(1)   Ezt az irányelvet valamennyi olyan tervezett sugárzási helyzetre, meglévő sugárzási helyzetre és veszélyhelyzeti sugárzási helyzetre alkalmazni kell, amely az ionizáló sugárzásból eredő sugárterhelés olyan veszélyét hordozza magában, amely az emberi egészség hosszú távú védelmét tekintve sugárvédelmi szempontból nem hagyható figyelmen kívül vagy környezetvédelmi jelentőségű.

(2)   Ezt az irányelvet különösen az alábbiakra kell alkalmazni:

(1)   A tagállamok a védelem előzetes optimálása érdekében adott esetben gondoskodnak a dózismegszorítások megállapításáról:

(2)   A dózismegszorításokat egy megfelelően meghatározott időtartam során kapott, személyre vetített effektív vagy egyenértékdózisokként kell megállapítani.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy veszélyhelyzeti sugárzási helyzetekre és meglévő sugárzási helyzetekre irányadó vonatkoztatási szintek kerüljenek megállapításra. A védelem optimálása során elsősorban a vonatkoztatási szint feletti sugárterhelésekre kell összpontosítani, de annak végrehajtását a vonatkoztatási szint alatt is folytatni kell.

(2)   A vonatkoztatási szintek értékeit a sugárzási helyzet típusának függvényében kell megválasztani. A vonatkoztatási szintek megválasztásakor egyaránt figyelembe kell venni a sugárvédelmi követelményeket és a társadalmi kritériumokat. Lakossági sugárterhelés esetében a vonatkoztatási szintek megállapításakor figyelembe kell venni a vonatkoztatási szintekre az I. mellékletben meghatározott értéksávokat.

(3)   A radon-expozícióval járó meglévő sugárzási helyzetekre irányadó vonatkoztatási szinteket a levegőben előforduló radonnak a lakosság tagjaira vonatkozóan a 74. cikkben, a munkavállalókra vonatkozóan pedig az 54. cikkben meghatározottak alapján, a radon levegőben mérhető aktivitáskoncentrációja függvényében kell megállapítani.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a foglalkozási sugárterhelésre vonatkozó dóziskorlátok alkalmazandók legyenek a munkavállalóknak az összes jóváhagyott tevékenységből eredő éves foglalkozási sugárterheléseinek összegére, az 54. cikk (3) bekezdése értelmében bejelentési kötelezettség alá eső munkahelyeken előforduló foglalkozási radon-expozícióra, valamint a 100. cikk (3) bekezdésével összhangban a meglévő sugárzási helyzetekből adódó egyéb foglalkozási sugárzási helyzetekre. A foglalkozási veszélyhelyzeti sugárzási helyzetekre az 53. cikk alkalmazandó.

(2)   A foglalkozási sugárterhelésre vonatkozó effektív dóziskorlát évi 20 mSv. Különleges körülmények között vagy a nemzeti jogszabályokban meghatározott bizonyos sugárzási helyzetekben azonban az illetékes hatóság egy-egy évben ennél nagyobb, de legfeljebb 50 mSv nagyságú effektív dózist is jóváhagyhat, amennyiben bármely egymást követő öt évben – azokat az éveket is ideértve, amikor a korlátot meghaladták – az éves átlagos dózis nem haladja meg a 20 mSv értéket.

(3)   A (2) bekezdésben megállapított effektív dóziskorlátokon túl az egyenértékdózisokra a következő korlátokat kell alkalmazni:

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a születendő gyermeket a lakosság tagjait megillető védelemmel azonos szintű védelem illesse meg. Mihelyt a várandós munkavállaló a nemzeti jogszabályokkal összhangban tájékoztatja a terhességről a vállalkozást vagy – külső munkavállaló esetében – a munkáltatót, a vállalkozásnak, illetve a munkáltatónak olyan feltételek mellett kell foglalkoztatnia a várandós munkavállalót, hogy a születendő gyermeket érő egyenértékdózis az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szintű legyen, és hogy legalább a terhesség hátralevő ideje alatt valószínűsíthetően ne haladhassa meg az 1 mSv-et.

(2)   Mihelyt egy munkavállaló tájékoztatja a vállalkozást vagy – külső munkavállaló esetében – a munkáltatót arról, hogy csecsemőt szoptat, az érintett munkavállaló nem foglalkoztatható olyan munkakörben, amely a radionuklid-felvétel vagy a test szennyeződésének jelentős kockázatával jár.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy azokra a tizennyolcadik életévüket betöltött gyakornokokra és tanulókra, akiknek tanulmányaik során kötelezően sugárforrásokkal kell dolgozniuk, a foglalkozási sugárterhelésre vonatkozóan a 9. cikkben meghatározott dóziskorlátokkal megegyező dóziskorlátok vonatkozzanak.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy azokra a tizenhat és tizennyolc év közötti gyakornokokra és tanulókra, akiknek tanulmányaik során kötelezően sugárforrásokkal kell dolgozniuk, évi 6 mSv effektív dóziskorlát vonatkozzon.

(3)   A (2) bekezdésben megállapított effektív dóziskorlátokon túl az egyenértékdózisokra a következő korlátokat kell alkalmazni:

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1), (2) és (3) bekezdés hatálya alá nem tartozó gyakornokokra és tanulókra a lakosság tagjaira a 12. cikkben meghatározott dóziskorlátokkal megegyező dóziskorlátok vonatkozzanak.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a lakossági sugárterhelésre vonatkozó dóziskorlátok a lakosság tagjait az összes jóváhagyott tevékenységből ért éves sugárterhelések összegére legyenek érvényesek.

(2)   A tagállamok a lakossági sugárterhelésre vonatkozó effektív dóziskorlátot 1 mSv/évben állapítják meg.

(3)   A (2) bekezdésben említett dóziskorláton túl az egyenértékdózisra a következő korlátokat kell alkalmazni:

(1)   A tagállamok létrehozzák a megfelelő sugárvédelmi oktatás, képzés és tájékoztatás nyújtását biztosító jogi és közigazgatási keretet, amelynek minden olyan személyre ki kell terjednie, akinek feladatai speciális sugárvédelmi kompetenciákat igényelnek. A képzés és tájékoztatás nyújtását megfelelő időközönként meg kell ismételni, és dokumentálni kell.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy intézkedések történjenek egy olyan oktatási, képzési és továbbképzési rendszer kialakítására, amely lehetővé teszi a sugárvédelmi szakértőknek, az orvosi fizikus szakértőknek, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatoknak és a dozimetriai szolgálatoknak az adott tevékenységtípus tekintetében történő elismerését.

(3)   A tagállamok intézkedéseket tehetnek olyan oktatási, képzési és továbbképzési rendszer megvalósítására, amely lehetővé teszi a sugárvédelmi megbízottak elismerését, amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok megkövetelik.

(1)   A tagállamok előírják, hogy a vállalkozások tájékoztassák a sugárterhelésnek kitett munkavállalókat az alábbiakról:

Külső munkavállalók esetében azok munkáltatója biztosítja az a), b) és e) pontban előírt tájékoztatást.

(2)   A tagállamok előírják a vállalkozás vagy külső munkavállaló esetében a munkáltató számára, hogy – figyelemmel a magzat sugárterhelésének kockázatára – tájékoztassák a sugárterhelésnek kitett munkavállalókat a terhesség mielőbbi bejelentésének fontosságáról.

(3)   A tagállamok előírják a vállalkozás vagy külső munkavállaló esetében a munkáltató számára, hogy – figyelemmel a szoptatott csecsemő sugárterhelésének kockázatára radionuklidok felvétele vagy testi szennyeződés esetén – tájékoztassák a sugárterhelésnek kitett munkavállalókat szoptatási szándékuk mielőbbi bejelentésének fontosságáról.

(4)   A tagállamok előírják a vállalkozás vagy külső munkavállaló esetében a munkáltató számára, hogy megfelelő sugárvédelmi képzési és tájékoztatási programokat biztosítsanak a sugárterhelésnek kitett munkavállalóknak.

(5)   A tagállamok előírják a nagy aktivitású zárt sugárforrásokért felelős vállalkozás számára, hogy az (1), (2), (3) és (4) bekezdésben a sugárvédelmi tájékoztatásra és képzésre vonatkozóan előírtakon túlmenően gondoskodjon arról is, hogy a képzés tartalmazzon külön követelményeket a nagy aktivitású zárt sugárforrások biztonságos kezelésével és ellenőrzésével kapcsolatban, hogy megfelelően fel lehessen készíteni az adott munkavállalókat minden olyan eseményre, amely a sugárvédelmet érintheti. A tájékoztatás és a képzés során különös hangsúlyt kell fektetni a szükséges biztonsági előírásokra, és specifikus tájékoztatást kell nyújtani a nagy aktivitású zárt sugárforrások feletti ellenőrzés elvesztésének lehetséges következményeiről.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy azon létesítmények, többek között nagyméretű fémhulladéktelepek és nagyobb fémhulladék-újrafeldolgozó létesítmények esetében, amelyekben nagy valószínűséggel fordulhatnak elő vagy kerülhetnek feldolgozásra gazdátlan sugárforrások, valamint jelentősebb szállítási csomópontok esetében a vezetőséget tájékoztassák arról, hogy esetleg sugárforrással kerülnek érintkezésbe.

(2)   A tagállamok ösztönzik az (1) bekezdésben említett létesítmények vezetőségét annak biztosítására, hogy a létesítményükben esetleg sugárforrással érintkezésbe kerülő munkavállalók:

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a veszélyhelyzet-elhárítási tervben vagy veszélyhelyzet-kezelési rendszerben meghatározott veszélyhelyzeti munkavállalók megfelelő és rendszeresen aktualizált tájékoztatást kapjanak arról, hogy beavatkozásuk milyen egészségügyi kockázatokat rejt, illetve arról, hogy ilyen esetben milyen óvintézkedéseket kell hozni. Ennek a tájékoztatásnak a lehetséges veszélyhelyzetek teljes spektrumára és a beavatkozás típusára is ki kell terjednie.

(2)   Veszélyhelyzet bekövetkeztekor az (1) bekezdésben előírt tájékoztatást az adott eset speciális körülményeinek figyelembevételével azonnal megfelelő módon ki kell egészíteni.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás vagy a veszélyhelyzeti munkavállalók védelméért felelős szervezet az (1) bekezdésben említett veszélyhelyzeti munkavállalóknak a 97. cikkben előírt veszélyhelyzet-kezelési irányítási rendszerben meghatározott módon megfelelő képzést nyújtson. Ennek a képzésnek adott esetben gyakorlati feladatokat is tartalmaznia kell.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás vagy a veszélyhelyzeti munkavállalók védelméért felelős szervezet e személyeket a (3) bekezdésben előírt veszélyhelyzet-elhárítási képzésen túlmenően megfelelő sugárvédelmi képzésben és tájékoztatásban is részesítse.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a kezelőorvosok és az orvosi radiológiai eljárások gyakorlati végrehajtásában részt vevő személyek megfelelő oktatásban, tájékoztatásban, valamint elméleti és gyakorlati képzésben részesüljenek az orvosi radiológiai tevékenységek területén, valamint hogy megfelelő sugárvédelmi kompetenciákkal rendelkezzenek.

E célból a tagállamok biztosítják a megfelelő tantervek összeállítását, és elismerik az ilyen tárgyú okleveleket, bizonyítványokat és a képesítés megszerzését tanúsító más okiratokat.

(2)   A vonatkozó képzési programokban részt vevő személyek az 57. cikk (2) bekezdésének megfelelően részt vehetnek az orvosi radiológiai eljárások gyakorlati végrehajtásában.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a képesítést megszerző személyek további oktatásban és szakmai továbbképzésben részesüljenek, és az új technikák klinikai felhasználásának speciális esetében ezekről a technikákról és a kapcsolódó sugárvédelmi követelményekről megfelelő képzést kapjanak.

(4)   A tagállamok ösztönzik, hogy az orvosi és fogorvosi képzést nyújtó oktatási intézmények alaptanterve sugárvédelmi oktatást is tartalmazzon.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ionizáló sugárzásból származó sugárterheléssel járó, új besorolásba tartozó vagy új típusú tevékenységek jóváhagyását indokolás előzze meg.

(2)   A tagállamok minden olyan esetben mérlegelik a tevékenységek már meglévő besorolása vagy típusa indokoltságának felülvizsgálatát, amikor ezek hatásosságával vagy lehetséges következményeivel kapcsolatban lényeges új adatok, illetve más technikákra vagy technológiákra vonatkozó fontos új információk válnak ismertté.

(3)   A foglalkozási és lakossági sugárterheléssel járó tevékenységeket a tevékenység besorolása vagy típusa tekintetében indokolni kell, mindkét sugárterhelési kategóriát figyelembe véve.

(4)   Az orvosi sugárterheléssel járó tevékenységeket indokolni kell mind a tevékenység besorolása vagy típusa tekintetében – figyelembe véve az orvosi és adott esetben a kapcsolódó foglalkozási és lakossági sugárterheléseket –, mind pedig az 55. cikkben meghatározottak szerint minden egyes egyéni orvosi sugárterhelés szintje tekintetében.

(1)   A tagállamok előírják azoknak a vállalkozásoknak, amelyek olyan fogyasztási cikket kívánnak gyártani vagy az adott tagállamba behozni, amelynek tervezett felhasználása valószínűleg új besorolásba tartozó vagy új típusú tevékenységnek minősül, hogy az illetékes hatóságnak megadjanak minden releváns információt, többek között a IV. melléklet A. szakaszában felsorolt információkat, mégpedig annak érdekében, hogy teljesülhessen a 19. cikk (1) bekezdésében foglalt indokolási követelmény.

(2)   Ezen információk értékelése alapján a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a IV. melléklet B. szakaszában meghatározottak szerint határozzanak a fogyasztási cikk tervezett felhasználásának indokoltságáról.

(3)   A tagállamok – az (1) bekezdés sérelme nélkül – biztosítják, hogy az az illetékes hatóság, amely megkapta az (1) bekezdés szerinti információt, erről tájékoztassa a többi tagállam illetékes hatóságának kapcsolattartóját, és kérésre tájékoztassa e kapcsolattartó pontokat a határozatáról és annak alapjáról is.

(4)   A tagállamok megtiltják azon fogyasztási cikkek árusítását vagy a lakosság rendelkezésre bocsátását, amelyek tervezett felhasználása nem indokolt, vagy amelyek használata nem teljesítené a bejelentési kötelezettség alóli mentességnek a 26. cikkben foglalt kritériumait.

(1)   A tagállamok megtiltják radioaktív szubsztanciák szándékos hozzáadását az élelmiszerek, a takarmányok és a kozmetikai szerek gyártása során, valamint az ilyen termékek behozatalát és kivitelét.

(2)   Az 1999/2/EK irányelv sérelme nélkül, indokolatlannak kell tekinteni minden olyan tevékenységet, amely egy fogyasztási cikkben az aktivitás olyan mértékű növelésével jár, ami a forgalomba hozatal időpontjában sugárvédelmi szempontból nem elhanyagolható. Mindazonáltal az illetékes hatóságnak lehetősége van értékelni az e besorolásba tartozó bizonyos típusú tevékenységek indokoltságát.

(3)   A tagállamok megtiltják radioaktív szubsztanciák szándékos hozzáadását a játékok és a személyes használatú dísztárgyak gyártása során, valamint az ilyen termékek behozatalát és kivitelét.

(4)   A tagállamok megtiltják azokat a tevékenységeket, amelyek a játékokban és a személyes használatú dísztárgyakban használt anyagok olyan mértékű aktiválásával járnak, ami a termékek forgalomba hozatala vagy gyártása időpontjában sugárvédelmi szempontból nem elhanyagolható, valamint megtiltják e termékek vagy anyagok behozatalát és kivitelét.

(1)   A tagállamok biztosítják a nem-orvosi képalkotással járó sugárterhelést okozó tevékenységek körének meghatározását, különösen az V. mellékletben foglalt tevékenységek figyelembevételével.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nem-orvosi képalkotással járó sugárterhelést okozó tevékenységek indokoltságának megállapítása különös figyelmet kapjon, és ezen belül:

(3)   A tagállamok az orvosi radiológiai berendezések felhasználásával végrehajtott, a nem-orvosi képalkotással járó sugárterhelést okozó, indokolt tevékenységeket mentesíthetik a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában a dózismegszorításokra, illetve a 12. cikkben a dóziskorlátokra vonatkozóan meghatározott követelmény alól.

(4)   Ha egy tagállam megállapította egy konkrét, nem-orvosi képalkotással járó sugárterhelést okozó tevékenység indokoltságát, akkor gondoskodik arról, hogy:

(1)   A tagállamok előírják, hogy minden tevékenységet olyan sugárvédelmi célú, bejelentés, jóváhagyás és megfelelő ellenőrzések révén megvalósított szabályozói ellenőrzésnek kell alávetni, amely arányos az egyes tevékenységek által okozott sugárzások nagyságával és valószínűségével, valamint azzal a hatással, amelyet a hatósági ellenőrzés gyakorolhat a sugárterhelés csökkentésére, illetőleg a sugárbiztonság javítására.

(2)   A 27. és a 28. cikk sérelme nélkül, adott esetben és a VII. mellékletben foglalt általános mentesítési kritériumokkal összhangban a szabályozói ellenőrzés szorítkozhat bejelentésre és megfelelő gyakoriságú ellenőrzésekre. E célból a tagállamok általános mentességeket állapíthatnak meg, illetve az illetékes hatóságra bízhatják annak eldöntését, hogy a VII. mellékletben foglalt általános kritériumok alapján a bejelentett tevékenységeket mentesítsék a jóváhagyás követelménye alól; a tagállamok által megállapított mérsékelt anyagmennyiségek esetében a mentesítés a VII. melléklet B. táblázatának 2. oszlopában található aktivitáskoncentráció-értékek alapján végezhető.

(3)   A bejelentett, de a jóváhagyás alól nem mentesített tevékenységeket nyilvántartásba vételen vagy engedély kiadásán alapuló szabályozói ellenőrzésnek kell alávetni.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden indokolt tevékenység bejelentésköteles legyen, ideértve a 23. cikk szerint meghatározott tevékenységeket is. A bejelentést a tevékenység megkezdése előtt kell megtenni, illetve már végzett tevékenységek esetében e rendelkezés alkalmazandóvá válását követően a lehető legrövidebb időn belül. A tagállamok meghatározzák, hogy a bejelentésköteles tevékenységek esetében milyen információkat kell megadni a bejelentéskor. Jóváhagyás iránti kérelem benyújtása esetén nincs szükség külön bejelentésre.

A tevékenységek a 26. cikkben előírtak szerint mentesíthetők a bejelentési kötelezettség alól.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az 54. cikk (3) bekezdésében meghatározott munkahelyek, valamint a 100. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerinti, tervezett sugárzási helyzetként kezelt meglévő sugárzási helyzetek esetében bejelentést kelljen tenni.

(3)   A 26. cikkben meghatározott mentesítési kritériumok ellenére a tagállamok által meghatározott azon helyzetekben, amikor aggály merül fel azzal kapcsolatban, hogy a 23. cikk alapján meghatározott tevékenység eredményeképpen a vizekbe olyan, természetben előforduló radionuklidok kerülhetnek, amelyek befolyásolhatják az ivóvízkészletek minőségét, vagy az adott tevékenység kihathat más besugárzási útvonalakra, és ezért sugárvédelmi szempontból aggályos, az illetékes hatóság megkövetelheti, hogy a tevékenységet kötelező legyen bejelenteni.

(4)   Jóváhagyott kibocsátás eredményeként radioaktívan szennyezett anyagok vagy a 30. cikknek megfelelően felszabadított anyagok felhasználásával végzett emberi tevékenységeket nem lehet tervezett sugárzási helyzetként kezelni, és ennek megfelelően nem kell bejelenteni.

(1)   A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az alábbiak felhasználásával végzett, indokolt tevékenységeket nem kell bejelenteni:

c)

zárt sugárforrást tartalmazó készülék, amennyiben: i. a készülék az illetékes hatóság által jóváhagyott típusba tartozik; ii. a készülék normál üzemi körülmények között bármely hozzáférhető felülettől számított 0,1 m távolságban legfeljebb dózisteljesítményt idéz elő; és iii. az illetékes hatóság meghatározta az újrahasznosításra vagy a végleges elhelyezésre alkalmazandó feltételeket; vagy

d)

bármely elektromos készülék, amennyiben az: i. képmegjelenítésre szolgáló katódsugárcső, vagy legfeljebb 30 kilovolt (kV) potenciálkülönbséggel működő más elektromos készülék, illetve amelynek típusát az illetékes hatóság jóváhagyta; valamint ii. normál üzemi körülmények között bármely hozzáférhető felülettől számított 0,1 m távolságban legfeljebb dózisteljesítményt idéz elő.

(2)   Amennyiben teljesülnek a VII. melléklet 3. pontjában megállapított általános mentesítési kritériumok, a tagállamok a tevékenységek egyes további típusait is mentesíthetik a bejelentési kötelezettség alól azokban az esetekben, amikor értékelés eredményeként megállapítható, hogy ez a legjobb megoldás.

(1)   A tagállamok a következő tevékenységeket nyilvántartásba vételhez vagy engedélyezéshez kötik:

(2)   A tagállamok ezenkívül más tevékenységtípusok esetében is előírhatják a nyilvántartásba vételt vagy az engedélyezést.

(3)   A bizonyos típusú tevékenységek nyilvántartásba vételhez vagy engedélyhez való kötésére vonatkozó szabályozói döntés a szabályozás során szerzett tapasztalatok alapján is meghozható, a várható vagy potenciális dózisok nagyságának és a tevékenység összetettségének figyelembevételével.

(1)   A jóváhagyás megadása céljából a tagállamok előírják a sugárvédelemi szempontból releváns, a tevékenység jellegével és a tevékenységhez társuló radiológiai kockázatok mértékével arányos információk szolgáltatását.

(2)   A tagállamok engedélyezés esetében, valamint annak meghatározásakor, hogy milyen adatokat kell az (1) bekezdés értelmében megadni, figyelembe veszik a IX. mellékletben szereplő indikatív jegyzéket.

(3)   Az engedélyeknek adott esetben tartalmazniuk kell azokat a különös feltételeket és azokra a nemzeti jogban foglalt előírásokra történő hivatkozásokat, amelyek biztosítják az engedélyben foglaltak jogi úton történő érvényesítését, valamint amelyek meghatározzák az üzemeltetés korlátait és feltételeit. A nemzeti jogszabályoknak vagy ezeknek a különös feltételeknek adott esetben elő kell írniuk az optimálás elvének alkalmazását alátámasztó számítások formális és dokumentált elvégzését is.

(4)   A nemzeti jogszabályoknak vagy az engedélyeknek adott esetben tartalmazniuk kell a radioaktív kibocsátások környezetbe juttatására vonatkozó feltételeket is, összhangban a folyékony vagy légnemű radioaktív kibocsátások környezetbe juttatására vonatkozó jóváhagyással kapcsolatban a VIII. fejezetben foglalt követelményekkel.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a jóváhagyott tevékenységekből származó radioaktív anyagok végleges elhelyezése, újrafeldolgozása és újrafelhasználása jóváhagyáshoz legyen kötve.

(2)   A végleges elhelyezésre, újrafeldolgozásra vagy újrafelhasználásra szánt anyagok kivonhatók a szabályozói ellenőrzés alól, amennyiben az aktivitáskoncentrációk:

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a természetben előforduló radionuklidokat tartalmazó anyagok felszabadítása esetében – amennyiben azok olyan jóváhagyott tevékenységekből származnak, amelyek során természetes radionuklidok feldolgozása történik radioaktív tulajdonságaik, hasadóképességük vagy hasadóképes anyaggá való átalakíthatóságuk miatt – a felszabadítási szintek megfeleljenek a mesterséges radionuklidokat tartalmazó anyagok felszabadítására vonatkozó dóziskritériumoknak.

(4)   A tagállamok nem engedélyezhetik a radioaktív anyagoknak a szabályozói ellenőrzés alóli kivonás érdekében történő szándékos hígítását. Ez a tiltás nem vonatkozik az anyagok normál üzemeltetés során történő összekeverésére, ahol a radioaktivitás nem szempont. Az illetékes hatóság különleges esetekben jóváhagyhatja a radioaktív és nem radioaktív anyagok újrafelhasználás vagy újrafeldolgozás céljára való összekeverését.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások feleljenek a sugárterhelésnek kitett munkavállalók sugárvédelmét biztosító intézkedések értékeléséért és végrehajtásáért.

(2)   Külső munkavállalók esetében a vállalkozás és a külső munkavállalót foglalkoztató munkáltató felelősségi köréről az 51. cikk rendelkezik.

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a vállalkozásoknak, munkáltatóknak és egyéb más szervezeteknek a munkavállalók sugárzási helyzetben való védelmére vonatkozó felelősségi köre egyértelműen el legyen határolva, különösen az alábbiak védelmét illetően:

Ez az önfoglalkoztatók és az önkéntes munkát végzők védelmére is vonatkozik.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a munkáltatók hozzájussanak a munkavállalóikat esetlegesen érő, egy másik munkáltató vagy vállalkozás felelősségi körébe tartozó sugárterheléssel kapcsolatos információkhoz.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a 11. cikk (1) bekezdésében említett, 18. életévüket betöltött gyakornokokra és diákokra sugárterhelésükkel kapcsolatban a sugárterhelésnek kitett, A, illetve B kategóriába tartozó munkavállalókra vonatkozókkal egyenértékű feltételek vonatkozzanak, és ugyanolyan munkavégzés közbeni védelem illesse meg őket.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a 11. cikk (2) bekezdésében említett, 16 és 18 év közötti gyakornokokra és diákokra sugárterhelésükkel kapcsolatban a sugárterhelésnek kitett, B kategóriába tartozó munkavállalókra vonatkozókkal egyenértékű feltételek vonatkozzanak, és ugyanolyan munkavégzés közbeni védelem illesse meg őket.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden olyan munkahelyen kerüljön sor sugárvédelmi célú intézkedésekre, ahol fennáll a lehetősége annak, hogy a munkavállalókat évi 1 mSv effektív dózist vagy a szemlencsére nézve évi 15 mSv, illetve a bőrre vagy a végtagokra nézve évi 50 mSv egyenértékdózist meghaladó sugárterhelés éri.

Az ilyen intézkedéseknek a létesítmények és a sugárforrások jellegére, valamint a kockázatok nagyságára és jellegére nézve megfelelőnek kell lenniük.

(2)   Az 54. cikk (3) bekezdésében meghatározott munkahelyeket, ahol a munkavállalók sugárterhelése meghaladhatja az évi 6 mSv effektív dózist vagy az adott tagállam által megállapított, idő szerinti integrálással kapott, megfelelő radon-expozíciós értéket, tervezett sugárzási helyzetekként kell kezelni, és a tagállamoknak meg kell határozniuk, hogy az e fejezetben leírt követelmények közül melyek érvényesek. Az 54. cikk (3) bekezdésében meghatározott munkahelyeket, ahol a munkavállalókat érő effektív dózis nem haladja meg az évi 6 mSv effektív dózist, vagy ahol a sugárterhelés kevesebb az idő szerinti integrálással kapott, megfelelő radon-expozíciós értéknél, az illetékes hatóság előírja a sugárzási helyzetek folyamatos felülvizsgálatát.

(3)   A légi járműveket üzemeltető vállalkozások esetében e fejezetnek az adott esetre vonatkozó követelményeit akkor kell alkalmazni, ha a kozmikus sugárzás hatására a légi járművek személyzetét érő effektív dózis nagyobb lehet évi 6 mSv-nél, e sugárzási helyzet sajátos jellemzőinek figyelembevételével. A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a légi járművek személyzetét érő effektív dózis meghaladhatja az évi 1 mSv értéket, az illetékes hatóság előírja a vállalkozásnak, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket, különösen:

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a munkahelyi intézkedések keretében a munkaterületeket – szükség szerint a várható éves dózisokra és a lehetséges sugárterhelések valószínűségére és nagyságára vonatkozóan elvégzett értékelés alapján – kategóriákba sorolják.

(2)   Különbséget kell tenni ellenőrzött és felügyelt területek között. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság iránymutatást adjon az ellenőrzött és a felügyelt területeknek az adott körülmények figyelembevételével történő besorolásához.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások az ellenőrzött és a felügyelt területeken rendszeresen felülvizsgálják a munkavégzés feltételeit.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az ellenőrzött területekre az alábbi minimumkövetelmények vonatkozzanak:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás feleljen az e kötelezettségeknek a sugárvédelmi szakértőtől kapott tanács figyelembevételével való végrehajtásáért.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a felügyelt területekre az alábbi követelmények vonatkozzanak:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás feleljen az e kötelezettségeknek a sugárvédelmi szakértőtől kapott tanács figyelembevételével való végrehajtásáért.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a 37. cikk (1) bekezdésének b) pontja és a 38. cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében a munkahelyeken végzett radiológiai felügyelet adott esetben kiterjedjen az alábbiakra:

(2)   E mérések eredményeiről nyilvántartást kell vezetni, és szükség esetén fel kell használni a személyi dózisok 41. cikk szerinti becslésében.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a monitoring és a felügyelet szempontjából megkülönböztessék a sugárterhelésnek kitett munkavállalók két kategóriáját:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás vagy – külső munkavállalók esetében – a munkáltató még azt megelőzően döntsön az egyes munkavállalók besorolásáról, hogy azok esetlegesen sugárterheléssel járó munkakörben munkába állnának, továbbá hogy e besorolást a munkahelyi feltételek és az orvosi felügyelet alapján rendszeresen felülvizsgálják. A megkülönböztetés során a potenciális sugárterheléseket is figyelembe kell venni.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy egy dozimetriai szolgálat személyi méréseken alapuló, rendszeres személyi monitoringot végezzen az A kategóriába tartozó munkavállalókra vonatkozóan. Megfelelő monitoring-rendszert kell kialakítani abban az esetben, ha az A kategóriába tartozó munkavállalók jelentős belső sugárterhelésnek vagy a szemlencsét vagy a végtagokat érő jelentős sugárterhelésnek lehetnek kitéve.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a B kategóriába tartozó munkavállalókra vonatkozó monitoring legalább elegendő a B kategóriába történő besorolásuk alátámasztásához. A tagállamok a B kategóriába tartozó munkavállalók körében is előírhatják a dozimetriai szolgálat által végzett személyi monitoringot és – szükség esetén – a személyi méréseket.

(3)   Ha a személyi méréseket lehetetlen vagy célszerűtlen végrehajtani, a személyi monitoringot a sugárterhelésnek kitett más munkavállalókon végzett személyi mérések, a munkahelyek 39. cikk szerinti felügyeletének eredményei, vagy az illetékes hatóság által jóváhagyott számítási módszerek alapján kapott becsült értékekre alapozva kell végezni.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden A kategóriába tartozó munkavállalóra vonatkozóan elvégzett személyi monitoring, továbbá – amennyiben az adott tagállam előír ilyen monitoringot – minden B kategóriába tartozó munkavállalóra vonatkozóan elvégzett személyi monitoring eredményét nyilvántartsák.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában a sugárterhelésnek kitett munkavállalókról meg kell őrizni:

(3)   Az (1) bekezdésben említett információkat az ionizáló sugárzásból származó sugárterheléssel járó munkakörben történő foglalkoztatás teljes időtartama alatt, majd azt követően mindaddig, amíg az adott személy be nem tölti vagy be nem töltötte volna a 75. életévét, de a sugárterheléssel járó foglalkoztatás megszűnésétől számítva legalább 30 évig meg kell őrizni.

(4)   A 42., az 52. és az 53. cikkben említett sugárterheléseket, továbbá ha az adott tagállam úgy dönt, a 35. cikk (2) bekezdésében és az 54. cikk (3) bekezdésében említett sugárterheléseket az (1) bekezdés szerinti dózisnyilvántartásban elkülönítve kell rögzíteni.

(5)   Az (1) bekezdésben említett dózisnyilvántartást továbbítani kell a X. mellékletben foglalt rendelkezéseknek megfelelően a tagállam által létrehozott személyi radiológiai monitoring adatrendszerbe.

(1)   A tagállamok előírják, hogy a 41., a 42., az 52. és az 53. cikkben előírt személyi monitoringok eredményeit, továbbá ha az adott tagállam úgy dönt, a 35. cikk (2) bekezdésének és az 54. cikk (3) bekezdésének alapján elvégzett monitoringok eredményeit:

(2)   A tagállamok előírják, hogy a vállalkozás, illetve külső munkavállaló esetén a munkáltató a munkavállalónak kérésre biztosítsa, hogy az betekinthessen a rá vonatkozó személyi monitoring eredményeibe – beleértve azoknak az esetleges méréseknek az eredményeit is, amelyek a monitoring eredményeinek becsléséhez alapul szolgáltak –, illetve a munkahelyek felügyelete nyomán rá vonatkozóan végzett dózismeghatározás eredményeibe.

(3)   A tagállamok meghatározzák a személyi monitoring eredményeinek rendelkezésre bocsátására, átadására és rögzítésére vonatkozó intézkedéseket.

(4)   A személyi radiológiai monitoring adatrendszernek legalább a X. melléklet A. szakaszában felsorolt adatokat kell tartalmaznia.

(5)   A tagállamok előírják a vállalkozások számára, hogy baleseti sugárterhelés esetén haladéktalanul közöljék az érintett személlyel és az illetékes hatósággal a személyi monitoring és a dózismeghatározás eredményeit.

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy – a 45. cikk alapján a foglalkoztatást, illetőleg az A kategóriába való besorolást megelőzően végzendő orvosi vizsgálat végrehajtásának és a munkavállalót érő további sugárterhelés ellenőrzés alatt tartásának támogatása érdekében – megfelelő keretek legyenek biztosítva az egy adott munkavállalót korábban ért dózisokra vonatkozó megfelelő információk cseréjéhez a vállalkozás, illetve külső munkavállaló esetén a munkáltató, az illetékes hatóság, a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok, a sugárvédelmi szakértők és a dozimetriai szolgálatok között.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a sugárterhelésnek kitett munkavállalók orvosi felügyeletét a munkaegészségügy alapelveinek megfelelően végezzék.

(2)   Az A kategóriába tartozó munkavállalók orvosi felügyeletét a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak kell elvégeznie. Az orvosi felügyeletnek lehetővé kell tennie annak megállapítását, hogy az érintett munkavállalók egészségi állapotuknál fogva alkalmasak-e a számukra kijelölt feladatkör ellátására. E célból a foglalkozás-egészségügyi szolgálatnak hozzáféréssel kell rendelkeznie minden általa szükségesnek tartott lényeges információhoz, beleértve a munkavégzés helyének környezeti feltételeit is.

(3)   Az orvosi felügyelet keretében el kell végezni:

(4)   A foglalkozás-egészségügyi szolgálat jelezheti, ha az orvosi felügyeletet a munkavégzés megszűnését követően is szükségesnek tartja mindaddig folytatni, amíg azt az érintett személy egészségének megóvása szükségessé teszi.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az A kategóriába tartozó munkavállalók mindegyike számára egészségügyi dokumentációt nyissanak, és azt mindaddig naprakészen tartsák, amíg a munkavállaló a szóban forgó kategóriába tartozik. Ezt követően a dokumentációt mindaddig meg kell őrizni, amíg az adott személy be nem tölti vagy be nem töltötte volna a 75. életévét, de legalább az ionizáló sugárzásból származó sugárterheléssel járó foglalkoztatás megszűnésétől számított 30 évig.

(2)   Az egészségügyi dokumentációnak információkat kell tartalmaznia a foglalkoztatás jellegére vonatkozóan, továbbá tartalmaznia kell a foglalkoztatást, illetőleg az A kategóriába való besorolást megelőzően végrehajtott orvosi vizsgálatok és az időszakos egészségügyi felülvizsgálatok eredményeit, valamint a 43. cikkben előírt dózisnyilvántartást.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a sugárterhelésnek kitett munkavállalókra vonatkozóan a 45. cikk alapján végzendő orvosi felügyeleten túlmenően az érintett személyek egészségének megóvása érdekében a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok által szükségesnek ítélt mindennemű intézkedést megtegyenek, így különösen további vizsgálatokat folytassanak le, radioaktív szennyeződéstől való mentesítést, vagy sürgős egészség-helyreállító kezelést végezzenek, illetve a foglalkozás-egészségügyi szolgálat által meghatározott egyéb intézkedést tegyenek.

(2)   A 9. cikkben rögzített dóziskorlátok valamelyikének túllépése esetén speciális orvosi felügyeletet kell végrehajtani.

(3)   Az esetleges későbbi sugárterhelés feltételeit a foglalkozás-egészségügyi szolgálat egyetértésével kell megállapítani.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a személyi radiológiai monitoring rendszer azonos mértékű védelmet nyújtson a külső munkavállalók és a vállalkozás által állandó jelleggel foglalkoztatott, sugárterhelésnek kitett munkavállalók számára.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás feleljen – vagy közvetlenül, vagy a külső munkavállaló munkáltatójával kötött szerződés alapján – a külső munkavállalók sugárvédelmének azon gyakorlati vonatkozásaiért, amelyek a külső munkavállalók vállalkozáson belül végzett tevékenységével annak jellege miatt közvetlenül összefüggnek.

(3)   A tagállamok különösképpen biztosítják, hogy a vállalkozások megfeleljenek az alábbi minimumkövetelményeknek:

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a külső munkavállalók munkáltatói – közvetlenül vagy a vállalkozással kötött szerződés alapján – biztosítják, hogy a munkavállalóiknak biztosított sugárvédelem megfeleljen ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseinek, különösen a következők révén:

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy – a vállalkozás vagy a munkáltató felelősségének sérelme nélkül – valamennyi külső munkavállaló saját maga is járuljon hozzá – amennyiben az gyakorlati szempontból lehetséges – a számára az (1) bekezdésben említett radiológiai monitoring-rendszer által biztosítandó védelemhez.

(1)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy eseti alapon meghatározott kivételes körülmények között – a veszélyhelyzeteket ide nem értve – és amennyiben egy konkrét művelet végrehajtása úgy kívánja, az illetékes hatóság egyes meghatározott munkavállalók számára jóváhagyhassa, hogy az őket érő személyi foglalkozási sugárterhelés túllépje a 9. cikkben előírt dóziskorlátokat, azzal a feltétellel, hogy ezeknek a sugárterheléseknek időben behatároltnak kell lenniük, konkrétan meghatározott munkavégzési területekre kell korlátozódniuk, és azok nem haladhatják meg az illetékes hatóság által az adott esetre vonatkozóan megállapított sugárterhelési határértékeket. Ennek során a következő feltételeket kell figyelembe venni:

(2)   Ha a külön jóváhagyáshoz kötött sugárterhelés következtében egy adott munkavállaló sugárterhelése meghaladja a dóziskorlátokat, az nem indokolja szükségképpen, hogy e munkavállalót – beleegyezése nélkül – felmentsék szokásos tevékenysége alól vagy áthelyezzék.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az űrhajók személyzetét érő, a dóziskorlátokat túllépő sugárterhelést külön jóváhagyáshoz kötött sugárterhelésként kezeljék.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a veszélyhelyzeti foglalkozási sugárterhelés – amikor csak lehetséges – ne érje el a 9. cikkben meghatározott dóziskorlátok szintjét.

(2)   Olyan helyzetekben, amikor a fenti feltétel nem valósítható meg, az alábbi feltételek alkalmazandók:

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy azok a veszélyhelyzeti munkavállalók, akiket az általuk elvégzendő feladat következtében 100 mSv-nél nagyobb effektív dózis érhet, előzetesen világos és teljes körű tájékoztatást kapjanak annak egészségügyi kockázatairól és a rendelkezésre álló védelmi intézkedésekről, valamint hogy ezeket a feladatokat önkéntesen végezzék.

(4)   A tagállamok előírják, hogy veszélyhelyzeti foglalkozási sugárterhelés esetén a veszélyhelyzeti munkavállalók radiológiai monitoringnak legyenek alávetve. A körülményekhez igazodva személyi monitoringot vagy személyi dózis-meghatározást kell végezni.

(5)   A tagállamok előírják, hogy veszélyhelyzeti foglalkozási sugárterhelés esetén a veszélyhelyzeti munkavállalók a 49. cikkben meghatározottak szerinti speciális orvosi felügyelet alatt álljanak, amelynek elvégzését a körülményekhez kell igazítani.

(1)   A tagállamok nemzeti vonatkoztatási szinteket állapítanak meg a munkahelyi beltéri radonkoncentráció tekintetében. A levegőben mért éves átlagos aktivitáskoncentráció vonatkoztatási szintje nem haladhatja meg a 300 Bq m–3 értéket, kivéve ha ezt a mindenkori nemzeti körülmények indokolttá teszik.

(2)   A tagállamok előírják, hogy radonkoncentráció-mérésekre kerüljön sor:

(3)   Ha a munkahelyeken belüli egyes területeken a radonkoncentráció (éves átlagban) az optimálás III. fejezetben meghatározott elvének megfelelően megtett intézkedések ellenére is meghaladja a nemzeti vonatkoztatási szintet, akkor a tagállamok előírják ennek a helyzetnek a 25. cikk (2) bekezdésével összhangban történő bejelentését, továbbá alkalmazni kell a 35. cikk (2) bekezdését.

(1)   Az orvosi sugárterhelés összes lehetséges diagnosztikai és terápiás előnyének – többek között az adott személy egészségében közvetlenül és a társadalom szintjén közvetetten jelentkező előnyöknek – elegendő mértékben meg kell haladniuk az orvosi sugárterhelésből származó esetleges egyéni károsodás hátrányait, figyelembe véve az azonos célra rendelkezésre álló olyan alternatív eljárások hatékonyságát, előnyeit és kockázatait is, amelyek nem vagy csak kisebb mértékben idéznek elő ionizáló sugárzásból származó sugárterhelést.

(2)   A tagállamok biztosítják az (1) bekezdésben meghatározott elv alkalmazását, valamint különösen azt, hogy:

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az orvosi diagnosztikai és az intervenciós radiológiai, tervezési, irányítási vagy ellenőrzési célból alkalmazott orvosi sugárterhelésből származó valamennyi dózis – a kívánt orvosi információ megszerzésével összhangban – az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten maradjon, figyelembe véve gazdasági és társadalmi tényezőket is.

A sugárterápiás célból betegeken alkalmazott orvosi sugárterhelés esetében minden egyes kezelt személyre külön meg kell tervezni a céltérfogatra irányuló sugárterhelést, a sugárterhelést pedig megfelelő módon ellenőrizni kell, valamint figyelembe kell venni, hogy a céltérfogaton kívüli részeket és szöveteket érő dózisoknak – a sugárterhelés szándékolt sugárterápiás céljával összhangban – az ésszerűen megvalósítható lehető legalacsonyabb szintűeknek kell lenniük.

(2)   A tagállamok biztosítják a radiológiai diagnosztikai vizsgálatokra és – szükség szerint – az intervenciós radiológiai eljárásokra vonatkozó – az előbbi esetében az esetlegesen rendelkezésre álló ajánlott európai diagnosztikai vonatkoztatási szinteket figyelembe vevő – diagnosztikai vonatkoztatási szintek megállapítását, rendszeres felülvizsgálatát és alkalmazását, valamint egy ilyen tárgyú iránymutatás rendelkezésre bocsátását.

(3)   A tagállamok minden orvosi sugárterheléssel járó orvosi és orvosbiológiai kutatási projekt vonatkozásában biztosítják, hogy:

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy az optimálás kiterjedjen az alkalmazott berendezés kiválasztására, a megfelelő diagnosztikai információk, illetve terápiás eredmények következetes előállítására, az orvosi radiológiai eljárások gyakorlati vonatkozásaira, a minőségbiztosításra, valamint a páciensdózisok meghatározására és értékelésére, illetve az alkalmazott aktivitások ellenőrzésére, figyelembe véve gazdasági és társadalmi tényezőket is.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy:

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben egy beteg kezelése vagy diagnosztikai vizsgálata radionuklidok felhasználásával történik, a tagállamok által meghatározottak szerint a kezelőorvos vagy a vállalkozás a beteget vagy annak képviselőjét tájékoztassa az ionizáló sugárzás kockázatairól és lássa el megfelelő útmutatással annak érdekében, hogy a beteggel kapcsolatban álló személyeket érő dózisokat az ésszerűen elérhető legalacsonyabb szinten tartsák. Terápiás eljárások esetében az említett útmutatást írásba kell foglalni.

Az útmutatást a kórházból, klinikáról vagy hasonló intézményből való távozás előtt rendelkezésre kell bocsátani.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy:

(2)   A vállalkozás vagy a kezelőorvos adott esetben átruházhatja az orvosi radiológiai eljárások gyakorlati végrehajtásának feladatát egy vagy több olyan személyre, aki jogosult az adott elismert szakterületen e tekintetben eljárni.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy:

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság lépéseket tegyen annak biztosítására, hogy a vállalkozás a használatban lévő orvosi radiológiai berendezések nem megfelelő vagy hibás üzemelésének kiküszöbölése érdekében megtegye a szükséges intézkedéseket. Az illetékes hatóság ezen túlmenően megállapítja a berendezések megfelelőségére vonatkozó konkrét kritériumokat is, amelyek alapján eldönthető, hogy mikor van szükség megfelelő korrekciós intézkedésekre, beleértve a berendezés üzemen kívül helyezését is.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy:

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő orvosi radiológiai berendezések, gyakorlati technikák és kiegészítő berendezések alkalmazására kerüljön sor abban az esetben, ha az orvosi sugárterhelést:

E tevékenységek esetében különös figyelmet kell fordítani a minőségbiztosítási programokra, valamint a dózisok értékelésére vagy az alkalmazott aktivitások ellenőrzésére.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a kezelőorvosok és az 57. cikk (2) bekezdésében említett azon személyek, akik az (1) bekezdésében említett sugárterhelést végrehajtják, a 18. cikkben foglalt előírások szerint megkapják a megfelelő képzést ezen orvosi radiológiai tevékenységekről.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az esettől függően a beutaló orvos vagy a kezelőorvos – a tagállamok által meghatározott módon – köteles legyen tájékozódni az orvosi sugárterhelésnek kitett személy estében terhesség esetleges fennállásáról, illetve a szoptatás tényéről, kivéve ha ez nyilvánvaló okok miatt kizárható vagy a radiológiai eljárás szempontjából nem releváns.

(2)   Ha a terhesség nem zárható ki, akkor – az orvosi radiológiai eljárástól függően és különösen a hasi terület és a medencetájék érintettsége esetén, figyelemmel mind a várandós nőre, mind a magzatra – különös figyelmet kell fordítani az eljárás indokoltságára és különösen sürgősségére, valamint az optimálásra.

(3)   A nukleáris medicina keretében a szoptató nők esetében – az orvosi radiológiai eljárástól függően, figyelemmel mind a szoptató betegre, mind a gyermekre – különös figyelmet kell fordítani az eljárás indokoltságára és különösen sürgősségére, valamint az optimálásra.

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok – például megfelelő helyeken elhelyezett nyilvános hirdetmények útján – intézkedéseket tesznek az e cikk hatálya alá tartozó személyek tájékozottságának növelésére.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a vonatkozó létesítmények esetében az engedélyhez kötött tevékenységekből normál körülmények között származó sugárterheléssel szemben a lakosság tagjai számára nyújtott operatív védelembe beletartozzanak az alábbiak:

(2)   Az illetékes hatóság adott esetben a környezeti kibocsátásra vonatkozó jóváhagyás részeként megállapítja a jóváhagyott határértékeket és a radioaktív környezeti kibocsátások feltételeit, amelyeknek:

Ezen túlmenően a szóban forgó, környezeti kibocsátásra vonatkozó jóváhagyásokban adott esetben figyelembe kell venni a nemzetközileg elismert tudományos iránymutatásokon alapuló általános vizsgálatok eredményeit, amennyiben a tagállam előírta ilyen vizsgálat elvégzését, annak alátámasztására, hogy a hosszú távú egészségvédelem környezeti feltételei teljesültek.

(3)   A nyilvántartásba vételhez kötött tevékenységek esetében a tagállamok megfelelő nemzeti szabályokkal és iránymutatással biztosítják a lakosság tagjainak normál körülmények között történő védelmét.

(1)   A tagállamok intézkedésekkel biztosítják a jóváhagyott tevékenységekből eredő, a lakosság tagjait érő dózisok becslésének elvégzését. Ezen intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük az adott sugárterhelési kockázattal.

(2)   A tagállamok biztosítják azoknak a tevékenységeknek az azonosítását, amelyek esetében értékelni kell a lakosság tagjait érő dózisokat. A tagállamok meghatározzák azokat a tevékenységeket, amelyek esetében a dózisok értékelését valósághű módon kell elvégezni, valamint azokat, amelyek esetében elegendő általános adatokon alapuló ellenőrző értékelést alkalmazni.

(3)   A lakosság tagjait érő dózisok valósághű meghatározása céljából az illetékes hatóság:

(1)   A tagállamok előírják, hogy azok a vállalkozások, amelyek olyan tevékenységekért felelősek, amelyekkel összefüggésben a radioaktív anyagok környezeti kibocsátására vonatkozó jóváhagyás került kiadásra, megfelelő módon monitoringot végezzenek el a normál üzemi körülmények között légnemű és folyékony formában a környezetbe jutó kibocsátásokra vonatkozóan, és adott esetben értékeljék e kibocsátásokat, és ennek eredményeit jelentsék be az illetékes hatóságnak.

(2)   A tagállamok előírják az atomreaktorért vagy újrafeldolgozó üzemért felelős vállalkozások számára a radioaktív környezeti kibocsátásokra vonatkozó monitoringot és e kibocsátásoknak az egységesített információk szerinti bejelentését.

(1)   A tagállamok előírják a vállalkozás számára, hogy a felelősségi körébe tartozó tevékenységhez kapcsolódó veszélyhelyzetekről haladéktalanul értesítse az illetékes hatóságot, és tegyen meg minden megfelelő intézkedést a következmények mérséklésére.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a területükön bekövetkező veszélyhelyzetek esetén az érintett vállalkozás elvégezze a veszélyhelyzet körülményeinek és következményeinek első ideiglenes értékelését, és segítse a védelmi intézkedések végrehajtását.

(3)   A tagállamok előírják védelmi intézkedések meghozatalát:

(4)   Ha területén vagy azon kívül veszélyhelyzet áll elő, a tagállam előírja az alábbiakat:

(5)   Ha a helyzet úgy kívánja, a tagállam biztosítja az érintettek orvosi ellátásának megszervezését.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a lakosság veszélyhelyzet esetén valószínűsíthetően érintett tagjai tájékoztatást kapjanak a rájuk vonatkozó egészségvédelmi intézkedésekről és a veszélyhelyzeti teendőkről.

(2)   A tájékoztatásnak legalább a XII. melléklet A. szakaszában felsorolt információkra ki kell terjednie.

(3)   Ezt a tájékoztatást a lakosságnak az (1) bekezdésben említett tagjai számára külön kérés nélkül meg kell adni.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy az információ mindig naprakész legyen, és hogy a tájékoztatásra rendszeres időközönként, valamint minden jelentős változás esetén sort kerítsenek. Ezeknek az információknak mindenkor a lakosság rendelkezésére kell állniuk.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a lakosság veszélyhelyzet esetén ténylegesen érintett tagjai haladéktalanul tájékoztatást kapjanak a veszélyhelyzet körülményeiről, a teendőkről, valamint adott esetben a rájuk vonatkozó egészségvédelmi intézkedésekről.

(2)   A tájékoztatásnak ki kell terjednie a XII. melléklet B. szakaszában felsorolt, az adott típusú veszélyhelyzet szempontjából releváns információkra.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a radioaktívan szennyezett területek kezelésére vonatkozó optimált védekezési stratégiák adott esetben tartalmazzák az alábbiakat:

(2)   Azokon a területeken, ahol tartósan tapasztalható maradékszennyezettség, és amelyeken a tagállam engedélyezte az életvitelszerű tartózkodást és a társadalmi és gazdasági tevékenység folytatását, a tagállamok a normálisnak tekinthető életkörülmények helyreállítása érdekében – az érdekeltekkel konzultálva – biztosítják a sugárterhelés folyamatos ellenőrzés alatt tartásához szükséges intézkedések bevezetését, amely intézkedések közé tartoznak egyebek mellett az alábbiak:

(1)   A tagállamok nemzeti vonatkoztatási szinteket állapítanak meg a beltéri radonkoncentráció tekintetében. A levegőben mért éves átlagos aktivitáskoncentráció vonatkoztatási szintje nem haladhatja meg a 300 Bq m–3 értéket.

(2)   A 103. cikkben említett nemzeti cselekvési tervben a tagállamok olyan fellépéseket ösztönöznek, amelyek célja megtalálni a vonatkoztatási szintet (éves átlagban) meghaladó radonkoncentrációjú lakóépületeket, és adott esetben műszaki vagy más eszközökkel ösztönözni az ilyen lakóépületek radonkoncentrációjának csökkentésére irányuló intézkedéseket.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a lakosok helyi és országos szintű tájékoztatást kapjanak a beltéri radon-expozícióról és a kapcsolódó egészségügyi kockázatokról, a radonszintmérések elvégzésének fontosságáról, valamint a fennálló radonkoncentrációk csökkentésére rendelkezésre álló műszaki eszközökről.

(1)   Az építőanyagok által kibocsátott beltéri külső gamma-sugárzásra vonatkozó vonatkoztatási szint a kültéri külső sugárterhelésen felül 1 mSv/év.

(2)   Azon építőanyagok esetében, amelyeket a tagállam – a XIII. mellékletben található indikatív anyagjegyzék figyelembevételével – az általuk kibocsátott gamma-sugárzás alapján sugárvédelmi szempontból problematikusként határozott meg, a tagállam az építőanyagok a forgalomba hozatala előtt biztosítja, hogy:

(3)   A (2) bekezdés értelmében problematikusként meghatározott azon építőanyag-típusok esetében, amelyek a vonatkoztatási szintnél magasabb dózisokat bocsáthatnak ki, a tagállamok megfelelő intézkedésekről gondoskodnak, így például speciális előírásokat vehetnek fel a vonatkozó építési szabályokba, vagy korlátozhatják az ilyen anyagok tervezett felhasználását.

(1)   A tagállamok kijelölik az ezen irányelvvel összhangban elvégzendő feladatok végrehajtásában illetékes hatóságot. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság:

(2)   Ha egy tagállamban egy adott hatáskör esetében több hatóság is illetékes, akkor az adott tagállam egy kapcsolattartót nevez ki a többi tagállam illetékes hatóságaival való kapcsolattartásra. Ha nem ésszerű minden egyes hatáskör esetében külön ilyen kapcsolattartót megnevezni, a tagállamok egyetlen közös kapcsolattartót is kinevezhetnek.

(3)   A tagállamok, adott esetben a hatóságaikkal való gyors kommunikáció lehetővé tétele érdekében megküldik a Bizottságnak a kapcsolattartók nevét, címét, valamint a hatáskörükbe tartozó területeket.

(4)   A tagállamok megküldik a Bizottságnak a (3) bekezdésben említett adatokban bekövetkező változásokat.

(5)   A Bizottság a (3) és (4) bekezdésben említett adatokat valamennyi tagállami kapcsolattartónak megküldi, és legalább kétévente közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a radioaktív sugárforrásokat tartalmazó vagy ionizáló sugárzást létrehozó berendezéseket beszerző vállalkozások megfelelő tájékoztatást kapjanak azok lehetséges radiológiai kockázatairól és megfelelő használatáról, teszteléséről és karbantartásáról, valamint bemutassák számukra, hogy a berendezés tervezési jellemzőinél fogva lehetővé teszi a sugárterhelés lehető legalacsonyabb szintre való korlátozását.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az orvosi radiológiai berendezéseket beszerző vállalkozások megfelelő tájékoztatást kapjanak a betegekre vonatkozó kockázatértékelésről és a klinikai értékelés rendelkezésre álló részeiről.

(1)   A tagállamok biztosítják az alábbiak elismeréséhez szükséges feltételeket:

A tagállamok biztosítják azoknak az intézkedéseknek a megtételét, amelyek garantálják e szolgálatok és szakértők szakmai felkészültségének folyamatos szinten tartását.

A tagállamok adott esetben meghozhatják az intézkedéseket a sugárvédelmi megbízottak elismerésére.

(2)   A tagállamok meghatározzák az elismerés követelményeit, és azokat megküldik a Bizottságnak.

(3)   A Bizottság a (2) bekezdés alapján hozzá beérkező információkat a tagállamok rendelkezésére bocsátja.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a sugárvédelmi szakértő szakmai tanácsadást nyújtson a vállalkozásnak a foglalkozási és a lakossági sugárterheléssel kapcsolatban alkalmazandó jogi előírásoknak való megfeleléssel összefüggő kérdésekben.

(2)   A sugárvédelmi szakértő által nyújtott tanácsadásnak adott esetben legalább az alábbiakra ki kell terjednie:

(3)   A sugárvédelmi szakértő adott esetben egyeztet az orvosi fizikus szakértővel.

(4)   Amennyiben a nemzeti jogszabályok lehetővé teszik, a sugárvédelmi szakértőt ki lehet jelölni a munkavállalóknak és a lakosság tagjainak a sugárvédelmével kapcsolatos feladatok ellátására.

(1)   A tagállamok előírják az orvosi fizikus szakértő számára, hogy az ezen irányelv VII. fejezetében és 22. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt előírások végrehajtása érdekében adott esetben eljárjon vagy szakértői tanácsadást nyújtson a sugárfizikával kapcsolatos ügyekben.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az adott orvosi radiológiai tevékenység függvényében az orvosi fizikus szakértő viseljen felelősséget a dózimetriáért, beleértve a betegeken és az orvosi sugárterhelésnek kitett egyéb személyeken alkalmazott dózisok értékelése céljából végzett fizikai méréseket is, szolgáljon tanácsadással az orvosi radiológiai berendezésekkel kapcsolatban, és járuljon hozzá különösen az alábbiakhoz:

(3)   Az orvosi fizikus szakértő adott esetben egyeztet a sugárvédelmi szakértővel.

(1)   A tagállamok meghatározzák, hogy mely tevékenységek esetében van szükség sugárvédelmi megbízott kinevezésére a vállalkozáson belüli sugárvédelmi feladatok felügyelete és ellátása érdekében. A tagállamok megkövetelik a vállalkozásoktól, hogy biztosítsák a sugárvédelmi megbízottak számára mindazokat az eszközöket, amelyek feladataik ellátásához szükségesek. A sugárvédelmi megbízott közvetlenül a vállalkozásnak van alárendelve. A tagállamok előírhatják a külső munkavállalók munkáltatói számára, hogy jelöljenek ki sugárvédelmi megbízottat az esettől függően a vonatkozó sugárvédelmi feladatok felügyeletére vagy ellátására, amennyiben azok az általuk foglalkoztatott munkavállalók védelmével függnek össze.

(2)   A tevékenység jellegétől függően a sugárvédelmi megbízott által a vállalkozásnak nyújtott segítség keretében ellátott feladatok kiterjedhetnek az alábbiakra:

(3)   A sugárvédelmi megbízott feladatait a vállalkozáson belül létrehozott sugárvédelmi szolgálat vagy sugárvédelmi szakértő is elláthatja.

(1)   A tagállamok biztosítják intézkedések meghozatalát a nyitott sugárforrások ellenőrzés alatt tartása érdekében, különös tekintettel azok elhelyezkedésére, használatára és amennyiben azokra már nincs szükség, újrahasznosításukra vagy végleges elhelyezésükre.

(2)   A tagállamok előírják a vállalkozások számára, hogy adott esetben és lehetőség szerint tartsák nyilván a hatáskörükbe tartozó nyitott forrásokat, többek között azok elhelyezkedését, továbbadását, ártalmatlanítását és végleges elhelyezését.

(3)   A tagállamok előírják a nyitott sugárforrást birtokló vállalkozások számára, hogy azonnal jelentsék az illetékes hatóságnak, ha egy sugárforrás elveszett, ha azt ellopták, abból jelentős szivárgás történt, azt jogosulatlanul használták vagy azt a tulajdonos más tulajdonosnak adta át.

(1)   A tagállamok biztosítják intézkedések meghozatalát a zárt sugárforrások ellenőrzés alatt tartása érdekében, különös tekintettel azok elhelyezkedésére, használatára és amennyiben azokra már nincs szükség, újrahasznosításukra vagy végleges elhelyezésükre.

(2)   A tagállamok előírják a vállalkozások számára, hogy a hatáskörükbe tartozó valamennyi zárt sugárforrásról, többek között azok elhelyezkedéséről, továbbadásáról és végleges elhelyezéséről nyilvántartást vezessenek.

(3)   A tagállamok létrehoznak egy olyan rendszert, amelynek segítségével megfelelő információhoz juthatnak a nagy aktivitású zárt sugárforrások továbbadásának minden esetéről, szükség esetén pedig az egyéb zárt sugárforrások továbbadásának egyes eseteiről is.

(4)   A tagállamok előírják a zárt sugárforrást birtokló vállalkozások számára, hogy azonnal jelentsék az illetékes hatóságnak, ha egy zárt sugárforrás elveszett, jelentős mértékben szivárog, illetve ha azt ellopták vagy jogosulatlanul használták.

(1)   A tagállamok előírják, hogy a nagy aktivitású zárt sugárforrással kapcsolatos tevékenységeket végrehajtó vállalkozások feleljenek meg a XV. mellékletben meghatározott követelményeknek.

(2)   A tagállamok előírják a gyártók, a szállítók és az egyes vállalkozások számára, hogy biztosítsák, hogy a nagy aktivitású zárt sugárforrások és a sugárforrástartók megfeleljenek a XVI. mellékletben meghatározott azonosítási és jelölési követelményeknek.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy intézkedésekre kerüljön sor az alábbiak érdekében:

(2)   A tagállamok ösztönzik olyan rendszerek létrehozását, amelyek célja a gazdátlan sugárforrások felfedezése olyan helyeken, ahol általában találhatók gazdátlan sugárforrások, mint például nagy fémhulladék-telepeken és a fontosabb fémhulladék-újrahasznosító létesítményekben, vagy adott esetben a jelentősebb szállítási csomópontokon.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy mindazon személyek, akik gazdátlan sugárforrás jelenlétét gyanítják, és akik rendesen nem vesznek részt sugárvédelmi követelmények hatálya alá tartozó műveletekben, azonnali speciális technikai tanácsokat és segítséget kapjanak. Ennek a tanácsadásnak és segítségnyújtásnak elsősorban a munkavállalók és a lakosság tagjai sugárvédelmének és a sugárforrás biztonságának biztosítására kell irányulnia.

(1)   A tagállamok ösztönzik olyan rendszerek létrehozását például a fémimporttal foglalkozó főbb létesítményekben vagy a jelentős szállítási csomópontokban, amelyek segítségével észlelni lehet a radioaktív szennyeződés jelenlétét a harmadik országokból behozott fémtermékekben.

(2)   A tagállamok előírják, hogy a fémhulladék-újrahasznosító üzemek vezetősége azonnal értesítse az illetékes hatóságot, amennyiben azt gyanítja vagy arról szerez tudomást, hogy az üzemben gazdátlan sugárforrás olvasztására vagy egyéb kohászati jellegű műveletnek való alávetésére került sor, továbbá előírják azt is, hogy a radioaktívan szennyezett anyagokat az illetékes hatóság tudomása nélkül ne lehessen használni, forgalomba hozni vagy véglegesen elhelyezni.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság felkészült legyen vagy – felelősségi kör kijelölését is beleértve – rendelkezéseket tegyen a gazdátlan sugárforrások ellenőrzés alá vonására és felügyeletére, valamint a gazdátlan sugárforrások miatt bekövetkező veszélyhelyzetek kezelésére, és megfelelő intézkedési terveket és intézkedéseket dolgozzon ki.

(2)   A tagállamok biztosítják olyan kampányok megszervezését, amelyek az adott körülményeknek megfelelően segítik a korábban végzett tevékenységek után visszamaradt gazdátlan sugárforrások ellenőrzés alá vonását.

E kampányoknak része lehet a sugárforrások ellenőrzés alá vonásában, kezelésében, felügyeletében és végleges elhelyezésében való tagállami pénzügyi részvétel, de a hatóságok és a vállalkozások, például a kutatóintézetek, az anyagvizsgáló intézetek vagy a kórházak korábbi nyilvántartásainak átvizsgálása is.

(1)   A tagállamok biztosítják annak a ténynek a figyelembevételét, hogy területükön veszélyhelyzetek alakulhatnak ki, és a területükön kívül kialakuló veszélyhelyzetek is érinthetik őket. A tagállamok veszélyhelyzet-kezelési rendszert dolgoznak ki, és megalkotják a rendszer fenntartásához szükséges megfelelő közigazgatási rendelkezéseket. A veszélyhelyzet-kezelési rendszernek tartalmaznia kell a XI. melléklet A. szakaszában felsorolt elemeket.

(2)   A veszélyhelyzet-kezelési rendszert úgy kell kialakítani, hogy az arányban álljon a potenciális veszélyhelyzeti sugárzási helyzetek értékelésének eredményeivel, és mind a tevékenységek, mind az előre nem látható események nyomán kialakuló veszélyhelyzeti sugárzási helyzetek esetében képes legyen biztosítani a hatásos fellépést.

(3)   A veszélyhelyzet-kezelési rendszeren belül intézkedni kell olyan veszélyhelyzet-elhárítási tervek kidolgozásáról, amelyek – a sugárvédelem általános elveinek és a III. fejezetben megállapított vonatkoztatási szinteknek a figyelembevételével – lehetővé teszik az érintett népesség tagjai számára súlyos determinisztikus hatásokkal járó szöveti károsodások kiküszöbölését és a sztochasztikus hatások kockázatának mérséklését.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a potenciális veszélyhelyzeti sugárzási helyzetek értékelése keretében azonosított veszélyhelyzetek valamennyi különböző típusára előzetesen veszélyhelyzet-elhárítási tervek kerüljenek kidolgozásra.

(2)   A veszélyhelyzet-elhárítási terveknek tartalmazniuk kell a XI. melléklet B. szakaszában meghatározott elemeket.

(3)   A veszélyhelyzet-elhárítási terveknek emellett rendelkezéseket kell tartalmazniuk a veszélyhelyzeti sugárzási helyzetről meglévő sugárzási helyzetre való átállásra vonatkozóan is.

(4)   A tagállamok biztosítják a veszélyhelyzet-elhárítási tervek rendszeres tesztelését, felülvizsgálatát és adott esetben átdolgozását, figyelembe véve a korábbi veszélyhelyzeti sugárzási helyzetekből levont tanulságokat, valamint a nemzeti és nemzetközi szintű veszélyhelyzeti gyakorlatokban való részvétel eredményeit.

(5)   A veszélyhelyzet-elhárítási terveknek adott esetben tartalmazniuk kell a 97. cikkben előírt, a veszélyhelyzet-kezelési rendszerben figyelembe veendő releváns elemeket.

(1)   A tagállamok együttműködnek más tagállamokkal és harmadik országokkal a területükön kialakuló esetleges veszélyhelyzetek kezelésében, amelyek más tagállamokat vagy harmadik országokat is érinthetnek, és ezáltal segítik a sugárvédelem megszervezését ezekben a tagállamokban és harmadik országokban.

(2)   A területükön kialakuló vagy területüket illetően radiológiai következményekkel fenyegető veszélyhelyzetek esetén a tagállamok, adott esetben kétoldalú vagy nemzetközi információs és koordinációs rendszereken keresztül haladéktalanul felveszik a kapcsolatot az összes többi tagállammal és azokkal a harmadik országokkal, amelyek a veszélyhelyzetben érintettek lehetnek, vagy amelyekre a veszélyhelyzet valószínűleg kihathat, mégpedig a sugárzási helyzet értékelésének megosztása, továbbá a védelmi intézkedések és a lakossági tájékoztatás koordinációja céljából. E koordinációs tevékenységek nem akadályozhatják vagy késleltethetik a nemzeti szinten meghozandó intézkedéseket.

(3)   A vonatkozó titoktartási követelmények és nemzeti jogszabályok sérelme nélkül a tagállamok a nagy aktivitású zárt sugárforrások, a más sugárforrások és a problematikus radioaktív anyagok elvesztésével, ellopásával és felfedezésével, valamint az ilyen típusú események nyomán megteendő intézkedésekkel és vizsgálatokkal összefüggésben haladéktalanul információkat cserélnek és együttműködnek más érintett tagállamokkal. az érintett harmadik országokkal, valamint az érintett nemzetközi szervezetekkel.

(4)   A tagállamok adott esetben együttműködnek más tagállamokkal és harmadik országokkal a veszélyhelyzeti sugárzási helyzetről a meglévő sugárzási helyzetre való átállást illetően.

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a sugárvédelmi szempontból figyelmen kívül nem hagyható terhelésekre utaló jelek vagy bizonyítékok alapján olyan intézkedések meghozatalára kerüljön sor, amelyek révén a XVII. mellékletben felsorolt meglévő sugárzási helyzetek típusainak figyelembevételével azonosíthatók és értékelhetők a meglévő sugárzási helyzetek, és meghatározhatók az ezekhez kapcsolódó foglalkozási és lakossági sugárterhelések.

(2)   Az indokolás általános elvének figyelembevételével a tagállamok dönthetnek úgy, hogy egy meglévő sugárzási helyzettel kapcsolatban nem szükséges fontolóra venni védelmi intézkedéseket vagy kiigazító intézkedéseket.

(3)   A tervezett sugárzási helyzetekre vonatkozó követelményeket kell alkalmazni azokra a sugárvédelmi szempontból aggályos meglévő sugárzási helyzetekre, amelyekkel kapcsolatban megállapítható a jogi felelősség, és az ilyen sugárzási helyzeteket a 25. cikk (2) bekezdésének megfelelően be kell jelenteni.

(1)   A tagállamok gondoskodnak olyan stratégiák kidolgozásáról, amelyek biztosítják a meglévő sugárzási helyzetek megfelelő, a kockázatokkal és a védelmi intézkedések hatásosságával arányos kezelését.

(2)   Az egyes stratégiáknak az alábbiakat kell tartalmazniuk:

(1)   A tagállamok kiosztják a meglévő sugárzási helyzetek kezelésére vonatkozó stratégiák végrehajtásával kapcsolatos felelősségi köröket, és megfelelő koordinációt biztosítanak a kiigazító intézkedések és a védelmi intézkedések végrehajtásában részt vevő felek között. A tagállamok emellett adott esetben rendelkeznek arról, hogy az érdekelt felek részt vegyenek a sugárzási helyzetek kezelésére vonatkozó stratégiák kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos döntéshozatalban.

(2)   Az egyes stratégiák végrehajtása érdekében megteendő védelmi intézkedések tartalmát, terjedelmét és időtartamát optimálni kell.

(3)   Értékelni kell a stratégiák végrehajtásából származó dózisok eloszlását. Meg kell fontolni, hogy a védelem optimálása és a vonatkoztatási szintet még meghaladó sugárzások mérséklése nem indokol-e további intézkedéseket.

(4)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a stratégiák végrehajtásáért felelős szervek rendszeresen megtegyék az alábbiakat:

(1)   A 100. cikk (1) bekezdésének alkalmazása során a tagállamok – a radonbeáramlás minden lehetséges forrásának figyelembevételével, tehát a talajban, az építőanyagokban és a vízben lévő radont egyaránt figyelembe véve – nemzeti cselekvési tervet dolgoznak ki a lakóépületekben, a nyilvános középületekben és a munkahelyeken a radon-expozíció következtében jelentkező sugárterhelések hosszú távú kockázatainak kezelésére. A cselekvési tervnek figyelembe kell vennie a XVIII. mellékletben meghatározott kérdéseket, és azt rendszeresen aktualizálni kell.

(2)   A tagállamok biztosítják azoknak a megfelelő intézkedéseknek a meghozatalát, amelyekkel akadályozni lehet a radon-beáramlást az új épületekben. Az intézkedések keretében speciális követelményeket lehet felvenni a nemzeti építési előírásokba.

(3)   A tagállamok azonosítják azokat a területeket, amelyeken a radonkoncentráció (éves átlagban) vélhetően számos épületben meghaladja a vonatkozó nemzeti vonatkoztatási szintet.

(1)   A tagállamok ellenőrzési rendszert vagy rendszereket hoznak létre az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezések betartásának biztosítása és az esetleg szükségessé váló felügyelet vagy korrekciós intézkedések kezdeményezése érdekében.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok olyan ellenőrzési programot alakítsanak ki, amely figyelembe veszi a tevékenységekkel kapcsolatos veszélyek lehetséges mértékét és jellegét, a tevékenységek sugárvédelmi vonatkozásainak általános értékelését, valamint az ezen irányelv alapján elfogadott rendelkezések betartásának fokát.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy minden egyes ellenőrzés megállapításait nyilvántartásba vegyék és megküldjék az érintett vállalkozásnak. Amennyiben a megállapítások külső munkavállalóra vagy munkavállalókra vonatkoznak, úgy a munkáltatónak is meg kell küldeni őket.

(4)   A tagállamok biztosítják az ellenőrzési program vázlatának és a program végrehajtása során tett legfontosabb megállapításoknak a nyilvános közzétételét.

(5)   A tagállamok biztosítják azoknak a mechanizmusoknak a kialakítását, amelyek lehetővé teszik az ellenőrzésekből és a bejelentett rendkívüli eseményekből és balesetekből levont fontos tanulságokkal és az ellenőrzések megállapításaival összefüggő sugárvédelmi és biztonsági információk késedelem nélküli terjesztését az érintettek, köztük a sugárforrások gyártói és szállítói, valamint – szükség szerint – a nemzetközi szervezetek körében.

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2018. február 6-ig megfeleljenek.

(2)   Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.