29.10.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 295/1

(1)

A Szerződés 43. cikkének (3) bekezdése értelmében a Tanácsnak a Bizottság javaslata alapján intézkedéseket kell elfogadnia a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan.

(2)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) előírja, hogy védelmi intézkedéseket kell elfogadni, figyelembe véve a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeket, beleértve adott esetben a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság és egyéb tanácsadó szervek által készített jelentéseket, valamint a tanácsadó testületek szakvéleményét és a tagállamok közös ajánlásait is.

(3)

A Tanács feladata, hogy intézkedéseket fogadjon el a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan, beleértve – adott esetben – bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket is. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy valamennyi tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi állomány, illetve halászat tekintetében, és kellő figyelmet kapjanak a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott célkitűzései.

(4)

Az 1380/2013/EU rendelet értelmében a közös halászati politika célja a maximális fenntartható hozamnak megfelelő kiaknázási arány – amennyiben lehetséges – 2015-ig való elérése, és annak legkésőbb 2020-ig az összes halállomány esetében való fokozatos megvalósulása.

(5)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is.

(6)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet hoz létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és a halászatukra vonatkozóan (a továbbiakban: a terv). A terv célja annak biztosítása, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományait, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet. Ennek érdekében az érintett állományok esetében a lehető leghamarabb, és fokozatos alapon legkésőbb 2020-ig el kell érni a halászati mortalitás célértékét, amely tartományokban kerül meghatározásra. Helyénvaló a terv célkitűzéseinek elérése céljából megállapítani a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozó 2017. évi fogási korlátokat.

(7)

A terv kimondja, hogy amikor a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a szaporodóképes állomány biomasszája az érintett állományok valamelyike esetében nem éri el a szaporodóképes állomány biomasszájának az (EU) 2016/1139 rendelet II. mellékletében meghatározott referenciapontokkal jelölt szintjét, akkor minden megfelelő korrekciós intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az érintett állomány szintje minél hamarabb visszaálljon a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet meghaladó szintre. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) jelzése szerint a Balti-tenger nyugati részén élő közönségestőkehal-állomány biomasszája a rendelet II. mellékletében meghatározott védelmi referenciapontok által jelölt szint alatt van. Következésképpen helyénvaló, hogy a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó halászati lehetőségek az (EU) 2016/1139 rendelet I. mellékletének B. oszlopában szereplő halászati mortalitási tartomány értéke alatti olyan szinten kerüljenek meghatározásra, amely figyelembe veszi a biomassza csökkenését. Ehhez fontos figyelembe venni általában véve a közös halászati politika és azon belül is mindenekelőtt a terv célkitűzéseinek elérésére rendelkezésre álló időkeretet, a meghozott korrekciós intézkedések várható hatását, valamint az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében foglaltaknak megfelelően a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök biztosításának szükségességét.

(8)

További korrekciós intézkedéseket kell hozni. A jelenlegi hathetes halászati tilalmi időszak két héttel való meghosszabbításával fokozott védelmet lehetne biztosítani a közönséges tőkehal ívó rajai számára. A tudományos szakvélemények szerint a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra irányuló hobbihorgászat jelentős mértékben hozzájárul a szóban forgó állomány általános halászati mortalitásához. Az említett állomány jelenlegi állapotára figyelemmel helyénvaló bizonyos intézkedéseket hozni a hobbihorgászatra vonatkozóan. Konkrétabban, horgászonként alkalmazandó napi fogási korlátozást kellene bevezetni, melyet az ívási időszakban még szigorúbbá kellene tenni. Ez a rendelkezés nem érinti a kereskedelmi célú halászati tevékenységekre vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét.

(9)

Ami a Balti-tenger keleti részén élő közönségestőkehal-állományt illeti, az állomány biológiai jellemzőiben végbemenő változások következtében az ICES nem tudott megállapítani biológiai referenciapontokat, ezért szakvéleményében azt javasolta, hogy a szóban forgó tőkehalállomány vonatkozásában a teljes kifogható mennyiség a korlátozott adatokon alapuló megközelítés szerint kerüljön meghatározásra. A terv célkitűzéseinek elérését segítendő, helyénvaló ezért a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó teljes kifogható mennyiséget az elővigyázatossági megközelítéssel összhangban meghatározni.

(10)

A Rigai-öbölben élő heringet illetően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények azt mutatják, hogy a 2015. évi állományszaporulat igen nagymértékű volt. Ha a teljes kifogható mennyiség az (EU) 2016/1139 rendelet I. mellékletének A. oszlopában foglalt halászati mortalitási tartománnyal összhangban kerülne meghatározásra, az jelentősen megnövelné a szaporodóképes állomány biomasszáját, ami pedig a táplálékért folytatott küzdelem kiéleződéséhez, lassabb növekedéshez, az állomány rosszabb állapotához és a halegyedek általánosan rosszabb minőségéhez vezetne. Tekintettel arra, hogy ezen állomány esetében a szaporodóképes állomány biomasszája a rá vonatkozóan az említett rendelet II. mellékletének A. oszlopában meghatározott védelmi referenciapont értéke felett van, a teljes kifogható mennyiséget az említett rendelet I. mellékletének B. oszlopában foglalt halászati mortalitási tartományokkal összhangban helyénvaló meghatározni, ez szükséges ugyanis ahhoz, hogy az említett rendelet 4. cikke (4) bekezdése b) pontjában foglaltak szerint el lehessen kerülni a szóban forgó állomány fajon belüli állománydinamikák miatti súlyos károsodását.

(11)

Az e rendeletben meghatározott halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottsághoz történő továbbításáról szóló 33., illetve 34. cikke hatálya alá tartozik. E rendeletnek ezért meg kell határoznia azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásai tekintetében a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(12)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a teljes kifogható mennyiségek éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében a 3. és a 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a teljes kifogható mennyiségek rögzítésekor a Tanácsnak – mindenekelőtt az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3., illetve a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené az élő tengeri biológiai erőforrások ésszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, indokolt úgy rendelkezni, hogy a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikke csak akkor legyen alkalmazandó az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott, az egymást követő évek közötti rugalmasságot.

(13)

Az ICES IIIa övezet vizeiben, valamint az ICES IIa és IV övezet uniós vizeiben élő norvég tőkehalra vonatkozóan az idevágó új tudományos szakvélemény alapján egy előzetes teljes kifogható mennyiséget kell megállapítani a 2016. november 1-jétől2017. október 31-ig terjedő időszakra. Az (EU) 2016/72 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága érdekében a norvég tőkehalra vonatkozó rendelkezéseket 2016. november 1-jétől kell alkalmazni.

(13)

A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében e rendeletet 2017. január 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően azonnal hatályba kell lépnie,

a)

az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikke alapján visszatartott vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján átcsoportosított mennyiségek;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.