Szubszidiárius jellegű hatáskörök

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 352. cikkének egyik szabálya lehetővé teszi, hogy az Európai Unió (EU) megfelelő rendelkezéseket hozzon, amikor a szerződések nem biztosítják számára a szükséges hatáskört.

Az EUMSZ 352. cikke kizárólag a következők esetén alkalmazható jogalapként:

• a tervezett fellépés – a szerződésekben meghatározott politikák keretében (a közös kül- és biztonságpolitika kivételével) – szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy az EU valamely célkitűzése megvalósuljon;
• az uniós fellépés szükségesnek bizonyult;
• a szerződésben nem rendelkeznek a célkitűzés megvalósításához szükséges fellépésről;
• a tervezett fellépés nem terjeszti ki az EU hatásköreit a szerződésekben előírt hatáskörein túlra.

Az Európai Unió Tanácsa az Európai Bizottság javaslata alapján, az Európai Parlament egyetértését követően egyhangúlag fogadja el az EUMSZ 352. cikkén alapuló jogi aktusokat.

A Bizottságnak – az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében és az EUMSZ (2.) jegyzőkönyvében előírt – szubszidiaritás elve tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó eljárás keretében fel kell hívnia a nemzeti parlamentek figyelmét az EUMSZ 352. cikke alapján tett kezdeményezésekre.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

• Az Európai Unió Tanácsa
• Hatáskörök megosztása
• Európai Bizottság
• Európai Parlament
• Európai Unió
• Intézményi egyensúly
• Tagállamok
• Nemzeti parlamentek és uniós döntéshozás
• A szubszidiaritás elve
• Szerződések
• Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) (összefoglaló)
• Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) (összefoglaló)