A biztosítók helyreállítási és szanálási keretrendszere

FŐBB PONTOK

Hatály és arányosság

Az irányelv a következőkre alkalmazandó:

• a Szolvencia II. irányelv alapján engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók (lásd az összefoglalót), kivéve azokat, amelyek kis méretű vállalkozásként már mentességet élveznek;
• biztosítói holdingtársaságok és vegyes pénzügyi holdingtársaságok;
• harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók uniós fióktelepei.

Az intézkedések – szükség esetén – kiterjeszthetők az alapvető szolgáltatókra is, hogy a szanálás alatt álló vállalkozás számára biztosítani lehessen az alapvető áruk és szolgáltatások folyamatos nyújtását.

Az EU tagállamok az irányelvvel összhangban álló szigorúbb vagy kiegészítő szabályokat is elfogadhatnak.

Megelőző helyreállítási tervezés

• A felügyeleti hatóságok előre meghatározott kritériumok alapján vállalkozásokat választanak ki, és ezeknek a vállalkozásoknak megelőző helyreállítási terveket kell készíteniük pénzügyi stabilitásuk stresszhelyzetben történő helyreállítása érdekében.
• Egy tagállam életbiztosítási piaca legalább 60 %-ának, valamint nem-életbiztosítási piaca legalább 60 %-ának megelőző helyreállítási tervezés hatálya alá kell tartoznia.

Szanálási tervezés

• Minden tagállam kijelöl egy szanálási hatóságot.
• A szanálási hatóságok előre meghatározott kritériumok alapján választják ki azokat a vállalkozásokat, amelyekre vonatkozóan szanálási terveket kell készíteniük.
• Egy tagállam életbiztosítási piaca legalább 40 %-ának, valamint nem-életbiztosítási piaca legalább 40 %-ának szanálási tervezés hatálya alá kell tartoznia.
• A tervek meghatározzák a kritikus funkciókat, a szanálási stratégiákat, valamint a szanálhatóság akadályainak kezelésére irányuló intézkedéseket.
• A szanálási hatóságok a szanálhatóságra vonatkozó értékeléseket végeznek, és szükség esetén hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy arányos intézkedéseket írjanak elő a szanálás akadályainak megszüntetése vagy csökkentése érdekében.

A szanálás feltételei és célkitűzései

Szanálásra csak akkor kerülhet sor, ha:

• a vállalkozás fizetésképtelen vagy valószínűleg fizetésképtelenné válik;
• ez magánszektorbeli vagy felügyeleti intézkedéssel nem előzhető meg, és
• a szanálás a közérdek miatt szükséges.

A szanálás célkitűzései a következők:

• a szerződők, kedvezményezettek és igényjogosultak védelme;
• a kritikus funkciók folytonosságának biztosítása;
• a pénzügyi stabilitás megőrzése; és
• az állami pénzügyi támogatás igénybevételének minimalizálása.

A veszteségeket először a részvényesek, majd a hitelezők viselik az egyes osztályokon belüli egyenlő bánásmód mellett.

„A hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv biztosítja, hogy a részvényesek, hitelezők vagy szerződők egyike se kerüljön rosszabb helyzetbe a szanálás során, mint fizetésképtelenség esetében.

Szanálási eszközök és finanszírozás

• A szanálási intézkedéseknek az eszközök és kötelezettségek méltányos és prudens értékelésén kell alapulniuk.
• A szanálási hatóságok a következő eszközöket alkalmazhatják:
• • fizetőképes kifuttatás – a vállalkozás felügyelt felszámolása;
  • vagyonértékesítés – a részvények, eszközök vagy kötelezettségek átadása egy másik társaság részére;
  • áthidaló vállalkozás – olyan ideiglenes szervezet, amelyet a működés fenntartása érdekében hoznak létre addig, amíg nem találnak vevőt;
  • leírás vagy átalakítás – az eszközök és kötelezettségek átadása egy külön szervezetnek az érték megőrzése érdekében;
  • kötelezettségek leírása vagy átalakítása – bizonyos kötelezettségek csökkentése vagy átalakítása a veszteségek fedezése érdekében.
• A szanálási hatóságok a szanálás támogatása érdekében ideiglenesen felfüggeszthetik a kifizetéseket, illetve a szerződések felmondását.
• Minden tagállam létrehozhat a biztosítók és a viszontbiztosítók által finanszírozott finanszírozási rendszereket, amelyek legalább „a hitelezők egyike sem járhat rosszabbul” elv szerinti kifizetéseket fedezik.

Együttműködés, felülvizsgálat és módosítások

• A nemzeti hatóságoknak együtt kell működniük egymással és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatósággal (EIOPA).
• A hatóság egy szanálási bizottságon keresztül koordinál, valamint központi adatbázist és egységes hozzáférési pontot tart fenn a nemzeti intézkedések tekintetében.
• Az Európai Bizottságnak 2027. január 29-ig jelentést kell készítenie a biztosítási garanciarendszerek uniós keretének esetleges létrehozásáról; majd 2030. január 29-ig értékelnie kell az irányelv működését.
• Az irányelv módosítja a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelvet, valamint az 1094/2010/EU, a 648/2012/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2017/1129 rendeletet.