21998A0703(01)

Megállapodás

az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról

E MEGÁLLAPODÁS RÉSZES ÁLLAMAI,

EMLÉKEZTETVE az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezményében foglalt vonatkozó rendelkezésekre,

AZZAL A SZÁNDÉKKAL, hogy biztosítják a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását,

AZZAL AZ ELHATÁROZÁSSAL, hogy e célból erősítik az államok közötti együttműködést,

EMLÉKEZTETVE az említett halállományok vonatkozásában elfogadott védelmi és kezelési intézkedéseknek a lobogó szerinti államok, a kikötő szerinti illetékes államok és a parti államok részéről történő hatékonyabb végrehajtására,

TÖREKEDVE különös tekintettel arra, hogy megoldást találjanak az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciája által elfogadott Agenda 21 17. fejezetének C. programterületében meghatározott problémákra, nevezetesen arra, hogy a nyílt tengeri halászat kezelése sok területen nem megfelelő és, hogy egyes erőforrások felhasználása túlzott mértékű; tudomásul véve a szabályozatlan halászat, a túlzott felszereltség, a túlzott flottaméret, a lobogónak az ellenőrzések elkerülése érdekében történő lecserélése, a nem megfelelően összeállított felszerelés, a megbízhatatlan adatbázis és az államok közötti megfelelő együttműködés hiánya jelentette problémák meglétét,

ELKÖTELEZVE magukat a felelősségteljes halászat iránt,

ANNAK TUDATÁBAN, hogy szükség van a tengeri környezetet érő káros hatások elkerülésére, a biológiai sokféleség megőrzésére, a tengeri ökoszisztémák integritásának fenntartására és a halászati műveletekből adódó hosszú távú vagy visszafordíthatatlan hatások kockázatának minimalizálására,

FELISMERVE a különleges támogatások, beleértve a pénzügyi, tudományos és technológiai segítségnyújtás szükségességét annak érdekében, hogy a fejlődő államok hatékony módon részt vegyenek a különleges gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmében, kezelésében és fenntartható hasznosításában,

MEGGYŐZŐDVE ARRÓL, hogy egy, az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló megállapodás szolgálja legjobban az említett célokat, és hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához,

MEGERŐSÍTVE, hogy az egyezményben vagy az e megállapodásban nem szabályozott kérdésekre továbbra is az általános nemzetközi jog szabályai és elvei alkalmazandók,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I. RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások és hatály

(1) E megállapodás alkalmazásában:

a) "egyezmény": az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i tengerjogi egyezménye;

b) "védelmi és kezelési intézkedések": az élő tengeri erőforrások egy vagy több fajának védelmére és kezelésére vonatkozó intézkedések, amelyek elfogadása és alkalmazása, az egyezményben és az e megállapodásban tükröződő nemzetközi joggal összhangban áll;

c) "halak": magukban foglalják a puhatestűeket és a rákféléket, kivéve az egyezmény 77. cikkében meghatározott, helyhez kötött fajokhoz tartozókat; valamint

d) "megállapodás": az egyezménnyel és e megállapodással összhangban kialakított olyan együttműködési mechanizmus két vagy több állam között, amelynek célja, többek között, egy vagy több kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományra vagy hosszú távon vándorló halállományra vonatkozó védelmi és irányítási intézkedések kialakítása regionális és régió alatti szinten.

(2) a) "részes államok" azok az államok, amelyek vállalták e megállapodás rájuk nézve kötelező erejét, és amelyekre e megállapodás hatálya kiterjed.

b) E megállapodás mutatis mutandis alkalmazandó:

i. az egyezmény 305. cikke (1) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett minden jogalany; és

ii. a 47. cikkre is figyelemmel, az egyezmény IX. mellékletének 1. cikkében "nemzetközi szervezet"-ként említett minden jogalany esetében,

amelyek e megállapodás részeseivé válnak, és ebben a vonatkozásban, az említett jogalanyok "részes államok".

(3) E megállapodás mutatis mutandis alkalmazandó az olyan egyéb halászatot folytató társaságokra is, amelyek hajói a nyílt tengeren halásznak.

2. cikk

Célkitűzés

E megállapodás célkitűzése a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú védelmének és fenntartható hasznosításának biztosítása, az egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek hatékony végrehajtásával.

3. cikk

Alkalmazás

(1) Eltérő rendelkezés hiányában, e megállapodás a nemzeti joghatóságon kívüli területeken élő kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére alkalmazandó, azzal a kivétellel, hogy a 6. és 7. cikk a nemzeti joghatóság alá tartozó területeken elő említett halállományok védelmére és kezelésére is alkalmazandó, a nemzeti joghatóság alá tartozó és a nemzeti joghatóságon kívüli területeken alkalmazott különböző jogrendszerek sérelme nélkül, az egyezményben előírtak szerint.

(2) A parti állam, a nemzeti joghatósága alá tartozó területeken élő kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok felkutatását és hasznosítását, védelmét és kezelését célzó szuverén jogainak gyakorlása során, mutatis mutandis alkalmazza az 5. cikkben felsorolt általános alapelveket.

(3) E megállapodásnak megfelelően, az államok kellő figyelmet fordítanak a fejlődő államok kapacitására az 5., 6. és 7. cikknek a fejlődő államok nemzeti joghatósága alá tartozó területeken történő alkalmazásakor, valamint a fejlődő államok támogatási igényére. E célból a VII. rész mutatis mutandis alkalmazandó a nemzeti joghatóság alá tartozó területek tekintetében.

4. cikk

E megállapodás és az egyezmény viszonya

E megállapodás egyik rendelkezése sem sérti az államok egyezmény szerinti jogait, joghatóságát és kötelezettségeit. E megállapodás az egyezmény szövegösszefüggésében és annak megfelelően alkalmazandó.

II. RÉSZ

A KIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZETEKEN TÚLNYÚLÓ HALÁLLOMÁNYOK ÉS A HOSSZÚ TÁVON VÁNDORLÓ HALÁLLOMÁNYOK VÉDELME ÉS KEZELÉSE

5. cikk

Általános elvek

A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése érdekében a parti államok és a nyílt tengeren halászatot folytató államok, eleget téve az egyezmény szerinti együttműködési kötelezettségüknek:

a) intézkedéseket fogadnak el a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok tartós megőrzésének biztosítása érdekében, és előmozdítják az állományok optimális hasznosítását;

b) biztosítják, hogy az említett intézkedések a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokon alapulnak, és céljuk a halállományok legmagasabb fenntartható hozamának szinten tartása vagy visszaállítása a vonatkozó környezeti és gazdasági tényezőknek megfelelően, beleértve a fejlődő államok különleges igényeit, és figyelembe véve a halászati módszereket, a halállományok egymás közötti függőségi viszonyát és minden, szubregionális, regionális és globális szinten általánosan ajánlott nemzetközi minimumszabályt;

c) a 6. cikkel összhangban alkalmazzák az elővigyázatossági megközelítést;

d) felmérik a halászat, az egyéb emberi tevékenységek és a környezeti tényezők által a célállományokra és az ugyanazon ökoszisztémába tartozó, illetve a célállományokkal társult vagy azoktól függő célfajokra gyakorolt hatásokat;

e) adott esetben, védelmi és kezelési intézkedéseket fogadnak el az ugyanazon ökoszisztémába tartozó, illetve a célállományokkal társult vagy azoktól függő fajokra vonatkozóan azzal a céllal, hogy az említett fajok populációit a szaporodásukra komoly veszélyt jelentő szint felett tartsák vagy arra a szintre visszaállítsák;

f) minimálisra csökkentik a szennyezés mértékét, a hulladék és a szemét mennyiségét, az elveszett vagy elhagyott felszereléssel történő fogást, a nem célfajok, akár halfajok, akár nem halfajok (a továbbiakban: nem célfajok) fogását, valamint a társult vagy függő fajokra, különösen a veszélyeztetett fajokra gyakorolt hatásokat olyan intézkedéseken keresztül, mint a szelektív, környezetvédelmi szempontból biztonságos és költséghatékony halászati felszerelések és technikák kifejlesztése és alkalmazása, a megvalósítható mértékben;

g) védik a tengeri környezet biodiverzitását;

h) intézkedéseket hoznak a túlhalászás és a halászati kapacitás túllépésének megakadályozására, illetve elkerülésére, valamint annak biztosítására, hogy a halászati erőkifejtés mértéke nem lépi túl a halászati erőforrások fenntartható hasznosításával arányos szintet;

i) figyelembe veszik kisüzemi és jövedelemkiegészítő halászok érdekeit;

j) összegyűjtik és a megfelelő időben megosztják, többek között a hajók helyzetére, a célfajok és a nem célfajok fogására és a halászati erőkifejtésre vonatkozó teljes és pontos adatokat az I. mellékletben megállapítottak szerint, valamint az országos és nemzetközi kutatási programokból származó információkat;

k) tudományos kutatásokat támogatnak és folytatnak le, és megfelelő technológiákat fejlesztenek ki a védelem és a kezelés céljából; valamint

l) hatékony nyomon követés, ellenőrzés és felügyelet mellett végrehajtják és érvényesítik a védelmi és kezelési intézkedéseket.

6. cikk

Az elővigyázatosság elvének alkalmazása

(1) Az államok széles körben alkalmazzák az elővigyázatosság elvét a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme, kezelése és hasznosítása során az élő tengeri erőforrások védelme és a tengeri környezet megőrzése érdekében.

(2) Az államok nagyobb körültekintéssel járnak el, ha az információk bizonytalanok, megbízhatatlanok vagy nem megfelelőek. A megfelelő tudományos információk hiánya nem használható kifogásként a védelmi és kezelési intézkedések elhalasztására vagy elmulasztására.

(3) Az elővigyázatosság elvének alkalmazása során az államok:

a) a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok begyűjtésével és megosztásával, valamint a kockázatok és a bizonytalanság kezelésére szolgáló fejlett technikák bevezetésével emelik a halászati erőforrások védelmével és kezelésével kapcsolatos döntéshozatal hatékonyságát;

b) alkalmazzák a II. mellékletben meghatározott iránymutatásokat, és a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján az egyes állományok vonatkozásában referenciapontokat és az ezek túllépése esetén meghozandó intézkedéseket határoznak meg;

c) figyelembe veszik, többek között az állományok méretére és szaporodási ütemére, a referenciapontokra, az állományok ezen referenciapontokhoz viszonyított állapotára, a halállomány-pusztulás mértékére és megoszlására, valamint a halászati tevékenységek által a nem célfajokra és a társult vagy függő fajokra gyakorolt hatásokra vonatkozó bizonytalanságokat, továbbá a aktuális és az előre jelzett óceáni, környezeti és társadalmi-gazdasági viszonyokat; valamint

d) adatgyűjtési és kutatási programokat indítanak a halászat által a nem célfajokra és a társult vagy függő fajokra, valamint környezetükre gyakorolt hatások felmérésére, továbbá az említett fajok védelmének biztosításához és a különleges jelentőségű élőhelyek megóvásához szükséges terveket fogadnak el.

(4) Az állam intézkedéseket hoz annak biztosítása érdekében, hogy a referenciapontok megközelítése esetén ne következzen be azok túllépése. Túllépés esetén az államok az állományok helyreállítása érdekében haladéktalanul meghozzák a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott intézkedéseket.

(5) Amennyiben a célállományok, a nem célfajok és a társult vagy függő fajok állapota aggodalomra ad okot, úgy az államok fokozott ellenőrzés alá vonják az említett állományokat és fajokat annak érdekében, hogy megvizsgálják azok állapotát, valamint a védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát. Az államok az új adatok szerint rendszeresen felülvizsgálják ezen intézkedéseket.

(6) Új vagy kísérleti halászat esetén az államok a lehető leghamarabb, megfelelő körültekintéssel védelmi és kezelési intézkedéseket fogadnak el, beleértve többek között a fogásra és az erőkifejtésre vonatkozó korlátozások tekintetében hozott intézkedéseket. Az említett intézkedések mindaddig hatályban maradnak, amíg nem áll rendelkezésre elegendő adat a halászatnak az állományok hosszú távú fenntarthatóságára gyakorolt hatásának kiértékeléséhez, amely kiértékelés után kerülnek végrehajtásra a védelmi és kezelési intézkedések. A védelmi és kezelési intézkedések, adott esetben, lehetővé teszik a halászat fokozatos fejlesztését.

(7) Ha valamilyen természeti jelenség jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok vagy a hosszú távon vándorló halállományok állapotára, akkor az államok sürgősséggel védelmi és kezelési intézkedéseket fogadnak el annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenység ne súlyosbítsa tovább a kedvezőtlen hatást. Az államok akkor is sürgősséggel fogadnak el intézkedéseket, ha a halászati tevékenység az említett állományok fenntarthatósága tekintetében komoly veszélyt jelent. A sürgősséggel hozott intézkedések átmeneti jellegűek és a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatokon alapulnak.

7. cikk

A védelmi és kezelési intézkedések összeegyeztethetősége

(1) Az egyezmény rendelkezéseinek megfelelően, a parti államoknak a nemzeti joghatóság alá tartozó területeken az élő tengeri erőforrások feltárására és hasznosítására, védelmére és kezelésére vonatkozó szuverén jogainak sérelme nélkül, továbbá az államok azon jogának sérelme nélkül, hogy állampolgárai számára az egyezménnyel összhangban folytatott nyílt tengeri halászatot engedélyezzék:

a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok tekintetében, az érintett parti államok és azon államok, amelynek állampolgárai ilyen állományokat halásznak a szomszédos nyílt tengeri területen, arra törekednek, akár közvetlenül, akár a III. részben előírt megfelelő együttműködési mechanizmusokon keresztül, hogy megállapodjanak az ezen állományoknak a szomszédos nyílt tengeri területen történő védelméhez szükséges intézkedésekben;

b) a hosszú távon vándorló halállományok tekintetében az érintett parti államok és azok az egyéb államok, amelynek állampolgárai ilyen állományokat halásznak a régióban, együttműködnek, akár közvetlenül, akár a III. részben előírt megfelelő együttműködési mechanizmuson keresztül, hogy biztosítsák az említett állományok védelmét, és elősegítsék azok optimális hasznosítását az egész régióban, a nemzeti joghatóság alá tartozó és az azon kívüli területeken is.

(2) A nyílt tenger tekintetében meghatározott és a nemzeti joghatóság alá tartozó területek tekintetében elfogadott védelmi és kezelési intézkedéseknek, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmének és kezelésének biztosítása érdekében összeegyeztethetőeknek kell lenniük. Ezért a parti államok és a nyílt tengeren halászó államok kötelesek együttműködni annak érdekében, hogy az említett állományokra vonatkozó intézkedések összeegyeztethetőek legyenek. Az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedések meghatározásakor az államok:

a) figyelembe veszik az ugyanazon állományok tekintetében a parti államok által a nemzeti joghatóság alá tartozó területekre vonatkozóan az egyezmény 61. cikkével összhangban elfogadott és alkalmazott védelmi és kezelési intézkedéseket, és biztosítják, hogy az említett állományok tekintetében a nyílt tengerre vonatkozóan meghatározott intézkedések ne ássák alá az említett intézkedések hatékonyságát;

b) figyelembe veszik az ugyanazon állományok tekintetében az érintett parti államok és a nyílt tengeren halászó államok által az egyezménnyel összhangban a nyílt tengerre vonatkozóan megállapított és alkalmazott, korábban egyeztetett intézkedéseket;

c) figyelembe veszik az ugyanazon állományok tekintetében a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások által az egyezménnyel összhangban meghatározott és alkalmazott, korábban egyeztetett intézkedéseket;

d) figyelembe veszik az állományok biológiai egységét és egyéb biológiai jellemzőit, valamint az állományok eloszlása, a halászat és az érintett terület földrajzi adottságai közötti kapcsolatot, beleértve az állományok nagyságát és halászatának mértékét a nemzeti joghatóság alá tartozó területeken;

e) figyelembe veszik a parti államoknak és a nyílt tengeren halászó államoknak az érintett állományoktól való kölcsönös függését; továbbá

f) gondoskodnak arról, hogy az intézkedések összességében ne legyenek káros hatással az élő tengeri erőforrásokra.

(3) Együttműködési kötelezettségük teljesítése során, az államok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy ésszerű határidőn belül megállapodás jöjjön létre az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedésekről.

(4) Ha ésszerű határidőn belül nem sikerül megállapodást elérni, akkor az érintett államok bármelyike a VIII. részben meghatározott eljárást kezdeményezheti a vitás ügyek rendezésére.

(5) Az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedésekről szóló megállapodás létrejöttéig az érintett államok, az egyetértés és az együttműködés szellemében, minden erőfeszítést megtesznek gyakorlati jellegű ideiglenes szabályok életbe léptetéséhez. Amennyiben nem tudnak az említett szabályok tekintetében megállapodásra jutni, akkor bármelyik érintett állam a vitás ügyben, ideiglenes intézkedések kialakítása céljából és a VIII. részben előírt, a vitás ügyek rendezésére vonatkozó eljárásokkal összhangban bírósághoz fordulhat.

(6) A foganatosított vagy az (5) bekezdés szerint előírt ideiglenes szabályok és intézkedések figyelembe veszik e rész rendelkezéseit, kellő tekintettel vannak az érintett felek jogaira és kötelezettségeire, nem hátráltatják és nem akadályozzák az összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedésekre vonatkozó végső megállapodás létrejöttét, továbbá nem érintik a vitás ügyek rendezésére irányuló eljárások egyikének végső kimenetelét sem.

(7) A parti államok rendszeresen, akár közvetlenül, akár a megfelelő szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül, vagy egyéb megfelelő módon, tájékoztatják az alrégióban vagy régióban nyílt tengeren halászó államokat az általuk elfogadott, a saját nemzeti joghatóságuk alá tartozó területeken található kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó intézkedésekről.

(8) A nyílt tengeren halászó államok rendszeresen, akár közvetlenül, akár megfelelő szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül, vagy egyéb megfelelő módon, tájékoztatják a többi érdekelt államot az általuk elfogadott, a lobogójuk alatt közlekedő és az említett állományok nyílt tengeren történő halászatával foglalkozó halászhajók tevékenységeinek szabályozására vonatkozó intézkedésekről.

III. RÉSZ

A KIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZETEKEN TÚLNYÚLÓ ÉS A HOSSZÚ TÁVON VÁNDORLÓ HALÁLLOMÁNYOKRA VONATKOZÓ NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉSI RENDSZEREK

8. cikk

Védelmi és kezelési együttműködés

(1) A parti államok és a nyílt tengeren halászó államok az egyezménnyel összhangban együttműködésre törekednek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok tekintetében, akár közvetlenül, akár megfelelő szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek vagy megállapodások keretében az említett állományok haté kony védelme és kezelése érdekében, figyelembe véve az alrégió vagy a régió különleges adottságait.

(2) Az államok jóhiszeműen és haladéktalanul konzultációt kezdenek, különösen akkor, ha bizonyíték van arra, hogy az érintett kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokat és hosszú távon vándorló halállományokat a túlzott mértékű kiaknázás veszélye fenyegeti, vagy ha az említett állományok tekintetében újfajta halászat vette kezdetét. E célból bármelyik érintett állam konzultációt kezdeményezhet az állományok védelmét és kezelését biztosító megfelelő szabályok kialakítására. Az említett szabályokra vonatkozó megállapodás létrejöttéig az államok betartják e megállapodás rendelkezéseit, továbbá jóhiszeműen és a többi állam jogainak, érdekeinek és kötelezettségeinek kellő figyelembevételével járnak el.

(3) Amennyiben egy szubregionális vagy regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás hatáskörébe tartozik a meghatározott kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra vagy hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések meghatározása, akkor a nyílt tengeren ilyen állományokat halászó államok és az érintett parti államok együttműködési kötelezettségük teljesítése során az említett szervezet tagjává vagy az említett megállapodás részeseivé válnak, vagy megegyeznek az említett szervezet vagy megállapodás által meghatározott védelmi és kezelési intézkedések alkalmazásáról. Az érintett halászatban ténylegesen érdekelt államok az említett szervezet tagjai vagy az említett megállapodás részesei lehetnek. Az említett szervezet vagy megállapodás részvételi szabályzata nem zárhatja ki az említett államokat a tagságból vagy a részvételből; továbbá, az abban foglalt feltételek nem alkalmazhatók oly módon, amely megkülönböztetést tesz az érintett halászatban ténylegesen érdekelt államok vagy államcsoportok bármelyikével szemben.

(4) Kizárólag az említett szervezetben tagsággal bíró vagy az említett megállapodásban részes állam, vagy az említett szervezet vagy megállapodás által meghatározott védelmi és kezelési intézkedések alkalmazásáról megállapodást kötött államok férhetnek hozzá az ezen intézkedések tárgyát képező halászati erőforrásokhoz.

(5) Egy adott, kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállomány vagy hosszú távon vándorló halállomány tekintetében védelmi és kezelési intézkedéseket meghatározó szubregionális vagy regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás hiányában, az érintett parti államok és az alrégióban vagy a régióban az említett állományokat nyílt tengeren halászó államok együttműködnek egy ilyen szervezet létrehozásában, vagy más, megfelelő megállapodást kötnek az említett állományok védelmének és kezelésének biztosítására, valamint részt vesznek a szervezet vagy megállapodás munkájában.

(6) Bármely állam, amely élő erőforrások tekintetében hatáskörrel rendelkező kormányközi szervezet által foganatosítandó intézkedést szándékozik javasolni, és, amennyiben az említett intézkedés jelentős hatást gyakorolna egy illetékes szubregionális és regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás által már meghatározott védelmi és kezelési intézkedésekre, konzultál az adott szervezet tagjaival vagy az adott megállapodás részeseivel. Lehetőség szerint az ilyen konzultációra azelőtt kell sort keríteni, hogy a kormányközi szervezet részére a javaslat benyújtásra kerülne.

9. cikk

Szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások

(1) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokkal és a hosszú távon vándorló halállományokkal kapcsolatos szubregionális és regionális halászati irányítószervezet létrehozásakor, illetve szubregionális vagy regionális megállapodások megkötésekor az államok, többek között, megállapodnak:

a) a védelmi és kezelési intézkedések tárgyát képező állományok tekintetében, figyelembe véve az érintett állományok biológiai jellegzetességeit és az érintett halászat jellegét;

b) az alkalmazási terület tekintetében, figyelembe véve a 7. cikk (1) bekezdését, valamint az alrégió és régió jellegzetességeit, beleértve a társadalmi-gazdasági, földrajzi és környezeti tényezőket;

c) az új szervezet és megállapodás működése, és a már létező halászati irányítószervezetek és megállapodások feladata, célkitűzései és tevékenységei közötti kapcsolat tekintetében; valamint

d) azon rendszer tekintetében, amely révén a szervezet vagy megállapodás tudományos visszajelzéseket szerezhet, és amely révén az állományok állapota vizsgálhatóvá válik, adott esetben egy tudományos tanácsadó testület létrehozásával.

(2) A szubregionális és regionális halászati irányítószervezet vagy megállapodás létrehozásában együttműködő államok az említett együttműködésről tájékoztatják azokat az államokat, amelyekről tudják, hogy ténylegesen érdekeltek a tervezett szervezetben vagy megállapodásban.

10. cikk

A szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások feladatai

A szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül történő együttműködési kötelezettségük teljesítése során az államok:

a) megállapodnak a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hosszú távú fenntarthatóságának biztosítására vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések tekintetében, és azokat teljesítik;

b) megállapodnak, adott esetben a részes államokat megillető jogosultságok tekintetében, mint például az engedélyezhető fogás elosztása vagy a halászati erőkifejtés mértéke;

c) elfogadják és alkalmazzák a halászati műveletek felelősségteljes folytatására vonatkozó, általánosan ajánlott nemzetközi minimumszabályokat;

d) tudományos adatokat gyűjtenek és azokat értékelik, vizsgálják az állományok állapotát, és felmérik a halászat nem célfajokra vagy társult és függő fajokra gyakorolt hatását;

e) megállapodnak az állományokra vonatkozó halászati adatok gyűjtésére, jelentésére, ellenőrzésére és átadására vonatkozó szabályokban;

f) az I. mellékletben meghatározottak szerinti pontos és hiánytalan statisztikai adatállományt készítenek és tesznek közzé a lehető legjobb tudományos adatok elérhetőségének biztosítására, ugyanakkor, adott esetben fenntartják az adatok bizalmas kezelését;

g) tudományos állományfelméréseket és egyéb kapcsolódó kutatásokat kezdeményeznek és folytatnak le, és azok eredményeit közzéteszik;

h) a nyomon követés, ellenőrzés, felügyelet és végrehajtás hatékonyságának biztosítására megfelelő együttműködési rendszert hoznak létre;

i) megállapodnak azon eszközökben, amelyek révén a szervezet új tagjainak vagy a megállapodás új részeseinek halászati érdekei figyelembe vehetők;

j) megállapodnak azon döntéshozatali eljárásokban, amelyek egyszerűsítik a védelmi és kezelési intézkedések időben és hatékony módon történő elfogadását;

k) előmozdítják a vitás ügyeknek a VIII. résszel összhangban történő békés rendezését;

l) biztosítják az érintett nemzeti szervek és iparuk teljes együttműködését a szervezet vagy a megállapodás ajánlásainak és határozatainak végrehajtása során, valamint

m) kellő nyilvánosságot biztosítanak a szervezet vagy a megállapodás által meghatározott védelmi és kezelési intézkedéseknek.

11. cikk

Új tagok és résztvevők

A szubregionális és regionális halászati irányítószervezet új tagjait, illetve a szubregionális vagy regionális halászati irányítási megállapodás új résztvevőit megillető jogosultságok jellegének és mértékének meghatározásakor az államok figyelembe veszik többek között:

a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok állapotát, valamint a halászati erőkifejtés tényleges mértékét a halászterületen;

b) az új és a régi tagok vagy résztvevők kölcsönös érdekeit, halászati rendjét és halászati gyakorlatát;

c) az új és a régi tagok vagy résztvevők kölcsönös hozzájárulását az állományok védelméhez és kezeléséhez, a pontos adatok begyűjtéséhez és közzétételéhez, valamint az állományokra vonatkozó tudományos kutatások lefolytatásához;

d) azoknak a parti halászközösségeknek a szükségleteit, amelyek főként az állományok halászatától függnek;

e) azoknak a parti államoknak a szükségleteit, amelyek gazdasága túlnyomó részben az élő tengeri erőforrások kiaknázásától függ; valamint

f) az alrégió vagy a régió azon fejlődő államainak az érdekeit, amelyek nemzeti joghatósága alá tartozó területeken az állományok szintén előfordulnak.

12. cikk

A szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások tevékenységének átláthatósága

(1) Az államok előírják a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások döntéshozatali eljárásának és egyéb tevékenységeinek átláthatóságát.

(2) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok tekintetében érintett más kormányközi szervezetek képviselői és nem kormányzati szervezetek képviselői lehetőséget kapnak, hogy a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások ülésein, az adott szervezet vagy megállapodás eljárásaival összhangban megfigyelői vagy, adott esetben, egyéb minőségben részt vegyenek. Az említett eljárások ebben a tekintetben nem lehetnek indokolatlanul korlátozóak. Az említett kormányközi szervezetek vagy nem kormányzati szervezetek számára időben történő hozzáférést biztosítanak az említett szervezetek és megállapodások nyilvántartásaihoz és jelentéseihez, a hozzáférés eljárásrendje szerint.

13. cikk

A létező szervezetek és megállapodások erősítése

Az államok együttműködnek a létező szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek és megállapodások erősítésében, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések meghatározásával és végrehajtásával kapcsolatos hatékonyság növelése érdekében.

14. cikk

Információk gyűjtése és közlése, tudományos kutatásokban való együttműködés

(1) Az államok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók közlik azon információkat, amelyek szükségesek lehetnek az e megállapodás szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez. E célból, az I. mellékletnek megfelelően az államok:

a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó tudományos, műszaki és statisztikai adatokat gyűjtenek és osztanak meg egymással;

b) biztosítják, hogy az adatok a hatékony állományfelmérés elősegítéséhez szükséges megfelelő részletességgel kerüljenek begyűjtésre, és hogy az adatokat a szubregionális és regionális halászati irányítószervezetek vagy megállapodások követelményeinek teljesítéséhez megfelelő időben közlik; valamint

c) megfelelő intézkedéseket hoznak az említett adatok pontosságának ellenőrzésére.

(2) Az államok, közvetlenül vagy szubregionális és regionális halászati irányítószervezeteken vagy megállapodásokon keresztül együttműködve:

a) megállapodnak az adatgyűjtésre vonatkozó előírások és az adatoknak a szervezetek és megállapodások számára történő közlésére vonatkozó formai követelmények tekintetében, figyelembe véve az állományok jellegét és halászatát; valamint

b) vizsgálati technikákat és állományfelmérési módszereket dolgoznak ki és osztanak meg egymással, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével kapcsolatos intézkedések javítása céljából.

(3) Az egyezmény XIII. részével összhangban az államok, közvetlenül vagy illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül, együttműködnek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével kapcsolatos tudományos kutatás eszközeinek erősítése érdekében. E célból, a nemzeti joghatóságon kívüli területeken kutatásokat végző állam vagy illetékes nemzetközi szervezet tevőlegesen támogatja a kutatás eredményeinek, valamint célkitűzéseinek és módszereinek az érdekelt államok számára történő közlését és közzétételét, továbbá segíti ezen államok tudósainak részvételét a kutatásban, a megvalósítható mértékben.

15. cikk

Zárt és félig zárt tengerek

E megállapodás zárt vagy félig zárt tengeren történő végrehajtása esetén az államok figyelembe veszik az adott tenger természeti jellegzetességeit, és az egyezmény IX. részével és annak más vonatkozó rendelkezéseivel összhangban járnak el.

16. cikk

Egyetlen állam nemzeti joghatósága alá tartozó terület által teljes egészében körülvett nyílt tengeri területek

(1) Az egyetlen állam nemzeti joghatósága alá tartozó terület által teljes egészében körülvett nyílt tengeri területen kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokat és hosszú távon vándorló halállományokat halászó állam a joghatósággal bíró állammal együttműködik az említett nyílt tengeri állományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések meghatározásában. Tekintettel a terület természeti jellegzetességeire, az államok különös figyelmet fordítanak a 7. cikk szerinti összeegyeztethető védelmi és kezelési intézkedések megállapítására az említett állományok tekintetében. A nyílt tengerekre vonatkozó intézkedések meghozatala során figyelembe veszik a parti állam egyezmény szerinti jogait, kötelezettségeit és érdekeit, a rendelkezésre álló legjobb tudományos adatok alapján hozzák meg azokat, valamint figyelembe veszik mindazokat a védelmi és kezelési intézkedéseket is, amelyeket a parti állam az egyezmény 61. cikkével összhangban, ugyanezen állományok tekintetében fogadott el és alkalmaz a nemzeti joghatósága alá tartozó területen. Az államok megállapodnak továbbá a nyílt tengerekre vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések teljesítését biztosító nyomon követésre, ellenőrzésre, felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó intézkedésekben is.

(2) A 8. cikknek megfelelően, az államok jóhiszeműen járnak el és minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy késedelem nélkül megállapodjanak az (1) bekezdésben említett területen folytatott halászati műveletek folytatása során alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedésekben. Ha az érintett halászó államok és a parti állam nem tudnak ésszerű határidőn belül megállapodásra jutni az említett intézkedésekről, akkor, tekintettel az (1) bekezdésre, az ideiglenes szabályokra vagy intézkedésekre vonatkozó 7. cikk (4), (5) és (6) bekezdését alkalmazzák. Az említett ideiglenes szabályok és intézkedések létrejöttéig az érintett államok intézkedéseket hoznak a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók tekintetében azzal a céllal, hogy azok ne folytathassanak az érintett állományokat veszélyeztető halászati tevékenységet.

IV. RÉSZ

TAGSÁGGAL NEM RENDELKEZŐ ÁLLAMOK ÉS NEM RÉSZES ÁLLAMOK

17. cikk

A szervezetekben tagsággal nem rendelkező és a megállapodásokban nem részes államok

(1) Egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben tagsággal nem rendelkező vagy egy szubregionális vagy regionális halászati irányító megállapodásban nem részes állam, amely egyéb módon sem állapodik meg az említett szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedések alkalmazásáról, nem mentesül az egyezmény és e megállapodás szerinti együttműködési kötelezettség alól az adott kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése tekintetében.

(2) Az említett állam nem ad engedélyt a lobogója alatt közlekedő hajók számára olyan halászati műveletek végzésére, amelyek az említett szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedések tárgyát képező kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra vagy hosszú távon vándorló halállományokra irányul.

(3) Az egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben tagsággal rendelkező vagy egy szubregionális vagy regionális halászati irányító megállapodásban részes államok, egyénileg vagy együttesen, felkérik az adott területen halászhajókkal rendelkező, az 1. cikk (3) bekezdésében említett halászati tevékenységet folytató társaságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az említett szervezettel vagy megállapodással az általuk megállapított védelmi és kezelési intézkedések végrehajtásában, azzal a céllal, hogy az említett intézkedések de facto a lehető legszélesebb körben alkalmazhatóak legyenek az adott térségben folyó halászati tevékenységekre. Az említett halászati tevékenységet folytató társaságok annak arányában részesülnek a halászatból származó előnyökből, amilyen mértékű kötelezettséget vállaltak az állományokkal kapcsolatos védelmi és kezelési intézkedések betartásának tekintetében.

(4) Az említett szervezetben tagsággal rendelkező vagy az említett megállapodásban részes államok megosztják egymással a szervezetben tagsággal nem rendelkező, illetve a megállapodásban nem részes államok lobogója alatt közlekedő és az érintett állományokra halászó halászhajók által folytatott tevékenységekről szóló információkat. Az államok e megállapodással és a nemzetközi joggal összhangban intézkedéseket hoznak az említett hajók által folytatott, a szubregionális vagy regionális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát aláásó tevékenységek megakadályozására.

V. RÉSZ

A LOBOGÓ SZERINTI ÁLLAM KÖTELESSÉGEI

18. cikk

A lobogó szerinti állam kötelességei

(1) A nyílt tengeren halászatot folytató hajókkal rendelkező állam a szükséges mértékben intézkedéseket hoz annak biztosítására, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók betartják a szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedéseket, és hogy az említett hajók nem folytatnak olyan tevékenységet, amelyek aláássák az említett intézkedések hatékonyságát.

(2) Egy állam csak abban az esetben engedélyezi a lobogója alatt közlekedő hajók számára a nyílt tengeri halászatot, amennyiben az adott hajók tekintetében képes az egyezmény és az e megállapodás szerinti kötelezettségeinek hatékony teljesítésére.

(3) Az állam által foganatosítandó intézkedések a lobogója alatt közlekedő hajók tekintetében a következők:

a) az említett hajók nyílt tengeri ellenőrzése halászatra való jogosultság, felhatalmazás vagy engedély tekintetében, a szubregionális, regionális és globális szinten egyeztetett vonatkozó eljárásokkal összhangban;

b) szabályok elfogadása:

i. a lobogó szerinti állam szubregionális, regionális és globális kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges jogosultságok, felhatalmazások és engedélyek feltételeinek alkalmazására;

ii. a nyílt tengeri halászat tilalmára olyan hajók esetében, amelyek nem rendelkeznek megfelelő halászati jogosultságokkal és engedélyekkel, vagy nem a jogosultságoknak, felhatalmazásoknak és engedélyeknek megfelelően folytatatnak nyílt tengeri halászati tevékenységet;

iii. annak kötelezővé tételére, hogy a jogosultságokat, felhatalmazásokat és engedélyeket mindig a nyílt tengeri halászatot folytató hajók fedélzetén tartsák és azokat egy kellően felhatalmazott személy kérésére vizsgálat céljából bemutassák;

iv. annak biztosítására, hogy a saját lobogója alatt közlekedő hajók nem folytatnak engedély nélküli halászatot más államok nemzeti joghatósága alá tartozó területeken;

c) a nyílt tengeri halászatra engedéllyel rendelkező halászhajók nemzeti nyilvántartásának létrehozása, és az említett nyilvántartásban szereplő információkhoz való hozzáférés biztosítása a közvetlenül érintett államok kérésére, figyelembe véve a lobogó szerinti államnak az említett információk kiadására vonatkozó nemzeti jogát;

d) a halászhajók és a halászati felszerelések azonosító jelzéseire vonatkozó követelmények, olyan egységes és nemzetközileg elismert jelzésrendszerekkel összhangban, mint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének a halászhajók jelzésére és azonosítására vonatkozó szabványelőírások;

e) a hajó helyzetének, a célfajok és a nem célfajok fogásának, a halászati erőkifejtésnek és más halászatra vonatkozó adatnak nyilvántartására és időbeni jelentésére vonatkozó követelmények, összhangban az említett adatok összegyűjtésére vonatkozó szubregionális, regionális és globális szabályokkal;

f) a célfajok és nem célfajok fogásának megfigyelői programokkal, vizsgálati rendszerekkel, kirakodási jelentésekkel, az átrakodás felügyeletével és a kirakodott fogás ellenőrzésével, valamint piaci statisztikákkal történő ellenőrzésére vonatkozó szabályok megállapítása;

g) az említett hajók, az általuk végzett halászati műveletek és az ezzel kapcsolatos tevékenységek nyomon követése, ellenőrzése és felügyelete, többek között:

i. nemzeti vizsgálati rendszerek, valamint a 21. és a 22. cikk szerinti szubregionális és regionális rendszerek az együttműködés végrehajtásával, beleértve az említett hajókra vonatkozó azon követelményeket, hogy hozzáférést biztosítsanak más államok megfigyelői számára a programok szerint egyeztetett feladatok elvégzésére;

ii. nemzeti megfigyelői programok, valamint olyan szubregionális és regionális megfigyelői programok végrehajtásával, amelyekben a lobogó szerinti állam is részt vesz, beleértve az említett hajókra vonatkozó azon követelményeket, hogy hozzáférést biztosítsanak más államok megfigyelői számára a programok szerint egyeztetett feladatok elvégzésére;

iii. hajómegfigyelési rendszerek kialakításával és végrehajtásával, beleértve adott esetben a műholdas kommunikációs rendszereket, a nemzeti programokkal, valamint az érintett államok között szubregionális, regionális és globális szinten egyeztetett programokkal összhangban;

h) a nyílt tengeren történő átrakodás szabályozása annak biztosítására, hogy a védelmi és kezelési intézkedések hatékonysága ne sérüljön;

i) a halászati tevékenységek szabályozása a szubregionális, regionális és globális intézkedések betartásának biztosítására, beleértve a nem célfajok fogásának minimalizálására irányuló intézkedéseket.

(4) Amennyiben már létezik valamilyen hatályos szubregionális, regionális vagy globális szinten egyeztetett nyomon követési, ellenőrzési és felügyeleti rendszer, az államok gondoskodnak arról, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajók tekintetében általuk meghozott intézkedések összhangban vannak az említett rendszerrel.

VI. RÉSZ

MEGFELELÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

19. cikk

Megfelelés és végrehajtás a lobogó szerinti állam részéről

(1) Az állam biztosítja, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megfelelnek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatozó szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedéseknek. E célból az állam:

a) érvényesíti az említett intézkedéseket tekintet nélkül a jogsértés helyszínére;

b) haladéktalanul és teljes körűen kivizsgálja a szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedések bármely állítólagos megsértését, amely vizsgálat magában foglalhatja az érintett hajók átvizsgálását is, és haladéktalanul jelentést készít a jogsértést bejelentő állam, valamint az illetékes szubregionális és regionális szervezet vagy megállapodás felé a vizsgálat állásáról és eredményéről;

c) kötelezi a lobogója alatt közlekedő hajókat, hogy a hajó helyzetére, a fogásokra, a halászati felszerelésre, a halászati műveletekre és az azzal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó információkat az állítólagos jogsértés területén a vizsgálatot végző hatóság rendelkezésére bocsássák;

d) ha megbizonyosodik arról, hogy elegendő bizonyíték áll a rendelkezésére egy állítólagos jogsértés tekintetében, az ügyet átadja saját hatóságainak azzal, hogy az saját jogszabályaival összhangban haladéktalanul megindítsa az eljárást, és adott esetben, visszatartsa az érintett hajót;

e) biztosítja, hogy amennyiben saját jogszabályaival összhangban megállapítást nyer, hogy egy hajó érintett az említett intézkedések tekintetében történt súlyos jogsértés elkövetésében, az adott hajó nem folytat nyílt tengeri halászati műveleteket addig, amíg a lobogó szerinti állam által a jogsértés tekintetében kiszabott valamennyi szankciónak eleget nem tesz.

(2) Az összes vizsgálatot és bírósági eljárást gyorsan kell lefolytatni. A jogsértések tekintetében alkalmazandó szankciók a teljesítés hatékony biztosításához és a jogsértésektől való elrettentéshez megfelelő súlyosságúak, tekintet nélkül arra, hol fordulnak elő, és megfosztják a jogsértőket az illegális tevékenységből származó előnyöktől. A halászhajók parancsnoka és egyéb tisztjei tekintetében alkalmazandó intézkedések magukba foglalnak olyan rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, többek között, az említett hajókon kapitányként vagy tisztként történő munkavégzésre vonatkozó engedély elutasítását, visszavonását és felfüggesztését.

20. cikk

Nemzetközi együttműködés a végrehajtásban

(1) Az államok, közvetlenül vagy szubregionális és regionális halászati irányító szervezeteken vagy megállapodásokon keresztül, együttműködnek a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedések betartásának és érvényesítésének biztosítása érdekében.

(2) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedések állítólagos megsértése ügyében vizsgálatot folytató lobogó szerinti állam kérheti bármely olyan állam segítségét, amelynek együttműködése hasznos lehet az adott vizsgálat lefolytatásában. Minden állam törekszik az egy lobogó szerinti állam részéről, az említett vizsgálatok tekintetében tett indokolt kérések teljesítésére.

(3) Lobogó szerinti állam az említett vizsgálatokat végezheti közvetlenül, más érintett állammal együttműködve vagy az érintett szubregionális és regionális halászati irányító szervezeten vagy megállapodáson keresztül. A vizsgálatok állására és eredményére vonatkozó információkat az állítólagos jogsértésben érdekelt vagy érintett valamennyi állam rendelkezésére kell bocsátani.

(4) Az államok segítik egymást azon hajók azonosításában, amelyek a jelentések szerint a szubregionális, regionális és globális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát aláásó tevékenységet folytatnak.

(5) Az államok, a nemzeti jogszabályok és rendelkezések keretén belül, szabályokat állapítanak meg arra, hogy az említett intézkedések állítólagos megsértésére vonatkozó bizonyítékok a többi állam bűnüldöző hatóságainak rendelkezésére álljanak.

(6) Amennyiben igazolhatóan feltételezhető, hogy egy hajó a nyílt tengeren jogosulatlan halászatot folytat valamely parti állam nemzeti joghatósága alá tartozó területen, a hajó lobogója szerinti állam, az érintett parti állam kérésére, haladéktalanul és teljes körűen kivizsgálja az ügyet. A lobogó szerinti állam együttműködik a parti állammal az adott esetekben megfelelő kényszerítő intézkedések meghozatalában, valamint felhatalmazhatja a parti állam illetékes hatóságait arra, hogy átvizsgálják és ellenőrizzék a hajót a nyílt tengeren. Ez a bekezdés nem érinti az egyezmény 111. cikkét.

(7) Azok a részes államok, amelyek tagsággal rendelkeznek egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben, illetve résztvevői egy szubregionális vagy regionális halászati irányító megállapodásnak, amíg a lobogó szerinti állam nem hozza meg a megfelelő intézkedéseket, a nemzetközi joggal összhangban, akár az e célra megállapított szubregionális vagy regionális eljárásokat alkalmazva, intézkedéseket hozhatnak az alrégióban vagy a régióban végzett nyílt tengeri halászat megakadályozására azon hajók tekintetében, amelyek az adott szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát gyengítő vagy azokat más módon sértő tevékenységet folytatnak.

21. cikk

Szubregionális és regionális együttműködés a végrehajtásban

(1) Egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által szabályozott bármely nyílt tengeri területen, egy részes állam, amely egy említett szervezetben tagsággal rendelkezik vagy egy említett megállapodásban részt vesz, kellően felhatalmazott ellenőrein keresztül, a (2) bekezdéssel összhangban, az e megállapodás egy másik részes államának lobogója alatt közlekedő hajót átvizsgálhat és ellenőrizhet az adott szervezet vagy megállapodás által megállapított, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések betartásának biztosítására, függetlenül attól, hogy az említett részes állam szintén tagja-e a szervezetnek, illetve részt vesz-e a megállapodásban.

(2) Az államok, szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezeteken vagy megállapodásokon keresztül, megállapítják az (1) bekezdés szerinti átvizsgálásra és ellenőrzésre vonatkozó eljárásokat, valamint az e cikk egyéb rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges eljárásokat. Az említett eljárások összhangban vannak ezzel a cikkel és a 22. cikkben megállapított alapeljárásokkal, továbbá nem jelentenek hátrányos megkülönböztetést azokkal szemben, akik nem tagjai a szervezetnek, illetve nem résztvevői a megállapodásnak. A hajó átvizsgálását és ellenőrzését, valamint minden további kényszerítő intézkedést az említett eljárásokkal összhangban kell végrehajtani. Az államok megfelelő nyilvánosságot biztosítanak az e bekezdés szerint megállapított eljárásoknak.

(3) Ha az e megállapodás elfogadásától számított két éven belül valamely szervezet vagy megállapodás nem állapítja meg az említett eljárásokat, akkor azok megállapításáig az (1) bekezdés szerinti átvizsgálást és ellenőrzést, valamint minden további kényszerítő intézkedést e cikkel és a 22. cikkben megállapított alapeljárásokkal összhangban kell végrehajtani.

(4) Az e cikk alapján történő bármilyen eljárás megkezdése előtt az ellenőrzést végző államok, közvetlenül vagy az érintett szubregionális és regionális halászati irányító szervezeten vagy megállapodáson keresztül, tájékoztatják az alrégióban vagy a régióban nyílt tengeri halászatot folytató összes hajó lobogó szerinti államát a kellően felhatalmazott ellenőreik személyazonosságának megállapítására szolgáló igazolványról. Az átvizsgálás és ellenőrzés során használt hajókon olyan külső jelzéseket kell elhelyezni, amelyek révén egyértelműen felismerhető, hogy hatósági feladatokat lát el. Az e megállapodásnak részesévé váló állam kijelöl egy megfelelő hatóságot az e cikk szerinti értesítések fogadására, valamint kellő nyilvánosságot biztosít az említett kijelölésnek az adott szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezeten vagy megállapodáson keresztül.

(5) Amennyiben egy hajó átvizsgálását és ellenőrzését követően alapos gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy egy hajó az (1) bekezdésben említett védelmi és kezelési intézkedéseket sértő tevékenységet folytat, akkor az ellenőrzést végző állam, adott esetben, biztonságba helyezi a bizonyítékokat és haladéktalanul értesíti a lobogó szerinti államot az állítólagos jogsértésről.

(6) A lobogó szerinti állam a kézhezvételtől számított három munkanapon vagy a (2) bekezdéssel összhangban megállapított eljárásokban előírt egyéb időtartamon belül válaszol az (5) bekezdésben említett értesítésre, és vagy:

a) haladéktalanul teljesíti a 19. cikk szerinti kivizsgálási kötelezettségét, és ha a bizonyítékok azt indokolttá teszik, kényszerítő intézkedést hoz a hajóval szemben, amely esetben azonnal értesíti az ellenőrzést végző államot a kivizsgálás eredményéről és a meghozott kényszerítő intézkedésről; vagy

b) felhatalmazza az ellenőrzést végző államot a kivizsgálás lefolytatására.

(7) Amennyiben a lobogó szerinti állam felhatalmazza az ellenőrzést végző államot egy állítólagos jogsértés kivizsgálására, az ellenőrzést végző állam haladéktalanul közli a vizsgálat eredményét a lobogó szerinti állammal. Ha a bizonyítékok azt indokolttá teszik, a lobogó szerinti állam teljesíti kötelezettségét, és kényszerítő intézkedést hoz a hajóval szemben. Ellenkező esetben a lobogó szerinti állam felhatalmazza az ellenőrzést végző államot olyan kényszerítő intézkedés meghozatalára, amelyet a lobogó szerinti állam határozhat meg a hajó vonatkozásában, a lobogó szerinti állam e megállapodás szerinti jogaival és kötelezettségeivel összhangban.

(8) Amennyiben egy hajó átvizsgálását és ellenőrzését követően alapos gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy egy hajó súlyos jogsértést követett el, és a lobogó szerinti állam elmulasztott válaszolni vagy elmulasztott intézkedést hozni a (6) és (7) bekezdésben előírtaknak megfelelően, akkor az ellenőrök a fedélzeten maradhatnak és biztonságba helyezhetik a bizonyítékokat, valamint a parancsnokot együttműködésre kötelezhetik a kivizsgálás további szakaszában, beleértve adott esetben azt is, hogy a hajót haladéktalanul vigye a legközelebbi megfelelő kikötőbe vagy a (2) bekezdéssel összhangban megállapított eljárásokban meghatározott egyéb kikötőbe. Az ellenőrzést végző állam azonnal tájékoztatja a lobogó szerinti államot annak a kikötőnek a nevéről, ahová a hajó tart. Az ellenőrzést végző állam és a lobogó szerinti állam, valamint adott esetben a kikötő szerinti illetékes állam minden szükséges intézkedést meghoz a legénység megfelelő ellátásának biztosítására, függetlenül a legénység tagjainak állampolgárságától.

(9) Az ellenőrzést végző állam értesíti a lobogó szerinti államot és az érintett szervezetet vagy a vonatkozó megállapodás résztvevőit minden további kivizsgálás eredményéről.

(10) Az ellenőrzést végző állam előírja ellenőrei számára a hajó és legénysége biztonságára vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi rendelkezések, eljárások és gyakorlat tiszteletben tartását, a halászati műveletek lehető legkisebb mértékű hátráltatását és, lehetőség szerint olyan tevékenységek kerülését, amelyek káros hatással járnának a fedélzeten lévő fogás minőségére. Az ellenőrzést végző állam biztosítja, hogy a hajó átvizsgálása és ellenőrzése nem minősül zaklatásnak halászhajóval szemben.

(11) E cikk alkalmazásában a súlyos jogsértés:

a) a lobogó szerinti állam által, a 18. cikk (3) bekezdésének a) pontjával összhangban kiadott érvényes jogosítvány, felhatalmazás vagy engedély nélkül folytatott halászat;

b) a fogásra és a fogással kapcsolatos adatokra vonatkozó, az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által előírt pontos nyilvántartás vezetésének elmulasztása vagy az említett szervezet vagy megállapodás fogásra vonatkozó jelentési követelményeivel ellentétes, súlyosan téves jelentés;

c) zárt területen, halászati idényen kívül folytatott, és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által megállapított kvóta alá nem tartozó, illetve a megállapított kvótát meghaladó halászat;

d) olyan állomány célzott halászata, amelyre moratórium érvényes, vagy amelynek halászata tilos;

e) tiltott halászati felszerelések használata;

f) valamely halászhajó jelzéseinek, azonosságának vagy nyilvántartásának meghamisítása és elrejtése;

g) egy vizsgálat bizonyítékainak elrejtése, meghamisítása vagy megsemmisítése;

h) olyan többszöri jogsértés, amely összességében a védelmi és kezelési intézkedések súlyos figyelmen kívül hagyásának minősül; vagy

i) olyan egyéb jogsértések, amelyek az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás által megállapított eljárásokban kerülhetnek meghatározásra.

(12) E cikk egyéb rendelkezési ellenére, a lobogó szerinti állam bármikor intézkedést hozhat a 19. cikk szerinti kötelezettségének teljesítése céljából egy állítólagos jogsértés tekintetében. Amennyiben a hajó az ellenőrzést végző állam irányítása alatt áll, úgy az ellenőrzést végző állam, a lobogó szerinti állam kérésére, átadja a hajót a lobogó szerinti államnak, a vizsgálat állására és eredményére vonatkozó teljes körű információkkal együtt.

(13) E cikk nem sérti a lobogó szerinti állam azon jogát, hogy saját jogszabályainak megfelelően intézkedést hozzon, beleértve a szankciók bevezetésére vonatkozó eljárások megállapítását is.

(14) E cikk mutatis mutandis alkalmazandó az olyan részes állam által végzett átvizsgálás és ellenőrzés esetén, amely tagsággal rendelkezik egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetben, illetve résztvevője egy szubregionális vagy regionális halászati irányítási megállapodásnak, és amely alapos okkal hiheti, hogy egy másik részes állam lobogója alatt közlekedő halászhajó az (1) bekezdésben említett védelmi és kezelési intézkedéseket sértő tevékenységet folytatott az említett szervezet vagy megállapodás hatáskörébe tartozó nyílt tengeri területen, továbbá, hogy az említett hajó még ugyanazon hajóút során az ellenőrzést végző állam nemzeti joghatósága alá tartozó területre lépett.

(15) Amennyiben egy szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás olyan rendszert alakított ki, amely gyakorlatilag mentesíti tagjait vagy résztvevőit az e megállapodás szerinti azon kötelezettség alól, hogy a szervezet vagy megállapodás által megállapított védelmi és kezelési intézkedéseknek megfeleljenek, úgy az ilyen szervezet tagjai, illetve az ilyen megállapodás résztvevői megállapodhatnak az (1) bekezdés alkalmazásának egymás közötti korlátozásáról a kérdéses nyílt tengeri területen megállapított védelmi és kezelési intézkedések tekintetében.

(16) A szubregionális és regionális védelmi és kezelési intézkedéseket sértő tevékenységeket folytató hajók tekintetében a lobogó szerinti államon kívüli államok által hozott intézkedések arányban állnak a jogsértés súlyosságával.

(17) Amennyiben alapos gyanú merül fel arra vonatkozólag, hogy a nyílt tengeren tartózkodó valamely halászhajó honosság nélküli, akkor bármely állam átvizsgálhatja és ellenőrizheti a hajót. Ha a bizonyítékok azt indokolttá teszik, akkor az állam, a nemzetközi joggal összhangban megfelelő intézkedéseket hozhat.

(18) Az államok felelősek az e cikk alapján foganatosított intézkedéseikből adódó károkért és veszteségért, amennyiben az említett intézkedések törvénytelenek, vagy túllépik a rendelkezésre álló információk alapján azt az ésszerű mértéket, ami az e cikkben foglalt rendelkezések végrehajtásához szükséges.

22. cikk

A hajó 21. cikk szerinti átvizsgálására és ellenőrzésére vonatkozó alapeljárások

(1) Az ellenőrzést végző állam biztosítja, hogy a kellően felhatalmazott ellenőrei:

a) bemutatják megbízólevelüket a hajó parancsnokának és átadják az érintett nyílt tengeri területre vonatkozó hatályos védelmi és kezelési intézkedések, illetve szabályok és rendeletek szövegének egy példányát, az említett intézkedések szerint;

b) a hajó átvizsgálásának és ellenőrzésének időpontjában értesítik a lobogó szerinti államot;

c) nem akadályozzák a parancsnokot abban, hogy a hajó átvizsgálása és ellenőrzése alatt kapcsolatba lépjen a lobogó szerinti állam hatóságaival;

d) a hajó átvizsgálásáról és ellenőrzéséről készült jelentés egy példányát a parancsnok és a lobogó szerinti állam hatóságai rendelkezésére bocsátják, tudomásul véve minden olyan kifogást és megállapítást, amelyet a parancsnok a jelentésben szerepeltetni kíván;

e) az ellenőrzés végeztével azonnal elhagyják a hajót, amennyiben nem találnak semmilyen, súlyos jogsértésre utaló bizonyítékot; továbbá

f) kerülik kényszerítő eszközök alkalmazását, kivéve, ha azt az ellenőrök biztonságának biztosítása szükségessé teszi és, ha az ellenőröket akadályozzák feladatuk végrehajtásában. Az alkalmazott kényszerítő eszközök nem haladhatják meg az adott körülmények között ésszerűen szükséges mértéket.

(2) Egy ellenőrzést végző állam kellően felhatalmazott ellenőreinek jogukban áll ellenőrizni a hajót, annak engedélyét, felszerelését, berendezéseit, nyilvántartásait, az egyes helyiségeket, a halakat és haltermékeket, valamint a vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések betartásának ellenőrzéséhez szükséges valamennyi dokumentumot.

(3) A lobogó szerinti állam biztosítja, hogy hajóparancsnokok:

a) elfogadják és elősegítik az ellenőrök által végzett átvizsgálás gyors és biztonságos lebonyolítását;

b) együttműködnek és segítenek a hajó említett eljárások szerint végzett ellenőrzésében;

c) nem akadályozzák, nem félemlítik meg és nem zavarják az ellenőröket feladatuk végzése során;

d) lehetővé teszik az ellenőrök számára azt, hogy a hajó átvizsgálása és ellenőrzése során kapcsolatba lépjenek a lobogó szerinti állam és az ellenőrzést végző állam hatóságaival;

e) megfelelő ellátást biztosítanak az ellenőröknek, beleértve adott esetben az étkezést és a szállást is;

f) elősegítik az ellenőrök biztonságos partra szállását.

(4) Abban az esetben, ha valamely hajó parancsnoka megtagadja a hajó e cikkel és a 21. cikkel összhangban történő átvizsgálásának és ellenőrzésének elfogadását, a lobogó szerinti állam utasítja a hajó parancsnokát a hajó átvizsgálásának és ellenőrzésénak azonnali engedélyezésére, kivéve azon körülményeket, amikor a tengeri biztonságra vonatkozó általánosan elfogadott nemzetközi előírások, eljárások és gyakorlat szerint a hajó átvizsgálásának és ellenőrzésének halasztása szükséges; ha a parancsnok nem tesz eleget ezen utasításnak, a lobogó szerinti állam felfüggeszti a hajó halászati engedélyét és elrendeli a hajó azonnali visszatérését a kikötőbe. A lobogó szerinti állam értesíti az ellenőrzést végző államot az e bekezdésben említett körülmények esetén hozott intézkedésekről.

23. cikk

A kikötő szerint illetékes állam által hozott intézkedések

(1) A kikötő szerinti illetékes államnak joga és kötelessége olyan intézkedéseket hozni, a nemzetközi joggal összhangban, amelyek javítják a szubregionális, regionális és globális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát. Az említett intézkedések meghozatalakor a kikötő szerinti illetékes állam nem alkalmazhat semmilyen formai vagy tényleges hátrányos megkülönböztetést egyik állam hajóival szemben sem.

(2) A kikötő szerinti illetékes állam, többek között megvizsgálhatja a halászhajók fedélzetén található dokumentumokat, halászati felszereléseket és fogást, amikor az említett hajók a kikötő szerinti illetékes állam kikötőiben vagy tengeri termináljaiban állomásoznak.

(3) Az államok olyan rendelkezéseket fogadhatnak el, amelyek felhatalmazzák az érintett nemzeti hatóságokat a kirakodás és átrakodás megtiltására, amennyiben kiderül, hogy a fogás olyan módon került kifogásra, amely aláássa a szubregionális, regionális és globális védelmi és kezelési intézkedések hatékonyságát a nyílt tengeren.

(4) E cikk egyik rendelkezése sem érinti az államoknak a területükön található kikötők feletti szuverenitásának a nemzetközi joggal összhangban történő gyakorlását.

VII. RÉSZ

A FEJLŐDŐ ÁLLAMOK IGÉNYEI

24. cikk

A fejlődő államok különleges igényeinek elismerése

(1) Az államok teljes mértékben elismerik a fejlődő államoknak a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével, valamint az említett állományok halászatának fejlesztésével kapcsolatos különleges igényeit. E célból az államok, közvetlenül vagy az ENSZ Fejlesztési Programján, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén és más szakosított szervezetein, a Globális Környezeti Alapon, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó bizottságon, valamint más megfelelő nemzetközi és regionális szervezeteken és testületeken keresztül segítséget nyújtanak a fejlődő államok számára.

(2) A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra vonatkozó védelmi és kezelési intézkedések megállapításában való együttműködési kötelezettségük teljesítése során az államok figyelembe veszik a fejlődő államok különleges igényeit, különös tekintettel a következőkre:

a) azon fejlődő államok veszélyeztetettsége, amelyekben a lakosság vagy annak egy részének élelmiszerellátása az élő tengeri erőforrások kiaknázásától függ;

b) annak szükségessége, hogy a jövedelemkiegészítő, a kisüzemi és a kisipari halászok által folytatott halászat, a női halászmunkaerő foglalkoztatása, továbbá az őslakosok halászata ne sérüljön, és biztosítva legyen a fejlődő államokban, különösen a szigetországokban;

c) annak biztosítása, hogy az említett intézkedések eredményeképpen a fejlődő államokra se közvetve, se közvetlenül ne háruljon aránytalanul nagy teher a védelmi tevékenységek miatt.

25. cikk

A fejlődő államokkal való együttműködés formái

(1) Az államok együttműködnek, közvetlenül vagy szubregionális, regionális és globális szervezeteken keresztül, annak érdekében, hogy:

a) erősítsék a fejlődő államok, közülük is különösen a legkevésbé fejlett államok és a szigetországok képességét a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére, valamint az említett állományok önerejű halászatának fejlesztésére;

b) segítsék a fejlődő államokat, közülük is különösen a legkevésbé fejlett államokat és a szigetországokat abban, hogy lehetővé tegyék számukra az említett állományok nyílt tengeri halászatában való részvételt, beleértve az ilyen halászathoz való szabad hozzáférésnek az 5. és a 11. cikknek megfelelő elősegítését;

c) elősegítsék a fejlődő államoknak a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetekben és megállapodásokban való tagságát, illetve részvételét.

(2) Az e cikkben megállapított célokból történő együttműködés a fejlődő államokkal magában foglalja a pénzügyi támogatás nyújtását, a humán erőforrás fejlesztésével kapcsolatos segítségnyújtást, a technikai segítségnyújtást, a technológiaátadást, többek között vegyes vállalati megállapodásokon keresztül, valamint a tanácsadói és konzultációs szolgáltatásnyújtást.

(3) Az említett segítségnyújtás, többek között a következőkre irányul:

a) a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hatékonyabb védelme és kezelése a halászati adatok és a kapcsolódó információk begyűjtése, jelentése, ellenőrzése, cseréje és elemzése útján;

b) állományfelmérés és tudományos kutatás;

c) nyomon követés, ellenőrzés, felügyelet, megfelelőség és végrehajtás, beleértve a helyi szinten történő képzést és kapacitásépítést is, országos és regionális megfigyelői programok kialakítása és finanszírozása, valamint hozzáférés technológiákhoz és berendezésekhez.

26. cikk

Különleges segítségnyújtás e megállapodás végrehajtása során

(1) Az államok együttműködnek különleges pénzalapok létrehozásában, amelyek segítik a fejlődő államokat e megállapodás végrehajtásában, beleértve az olyan költségek fedezésében adandó segítségnyújtást is, amelyek a vitás ügyek rendezésének bármely olyan eljárása kapcsán merülnek fel, amelynek a fejlődő államok is részesei lehetnek.

(2) Az államok és a nemzetközi szervezetek segítséget nyújtanak a fejlődő államoknak új szubregionális vagy regionális halászati irányító szervezetek és megállapodások létrehozásában, illetve a meglévő szervezetek és megállapodások megerősítésében, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése céljából.

VIII. RÉSZ

A VITÁS ÜGYEK BÉKÉS ÚTON TÖRTÉNŐ RENDEZÉSE

27. cikk

A vitás ügyek békés úton történő rendezésének kötelezettsége

Az államoknak kötelezettsége, hogy vitás ügyeiket tárgyalás, vizsgálat, közvetítés, békéltetés, választottbíróság, bírósági rendezés, regionális szervezetek és megállapodások igénybevétele, vagy az általuk választott bármilyen egyéb békés eszköz útján rendezzék.

28. cikk

A vitás ügyek megelőzése

Az államok együttműködnek a vitás ügyek megelőzése érdekében. E célból az államok hatékony és gyors döntéshozatali eljárásokban állapodnak meg a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetek és megállapodások keretén belül, valamint szükség szerint megerősítik a már meglevő döntéshozatali eljárásokat.

29. cikk

Technikai jellegű vitás ügyek

Amennyiben egy vita valamilyen technikai jellegű kérdéssel kapcsolatos, az érintett államok a vitás ügyben egy általuk létrehozott ad hoc szakértői testülethez fordulnak. A testület tárgyal az érintett államokkal és a vitás ügyet gyors eljárással rendezi, anélkül, hogy a vitás ügyek rendezésére szolgáló kötelező eljárásokat alkalmazná.

30. cikk

A vitás ügyek rendezésére szolgáló eljárások

(1) Az egyezmény XV. részében a vitás ügyek rendezésére megállapított eljárások, mutatis mutandis alkalmazandók minden olyan, az e megállapodás értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó vitás ügy esetén, amely az e megállapodást aláíró államok között merül fel, függetlenül attól, hogy e megállapodás részes államai az egyezménynek is részesei.

(2) Az egyezmény XV. részében, a vitás ügyek rendezésére megállapított eljárások, mutatis mutandis alkalmazandók az e megállapodás részes államai közötti bármely olyan vitás ügyben, beleértve a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmével és kezelésével kapcsolatos vitás ügyeket is, amelynek tárgya az említett halállományokra vonatkozó olyan szubregionális, regionális és globális megállapodás értelmezése vagy alkalmazása, amelynek ők is részesei, függetlenül attól, hogy e megállapodás részes államai az egyezménynek is részesei.

(3) Az e megállapodás és az egyezmény valamely részes állama által az egyezmény 287. cikke szerint elfogadott eljárást kell alkalmazni az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezésére, hacsak az adott részes állam, az e megállapodás aláírásának, megerősítésének vagy az ahhoz való csatlakozásának időpontjában, vagy bármikor azt követően, a 287. cikk szerint valamilyen más eljárást fogad el az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezésére.

(4) Az e megállapodás azon részes állama, amely az egyezménynek nem részese, az e megállapodás aláírásának, megerősítésének vagy az ahhoz való csatlakozásának időpontjában, vagy bármikor azt követően, írásos nyilatkozat útján szabadon választhat egyet vagy többet az egyezmény 287. cikkének (1) bekezdésében megállapított, az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezésére szolgáló eszközök közül. Az említett nyilatkozat esetében, valamint bármely olyan vitás ügyben, amelyben az említett részes állam az egyik fél, és amelyre nem vonatkozik hatályos nyilatkozat, a 287. cikket kell alkalmazni. Az egyezmény V., VII. és VIII. mellékletének megfelelő egyeztetés és választottbírósági eljárás tekintetében, az említett államnak jogában áll békéltetőket, választottbírókat és szakértőket kijelölni az V. melléklet 2. cikkében, a VII. melléklet 2. cikkében és a VIII. melléklet 2. cikkében említett listákra az e rész értelmében vett vitás ügyek rendezéséhez.

(5) Minden olyan bíróság, amelyhez az e rész alapján valamely vitás ügyet terjesztettek, alkalmazza az egyezmény, e megállapodás és minden vonatkozó szubregionális, regionális és globális halászati megállapodás vonatkozó rendelkezéseit, valamint az élő tengeri erőforrások védelmére és kezelésére vonatkozó általánosan elfogadott szabályokat, továbbá a nemzetközi jognak az egyezménnyel nem összeegyeztethetetlen egyéb szabályait, az érintett kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és erősen vándorló halállományok védelmének biztosítására.

31. cikk

Ideiglenes intézkedések

(1) Valamely vitás ügy ezen résszel összhangban történő rendezéséig, a vitás ügyben érintett felek minden tőlük telhetőt megtesznek egy gyakorlati jellegű, ideiglenes megállapodás megkötésére.

(2) Az egyezmény 290. cikkének sérelme nélkül, azon bíróság, amelyhez az e rész alapján valamely vitás ügyet terjesztettek, a körülmények ismeretében általa megfelelőnek tartott ideiglenes intézkedéseket állapíthat meg a vitás ügyben érintett felek jogainak védelmére és az érintett állományok károsodásának megelőzésére, valamint a 7. cikk (5) bekezdésében és a 16. cikk (2) bekezdésében említett körülmények esetére.

(3) Az e megállapodás azon részes állama, amely az egyezménynek nem részese, kijelentheti, hogy az egyezmény 290. cikkének (5) bekezdése ellenére, a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság nem jogosult ideiglenes intézkedések megállapítására, módosítására és visszavonására az adott állam beleegyezése nélkül.

32. cikk

A vitás ügyek rendezésére szolgáló eljárások alkalmazhatóságának korlátai

Az egyezmény 297. cikkének (3) bekezdése e megállapodásra is alkalmazandó.

IX. RÉSZ

E MEGÁLLAPODÁS NEM RÉSZES ÁLLAMAI

33. cikk

E megállapodás nem részes államai

(1) A részes államok arra ösztönzik az e megállapodásban nem részes államokat, hogy váljanak e megállapodás részeseivé, és hogy az e megállapodásban foglalt rendelkezésekkel összhangban lévő jogszabályokat és rendelkezéseket fogadjanak el.

(2) A részes államok az e megállapodásnak és a nemzetközi jognak megfelelő intézkedéseket hoznak a nem részes államok lobogója alatt közlekedő hajók olyan tevékenységeinek megakadályozására, amelyek aláássák e megállapodás hatékony végrehajtását.

X. RÉSZ

JÓHISZEMŰSÉG ÉS JOGGAL VALÓ VISSZAÉLÉS

34. cikk

Jóhiszeműség és joggal való visszaélés

A részes államok jóhiszeműen teljesítik az e megállapodás értelmében vállalt kötelezettségeket, és oly módon gyakorolják az e megállapodásban biztosított jogokat, amely nem minősül joggal való visszaélésnek.

XI. RÉSZ

FELELŐSSÉG

35. cikk

Felelősség

A részes államok a nemzetközi jognak megfelelően felelősek az e megállapodás vonatkozásában nekik tulajdonítható károkért vagy veszteségekért.

XII. RÉSZ

FELÜLVIZSGÁLATI KONFERENCIA

36. cikk

Felülvizsgálati konferencia

(1) Az e megállapodás hatálybalépésétől számított négy év elteltével az Egyesült Nemzetek főtitkára konferenciát hív össze e megállapodás hatékonyságának kiértékelésére a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmének és kezelésének biztosítását illetően. A főtitkár meghívja a konferenciára valamennyi részes államot, valamint azon államokat és társaságokat, amelyek jogosultak arra, hogy e megállapodás részeseivé váljanak, továbbá azokat a kormányközi és nem kormányzati szervezeteket, amelyek megfigyelőként való részvételre jogosultak.

(2) A konferencia felülvizsgálja és kiértékeli az e megállapodásban foglalt rendelkezések megfelelőségét, és szükség esetén javaslatot tesz arra, hogy miként lehetne javítani a rendelkezések tartalmát és végrehajtásuk módszereit a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelme és kezelése terén továbbra is fennálló problémák hatékonyabb kezelése érdekében.

XIII. RÉSZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

37. cikk

Aláírás

E megállapodás nyitva áll aláírásra minden állam és az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyéb társaságok számára, és aláírás céljából nyitva marad 1995. december 4-től kezdve 12 hónapon át az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén.

38. cikk

Megerősítés

E megállapodás az államok és az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyéb társaságok általi megerősítéshez kötött. A megerősítő okiratot az Egyesült Nemzetek főtitkáránál helyezik letétbe.

39. cikk

Csatlakozás

E megállapodás nyitva áll az államok és az 1. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett egyéb társaságok csatlakozására. A csatlakozási okiratot az Egyesült Nemzetek főtitkáránál helyezik letétbe.

40. cikk

Hatálybalépés

(1) E megállapodás a 30. megerősítő és csatlakozási okirat letétbe helyezése után 30 nappal lép hatályba.

(2) Minden olyan állam és társaság esetében, amelyek a 30. megerősítő vagy csatlakozási okirat letétbe helyezése után erősítik meg e megállapodást, illetve csatlakoznak ahhoz, e megállapodás a saját megerősítő vagy csatlakozási okiratuk letétbe helyezése után 30 nappal lép hatályba.

41. cikk

Ideiglenes alkalmazás

(1) E megállapodást ideiglenesen alkalmazza azon állam és társaság, amely a letéteményes írásban történő értesítése útján beleegyezik az ideiglenes alkalmazásba. Az ideiglenes alkalmazás az értesítés átvételének időpontjától lép hatályba.

(2) Az ideiglenes alkalmazás valamely állam vagy társaság részéről akkor szűnik meg, amikor e megállapodás az adott állam vagy társaság számára hatályba lép, vagy amikor az adott állam vagy társaság írásban értesíti a letéteményest az ideiglenes alkalmazás megszüntetésének szándékáról.

42. cikk

Fenntartások és kivételek

E megállapodás vonatkozásában fenntartással élni nem lehet, és kivétel nem tehető.

43. cikk

Nyilatkozatok

A 42. cikk egyik állam vagy társaság számára sem tiltja az e megállapodás aláírásakor, megerősítésekor vagy az e megállapodáshoz való csatlakozáskor olyan nyilatkozatok vagy bejelentések megtételét, bárhogyan is legyenek azok megfogalmazva vagy elnevezve, amelyek célja, többek között, a saját jogszabályok és rendelkezések harmonizálása e megállapodás rendelkezéseihez, feltéve, hogy az említett nyilatkozatok vagy bejelentések célja nem az, hogy kizárják vagy módosítsák e megállapodás rendelkezéseinek joghatását azoknak az adott államra vagy társaságra való alkalmazása során.

44. cikk

Az e megállapodás és más megállapodások közötti viszony

(1) Ez a megállapodás nem változtatja meg a részes államok azon jogait és kötelezettségeit, amelyek az e megállapodással összeegyeztethető egyéb megállapodásokból származnak, és amelyek más részes államok e megállapodás szerinti jogainak gyakorlását, illetve kötelezettségeinek teljesítését nem érintik.

(2) Két vagy több részes állam, kizárólag a közöttük levő kapcsolatra alkalmazandóan köthet olyan megállapodásokat, amelyek módosítják vagy felfüggesztik e megállapodás rendelkezéseit, feltéve, hogy az ilyen megállapodások nem vonatkoznak egyetlen olyan rendelkezésre sem, amelyektől az eltérés összeegyeztethetetlen e megállapodás céljának és szándékának hatékony megvalósításával, feltéve továbbá, hogy az ilyen megállapodások nem érintik az e megállapodásban foglalt alapelvek alkalmazását, valamint, hogy az ilyen megállapodások rendelkezései nem érintik más részes államok e megállapodás szerinti jogainak gyakorlását, illetve kötelezettségeinek teljesítését.

(3) A (2) bekezdésben említett megállapodást megkötni szándékozó részes államok e megállapodás letéteményesén keresztül értesítik a többi részes államot a megállapodás megkötésére vonatkozó szándékukról és az abban előírt módosításról vagy felfüggesztésről.

45. cikk

Módosítás

(1) Az Egyesült Nemzetek főtitkárához címzett írásos közlemény útján a részes államok javaslatot tehetnek e megállapodás módosítására, és a javasolt módosítások tanulmányozása céljából konferencia összehívását kérhetik. Az említett közleményt a főtitkár minden részes állam részére eljuttatja. Ha a közlemény eljuttatásának napjától számított hat hónapon belül a részes államoknak legalább a fele pozitív választ ad a közleményre, a főtitkár összehívja a konferenciát.

(2) A konferencia eltérő határozatának hiányában, az (1) bekezdés szerint, a módosítás ügyében összehívott konferencián alkalmazandó döntéshozatali eljárás megegyezik az Egyesült Nemzetek Szervezetének a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokkal és a hosszú távon vándorló halállományokkal foglalkozó konferenciáján alkalmazott eljárással. A konferencia során minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy konszenzussal, minden módosításban megállapodás szülessen, és a módosításokról mindaddig nem szavaznak, amíg az összes konszenzusra irányuló törekvés ki nem merült.

(3) Magában a módosításban lévő eltérő rendelkezés hiányában, a módosítások elfogadását követően, a módosított megállapodás az elfogadás napjától számított 12 hónapon keresztül nyitva áll aláírásra a részes államok számára az Egyesült Nemzetek Szervezetének székhelyén.

(4) A 38., 39., 47. és 50. cikket e megállapodás valamennyi módosítására alkalmazni kell.

(5) E megállapodás módosításai az azokat megerősítő vagy az azokhoz csatlakozó részes államok számára a 30. napon lépnek hatályba azt követően, hogy a részes államok kétharmada letétbe helyezi a megerősítő vagy csatlakozási okiratot. Ezt követően, minden olyan részes állam számára, amely az említett okiratok kellő számban történő letétbe helyezése után erősít meg egy módosítást, vagy csatlakozik ahhoz, a módosítás az adott állam megerősítő vagy csatlakozási okiratának letétbe helyezését követő 30. napon lép hatályba.

(6) A módosítás előírhatja, hogy hatálybalépéséhez az e cikkben előírtnál kisebb vagy nagyobb számú megerősítő és csatlakozási okirat szükséges.

(7) Az állam, amely a módosításoknak az (5) bekezdéssel összhangban történő hatálybalépését követően válik e megállapodás részesévé, és az alábbiaktól eltérő szándékát nem jelzi:

a) e megállapodás módosított változatának részeseként tekintendő;

b) e megállapodás módosítás nélküli változatának részeseként tekintendő azon államokkal szemben, amelyek nem fogadták el a módosítást.

46. cikk

Felmondás

(1) Az Egyesült Nemzetek főtitkárához címzett írásos értesítés útján bármely részes állam felmondhatja e megállapodást, és megjelölheti a felmondás okait. Az okok megjelölésének elmulasztása nem érinti a felmondás érvényességét. Az értesítésben meghatározott későbbi időpont hiányában a felmondás az értesítés kézhezvételétől számított egy év elteltével lép hatályba.

(2) A felmondás semmilyen módon nem érinti a részes államnak az e megállapodásban foglalt feladatok teljesítésére vonatkozó azon kötelezettségét, amely rá a nemzetközi jog értelmében e megállapodástól függetlenül is vonatkozna.

47. cikk

Nemzetközi szervezetek részvétele

(1) Amennyiben egy, az egyezmény IX. mellékletének 1. cikkében említett nemzetközi szervezet nem rendelkezik hatáskörrel az e megállapodással szabályozott összes kérdésben, az egyezmény IX. melléklete mutatis mutandis alkalmazandó az említett nemzetközi szervezet ezen megállapodásban való részvételére, kivéve az említett melléklet következő rendelkezéseit:

a) a 2. cikk első mondata;

b) a 3. cikk (1) bekezdése.

(2) Amennyiben egy, az egyezmény IX. mellékletének 1. cikkében említett nemzetközi szervezet az e megállapodással szabályozott összes kérdésben hatáskörrel rendelkezik, az említett nemzetközi szervezet ezen megállapodásban való részvételére a következő rendelkezések alkalmazandók:

a) az aláírás vagy a csatlakozás alkalmával az említett nemzetközi szervezet nyilatkozatot tesz arról, hogy:

i. az e megállapodással szabályozott összes kérdésben hatáskörrel rendelkezik;

ii. emiatt tagállamai nem válnak részes államokká, kivéve azokat a saját területeiket, amelyekért a nemzetközi szervezet nem tartozik felelősséggel;

iii. elfogadja az államok e megállapodás szerinti jogait és kötelezettségeit;

b) az említett nemzetközi szervezet részvétele az e megállapodás szerinti jogok egyikével sem ruházza fel a nemzetközi szervezet tagállamait;

c) amennyiben ellentét támadna valamely nemzetközi szervezet e megállapodás szerinti kötelezettségei és a nemzetközi szervezetet létrehozó megállapodás vagy azzal kapcsolatos jogi aktusok szerinti kötelezettségei között, úgy az e megállapodás szerinti kötelezettségek elsőbbséget élveznek.

48. cikk

Mellékletek

(1) A mellékletek e megállapodás szerves részét képezik, és attól kifejezetten eltérő rendelkezés hiányában, az e megállapodásra vagy annak bármely részére való hivatkozás a mellékletekre való hivatkozást is jelenti.

(2) A részes államok időről időre felülvizsgálhatják a mellékleteket. Az említett felülvizsgálatok tudományos és technikai megfontolásokon alapulnak. A 45. cikk rendelkezései ellenére, ha a részes államok valamely ülésén egy melléklet felülvizsgálatát konszenzussal fogadnak el, akkor az bekerül e megállapodásba és elfogadásának napjától vagy a felülvizsgálatban meghatározott más időponttól hatályos. Ha az említett ülés nem konszenzussal fogadja el egy melléklet felülvizsgálatát, akkor a 45. cikkben rögzített módosítási eljárások alkalmazandók.

49. cikk

Letéteményes

E megállapodás és annak minden módosításának vagy felülvizsgálatának letéteményese az Egyesült Nemzetek főtitkára.

50. cikk

Hiteles szövegek

E megállapodás arab, kínai, angol, francia, orosz és spanyol nyelvű szövegei egyaránt hitelesek.

Fentiek hiteléül, alulírott meghatalmazottak, a kellő felhatalmazás birtokában aláírták e megállapodást.

Aláírásra megnyitva New Yorkban, a mai napon, vagyis ezerkilencszázkilencvenöt december negyedikén, egyetlen angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelvű eredeti példányban.

--------------------------------------------------

I. Melléklet

AZ ADATOK BEGYŰJTÉSÉRE ÉS KÖZZÉTÉTELÉRE VONATKOZÓ STANDARD KÖVETELMÉNYEK

1. cikk

Általános elvek

(1) Az adatok megfelelő időben történő begyűjtése, összeállítása és elemzése alapvető fontosságú a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok hatékony védelmében és kezelésében. E célból szükség van az említett állományok nyílt tengeri és nemzeti joghatóság alá tartozó területeken történő halászatának adataira, amelyeket oly módon kell begyűjteni és összeállítani, hogy az lehetővé tegye a halászati erőforrások védelmének és kezelésének statisztikai szempontból érdemi elemzését. Az említett adatok közé tartoznak a fogásra és a halászati erőkifejtésre vonatkozó statisztikák, valamint a halászattal kapcsolatos olyan egyéb információk, mint a hajókra vonatkozó és a halászati erőkifejtés szabványosítását célzó egyéb adatok. A begyűjtött adatok magukba foglalják a nem célfajokra és a társult vagy függő fajokra vonatkozó információkat is. A pontosság biztosítása érdekében minden adatot ellenőrizni kell. A nem összesített adatok bizalmas jellegét fenn kell tartani. Az ilyen adatok terjesztésére azon feltételek vonatkoznak, amelyek alapján szolgáltatásuk történt.

(2) A fejlődő országok az élő tengeri erőforrások védelme és kezelése terén, kapacitásuk növelése céljából támogatást kapnak, beleértve a képzést, valamint a pénzügyi és technikai segítségnyújtást is. A támogatást az adatgyűjtési és adatellenőrzési kapacitás növelésére, megfigyelői programokra, adatelemzésre és az állományfelmérést segítő kutatási projektekre kell összpontosítani. Elő kell mozdítani a fejlődő államok tudósainak és vezetőinek a lehető legnagyobb mértékű bevonását a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelmébe és kezelésébe.

2. cikk

Az adatgyűjtés, adatösszeállítás és adatcsere alapelvei

A kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományokra és a hosszú távon vándorló halállományokra irányuló halászati műveletekből származó adatok begyűjtésére, összeállítására és cseréjére vonatkozó paraméterek meghatározásánál a következő általános alapelvek követendők:

a) az államok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő hajókról begyűjtésre kerülnek a halászati tevékenységre vonatkozó adatok, az egyes halászati módszerek műveleti jellemzői szerint (pl. minden egyes vontatás fenékvonóhálós halászat esetén, minden egyes rögzítés horogsorral és zsákos kerítőhálóval történő halászat esetén, minden egyes kifogott halraj horgászbotos halászat esetén, valamint minden egyes halászati nap vonóhálós halászat esetén) és a hatékony állományfelmérést elősegítő pontossággal;

b) az államok biztosítják, hogy a halászati adatok ellenőrzése megfelelő rendszeren keresztül történik;

c) az államok összeállítják a halászattal kapcsolatos adatokat és egyéb, kiegészítő tudományos adatokat, és azokat az egyeztetett formátumban és megfelelő időben eljuttatják az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás számára, amennyiben van ilyen. Eltérő esetben az államok, közvetlenül vagy az egymás között egyeztetett más együttműködési rendszeren keresztül, együttműködnek az adatcsere érdekében;

d) az államok megállapodnak, a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetek vagy megállapodások keretén belül vagy egyéb módon, az adatok meghatározásában és az adatok megosztásának formájában, e melléklettel összhangban, és figyelemmel a régióban található állományok jellegére és azok halászatára. Az említett szervezetek és megállapodások felkérik a szervezetben tagsággal nem rendelkezőket, illetve megállapodásban nem résztvevőket a lobogójuk alatt közlekedő hajók által folytatott halászati tevékenységekre vonatkozó adatok beszolgáltatására;

e) az említett szervezetek és egyezségek összeállítják az adatokat, és megfelelő időben, egyeztetett formában minden érdekelt állam számára hozzáférhetővé teszik azt, a szervezet vagy megállapodás által megállapított feltételek szerint; valamint

f) a lobogó szerinti állam tudósai és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás tudósai külön-külön vagy, adott esetben, közösen elemzik az adatokat.

3. cikk

Alapvető halászati adatok

(1) A hatékony állományfelmérés elősegítése érdekében az államok, az egyeztetett eljárásokkal összhangban és megfelelő részletességgel, összegyűjtik és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás számára hozzáférhetővé teszik a következő adatokat:

a) a fogások időbeli sorrendje és a halászati és a flottára vonatkozó erőkifejtési statisztika;

b) az összes fogás száma, névleges súlya vagy mindkettő, fajok (mind a célfajok, mind a nem célfajok) szerinti bontásban, az egyes halászatoknak megfelelően. (A névleges súly az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének meghatározása szerint a fogás kirakodott részének élősúly-egyenértéke);

c) a visszaengedett halállományra vonatkozó statisztika, adott esetben becslések, a fajok számában vagy névleges súlyában megadva, az egyes halászatoknak megfelelően;

d) a halászati erőkifejtésre vonatkozó statisztika, az egyes halászati módszerek szerint;

e) a halászat helye, dátuma és időtartama, valamint adott esetben a halászati műveletekre vonatkozó egyéb statisztikai adatok.

(2) Az államok adott esetben ugyancsak begyűjtik és az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás rendelkezésére bocsátják a következő, állományfelmérést segítő információkat:

a) a fogás összetétele hossz, súly és ivar szerint;

b) az állományfelmérést segítő egyéb biológiai információk, mint például az életkorral, a növekedéssel, a természetes szaporulattal, az eloszlással és az állományazonosítással kapcsolatos információk;

c) egyéb vonatkozó kutatások, beleértve az állománygazdagsági felméréseket, a biomassza-felméréseket, a hidroakusztikai felméréseket, az állománygazdagságot befolyásoló környezeti tényezők tanulmányozását, valamint az oceanográfiai és ökológiai vizsgálatokat is.

4. cikk

Hajóadatok és információk

(1) Az államok begyűjtik a következő hajókkal kapcsolatos adatokat annak érdekében, hogy szabványosítani lehessen a flottaösszetételt és a hajók halászati kapacitását, illetve, hogy konvertálni lehessen a halászati tevékenységek különböző mérőszámait a fogási és halászati adatok elemzése során:

a) hajóazonosítás, lobogó és lajstromozási kikötő;

b) hajótípus;

c) a hajó részletes leírása (pl. a hajó szerkezeti anyaga, az építés időpontja, regisztrált hossz, bruttó regisztertonna, a főmotorok teljesítménye, tárolási kapacitás, a fogások tárolási módja);

d) a halászati felszerelések leírása (pl. típusok, felszerelések részletezése és mennyisége).

(2) A lobogó szerinti állam a következő információkat gyűjti össze:

a) navigációs és helyzetmeghatározási segédberendezés;

b) kommunikációs felszerelések és nemzetközi rádióhívójel;

c) legénység létszáma.

5. cikk

Jelentés

Minden állam gondoskodik arról, hogy a lobogója alatt közlekedő hajók megküldik az adott állam országos halászati igazgatási szerveinek és, amennyiben arról megállapodás jött létre, az illetékes szubregionális és regionális halászati irányító szervezetnek vagy megállapodásnak a fogásokra és erőkifejtésre vonatkozó hajónapló-adatokat, beleértve a nyílt tengeri halászati műveletekre vonatkozó adatokat is, az országos követelmények, valamint a regionális és nemzetközi kötelezettségek teljesítéséhez szükséges gyakorisággal. Az adatok továbbítása, adott esetben, rádió, telex, fax vagy műholdas adatátvitel útján, illetve egyéb módon történik.

6. cikk

Adatellenőrzés

Az államok vagy adott esetben a szubregionális és regionális halászati irányító szervezetek vagy megállapodások a halászati adatok ellenőrzésére olyan rendszereket hoznak létre, mint:

a) pozícióellenőrzés hajómegfigyelési rendszereken keresztül;

b) tudományos megfigyelői programok a fogás, az erőkifejtés, a fogásösszetétel (célfajok és nem célfajok) és az egyéb halászati műveletek részleteinek nyomon követéséhez;

c) a hajó kifutásáról, a kirakodásról és az átrakodásokról készített jelentések;

d) kikötői mintavétel.

7. cikk

Adatcsere

(1) A lobogó szerinti államok által begyűjtött adatokat a megfelelő szubregionális és regionális halászati irányító szervezeteken vagy megállapodásokon keresztül meg kell osztani a többi lobogó szerinti állammal és az érintett parti államokkal. Az említett szervezetek és megállapodások összeállítják, valamint megfelelő időben és egyeztetett formában hozzáférhetővé teszik az adatokat minden érdekelt állam számára, a szervezet vagy megállapodás által megállapított feltételek szerint, fenntartva a nem összesített adatok bizalmas jellegét, valamint a gyakorlati szempontból lehetséges mértékben olyan adatbázis-rendszereket alakítanak ki, amelyek hatékony adathozzáférést biztosítanak.

(2) Globális szinten az adatok begyűjtését és terjesztését az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetén keresztül kell végezni. Szubregionális és regionális halászati irányító szervezet vagy megállapodás hiányában, az említett szervezet az érintett államokkal történő megállapodás szerint szubregionális és regionális szinten is elláthatja ugyanezt a feladatot.

--------------------------------------------------

II. Melléklet

IRÁNYMUTATÁSOK ELŐVIGYÁZATOSSÁGI REFERENCIAPONTOK ALKALMAZÁSÁHOZ AKIZÁRÓLAGOS GAZDASÁGI ÖVEZETEKEN TÚLNYÚLÓ HALÁLLOMÁNYOK ÉS A HOSSZÚ TÁVON VÁNDORLÓ HALÁLLOMÁNYOK VÉDELME ÉS KEZELÉSE SORÁN

1. Az elővigyázatossági referenciapont egy egyeztetett tudományos eljáráson keresztül kapott olyan becsült érték, amely megfelel az erőforrás és a halászat állapotának, és amely iránymutatásként használható a halászat szabályozása során.

2. Kétféle elővigyázatossági referenciapontot kell használni: a védelemre vonatkozó referenciapontokat vagy kritikus pontokat és a kezelésre vonatkozó referenciapontokat vagy célpontokat. A kritikus referenciapontok azokat a határokat rögzítik, amelyek célja, hogy a halászat mértékét azokon a biztonságos biológiai határértékeken belül tartsák, ahol az állományok a fenntartható maximális hozam előállítására képesek. A célpontok a kezelési célok teljesítésére irányulnak.

3. Az elővigyázatossági referenciapontoknak állományspecifikusnak kell lenniük, hogy figyelembe vehessék többek között minden egyes állomány reprodukciós képességét és rugalmasságát, illetve az állományok hasznosítására irányuló halászat jellegzetességeit, valamint a halpusztulás egyéb forrásait és a főbb bizonytalansági forrásokat.

4. A kezelési stratégiák feladata az, hogy a korábban megállapított elővigyázatossági referenciapontoknak megfelelő szinteken tartsák, vagy azokra visszaállítsák a halászott állományok és, szükség esetén, a járulékos és függő fajok populációit. Az említett referenciapontok arra szolgálnak, hogy elindítsák az előzetesen egyeztetett védelmi és kezelési intézkedéseket. A kezelési stratégiák olyan intézkedéseket is tartalmaznak, amelyek végrehajtására a referenciapontok megközelítése esetén kerülhet sor.

5. A halászati kezelési stratégiák biztosítják, hogy a kritikus referenciapontok túllépésének kockázata nagyon alacsony legyen. Ha valamely állomány egy kritikus referenciapont alá esik, vagy ennek megvan a kockázata, akkor az állomány helyreállításának elősegítése érdekében védelmi és kezelési intézkedést kell kezdeményezni. A halászati kezelési stratégiák biztosítják azt, hogy a célpontok túllépése az átlagot tekintve ne következzen be.

6. Ha egy adott halászat referenciapontjainak meghatározásához szükséges információk hiányosak vagy hiányoznak, akkor ideiglenes referenciapontokat kell megállapítani. Az ideiglenes referenciapontok kialakítása a hasonló vagy a jobban ismert állományok analógiájára történhet. Ilyen helyzetekben az adott halászatot fokozottan figyelemmel kísérik azért, hogy lehetőség legyen az ideiglenes referenciapontok felülvizsgálatára, mihelyt bővebb információ áll rendelkezésre.

7. Azt az állománypusztulási rátát, amely a fenntartható maximális hozamot eredményezi, a kritikus referenciapontok legalacsonyabb mértékének kell tekinteni. A nem túlhalászott állományoknál a halászati kezelési stratégiák biztosítják azt, hogy az állománypusztulás ne lépje túl a fenntartható maximális hozamnak megfelelő halpusztulást, és hogy a biomassza ne essen egy előre meghatározott küszöbérték alá. A túlhalászott állományoknál a fenntartható maximális hozam előállítására képes biomassza tekinthető a helyreállítás céljának.

--------------------------------------------------