21.7.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 189/15

(1)

2005. január 29-én a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó bárium-karbonát behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2005. január 28-i 145/2005/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámokat vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: KNK) származó bárium-karbonát behozatalára.

(2)

Azon lényeges tények és szempontok felfedését követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések elrendelése mellett döntöttek, több érdekelt fél írásban is előterjesztette véleményét az ideiglenes megállapításokról. A felek nem kérelmezték meghallgatásukat.

(3)

A Bizottság folytatta azon információk gyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek talált a végleges megállapítások kialakítása szempontjából. A következő vállalatok telephelyén történtek ellenőrző látogatások:

(4)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és információkról, amelyek alapján a végleges dömpingellenes vám kivetését javasolták a Kínai Népköztársaságból származó bárium-karbonát behozatalára, valamint az ideiglenes vám formájában kivetett összegek végleges behajtását kívánták biztosítani. Egyúttal megadtak egy határidőt, amelyen belül a felek a lényeges tények és szempontok felfedését követően kifogással élhettek a megállapításokkal szemben.

(5)

Sor került az érdekelt felek által beterjesztett szóbeli és írott észrevételek áttekintésre, és indokolt esetben a megállapításokat azoknak megfelelően módosították.

(6)

Mivel semmilyen újabb észrevétel nem érkezett be az érintett és hasonló termékkel kapcsolatban, az ideiglenes rendelet 11 és 12 preambulumbekezdéseiben lévő megállapításokat meg kell erősíteni.

(7)

Megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet 13–23 preambulumbekezdésében szereplő, a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapításokat meg kell erősíteni.

(8)

Megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet 24–29 preambulumbekezdésében szereplő, az egyedi elbírálással kapcsolatos megállapításokat meg kell erősíteni.

(9)

Egy exportáló termelő esetében, annak meghatározásánál, hogy a belföldi eladások a rendes kereskedelmi forgalomhoz tartoztak-e, valamint az érintett termék egyes típusaira vonatkozó normál érték kiszámításakor helytelen finanszírozási költségeket használtak-e az ideiglenes dömpingkülönbözet kiszámításánál. Ezért a végleges dömpingkülönbözet kiszámításához elvégezték a szükséges korrekciókat.

(10)

A másik exportáló termelő esetében a hulladék eladási értékét ideiglenesen levonták az előállítás költségéből. Mégis, a megfelelő információ ellenőrzését követően egyáltalán nem volt biztos, hogy az összeg hulladéknak tekinthető és annak megfelelően vonható le. Ebben a tekintetben, és a rendelkezésre álló információ alapján úgy tűnt, hogy a „hulladék” valójában jelentős, önálló kereskedelmi értéket képvisel. Ezen túlmenően, leltár hiányában nem volt lehetséges az érintett mennyiség szabályszerű meghatározása. Végül, még akkor is, ha a kérdéses összeg levonása szabályszerűnek bizonyul, a vállalat a teljes összeget az érintett terméknek tulajdonította, holott az más, a vállalat által gyártott termékekre is hatással volt. Ezért a végleges szakaszban a hulladékra vonatkozó levonást érvénytelenítették. A melléktermék értékét az exportáló termelő számára kiigazították.

(11)

Az érintett exportáló termelő ellenezte a választott módszert és azzal érvelt, hogy a hulladékot, salak és mész formájában, egy szomszédos üzemmel együttműködve olyan módon kezelik, hogy az a teljes költséget csökkenti. Megjegyzendő továbbá, hogy az érintett termelő kérdőívében azt is állította, hogy ezeket az értékesítéseket „melléktermék” értékesítésének kell tekinteni. Ebben a tekintetben ismét megemlítik, hogy a kérdéses termék eladott mennyiségét a vizsgálat alatt nem lehetett megállapítani. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a szomszédos gyárnak csak a H2S (hidrogén-szulfid) mellékterméket értékesítették. Ebben a tekintetben úgy ítélték, hogy ellentmondásos információt nyújtottak be, amelyet a végleges közzétételt követően nem lehetett tisztázni. Másodszor, ez az termelő azt állította, hogy a termelési költségből levont H2S melléktermék értékének magasabbnak kellett volna lennie. A vizsgálat alatt gyűjtött bizonyíték azonban azt mutatta, hogy ez az állítás eltúlzott, és ezért el kellett utasítani.

(12)

E rendelet 9 és 10 preambulumbekezdésében meghatározott kiigazításokon kívül, és további megjegyzések hiányában a normálértékről szóló ideiglenes rendelet 43–59 preambulumbekezdésében lévő megállapításokat meg kell erősíteni.

(13)

Az egyik felhasználó szervezet kifogásolta az Amerikai Egyesült Államoknak az ideiglenes rendelet 12 preambulumbekezdése értelmében vett analóg országként való használatát. Ez az érdekelt fél nem támasztotta alá igényét, és bizonyítékot sem nyújtott be, csupán általánosságban utalt a verseny állítólagos hiányára az egyesült államokbeli piacon, melyet az ott érvényben lévő dömpingellenes intézkedéseknek tulajdonított. Megjegyzendő azonban, hogy az Egyesült Államok belső piacát jellemző verseny mértékét az ideiglenes megállapítás érdekében megvizsgálták. Az ideiglenes rendelet 37 preambulumbekezdésében említettek szerint az Egyesült Államok belső piacán valóban létezik kellő mértékű verseny.

(14)

Egy független importőr kifogásolta az Egyesült Államok analóg országként való felhasználását, mivel az USA-beli termelő, akinek a normál érték meghatározásához az adatait felhasználták, kapcsolatban állt egy közösségi termelővel. Megjegyzendő, hogy a vizsgálati időszak alatt semmi ilyen kapcsolat nem létezett. Ez az importőr arról sem nyújtott be információt vagy bizonyítékot, hogy ez a kapcsolat, amely csak a vizsgálati időszakot követően kezdődött, az Egyesült Államokban bármilyen hatással lett volna a belföldi költségekre és árakra a vizsgálati időszak alatt. Ezért a független importőr érveit el kellett utasítani.

(15)

A fentiekre való tekintettel az Egyesült Államok analóg országként való kiválasztását meg kell erősíteni.

(16)

Megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet 60 preambulumbezdésében leírtaknak megfelelően, az exportár meghatározására vonatkozó ideiglenes megállapításokat meg kell erősíteni.

(17)

Az exportáló termelők megjegyezték, hogy az ideiglenes dömpingkülönbözet kiszámításánál hibásan került levonásra a tengeri fuvarozás és a biztosítás díja a FOB vagy CFR alapú export eladásokból, jóllehet ezen ügyletek eladási árához nem kapcsolódtak ilyen költségek. Nevezett exporteladási ügyleteket ennek megfelelően korrigálták.

(18)

Kiderült továbbá, hogy a kereskedőknek az érintett termék Közösségen belüli exportértékesítésére kifizetett jutalékát az egyik exportáló termelő nem jelentette be. Az exportárak kiigazítása ennek megfelelően történt.

(19)

E rendelet 9, 10 és 18 preambulumbekezdésében meghatározott kiigazításokon kívül, és további megjegyzések hiányában, az ideiglenes rendelet 61–66 preambulumbekezdésében meghatározott normál érték és exportárak összehasonlításával kapcsolatos megállapításokat meg kell erősíteni.

(20)

A fent említett kiigazítások fényében, a dömpingkülönbözetek, a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(21)

Az erre vonatkozó megjegyzések hiányában az ideiglenes rendelet 72 és 74 preambulumbekezdésében szereplő megállapításokat meg kell erősíteni.

(22)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló termelő megismételte állítását, miszerint a közösségi iparágban magasabb árakat számít fel termékeinek nagyobb reaktivitása miatt. Ezt a reaktivitási különbségekre vonatkozó, a közösségi iparág áraihoz mért kiigazítására irányuló kérelmet az ideiglenes szakaszban már elutasították, az ideiglenes rendelet 80 preambulumbekezdésében meghatározottak szerint.

(23)

Jóllehet az igényt nem támasztotta megfelelően alá az új információ benyújtása, a kérdést tovább vizsgálták, mivel az exportáló termelő azt állította, hogy a reaktivitási különbséget, amely állítólag a bárium-karbonát minden fajtájának tulajdonsága, nemcsak a közösségi iparág által eladott legreaktívabb fokozatokra nézve kellett volna értékelni, ahogyan az ideiglenes szakasznál történt.

(24)

Miután a reaktivitás a bárium-karbonátnak egy olyan tulajdonsága, amelyet a termékleírási lapon nem jelölnek külön, ám következtetni lehet rá az érintett termék szemcseméretéből és sűrűségéből, a különféle végfelhasználói ágazatoknál bevett gyakorlat a termék leszállításakor az ellenőrző vizsgálatok elvégzése a tulajdonságok ellenőrzése céljából. Az a tény, hogy az olyan ágazatokban, mint a tégla- vagy cserépipar, ahol döntő fontosságú a reaktivitás, a végfelhasználók olyankor növelik a termelési folyamathoz szükséges bárium-karbonát mennyiségét, amikor a Kínai Népköztársaságból importált terméket használják, szemben a közösségi iparágból származó termékkel, azt jelzi, hogy a végfelhasználók a közösségi iparágban termelt bárium-karbonátnak magasabb reaktivitást tulajdonítanak, mint annak, amelyik a Kínai Népköztársaságból származik. A közösségi piacon eladott termékek további elemzése azt mutatta, hogy a legreaktívabb fajtákon túl, amelyek eladásának kevesebb, mint 5 %-a történik az EK-ban – amint arra az ideiglenes rendelet 80 preambulumbekezdése is utal – a közösségi iparág valójában további, sokkal reaktívabb fajtákat is eladott, és ezek a Közösségben történt eladások további 20 %-át tették ki. A közösségi iparág értékesítéseinek fennmaradó részét az alacsonyabb reaktivitású fajták értékesítése jelenti. Következésképpen, ilyen körülmények között, és ellentétben az ideiglenes rendelet 80 preambulumbekezdésében foglaltakkal, jogos a reaktivitási különbségek miatti kiigazítás.

(25)

Az alákínálás elemzése céljából a közösségi iparág magas reaktivitású bárium-karbonát fajtáinak értékesítési árát 14 %-kal csökkentették. Ez a kiigazítás a közösségi iparág által értékesített, magasabb és alacsonyabb reaktivitású fajták közötti árkülönbözeten alapult. Az összehasonlítás kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt a Kínai Népköztársaságból származó érintett terméket olyan áron értékesítették a Közösségben, amely a közösségi iparág árainál körülbelül 20–26 %-kal alákínált, az utóbbi százalékaként kifejezve.

(26)

E rendelet 25 preambulumbekezdésében meghatározott kiigazításokon kívül, és egyéb megjegyzések hiányában, az ideiglenes rendelet 75–81, az érintett országból származó importokról szóló preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(27)

Az egyik együttműködő exportáló termelő szerint az ideiglenes rendelet 84–94 preambulumbekezdésében elemzett gazdasági mutatók nem jeleztek anyagi kárt. Nem nyújtottak be azonban olyan különösen új elemet vagy bizonyítékot, amely az ilyen mutatók újraértékelését szükségessé tenné, következésképpen az ideiglenes szakaszban levont következtetés megváltoztatását semmi sem indokolja.

(28)

Ezt az állítást a végleges közzétételt követően megismételték, különösen a termelés alakulását, a kapacitáskihasználást, a piaci részesedést, a részvényeket és a foglalkoztatást illetően. Az ideiglenes rendelet 84–88 preambulumbekezdésében már említettek szerint ezek a mutatók egyértelműen negatív fejlődést jeleztek, amely hozzájárult a közösségi iparág helyzetének romlásához. Ezért a kérelmet elutasították.

(29)

Ezért az ideiglenes rendelet 82–97, a közösségi iparág helyzetéről és a kárra vonatkozó következtetésről szóló preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(30)

Lényeges új információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet 100 preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(31)

Egy együttműködő exportőr megismételte állítását, miszerint a harmadik országokból, többek között Indiából és Brazíliából származó import, amely a vizsgálati időszak előtt jelentősen megnőtt, szintén okozhatott kárt. Figyelembe véve az elhanyagolható mennyiségű importot, India nem tekinthető érintett nyersanyagforrásnak a 2000-től 2003-ig terjedő elemzési időszak alatt. Valójában a vizsgálati időszak alatt az indiai importok piaci részesedése 1 % alatt volt, és azt megelőzően gyakorlatilag nem létezett. Brazíliát illetően az egész bázisidőszak alatt, mind a Kínai Népköztársaságból származó importtal, mind a teljes importtal összehasonlítva, a behozatal korlátozottnak mondható. Ezért megállapítható, hogy e behozatalok nem bontották meg az ideiglenes rendelet 103 preambulumbekezdésében megállapított oksági összefüggést.

(32)

Egy exportőr és számos importőr és felhasználó állítása szerint a közösségi iparág erőfölényben van a Közösség bárium-karbonát piacán, és ez a tényező lehetővé tette, hogy az iparág megemelje árait a Közösségen belül. Az exportőr kihangsúlyozta, hogy azt a csoportot, amelyhez a kizárólagos közösségi termelő tartozik, korábban már vizsgálták erőfölénnyel való visszaélés miatt.

(33)

Először is megjegyzendő, hogy a 2000–2003 közötti időszakban a közösségi iparág piaci részesedése átlagosan 10 százalékponttal magasabb volt, mint a kínai exportáló termelőké; a vizsgálati időszak alatt azonban hasonló volt a Kínai Népköztársaságból származó importokéhoz. Nem vonható tehát le az a következtetés, hogy a közösségi iparág erőfölényben volt a bázisidőszak alatt, figyelembe véve a piaci részesedésének csökkenését a Kínai Népköztársaságból származó importokhoz képest, valamint a KNK-ból származó importok egyenlő piacrészesedését a vizsgálati időszak alatt. Mindenesetre az érdekelt felek nem szolgáltattak semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a hasonló terméket illetően a közösségi iparág részéről erőfölénnyel való lehetséges visszaélés történt volna. Még az olyan esetekben is, ahol egy vállalat egyedüli termelő egy adott piacon, ez a tény magában még nem jelzés arra, hogy a termelő visszaélt volna piaci helyzetével az árak mesterséges emelése révén. Amennyiben a közösségi iparág valóban erőfölényben lett volna, vagy visszaélt volna ezzel, nehéz lenne megérteni, hogyan csökkenhettek 7 %-kal a közösségi iparág árai, az ideiglenes rendelet 86 preambulumbekezdése értelmében, és hogyan növelhették meg piaci részesedésüket olyan jelentős mértékben a Kínai Népköztársaság exportőrei. Nem következtethetünk továbbá arra, hogy a közösségi termelő visszaélt egy lehetséges erőfölénnyel csupán egy olyan vizsgálat létezésének alapján, amely nem is terjed ki a hasonló termékre vagy múltbéli vizsgálatokra a csoporthoz tartozó valamely vállalat tekintetében. Ezért a kérelmet el kell utasítani.

(34)

Az ideiglenes rendelet 110 és 111 preambulumbekezdésében lévő információt illetően számos felhasználó és importőr azt állítja, hogy a végleges intézkedések elrendelése azokat a tégla- és cserépgyártókat büntetné, akik szívesebben használják a Kínai Népköztársaságból importált bárium-karbonátból készült iszapos keveréket, mint a közösségi iparágból beszerzett, por alakú bárium-karbonátot. E felek állítása szerint a közösségi iparág nem árul bárium-karbonátos iszapot, és nem hajlandó por alakú bárium-karbonáttal ellátni az iszapot előállító importálókat. Szemben ezzel az állítással, megerősítést nyert, hogy a közösségi iparág legalább egy, iszapot előállító importálót ellát bárium-karbonáttal. Ezért valóban létezik egy alternatív ellátási forrás olyan iszapból, amelyet a közösségi ipar bárium-karbonátból termelt. Amint az a 43 preambulumbekezdésben olvasható, a dömpingellenes intézkedések meghozatalának nem az a célja, hogy megállítsa a KNK-ból származó termékek bejutását a közösségi piacra, sokkal inkább a tisztességes piaci verseny helyreállítása és az alternatív ellátási források fenntartása a Közösségben.

(35)

A fentiek fényében, és mivel a felhasználók és importőrök nem tudták bizonyítékkal alátámasztani, hogy a KNK-ból származó iszapot vagy bárium-karbonátot miért részesítik előnyben a közösségi iparág által nyújtott versenyképes termékkel szemben, a kérelmet el kell utasítani.

(36)

A fenti meggondolások és az ideiglenes rendelet 98–111 preambulumbekezdésében szereplő egyéb elemek alapján az a következtetés, hogy a KNK-ból származó importok az alaprendelet 3. cikkének 6 bekezdése értelmében a közösségi iparágnak anyagi kárt okoztak.

(37)

Két, végfelhasználókat képviselő társulás, egyes importőrök és végfelhasználók megismételték fő aggodalmukat, miszerint bármilyen intézkedés elrendelése csökkentené az általában vett versenyt a közösségi piacon e sajátos terméket illetően, és óhatatlanul árnövekedéshez vezetne, amely az ő versenyképességüket csökkentené. Kérelmük alátámasztásához e felek további bizonyítékot nem nyújtottak be.

(38)

Ezen felül húsz olyan felhasználó, aki az ideiglenes intézkedések elrendelését megelőzően nem jelentkezett a Bizottságnál, petíciót nyújtott be a végleges dömpingellenes vámok elrendelése ellen. Ezek a felek lehetőséget kaptak kérelmük jogosságának bizonyítására, de nem éltek vele. Mindazonáltal érveiket tovább vizsgálták olyan adatok ellenőrzésével, amelyeket az ideiglenes intézkedések elrendelését megelőzően egy együttműködő importőr és két együttműködő felhasználó nyújtott be.

(39)

Újabb ellenőrző látogatásokat követően – egy, a kerámiaiparban működő vállalatnál és egy másik, a tégla- és cserépiparban működő vállalatnál (az együttműködő felhasználók szerint a két vállalat együttesen a KNK-ból importált bárium-karbonát több mint 20 %-át használja fel) –, megerősítést nyert – amint az ideiglenes rendelet 127 preambulumbekezdésében is szerepel –, hogy a bárium-karbonát a felhasználók termelési költségeinek átlagosan 8 % alatti részét teszi ki.

(40)

Összhangban az ideiglenes rendelet 128 preambulumbekezdésének megállapításaival, azt a következtetést vonták le, hogy az intézkedések szintjét és az exportőröktől vámmentesen beszerezhető alternatív források létezését figyelembe véve, a hasonló termék áremelkedésének hatása a felhasználókra nézve minimálisnak tűnik.

(41)

A végleges közzététel eredményeképpen a felhasználók két szervezete és egy exportáló termelő állításai szerint a végleges intézkedéseknek nagyobb hatásuk lehet a felhasználókra, mint az e rendelet 39–40 preambulumbekezdésében megállapítottaknak. Itt megjegyzendő, hogy a megállapításokat az együttműködő felhasználók ellenőrzött adataira alapozták. A fent említett kérelmekben olyan vállalatokra utaltak, amelyek nem vettek részt a vizsgálatban, így a velük kapcsolatos információ nem volt ellenőrizhető. Ezért a kérelmet elutasították.

(42)

A fent említett exportáló termelő állítása szerint a megállapítások alapjául szolgáló felhasználók nem képviselték a teljes piacot, mivel csak korlátozott számban szerepeltek. E tekintetben megjegyzendő, hogy azok a felhasználók, akiket mind az ideiglenes, mind a végleges szakaszban ellenőriztek, az együttműködő felhasználók által a KNK-ból származó bárium-karbonát behozatalának több mint 90 %-át képviselték a vizsgálati időszak alatt. Ezért a megállapítások érvényességét megfelelőnek tekintik, és a kérelmet elutasítják.

(43)

Emlékeztetőül, a dömpingellenes intézkedéseknek nem az a céljuk, hogy megállítsák a KNK-ból származó termékek közösségi piacra való bejutását, inkább azoknak az egyenlő feltételeknek a helyreállítása, amelyeket eltorzított a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat. Így az intézkedések lehetővé tennék a kizárólagos közösségi termelő tevékenységének folytatását, és előmozdítanák a közösségi piacon az általános versenyt.

(44)

Lényeges új információ vagy érvelés hiányában az ideiglenes rendelet 114–132 preambulumbekezdését megerősítik.

(45)

Az ideiglenes megállapítások nyilvánosságra hozatalára hivatkozva egy exportőr azt állította, nem reális az a 7,2 %-os haszonszint, amelyet a közösségi iparág úgymond elérhet a KNK-ból származó káros dömping nélkül, hiszen a kizárólagos közösségi termelő állítólagos erőfölényének köszönhetően, a múltban természetellenesen magas volt a jövedelmezősége.

(46)

Amint az e rendelet 33 preambulumbekezdésében már említésre került, az a tény, hogy egy bizonyos időszakban csak egy termelő van a Közösségben, még nem jelenti a termelő erőfölényét a piacon, vagy azt, hogy pozícióját kihasználva visszaél a helyzettel, és tevékenységéből rendellenesen magas haszonkulcsra tesz szert. A 7,2 %-os haszonkulcsot az ideiglenes rendelet 135 preambulumbekezdésében leírtak szerint a hasonló termék 1996-tól 1998-ig terjedő időszakra vonatkozó súlyozott átlaghaszonkulcsa alapján számították ki. Figyelembe vették a közösségi iparág arra az időszakra jellemző haszonszintjét, amikor nem érte káros dömping, azaz a károkozás felmérését elemző időszakot megelőzően. Mivel a kérdéses exportőr nem szolgáltatott bizonyítékot arról, hogy az említett hasznot rendellenesen magasnak kell tekinteni, a kérelmet el kell utasítani és a kárkülönbözet kiszámítására vonatkozóan a 135 preambulumbekezdést meg kell erősíteni.

(47)

A dömpinggel, a kárral, az okozati összefüggéssel és a közösségi érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének 4 bekezdésével összhangban, végleges dömpingellenes vámot kell kivetni a KNK-ból származó, a dömping- és kárkülönbözet alsó szintjén lévő importokra vonatkozóan, az alacsonyabb vám szabályának megfelelően. Ebben az esetben az egyedi vámtételt, valamint az országra kiterjedő vámot ennek megfelelően a dömpingkülönbözet szintjén kell meghatározni.

A fentiek alapján a végleges vámok a következőképpen alakulnak:

(48)

Az intézkedések jellegére vonatkozóan nem érkeztek észrevételek, ezért az ideiglenes rendelet 138 preambulumbekezdésében leírtak szerint, megerősítést nyert a tonnánként egy meghatározott mértékű vám kivetése.

(49)

A végleges megállapítások közzétételét követően két exportáló termelő érdeklődését fejezte ki egy kötelező árajánlat megtétele iránt. Azon termelő esetében azonban, amelynek sem piacgazdasági elbánást, sem egyedi elbírálást nem ítéltek meg, a bizottsági gyakorlat szerint nem fogadták el a kötelezettségvállalásokat, mivel a dömping egyedi megállapítása nem valószínűsíthető. Ennek alapján az ajánlatot nem lehetett figyelembe venni. A másik exportáló termelő visszavonta az ajánlatát, miután a piacgazdasági elbánást megkapta.

(50)

Tekintettel a KNK exportáló termelőinél tapasztalható dömpingkülönbözetek nagyságára, és figyelembe véve a közösségi iparágnak okozott kár mértékét, szükségesnek vélik, hogy az ideiglenes rendeletben elrendelt ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket a kiszabott végleges vámok mértékéig véglegesen beszedjék. Mivel a végleges vámok alacsonyabbak, mint ideiglenes párjuk, az ideiglenesen megszerzett összegeket – a végleges dömpingellenes vámok feletti részükben el kell engedni.

(51)

Az e rendeletben meghatározott egyedi, vállalati dömpingellenes vámtételek megállapítása a szóban forgó vizsgálat megállapításaira épült. Ezért olyan helyzetet tükröznek, amelyet az említett vizsgálat során e vállalatokkal kapcsolatban állapítottak meg. Ezek a vámtételek (szemben az országos vámmal, amely „az összes többi exportőrre” alkalmazandó) így kizárólag az érintett országból származó, és a vállalatok, és ily módon az említett konkrét jogalanyok által előállított termékek importjára alkalmazandók. Az olyan importált termékek, amelyeket más vállalat állított elő, mint az e rendelet 1. cikkében – névvel és címmel – szereplő vállalatok, beleértve a konkrétan megemlítettekkel kapcsolatban álló szervezeteket, nem részesülhetnek ezekből a vámtételekből, és az „összes többi exportőrre” alkalmazandó vámtétel alá esnek.

(52)

Minden olyan igénnyel, amely ezeknek az egyéni vállalati dömpingellenes vámtételeknek az alkalmazását célozza (például követi a szervezet névváltozását vagy az új értékesítési egységek kialakítását), haladéktalanul a Bizottsághoz kell fordulni, beleértve az összes lényeges információt, nevezetesen minden változást, a vállalat termelési tevékenységét, belföldi és exportértékesítését, a névváltoztatással kapcsolatban, vagy a termelési és értékesítési egységekben bekövetkező változásokat. Indokolt esetben a rendelet módosítására kerül sor, az egyéni vámokból részesülő vállalatok listájának frissítésével.

(53)

Az érintett termék a fenti magyarázat szerint helyettesíthető, és nincs márkaneve. Az egyéni vámtételek eltérése jelentős és számos exportáló gyártó létezik. Mindezek az elemek megkönnyíthetik az olyan törekvéseket, hogy az exportáramlásokat a legalacsonyabb vámtételeket élvező, hagyományos exportőrökön keresztül bonyolítsák.

(54)

Következésképpen, amennyiben az alacsonyabb vámtételeket élvező vállalatok egyikének exportja 30 %-nál nagyobb mértékben megnövekedne, az érintett egyedi intézkedéseket minden valószínűség szerint nem lehet kielégítőnek tekinteni a megállapított káros dömping ellensúlyozására. Ebből kifolyólag, és feltéve, hogy a szükséges elemeknek megfelel, vizsgálat kezdeményezhető az intézkedések megfelelő korrigálására jellegük vagy mértékük tekintetében,

a)

a végleges dömpingellenes vámok összegén felüli biztosított összeget elengedik;

b)

amennyiben a végleges vámok magasabbak, mint az ideiglenes vámok, csak az ideiglenes vámok összegével egyező összeget kell véglegesen beszedni.