3.12.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 317/4

(1)

A 999/2001/EK rendelet megállapítja a fertőző szivacsos agyvelőbántalmak (TSE-k) kijelölt nemzeti referencialaboratóriumainak listáját.

(2)

Egyes tagállamok arról értesítették a Bizottságot, hogy változások történtek nemzeti referencialaboratóriumaik nevében vagy címében, ezért frissíteni kell a laboratóriumok listáját.

(3)

A 999/2001/EK rendelet a szarvasmarhák egyes szöveteit különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagoknak minősíti és megállapítja eltávolításuk szabályait.

(4)

A 999/2001/EK rendelet előírja, hogy a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok exportálása tilos, de végső megsemmisítés céljából engedélyezhető. A rendelet XI. mellékletében meghatározott átmeneti intézkedések előírják, hogy a vágott állati testet, hasított féltestet vagy negyedtestet, amely a gerincoszlopon kívül nem tartalmaz más különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagot, el lehet szállítani más tagállamba, ahol a gerincoszlopot a közösségi jogszabályokkal összhangban el kell távolítani. Ez az eltávolítás nem biztos harmadik országokba irányuló kivitelek esetén. Élelmiszerbiztonsági okokból ilyen kivételt nem szabad megengedni különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok harmadik országba történő exportja esetében.

(5)

1997. december 9-i véleményében a Tudományos Operatív Bizottság (TOB) a szarvasmarhákban lévő különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok egy adott listájára vonatkozóan javasolta, hogy zárják ki azokat az emberi és állati fogyasztásból a relatív szövetfertőzöttség, a faj és a kor alapján. Ezt a véleményt felülvizsgálta és frissítette a TOB 1998. februári, a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalmainak (BSE) kockázatairól szóló, az 1999. decemberi, a BSE vonatkozásában az ember élelmiszer általi kitettségének kockázatáról szóló, a 2000. áprilisi, az ember BSE kórokozójának való orális kitettségéről szóló, és a 2002. januári, a TSE-fertőzés kérődzők szöveteiben való terjedéséről szóló véleménye.

(6)

A TOB rendkívül valószínűtlennek tartotta, hogy a központi idegrendszer 30 hónapos kor alatt kimutathatóan fertőzött legyen, még a borjúként fertőzésnek kitett szarvasmarhákban is. Mindazonáltal az, hogy fiatal állatokon fedezték fel kivételesen a BSE klinikai tüneteit, óvatos megközelítést tett indokolttá, ezért a TOB számos különleges fertőzési veszélyt jelentő anyag eltávolítását javasolta a 12 hónapos vagy idősebb szarvasmarhákból. Ez a javaslat vezetett ahhoz az igazgatási döntéshez, hogy egyes különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok szarvasmarhákból való eltávolításának korhatára 12 hónap legyen.

(7)

Különböző tényezők kedvező trendre utalnak a BSE-járványt illetően, és a helyzet egyértelmű javulására az utóbbi években, az érvényben lévő kockázatcsökkentő intézkedéseknek köszönhetően, különös tekintettel a teljes takarmányozási tilalomra és a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok eltávolítására és megsemmisítésére. Ezen túlmenően a vizsgálati jelentések azt mutatják, hogy a BSE-követelmények végrehajtása a tagállamokban fejlődött. A BSE-járvány kedvező alakulásának és a BSE kórfejlődési tanulmányaiból származó új adatoknak a figyelembevételével az Európai Bizottság új megbízást adott az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak 2004 októberében a különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok szarvasmarhákból való eltávolítására vonatkozó korhatár értékelésére.

(8)

Az EU-ban a jelentett BSE-pozitív esetekben az átlagos életkor 2001 és 2004 között 86 hónapról 108 hónapra emelkedett. 2001 óta a közel 41 millió tesztelt állatra jutó 6 520 BSE-esetből mindössze négy BSE-esetet jelentettek 35 hónaposnál fiatalabb állatoknál.

(9)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2005. április 28-i véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi tudományos ismeretek alapján a mérhető fertőzés fellépése az inkubációs időszak kb. 3/4-e után valószínűsíthető.

(10)

Tehát van tudományos alapja a korhatár felülvizsgálatának az egyes különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagok szarvasmarhákból való eltávolítására vonatkozóan, különösen a gerincoszlop tekintetében. A központi idegrendszerben a fertőzés inkubációs időszak alatti fejlődésére, a pozitív BSE-esetek korszerkezetére és a 2001. január 1-je után született szarvasmarhák veszélyeztetettségének csökkenésére tekintettel a szarvasmarhafélék különleges fertőzési veszélyt jelentő anyagnak minősülő gerincoszlopának a gerincvelő idegek hátsó gyökerein lévő idegdúcokkal együtt történő eltávolításának a korhatára felemelhető 24 hónapra. Ezt a korhatárt felül lehet vizsgálni a BSE-járvány értékelésének fényében.

(11)

A 999/2001/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(12)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,