15.9.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 239/63

(1)

A központi szerződő felek a pénzügyi piacokon kötött szerződések szerződő felei közötti közvetítő szerepét töltik be. E szerződő felek a velük kapcsolatos hitelkockázatot a nemteljesítés potenciális veszteségeit fedező biztosíték nyújtásával csökkentik. A központi szerződő fél kizárólag magas likviditású eszközöket, általában pénzeszközöket fogad el a változóbiztosíték-nyújtás céljaira, mivel az nemteljesítés esetén gyorsan lehívható.

(2)

A nyugdíjkonstrukció-rendszerek számos tagállamban aktív résztvevői a tőzsdén kívüli származtatott termékek piacának. Mindazonáltal a nyugdíjkonstrukció-rendszerek pénzeszközök helyett általában inkább magasabb hozamú befektetéseket, például értékpapírokat tartanak, ezzel magas hozamot biztosítva a nyugdíjasok számára. A nyugdíjkonstrukció-rendszereket üzemeltető szervezetek elsődleges célja a nyugállományba vonulók nyugellátásának rendszerint életjáradék, esetenként időszakos vagy egyösszegű kifizetések formájában való biztosítása, ezért a maximális eredményesség és a lehető legnagyobb ügyfélhozamok érdekében jellemzően minimálisra csökkentik a pénzeszközben tartott forrásaik szintjét. Ha tehát az ilyen szervezeteket arra köteleznék, hogy tőzsdén kívüli származtatott ügyleteiket központilag számolják el, eszközeik egy jelentős részét pénzeszközre kellene váltaniuk annak érdekében, hogy megfeleljenek a központi szerződő felek folyamatos biztosítéknyújtási követelményeinek.

(3)

A 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdése ezért úgy rendelkezik, hogy a rendelet hatálybalépését követő három éven át a 4. cikkben megállapított elszámolási kötelezettség nem vonatkozik azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a nyugdíjkonstrukció-rendszerek fizetőképességéhez közvetlenül kapcsolódó befektetési kockázatokat. Az átmeneti időszak azon intézményekre is vonatkozik, amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy nemteljesítés esetén kártérítést nyújtsanak a nyugdíjkonstrukció-rendszerek tagjainak.

(4)

A jelenlegi helyzet teljes körű értékelése érdekében a Bizottság a 648/2012/EU rendelet 85. cikkének (2) bekezdése értelmében jelentést készített, amelyben értékelte, hogy a központi szerződő felek megtették-e a szükséges erőfeszítéseket a nem pénzbeli fedezetek változó biztosítékként való, nyugdíjkonstrukció-rendszerek általi átadását biztosító technikai megoldások kidolgozására. A Bizottság az értékeléshez alaptanulmányt készíttetett arról, hogy a nyugdíjkonstrukció-rendszerek milyen megoldásokat alkalmazva nyújthatnak nem pénzbeli fedezetet a központi szerződő felek számára, valamint arról, hogy megoldás hiányában a mentesség megszüntetése milyen mértékben csökkentené az érintett nyugdíjkonstrukció-rendszerek nyugdíjas kedvezményezettjeinek nyugdíját.

(5)

A Bizottság a jelentés megállapításaival összhangban úgy véli, hogy a központi szerződő felek még nem tették meg a szükséges erőfeszítéseket a megfelelő technikai megoldások kidolgozására, és a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek központi elszámolása továbbra is negatív hatást gyakorolna a jövőbeli nyugdíjasok nyugdíjellátására.

(6)

A 648/2012/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett hároméves átmeneti időszakot ezért célszerű két évvel meghosszabbítani.

(7)

E rendeletnek a lehető leghamarabb hatályba kell lépnie ahhoz, hogy még a hatályos átmeneti időszak vége előtt, vagy azután a lehető leghamarabb sor kerüljön annak meghosszabbítására. A hatálybalépés késedelme jogbizonytalanságot okozna a nyugdíjkonstrukció-rendszerek számára a tekintetben, hogy fel kell-e készülniük az elszámolási kötelezettségek közeljövőbeli teljesítésére,