25.8.2004   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 275/1

(1)

A jelenleg hatályos intézkedések a Thaiföldről származó, vasból vagy acélból készült egyes csőszerelvények vagy -illesztések behozatalára vonatkozóan végleges dömpingellenes vámokat vetettek ki, amit eredetileg az 1592/2000/EK tanácsi rendelettel (2) módosított 584/96/EK tanácsi rendelet (3) rendelt el, és az intézkedés megszűnésére irányuló felülvizsgálatot követően a 964/2003/EK tanácsi rendelet (4) erősített meg.

(2)

Az e behozatalra alkalmazandó intézkedések értékvámot vetnek ki, kivéve két thaiföldi exportáló termelő esetét, amelyektől a legutóbb a 2000/453/EK bizottsági határozat (5) által módosított 96/252/EK bizottsági határozat (6) kötelezettségvállalásokat fogadott el.

(3)

2001 áprilisában a Bizottság ezzel egyidőben az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében az intézkedés megszűnésére irányuló felülvizsgálatot (7), valamint az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében hivatalból időközi felülvizsgálatot indított. Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében tett felülvizsgálatot a jelenlegi intézkedéseket fenntartó 964/2003/EK rendelet rendelte el. Az időközi felülvizsgálat azonban az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében a megszűnés felülvizsgálatának befejezésekor nyitott maradt.

(4)

2001 áprilisában a Bizottság saját kezdeményezésére az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében hivatalból időközi felülvizsgálatot indított annak érdekében, hogy a Thaiföldről származó behozatallal kapcsolatban megvizsgálja az intézkedések formájának alkalmasságát. Ebben a tekintetben tudomásul kell venni, hogy a két thaiföldi exportőrtől, azaz a Awaji Sangyo (Thailand) Co., Ltd.-től és a TTU Industrial Corp. Ltd.-től (a továbbiakban: érintett exportőrök) elfogadott kötelezettségvállalások ellenőrzése során végrehajtási problémák jelentkeztek, ami következményekkel járt az intézkedések javító hatására nézve. A tanácsadó bizottsággal történő konzultációt követően a Bizottság az intézkedések formájára korlátozódva vizsgálatot indított. A felülvizsgálat elindítását a megszűnés felülvizsgálatának elindításával egyidőben jelentették be, amellyel a meglévő intézkedések megerősítésre kerültek.

(5)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a kérelmező közösségi termelőket, a thaiföldi exportáló termelőket, az importőröket/kereskedőket, az érintettnek tűnő felhasználók szervezeteit, valamint a thaiföldi kormány képviselőit a felülvizsgálat elindításáról. A Bizottság továbbá a közvetlenül érintett felek számára lehetőséget nyújtott arra, hogy írásban megtegyék észrevételeiket, illetve meghallgatást kérjenek.

(6)

Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésének értelmében a vizsgálat eredményeinek nyilvánossá tételét követően az egyik thaiföldi exportáló termelő, az Awaji Sangyo (Thailand) Co., Ltd. (a továbbiakban: kérelmező) 2002 áprilisában saját dömpinghelyzetére korlátozódva alkalmazandó dömpingellenes intézkedések időközi felülvizsgálatára irányuló kérelmet nyújtott be az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése értelmében. A kérelem azt állította, hogy az időtállóan megváltozott körülmények jelentősen lecsökkentett rendes értékhez vezettek, amely viszont lecsökkentette vagy megszüntette a dömpinget annak érdekében, hogy behozatala vonatkozásában az intézkedéseknek a meglévő szinten való folytatólagos kivetése a továbbiakban ne legyen szükséges a dömping ellensúlyozására.

(7)

Miután a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően a Bizottság megállapította, hogy elegendő indíték áll rendelkezésre az időközi felülvizsgálat megkezdéséhez, értesítést tett közzé a felülvizsgálat megindításáról (8), és hozzáfogott a vizsgálathoz.

(8)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta az exportáló ország képviselőit és a dömpingre korlátozódó időközi felülvizsgálat megindításának kérelmezőjét, és minden közvetlenül érintett félnek lehetőséget nyújtott arra, hogy írásban megtegyék észrevételeiket, illetve meghallgatást kérjenek. A Bizottság a kérelmezőnek egy kérdőívet is küldött.

(9)

A Bizottság elkért és megvizsgált a dömping meghatározása céljából minden szükségesnek vélt adatot, és ellenőrző látogatást tett a kérelmező telephelyén.

(10)

A dömpingre korlátozódó vizsgálat a 2001. január 1. és 2002. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott.

(11)

Az időközi felülvizsgálatokban szereplő érintett termék megegyezik az előző vizsgálatok érintett termékével, azaz a Thaiföldről származó, legfeljebb 609,6 mm külső átmérőjű, illesztőhegesztésre vagy hasonló célra használt, vasból vagy acélból készült (kivéve a rozsdamentes acélt) egyes csőszerelvények vagy -illesztések (kivéve az öntött illesztéseket, karimákat és menetes illesztéseket) (a továbbiakban: érintett termék vagy csőszerelvények vagy -illesztések). Jelenleg besorolhatók az ex 7307 93 11 (TARIC-kód: 7307931199), az ex 7307 93 19 (TARIC-kód: 7307931999), az ex 7307 99 30 (TARIC-kód: 7307993098) és az ex 7307 99 90 (TARIC-kód 7307999098) KN-kód alá.

(12)

Az előző vizsgálatokhoz hasonlóan ezek a vizsgálatok is kimutatták, hogy a Thaiföldön gyártott és a hazai piacon értékesített és/vagy a Közösségbe exportált, vasból vagy acélból készült csőszerelvények vagy -illesztések alapvető fizikai és kémiai jellemzői megegyeznek a Közösségben a közösségi termelők által értékesített csőszerelvények vagy -illesztések jellemzőivel, és emiatt az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősülnek.

(13)

A rendes érték megállapítását illetően először az került meghatározásra, hogy a hasonló termék kérelmező általi teljes hazai értékesítése reprezentatív volt-e a Közösségbe irányuló teljes exportforgalommal összehasonlítva. Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban ez az eset forog fenn, mivel a kérelmező hazai értékesítési mennyisége Közösségbe irányuló exportforgalma teljes mennyiségének legalább 5 %-át tette ki.

(14)

Ezután azt vizsgálták meg, hogy a kérelmező hazai értékesítése elég reprezentatív volt-e a Közösségbe exportált minden egyes terméktípusra vonatkozóan. Ez az eset forgott fenn akkor, amikor a vizsgálati időszak alatt az egyik terméktípus teljes hazai értékesítési mennyisége ugyanazon terméktípus Közösségbe irányuló teljes értékesítési mennyiségének legalább 5 %-át tette ki. Ilyen alapon egy kivételével a Közösségbe exportált minden terméktípus hazai értékesítése reprezentatívnak minősült.

(15)

Azáltal, hogy meghatározásra került a szóban forgó típus független vásárlók felé irányuló nyereséges értékesítésének aránya, vizsgálatot folytattak annak megállapítására is, hogy minden egyes terméktípus hazai értékesítése a kereskedelem szokásos folyamatának részének tekinthető-e. Olyan esetekben, amikor az előállítási költségnek megfelelő vagy annál magasabb nettó egységárú terméktípus értékesítési mennyisége az ilyen típusú teljes értékesítési mennyiség 80 %-át vagy annál többet jelenti, és amikor ennek a típusnak a súlyozott átlagos ára megegyezik az előállítási költségegységgel, vagy meghaladja azt, a rendes érték az aktuális hazai áron alapul, és a vizsgálati időszak során történt összes hazai értékesítés súlyozott átlagára alapján kerül kiszámításra, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e vagy sem. Olyan esetekben, amikor egy adott terméktípus nyereséges értékesítésének mennyisége a teljes értékesítési mennyiség legfeljebb 80 %-át, de legalább 10 %-át tette ki, a rendes érték az aktuális hazai áron alapult, és kizárólag e típus nyereséges hazai értékesítésének súlyozott átlagára alapján került kiszámításra.

(16)

Olyan esetekben, amikor bármely illesztéstípus nyereséges hazai értékesítésének mennyisége az adott típus hazai értékesítési mennyiségének kevesebb mint 10 %-a, az adott típus értékesítési mennyisége nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a hazai ár esetében megfelelő alapot biztosítson a rendes érték meghatározásához.

(17)

Amennyiben a kérelmező által értékesített adott típus hazai ára nem volt használható a rendes érték meghatározásához, más módszert kellett alkalmazni. Ebben a tekintetben más exportáló termelő és ésszerű módszer hiányában számtanilag képzett rendes értéket használtak.

(18)

Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében és minden olyan esetben, amikor számtanilag képzett rendes értéket használtak, a rendes értéket egy az eladási, általános és adminisztratív költségekre irányuló jelentős összegnek (SG&A) és egy ésszerű nyereségnek az exportált típusok – szükség esetén kiigazított – előállítási költségeihez történő hozzáadásával számították ki. E célból a Bizottság megvizsgálta, hogy a felmerült SG&A és az érintett exportáló termelő által a hazai piacon realizált nyereség megbízható adatnak tekinthető-e. Az aktuális hazai SG&A költségek megbízhatónak minősültek, mivel az érintett vállalat hazai értékesítési mennyisége reprezentatívnak tekinthető. A hazai haszonkulcs a kereskedelem szokásos folyamata során történő hazai értékesítés alapján került meghatározásra.

(19)

Mivel az érintett termék teljes exportforgalma közvetlenül egy közösségi független vásárló felé irányult, az exportárat az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésével összhangban a ténylegesen kifizetett vagy Közösségbe irányuló export formájában történő értékesítés során kifizetendő árak alapján határozták meg.

(20)

A típusonkénti, gyártelepi alapon történő tisztességes összehasonlítás céljából és a kereskedelem ugyanazon szintjén kellőképpen figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek az állítások és a demonstrációk szerint befolyással vannak az exportár és a rendes érték közötti összehasonlíthatóságra. Ezek a kiigazítások az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében az importterhek, kedvezmények, fuvarozás, biztosítás, kezelési költségek, csomagolás, hitel és jutalékok tekintetében történtek.

(21)

A dömpingkülönbözet kiszámítása érdekében a Bizottság összehasonlította a súlyozott átlagos rendes értéket a Közösségbe irányuló súlyozott átlagos exportárral.

(22)

Az összehasonlítás a fentiek alapján kimutatta a kérelmező számára dömping fennállását. A közösségi határparitási szintű teljes CIF-érték százalékában kifejezett meghatározott dömpingkülönbözet kifizetetlen vám mellett 7,4 % volt.

(23)

A Bizottság bevett gyakorlatával összhangban megvizsgálták, hogy a megváltozott körülmények indokoltan időtállónak tekinthetők-e.

(24)

Arra derült fény, hogy nem várható el az, hogy a hazai értékesítési árak és a rendes érték ne maradjanak stabilak a belátható jövőben.

(25)

A Bizottság megvizsgálta az exportárak lehetséges alakulását az alacsonyabb vámtétel alkalmazásának következményeként. Ebben a tekintetben úgy vélték, hogy az eredeti eljárás keretén belül elfogadott kötelezettségvállalás hatására a kérelmező értékesítése a közösségi piacra korlátozódott. Az alábbi (35) preambulumbekezdésben említettek alapján az derült ki, hogy az ilyen típusú kötelezettségvállalás a továbbiakban nem volt megfelelő. Következésképpen megvizsgálták, hogy az alacsonyabb vámtétel alá eső exportforgalom okozhatja-e a kérelmező által gyártott érintett termék Közösségbe irányuló jelentős importnövekedését.

(26)

A vizsgálat kimutatta, hogy a kérelmező termelési kapacitása az eredeti vizsgálati időszak óta jelentősen, és az utóbbi három év alatt kisebb mértékben növekedett, míg a kapacitás-kihasználtsági arány a 100 %-hoz közel maradt.

(27)

A vizsgálat azonban azt is kimutatta, hogy a vállalat termelésének legnagyobb részét egyéb ismert, harmadik országbeli piacokra exportálja. Valójában a kérelmező az érintett termékre vonatkozó termelésének több mint 90 %-át exportálta a vizsgálati időszak alatt, majdnem teljes mértékben egyéb harmadik országokba. A harmadik országokba irányuló exportok az eredeti vizsgálati időszak óta megháromszorozódtak, és az utóbbi három évben továbbra is növekedtek. Az is megállapításra került, hogy a más harmadik országokba irányuló exportokat kb. 25 %-kal magasabb áron adták el, mint az EK-ba irányulókat.

(28)

Mivel a kérelmezőnek nincs sok szabad kapacitása, amely felhasználható lenne a Közösségben történő értékesítés növelésére, amennyiben a dömpingellenes intézkedéseket lecsökkentenék, a fenti eredmények, ideértve a harmadik országokba történő exportokra vonatkozókat, és különösképpen az ebbe az országokba irányuló exportárakat, bizonyítékként szolgálnak arra, hogy az előrelátható jövőben igen valószínűtlen a dömpingelt importoknak az előző vizsgálat során meghatározottakhoz hasonló szinteken történő megismétlődése.

(29)

Ezért megállapítható, hogy a megváltozott körülmények – különösképpen a jelentősen lecsökkent rendes érték – időtállók. A dömping csökkent szintjének tekintetében ezért az intézkedések módosítása a kérelmezőt illetően helyénvaló.

(30)

Az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdése értelmében a dömpingellenes vám összege nem haladhatja meg a megállapított dömpingkülönbözetet, de a különbözetnél alacsonyabbnak kell lennie, ha az ilyen kisebb összegű vám is elegendő a közösségi iparnak okozott kár elhárítására. Mivel a kérelmező számára kivetett vámot a dömpingkülönbözet alapján számolták ki, a vámot hozzá kell igazítani az e vizsgálat során meghatározott alacsonyabb dömpingkülönbözethez, azaz a 7,4 %-hoz.

(31)

A fentiekből következik, hogy a kérelmező tekintetében az eredetileg az 584/96/EK rendelet által kivetett és a 964/2003/EK rendelet által megerősített dömpingellenes vámot módosítani kell.

(32)

Az érintett feleket tájékoztatták a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az a javaslat született, hogy a 964/2003/EK rendelet által kivetett dömpingellenes vám a kérelmező tekintetében módosításra kerül.

(33)

A két érintett exportőrtől eredetileg elfogadott kötelezettségvállalások alapjában véve mennyiségi kötelezettségvállalások voltak, amelyek szerint a vállalatok kezeskedtek afelől, hogy Közösségbe irányuló exportjaik a maximális teljes mennyiségen belül maradtak.

(34)

Az alaprendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében a kötelezettségvállalások célja a dömpingelt importok káros hatásának megszüntetése, ami az exportőr részéről árai emelésével vagy a dömpingáron történő kivitel leállításával érhető el. A vizsgálatok kimutatták, hogy olyan típusú, eredetileg jelen esetben 1996-ban elfogadott kötelezettségvállalások, amelyek egyszerűen bekorlátozták a Közösségbe irányuló importok mennyiségét, nem tudták az árakat kárt elő nem idéző szintre emelni, és ezáltal a közösségi piacon visszaállítani a tisztességes kereskedelmet. Ezért ebben az esetben a kötelezettségvállalások jelenlegi formájukban nem tekintendők megfelelő és hatékony módszereknek a dömping káros hatásának megszüntetésére. A Bizottság továbbá nincs abban a helyzetben, hogy hatékonyan ellenőrizze azt, hogy az exportált érintett termék mennyiségei a kötelezettségvállalásokban meghatározott mennyiségekre korlátozódnak-e.

(35)

Ezért arra a következtetésre jutottak, hogy a hatályos kötelezettségvállalás a továbbiakban nem megfelelő.

(36)

Az érintett feleket tájékoztatták az e következtetéshez vezető lényeges tényekről és szempontokról.

(37)

A többek között Thaiföldről származó, vasból vagy acélból készült egyes csőszerelvények vagy -illesztések behozatalára alkalmazandó, a 964/2003/EK rendelettel megerősített dömpingellenes intézkedést meg kell változtatni i. a kérelmező tekintetében a vizsgálat során megállapított alacsonyabb dömpingkülönbözet fényében, és ii. az érintett exportőrök tekintetében az intézkedések formájára korlátozódó időközi felülvizsgálat eredményeinek fényében,