31970L0220

A Tanács irányelve

(1970. március 20.)

a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(70/220/EGK)

AZ EURÓPAI közösségek tanácsa,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 100. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament véleményére [1],

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére [2],

mivel Németországban az 1968. október 18-i Bundesgesesetzblatt I. részében kihirdetésre került a Straßenverkehrs-Zulassungs-Ordnung (a közúti közlekedés engedélyezési rendje) módosításáról szóló 1968. október 14-i rendelet; mivel e rendelet előírásokat tartalmaz a gépjárművek külső gyújtású motorjai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozóan; mivel ezek az előírások 1970. október 1-jén lépnek hatályba;

mivel Franciaországban az 1969. május 17-i Journal officiel-ben kihirdetésre került a benzinmotoros gépjárművek kipufogógázainak összetételéről szóló 1969. március 31-i rendelet; mivel e rendeletet kell alkalmazni:

- 1971. szeptember 1-jétől a típusjóváhagyással rendelkező gépjárművekre, ha ezek a gépjárművek új típusú motorral vannak felszerelve, azaz olyan motorral, amelyet még sohasem építettek be típusjóváhagyással rendelkező gépjárműbe;

- 1972. szeptember 1-jétől az első alkalommal forgalomba helyezett gépjárművekre;

mivel ezek az előírások gátolhatják a közös piac létrehozását és működését; mivel ebből következően szükséges, hogy valamennyi tagállam – jelenlegi rendelkezései mellett vagy helyett – azonos előírásokat fogadjon el a célból, hogy különösképpen a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1970. február 6-i tanácsi irányelvben meghatározott [3] EGK-típusjóváhagyási eljárás minden gépjárműtípus tekintetében alkalmazható legyen;

mivel ezen irányelv az 1970. február 6-i irányelv alkalmazásának megkezdésére meghatározott határidő előtt alkalmazásra kerül; mivel következésképpen az utóbbi irányelv eljárásai még nem alkalmazhatóak; mivel ezzel kapcsolatban egy ad hoc eljárásról kell közlemény formájában gondoskodni, amely szerint a gépjárműtípust megvizsgálták és az megfelel ezen irányelv követelményeinek;

mivel e közlemény alapján minden tagállamnak, amelytől egy gépjárműtípusra nemzeti típusjóváhagyás kiadását kérik, meg kell állapítania, hogy ugyanezen típust az irányelvben meghatározott vizsgálatoknak alávetették-e; mivel e célból minden tagállam valamennyi megvizsgált gépjárműtípusra vonatkozó közlemény másolatának megküldésével annak megállapításairól tájékoztatja a többi tagállamot;

mivel az ipar számára a sűrű forgalmú városi környezetben történő hidegindítás utáni átlagos gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásra vonatkozó vizsgálatok tekintetében ezen irányelv többi műszaki előírására megállapítottnál hosszabb alkalmazkodási idő áll rendelkezésre;

mivel kívánatos azokat a műszaki előírásokat alkalmazni, amelyeket a gépjárművek berendezéseinek és alkatrészeinek jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról, valamint a jóváhagyás kölcsönös elismeréséről szóló 1958. március 20-i megállapodás mellékletét képező, az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának (EGB) 15. sz. előírásában [4] (Egységes előírások a külső gyújtású motorokkal felszerelt gépjárművek motorjainak gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátása tekintetében történő jóváhagyására vonatkozóan) kerültek elfogadásra;

mivel továbbá a műszaki előírásokat mielőbb hozzá kell igazítani a műszaki fejlődéshez; mivel végül a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1970. február 6-i tanácsi irányelvnek a 13. cikkében foglalt eljárás alkalmazását kell előírni,

elfogadtA ezt az irányelvet:

1. cikk

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában "gépjármű": olyan külső gyújtású motorral felszerelt gépjármű, amelyet közúti használatra szántak, felépítménnyel vagy anélkül, legalább négykerekű, legalább 400 kg megengedett legnagyobb súlyú és legnagyobb tervezési sebessége egyenlő vagy több mint 50 km/h, a mezőgazdasági vontatók és munkagépek, valamint egyéb munkagépek kivételével.

2. cikk

A tagállamok a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezéssel kapcsolatos okokból nem tagadhatják meg az EGK-típusjóváhagyás vagy a nemzeti típusjóváhagyás megadását

- 1970. október 1-jétől, ha ez a gépjármű az I. melléklet, a 3.2.1.1. és a 3.2.2.1. pont kivételével, valamint a II., IV., V. és VI. melléklet követelményeinek megfelel;

- 1971. október 1-jétől, ha ez a gépjármű az I. melléklet 3.2.1.1. és 3.2.2.1. pontjának, valamint a III. melléklet követelményeinek is megfelel.

3. cikk

(1) A gyártó vagy megbízottja kérésére a tagállam illetékes hatóságai kitöltik a VII. mellékletben előírt közlemény rovatait. E közlemény egy-egy másolati példányát megküldik a többi tagállamnak és a kérelmezőnek. A többi tagállam, amelyeknél ugyanerre a gépjárműtípusra nemzeti típusjóváhagyás kiadását kérik, elfogadja ezt az okiratot annak igazolásául, hogy az előírt vizsgálatokat elvégezték.

(2) A gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1970. február 6-i tanácsi irányelv hatálybalépésével az (1) bekezdés előírásai hatályukat vesztik.

4. cikk

A típusjóváhagyást megadó tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy bármely, az I. melléklet 1.1. pontjában említett alkatrészt vagy jellemzőt érintő módosításról tájékoztatást kapjon. E tagállam illetékes hatóságai meghatározzák, hogy a módosított prototípust szükséges-e újabb vizsgálatoknak alávetni, és ki kell-e állítani egy újabb vizsgálati jegyzőkönyvet. A módosítást nem lehet jóváhagyni, amennyiben a vizsgálat azt mutatja, hogy ezen irányelv követelményei nem teljesülnek.

5. cikk

Az I–VII. melléklet követelményeinek a műszaki fejlődéshez történő hozzáigazításához szükséges módosításokat, a gépjárművek és pótkocsijaik típusjóváhagyására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 1970. február 6-i tanácsi irányelv 13. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően fogadják el.

6. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 1970. június 30. előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

7. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 1970. március 20-án.

a Tanács részéről

az elnök

P. Harmel

[1] HL C 160., 1969.12.18., 7. o.

[2] HL C 48., 1969.4.16., 16. o.

[3] HL L 42., 1970.2.23., 1. o.

[4] EGB (Genf) dokumentum W/TRANS/WP29/293/Jav., 1969.4.11.

--------------------------------------------------

I. MELLÉKLET

FOGALOMMeghatározások, a TÍPUS-jóváhagyási kérelEm és a vizsgálati előírások

1. FOGALOMmeghatározások

1.1. Gépjárműtípus, tekintettel a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozására

"Gépjárműtípus, tekintettel a motor gáz-halmazállapotú szennyezőanyag-kibocsátásának korlátozására": olyan gépjárművek összessége, amelyek semmilyen lényeges különbséget nem mutatnak egymás között; különösképpen az alábbi pontok tekintetében:

1.1.1. a III. melléklet 4.2. pontjában megállapított referenciasúlyhoz viszonyítva meghatározott egyenértékű tehetetlenségi nyomaték;

1.1.2. a motornak a II. melléklet 1–6. és 8. pontja szerint meghatározott jellemzői.

1.2. Referenciasúly

"Referenciasúly:" a menetkész gépjármű súlya, 120 kg átlagsúllyal növelve. A menetkész gépjármű súlya az üres gépjármű súlya a gépjárműben lévő szerszámokkal és pótkerékkel, valamint teli tartályokkal, a tüzelőanyag-tartály kivételével, amely csak félig lehet megtöltve.

1.3. Forgattyúház

"Forgattyúház": azon terek összessége, amelyek a motorban vagy azon kívül helyezkednek el, és amelyeket olyan belső vagy külső vezetékek, amelyeken keresztül a gázok és gőzök megszökhetnek, csatlakoztatnak az olajteknőhöz.

1.4. Gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok

"Gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok": a szén-monoxid és a szénhidrogének.

1.5. A legnagyobb összsúly

"Legnagyobb összsúly": a gyártó által megadott műszakilag megengedhető legnagyobb súly (ez nagyobb lehet, mint a hatóságilag engedélyezett legnagyobb súly).

2. A TÍPUS-JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM

2.1. A gyártónak vagy megbízottjának az alábbi adatokat kell megadnia:

2.1.1. a motortípus leírása, a II. mellékletben említett összes adattal;

2.1.2. az égéstér és a dugattyú rajzai, a dugattyúgyűrűk rajzait is beleértve;

2.1.3. a maximális szelepemelkedések, valamint a holtpontokhoz viszonyított nyitási és zárási szögek.

2.2. Egy, a jóváhagyandó gépjárműtípusnak megfelelő gépjárművet kell a 3. pontban említett vizsgálatok elvégzésével megbízott műszaki szolgálatnak bemutatni.

3. VIZSGÁLATI ELŐÍRÁSOK

3.1. Általános előírások

Azokat az alkatrészeket, amelyek hatással lehetnek a gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok kibocsátására, úgy kell megtervezni, legyártani és összeszerelni, hogy a gépjármű a szokásos üzemi körülmények között, a rá ható rázkódások ellenére, megfeleljen ezen irányelv követelményeinek.

3.2. A vizsgálatok leírása

3.2.1. A gépjárművet súlycsoportjának megfelelően és az alábbi előírások szerint az I., II. és III. típusú vizsgálatoknak kell alávetni:

3.2.1.1. I. típusú vizsgálat (átlagos szennyezőanyag-kibocsátás vizsgálata sűrűn lakott városi környezetben, hidegindítás után).

3.2.1.1.1. Ezt a vizsgálatot minden 3,5 tonna legnagyobb összsúlyt meg nem haladó, 1. cikkben említett gépjárműnél kell elvégezni.

3.2.1.1.2. A gépjárművet fékkel és lendítőtömeggel ellátott teljesítménymérő próbapadra kell helyezni. Egy 13 perces, négy ciklusból álló, megszakítás nélküli vizsgálatot kell elvégezni. Minden ciklus 15 szakaszból áll (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás stb.). A vizsgálat alatt a kipufogógázokat egy vagy több zsákban kell összegyűjteni. A gázokat elemezni kell; térfogatukat a töltési idő után meg kell mérni.

3.2.1.1.3. A vizsgálatot a III. mellékletben leírt eljárás szerint kell elvégezni. A gázok összegyűjtését és elemzését az előírt módszerek szerint kell végezni. Egyéb módszerek akkor hagyhatók jóvá, ha bizonyított, hogy egyenértékű eredményre vezetnek.

3.2.1.1.4. A vizsgálat során begyűjtött szén-monoxid és szénhidrogén mennyiségének az adott referenciasúlyú gépjármű esetében az alábbi táblázatban megadott értékek alatt kell lenniük:

Referenciasúly (RW) kg | Szénmonoxid-tömeg g/vizsgálat | Szénhidrogén-tömeg g/vizsgálat |

RW ≤ 750 | 100 | 8,0 |

750 < RW ≤ 850 | 109 | 8,4 |

850 < RW ≤ 1020 | 117 | 8,7 |

1020 < RW ≤ 1250 | 134 | 9,4 |

1250 < RW ≤ 1470 | 152 | 10,1 |

1470 < RW ≤ 1700 | 169 | 10,8 |

1700 < RW ≤ 1930 | 186 | 11,4 |

1930 < RW ≤ 2150 | 203 | 12,1 |

2150 < RW | 220 | 12,8 |

3.2.1.2. II. típusú vizsgálat (szén-monoxid-kibocsátás vizsgálata üresjárati fordulatszámon).

3.2.1.2.1. Ezt a vizsgálatot az 1. cikkben említett valamennyi gépjárművön el kell végezni.

3.2.1.2.2. Az üresjáraton kibocsátott kipufogógázok szén-monoxid-tartalma nem haladhatja meg a 4,5 térfogat%-ot.

3.2.1.2.3. Ezen érték betartását a IV. mellékletben leírt módszerrel kell ellenőrizni.

3.2.1.3. III. típusú vizsgálat (a kartergáz-kibocsátás vizsgálata).

3.2.1.3.1. Ezt a vizsgálatot az 1. cikkben említett gépjárműveken kell elvégezni, a forgattyúház-öblítéses kétütemű motorokkal felszerelt gépjárművek kivételével.

3.2.1.3.2. A motor által a vissza nem vezetett kartergázok szénhidrogén-mennyiségének kevesebbnek kell lennie a motor által elhasznált tüzelőanyag-mennyiség 0,15 %-ánál.

3.2.1.3.3. E mennyiség betartását az V. mellékletben leírt eljárással összhangban kell ellenőrizni.

3.2.2. A gyártás megfelelőségét a motor által kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok mennyiségének korlátozására tekintettel általános szabályként a VII. mellékletben meghatározott közleményben szereplő leírás alapján kell ellenőrizni, amennyiben szükséges, a 3.2. pontban említett I., II. és III. vizsgálat vagy ezek valamelyikének alapján. Azonban:

3.2.2.1. a szén-monoxidnak és a szénhidrogéneknek egy sorozatgyártású gépjárművön végzett I. típusú vizsgálat során megállapított mennyisége nem haladhatja meg az alábbi táblázatban megadott L1, és L2 értékeket:

Referenciasúly (RW) kg | Szén-monoxid-mennyiség g/vizsgálat L1 | Szénhidrogén-mennyiség g/vizsgálat L2 |

RW ≤ 750 | 120 | 10,4 |

750 < RW ≤ 850 | 131 | 10,9 |

850 < RW ≤ 1020 | 140 | 11,3 |

1020 < RW ≤ 1250 | 161 | 12,2 |

1250 < RW ≤ 1470 | 182 | 13,1 |

1470 < RW ≤ 1700 | 203 | 14,0 |

1700 < RW ≤ 1930 | 223 | 14,8 |

1930 < RW ≤ 2150 | 244 | 15,7 |

2150 < RW | 264 | 16,6 |

3.2.2.1.1. Ha a szériagyártásból kiemelt gépjárműnél a kibocsátott szén-monoxid vagy szénhidrogének mennyisége meghaladja az L1, illetve L2 értékét, a gyártó kérheti szúrópróba jellegű mérések elvégzését a sorozatból kivett egyes gépjárműveken, ideértve az eredetileg kivett gépjárművet is. A minta n méretét a gyártó határozza meg. Ekkor minden gáz-halmazállapotú szennyezőanyagra meg kell határozni a szúrópróbával nyert eredmények számtani középértékét és a minta S [1] szórását. A sorozatgyártás akkor tekinthető megfelelőnek, ha az alábbi feltétel teljesül:

x

+ k. S ≤ L

ahol:

L: = az egyes gáz-halmazállapotú szennyezőanyagokra vonatkozó, a 3.2.2.1. pontban megállapított határérték;

n | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |

k | 0,973 | 0,613 | 0,489 | 0,421 | 0,376 | 0,342 | 0,317 | 0,296 | 0,279 | 0,265 | 0,253 | 0,242 | 0,233 | 0,224 | 0,216 | 0,210 | 0,203 | 0,198 |

k: k =

0,8602n.

[1] S2 = ∑ x − x-2n − 1, ahol x az n egyedi eredmények bármelyike.

--------------------------------------------------

II. MELLÉKLET

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------

III. MELLÉKLET

I. típusú vizsgálat

(Átlagos szennyezőanyag-kibocsátás ellenőrzése sűrűn lakott városi környezetben, hidegindítás után)

Az I. melléklet 3.2.1.1. pontja szerinti I. típusú vizsgálat módszere

1. MENETCIKLUS A TELJESÍTMÉNYMÉRŐ PRÓBAPADON

1.1. A ciklus leírása

A teljesítménymérő próbapadon végzendő menetciklus a következő oldalon lévő táblázatban, valamint az 1. függelék ábráján látható. Az üzemállapotok szerinti felosztás a 2. függelékben található.

Menetciklus a teljesítménymérő próbapadon

Szám | Üzemállapot | Vizsgá-lati szakasz | Gyorsulás (m/s2) | Sebesség (km/h) | Az egyes | Össz-idő (s) | Kézi sebességváltó esetén alkalmazandó sebességfokozat |

üzem-állapo-tok időtartama (s) | vizsgá-lati sza-kaszok időtartama (s) |

1 | Üresjárat | 1 | 11 | 11 | 11 | 6 s PM + 5 s K1 [1] |

2 | Gyorsítás | 2 | 1.04 | 0-15 | 4 | 4 | 15 | 1 |

3 | Állandó sebesség | 3 | | 15 | 8 | 8 | 23 | 1 |

4 | Lassítás | 4 | -0.69 | 15-10 | 2 | 5 | 25 | 1 |

5 | Lassítás, tengelykapcsoló kioldva | -0.92 | 10- 0 | 3 | 28 | K1 [1] |

6 | Üresjárat | 5 | | | 21 | 21 | 49 | 16 s PM + 5 s K1 [1] |

7 | Gyorsítás | 6 | 0.83 | 0-15 | 5 | 12 | 54 | 1 |

8 | Sebességváltás | | | 2 | 56 | |

9 | Gyorsítás | 0.94 | 15-32 | 5 | 61 | 2 |

10 | Állandó sebesség | 7 | | 32 | 24 | 24 | 85 | 2 |

11 | Lassítás | 8 | -0.75 | 32-10 | 8 | 11 | 93 | 2 |

12 | Lassítás, tengelykapcsoló kioldva | -0.92 | 10- 0 | 3 | 96 | K2 [1] |

13 | Üresjárat | 9 | | | 21 | 21 | 117 | 16 s PM + 5 s K1 [1] |

14 | Gyorsítás | 10 | 0.83 | 0-15 | 5 | 26 | 122 | 1 |

15 | Sebességváltás | | | 2 | 124 | |

16 | Gyorsítás | 0.62 | 15-35 | 9 | 133 | 2 |

17 | Sebességváltás | | | 2 | 135 | |

18 | Gyorsítás | 0.52 | 35-50 | 8 | 143 | 3 |

19 | Állandó sebesség | 11 | | 50 | 12 | 12 | 155 | 3 |

20 | Lassítás | 12 | -0.52 | 50-35 | 8 | 8 | 163 | 3 |

21 | Állandó sebesség | 13 | | 35 | 13 | 13 | 176 | 3 |

22 | Sebességváltás | 14 | | | 2 | 12 | 178 | |

23 | Lassítás | -0,86 | 32-10 | 7 | 185 | 2 |

24 | Lassítás, tengelykapcsoló kioldva | -0.92 | 10- 0 | 3 | 188 | K2 [1] |

25 | Üresjárat | 15 | | | 7 | 7 | 195 | 7 s PM [1] |

1.2. A menetciklus végrehajtásának általános feltételei

Szükség esetén előzetes menetciklusokat kell lefolytatni annak meghatározására, hogy miként lehet legjobban működtetni a gáz- és fékpedált ahhoz, hogy a menteciklus az előírt határértékeken belül megközelítse az elméleti menetciklust.

1.3. A sebességváltó használata

1.3.1. Ha az 1. fokozatban elérhető maximális sebesség kisebb 15 km/h-nál, akkor a 2., 3. és 4. sebességfokozatot kell használni.

1.3.2. A félautomata sebességváltóval felszerelt gépjárműveket úgy kell vizsgálni, hogy a vezetésnél általában alkalmazott áttételeket kell használni és a sebességváltó kart a gyártó utasításainak megfelelően kell működtetni.

1.3.3. Az automata sebességváltóval felszerelt gépjárműveket a legmagasabb sebességfokozatban (drive) vizsgálják. A gázpedált úgy kell működtetni, hogy a gyorsulás a lehető legegyenletesebb legyen és a sebességváltó rendes sorrendben kapcsolhassa a különböző fokozatokat. Továbbá az 1. függelékben meghatározott kapcsolási pontokat nem kell alkalmazni; a gyorsításnak folyamatosnak kell lennie az egyes üresjárati időszakok végét a következő állandó sebességű időszak kezdetével összekapcsoló egyenes által képviselt időszakon keresztül. Az 1.4. pontban megadott tűréseket kell alkalmazni.

1.3.4. A vezető által működtetett gyorsmeneti fokozattal (overdrive) ellátott gépjárműveket a gyorsmeneti fokozat működtetése nélkül kell vizsgálni.

1.4. Tűrések

1.4.1. A gyorsítás alatt, az állandó sebességnél és a gépjármű fékezéses lassítása alatt az elméleti sebességtől ±1 km/h tűrés megengedett. Amennyiben a fék használata nélküli lassulás nagyobb, kizárólag a 5.6.3. pont szerinti követelményeket kell alkalmazni. A szakaszváltások alatt az előírtnál nagyobb sebességtűrések engedhetők meg, feltéve hogy ezeket a tűréseket egyetlen esetben sem lépik túl 0,5 másodpercnél tovább.

1.4.2. Az időtűrés értéke ± 0,5 s. Ezek a tűrésértékeket az egyes kapcsolási folyamatok tartamának elején és végén kell alkalmazni [2].

1.4.3. A sebesség- és időtűréseket az 1. függelékben megadott módon kell összekapcsolni.

2. A GÉPJÁRMŰ ÉS A TÜZELŐANYAG

2.1. A próbajármű

2.1.1. A gépjárművet jó műszaki állapotban kell bemutatni. Bejáratott gépjárműnek kell lennie, amely a vizsgálat előtt legalább 3000 km-t futott.

2.1.2. A kipufogórendszerben nem lehet szivárgás, ami az összegyűjtött gázok mennyiségét csökkenthetné; amelynek azonosnak kell lennie a motorból kilépő gáz mennyiségével.

2.1.3. Ellenőrizhető a légszívórendszer tömítettsége annak biztosítására, hogy a porlasztást egy nem kívánt levegőbeszívás ne változtathassa meg.

2.1.4. A motor és a gépjármű kezelőszervei beállításainak a gyártó által előírt beállításoknak kell lenniük.

2.1.5. A levegőszívó rendszerben a porlasztónál a szívórendszer után egy vákuummérőcsonkot kell elhelyezni.

2.1.6. A laboratórium ellenőrizheti, hogy a gépjármű teljesítménye megfelel-e a gyártó által megadottaknak, használható-e rendes üzemben és mindenekelőtt, hogy indul-e mind hideg, mind meleg állapotban.

2.2. A tüzelőanyag

2.2.1. A vizsgálatok során a VI. mellékletben meghatározott referencia-tüzelőanyagot kell használni. Ha a motor keverékkenésű, a referencia-tüzelőanyaghoz adott olajnak mennyiség és minőség tekintetében meg kell felelnie a gyártó ajánlásainak.

3. VIZSGÁLÓBERENDEZÉS

3.1. A fékdinamóméter

Nincs előírva egy bizonyos típus, azonban beállítását a vizsgálat alatt nem szabad megváltoztatni. A fékdinamóméter nem gerjeszthet a gépjárműben észrevehető lengéseket, amelyek befolyással lehetnének annak üzemszerű működésére. Fel kell szerelni egy tehetetlenséginyomaték-kiegyenlítő berendezéssel, amely lehetővé teszi a gépjármű úton való viselkedésének reprodukálását (egyenértékű tehetetlenségi nyomatékok).

3.2. A gázgyűjtő berendezés

3.2.1. A csatlakozó csöveket acélból kell készíteni és kötéseiknek, amennyire ez lehetséges, mereveknek kell lenniük. Mindazonáltal, hogy a berendezést meg lehessen óvni a gépjármű rezgéseitől, egy tökéletesen záró rugalmas gyűrűs tömítőelemet kell beiktatni. Más anyag is használható, ha az nincs hatással a gázok összetételére.

3.2.2. Ha a vizsgálandó gépjármű kipufogórendszere több csőből áll, akkor ezeket a csöveket a gépjárműhöz lehetőleg legközelebb eső ponton kell egymással összekötni.

3.2.3. A gázok hőmérséklete a gázgyűjtő berendezésben nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a motor kifogástalan működését, a mintavevő zsák tartósságát és a 4.5.1. pontban meghatározott szénhidrogén-elnyelési szintet; továbbá minimálisra kell csökkenteni a mintavevő zsák(ok) falán létrejövő páralecsapódást.

3.2.4. Az egyes szelepeknek, amelyek a kipufogógázokat vagy a légkörbe vagy a gyűjtőberendezésbe irányítják, gyorsbeállítású vagy gyorsan kapcsoló szelepeknek kell lenniük.

3.2.5. A gyűjtőberendezés egy vagy több, elégséges méretű zsákból áll. A zsákoknak olyan anyagokból kell lenniük, amelyek sem a mérések pontosságát, sem a gázok összetételét nem befolyásolhatják.

3.3. Gázelemző felszerelés

3.3.1. Mintavevő szondaként a gyűjtőberendezéshez vezető vételezőcső vagy a zsák ürítőcsöve szolgálhat. Külön szonda is használható, azonban a szonda szája semmiképpen sem helyezkedhet el a zsák fenekén.

3.3.2. A gázelemző készülékeknek nem diszperzív infravörös-abszorpció elvén működő készülékeknek kell lenniük. A szénhidrogén-elemző készüléket n-hexánnal kell érzékenyíteni.

3.4. Gáztérfogatmérő felszerelés

3.4.1. Gáztérfogatmérő készüléket kell alkalmazni.

3.4.2. Az általános feltételek között említett térfogat eléréséhez szükséges nyomás- és hőmérséklet-méréseket a használt gáztérfogatmérőre tekintettel kiválasztott helyen kell végrehajtani, amelyet a vizsgálólaboratórium jelöl ki.

3.4.3. A gázvételező berendezés egy szivattyú vagy bármely más berendezés lehet, amely a gáztérfogatmérőben állandó értéken tartja a nyomást.

3.5. A készülékek pontossága

3.5.1. A féket külön vizsgálat során kell kalibrálni, ezért nincs szükség a fékdinamóméter pontosságának megadására. A forgó tömegek teljes tehetetlenségi nyomatékát, beleértve a görgők és a fék forgó részeinek tehetetlenségi nyomatékát is (lásd a 4.2. pontot), ± 20 kg pontossággal kell megadni.

3.5.2. A gépjármű sebessége a fék lendkerekéhez kapcsolódó görgők fordulatszámával mérhető. A 0–10 km/h sebességtartományban ± 2 km/h, 10 km/h sebesség fölött ± 1 km/h pontossággal kell mérhetőnek lennie.

3.5.3. Az 5.1.1. és a 6.3.3. pontban említett hőmérsékleteknek ± 2 ºC pontossággal kell mérhetőnek lenniük.

3.5.4. A légköri nyomásnak ± 1 mm Hg pontossággal kell mérhetőnek lennie.

3.5.5. A gépjármű szívócsöve vákuumának ± 5 mm Hg pontossággal kell mérhetőnek lennie. A többi nyomásnak (a gyűjtőberendezés ellennyomása, a térfogatkiegyenlítés nyomása, stb.) ± 5 mm v.o. pontossággal kell mérhetőnek lennie.

3.5.6. A gáztérfogatmérő készülék nagyságának és pontosságának olyan arányban kell állnia a megmérendő gáztérfogattal, hogy a térfogatmérés pontossága ± 2 % legyen.

3.5.7. Függetlenül a kalibrálógázok pontosságától, a gázelemző készülékek mérési tartományának meg kell felelnie az egyes szennyezőanyag-tartalmak ± 3 %-on belüli méréséhez megkívánt pontosságnak. Az elemző kör teljes megfelelési idejének egy perc alatt kell lennie.

3.5.8. A kalibrálógázok tartalma nem különbözhet ± 2 %-nál többel ez egyes gázok referenciaértékétől. A hígítógáz nitrogén.

4. VIZSGÁLAT ELŐKÉSZÍTÉSE

4.1. A fék beállítása

4.1.1. A féket úgy kell beállítani, hogy teljesítménye a vízszintes úton 50 km/h állandó sebességgel haladó gépjármű teljesítményének feleljen meg.

4.1.2. E célból mérni kell a vákuumot a motor szívóvezetékében vagy 3. sebességfokozatban, vagy az 1.3. pontban meghatározott sebességváltókar-állásoknál, 50 km/h sebességgel végzett országúti vizsgálat során; eközben a gépjárművet referenciasúlyáig kell terhelni és az abroncsnyomást a gyártó által megadott értékre kell beállítani. A vákuumot legalább 15 másodpercnyi vízszintes úton való egyenletes sebességű haladás után kell megmérni. A szél hatásának figyelembevételére a mindkét irányban elvégzett mérések középértékét kell alapul venni.

4.1.3. Ezután a gépjárművet a teljesítménymérő próbapadra kell állítani; a féket úgy kell beállítani, hogy a szívóvezetékben ugyanakkora legyen a vákuum, mint amekkora a 4.1.2. pont szerinti országúti vizsgálat alatt volt. Ezt a fékbeállítást az egész vizsgálat alatt meg kell tartani.

4.1.4. A beállítás folyadékfékekre vonatkozik. Más fékrendszerek esetében szükség lehet annak ellenőrzésére, hogy az így kapott beállítás érvényes-e a menetciklusnak az alapjárat és a maximális sebesség közötti közbenső feltételeire is. Szükség esetén egy közepes beállítást kell alkalmazni.

4.2. Az egyenértékű tehetetlenségi nyomatékoknak a gépjármű össztehetetlenségi nyomatékaihoz történő igazítása

Olyan lendkereket kell használni, amely lehetővé teszi, hogy a forgó tömegek teljes tehetetlenségi nyomatéka arányos legyen a gépjármű referenciasúlyával a következő határértéken belül:

A gépjármű referenciasúlya RW (kg) | Egyenértékű tehetetlenségi nyomatékok (kg) |

RW ≤ 750 | 680 |

750 < RW ≤ 850 | 800 |

850 < RW ≤ 1020 | 910 |

1020 < RW ≤ 1250 | 1130 |

1250 < RW ≤ 1470 | 1360 |

1470 < RW ≤ 1700 | 1590 |

1700 < RW ≤ 1930 | 1810 |

1930 < RW ≤ 2150 | 2040 |

2150 < RW | 2270 |

4.3. A gépjármű előkezelése

4.3.1. A vizsgálat előtt gépjárművet legalább hat órán át 20 ºC és 30 ºC közötti hőmérsékleten kell tartani. Ezenkívül ellenőrizni kell, hogy a hűtővíz- és olajhőmérséklet 20 ºC és 30 ºC között van-e.

4.3.2. A gumiabroncsok nyomásának olyan mértékűnek kell lennie, amelyet a gyártó a fékbeállítást szolgáló előzetes országúti vizsgálatra előírt. Ha azonban a görgők átmérője 50 cm-nél kisebb, a gumiabroncsok megóvása érdekében nyomásuk 30–50 %-kal megnövelhető.

4.4. Az ellennyomás ellenőrzése

Az előzetes vizsgálatok során meg kell győződni arról, hogy a mintavevő berendezés által okozott ellennyomás nem nagyobb, mint 75 mm v.o.; a mérést a menetciklusra előírt különböző állandó sebességek mellett kell elvégezni.

4.5. A gyűjtőzsákok előkezelése

4.5.1. A zsákokat, különösen a szénhidrogénekre való tekintettel, úgy kell előkezelni, hogy a szénhidrogén-veszteség egy 20 perces időszak alatt az eredeti tartalom 2 %-ánál kevesebb legyen. Ezt az előkezelést az előzetes kísérletek során olyan hőmérsékleti viszonyok között kell elvégezni, amelyek lényegében az egyes vizsgálatok alatt fellépő legszélsőségesebb hőmérsékleteknek felelnek meg.

4.5.2. A veszteség mérésére az alábbi módszert kell alkalmazni. Állandó motor-fordulatszám mellett folyamatosan meg kell határozni a zsákba beáramló gázok szénhidrogén-tartalmát, mindaddig, míg a zsák meg nem telik. A töltés végén a szénhidrogén-tartalomnak egyenlőnek kell lennie a mért értékek átlagával. A zsák ürítését a gázelemző készülékek szivattyúival kell végezni, a szénhidrogén-tartalmat folyamatosan vagy meghatározott időközökben fel kell jegyezni. Ha 20 perc után a szénhidrogén-tartalom 2 %-nál többel változott meg, akkor a zsákokat ki kell üríteni, és fel kell őket tölteni egy második méréshez. Ezt a műveletet addig kell ismételni, amíg telítődnek a zsák falai.

4.6. A gázelemző berendezések kalibrálása

4.6.1. A gázelemző készülékek kalibrálása

Áramlásmérő és az egyes gázpalackokon lévő nyomáscsökkentő szelep útján a készülék megfelelő működéséhez szükséges mennyiségű és nyomású gázt kell a gázelemző készülékbe bocsátani. A készüléket úgy kell beállítani, hogy stabilizálódott értékként a kalibrálógáz-palackon feltüntetett értéket mutassa. A maximális gáztartalmú palackkal kezdve fel kell rajzolni a gázelemző készülék eltéréseinek görbéjét a különböző felhasznált szabványos gázpalackok gáztartalmának függvényében.

4.6.2. A készülék teljes válaszideje

A maximális gáztartalmú palackból a gázt be kell vezetni a mintavevő szonda végébe. Ellenőrizni kell, hogy a készülék egy percen belül kijelzi-e a maximális kitérésnek megfelelő értéket. Ha nem éri el ezt az értéket, az elemző kört az elejétől a végéig ellenőrizni kell szivárgás szempontjából.

4.7. A gáztérfogatmérő berendezés beállítása

Egy, az előzetes vizsgálatok során feltöltött zsákkal meg kell állapítani, hogy a térfogatmérés elvégezhető-e az előírt pontossággal. Ha szükséges, minden egyes esetben megfelelő (gáz)mérőkészüléket kell kiválasztani.

5. PRÓBAPADOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

5.1. A menetciklus végrehajtásának különleges feltételei

5.1.1. Azon helyiség hőmérsékletének, amelyben a görgős próbapadot elhelyezték, az egész vizsgálat alatt 20 ºC és 30 ºC között kell lennie, és lehetőleg meg kell egyeznie annak a helyiségnek a hőmérsékletével, melyben a gépjárművet előkezelték.

5.1.2. A vizsgálat alatt a gépjárműnek, amennyire csak lehetséges, vízszintesen kell állnia, a tüzelőanyag rendellenes eloszlásának elkerülése érdekében.

5.1.3. A vizsgálatot felnyitott motorháztetővel kell végezni. Amennyiben a motor üzemi hőmérsékletének fenntartásához szükséges, a hűtőn (vízhűtés) vagy a levegőszívón (léghűtés) működő segédventilátort lehet alkalmazni.

5.1.4. A vizsgálat alatt betartandó sebességet a fékpad lendítőtömegeivel kapcsolatban álló görgők fordulatszáma adja meg. A vizsgálat alatt fel kell jegyezni a sebességet az idő függvényében, hogy ki lehessen értékelni a végrehajtott ciklusok helyességét.

5.1.5. A vákuum feljegyzése nem kötelező; amennyiben a sebességgel egyidejűleg regisztrálják, meg lehet ítélni, hogy a gyorsítások végrehajtása helyes volt-e.

5.1.6. A hűtővíz és az olajteknőben lévő motorolaj hőmérsékletének feljegyzése nem kötelező.

5.2. A motor indítása

5.2.1. A motort az erre szolgáló berendezések segítségével, mint amilyen a hidegindító, indítószelep stb., a gyártó előírásainak megfelelően kell elindítani.

5.2.2. A motort körülbelül 40 másodpercig üresjáratban kell járatni. Az első ciklus a mintavételi berendezés szelepének a fenti 40 másodperc után végrehajtandó nyitásával egy időben kezdődik.

5.3. A kézi hidegindító használata

A hidegindítót minél előbb, elvben a 0-ról 50 km/h-ra való gyorsulás előtt ki kell kapcsolni. Ha ez a követelmény nem teljesíthető, meg kell adni a tényleges kikapcsolás időpontját. A hidegindítót a gyártó előírásainak megfelelően kell beállítani.

5.4. Üresjárat

5.4.1. Kézi sebességváltó:

5.4.1.1. Az üresjárati szakaszok alatt a tengelykapcsolónak bekapcsolt állapotban, a sebességváltónak üres állásban kell lennie.

5.4.1.2. A szabályos ciklusnak megfelelően végrehajtandó gyorsulások lehetővé tétele céljából a gépjárművet, kioldott tengelykapcsoló mellett a szóban forgó üresjárati szakaszt követő gyorsítás megkezdése előtt öt másodperccel az első sebességfokozatba kell kapcsolni.

5.4.1.3. A ciklus kezdetekor az első üresjárati időszak hat másodperces üresjáratból, üres állásban lévő sebességváltóval és bekapcsolt tengelykapcsolóval, és öt másodperces, első fokozatba kapcsolt sebességváltóval és kioldott tengelykapcsolóval végzett üresjáratból áll.

5.4.1.4. Az egyes ciklusok alatti üresjárati időszaknak megfelelő idők: 16 másodperc üres állásban lévő sebességváltóval és 5 másodperc első fokozatban, kioldott tengelykapcsoló mellett.

5.4.1.5. A ciklus utolsó üresjárati időszaka 7 másodperces, üres állásban lévő sebességváltóval, bekapcsolt tengelykapcsoló mellett.

5.4.2. Félautomata sebességváltók:

A gyártó városi vezetésre vonatkozó utasításait, vagy ezek hiányában a kézi sebességváltókra vonatkozó utasításokat kell betartani.

5.4.3. Automata sebességváltók:

A sebességválasztót a vizsgálatok során nem szabad működtetni, amennyiben a gyártó nem írja elő másképpen. Ez utóbbi esetben a kézi sebességváltóra vonatkozó eljárást kell alkalmazni.

5.5. Gyorsítások

5.5.1. A gyorsításokat úgy kell végrehajtani, hogy a gyorsulások mértéke, amennyire lehet, az egész művelet alatt állandó maradjon.

5.5.2. Ha a gyorsulás nem hajtható végre az előírt időn belül, a további szükséges időt lehetőleg a sebességváltásra szánt időből kell elvenni, vagy ha ez nem lehetséges, az ezt követő állandó sebességű időszakból.

5.6. Lassítások

5.6.1. Minden lassítást a gázpedál teljes felengedésével, bekapcsolt tengelykapcsoló mellett kell végrehajtani. A motor leoldása a sebességváltó kar működtetése nélkül, 10 km/h sebesség elérésekor történik.

5.6.2. Ha a lassítási szakasz hosszabb annál, mint ami a megfelelő szakaszra elő van írva, a ciklus betartása érdekében használni kell a gépjármű fékjeit.

5.6.3. Ha a lassítási szakasz rövidebb annál, mint ami a megfelelő szakaszra elő van írva, az elméleti ciklus összidejét egy üresjárati időszaknak a következő üresjárathoz való illesztésével kell helyreállítani.

5.6.4. A lassítási szakasz végén (a gépjármű megállítása a görgőn) a sebességváltót üres állásba kell helyezni, és a tengelykapcsolót be kell kapcsolni.

5.7. Állandó sebességek

5.7.1. A gyorsításról a következő állandó sebességű időszakra való áttéréskor kerülni kell a "pumpálást" vagy a fojtószelep lezárását.

5.7.2. Az állandó sebességű időszakokban a gázpedált egy meghatározott állásban kell tartani.

6. A MINTAVÉTELI ÉS ELEMZÉSI ELJÁRÁS

6.1. A mintavétel

6.1.1. A mintavétel a szelep nyitásával kezdődik, az 5.2.2. pontban előírtak szerint.

6.1.2. Több zsák használata esetén a zsák kicserélése egy menetciklus első üresjárati szakaszának a kezdetén történik.

6.1.3. Amint a zsákok megtelnek, légmentesen le kell zárni azokat.

6.1.4. Az utolsó ciklus után a motor által termelt gázokat a szelep átállításával a légkörbe ki kell engedni.

6.2. Az elemzés

6.2.1. A zsákokban lévő gázt a lehető legrövidebb időn belül, de minden körülmények között legfeljebb az adott zsák töltésének megkezdésétől számított húsz percen belül elemezni kell.

6.2.2. Ha a mintavevő szonda nem marad állandóan a zsákban, meg kell akadályozni, hogy a szonda behelyezésekor levegő kerülhessen a zsákba, és hogy a szonda kivételekor abból gáz szökhessen ki.

6.2.3. A gázelemző készüléknek a zsák csatlakoztatása után egy percen belül állandó értéket kell mutatnia.

6.2.4. Minden mért összetevőnél a mérőkészülék stabilizálódása után leolvasható értéket kell gáztartalomnak tekinteni.

6.3. A térfogatmérés

6.3.1. A nagy hőmérsékleti ingadozások elkerülése érdekében a zsák(ok) térfogatának mérését akkor kell elvégezni, amint a gáz felvette a környezet hőmérsékletét.

6.3.2. A zsákokat a gázmérő készüléken keresztül kell kiüríteni.

6.3.3. A számítás alapjául szolgáló hőmérséklet (tm) az ürítés kezdetén és végén mért hőmérsékletek számtani középértéke, miközben a két érték közötti megengedett legnagyobb különbség 5 ºC-nál kisebb.

6.3.4. A számítás alapjául szolgáló nyomás (Pm) az ürítés kezdetén és végén leolvasott abszolút nyomások számtani középértéke, miközben a két érték közötti megengedett legnagyobb különbség 4 mm Hg-nál (higanymilliméter) kisebb.

6.3.5. A számlálóval mért gáztérfogathoz hozzá kell számítani az elemzés céljára kivett gázok térfogatát is, amennyiben ez meghaladja a számlálóval mért térfogat 1 %-át. Az eredményt Vm-nek nevezzük.

7. A GÁZ-HALMAZÁLLAPOTÚ SZENNYEZŐANYAG-KIBOCSÁTÁS MENNYISÉGÉNEK MEGHATÁROZÁSA

7.1. A mért gáztérfogat korrekciója

A zsákokban lévő gáztérfogatot az alábbi képlet segítségével kell normál hőmérsékleti és nyomásviszonyokra átszámítani:

V = Vm

×

ahol:

Vm : a 6.3.5. pont szerinti térfogat literben;

tm : a 6.3.3. pont szerint meghatározott szélső hőmérsékletértékek számtani középértéke ºC-ban;

Pm : a 6.3.4. pont szerint meghatározott szélső nyomásértékek számtani középértéke mm Hg-ben;

PH : a telítési gőznyomás tm hőmérsékleten, mm Hg-ben.

7.2. Az egyes zsákokban lévő gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok tömege

Az egyes zsákokban lévő gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok tömege a dCV szorzattal állapítható meg, ahol C a szóban forgó gáz-halmazállapotú szennyezőanyag térfogathányada, d pedig ennek sűrűsége:

- szén-monoxidra d = 1,250

- szénhidrogénekre d = 3,844 (n-hexán).

7.3. A kibocsátott gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok teljes tömege

A gépjármű által a vizsgálat során kibocsátott összes gáz-halmazállapotú szennyezőanyag M tömege az egyes zsákokban lévő gáz-halmazállapotú szennyezőanyagok 7.2. pont szerint meghatározott tömegének összegzésével határozható meg.

Megjegyzés:

Javasolt a vizsgálatot végző laboratórium számára az elemzés helyességének ellenőrzése a keletkezett szén-dioxid-mennyiség mérése útján.

[1] PM = Sebességváltó üres állásban, tengelykapcsoló bekapcsolvaK1, K2 = 1. vagy 2. sebességfokozat, tengelykapcsoló kioldva

[2] Meg kell jegyezni, hogy két másodpercnyi idő engedélyezett, beleértve a sebességváltás idejét, és amennyiben szükséges, a ciklushoz történő alkalmazkodási időt.

--------------------------------------------------

IV. MELLÉKLET

II. típusú vizsgálat

(Szén-monoxid-kibocsátás vizsgálata üresjárati fordulatszámon)

Az I. melléklet 3.2.1.2. pontja szerinti II. típusú vizsgálat módszere

1. Mérési feltételek

1.1. Tüzelőanyagként a 6. mellékletben meghatározott referencia-tüzelőanyagot kell használni.

1.2. A kibocsátott szén-monoxid térfogati arányát közvetlenül az I. típusú vizsgálat 4 ciklusa után, üresjáraton működő motor mellett kell megmérni.

1.3. Kézi sebességváltóval vagy félautomata sebességváltóval felszerelt gépjárművek esetében a vizsgálatot "üres" helyzetben lévő sebességváltó karral és bekapcsolt tengelykapcsolóval kell elvégezni.

1.4. Automata sebességváltóval felszerelt gépjárművek esetében a vizsgálatot a sebességválasztó "üres" vagy "parkoló" állása mellett kell elvégezni.

2. Gázok mintavétele

2.1. A mintavevő szondát a gépjármű kipufogója és a mintavételi zsák közötti összekötő csőbe, a kipufogóhoz a lehető legközelebbi helyen kell bevezetni.

2.2. A kipufogógázok levegővel történő esetleges hígításának figyelembevételére meg kell mérni a szén-monoxid- (T1) és szén-dioxid- (T2) tartalmat; az előírt határértékkel összehasonlítandó T térfogati arányt az alábbi képlettel kell kiszámítani:

T = T

×

T

+ T

2

--------------------------------------------------

V. MELLÉKLET

III. típusú vizsgálat

(A kartergáz-kibocsátás vizsgálata)

Az I. melléklet 3.2.1.3. pontja szerinti III. típusú vizsgálat módszere

1. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1. A III. típusú vizsgálatot azon a gépjárművön hajtják végre, amelyen az I. típusú és a II. típusú vizsgálatot is végezték.

1.2. A vizsgálatot minden motoron, beleértve a szivárgásmentes motorokat is, el kell végezni, kivéve az olyan tervezésűeket, amelyeknél még egy enyhe szivárgás is elfogadhatatlan működési hibákat okozhat (pl. a bokszermotorok).

2. A VIZSGÁLATI KÖRÜLMÉNYEK

2.1. Az üresjáratot a gyártó javaslatainak megfelelően kell beállítani; ha ilyen javaslat nem áll rendelkezésre, az üresjáratot úgy kell beállítani, hogy a szívócsőben a vákuum a maximális értékét érje el.

2.2. A méréseket a motorra vonatkozóan alábbi három üzemi körülménynek megfelelően kell elvégezni:

Üzemi körülmény száma | A gépjármű sebessége km/h | Szívócsővákuum mm Hg | Súlyozási tényező |

1 | Üresjárat | | 0,25 |

2 | 50 ± 2 | 400 ± 8 | 0,25 |

3 | 50 ± 2 | 250 ± 8 | 0,50 |

2.3. = 0,625

hányadossal.

2.4. A 2.2. pont szerinti 2. és 3. üzemi körülménynél az áttételi viszonyszám függvényében úgy kell megválasztani a motor fordulatszámát, hogy az a legkisebb fordulatszám legyen, amelynél a gépjármű szokásos üzemi körülmények között az 50 km/h sebességet eléri.

3. A VIZSGÁLATI MÓDSZER

3.1. A 2.2. pontban említett 1., 2. és 3. sz. üzemi körülmény mindegyikénél az alábbi értékeket kell mérni:

3.1.1. időegység alatt a berendezés által vissza nem vezetett gázok Qn térfogata,

3.1.2. az azonos időegység alatt elhasznált tüzelőanyag Cn tömege.

3.2. A Qn térfogatra a 4.6. pont szerint az egyes üzemi körülmények esetén leolvasott értékeket az alábbi képlet segítségével kell normál körülményekre (760 mm Hg nyomás, 0 ºC hőmérséklet) átszámítani:

Q′

= Q

×

273T

3.3. A szénhidrogének t térfogati arányát a 4.4. pontban meghatározottak szerint kell megmérni. Ha a gyártó úgy kívánja, nem kell elemezni a kartergázokat; azonban szükséges egy 15.000 ppm átlagos szénhidrogén-tartalom felvétele.

3.4. A szénhidrogének sűrűségét 3,84 g/liter értékkel kell számításba venni; minden említett üzemi körülménynél az alábbi képlettel kell a légkörbe áramló szénhidrogének tömegét kiszámítani:

P

= Q′

× t × 3,84

,

ahol Q’n a korrigált térfogat értéke.

3.5. P

C

— átlagos tömegét a fent említett üzemi körülmények mindegyikére kapott értékekből a 2.2. pont alatti súlyozó tényezők alkalmazásával lehet kiszámítani. Ezeket ugyanazon mértékegységekben kell kifejezni.

3.6. Az eredmények kiértékelése:

A gépjármű teljesíti a követelményeket, ha igaz, hogy:

P

≤

× C

.

4. ELJÁRÁS A VISSZA NEM VEZETETT KARTERGÁZOK Qn TÉRFOGATÁNAK MÉRÉSÉRE

4.1. A vizsgálat előkészítése

A vizsgálat előtt minden olyan nyílást le kell zárni, amely nem a gáz visszavezetésére szolgál.

4.2. Az eljárás elve

4.2.1. A berendezés visszavezetésébe egy járulékos nyomásveszteséget nem okozó leágazást kell készíteni, közvetlenül a visszavezetés motorhoz való csatlakozásánál.

4.2.2. E leágazás kivezető csonkjához egy lágy, a szénhidrogéneket nem abszorbeáló anyagból készült zsákot (lásd a függeléket) kell csatlakoztatni a motor által be nem szívott gázok felfogására. Ezt a zsákot minden mérésnél ki kell üríteni.

4.3. A mérési eljárás

A zsákot minden mérés előtt le kell zárni. Egy meghatározott ideig csatlakoztatni kell a leágazáshoz és ezt követően egy gáztérfogatmérő eszközön át kell kiüríteni.

A 3.2. pont szerinti térfogat helyesbítése céljából az ürítés alatt a mm Hg-ben mért H nyomást és a ºC-ban mért N hőmérsékletet mérni kell.

4.4. A szénhidrogén-tartalom mérése

4.4.1. Az ürítés alatt adott esetben mérni kell a szénhidrogén-tartalmat, éspedig egy n-hexánnal érzékenyített nem diszperzív infravörös-abszorpció elvén működő gázelemző segítségével. A kapott értéket meg kell szorozni egy 1,24-es tényezővel, a kartergázok abszolút szénhidrogén-koncentrációjának figyelembevételére.

4.4.2. A gázelemző készüléknek, valamint a kalibrálógázoknak meg kell felelniük a 3. melléklet 3.5.7. és 3.5.8. pontjában foglaltaknak.

4.5. A tüzelőanyag-fogyasztás mérése

Meg kell határozni minden a 2.2. pontban meghatározott üzemi körülmény során elfogyasztott tüzelőanyag tömegét. Ezt a tömeget időegységre kell vonatkoztatni.

4.6. A mérési eredmények bemutatása

A súlyozási tényezők alkalmazásához és a szénhidrogének súlyozott tömegének, valamint a súlyozott tüzelőanyag-fogyasztásnak a kiszámításához a Q’n értékeit, ahol n az összes 2.2. pont szerinti üzemállapotra vonatkozik, valamint a tüzelőanyag-fogyasztás Cn értékeit ugyanarra az időegységre kell vonatkoztatni.

4.7. A mérések pontossága

4.7.1. A térfogatmérés során a zsák nyomását ± 1 mm Hg pontossággal kell mérni.

4.7.2. A szívóvezeték vákuumát ± 8 mm Hg pontossággal kell mérni.

4.7.3. A gépjármű sebességét a görgőkön kell meghatározni és ± 2 km/h pontossággal kell mérni.

4.7.4. A kibocsátott gáz mennyiségét ± 5 % pontossággal kell mérni.

4.7.5. A térfogatmérés során a gáz hőmérsékletét ± 2 ºC pontossággal kell mérni.

4.7.6. A szénhidrogén-tartalmat adott esetben ± 5 % pontossággal kell mérni, az alkalmazott kalibrálógázok pontosságától függetlenül.

4.7.7. A tüzelőanyag-fogyasztást ± 4 % pontossággal kell mérni.

--------------------------------------------------

VI. MELLÉKLET

A referencia-tüzelőanyag [1] műszaki adatai és ezek meghatározási módszerei

| Határértékek és mértékegységek | Módszer |

Oktánszám | 99 ± 1 | ASTM [2] D 908-67 |

Sűrűség 15/4 ºC | 0,742 ± 0,007 | ASTM D 1298-67 |

Gőznyomás (Reid szerinti) | 0,6 ± 0,04 bar | ASTM D 323-58 |

8,82 ± 0,59 psi |

Lepárlás

– Kezdeti forráspont

–10 térfogat% | 50 ± 5 °C | ASTM D 86-67 |

–50 térfogat% | 100 ± 10 °C |

–90 térfogat% | 160 ± 10 °C |

– Végforráspont | 195 ± 10 °C |

–Maradék | 2 (térf. %) max. |

–Veszteségek | 1 (térf. %) max. |

Szénhidrogén-elemzés | | ASTM D 1319-66 T |

–olefinek | 18 ± 4 % térf. % |

–aromás vegyületek | 35 ± 5 % térf. % |

–telített vegyületek | a maradék |

Oxidációs stabilitás | 480 perc min. | ASTM D 525-55 |

Maradék | 4 mg/100 ml max. | ASTM D 381-64 |

Antioxidánsok | min. 50 ppm |

Kéntartalom | 0,03 ± 0,015 súly % | ASTM D 1266-64 |

Ólomtartalom | 0,57 ± 0,03 g/l | ASTM D 526-66 |

2,587 ± 0,136 g/lG |

–Tisztító | motorkeverék |

–Szerves ólomvegyület | nincs adat |

Egyéb adalékok | nincs | |

[1] A referencia-tüzelőanyagok keverése esetén kizárólag szabványos európai alapanyagok használhatóak, a nem szabványos összetevők, úgymint pirolízisbenzin, hőkezelt anyag és motorbenzol nem használható.

[2] Az American Society for Testing and Materials (ASTM), 1916 Race St. Philadelphia, Pennsylvania 19103, USA, által használt jelölések. A kötőjel utáni szám azt az évet jelöli, amikor az előírás elfogadásra vagy módosításra került.

--------------------------------------------------

VII. melléklet

Közlemény a gépjárművek külső gyújtású motorjainak kipufogógázai által okozott levegőszennyezés elleni intézkedésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1970. március 20-i tanácsi irányelv alkalmazásáról

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

--------------------------------------------------