséges kijátszására vonatkozó vizsgálatot.

(8)

A jelenleg hatályos dömpingellenes vám mértéke 15,3 % és 42,7 % közötti az együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatalra, míg 42,7 %-os vámtétel alkalmazandó az összes többi vállalattól érkező behozatalra.

(9)

A közelgő hatályvesztésről szóló értesítés (9) közzétételét követően a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján felülvizsgálat iránti kérelem érkezett.

(10)

A felülvizsgálati kérelmet 2019. október 21-én az N.V. Citrique Belge S.A. és a Jungbunzlauer Austria AG (a továbbiakban: kérelmezők) nyújtották be olyan uniós gyártók nevében, amelyek termelése a citromsav teljes uniós termelésének 100 %-át teszi ki. A felülvizsgálati kérelem azon az indokláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával és az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődésével járna.

(11)

Miután a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre a hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, továbbá az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban kezdeményezte a Kínából származó citromsav behozatalára vonatkozó hatályvesztési felülvizsgálat megindítását. 2020. január 20-án a Bizottság az eljárás megindításáról értesítést (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (10).

(12)

A dömping folytatódására és megismétlődésére vonatkozó vizsgálat a 2019. január 1. és a 2019. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) vonatkozott. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2016. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(13)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a kérelmezőket, az ismert exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat a felülvizsgálat megindításáról, és felkérte őket az azokban való részvételre.

(14)

Az érdekelt feleknek szintén lehetőségük nyílt a hatályvesztési felülvizsgálat megindításával kapcsolatos észrevételeik megtételére, valamint a Bizottsággal és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselővel tartandó meghallgatás kérelmezésére.

(15)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(16)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság kijelentette, hogy a két ismert uniós gyártónak – a N.V. Citrique Belge S.A. és a Jungbunzlauer Austria AG vállalatoknak – az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételét követő 37 napon belül be kell nyújtania a kitöltött kérdőívet. A Bizottság más uniós gyártókat és képviseleti szervezeteket is felkért (ha voltak ilyenek), hogy jelentkezzenek és kérjenek kérdőívet. Más uniós gyártó vagy képviseleti szervezet nem jelentkezett.

(17)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(18)

Egyetlen független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele a mintába való felvételébe. A benyújtott válaszok alacsony számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(19)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, és adott esetben a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi kínai exportáló gyártót felkért az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk közlésére. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaságnak az Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(20)

Az érintett ország négy exportáló gyártója bocsátotta rendelkezésre a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. A benyújtott válaszok alacsony számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre.

(21)

Általánosságban a kínai exportáló gyártók együttműködése elégtelen volt. Ugyanis a Laiwu Taihe, a legnagyobb exportáló gyártó, amely a Kínából az Unióba irányuló export 53 %-át teszi ki, nem működött együtt a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálatban. A Bizottság ezért a négy együttműködő exportáló gyártó adatait használta.

(22)

Az eljárás megindításakor a Bizottság az uniós gyártók, az importőrök, a felhasználók és a kínai exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet hozzáférhetővé tette az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktában, valamint a Kereskedelmi Főigazgatóság internetes oldalán (11). Ezenfelül a Bizottság kérdőívet küldött a Kínai Népköztársaság kormányának (a továbbiakban: kínai kormány) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások Kínában való fennállására vonatkozóan.

(23)

A Bizottság a kérelmezőktől, egy importőrtől, négy felhasználótól, valamint négy exportáló gyártótól kapott választ a kérdőívre. A kínai kormány nem válaszolt a Kínában fennálló jelentős torzulásokkal kapcsolatos kérdőívre.

(24)

A Covid19-világjárvány kitörése és a járvány megfékezése érdekében hozott intézkedések miatt, amelyeket az ügy irataihoz csatolt értesítés (a továbbiakban: Covid19-ről szóló értesítés (12)) ismertet, a Bizottság nem tudta végrehajtani az alaprendelet 16. cikke szerinti ellenőrző látogatásokat a kitöltött kérdőívet benyújtó szervezetek telephelyén.

(25)

Ehelyett a Bizottság távolról ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a megállapításaihoz szükségesnek ítélt. A Bizottság a következő vállalkozások/felek esetében végzett távoli összehasonlító ellenőrzéseket:

(26)

mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn Kínában, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének figyelembevételével indítsa meg.

(27)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összegyűjtése érdekében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte a kínai exportáló gyártókat arra, hogy bocsássák rendelkezésre az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletében a citromsav előállításához felhasznált inputokra vonatkozóan kért információkat. A kért információkat négy kínai exportáló gyártó nyújtotta be.

(28)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett állítólagos jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság emellett kérdőívet küldött a kínai kormánynak is. A kínai kormány azonban nem válaszolt a kérdőívre. Ezt követően a Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy a jelentős torzulások Kínában való fennállásának megállapításához az alaprendelet 18. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket fogja felhasználni.

(29)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat, és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának helyénvalóságát illetően, továbbá mindezt támasszák alá bizonyítékokkal. Az eljárás megindításáról szóló értesítésre válaszként a CCCMC a jelentős torzulások fennállásával kapcsolatban észrevételeket tett. Ezen észrevételek részletes elemzése az alábbi 3.2. pontban található.

(30)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte tovább, hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése szerint egy megfelelő reprezentatív ország kiválasztása lehet szükséges ahhoz, hogy a rendes értéket torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján határozhassa meg.

(31)

2020. március 5-én a Bizottság feljegyzést fűzött az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához a rendes érték meghatározásáról (a továbbiakban: 2020. március 5-i feljegyzés), amelyben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése e) pontja második franciabekezdésének megfelelően az érdekelt felek állásfoglalását kérte azon releváns forrásokkal kapcsolatban, amelyeket felhasználhat a rendes érték meghatározásához (13). E feljegyzésben a Bizottság teljeskörűen – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához. Ezenkívül a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság az adott szakaszban Brazíliát, Kolumbiát és Thaiföldet jelölte meg lehetséges reprezentatív országként. 2020. március 13-án a Bizottság a CCCMC kérésére nyilvánosságra hozta a 2020. március 5-i feljegyzés IV. mellékletét, amely tartalmazza a nyilvánosan elérhető Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: GTA) (14) adatait, amelyek használatát a Bizottság szolgálatai a 2020. március 5-i feljegyzésben felsorolt alapanyagok és melléktermékek esetében javasolták.

(32)

A Bizottság lehetőséget biztosított az érdekelt feleknek észrevételeik megtételére. Négy kínai exportáló gyártó, a CCCMC, valamint a kérelmezők fogalmaztak meg észrevételeket. A kínai kormány nem tett észrevételt.

(33)

A Bizottság a március 5-i feljegyzés nyomán beérkezett észrevételekre egy második, a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokról készített 2020. november 30-i feljegyzésben reagált (a továbbiakban: 2020. november 30-i feljegyzés) (15). A Bizottság összeállította a termelési tényezők ideiglenes jegyzékét, és arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálat adott szakaszában Kolumbiát kívánja az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése szerinti reprezentatív országként használni. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban. A kérelmezőktől, valamint a CCCMC-től érkezett észrevétel. Ezen észrevételek részletes elemzése az alábbi 3.3. és 3.4. pontban található.

(34)

A jelenlegi felülvizsgálat tárgyát képező termék ugyanaz, mint az eredeti vizsgálatban és az előző hatályvesztési felülvizsgálatban, azaz a jelenleg a 2918 14 00 és ex 2918 15 00 KN-kód (TARIC-kód: 2918150011 és 2918150019) alá sorolt citromsav és trinátrium-citrát dihidrát (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(35)

A citromsavat széles körben, például háztartási tisztítószerekben, italokban, élelmiszerekben, kozmetikumokban és gyógyszerekben használják savanyítószerként és pH-szabályozóként. Fő nyersanyagai a következők: cukor/melasz, tápióka, kukorica vagy (gabonafélékből nyert) glükóz, valamint a szénhidrátok merítéses, mikrobiális fermentációjához szükséges különböző anyagok.

(36)

Amint az eredeti vizsgálat és az előzetes hatályvesztési felülvizsgálat során megállapítást nyert, ez a hatályvesztési felülvizsgálat is megerősítette, hogy a következő termékek ugyanazokkal az alapvető fizikai, kémiai és technikai jellemzőkkel rendelkeznek, továbbá az alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(37)

Ezért e termékeket az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(38)

A Bizottsághoz a termékkörrel kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A CCCMC az eljárás megindításával kapcsolatos észrevételeiben megjegyezte, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott felülvizsgálat tárgyát képező termék lefedi az eredeti intézkedések hatálya alá vont terméktípusokat, valamint az első hatályvesztési felülvizsgálat hatálya alá vont terméktípusokat.

(39)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(40)

Az együttműködő exportáló gyártók teljes bejelentett termelési kapacitása nagyjából a teljes becsült kínai termelési kapacitás 72 %-át tette ki. Az együttműködés alacsony szintje miatt a 18. cikket alkalmazva a Bizottság a rendelkezésre álló tényekre alapozta a kínai citromsavpiaccal – többek között a termeléssel, a kapacitással és a szabad kapacitással – kapcsolatos ténymegállapításait.

(41)

A dömping folytatódásának valószínűségével kapcsolatos, az alábbiakban ismertetett ténymegállapítások különösen a felülvizsgálati kérelemben foglalt információkon, a Bizottság részére a tagállamok által az alaprendelet 14. cikkének (6) bekezdésével összhangban szolgáltatott adatokra (a továbbiakban: a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis) épülő statisztikákon, a vizsgálat megindításakor a mintavételezéssel kapcsolatban kapott válaszokon, valamint a kitöltött kérdőíveken alapultak. A Bizottság emellett egyéb nyilvánosan hozzáférhető forrásokból, például a GTA és az Orbis Bureau van Dijk (16) (a továbbiakban: Orbis) adatbázisokból származó adatokat is felhasznált.

(42)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik”.

(43)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint ugyanakkor abban az esetben, ha megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni, és annak tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét.

(44)

Az alábbiakban található részletes magyarázat szerint a Bizottság e vizsgálatban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján – a kínai kormány együttműködésének hiányára is figyelemmel – arra a következtetésre jutott, hogy indokolt az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(45)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározás szerint „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(46)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállásának értékelése során egyebek mellett az ott meghatározott, nem kimerítő jelleggel felsorolt elemeket kell figyelembe venni. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint a jelentős torzulások fennállására vonatkozó értékelés során azt kell vizsgálni, hogy ezen elemek közül egy vagy több milyen hatást gyakorolhat a felülvizsgálat tárgyát képező terméknek az exportáló országban érvényes áraira és költségeire. Mivel a felsorolt elemeknek nem együttesen kell fennállniuk, a jelentős torzulások fennállásának megállapításához nem szükséges mindegyik elemet megvizsgálni. Ráadásul ugyanazok a ténybeli körülmények vehetők alapul a lista egy vagy több eleme fennállásának igazolásához. Mindazonáltal a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállására vonatkozó következtetést az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján kell megfogalmazni. A torzulások fennállására vonatkozó általános értékelés során figyelembe vehetők az exportáló országot jellemző általános összefüggések és körülmények is, különösen olyan esetekben, amikor az exportáló ország gazdasági és közigazgatási berendezkedésének alapelemeiből fakadóan a kormányzat olyan alapvető hatáskörökkel rendelkezik, amelyek segítségével érdemben beavatkozhat a gazdaságba, és ennek hatására az árak és a költségek nem a piaci erőviszonyok szabad alakulásának eredményeként jönnek létre.

(47)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(48)

E rendelkezés alapján a Bizottság összeállított egy országjelentést Kínáról (a továbbiakban: jelentés vagy Kínáról szóló jelentés) (17), amely bemutatja, hogy a kormányzat számos szinten jelentős mértékben beavatkozik a gazdaság működésébe, és ezzel torzulásokat idéz elő különösen több fontos termelési tényező (például a földterület, az energia, a tőke, a nyersanyagok és a munkaerő) esetében, illetve meghatározott ágazatokban (például az acél- és a vegyiparban). Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy megcáfolják a vizsgálat megindításakor a vizsgálat irataiban foglalt bizonyítékokat, észrevételt tegyenek azokkal kapcsolatban, vagy kiegészítsék azokat. A Bizottság a jelentést a vizsgálat megindításakor elhelyezte a vizsgálat iratai között.

(49)

Azon túlmenően, hogy megismételte a jelentésben – különösen a vegyipar kapcsán – tett ténymegállapításokat, a kérelmező által benyújtott felülvizsgálati kérelem további információkat tartalmazott az Amerikai Egyesült Államok által korábban a citromsavra vonatkozóan kezdeményezett dömpingellenes eljárásokkal és különösen a legutóbbi eljárás ténymegállapításaival kapcsolatban, amint az a Kiegyenlítő vám igazgatási felülvizsgálatának végső eredményére vonatkozó kérdések és határozati feljegyzés: citromsav és egyes citrátsók (2015. december 7.) című dokumentumban közzétételre került. A kérelmező különösen az alábbiakkal kapcsolatos ténymegállapításokra hivatkozott: politikai jellegű hitelezés (az állami tulajdonú bankok által a citromsavágazat részére nyújtott hitelek kamatlábai alacsonyabbak, mint a kereskedelmi kamatlábak); alacsonyabb jövedelemadók (a citromsavágazatnak gazdasági előnye származott az alacsonyabb jövedelemadókból és a hazai berendezésének beszerzése után adójóváírásokat igényeltek); kedvezőbb áron történő hozzájutás a kiegészítő nyersanyagokhoz, különösen a vegyi anyagokhoz, beleértve a kénsavat, a marólúgot, az összesülő kazánszenet, a kalcium-karbonátot vagy a mészt; földterületek (a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében szerzett földhasználati jogokkal kapcsolatos ténymegállapítások); villamos energia (az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának ténymegállapítása, miszerint a vizsgált vállalat számára a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosítottak villamos energiát), valamint a vizsgált vállalat közvetlen pénzátutalások és környezetvédelmiadó-jóváírás formájában támogatásokban részesült.

(50)

A (23) és a (28) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormány nem fogalmazott meg olyan észrevételeket vagy szolgáltatott olyan bizonyítékokat, amelyek alátámasztják vagy cáfolják az ügy iratai között megtalálható, köztük a jelentésben foglalt, valamint a kérelmező által kiegészítésül szolgáltatott, a jelentős torzulások fennállására és/vagy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a jelen ügyre való alkalmazása indokoltságára vonatkozó bizonyítékokat.

(51)

Az ügy megindítására válaszul a CCCMC észrevételeket tett azon együttműködő gyártók nevében, amelyek a CCCMC tagjai.

(52)

Először: a CCCMC előadta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése nincs összhangban a WTO jogszabályaival. A CCCMC azt állította, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása (a továbbiakban: dömpingellenes megállapodás) nem ismeri el a jelentős torzulások fogalmát a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikkében, amely csak akkor engedi meg a rendes érték kiszámítását, ha a szokásos kereskedelmi forgalomban nem kerül sor értékesítésre. A CCCMC megjegyezte, hogy e cikk nem említ jelentős torzulásokat, amely lehetővé tenné a rendes érték képzését. Másodszor: a CCCMC azt állította, hogy még akkor is, ha a jelentős torzulások fogalma összhangban állna a WTO jogszabályaival, a számtanilag képzett értéket a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkével, valamint az említett cikknek az „EU–biodízel” ügyben (DS478) a WTO Fellebbezési Testülete által közölt értelmezésével összhangban kell kiszámítani. Harmadszor: a CCCMC azt állította, hogy annak ellenére, hogy a „szokásos kereskedelmi forgalom” fogalma nincsen kifejezetten meghatározva a dömpingellenes megállapodásban, a 2.2.1. cikk előírja, hogy egy termék értékesítése a következő teljesülése esetén nem tekinthető rendes kereskedelmi ügyletnek, és elhanyagolható: „ha […] az eladások megfelelően hosszú időtartam alatt történtek, lényeges mennyiségben és olyan áron, amely észszerű időn belül nem fedezi az összes költséget […]”. Negyedszer: a dömpingellenes megállapodás előírja, hogy a rendes értéket a származási ország ár- vagy költségszintjét tükröző eladási árak vagy költségek alapján kell meghatározni. Ezért a reprezentatív ország adatai alapján számított ár nem tükrözheti az exportáló országban érvényesülő ár- és költségszintet. A CCCMC szerint a WTO jogszabályainak egyetlen rendelkezése sem teszi lehetővé harmadik országból származó adatok felhasználását.

(53)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezése teljes mértékben összeegyeztethető az Európai Unió WTO-kötelezettségeivel és a CCCMC által hivatkozott ítélkezési gyakorlattal. A Bizottság álláspontja szerint – a WTO-vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület az EU–biodízel (DS473) ügyben kifejtett véleményével összhangban – az alaprendelet azon rendelkezései, amelyek valamennyi WTO-tag esetében általánosan alkalmazandók, különösen pedig a 2. cikk (5) bekezdésének második albekezdése, lehetővé teszi, hogy a Bizottság – a szükséges és megalapozott kiigazítások mellett – harmadik ország adatait használja fel. A jelentős torzulások megléte miatt az exportáló ország költségei és árai nem megfelelőek a rendes érték kiszámításához. Ilyen körülmények esetére ez a rendelkezés az előállítási és értékesítési költségeknek torzulatlan árak vagy referenciaértékek alapján történő számítását irányozza elő, ideértve az exportáló országhoz hasonló fejlettségű, megfelelő reprezentatív országban érvényesülő torzulatlan árakat is. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(54)

Másodszor: a CCCMC előadta, hogy a jelen ügyben nincs bizonyíték a jelentős torzulásokra. Először: a CCCMC előadta, hogy a kérelmezők nem nyújtottak be elegendő bizonyítékot az alaprendelet 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban az eljárás megindítását indokoló jelentős torzulások fennállására vonatkozóan, különösen mivel a bizonyítékok nagyon általánosak voltak, és nem kizárólag a citromsavágazatra vonatkoztak. Másodszor: a jelentést 2017 decemberében tették közzé, míg a szóban forgó vizsgálat felülvizsgálati időszaka 2019-re terjedt ki. Ezért a jelentésben összegyűjtött bizonyítékok elavultak voltak, és nem tükrözték a szóban forgó esetben a citromsavágazat helyzetét. Harmadszor: az USA – Kiegyenlítő intézkedések (Kína) (21.5. cikk) (DS437) ügyben a Fellebbezési Testület megállapította, hogy „meg kell állapítani a kormányzati beavatkozásból fakadó ártorzulás fennállását, és megfelelő magyarázattal kell szolgálni arra”, és hogy „a meghatározásnak […] eseti alapon kell történnie”. Ezért a CCCMC azt állította, hogy a jelentés nem megfelelő forrás ahhoz, hogy azt a citromsavágazattal kapcsolatban bizonyítékként felhasználják, mivel az a tágabb értelemben vett vegyipari ágazat torzulásait ismerteti. Negyedszer: a CCCMC azzal érvelt, hogy a kérelmezők által említett egyesült államokbeli dömpingellenes eljárások a jelenlegi ügyben nem relevánsak, mivel a felülvizsgálati időszak előtt tett ténymegállapításokra vonatkoznak.

(55)

Válaszul a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés 4.1. pontja a kínai citromsavpiac számos elemére hivatkozott annak alátámasztására, hogy e piacot is érintik a kínai nyersanyag-, petrolkémiai és vegyipari ágazatok torzulásai. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben felsorolt bizonyítékok elégségesek a vizsgálatnak az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján történő megindításához. Ezenkívül, bár a más országok hatóságai által lefolytatott dömpingvizsgálatok megállapításai nem bizonyítják automatikusan a torzulásokat az EU dömpingellenes vizsgálataiban, szolgáltathatnak releváns bizonyítékokat annak szemléltetésére, hogy fennállnak bizonyos rendellenességek az exportáló ország piacán, ahogy az a jelen esetben a kínai citromsavágazat esetében is történt.

(56)

Ami a jelentés elavult voltával kapcsolatos érvelést illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy mindeddig nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a jelentés elavult volna. Éppen ellenkezőleg, a Bizottság különösen azt jegyezte meg, hogy a jelentésben szereplő fő szakpolitikai dokumentumok és bizonyítékok – beleértve a vonatkozó ötéves terveket és a felülvizsgálat tárgyát képező termékre vonatkozó jogszabályokat is – a felülvizsgálati időszak alatt is relevánsak voltak, továbbá sem a CCCMC, sem más felek nem bizonyították, hogy ez a helyzet már ne állna fenn.

(57)

A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy az „USA – Kiegyenlítő intézkedések (Kína)” (DS437) ügy nem érintette az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását, amely a jelen vizsgálat során a rendes érték meghatározásának releváns jogalapja. Az érintett vita egy másik ténybeli helyzetre, továbbá a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás, nem pedig a dömpingellenes megállapodás értelmezésére vonatkozott. Mindenesetre, a fenti (49) és (55) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, a benyújtott bizonyítékok egyértelműen a kínai citromsavpiachoz és így a jelen ügyben vizsgált termékhez kapcsolódtak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(58)

A CCCMC utolsó érvelését illetően, miszerint az Egyesült Államok dömpingellenes eljárásának ténymegállapításai ebben az esetben nem relevánsak, a Bizottság megjegyzi, hogy a kérelmező által az eljárás megindításáról szóló értesítésben felsorolt bizonyítékok az egyesült államokbeli vizsgálatok eredményein túlmenően más ténymegállapításokat is tartalmaztak, így különösen a jelentésen alapuló számos bizonyítékot. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a bizonyítékok elégségesek a vizsgálatnak az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján történő megindításához. Noha az Egyesült Államok vizsgálatára a felülvizsgálati időszak előtt került sor, a kérelmezők által az eljárás megindításával kapcsolatban tett észrevételek még inkább alátámasztották a kínai piacon tapasztalható szabálytalanságokra utaló jeleket.

(59)

Ezenkívül a CCCMC észrevételeket tett a rendes érték meghatározásának forrásaival kapcsolatos első feljegyzés kapcsán. E beadványban a CCCMC először megismételte az eljárás megindításával kapcsolatosan tett észrevételeit. Másodszor azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint csak azokat az előállítási és értékesítési költségeket szabad torzulásoktól mentes árakkal vagy referenciaértékekkel helyettesíteni, amelyek esetében bizonyítottan fennáll torzulás. Konkrétan a CCCMC megjegyezte, hogy a kérelmezők elmulasztották bizonyítani, hogy a kínai munkaerőköltségek torzultak, ezért a Bizottságnak az exportáló gyártók által jelentett, tényleges munkaerőköltségeket kellett volna felhasználnia. A CCCMC azt állította, hogy észszerűtlen a munkaerőköltségeket egy harmadik ország költségeivel helyettesíteni, mivel ezeket számos tényező befolyásolta, úgymint a kereslet és a kínálat viszonya az érintett piacon, a termelés automatizálásának mértéke és az árucikk árszintje abban a régióban, ahol a gyártók találhatók. A CCCMC hozzátette, hogy a munkaerőköltségek nemcsak a különböző országok, hanem a különböző kínai gyártók között is eltérőek voltak. Ezenkívül a CCCMC megjegyezte, hogy az energiaköltségek számos tényező függvényében változtak, ideértve az energia típusát és elérhetőségét a térségben, az energiatermeléshez alkalmazott technológiát, a kereslet-kínálat viszonyát stb., ezért egy ország energiaárai nem tükrözhetik az energia normál piaci körülmények közötti árszintjét egy másik országban.

(60)

A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy ha megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, akkor a Bizottság a rendes értéket egy megfelelő reprezentatív ország torzulásoktól mentes árai vagy referenciaértékei alapján képezheti minden egyes exportáló gyártóra nézve, a 2. cikk (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően. A 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja csak abban az esetben engedélyezi a belföldi költségek felhasználását, ha azokról egyértelműen megállapítható, hogy nem torzultak. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban nem lehetett megállapítani, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártásának és értékesítésének egyéni munkaerő- és energiaköltségei és/vagy egyéb inputköltségei torzulástól mentesek lennének. Ahogy azt a 3.2.1.1–3.2.1.9. szakasz bizonyítja, a Bizottság megállapította, hogy a citromsavágazatra jelentős torzulások jellemzők, és nem állt rendelkezésre olyan kétségbevonhatatlan bizonyíték, amely alátámasztotta volna, hogy az egyes exportáló gyártók termelési tényezői torzulástól mentesek.

(61)

Mindenesetre a munkaerő- és energiaköltségek kiszámítása az exportáló gyártók nyilatkozata szerint az előállítási folyamatban felhasznált munkaerő, illetve energia megfelelő mennyiségén alapult. Ennélfogva a munkaerő és az energia mennyisége megfelelt e tényezők kínai gyártók általi tényleges felhasználásának, és a Bizottság csak a munkaerő- és energiaköltségeket helyettesítette a reprezentatív ország torzulásmentes értékeivel. Noha igaz lehet az, hogy a munkaerő- és energiaköltségek bizonyos mértékben eltérőek lehetnek a különböző földrajzi területek között, a Bizottság a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban csak a megfelelő reprezentatív ország torzulásoktól mentes költségeit használja fel. A Bizottság a termelési tényezők kapcsán két feljegyzést fűzött az ügy irataihoz, elegendő lehetőséget adva a felek számára arra, hogy észrevételeket tegyenek, többek között azáltal, hogy rámutatnak az esetleges rendellenességekre vagy egyéb olyan megfontolásokra, amelyek a reprezentatív országban vagy országokban esetlegesen érinthetik őket. Ebben az összefüggésben az érdekelt felek nem kérdőjelezték meg a megfelelő reprezentatív ország munkaerő- és/vagy energiaköltségeinek a 2020. november 30-i feljegyzésben meghatározott szintjét. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(62)

Harmadszor: a CCCMC megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a jelentős torzulások fennállásának értékelését minden exportáló gyártó esetében külön-külön kell elvégezni. Ezért a Bizottságnak kötelessége volt elemezni a mintába felvett egyes kínai gyártók helyzetét, és ezek mindegyike esetében eldönteni, hogy a tényezők (vagyis az előállítási és értékesítési költségek) bármelyike torzult-e.

(63)

A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállását országos szinten kell megállapítani, tehát az érintett ország valamennyi exportáló gyártója vonatkozásában, mint ahogy jelen esetben. Mindenesetre, a (60) preambulumbekezdésben említettek szerint, az alaprendelet ugyanezen rendelkezése előírja, hogy a belföldi költségek felhasználhatók, ha azokat nem érintik jelentős torzulások; ebben az esetben a Bizottság a rendes érték számítása során felhasználja ezeket a költségeket. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(64)

Önálló beadványaikban a Weifang Ensign Industry, az RZBC és a Jiangsu Guoxin Union Energy exportáló gyártók megismételték a CCCMC első feljegyzéssel kapcsolatos észrevételeit. Ezenfelül, az egyik exportáló gyártó, a COFCO Bio-Chemical Energy (Yushu), észrevételezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása ellentétes a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikkével.

(65)

A Bizottság megjegyezte, hogy a fenti (53) preambulumbekezdés már kifejtette a 2. cikk (6a) bekezdésének a WTO jogszabályaival való összeegyeztethetőségét.

(66)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCMC, valamint a Weifang Ensign Industry, az RZBC és a Jiangsu Guoxin Union Energy (a továbbiakban: a három exportáló gyártó) számos észrevételt nyújtott be a jelentős torzulások fennállására vonatkozóan.

(67)

Először is a CCCMC és a három exportáló gyártó megismételte azt az állítást, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése összeegyeztethetetlen a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2.1.1. és 2.2. cikkével, valamint az alábbi WTO-ügyekben tett megállapításokkal: EU – Biodízel (Argentína) (a vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület megállapításai), EU–biodízel (Indonézia) (a vizsgálóbizottság megállapításai), Ukrajna – ammónium-nitrát (a vizsgálóbizottság és a Fellebbezési Testület megállapításai), Ausztrália – másolópapír (a vizsgálóbizottság megállapításai) és EU – Költségkiigazítási módszerek (a vizsgálóbizottság megállapításai). Ezek a felek konkrétan az utóbb említett vizsgálóbizottság jelentésében szereplő megállapításokra hivatkoznak, nevezetesen arra, hogy az orosz kormány állítólagos beavatkozása/piaci torzulása nem volt megfelelő alap annak megállapításához, hogy az exportáló gyártók nyilvántartásai nem tükrözték megfelelően az érintett termék gyártásával és értékesítésével kapcsolatos költségeket.

(68)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a fent említett WTO-ügyek egyike sem vonatkozott az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazására és alkalmazásának feltételeire. Ezen túlmenően ezekben az esetekben az alapul szolgáló tényszerű helyzetek mindegyike eltér az alaprendelet e rendelkezése szerinti módszertan alkalmazásának alapjául szolgáló helyzettől és kritériumoktól. Ami az EU – Költségkiigazítási módszerek WTO-vitát illeti, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az EU és Oroszország egyaránt fellebbezett a vizsgálóbizottság megállapításai ellen, amelyek ezért nem véglegesek, és ezért a WTO állandó ítélkezési gyakorlata szerint nem rendelkeznek jogi státusszal a GATT-ban vagy a WTO rendszerében, mivel azokat a SZERZŐDŐ FELEK által a GATT vagy a WTO-tagok elé hozott határozatok nem hagyták jóvá. Mindenesetre a vizsgálóbizottsági jelentés kifejezetten úgy ítélte meg, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezései kívül esnek a jogvita hatályán. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy e rendelkezések lényege és jogi következményei eltérnek az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezésektől, amelyek a jogvita tárgyát képezték, és a 2. cikk (6a) bekezdése nem váltotta fel azokat a bevezetésükkor (18). Ezért a fent említett ügyekben tett megállapítások nem relevánsak a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazása szempontjából, amely új rendelkezés, és soha nem képezte WTO-eljárás tárgyát, és nem helyettesíti a 2. cikk (5) bekezdését és/vagy a 2. cikk (3) bekezdését. Ezek a megállapítások ezért nem bírnak jelentőséggel a 2. cikk (6a) bekezdésének a vonatkozó WTO-szabályokkal való összeegyeztethetőségének értékelése szempontjából. A Bizottság az említett okokból elutasította ezt az állítást.

(69)

Másodszor a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy a (67) preambulumbekezdésben említett WTO-ténymegállapítások ellenére, amelyek szerves részét képezik az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti, a rendes értékre vonatkozó uniós megállapításoknak, a tájékoztatás nem tartalmazott indokolást arra vonatkozóan, hogy ez a rendelkezés hogyan volt összhangban a dömpingellenes megállapodás 2.2.1.1. cikkének rendelkezéseivel és az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének megfelelő rendelkezéseivel. Azt sem jelezte, hogy összefüggés állna fenn a 2. cikk (6a) bekezdése és a dömpingellenes megállapodás 2.2. cikkében említett potenciális „különleges piaci helyzet” és az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelő rendelkezései között. Továbbá a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem adott magyarázatot arra vonatkozóan, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének második albekezdése hogyan indokolná a harmadik országokra vonatkozó adatok Bizottság általi felhasználását. Ezért a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem fejtette ki, hogy a 2. cikk (6a) bekezdése jogi összhangban áll-e a WTO hivatkozott ítélkezési gyakorlatával.

(70)

A Bizottság először emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének és 2. cikke (3) bekezdésének rendelkezései alkalmazandók a dömpingellenes vizsgálatokra, feltéve, hogy e rendelkezések vonatkozó feltételei teljesülnek. Ezzel szemben a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései az olyan országokból származó termékek vizsgálatának konkrét esetére vonatkoznak, amelyekben megerősítették a jelentős torzulások fennállását, és amelyekben a jelentős torzulások fennállása miatt a belföldi költségek és árak nem megfelelőek a rendes érték kiszámításához. Az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerint alkalmazott eljárás és az értékelés lényege ezért eltér az alaprendelet 2. cikkének (3) és (5) bekezdése szerinti eljárástól. Állításukban a CCCMC és a három exportáló gyártó abból indul ki, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésében foglalt rendelkezések szükségszerűen kapcsolódnak az alaprendelet 2. cikkének (5) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekhez, ezért a Bizottságnak jogilag meg kell indokolnia az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti módszer alkalmazását az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése és/vagy 2. cikkének (3) bekezdése alapján. A CCCMC és a három exportáló gyártó feltételezése pusztán spekulatív volt, mivel az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amint az alkalmazására vonatkozó feltételek teljesülnek, az e cikk szerinti módszert kell alkalmazni. E rendelkezés nem írja elő az alaprendelet 2. cikkének (3) és/vagy (5) bekezdése szerinti kiegészítő jogi elemzés elvégzését, és még kevésbé az alapul szolgáló ítélkezési gyakorlatot, amint azt a CCCME és a három exportáló gyártó tévesen állítja. Ezek a rendelkezések elkülönülnek egymástól. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(71)

Harmadszor a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy az EU – Költségkiigazítási módszerek vitában illetékes vizsgálóbizottságnak az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazására vonatkozó megállapításai a 2. cikk (6a) bekezdésére is vonatkoznak. A CCCMC és a három exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy az érdekelt felek tájékoztatása során nem tettek említést a kínai termelési költségek tükrözése érdekében a kolumbiai adatokon végzett kiigazításokról, ami a dömpingellenes WTO-megállapodás 2.2. cikke értelmében szükséges lépés lenne, amely a vizsgálatot végző hatóság által felhasznált, a származási országban felmerülő előállítási költségek tükrözéséhez szükséges, harmadik országokra vonatkozó adatok kiigazítását írja elő.

(72)

A Bizottság válaszában megjegyezte, hogy – amint azt a (68) és (70) preambulumbekezdés már kifejtette – a WTO-vizsgálatok eddigi megállapításai, köztük az EU – Költségkiigazítási módszerek – nem kifejezetten az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének, hanem az alaprendelet 2. cikke (5) bekezdésének alkalmazására vonatkoztak. Ami a legfontosabb, hogy az e jogvita keretében tett megállapítások nem véglegesek, mivel az EU és Oroszország egyaránt fellebbezett a vizsgálóbizottság megállapításai ellen, és ezért a WTO állandó ítélkezési gyakorlata szerint nem rendelkeznek jogi státusszal a GATT-ban vagy a WTO rendszerében, mivel azokat a SZERZŐDŐ FELEK által a GATT vagy a WTO-tagok elé hozott határozatok nem hagyták jóvá. Ezenkívül e vizsgálóbizottsági jelentés kifejezetten kimondta, hogy a szóban forgó rendelkezések lényege nem azonos, és eltérő jogi következményekkel járnak, mint a 2. cikk (6a) bekezdése. Ugyanilyen fontos az (53) preambulumbekezdésben foglaltak és az alábbi (74) preambulumbekezdésben részletesebben kifejtettek szerint a WTO vonatkozó joggyakorlata lehetővé teszi a harmadik országokból származó adatok indokolt esetben történő felhasználását. A kolumbiai adatokat illetően a CCCMC és a három exportáló gyártó ismét az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésében és az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésében foglalt rendelkezések összekeverésére alapozza állítását. Amint az e rendelet 3.3-3.8. szakaszában és a konkrét tájékoztatásokban részletesen kifejtésre kerül, a Bizottság Kolumbiában (vagy bizonyos termelési tényezők esetében más forrásokból származó adatokat) teljes mértékben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének rendelkezéseivel összhangban használta fel. A rendes érték megállapításához a torzulástól mentes árak vagy referenciaértékek megállapítása érdekében bizonyos kiigazításokat végeztek a vonatkozó értéken. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(73)

Negyedszer a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak az érdekelt felek tájékoztatásának (170)–(186) preambulumbekezdésében szereplő, a dömping folytatódásának valószínűségére vonatkozó megállapítása és a meglévő intézkedések fenntartására irányuló szándéka nem volt jogszerű, tekintettel a vizsgálóbizottságnak a dömpingellenes megállapodás 11. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó, az EU–költségkiigazítási módszerekben foglalt megállapításaira. A CCCMC és a három exportáló gyártó sürgette a Bizottságot, hogy részletesen fejtse ki és indokolja meg a közzététel (53) preambulumbekezdésében foglalt azon jogi állítását, miszerint az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésén alapuló módszer összhangban áll a dömpingellenes megállapodás alkalmazandó rendelkezéseivel és joggyakorlatával.

(74)

A Bizottság ismételten hangsúlyozza, hogy e WTO-vizsgálóbizottsági jelentés megállapításai nem véglegesek, mivel az EU és Oroszország egyaránt fellebbezett ellenük, és ezért a WTO állandó ítélkezési gyakorlata szerint nem rendelkeznek jogi státusszal a GATT-ban vagy a WTO rendszerében, hiszen azokat a SZERZŐDŐ FELEK által a GATT vagy a WTO-tagok elé hozott határozatok nem hagyták jóvá. A vizsgálóbizottság továbbá kifejezetten úgy határozott, hogy a 2. cikk (6a) bekezdése nem tartozik a hatáskörébe, tekintettel a rendelkezésnek a 2. cikk (5) bekezdéséhez képest eltérő lényegességére és jogi következményeire. Ezen túlmenően – mint az az (53) preambulumbekezdésben ismertetésre került – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – az EU–biodízel (DS473) WTO-ügyben tett megállapítások szerint – az alaprendelet azon rendelkezései, amelyek valamennyi WTO-tag esetében általánosan alkalmazandók, különösen pedig a 2. cikk (5) bekezdésének második albekezdése, lehetővé teszik, hogy a Bizottság – a szükséges és megalapozott kiigazítások mellett – harmadik ország adatait használja fel. Mivel a WTO Vitarendezési Testülete nem tett konkrét megállapításokat a 2. cikk (6a) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel kapcsolatban, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ha az EU-biodízel (DS473) ügyben tett megállapításokat relevánsnak tekintjük a dömpingellenes alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének hatálya alá tartozó eltérő kontextusban és helyzetben, azok minden esetben teljes mértékben összhangban állnának azzal a lehetőséggel, hogy az országon kívüli adatokat egy megfelelő reprezentatív országban torzulástól mentes értékek beszerzésére használják fel. Ezért a Bizottság ezt az érvet elutasította.

(75)

Ötödször, a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy a WTO Kínai Csatlakozási Jegyzőkönyvének 2016. decemberi lejárta óta a WTO-ban nincs jogalap arra, hogy a WTO dömpingellenes megállapodásának keretein kívül a rendes érték kiszámítását alkalmazzák. Ezért az EU-t nemzetközi kötelezettségei arra kötelezik, hogy szigorúan tartsa be a dömpingellenes megállapodás 2. cikkében foglalt, a rendes érték meghatározására vonatkozó rendelkezéseket.

(76)

A Bizottság végül emlékeztetett arra, hogy a Kínából érkező termékekkel kapcsolatos dömpingellenes eljárásokban a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakaszának azon részei, amelyek nem vesztették hatályukat, mind a piacgazdaság fogalmi jellemzői, mind pedig a nem a kínai árakkal és költségekkel való szigorú összehasonlításon alapuló módszertan alkalmazása tekintetében továbbra is alkalmazhatók a rendes érték megállapítására. A Bizottság továbbá emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdését az (EU) 2017/2321 európai parlamenti és tanácsi rendelet (19) vezette be, jogalapként az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva. Amint azt a (53) preambulumbekezdés is tisztázza, a 2. cikk (6a) bekezdésének rendelkezései teljes mértékben összhangban állnak az EU nemzetközi kötelezettségeivel, beleértve a vonatkozó WTO-szabályokat is. Mivel a Bizottság a 3.2.1. szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy ebben a vizsgálatban helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása, és ez a rendelkezés teljes mértékben összhangban áll a WTO szabályaival, ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(77)

Hatodszor a CCCMC és a három exportáló gyártó kijelentette, hogy a vizsgálat megállapításai nagyrészt a 2017. évi bizottsági jelentésen alapulnak, amely nem kifejezetten a citromsav-ágazatra, hanem általánosabban a szélesebb vegyipari ágazatra, a nyersanyag-beszerzési piacokra és/vagy a kínai gazdaság olyan elemeire és a kínai kormányzati politikákra vonatkozik, amelyek egyértelműen nem kifejezetten a citromsav-ágazatra vonatkoznak. E tekintetben a CCCMC és a három exportáló gyártó megjegyezte, hogy a WTO Fellebbezési Testületének az Egyesült Államok – Kiegyenlítő intézkedések kapcsán tett megállapításai szerint a Bizottságnak eseti alapon kell megállapítania az esetleges torzulásokat. A CCCMC és a három exportáló gyártó hozzátette, hogy nem értenek egyet a Bizottság azon állításával, miszerint ezek a megállapítások a jelen ügyben irrelevánsak, mivel a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodásra (a továbbiakban: ACM) vonatkoznak. A CCCMC és a három exportáló gyártó hangsúlyozta, hogy ezek a megállapítások a jelen ügyben is relevánsak.

(78)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás értelmében a torzulások összefüggéseit az exportáló gyártók javára nyújtott támogatás szempontjából kezelik. Ennek az eljárásnak az a következménye, hogy kiegyenlítő vámot alkalmaznak, amelyet kifejezetten a vizsgálatot végző hatóság által megállapított, kárt okozó támogatás összege alapján számítanak ki. Ezzel szemben az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti dömpingellenes összefüggésben az elemzés nem arra összpontosít, hogy ezek a torzulások kiegyenlíthető támogatásnak minősülnek-e, és megfelelnek-e a vonatkozó feltételeknek, hanem arra, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentősek-e, és így indokolják-e az e rendelkezésben a rendes érték kiszámítására előírt módszer alkalmazását. Az alapul szolgáló jogrend, helyzetek és összefüggések eltérőek, különböző célokat szolgálnak, és eltérő jogkövetkezményeket eredményeznek. Ezért a Bizottság fenntartotta azon álláspontját, hogy a fent említett ügyben tett megállapítások nem relevánsak a jelenlegi vizsgálat szempontjából, ezért elutasította ezt az állítást.

(79)

Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a 2017. évi bizottsági jelentés nem tartalmaz külön fejezetet a citromsavról, a Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását megalapozó jelentős torzulások fennállása nem kapcsolódik a vizsgált termékre vonatkozó külön ágazati fejezet meglétéhez. A jelentés több olyan torzulást ismertet, amelyek a kínai gazdaságban horizontálisan, több ágazatra kiterjedően állnak fenn, és befolyásolják a vizsgált termék árait, illetve nyersanyagait és előállítási költségeit. Ezenkívül a jelentés nem az egyetlen bizonyítékforrás, amelyet a Bizottság a meghatározásához felhasznált, mivel e célra további próbaidős elemeket használnak. Az alábbi 3.2.1.2–3.2.1.9. szakaszokban kifejtett módon a citromsavágazatát több, a jelentésben ismertetett kormányzati beavatkozás érinti (szerepeltetés az ötéves tervekben és egyéb dokumentumokban, nyersanyagpiaci torzulások, pénzügyi torzulások), amelyeket e rendelet hivatkozásokkal együtt tételesen felsorol. A jelentésben már bemutatott jelentős torzulások mellett e rendelet (94), (97), (100) és (101) preambulumbekezdése részletesen ismertet több olyan torzulást is, amelyek a citromsavágazatot, illetve annak nyersanyagait és inputjait érintik. A jelentős torzulásokat előidéző piaci körülmények, valamint az azokat megalapozó szakpolitikák és tervek továbbra is kihatnak a citromsavágazatra és annak előállítási költségeire attól függetlenül, hogy a jelentést 2017 decemberében tették közzé. Egyetlen fél sem nyújtott be ellentétes értelmű bizonyítékot. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(80)

Hetedszer, a CCCMC és a három exportáló gyártó azzal érvelt, hogy míg a Bizottság számos olyan irányadó kormányzati koncepciót és végrehajtási rendelkezést említ, amelyek lehetővé teszik, sőt kifejezetten előírhatják a gazdaságba történő kormányzati beavatkozást, a Bizottság nem bizonyította, hogy ennek következtében tényleges torzulások állnak fenn. A CCCMC és a három exportáló gyártó hozzátette, hogy az „USA – Kiegyenlítő intézkedések” ügyben a Fellebbezési Testület megállapította, hogy „meg kell állapítani a kormányzati beavatkozásból fakadó ártorzulás fennállását, és megfelelő magyarázattal kell szolgálni arra”, és hogy „a meghatározásnak […] eseti alapon kell történnie”. A CCCMC és a három exportáló gyártó azzal érvelt továbbá, hogy a Bizottság ártorzító elemzését gyártónként és költségalapú alapon kell elvégezni, mivel a kormányzati beavatkozás tényleges alkalmazása – például különböző kormányzati szinteken és az országon belül a különböző régiókban eltérően – történhet. Ily módon a vizsgált termék összes gyártóját nem egyformán érinti az ország valamennyi részén.

(81)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a jelentős torzulások fennállásának értékelésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie az említett cikkben felsorolt elemek „potenciális hatását”. Az e rendelet 3.2.1.2-3.2.1.9. szakaszában foglalt megállapítások azt mutatják, hogy a kínai citromsavgyártók preferenciális hozzáféréssel rendelkeznek az állami finanszírozáshoz, és országos torzulások állnak fenn mind a hat, torzulásokra utaló elem tekintetében, a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontjában felsoroltak szerint. Ezért az ilyen torzulások jelenléte az ágazatban releváns a torzulások fennállásának a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja szerinti értékelése szempontjából. A Bizottság emlékeztetett továbbá arra, hogy függetlenül attól, hogy az exportáló gyártókat ténylegesen érinti-e közvetlen állami beavatkozás – például a támogatások fogadása –, beszállítóikra vagy az érintett termék termelésének beszerzési vagy értékesítési piacain tevékenykedő egyéb szereplőkre valószínűleg hatással volt az állami beavatkozás, például a finanszírozáshoz való preferenciális hozzáférés, ami további jele annak, hogy az árak vagy költségek nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Az Egyesült Államok – Kiegyenlítő intézkedések kapcsán tett, az (57) és (78) preambulumbekezdésben ismertetett WTO-ténymegállapításokra való hivatkozással kapcsolatban a Bizottság megismétli, hogy azok nem relevánsak e vizsgálat szempontjából, mivel a szubvencióellenes eszközre vonatkoznak, és semmi esetre sem változtatják meg az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése szerinti jelentős torzulások fennállására vonatkozó megállapításokat. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(82)

Végül a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy az érdekelt felek tájékoztatása következetesen kudarcot vallott mind az államháztartási politikákra vagy tervekre való hivatkozások, mind pedig a kifejezetten a citromsavágazatban történt állítólagos kormányzati beavatkozás tekintetében. Itt érdemes megemlíteni a kínai citromsavgyártók működésébe történő tényleges kormányzati beavatkozást, aminek eredményeként torzították e gyártók árait. Példaként a CCCMC és a három exportáló gyártó idézte az érdekelt felek tájékoztatásának (76) preambulumbekezdésében említett kormányzati tervet, amely arra ösztönözte a citromsavgyártókat, hogy fúziók és átszervezések révén nagyobb vállalkozásokat hozzanak létre. A CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy az említett terv csak bizonyos tartományokra, régiókra vagy termelési területekre vonatkozik, ami azt jelenti, hogy még a ösztönzést sem terjesztik ki átfogóan valamennyi kínai gyártóra, ami szintén indokolná a gyártónkénti elemzést és tájékoztatást. Ezenkívül a CCCMC és a három exportáló gyártó hozzátette, hogy az egyszerű „ösztönzés” valójában nem egyenértékű az összefonódást/átszervezést szükségessé tevő tényleges beavatkozással, és a Bizottság nem mutatott be példákat a tényleges beavatkozásra. Végül a CCCMC és a három exportáló gyártó azt állította, hogy ugyanez a dokumentum olyan egyéb intézkedéseket is tartalmazott, mint a környezetvédelmi szabványok alkalmazása, a tiszta termelés ellenőrzésére irányuló erőfeszítések, valamint az energiatakarékosság és a kibocsátáscsökkentés átfogó javítása, az energia- és vízfogyasztás csökkentése, valamint a tiszta termelés és újrafeldolgozás előmozdítása. Mindezen intézkedések észszerűen hatékonyabbak lennének, ha a termelési egységek nagyobbak lennének, amint azt szorgalmazzák.

(83)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy bizonyos intézkedések – például a nagyobb konglomerátumok létrehozására irányuló egyesülések és átszervezések – kormányzati „ösztönzése” nem csupán üres nyilatkozat és ajánlás, hanem a kormány által a hivatalos tervekben tett ajánlásokat támogató tényleges pénzügyi ösztönző is (lásd a 3.2.1.8. szakaszt és különösen a (110) preambulumbekezdést). Még ha a kínai kormány a terve alapján nem is kényszerítené vagy kötelezné a vállalatokat arra, hogy nagyobb szervezetekbe tömörüljenek – ami nem így van –, akkor is vannak bizonyos pénzügyi előnyök vagy kedvező hitelezési feltételek azon vállalkozások számára, amelyek úgy döntenek, hogy követik a terv ajánlásait, ezért torzulnak azok a szabadpiaci erők, amelyek ilyen tervek hiányában irányítanák a vállalatokat. Mindenesetre az e rendelet 3.2.1.2–3.2.1.9. szakaszában szereplő elemzés és megállapítások egyértelműen rámutatnak a citromsavágazatban fennálló jelentős torzulásokra, valamint arra, hogy ezek valószínűleg hatást gyakorolnak az érintett termék gyártóinak nyersanyag-beszállítóira.

(84)

A Bizottság így rátért annak vizsgálatára, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálatot a vizsgálat iratai között megtalálható, köztük a jelentésben foglalt bizonyítékokra alapozta, amelyek nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak. Az elvégzett elemzés általában véve a kínai gazdaságba való jelentős mértékű kormányzati beavatkozással, valamint konkrétan az érintett gazdasági ágazat és a felülvizsgálat tárgyát képező termék piacának sajátos helyzetével foglalkozott. Ennek alapján ezeket az állításokat el kellett utasítani.

(85)

A kínai gazdasági rendszer a „szocialista piacgazdaság” koncepcióján alapul. A kínai alkotmányban rögzített gondolat meghatározza Kína gazdaságirányítását. Alapelve, hogy „a termelőeszközök állami tulajdonban, azaz a nép egészének tulajdonában és a dolgozók kollektív tulajdonában vannak”. Az állami tulajdonon alapuló gazdaság „a nemzetgazdaság első számú motorja”, és az államnak feladata a gazdaság „konszolidációjának és növekedésének biztosítása” (20). Következésképpen Kína általános gazdasági berendezkedése nemhogy lehetővé teszi, hanem kifejezetten megköveteli a gazdaságba való jelentős kormányzati beavatkozást. Az állami tulajdon magántulajdonnal szembeni elsőbbsége az egész jogrendszerben megfigyelhető, és minden fontosabb jogszabályban hangsúlyosan, általános elvként jelenik meg. Jó példa erre a kínai ingatlantörvény, amely arra hivatkozik, hogy Kína a szocializmus kezdeti szakaszában van, és az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A tulajdon egyéb formái megtűrtek; a törvény ezek számára megengedi, hogy az állami tulajdonnal párhuzamosan fejlődjenek (21).

(86)

A kínai jog szerint a szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten – jogi, intézményi és személyi szinten is – egymásba fonódva olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepei nem különböztethetők meg. A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítását követően az alkotmány 1. cikkében való megerősítés révén még hangsúlyosabbá vált a KKP vezető szerepe. A módosítás a cikk korábbi első mondata mögé, amely szerint „[a] szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alaprendszere”, beillesztett egy új második mondatot, amely szerint „[a] kínai típusú szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe” (22). Ez szemlélteti a KKP vitán felül álló és egyre kiterjedtebb ellenőrzését Kína gazdasági rendszere felett. Ez a vezető szerep és ellenőrzés alapvető ismérve a kínai rendszernek, és túlmutat a más országokban megszokott helyzeten, ahol a kormány a szabadpiaci erők működése mellett lát el általános makrogazdasági szabályozó szerepet.

(87)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg céljait, amelyek egybeesnek a KKP politikai programjában foglaltakkal, nem pedig a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (23). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek, és az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre és a szabályozási környezet szintjére egyaránt kiterjednek.

(88)

Először: az átfogó igazgatási felügyelet szintjén a kínai gazdaság irányítását összetett ipari tervezési rendszer határozza meg, amely az országon belül minden gazdasági tevékenységet érint. A tervek áthatják a gazdasági ágazatok és a horizontális politikák bonyolult szövevényét, és a kormányzat minden szintjén jelen vannak. A tartományi szintű tervek részletesek, míg az országos szintűek általánosabb célokat tűznek ki. A tervek emellett meghatározzák az érintett gazdasági ágazatok támogatásának eszközeit, valamint a célkitűzések megvalósításának időkereteit is. Egyes tervek még mindig rögzítenek konkrét kimeneti célokat, a korábbi tervezési ciklusokban pedig jellemzően ez volt a helyzet. A tervek a kormányzati prioritásoknak megfelelően kijelölik, hogy mely konkrét ipari ágazatokat és/vagy projekteket kell pozitív vagy negatív prioritásnak tekinteni, és milyen konkrét fejlesztési célokat kell velük kapcsolatban teljesíteni (iparkorszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.). A gazdasági szereplőknek – a magán- és az állami tulajdonban lévőknek egyaránt – lényegében a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Ez nem csupán a tervek kötelező jellege miatt van így, hanem azért is, mert az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el, és hatáskörüket ennek megfelelően gyakorolva kényszerítik a gazdasági szereplőket a tervekben lefektetett prioritások betartására (lásd még az alábbi 3.2.1.5. szakaszt) (24).

(89)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi bankok uralják. Ezeknek a bankoknak a hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk, ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (lásd még az alábbi 3.2.1.8. szakaszt) (25). Ugyanez mondható el a kínai pénzügyi rendszer többi eleméről, például a részvénypiacokról, a kötvénypiacokról, a magántőkepiacokról stb. is. A pénzügyi rendszer ezen, a bankszektortól különböző szegmenseiről is elmondható, hogy intézményi berendezkedésük és tevékenységük nem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (26).

(90)

Harmadszor: a szabályozási környezet szintjén az állami beavatkozás több formában történhet. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok érdekében, ami akadályozza a piacközpontú elvek érvényesülését e téren. A vonatkozó jogszabályok kifejezetten úgy rendelkeznek, hogy a közbeszerzés végrehajtásának célja az állami szakpolitikák által meghatározott célok elérése. E célok jellege azonban nincs meghatározva, így a döntéshozó szervek széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek (27). A kínai kormány a beruházások terén is jelentős irányítást és befolyást gyakorol az állami és a magánberuházások célja és volumene fölött egyaránt. A hatóságok az iparpolitikai célok – például a legfontosabb ágazatok fölötti állami irányítás fenntartása vagy a belföldi ipar megerősítése – támogatásának fontos eszközeként használják a befektetésátvilágítást, valamint a befektetésekhez kapcsolódó különböző ösztönzőket, korlátozásokat és tiltásokat (28).

(91)

Összefoglalásként elmondható, hogy a kínai gazdasági modell bizonyos alapvető axiómákra épül, amelyek sokféle kormányzati beavatkozást tesznek lehetővé, illetve ösztönöznek. A jelentős mértékű kormányzati beavatkozás ellentétes a piaci erők szabad érvényesülésével, ennélfogva a piaci elveknek megfelelő erőforrás-elosztáshoz képest torzulásokat eredményez (29).

(92)

Kínában az exportáló ország hatóságainak tulajdonában lévő, azok ellenőrzése és szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt álló vállalatok jelentős részét teszik ki a gazdaságnak.

(93)

A kínai kormány és a KKP olyan struktúrákat tart fenn, amelyekkel biztosítja folyamatos befolyását a vállalatok, különösen pedig az állami tulajdonú vállalatok felett. Az állam (és sok tekintetben a KKP) nem csupán megfogalmazza az általános gazdaságpolitikát és tevékenyen felügyeli annak az egyes állami tulajdonú vállalatoknál történő végrehajtását, hanem jogot formál arra is, hogy részt vegyen az állami tulajdonú vállalatok operatív döntéshozatalában. Ennek jellemző eszközei a kádereknek a kormányzati hatóságok és az állami tulajdonú vállalatok közötti rotációja, a párttagok jelenléte az állami tulajdonú vállalatok irányító szerveiben és a párt alapszervezeteinek jelenléte a vállalatokon belül (lásd még a 3.2.1.4. szakaszt), valamint az állami tulajdonú vállalatok struktúrájának alakítása (30). Cserében az állami tulajdonú vállalatok különleges státuszt élveznek a kínai gazdaságon belül, ami több gazdasági előnyt is jelent a számukra, például védelmet a versennyel szemben és kedvezményes hozzáférést a releváns inputokhoz (köztük a finanszírozáshoz) (31). A citromsavágazat vállalkozásai feletti kormányzati ellenőrzés fennállására utaló jeleket tovább részletezi a lenti 3.2.1.4. szakasz.

(94)

A citromsavágazatban nyilvánvaló a kínai kormány bizonyos mértékű tulajdonosi szerepe. A vizsgálat kimutatta, hogy az exportáló gyártók közül legalább három – a COFCO, a Jiangsu Guoxin Union Energy és a Laiwu Taihe, – állami tulajdonú vállalat. Ezenfelül a gabona- és olajfeldolgozásról szóló 13. ötéves terv szerint a citromsavágazatot arra ösztönzik, hogy összefonódások és átszervezések révén nagyobb méretű vállalkozásokat hozzon létre (32). Ez az ösztönzés a bizonyíték arra, hogy a kormányzat beleavatkozik az ipari ügyekbe.

(95)

A citromsavágazatban érvényesülő kormányzati beavatkozás magas szintje és az ágazatban működő állami tulajdonú vállalatok fokozott jelenléte mellett a magántulajdonban lévő gyártók sem működhetnek piaci feltételek között. Olyannyira nem, hogy a 3.2.1.5. pontban foglaltaknak megfelelően a citromsavágazatban az állami tulajdonú vállalatokra és a magántulajdonú vállalatokra egyaránt kiterjed a szakpolitikai felügyelet és irányítás.

(96)

Amellett, hogy az állami tulajdonú vállalatok feletti tulajdonjogon és más eszközökön keresztül ellenőrzést gyakorol a gazdaság felett, a kínai kormányzat a vállalatokban való állami jelenlétének köszönhetően abban a helyzetben van, hogy befolyást gyakorolhat az árakra és a költségekre. Amellett, hogy a megfelelő állami hatóságokat a kínai jogszabályok szerint megillető azon jog, hogy kinevezzék és eltávolítsák az állami tulajdonú vállalatok kulcspozíciókban lévő vezetőit, tekinthető úgy, hogy megfelelő tulajdonosi jogokat (33) testesít meg, a KKP-nek az állami és a magántulajdonú vállalatokban egyaránt jelen lévő alapszervezetei révén az állam egy másik olyan fontos csatornával is rendelkezik, amelynek révén befolyásolhatja az üzleti döntéseket. A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál létre kell hozni egy KKP-szervezetet (és ebben a KKP alapszabálya szerint legalább három KKP-tagnak lennie kell (34)), amely számára az adott vállalkozásnak kell biztosítania a szükséges működési feltételeket. Ezt a szabályt a jelek szerint korábban nem mindig tartották be, illetve érvényesítették szigorúan. Legkésőbb 2016-tól azonban a KKP erőteljesebben, mintegy politikai alapelvként érvényesíti azt az igényét, hogy ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket. A beszámolók szerint emellett a KKP annak érdekében is nyomást gyakorol a magántulajdonú vállalatokra, hogy azok elsődlegesnek tekintsék a „patriotizmust”, és tanúsítsanak pártfegyelmet (35). Értesülések szerint 2017-ben a mintegy 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működött pártalapszervezet, a vállalatok pedig egyre inkább arra kényszerültek, hogy a KKP szervezeteinek engedjék át a végső üzleti döntéshozatal jogát (36). Ezek a szabályok a kínai gazdaság teljes egészében, minden ágazatra kiterjedően érvényesülnek, így a citromsav gyártói és inputjaik beszállítói esetében is.

(97)

A citromsavágazatban a korábban említett módon egyes gyártók állami tulajdonú vállalatok. Ezen túlmenően a vizsgálat feltárta, hogy a citromsavgyártók közül öt – a Cofco, a Weifang Ensign, az RZBC, a Jiangsu Guoxin és a Laiwu Taihe Biochemistry – esetében van a felső vezetésnek kötődése a KKP-hez, valamint szerveznek pártépítő tevékenységeket.

(98)

Az államnak a pénzügyi piacokon (lásd még a 3.2.1.8. szakaszt), valamint a nyersanyagokat és más inputokat előállító gazdasági ágazatokban való jelenléte és az azok működésébe való beavatkozása további torzító hatást fejt ki a piacra (37). Ezért a citromsavágazat és az egyéb, köztük a pénzügyi és az alapanyag-beszállító ágazatok vállalataiban, így az állami tulajdonú vállalatokban az állam jelenléte lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy beavatkozzon az árak és a költségek tekintetében.

(99)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és szinte minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket. Összességében a kínai tervrendszer eredményeként az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy más okból politikailag fontosnak tartott ágazatokba irányulnak ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erőviszonyok határoznák meg (38).

(100)

Noha a citromsavágazat önmagában nem számít kulcsfontosságú gazdasági ágazatnak Kínában, a citromsav előállításához felhasznált nyersanyagokat erősen szabályozzák. Az ágazat fő nyersanyaga – a kukorica – intenzív szabályozás alá esik.

(101)

Kína jelentős kukoricakészletekkel rendelkezik, ami lehetővé teszi a kormány számára, hogy nagy mennyiségű kukoricának a piacon történő felvásárlásával vagy eladásával mesterségesen csökkentse vagy emelje az áru árait. Annak ellenére, hogy Kína 2016-ban már elkezdett foglalkozni a túlzott kukoricatartalékok problematikájával, még mindig számottevő készletekkel rendelkezik, ami torzító hatással van az árakra (39). Ezenkívül a kormány ellenőrzi a teljes kukoricaértéklánc különböző aspektusait, ideértve a kukoricatermesztés támogatását (40) és a feldolgozás felügyeletét: „[v]alamennyi helyi hatóság köteles kiterjeszteni a kukorica kínálatának és keresletének nyomon követését és elemzését az érintett területeken, erősíteni a kukorica-mélyfeldolgozási projektek kivitelezési és kivitelezés utáni szakaszának felügyeletét, valamint előmozdítani a kukorica keresletének és kínálatának egyensúlyát, és biztosítani a nemzeti élelmezésbiztonságot” (41). Beruházás-ellenőrzési intézkedések is érvényben vannak Kínában: „[a] kukorica-mélyfeldolgozási projektekkel kapcsolatos kérelmek benyújtását harmonizáltan kell kezelni az Államtanács 673. sz. határozatával összhangban” (42). A kormány e részvétele az egész értékláncban – legalábbis potenciálisan – torzító hatást gyakorol az árakra.

(102)

Összességében elmondható, hogy a kínai kormány intézkedései a gazdasági szereplőket az ösztönzött iparágak, ezen belül a kukorica termesztésének támogatásához kapcsolódó közpolitikai célkitűzések teljesítésére ösztönzik. A kukorica a citromsavgyártás legfontosabb nyersanyaga. Az ilyen intézkedések gátolják a piaci erők szabad érvényesülését.

(103)

Az ügyben rendelkezésre álló információk szerint a kínai csődjogi rendszer alkalmatlan az elsődleges céljainak elérésére, úgymint a követelések és a tartozások méltányos rendezése, vagy a hitelezők és az adósok törvényes jogainak és érdekeinek védelme. Úgy tűnik, ennek okai abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés módszeres hiánya jellemzi. A csődesetek száma az ország gazdaságának méretéhez képest feltűnően alacsony, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek a gyakorlatban visszatartják a vállalkozásokat a csődvédelem igénybevételétől. Ezenfelül az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet tölt be a fizetésképtelenségi eljárásokban, sok esetben közvetlenül befolyásolva azok kimenetelét (43).

(104)

A tulajdonjogi rendszer hiányosságai Kínában elsősorban a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak (44). Minden föld a kínai állam tulajdonában áll (a vidéki földterületek kollektív tulajdonban, a városi földterületek állami tulajdonban vannak). A földhasználati jogok kiosztása továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek – például aukciók előírásával – azt kívánják biztosítani, hogy a földhasználati jogok kiosztása átlátható módon, piaci árakon történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, és egyes vevők ingyen vagy a piaci ár alatt jutnak földterülethez (45). Emellett a hatóságok a földterületek kiosztása során gyakran konkrét szakpolitikai célokat próbálnak megvalósítani, ideértve többek között a gazdasági tervek végrehajtását (46).

(105)

A Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a kínai csődjogi, társasági jogi és tulajdonjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat idéz elő Kínában a fizetésképtelen vállalatok életben tartása, valamint a földhasználati jogok kiosztása révén. A kínai gazdaság más ágazataihoz hasonlóan a citromsav gyártói e törvények hatálya alá tartoznak, és ily módon ki vannak téve azok diszkriminatív alkalmazásából vagy nem megfelelő érvényesítéséből fakadó, felülről lefelé ható torzulásoknak. A jelen vizsgálat nem tárt fel olyan körülményt, amely kétségbe vonná ezeket a ténymegállapításokat.

(106)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a citromsavágazatban – a felülvizsgálat tárgyát képező terméket is ideértve – a csődeljárási és a tulajdonjogi jogszabályokat diszkriminatívan alkalmazzák vagy nem érvényesítik megfelelően.

(107)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem erősítette meg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet több alapegyezményét, köztük azokat sem, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyaláshoz való jogra vonatkoznak (47). A nemzeti jog szerint csak egy szakszervezet aktív. Ez a szakszervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, és továbbra is csak korlátozott mértékben vesz részt a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében (48). Emellett a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartás-nyilvántartási rendszer, amely a szociális és egyéb ellátásokat kizárólag egy adott közigazgatási területen lakók számára teszi maradéktalanul elérhetővé. Ez általában oda vezet, hogy a háztartás-nyilvántartásban nem szereplő munkavállalók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetbe kerülnek, és a háztartás-nyilvántartásban szereplő munkavállalókhoz képest alacsonyabb bért kapnak (49). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(108)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a citromsavágazat ne tartozna a fentiekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá. A citromsavágazatban a bérköltségek torzulása közvetlenül (a felülvizsgálat tárgyát képező termék és annak legfontosabb nyersanyaga előállításával összefüggésben) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke és inputok felhasználásán keresztül) egyaránt érvényesül.

(109)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(110)

Először: a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (50), valamint az, hogy ezek a bankok a források kihelyezésekor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat vesznek figyelembe. A pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan a bankok nemcsak a tulajdoni jogviszonyon, hanem személyes kapcsolatokon keresztül is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (51), továbbá – szintén a pénzügyi ágazaton kívüli állami tulajdonú vállalatokhoz hasonlóan – a bankok rendszeresen részt vesznek a kormányzat által kidolgozott közpolitikai intézkedések végrehajtásában. Ezzel a bankok teljesítik kifejezett jogi kötelezettségüket, amely szerint üzleti tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, az állam iparpolitikáinak iránymutatása mellett kell végezniük (52). Ezt a jelenséget erősítik további olyan szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket (53).

(111)

Amellett, hogy léteznek olyan jogszabályi rendelkezések, amelyek a rendes banki magatartás követését és a prudenciális követelmények tiszteletben tartását, így például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségességét írják elő, a számos bizonyíték – ideértve a piacvédelmi vizsgálatok ténymegállapításait is – azt valószínűsíti, hogy az ilyen szabályok a különböző jogszabályi rendelkezések alkalmazása során csupán másodlagos szerepet töltenek be.

(112)

Emellett a kötvény- és a hitelminősítések gyakran különféle okokból torzultnak tekinthetők, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás megléte. A becslések határozottan arra mutatnak, hogy a kínai hitelminősítések szisztematikusan gyengébb nemzetközi minősítésnek felelnek meg (54).

(113)

Ezt a jelenséget erősítik további olyan szabályok, amelyek a kormány által ösztönzöttnek vagy más szempontból fontosnak nyilvánított ágazatokba csatornázzák a finanszírozási eszközöket (55). Emiatt a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező, nagyobb méretű magántulajdonú vállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatokban működő vállalatok felé tolódik el, ami azt jelzi, hogy a tőkéhez jutás feltételei és költségei nem minden piaci szereplő számára azonosak.

(114)

Másodszor: az elmúlt időszakban a hitelfelvétel költségeit a beruházások élénkítése érdekében mesterségen alacsonyan tartották. Ez túlhajtotta a tőkeberuházásokat, amelyek egyre kisebb megtérülési ráta mellett valósultak meg. A folyamatot szemlélteti, hogy az állami szektorban a vállalatok tőkeáttételi mutatója az utóbbi időben a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a szokásos kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(115)

Harmadszor: bár a nominális kamatláb liberalizációjára 2015 októberében sor került, az árjelzések továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyokból következnek, hanem a kormány által kiváltott torzulásoknak vannak kitéve. Erre utal, hogy a referencia-kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamat melletti hitelnyújtás továbbra is 45 %-os részarányt képvisel a teljes hitelállományon belül, a célzott hitelezés pedig a jelek szerint egyre nagyobb szerephez jut, részaránya a romló gazdasági körülmények ellenére is határozottan nőtt 2015 óta. A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(116)

A kínai hitelezés általános bővülése a tőkeallokáció hatékonyságának romlására utal, ugyanakkor nem érzékelhetők a hitelfeltételek olyan szigorításának jelei, amelyre torzulásoktól mentes piaci környezetben lehetne számítani. Emiatt az elmúlt években rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelek volumene. A veszélyeztetett hitelállomány bővülésével szembesülő kínai kormány a nemteljesítések elkerülése mellett döntött. Következésképpen a rossz hitelekre egyrészt a hitelek megújítása volt a válasz, ami úgynevezett „zombicégek” létrejöttéhez vezetett, másrészt az adósság átruházása (pl. összefonódások vagy hitel-tőke konverzió formájában), ami viszont nem feltétlenül oldotta meg az általános hitelproblémát vagy kezelte annak elsődleges okait.

(117)

Összességében az utóbbi időszakban a piac liberalizációja érdekében tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből fakadó jelentős torzulások.

(118)

A Bizottsághoz nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a citromsavágazat, illetve az ágazatban tevékenykedő beszállítók mentesek lennének a pénzügyi rendszerre irányuló, az előzőekben bemutatott kormányzati beavatkozástól. Ennek következtében a pénzügyi rendszerbe való jelentős kormányzati beavatkozás minden szinten nagymértékben befolyásolja a piaci viszonyokat.

(119)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentésben bemutatott torzulások jellemzőek a kínai gazdaságra. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről a fenti 3.2.1.1–3.2.1.5. szakaszban és a jelentés A. részében tett ténymegállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkkel kapcsolatban a 3.2.1.6–3.2.1.8. szakaszban és a jelentés B. részében ismertetett jellemzésre is.

(120)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a citromsav előállításához sokféle inputra van szükség, ideértve a kukoricát, a szárított édesburgonyát, a kénsavat, a sósavat, a szenet stb. Az ügy irataiban foglalt bizonyítékok tanúsága szerint a mintába felvett exportáló gyártók többsége minden alapanyagát Kínában szerezte be, és az importált inputok a bizonyos inputokat külföldről beszerző exportáló gyártók összes nyersanyagának elhanyagolható hányadát teszik ki. Amikor a citromsav gyártói beszerzik inputjaikat vagy szerződést kötnek inputjaik beszerzése érdekében, az általuk fizetett árakra (amelyeket költségként jelenítenek meg) nyilvánvalóan kihatnak a fentiekben ismertetett rendszerszintű torzulások. Például az inputok beszállítói a torzulásokkal érintett munkaerőt foglalkoztatnak. Előfordulhat, hogy olyan kölcsönöket vettek fel, amelyeket érintenek a pénzügyi szektor torzulásai. Ezenkívül vonatkoznak rájuk a tervrendszer valamennyi kormányzati szinten és gazdasági ágazatban alkalmazott szabályai.

(121)

Következésképpen az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében nemcsak a citromsav belföldi értékesítési árait nem helyénvaló alkalmazni, hanem az inputköltségekre (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb. költségeire) is kihat a jelentés A. és B. részében bemutatott jelentős mértékű kormányzati beavatkozás. A tőke, a földterület, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok allokálásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína teljes egészében érvényesül. Ebből egyebek mellett az is következik, hogy bármely Kínában előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak, még akkor is, ha azt különféle termelési tényezők felhasználásával állították elő. Ugyanez vonatkozik az inputok inputjaira, és így tovább. Sem a kínai kormány, sem a jelen vizsgálatban érintett exportáló gyártók nem szolgáltak ellentétes értelmű bizonyítékkal vagy érvekkel.

(122)

A 3.2.1.2–3.2.1.9. szakaszban ismertetett, az egyebek mellett az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig a citromsav ágazatára (ideértve a felülvizsgálat tárgyát képező terméket) irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékok vizsgálatát is tartalmazó elemzés – és az annak során megvizsgált elemek közül egy vagy több tényleges vagy lehetséges hatása – arról tanúskodott, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék árai és költségei (a nyersanyag-, az energia- és a munkaerőköltségeket is ideértve) az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős kormányzati beavatkozás hatására alakulnak ki, és nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ennek alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jelen ügyben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(123)

A Bizottság ezért a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban kizárólag a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek – ez esetben egy megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségek – alapján, a következő szakaszban foglaltak szerint képezte.

(124)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban a Bizottság a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállítási és értékesítési költségei tekintetében a torzulásoktól mentes árak vagy referenciaértékek meghatározásához az alábbi kritériumok alapján választott megfelelő reprezentatív országot:

(125)

A Bizottság a rendes érték meghatározásához felhasznált forrásokkal és ezek alapján a reprezentatív országgal kapcsolatban két feljegyzést fűzött az aktához.

(126)

A 2020. március 5-i feljegyzésben a Bizottság részletes információkat szolgáltatott a fenti kritériumokról, és Brazíliát, Kolumbiát, valamint Thaiföldet azonosította potenciálisan megfelelő reprezentatív országokként. A Bizottság szintén meghatározta a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártóit azokban a potenciálisan megfelelő reprezentatív országokban, amelyek esetében fellelt nyilvánosan elérhető pénzügyi adatokat.

(127)

A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt e tekintetben. A Bizottsághoz a CCCMC-től, a négy együttműködő exportáló gyártótól és az uniós gazdasági ágazattól érkeztek észrevételek a reprezentatív ország kiválasztásának különböző szempontjaival kapcsolatban.

(128)

2020. március 23-i beadványában a CCCMC és a négy kínai exportáló gyártó jelezte, hogy Brazília a legjobb reprezentatív ország. Először: a Világbank adatbázisa alapján Brazília bruttó nemzeti jövedelme áll a legközelebb Kínáéhoz, míg Kolumbia és Thaiföld bruttó nemzeti jövedelme jóval alacsonyabb. Ezenkívül a citromsavat előállító gyártóként azonosított két brazíliai vállalat nyereséges volt az elmúlt években. Ráadásul Brazíliában megfelelő a szociális védelem és a környezetvédelem szintje. Ugyanakkor a CCCMC és az együttműködő exportáló gyártók ellenezték, hogy a Bizottság Kolumbiát válassza megfelelő reprezentatív országként. Azt állították, hogy egyes termelési tényezőkre vonatkozó kolumbiai behozatali adatok nem voltak elérhetőek vagy reprezentatívak. Azzal érveltek továbbá, hogy egyes kulcsfontosságú nyersanyagok (vagyis a kénsav, a sósav és a nyers szén) kolumbiai behozatali árai lényegesen és észszerűtlenül magasabbak voltak, mint a többi potenciális reprezentatív ország árai, és így nem szabad azokat olyan torzulásoktól mentes áraknak tekinteni, amelyek felhasználhatók a citromsav rendes értékének meghatározásához.

(129)

A CCCMC és az együttműködő exportáló gyártók előadták továbbá, hogy Thaiföld nem megfelelő reprezentatív ország, mivel a három azonosított citromsavat előállító gyártó közül kettő 2018-ban veszteséges volt, a harmadik pedig elsősorban az exportpiacokra összpontosított.

(130)

Beadványában az uniós gazdasági ágazat úgy ítélte meg, hogy Kolumbia a legmegfelelőbb választás a torzulásmentes költségek meghatározásához. Hangsúlyozták, hogy a thaiföldi vállalatok pénzügyi adatait nem ellenőrizte könyvvizsgáló, ami nagymértékben csökkentette azok megbízhatóságát. Ezenkívül azt állították, hogy a három azonosított thaiföldi gyártó közül kettő kínai vállalatok vagy a kínai állam többségi tulajdonában van, és exportorientáltak. Ami Brazíliát illeti, az uniós gazdasági ágazat azzal érvelt, hogy a két brazil vállalat egy cégcsoport részét képezi, és nehézkesnek bizonyult a cégcsoport pénzügyi adatokra gyakorolt befolyásának értékelése. Ezenfelül ezek a vállalatok sokféle terméket értékesítenek.

(131)

A Bizottság, miután részletesen elemezte a fenti érveket, 2020. november 30-án közzétett egy második feljegyzést, amelyben – a fent felsorolt szempontok alapján – az összes észrevételre reagált, és tájékoztatta az érdekelt feleket előzetes következtetéseiről. A Bizottság e feljegyzésben kijelentette, hogy Kolumbiát kívánja használni megfelelő reprezentatív országként, ha a jelentős torzulások megléte megerősítést nyer. A Bizottság továbbá jelezte, hogy a rendes érték kiszámításához felhasználhatja a megfelelő torzulásmentes nemzetközi árakat, költségeket vagy referenciaértékeket is, valamint a torzulásmentes értékesítési, általános és igazgatási költségek (a továbbiakban: SGA-költségek) és nyereség kiszámításához az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint rendelkezésre álló összes megfelelő alternatívát figyelembe veheti. Különösen, mivel a felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyártó egyetlen kolumbiai vállalat jövedelmezősége 2018-ban alacsony volt, 2017-ben pedig veszteséges volt – hasonlóan a thaiföldi és brazil gyártók helyzetéhez –, a Bizottság fontolóra venne további adatokat, ha azok rendelkezésre állnának és észszerű mértékű SGA-költségeket és nyereségességet mutatnának. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban.

(132)

A Bizottsághoz a CCCMC-től és az uniós gyártóktól érkeztek észrevételek a 2020. november 30-i feljegyzéssel kapcsolatban.

(133)

2020. december 9-i beadványában a CCCMC fenntartotta azon állítását, miszerint Kolumbia nem megfelelő reprezentatív ország, és helyette Brazíliát kell választani. Azzal érvelt, hogy a kukorica alacsonyabb importárai Brazíliában a szállítási távolságokból és mennyiségekből fakadó előnyöknek köszönhetők, nem pedig bármilyen torzulásnak. Azzal érvelt továbbá, hogy ha a brazil importárakat nem lehet felhasználni, akkor a nemzetközi árakat kell alkalmazni, ahelyett, hogy Brazíliát teljes egészében kizárnák a reprezentatív ország kiválasztásából. A CCCMC azon állítását is fenntartotta, miszerint Kolumbia nem megfelelő reprezentatív ország, mivel az azonosított gyártónak észszerűtlen működési költségei voltak.

(134)

Az uniós gazdasági ágazat fenntartotta azon állítását, miszerint Kolumbia a legmegfelelőbb reprezentatív ország. Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező terméket előállító kolumbiai vállalat veszteséges volt vagy alacsony jövedelmet realizált 2018-ban és 2019-ben is, amelyre vonatkozó adatok időközben elérhetővé váltak, az egyik uniós gyártó számos olyan vállalatot azonosított, amelyek a felülvizsgálat tárgyát képező termékhez hasonló terméket gyártanak. Az uniós gyártó elsősorban az italok, a tisztítószerek, az élelmiszerek, valamint az egészségügy és a gyógyszerek ágazata számára alapanyagokat előállító olyan vállalatokra összpontosított, amelyek pénzügyi adatai az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban észszerű mértékű SGA-költségeket és nyereséget mutattak.

(135)

A Bizottság körültekintően megvizsgálta az összes fél által felhozott valamennyi érvet. Thaiföld vonatkozásában a Bizottság egyetértett a CCCMC-vel és az uniós gyártóval abban, hogy az nem megfelelő reprezentatív ország, mivel a felülvizsgálat tárgyát képező termék gyártói veszteségesek és/vagy kínai vállalatok leányvállalatai voltak, emellett bizonyos termelési tényezőkre exportkorlátozások vannak érvényben. Ezenkívül a felülvizsgálat tárgyát képező terméket előállító vállalatok nem mutattak észszerű mértékű SGA-költségeket és nyereséget. Ezért a Bizottság elvetette Thaiföldet.

(136)

A Bizottság így Brazíliára és Kolumbiára összpontosította elemzését. A Bizottság először azt elemezte, hogy hatályban vannak-e exportkorlátozások vagy egyéb torzulások a fő termelési tényezők tekintetében. A felülvizsgálat tárgyát képező termék legfontosabb termelési tényezője a kukorica, amely az exportáló gyártók teljes alapanyagköltségének több mint 70 %-át teszi ki. A Bizottság megjegyezte, hogy a Brazíliába irányuló kukoricaimport mennyisége csupán 1,5 millió tonnát tett ki, szemben a 100 millió tonnát meghaladó brazil belföldi kukoricatermeléssel (56). A CCCMC vitatta azt a tényt, hogy a Brazíliába irányuló kukoricaimport szóban forgó mennyisége alacsony volna. A brazil termelés nagyságához viszonyítva azonban ez az importmennyiség csupán a termelés 1,5 %-át teszi ki. Tekintettel erre a jelentős hazai termeléshez képest nagyon korlátozott importmennyiségre, a Bizottság ellenőrizte a Brazíliába irányuló import árait is, és megjegyezte, hogy azok jelentősen eltérnek a kukorica nemzetközi áraitól. A november 30-i feljegyzéshez fűzött észrevételeiben a CCCMC vitatta, hogy az árak jelentős eltérést mutatnának, és további tájékoztatást kért az árak összehasonlítása kapcsán. A kukorica 2019-es nemzetközi átlagára (FOB paritáson), amelyre a Bizottság november 30-i feljegyzésben hivatkozott, tonnánként 151 EUR volt az IndexMundi szerint (57), míg a GTA-adatbázis alapján a Brazíliába irányuló kukoricaimport átlagára (FOB paritáson) csak tonnánként 116 EUR volt. Ez az ábra egyértelműen azt mutatja, hogy a Brazíliába irányuló import árai lényegesen alacsonyabbak voltak, mint a nemzetközi árindex.

(137)

Ezenkívül a CCCMC azzal érvelt, hogy az alacsonyabb szállítási költségek miatt Brazíliában a kukorica importárai alacsonyabbak voltak, mint Kolumbiában, mivel Brazíliába elsősorban a szomszédos országokból, például Argentínából és Paraguayból történt behozatal, míg Kolumbia túlnyomórészt az Egyesült Államokból és Argentínából importált kukoricát. Ezt az állítást nem támasztották alá, mivel a CCCMC nem mutatta be a tényleges származást és a beutazási kikötőt a megfelelő országokban, valamint nem ismertette a kukorica adott országba történő szállításának költségeit sem. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(138)

A CCCMC továbbá előadta, hogy a kínai gyártók nagy mennyiségű kukoricát vásárolnak belföldön. Ezért azt állította, hogy a brazil importár jobban tükrözné a kínai gyártók kukoricabeszerzésének helyzetét. A Bizottság megjegyezte, hogy ez az érv egyáltalán nem befolyásolja annak tényét, hogy a Brazíliába importált mennyiségek objektíven alacsonyak a hazai termelés nagyságához viszonyítva, ami csorbítja a Brazíliába irányuló kukoricaimport árainak reprezentativitását. Ez az érv nem von le semmit abból a következtetésből sem, hogy a Brazíliába irányuló behozatal árai jelentősen eltérnek a kukorica nemzetközi áraitól, ami valószínűleg az alacsony importszintnek és a hazai termelés jelentős méretének köszönhető. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(139)

A CCCMC továbbá azzal érvelt, hogy még akkor is, ha a Brazíliába irányuló kukoricabehozatal árait nem lehet felhasználni, mivel ezek nem reprezentatívak – jóllehet ez nem igaz –, akkor is Brazíliát kellene reprezentatív országként választani, és a kukorica megfelelő, torzulásmentes nemzetközi árát alkalmazni a Brazíliába irányuló behozatal árai helyett.

(140)

Válaszként a Bizottság megjegyezte, hogy – az e szakaszban a későbbiekben kifejtettek szerint – Kolumbiát megfelelő reprezentatív országnak tekinti a jelen vizsgálatban az alaprendeletben felsorolt releváns elemek alapján, beleértve a citromsavhoz hasonló termékek gyártóira vonatkozó, a brazil gyártók adatainál megfelelőbb pénzügyi adatok rendelkezésre állását is. Ami a Kolumbiába irányuló kukoricabehozatal mennyiségét és árait illeti, az IndexMundi szerint Kolumbia teljes hazai kukoricatermelése 1,5 millió tonna, míg a GTA-adatbázis alapján a kukoricaimport körülbelül 5,5 millió tonna, ami a termelés 365 %-át teszi ki. Ez az összehasonlítás azt mutatja, hogy Brazíliával ellentétben a Kolumbiába irányuló behozatal mennyisége reprezentatívnak tűnik, figyelembe véve a hazai termelés nagyságát. Ami a kukorica árait illeti, a GTA-adatbázis alapján a Kolumbiába irányuló kukoricaimport átlagára 2019-ben (CIF paritáson) tonnánként 174 EUR volt, ami sokkal közelebb áll és összhangban van a kukorica tonnánként 151 EUR nemzetközi átlagárával (FOB paritáson), figyelembe véve, hogy a CIF paritáson számított nemzetközi importár magasabb lenne. Mivel Kolumbia egyéb szempontokból is megfelelő reprezentatív országnak számít, amint azt az alábbiakban részletezzük, a Kolumbiába érkező kukoricabehozatal árai nagyrészt összhangban vannak a kukorica nemzetközi áraival, és nincs bizonyíték arra, hogy a kolumbiai kukoricaárakra bármely torzulás hatással lett volna, nincs ok Brazíliát választani megfelelő reprezentatív országként, és nemzetközi referenciaértéket alkalmazni a megfelelő reprezentatív országba irányuló behozatal árai helyett, amint azt a 2. cikk (6a) bekezdése a) pontja második albekezdésének első franciabekezdése előírja.

(141)

A fennmaradó termelési tényezőket illetően: érvényben vannak exportkorlátozások bizonyos termelési tényezőkre vonatkozóan Brazíliában (a mészre vonatkozó kivitelengedélyezési követelmény) és Thaiföldön (a gipszre vonatkozó kivitelengedélyezési követelmény), míg Kolumbiában ezek nem állnak fenn, amint azt a releváns OECD-lista (58) is megerősíti. Noha ezek a tényezők sokkal korlátozottabb súlyt képviselnek egyes exportáló gyártók előállítási költségeiben, és nem vonatkoznak minden exportáló gyártóra, ez volt a megfelelő reprezentatív ország kiválasztásának egy másik releváns eleme.

(142)

A megfelelő reprezentatív ország kiválasztásához a Bizottság az alaprendelettel összhangban megvizsgálta a felülvizsgálat tárgyát képező termék thaiföldi, brazil és kolumbiai gyártóira vonatkozó pénzügyi adatok rendelkezésre állását.

(143)

mivel Thaiföldet a (117) preambulumbekezdés kifejtettek szerint nem ítélte megfelelő reprezentatív országnak, a Bizottság összehasonlító elemzését Brazíliára és Kolumbiára összpontosította.

(144)

Brazília és Kolumbia tekintetében a Bizottság a március 5-i feljegyzésben feltüntette az ezen országokban citromsavat előállító vállalatokat. Abban az időben sem Brazíliában, sem pedig Kolumbiában nem volt 2018-ban észszerű nyereséget realizáló gyártó.

(145)

A 2020. november 30-i feljegyzésben a Bizottság azt állította, hogy a kolumbiai Sucroal SA, amely esetében az SGA-költségekre és a nyereségre vonatkozó adatok nyilvánosan elérhetőek voltak, megfelelő reprezentatív vállalat, mivel a felülvizsgálat tárgyát képező terméket és a citromsavhoz közelebb álló termékkört gyárt. Ugyanakkor a Sucroal SA alacsony jövedelmezőséget mutatott 2018-ban, míg 2017-ben veszteséges volt.

(146)

Hasonló volt a helyzet Brazíliában, ahol az a brazil vállalat, amelynek a pénzügyi adatai nyilvánosan elérhetőek voltak (egy nagyobb konglomerátum, amely termékek szélesebb körét gyártja, többek között citromsavat), alacsony jövedelmezőséget mutatott 2018-ban. A Bizottság a 2020. november 30-i feljegyzésben hangsúlyozta, hogy ha a 2019-es évre vonatkozó, frissebb adatok elérhetővé válnak, a Bizottság felhasználhatja ezeket az adatokat, amennyiben azok az SGA-költségek és a jövedelmezőség észszerű szintjét mutatják, vagy ellenkező esetben, a Bizottság az összes rendelkezésre álló megfelelő alternatívát figyelembe veszi.

(147)

Az említett 2020. november 30-i feljegyzés közzétételét követően a Sucroal SA 2019-es adatai elérhetővé váltak az Orbis-ban. Mivel a Sucroal SA 2019-ben veszteséget szenvedett, a vállalat pénzügyi adatai nem voltak megfelelőnek tekinthetők az SGA-költségek és a nyereség torzulásmentes szintjének megállapításához.

(148)

A Bizottság ezért fontolóra vett megfelelő alternatívákat. Különösen azokban a helyzetekben, amikor a felülvizsgálat tárgyát képező termék egyetlen potenciálisan reprezentatív országbeli gyártójának sincsenek elfogadható szintű SGA-költségei és nyeresége, Bizottság figyelembe vehet a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel azonos általános kategóriába és/vagy ágazatba tartozó terméket is, amelyre vonatkozóan léteznek olyan nyilvánosan elérhető pénzügyi adatok, amelyek az észszerű, SGA-költségeket és nyereséget mutatnak.

(149)

A CCCMC előadta, hogy mivel a Sucroal SA veszteséget mutatott a 2019-es évre, Kolumbia nem tekinthető megfelelő reprezentatív országnak, és helyette Brazíliát kell használni. A CCCMC megjegyezte, hogy az azonosított gyártó, a Cargill Agricola 2019-ben is nyereséges volt, ezért SGA-költségei és nyeresége megfelelnek a vizsgálat követelményeinek. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a Cargill Agricola nyeresége a forgalmának kevesebb mint egy százalékát tette ki 2019-ben, ezért még alacsonyabb volt, mint a 2018-as nyeresége. Ez az alacsony nyereségszint hasonló szinten volt, mint a Sucroal SA esetében ugyanebben az évben, és nem tekinthető észszerűnek. Ezért ezt az érvet a Bizottság elutasította.

(150)

A megfogalmazott észrevételek két csoportjában az uniós gazdasági ágazat azt javasolta, hogy olyan vállalatok adatait használják fel, amelyek ugyanabban az országban működnek, és a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel azonos termékkategóriát gyártanak vagy ugyanazon feldolgozóipari ágazatban tevékenykednek. Az italok, a tisztítószerek, az élelmiszerek, valamint az egészségügy és a gyógyszerek ágazata számára alapanyagokat előállító kolumbiai gyártók kategóriáját javasolták, mellékelve az ezen gazdasági ágazatokban tevékenykedő tizenegy vállalat listáját.

(151)

Figyelembe véve a vizsgálatban feltárt összes tényt és a beérkezett észrevételeket, a Bizottság az Orbis-adatbázisban rákeresett a 325998 NAICS-kódra („Minden egyéb vegyipari termék és készítmény gyártása”). Ez ugyanaz a kód, amelyet a Cargill Agricola SA és a Sucroal SA is alkalmaz. E keresés eredménye alapján jóval magasabb volt az észszerű nyereségszintet mutató vállalatok száma Kolumbiában, mint Brazíliában, ami arra utal, hogy a nyilvános pénzügyi adatok elérhetősége szintén reprezentatív és megbízható volt Kolumbiában. Ezenkívül annak érdekében, hogy e keresés eredményét a citromsavhoz hasonló terméket előállító vállalatokra szűkítse, a Bizottság részletesen elemezte az összes nyereséges kolumbiai vállalat tevékenységét és termelését. Az üzleti tevékenységük Orbis-adatbázisban rendelkezésre álló leírása alapján a Bizottság végül hét olyan kolumbiai vállalatot azonosított, amelyek a citromsavhoz közeli termékkategóriákba eső termékeket gyártanak. E vállalatok SGA-költségeit és nyereségét a Bizottság megbízhatónak tekintette. Összehasonlításképpen a Bizottság megjegyezte, hogy egyetlen olyan azonos tevékenységi területen működő brazil vállalat sem volt, amelynek a 2019-es évre vonatkozó pénzügyi adatai nyilvánosan elérhetőek az Orbis-adatbázisban.

(152)

A Bizottság által ily módon azonosított kolumbiai vállalatok egyeztek azokkal a vállalatokkal, amelyeket az uniós gazdasági ágazat a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel azonos általános kategóriába tartozó terméket előállító és/vagy azonos ágazatban tevékenykedő, megfelelő vállalatokként azonosított. E hét vállalaton túlmenően az uniós gazdasági ágazat további négy olyan kolumbiai vállalatot javasolt, amelyek esetében azonban a pénzügyi adatok vagy a tevékenységük leírása nem volt könnyen hozzáférhető az Orbis-ban. Ezért ezeket a vállalatokat a Bizottság nem vette figyelembe az SGA-költségek és a nyereség megállapításakor.

(153)

A fenti elemek és különösen a rendelkezésre álló pénzügyi adatok, valamint a fő termelési tényezőt jelentő kukorica importárának reprezentativitása alapján a Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi vizsgálatban Kolumbia volt a megfelelő reprezentatív ország a normál érték kiszámításához.

(154)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCMC és három együttműködő exportáló gyártó ellenezte, hogy a Bizottság Kolumbiát válassza megfelelő reprezentatív országként. Megismételték a fent említett állítást, miszerint Kolumbia kiválasztása nem volt észszerű, mivel az egyetlen kolumbiai citromsavgyártó a felülvizsgálati időszak alatt nem volt nyereséges, míg egy brazil gyártó nyereséget könyvelhetett el. Megismételték továbbá a fent említett állítást, miszerint a brazil kukoricaárak nem torzultak. Mivel ezek az állítások már szerepeltek e rendelet (136) és (149) preambulumbekezdésében, és e tekintetben nem nyújtottak be új bizonyítékot, a Bizottság az állításokat elutasította.

(155)

A fent említett felek azt állították továbbá, hogy a Bizottság az egyéb termékágazatokban működő kolumbiai vállalatoktól származó SGA- és jövedelmezőségi adatokat használta fel annak bizonyítása nélkül, hogy ezek a vállalatok ugyanolyan szintű SGA-költségekkel és nyereséggel rendelkeznek-e, mint a citromsavgyártók.

(156)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésével összhangban a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni, amennyiben a jelentős torzulások fennállása megerősítést nyer. A képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az SGA-költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét. Tekintettel arra, hogy a Sucroal SA kolumbiai vállalat SGA-költségei és nyeresége a (145) és (147) preambulumbekezdésben ismertetett okokból nem volt felhasználható, a Bizottság a legközelebbi ágazatra, többek között a vizsgált termékre vonatkozó adatokat használta fel, ahol a fent említett költségelemek torzulástól mentesnek és észszerűnek bizonyultak. E következtetés vitatására nem nyújtottak be bizonyítékot és különösen arra vonatkozóan sem, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja értelmében a citromsavhoz legközelebb eső ágazatban működő kolumbiai vállalatok SGA- és nyereségszintje nem volt észszerű.

(157)

A Bizottság megjegyezte továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazattal, a CCCMC-vel és az együttműködő exportáló gyártókkal ellentétben nem nyújtották be, illetve nem javasolták azon gyártók listáját, amelyek ugyanabban a potenciális reprezentatív országban gyártanak ugyanolyan vagy hasonló árukategóriát, vagy a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel azonos vagy hasonló gyártási ágazatban működnek, és amelyek pénzügyi adatait a Bizottság felhasználhatná.

(158)

Ezért és a (151) preambulumbekezdésben ismertetett okokból a Bizottság úgy ítélte meg, hogy annak a hét vállalatnak a pénzügyi adatai, amelyeket Kolumbiában a citromsavhoz közeli termékkategóriában gyártanak, a torzulásmentes SGA-költségek és a nyereség észszerű helyettesítőjének tekinthetők a rendes értéknek a vizsgálat során történő megállapításához. A CCCMC és három együttműködő exportáló gyártó kérelmét ezért a Bizottság elutasította.

(159)

Az érdekelt felektől kapott és a vizsgálat irataiban rendelkezésre álló egyéb lényeges információk alapján a Bizottság – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – összeállította azon termelési tényezők és források jegyzékét, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához.

(160)

A Bizottság meghatározta továbbá a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez használt forrásokat is (Globális Kereskedelmi Atlasz, nemzeti statisztikák stb.). Ugyanabban a feljegyzésben a Bizottság megjelölte azokat a harmonizált rendszerben (HR) a termelési tényezőkhöz kapcsolódó kódokat, amelyeket az érdekelt felektől kapott információk alapján eredetileg fel kívánt használni a Globális Kereskedelmi Atlasz szerinti elemzéshez.

(161)

A Bizottság a 2020. november 30-i feljegyzésben megerősítette, hogy a termelési tényezők (köztük a nyersanyagok) torzulásmentes költségének meghatározásához a Globális Kereskedelmi Atlaszt fogja felhasználni.

(162)

A villamos energia vonatkozásában a Bizottság az Enel, Kolumbia legnagyobb villamosenergia-szolgáltatójának árát használta fel, amely könnyen rendelkezésre állt. Ez a forrás a villamos energia esetében egyetlen havi átlagárat közöl.

(163)

A Bogotában a vízszolgáltatásért, valamint a szennyvizek gyűjtéséért és kezeléséért felelős Acueducto vállalat vízdíjai könnyen hozzáférhető módon rendelkezésre álltak. Ez az információ lehetővé tette az ipari felhasználók esetében a felülvizsgálati időszakban alkalmazott tarifák meghatározását.

(164)

A Bizottság az ILO statisztikái alapján határozta meg a kolumbiai munkabéreket (59). Ezek információval szolgálnak a Kolumbiában a 2019-ben a feldolgozóipari ágazatban fizetett havi munkabérekkel és ledolgozott heti munkaidővel kapcsolatban.

(165)

A Bizottsághoz nem érkezett észrevétel a torzulásmentes villamosenergia-, víz- és munkaerőköltségek megállapításához felhasznált források kapcsán, ezért e forrásokat használta fel a rendes érték megállapításához.

(166)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint a képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét. Emellett az általános előállítási költségeket úgy kellett meghatározni, hogy a termelési tényezők költségében nem szereplő költségelemeket is tartalmazzák.

(167)

Az SGA-költségek és a nyereség torzulásmentes értékének megállapításához a Bizottság az előállítási költségek azon hányadát használta fel, amelyet az SGA-költségekben és a nyereségben képviselnek a kolumbiai reprezentatív vállalatoknál a 3.3. szakaszban leírtak szerint.

(168)

A bevételek százalékaként kifejezve, az így kapott értékek 14,2 %-ot tesznek ki a nyereség esetében, míg 17 %-ot az SGA-költségek esetében.

(169)

A Bizottság mindegyik nyersanyag és segédanyag esetében a reprezentatív országba irányuló behozatal árára támaszkodott. A reprezentatív országba irányuló behozatal árát a Kínán kívüli összes harmadik országból érkező import egységárainak súlyozott átlaga szolgáltatta. A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások fennállása miatt a Kínából a reprezentatív országba érkező import figyelmen kívül hagyása mellett döntött. Mivel nem áll rendelkezésre arra utaló bizonyíték, hogy ugyanezek a torzulások nem hatnak ki ugyanilyen módon a kivitelre szánt termékekre, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ezek a torzulások ezeket az árakat is befolyásolták. A Bizottság ugyanígy nem vette figyelembe a reprezentatív országba a Kereskedelmi Világszervezetben tagsággal nem rendelkező, az (EU) 2015/755 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. mellékletében felsorolt országokból érkező behozatalt sem (60).

(170)

Annak érdekében, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében előírt módon meghatározza a nyersanyagok torzulásmentes árát, a Bizottság a reprezentatív ország releváns importvámját alkalmazta. Később, az egyedi dömpingkülönbözetek számítása során a Bizottság az importárat tovább növelte az egyes vállalatokra vonatkozó belföldi fuvarozási költségekkel. A Bizottság a belföldi fuvarozás költségét valamennyi nyersanyag esetében az együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott, ellenőrzött adatokra alapozta.

(171)

A költségek szempontjából elhanyagolható hatású nyersanyagok esetében, amelyekről a vállalatok nem számoltak be az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletében, az adott költségeket a Bizottság a 3.8. pontban ismertetett módon a gyártási általános költségek között vette figyelembe. Az általános költségekként kifejezett termelési tényezők felsorolása az egyes vállalatokra vonatkozó tájékoztatásban szerepel.

(172)

Az uniós gazdasági ágazat 2020. március 16-i észrevételeiben megjegyezte, hogy egyes nyersanyagok esetében vagy nem álltak rendelkezésre átlagos behozatali értékek, vagy pedig az átlagértékek kis mennyiségekre vonatkoztak, ezért nem voltak megbízhatók, vagy más okok álltak fenn, amelyek kétségbe vonták azok megbízhatóságát. Azt javasolták, hogy ilyen esetekben a régiós statisztikákból származó értékeket vagy az olyan szolgáltatók által végzett piaci felmérésekben közzétett értékeket kell használni, mint az ArgusMedia, az AgroChart vagy az IntraTec.

(173)

Az uniós gazdasági ágazat 2020. december 11-i észrevételeiben megismételte, hogy Kolumbia esetében az előállítási költségek meghatározhatók a behozatali adatokból, valamint a rendelkezésre álló, nyilvános villamosenergia- és vízárakból és munkaerőköltségekből. Hangsúlyozták, hogy a kevésbé jelentős költségtényezők esetében az átlagos behozatali értékek egy része magasnak tűnik, és azt javasolták, hogy ezeket a Bizottság szakosodott adatszolgáltató társaságok adataival helyettesítse.

(174)

2020. március 23-i beadványában a CCCMC megjegyezte, hogy egyes kulcsfontosságú anyagok, mint a szén, a kénsav és a sósav importárai Kolumbiában rendkívül magasak voltak, ezért nem reprezentatívak. Azt is állították, hogy jelentős eltérések vannak Kolumbia, Thaiföld és Brazília nyilvánosságra hozott importárai között, és hogy az importárak még az ugyanazon ország által importált ugyanazon anyag esetében is jelentős eltéréséket mutatnak, ami az ugyanazon HR-kódon belüli minőségbeli különbségeknek tudható be. A CCCMC felkérte a Bizottságot, hogy állapítsa meg e különbségek okát és foglalkozzon azokkal. A Bizottság fontolóra vette ezt az érvet, és ahol indokolt volt, a nem reprezentatív importárakat az alábbi A. táblázatban részletezett, megbízható forrásokból származó adatokkal helyettesítette.

(175)

A CCCMC azzal is érvelt, hogy mivel a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához felhasznált nyersanyagok némelyikét Kínában belföldön szerzik be, észszerűtlen egyszerűen egy adott harmadik ország importárait használni, mivel az utóbbi árak valószínűleg magasabb szállítási költségeket tartalmaznak, mint a belföldön beszerzett nyersanyagok költségei. Ez különösen érvényes olyan veszélyes vegyi anyagok esetében, mint a kénsav és a sósav, amelyek szállítására speciális járműveket használnak. Ezért a CCCMC úgy ítélte meg, hogy a tisztességes összehasonlítás érdekében megfelelő kiigazításokat kell végrehajtani.

(176)

Ezzel az érveléssel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a fenti 3.2.1. pontban ismertetett okokból a jelen hatályvesztési felülvizsgálat során a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdését alkalmazza. Ezért a Bizottság egy megfelelő reprezentatív országban felmerült, torzulásmentes költségeket keres annak biztosítása érdekében, hogy az alkalmazott költségeket ne befolyásolják torzulások, és könnyen hozzáférhető adatokon alapuljanak. A reprezentatív ország piacát érintő esetleges torzulásokra vonatkozó információk hiányában, és mivel a CCCMC nem szolgáltatott a magas szállítási költségekkel kapcsolatos állítását alátámasztó adatokat, a veszélyes vegyi anyagok tekintetében a reprezentatív ország behozatali értékeit a Bizottság úgy tekinti, hogy azok megfelelnek az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében meghatározott kritériumoknak, és észszerű becsléssel szolgálnak a reprezentatív országban alkalmazott árral kapcsolatban (beleértve a szállítási költségeket is). Továbbá, mivel az importált inputok az árak tekintetében versenyeznek egymással a reprezentatív ország belföldi piacán, a Bizottság megbízhatónak tartja azokat.

(177)

A Bizottság ebből következőleg a Kolumbiába irányuló behozatal GTA-adatbázisban feltüntetett árait használta fel. Ahol ezek az árak nem voltak reprezentatívak vagy más módon voltak megbízhatatlanok, a Bizottság nemzetközi referenciaértékeket keresett. Ahol ezek sem voltak elérhetők, a Bizottság más forrásokból származó megbízható árakat használt, amint azt az alábbi A. táblázat részletezi.

(178)

Az érdekelt felek által szolgáltatott és a távoli egyeztetések során összegyűjtött információk összessége alapján a Bizottság a következő, Brazíliában, Kolumbiában és Thaiföldön (adott esetben) alkalmazott termelési tényezőket és tarifakódokat azonosította:

A. táblázat

(179)

A Bizottság a rendes értéket a következő lépésekben állapította meg.

(180)

Elsőként megállapította a torzulásmentes gyártási költségeket (a nyersanyag-felhasználás, a munkaerő és az energia költségeit figyelembe véve). Ennek keretében az egyes termelési tényezőkből a mintában szereplő exportáló gyártók által felhasznált mennyiségeket beszorozta a fentiekben felsorolt forrásokon alapuló, torzulástól mentes egységköltségekkel.

(181)

Ezt követően a torzulásmentes előállítási költségek meghatározásához hozzáadta a kapott eredményhez a gyártási általános költségeket. A Bizottság az együttműködő exportáló gyártóknál felmerült gyártási általános költségeket megnövelte a (171) preambulumbekezdésben említett nyersanyagok és segédanyagok költségével, majd az így kapott értéket kifejezte az egyes exportáló gyártóknál ténylegesen felmerült gyártási költségek arányában. Ezt követően a Bizottság ezt a százalékot alkalmazta a torzulásmentes gyártási költségekre.

(182)

Végül a Bizottság a fenti számításhoz az italok, a tisztítószerek, az élelmiszerek, valamint az egészségügy és a gyógyszerek ágazata számára alapanyagokat előállító hét reprezentatív kolumbiai gyártó súlyozott átlagnyereségét használta fel.

(183)

Az előállítási költségek százalékában kifejezve, ezek 24,82 %-ot tesznek ki az SGA-költségek esetében, míg 20,72 %-ot a nyereség esetében. A bevételek százalékában kifejezve, ugyanezek 17 %-ot tesznek ki az SGA-költségek esetében, míg 14,2 %-ot a nyereség esetében.

(184)

Ez alapján a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket. A Bizottság a négy együttműködő exportáló gyártó esetében határozta meg a terméktípusonkénti rendes értékeket.

(185)

Az együttműködő exportáló gyártók az Unióban közvetlenül a független vevők részére exportáltak. Az exportárat ezért az Unióba történő exportra értékesített, felülvizsgálat tárgyát képező termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján állapították meg az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban.

(186)

A Bizottság a rendes értéket és az együttműködő exportáló gyártó exportárát gyártelepi paritáson hasonlította össze.

(187)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Ennek alapján – megfelelő és indokolt esetben – a fuvarozási, biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos költségekben, a csomagolási költségekben, a hitelköltségekben, valamint a banki költségekben és díjakban mutatkozó különbségek kapcsán került sor kiigazításokra.

(188)

Az együttműködő exportáló gyártók tekintetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a hasonló termék minden egyes típusa vonatkozásában összehasonlította a rendes érték súlyozott átlagát a felülvizsgálat tárgyát képező termék megfelelő típusára vonatkozó exportár súlyozott átlagával.

(189)

Ez alapján a dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár (költség, biztosítás, fuvardíj) százalékában kifejezve a Weifang Ensign Industry Co., Ltd. esetében 42 %, míg a COFCO Bio-Chemical Energy (Yushu) Co. Ltd. esetében 144 % volt. A Bizottság nem számított ki dömpingkülönbözetet sem az RZBC csoport esetében (amely az RZBC (Juxian) Co., Ltd. vállalatból és annak kapcsolt kereskedőjéből, az RZBC Imp. & Exp. Co., Ltd. társaságból áll), sem pedig a Jiangsu Guoxin Union Energy Co. Ltd. esetében, amelyek vonatkozásában a (191) preambulumbekezdésben ismertetett, árakra vonatkozó kötelezettségvállalások vannak érvényben.

(190)

A Bizottság a nem együttműködő exportáló gyártók tekintetében is megállapította a dömpingkülönbözetek átlagát. A rendelkezésre álló tények alapján – az alaprendelet 18. cikkével összhangban – a Bizottság az együttműködő gyártók legmagasabb dömpingkülönbözetét alkalmazta, nem utolsósorban a nem együttműködő vállalatok exportárainak jelentősen alacsonyabb szintje miatt.

(191)

Összességében: az Unióba irányuló kínai export többsége (70–90 %-a) erőteljesen dömpingelt árakon történt a felülvizsgálati időszak alatt. A fennmaradó kínai exportot a két együttműködő exportáló gyártó végezte, amelyek esetében a Bizottság nem állapított meg dömpinget. E két exportáló gyártó esetében érvényben vannak az árakra vonatkozó kötelezettségvállalások, és az Unióba irányuló kivitelükre a minimális importáron került sor. A Bizottság tehát úgy vélte, hogy e gyártók Unióba irányuló kivitelének árait a kötelezettségvállalások befolyásolták, és ezért ezek nem elég megbízhatóak ahhoz, hogy a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat keretében a Bizottság ezek segítségével állapítsa meg, hogy a dömping folytatódni fog-e.

(192)

Összefoglalva: a dömping folytatódott az Unióba irányuló kínai export túlnyomó többségénél. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömping a felülvizsgálati időszakban folytatódott.

(193)

A Bizottság a felülvizsgálati időszak alatti dömpinggel kapcsolatos ténymegállapításon túlmenően azt is megvizsgálta, hogy az intézkedéseknek az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése szerinti esetleges hatályon kívül helyezése esetén valószínűsíthető-e a dömping folytatódása. Ennek keretében a Bizottság elemezte az érintett országban rendelkezésre álló termelési kapacitás és szabad kapacitás, valamint az uniós piac vonzereje, a harmadik országokba irányuló export árai és az uniós árszint közötti kapcsolatot, valamint az intézkedések kijátszásának gyakorlata.

(194)

A fent említettek szerint mindössze négy kínai exportáló gyártó jelentkezett. A Bizottságnak tehát csak korlátozott körben álltak rendelkezésére információk a kínai exportáló gyártók termeléséről és szabad kapacitásairól.

(195)

Ezért az alábbiakban a dömping folytatódásával vagy megismétlődésével kapcsolatban megfogalmazott ténymegállapítások többsége szükségszerűen más forrásokra, nevezetesen az Eurostat és a GTA-adatbázis adataira, valamint az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálat iránti kérelemben megadott információkra támaszkodik. Az elemzés során a következőkre derült fény.

(196)

Kizárólag az együttműködő exportáló gyártók kitöltött kérdőívei alapján a vizsgálat mintegy 129 000 tonna szabad termelési kapacitást tárt fel, ami az uniós kereslet 20–40 %-át teszi ki. A felülvizsgálati időszakban a teljes kínai termelési kapacitás a becslések szerint három-négyszer nagyobb volt, mint a teljes uniós felhasználás.

(197)

A kínai belföldi kereslet a becslések szerint körülbelül 465 000 tonna volt, ami az ország termelési kapacitásának kevesebb mint 24 %-a. Ezenkívül a kapacitás tervezett további növelése azt jelzi, hogy az 2021-ben eléri a teljes globális felhasználás szintjét (62), tovább súlyosbítva a meglévő kínai kapacitásfelesleget. Ezek a további kapacitások minden valószínűség szerint még tovább fokozzák az exportálás kényszerét, nem utolsósorban a kapacitás és a fent említett belső kereslet szintje közötti szakadékra való tekintettel. Nagyon valószínűtlen, hogy a kínai belföldi felhasználás olyan mértékben növekedne, hogy képes legyen felszívni a meglévő, nemhogy a megnövelt kapacitást. Ezenkívül a számos más piacon már bevezetett intézkedések nagymértékben azt valószínűsítik, hogy az uniós intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a dömpingelt behozatal jelentősen megnövekedne.

(198)

Nyilvánvaló, hogy az uniós piac vonzó a kínai export számára, tekintettel a 30–50 %-os uniós piaci részesedést elérő, folyamatos és tömeges jelenlétre az intézkedések ellenére is.

(199)

Az uniós piac vonzerejét tovább nyomatékosítja az a tény, hogy egy kínai befektető új, akár 60 000 tonna kapacitású üzemet épít az Unióban (63).

(200)

Ezenfelül a más fontos piacokra, például az Egyesült Államokba, Brazíliába, Kolumbiába, Indiába vagy Thaiföldre irányuló kínai exportot korlátozza a piacvédelmi intézkedések megléte.

(201)

Az uniós piac vonzerejét megerősítik az alábbiakban ismertetett ártényezők is.

(202)

A négy együttműködő vállalat harmadik országokba irányuló kivitelének árai 20–40 %-kal alacsonyabbak, mint az Unióba irányuló kivitel árai, ismételten hangsúlyozva annak vonzerejét.

(203)

Az intézkedések kijátszására irányuló, Malajzián keresztül megvalósuló gyakorlatok, amelyek 2016 januárjában az (5) preambulumbekezdésben említett kijátszásellenes vám kivetéséhez vezettek, tovább nyomatékosítják az uniós piac vonzerejét a kínai export számára.

(204)

Amint a fentiekben kifejtésre került, a dömping folytatódott a kínai export túlnyomó többségénél.

(205)

Ezenkívül minden jel arra utal, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az értékesítések dömpingelt szinten történnének.

(206)

Először: az a tény, hogy a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó minden vállalat pontosan a minimális importáron értékesített, azt jelzi, hogy a kötelezettségvállalás az árak alsó küszöbértékeként működött. Ilyen alsó küszöbérték hiányában és a más kínai export támasztotta versennyel szembesülve – amelynek ára 30–40 %-kal alacsonyabb, mint a kötelezettségvállalásban előírt ár –, a vállalatoknak ebben az alacsonyabb árkategóriában kellene értékesíteniük, ha a piacon akarnak maradni. Ez minden valószínűség szerint magasabb dömpingkülönbözethez vezetne a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó összes vállalat esetében.

(207)

Másodszor: az intézkedések kijátszása olyan további tényező, amely az exportőrök uniós piacra lépés iránti érdeklődését jelzi, illetve arról tanúskodik, hogy nem dömpingszinten képtelenek versenyezni az uniós piacon. Ezen túlmenően a más piacokra történő kivitel során tisztességtelen árképzési magatartás jellemző a kínai vállalatokra, amint azt a (200) preambulumbekezdésben említett, harmadik országokban a citromsavval szemben hozott piacvédelmi intézkedések nagy száma mutatja.

(208)

Harmadszor: a négy együttműködő vállalat által a harmadik országokba irányuló kivitel során felszámított árak jóval alacsonyabbak, mint az Unióba irányuló kivitel árai, ami jelzi az exportárak további csökkenésének és ezáltal a dömpingkülönbözetek további növekedésének valószínűségét az intézkedések hatályvesztése esetén.

(209)

A fenti elemzés feltárja, hogy ha az intézkedések hatályukat vesztenék, a dömping folytatódna és a dömpingkülönbözetek nagy valószínűséggel növekednének, a behozatal pedig még hangsúlyosabban jelen lenne a vonzó uniós piacon.

(210)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCMC és három együttműködő exportáló gyártó megkérdőjelezte a szabad kapacitással kapcsolatos megállapításokat. Azt állították, hogy a Bizottság saját számításai alapján a szabad kapacitás a 2015. évi 192 000 tonnáról (az előző felülvizsgálat) a felülvizsgálati időszakban 129 000 tonnára csökkent, ami ellentmond annak a megállapításnak, hogy az egyre nagyobb szabad termelési kapacitás magasabb exportnyomást eredményez. A Bizottság megjegyezte, hogy a szabad kapacitást az együttműködő exportáló gyártóktól származó adatok alapján értékelte. Ezek az együttműködő exportáló gyártók különböznek az előző felülvizsgálatban együttműködő exportáló gyártóktól. Emiatt a CCCMC és a három együttműködő exportáló gyártó összehasonlítása hibás. Mindenesetre 129 000 tonna még mindig jelentős többletkapacitást jelent. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(211)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCMC és három együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem ellenőrizte az uniós gazdasági ágazat által benyújtott, a tervezett kapacitásnövelésekre vonatkozó állítólagos bizonyítékok megbízhatóságát és pontosságát. A Bizottság megjegyezte, hogy e tekintetben gondosan felülvizsgálta mind az uniós gazdasági ágazat, mind a CCCMC beadványait, és felülvizsgálatából nem derült fény olyan elemekre, amelyek módosíthatnák a (197) preambulumbekezdésben megállapított ténymegállapításait.

(212)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCMC és három együttműködő exportáló gyártó állítása szerint teljes mértékben spekuláció a Bizottság azon következtetése, hogy az Unióba irányuló export árai új intézkedések hiányában a harmadik országok szintjére csökkennének. Azt is állították, hogy a Bizottság nem nyújtott be számszerűsítést vagy elemzést arra a következtetésére vonatkozóan, hogy intézkedések hiányában a Kínából származó kivitel valószínűleg növekedni fog, és magasabb dömpingkülönbözettel járna. Végezetül azt állították, hogy a Bizottság nem nyújtott be megalapozott gazdasági indokolást arra vonatkozóan, hogy a kínai exportáló gyártók megújított intézkedések hiányában miért csökkentenék jelentősen az Unióba irányuló exportáraikat.

(213)

Válaszul a Bizottság megjegyezte, hogy a vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a dömping még a kötelezettségvállalások minimális importárai által támogatott exportárak alapján is folytatódik. A kötelezettségvállalások hatálya alá nem tartozó exportáló gyártók árai jelentősen alacsonyabbak voltak, ami egyértelműen jelzi, hogy kötelezettségvállalások hiányában az árak valószínűleg csökkenni fognak. Ezen túlmenően a Bizottság megállapította, hogy a kötelezettségvállalások hatálya alá tartozó valamennyi exportáló gyártó esetében az Unióba irányuló exportárak jelentősen magasabbak, mint a más piacokra irányuló exportárak, ami azt jelzi, hogy az uniós piac a behozatal növekedését vonná maga után. Ezek az elemek a Kínában rendelkezésre álló jelentős szabad kapacitással együtt egyértelműen alátámasztották azt a megállapítást, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az Unióba irányuló kivitel valószínűleg továbbra is dömpingelt árakon és megnövekedett mennyiségek mellett történne.

(214)

A felülvizsgálati időszakban két gyártó állított elő hasonló terméket az Unióban. Két gyártó alkotja az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

(215)

Tekintettel arra, hogy csak két gyártó alkotja az uniós gazdasági ágazatot, a Bizottság a bizalmas információk védelme érdekében, az alaprendelet 19. cikkével összhangban értéktartományok és/vagy indexek segítségével ismerteti az e rendeletben szereplő számadatok egy részét.

(216)

A Bizottság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós termelés 300 000 és 350 000 tonna között mozgott. A Bizottság ezt a számadatot a két uniós gyártó kitöltött kérdőívei alapján határozta meg.

(217)

A Bizottság a szabadpiaci uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat uniós piacon realizált szabadpiaci értékesítési volumene, valamint a Kínából és az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene alapján állapította meg, amely adatokat a kitöltött kérdőívekből és a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisból származó importstatisztikákból szerzett be.

(218)

Az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

Uniós felhasználás (tonnában)

(219)

Az uniós felhasználás kezdetben 7 %-kal nőtt, 2017-ben és 2018-ban érve el a csúcsot. 2018 és a felülvizsgálati időszak között a fogyasztás némileg csökkent, de 3 %-kal magasabb maradt, mint a figyelembe vett időszak elején.

(220)

A citromsav-felhasználás emelkedésének oka a felülvizsgálat tárgyát képező terméket tartalmazó termékek fogyasztásának növekedése volt különböző gazdasági ágazatokban, például az élelmiszerek, a háztartási tisztítószerek, a gyógyszerek és a kozmetikumok ágazatában. Ezenkívül a háztartási tisztítószerekben a foszfátok alternatív anyagokkal való kiváltását előíró jogszabályok hozzájárultak a felülvizsgálat tárgyát képező termék felhasználásának növekedéséhez, mivel a citromsav a foszfátok egyik megfelelőbb helyettesítője ezen felhasználásokban.

(221)

A Bizottság a behozatal volumenét a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján határozta meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis és az uniós gazdasági ágazat kérdőívre adott válaszai alapján határozta meg.

(222)

Az érintett országból érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A behozatal volumene (tonna) és piaci részesedése

(223)

A Kínából érkező behozatal volumene a figyelembe vett időszak során jelentős volt, és a felülvizsgálati időszakban 2016-hoz képest szinte azonos szinten maradt. A 2017-es alacsonyabb behozatal és a 2018-as magasabb behozatal összefügg azzal a ténnyel, hogy a citromsav olyan termék, amelyet nagy mennyiségben szállítanak, és 2018 januárjában jelentősebb mennyiség lépett be az uniós piacra, így ez a jelenség a 2018-as behozatalnak tulajdonítható (a 2018. januári behozatal körülbelül 50 %-kal volt magasabb, mint a 2017. decemberi). Összességében: a Kínából érkező behozatal volumene stabil volt.

(224)

A citromsav Kínából érkező behozatalának piaci részesedése jelentős volt, és nagyrészt a 40 %-os tartományban maradt, kismértékű, 1,4 százalékpontos csökkenéssel a figyelembe vett időszakban. Mivel a (234)–(235) preambulumbekezdésben leírtak szerint a más országokból származó behozatal is csökkent, a Bizottság megállapította, hogy a figyelembe vett időszakban megnövekedett keresletet az uniós gazdasági ágazat termelésének növekedése elégítette ki.

(225)

A Bizottság a behozatal árait a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján határozta meg. Az érintett országból érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(226)

A figyelembe vett időszakban a Kínából az Unióba importált citromsav ára stabil volt. Összességében: a kínai citromsav ára 5 %-kal csökkent 2016-hoz képest. A Kínából származó behozatal árai lényegesen az uniós árak alatt maradtak, amint azt a 8. táblázat is tükrözi.

(227)

Az importárak 2017-es növekedése összekapcsolható a felhasználás növekedésével, amely – a (219) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – 2017-ben különösen magas volt, a (220) preambulumbekezdésben ismertetett, a foszfátokra vonatkozó jogszabályi változás miatt. A kereslet említett növekedése az importárak növekedését eredményezte. Az árak ezt követően 2018-ban és 2019-ben visszaestek, amint a kereslet kiigazodott.

(228)

A felülvizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(229)

Az alábbiakban az alákínálási különbözet két szintjét mutatjuk be – az első azokra az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, amelyek nem tartoznak a (189) preambulumbekezdésben említett kötelezettségvállalás hatálya alá. A második szint azokra az együttműködő exportáló gyártókra vonatkozik, amelyek a kötelezettségvállalás hatálya alá tartoznak. A Bizottság különbséget tesz ezek között, mivel a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó vállalatok árait befolyásolták a kötelezettségvállalás feltételei.

(230)

A nem együttműködő exportáló gyártók esetében az áralákínálás mértékét nem lehetett megállapítani a terméktípusonkénti árak alapján, mivel ilyen információ nem állt rendelkezésre. Következésképp az áralákínálás mértékét a Bizottság az uniós gyártók, illetve a kínai exportáló gyártók összesített értékesítési áraiból képzett súlyozott átlagok összehasonlítása útján állapította meg.

(231)

Az árösszehasonlítások terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történtek. Az összehasonlítások eredményét a Bizottság az uniós gyártók felülvizsgálati időszak alatti forgalmának százalékában fejezte ki. A kötelezettségvállalás hatálya alá nem tartozó exportáló gyártók esetében 19 %-ot meghaladó mértékű súlyozott átlagos alákínálási különbözet mutatkozott, míg a kötelezettségvállalás hatálya alá tartozó exportáló gyártók esetében 10 %-ot meghaladó mértékű.

(232)

A citromsav Kínától eltérő harmadik országokból érkező behozatala elsősorban Kambodzsából, Kolumbiából és Thaiföldről származott.

(233)

A citromsav egyéb harmadik országokból érkező behozatalának (összesített) volumene, valamint annak piaci részesedése és árai a következőképpen alakultak:

4. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(234)

A Kínától eltérő harmadik országokból érkező legnagyobb mennyiségű citromsav-behozatal Thaiföldről érkezett a figyelembe vett időszak során. A Thaiföldről érkező behozatal 31 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak alatt. A figyelembe vett időszak minden évében az árak a kínai behozatal árainak változásához hasonló tendenciát követtek, de 11–15 %-kal magasabbak voltak.

(235)

A citromsav harmadik országokból érkező összes behozatala 30 %-kal visszaesett a figyelembe vett időszak alatt. Ezek az árak is magasabbak voltak a Kínából származó behozatal árainál.

(236)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének felmérése valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat állapotára.

(237)

A figyelembe vett időszak során a teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult:

5. táblázat

Uniós termelési volumen, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(238)

A termelési volumen 9 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban; a termelés 2017-ben érte el a csúcsát (ekkor 14 %-kal volt magasabb, mint 2016-ban). Az uniós gazdasági ágazat termelési volumenének alakulása nagyrészt követi az uniós felhasználás alakulását.

(239)

A termelési kapacitás a figyelembe vett időszak alatt folyamatosan nőtt, és 2016-hoz képest 13 %-kal volt magasabb a felülvizsgálati időszakban.

(240)

A kapacitáskihasználás a figyelembe vett időszakban ingadozott, és 2016-ban érte el a felülvizsgálati időszak legalacsonyabb szintjét. Ekkor 3 % alatt volt.

(241)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult:

6. táblázat

Uniós értékesítési volumen és piaci részesedés

(242)

A kötött piacon történő értékesítés, amely főként a citromsavat inputanyagként használó különlegességek és speciális sók előállításához köthető, a figyelembe vett időszak minden egyes évében alacsony, 5 000 tonna alatti szintet ért el, és ezért nem volt érezhető hatása az uniós gazdasági ágazat helyzetére, többek között annak piaci részesedésére.

(243)

Az értékesítés a termelés tendenciájához hasonlóan alakult; 10 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, 2017-ben érve el a legmagasabb szintet.

(244)

Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak minden egyes évében 50 % és 64 % között mozgott; a felülvizsgálati időszakban mintegy 4 százalékponttal nőtt.

(245)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult az Unióban a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Uniós foglalkoztatás és termelékenység

(246)

Az alkalmazottak (teljes munkaidős egyenértékben kifejezett) száma körülbelül 7 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, és a felülvizsgálati időszakban 640 alkalmazottat meghaladó szintet ért el.

(247)

A termelékenység a figyelembe vett időszakban csak kismértékben, körülbelül 2 %-kal növekedett. A termelékenységet az év folyamán az alkalmazottak (teljes munkaidős egyenértékben kifejezett) számára jutó tonnák számában fejezik ki.

(248)

A tényleges dömpingkülönbözeteknek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását enyhítette a jelentős kínai exportáló gyártók árszintjére alkalmazandó kötelezettségvállalás, amely a megfelelő kínai exportárak esetében alsó küszöbértékként működött.

(249)

Következtetésképp megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazat felépült a kínai exportáló gyártók által folytatott korábbi dömping káros hatásaiból. A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat felépülési folyamata folytatódott, amit a fő kármutatók kedvező alakulása is mutat.

(250)

Az uniós gyártók által az Unió piacán független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Értékesítési árak az Unióban

(251)

Az uniós gyártók által az Unió piacán független vevőknek felszámított értékesítési egységárak súlyozott átlaga meglehetősen stabil volt, és csupán 1 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszakban.

(252)

Az előállítási egységköltség a figyelembe vett időszakban ingadozott, és 5 %-kal magasabb szintet ért el a felülvizsgálati időszakban 2016-hoz képest. A (257) preambulumbekezdésben leírtak szerint a költségek növekedése és az eladási árak csak kismértékű emelkedése együttesen a jövedelmezőség csökkenését eredményezték.

(253)

Az uniós gyártók átlagos bérköltségei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(254)

Az uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége 4 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, amely alacsonyabb, mint az uniós infláció ráta ugyanezen időszakban.

(255)

Az uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(256)

Az uniós gyártók zárókészletei növekedtek a figyelembe vett időszakban. A készletek szintje stabil a megnövekedett értékesítéshez és termeléshez igazodva. Ez alól a 2017 év végi sokkal alacsonyabb készletszint kivétel volt. Ez a kivétel a citromsav iránt megnövekedett kereslethez köthető, amely amiatt következett be, hogy bizonyos termékek kémiai összetételében a foszfátokat citromsavval helyettesítették, amint azt a (220) preambulumbekezdés kifejtette.

(257)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(258)

A Bizottság az uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(259)

A figyelembe vett időszak során a jövedelmezőség 2017-ben volt a legmagasabb. A kivételes körülmények – a (220) preambulumbekezdésben leírtak szerint – a foszfátok helyettesítéséhez kapcsolódtak, és a szóban forgó évben tapasztalt magasabb jövedelmezőség az adott évben megnövekedett keresletnek tudható be. Az ágazat általános jövedelmezősége 10 % feletti volt a felülvizsgálati időszakban.

(260)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. Ennek alakulása hasonló szintű volt a figyelembe vett időszakban, kivéve a 2017-es évet.

(261)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A beruházások megtérülése a jövedelmezőséghez hasonlóan alakult, és kielégítő szinten maradt a figyelembe vett időszak teljes egésze alatt.

(262)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók egyike sem számolt be tőkebevonással kapcsolatos nehézségekről.

(263)

A kármutatók legtöbbje – úgymint a termelés, az értékesítési volumen, a foglalkoztatás, a kapacitás, a termelékenység és a pénzforgalom – pozitívan alakult. Miközben az olyan pénzügyi mutatók, mint a nyereségesség és a beruházások megtérülése csökkenő tendenciát mutat, azok abszolút értékei kielégítő szintűek és nem utalnak jelentős kárra.

(264)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében nem érte jelentős kár.

(265)

A Bizottság a (262) preambulumbekezdésben megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a figyelembe vett időszakban, valamint az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerint értékelte, hogy ha a kínai behozatallal szembeni intézkedések hatályukat vesztenék, akkor fennállna-e a valószínűsége az eredetileg a Kínából érkező dömpingelt behozatallal okozott kár megismétlődésének (64).

(266)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék árára és Kínából behozott volumenére vonatkozó fenti tendenciák azt mutatják, hogy míg a kínai exportőrök fenntartották számottevő részesedésüket az uniós piacon, a hatályos intézkedések (azaz a vám és a kötelezettségvállalások) nyomán javultak a piaci feltételek. A tendenciák legfőbb haszonélvezője az uniós gazdasági ágazat volt, hiszen a többi harmadik ország piaci részesedése korlátozott maradt. Ez azt mutatja, hogy a kár megszüntetése elsősorban a hatályban lévő intézkedéseknek köszönhető.

(267)

A (196)–(197) preambulumbekezdésben említettek szerint, a Kínában működő exportáló gyártók számottevő és egyre növekvő szabad kapacitással rendelkeznek, ami lehetővé teszi számukra, hogy rendkívül gyorsan megnöveljék kivitelüket. Másrészt, mivel az uniós piaci árak a legtöbb harmadik ország piacához képest jövedelmezőbbek, valószínű, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén a szóban forgó országokba exportált jelentős mennyiségeket átirányítanák az uniós piacra.

(268)

Ezenkívül a fontosabb nemzetközi piacokon hatályban vannak a kínai citromsavval szembeni kereskedelemvédelmi intézkedések. Emiatt a kínai exportáló gyártóknak nehezebb lesz értékesíteni terméküket ezeken a piacokon, mint a dömpingellenes intézkedések hatályvesztése esetén védtelen uniós piacon.

(269)

Ráadásul a kínai exportőrök árszintje még a bevezetett intézkedések ellenére is jelentősen alákínál az uniós gazdasági ágazat árainak. Vám nélkül a kötelezettségvállalások hatálya alá nem tartozó exportáló gyártók áralákínálása meghaladná a 29 %-ot. A fentiekből kirajzolódik az az árszínvonal, amellyel a kínai exportáló gyártók intézkedések hiányában valószínűsíthetően megjelennének az uniós piacon. A hatályos intézkedések nélkül az uniós gazdasági ágazat nem tudná fenntartani árait, ami valószínűleg veszteséget okozna, mint az eredeti vizsgálatban.

(270)

Az alacsony árú kínai exportnak – az intézkedések hiányában feltételezett – valószínűségét a kínai citromsavra vonatkozó, a (200) preambulumbekezdésben említett más országokban elvégezett számos dömpingellenes vizsgálat szintén alátámasztja.

(271)

A kínai gyártók magas exportkapacitásának és a kárt okozó áraknak a kombinációja közvetlenül az uniós gazdasági ágazat értékesítésének gyors csökkenéséhez és/vagy árainak eséséhez vezetne, jelentős pénzügyi romlást eredményezve, ami veszélyeztetné az uniós gazdasági ágazat túlélését, amint azt más uniós gyártóknak a fenti (276) preambulumbekezdésben említett megszűnése mutatja.

(272)

Az érdekelt felek tájékoztatását követően a CCCMC és három együttműködő exportáló gyártó észrevételt tett a kár megismétlődésének valószínűségével kapcsolatban, miszerint az intézkedések hatályvesztése esetén az alacsonyabb áron történő megnövekedett behozatalnak nincs kereskedelmi vagy piaci értelme. A CCCMC azt is állította, hogy a más országokban bevezetett piacvédelmi intézkedések nem gyakorolnának jelentős hatást a kínai exportáló gyártók döntéshozatalára. Ezeket az állításokat nem támasztották alá, és semmilyen módon nem bizonyították, hogy a fent említett tartalmi elemek és indokolások széles köre helytelen volt. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a 3. táblázatban bemutatott, vámok nélküli importárak már jóval alacsonyabbak az uniós gazdasági ágazat előállítási költségeinél (lásd a 11. táblázatot). Következésképpen még az ilyen alacsony importárak fenntartása is nyomást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra, ami valószínűleg ismét kárt okozna. Ezért ezen állítások nem fogadhatók el.

(273)

A Bizottság ezért megállapítja, hogy az intézkedések hiánya minden valószínűség szerint a Kínából származó, kárt okozó árak mellett megvalósuló dömpingelt behozatal jelentős növekedését eredményezné, és valószínűsíthető, hogy megismétlődne a jelentős kár.

(274)

Az alaprendelet 21. cikke alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy a meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(275)

Az együttesen az uniós termelés 100 %-át adó mindkét uniós gyártó együttműködött ebben a vizsgálatban. A (263) preambulumbekezdésben foglaltak szerint, az uniós gazdasági ágazat felépült a korábbi dömping okozta kárból, és a tevékenyége életképes, ha nincs kitéve a dömpingelt behozatal által támasztott tisztességtelen versenynek.

(276)

Az uniós gazdasági ágazat követte a citromsav iránti megnövekedett keresletet, többek között a termelési kapacitás növeléséhez szükséges beruházások és a további bővülésre vonatkozó tervek révén.

(277)

Ugyanakkor nagyon valószínű, hogy az intézkedések megszüntetése a dömpingelt kínai behozatal által támasztott tisztességtelen verseny fokozódásához vezetne, ami veszélyeztetné az egyébként életképes ágazatban még fennmaradt gyártók működését. A Bizottság emlékeztetni kíván arra, hogy a kínai importtal szembeni intézkedések bevezetését megelőzően három uniós gyártó hagyott fel a tevékenységével.

(278)

A Bizottság megállapította tehát, hogy az uniós gazdasági ágazat érdekeit szolgálja a hatályban levő intézkedések fenntartása.

(279)

A (18) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint csak egyetlen független importőr nyújtott be kitöltött kérdőívet. Ezért az importőrök nem mutattak számottevő érdeklődést a jelenlegi vizsgálat iránt.

(280)

A citromsav importőrei gyakran vegyszerek szélesebb körével kereskednek, és tevékenységük nem korlátozódik a citromsavra. Ezenkívül a kereskedők Kínán kívüli más harmadik országokból is importálnak vegyszereket, valamint az uniós gazdasági ágazat által előállított termékekkel is kereskednek. Ezért a vám fenntartásának az importőrökre gyakorolt potenciális hatása várhatóan nagyon korlátozott lesz.

(281)

A (23) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság az egészségügyi, szépségápolási és otthoni higiéniai ágazat négy felhasználójától kapott vissza kitöltött kérdőívet. Annak ellenére, hogy az élelmiszer- és italgyártó ágazat a citromsav legnagyobb felhasználói, ebből a gazdasági ágazatból egyetlen felhasználó sem működött együtt a vizsgálatban.

(282)

A legtöbb felhasználó esetében a citromsav a költségstruktúrájának csak kicsi vagy akár elhanyagolható részét teszi ki. Egyes konkrét terméktípusok esetében – különösen az otthoni higiéniai termékek területén, például a mosogatógép-tablettákban – a citromsavtartalom sokkal magasabb.

(283)

Észrevételeikben az együttműködő felhasználók azt állították, hogy az uniós gazdasági ágazat teljes mértékben helyreállt, és jelezték, hogy az nem képes teljes mértékben kielégíteni az uniós keresletet. Az észrevételek azt is megemlítették, hogy – különösen a kivételesen magas citromsavtartalmú termékek esetében – a termékeknek Unión belüli gyártása kevésbé versenyképes összehasonlítva azokkal az országokkal, ahol a citromsav nem vámköteles. A felhasználók rámutattak az uniós gyártók kedvező pénzügyi helyzetére is.

(284)

A meglévő intézkedések nem befolyásolták a nem uniós forrásokból származó citromsav elérhetőségét, amit a kínai export továbbra is számottevő jelenléte is megerősít. Az uniós termelési kapacitás növelését tervezik mind az uniós gyártók, mind pedig a (199) preambulumbekezdésben említett kínai uniós beruházások.

(285)

Az együttműködő felhasználók jövedelmezősége magas volt, és a felhasználók túlnyomó többsége esetében a citromsav mint nyersanyag költségének pénzügyi hatása elhanyagolható volt. A magasabb citromsavtartalmú terméktípusok gyártásában részt vevő felhasználók esetében ezek a termékek egy sokkal szélesebb portfóliónak csupán egy részét képezték. Az előző hatályvesztési felülvizsgálat során, amikor több felhasználó működött együtt a vizsgálatban, a Bizottság megállapította, hogy a citromsav a vegyipari termékeket előállító felhasználók nyersanyagköltségének legfeljebb 5 %-át teszi ki. Ezért az intézkedések e felhasználókra gyakorolt hatását korlátozottnak lehet tekinteni.

(286)

Összességében tehát az intézkedéseknek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatása sokkal jelentősebb volt, mint a hatályos intézkedéseknek a felhasználókra kifejtett korlátozott negatív hatása.

(287)

Az ellátásbiztonság a citromsav piacának egy fontos eleme. A citromsav felhasználási módjainak többségében az ár elhanyagolható tényező volt, jóllehet a felülvizsgálat tárgyát képező termék mint nyersanyag rendelkezésre állása döntő fontosságúnak bizonyult. Intézkedések hiányában az uniós gazdasági ágazat fennmaradása veszélybe kerülne, amelynek hatása (például a rendelkezésre álló ellátási források csökkenése vagy a versenytársak zsugorodó száma a piacon) túlmutatna magán az ágazaton.

(288)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek miatt a Kínából származó citromsav behozatalára vonatkozó hatályos intézkedések fenntartása ne szolgálná az Unió érdekét.

(289)

A dömping megismétlődésével, a kár megismétlődésével és az uniós érdekkel kapcsolatban levont bizottsági következtetések alapján a Kínából származó citromsavra vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(290)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból való, 2021. január 1-jétől hatályos kilépése fényében a Bizottság elemezte e kilépésnek a hatályvesztési felülvizsgálat következtetéseire gyakorolt hatását is.

(291)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a citromsav Egyesült Királyságba irányuló teljes behozatalának részesedése a 28 tagú EU-ba irányuló összes behozatalból a figyelembe vett időszak alatt kevesebb mint 10 % volt (forrás: a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis). Sem az uniós piac vonzerejét, sem az érintett termék Unióba irányuló behozatalának árszintjét nem befolyásolja a 27 tagúra zsugorodó EU belső piacának kisebb mérete.

(292)

A két egyedüli uniós gyártó Egyesült Királyságba irányuló értékesítése azonos nagyságrendű volt.

(293)

Azon két kínai exportáló gyártó esetében, amelyeknél a dömpingkülönbözetet a Bizottság a (189) preambulumbekezdésben leírtak szerint számította ki, az Egyesült Királyságba irányuló exportértékesítésnek a dömpingkülönbözet kiszámításából való eltávolítása legfeljebb 1 százalékpontos változást idézne elő. Ebből következően a nem együttműködő gyártók dömpingkülönbözete sem változna.

(294)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések fenntartásához vezető jelenlegi vizsgálat eredményei nem változnának, függetlenül attól, hogy a Bizottság az Egyesült Királyságot figyelembe veszi-e az elemzésben. Ezzel kapcsolatban egyetlen érdekelt fél sem tett észrevételt.

(295)

Minden érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság javaslatot kívánt tenni a meglévő intézkedések fenntartására. Határidőt is biztosítottak számukra, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően ismertessék észrevételeiket.

(296)

Tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (65) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni.

(297)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,