Nemzeti parlamentek és uniós döntéshozás

A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió (EU) tagállamainak nemzeti parlamentjeit számos új joggal és hatáskörrel ruházta fel.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 12. cikke és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 1. számú jegyzőkönyve biztosítja a nemzeti parlamentek számára azt a jogot, hogy – az uniós jogalkotási aktusokon túl – közvetlenül az uniós intézményektől szerezzenek információkat jogalkotási programokról, konzultatív dokumentumokról, az Európai Unió Tanácsának jegyzőkönyveiről stb.

Az EUSZ 5. cikke és az EUMSZ 2. jegyzőkönyve biztosítja számukra a jogot, hogy a szubszidiaritás elve alapján kifogást emeljenek az uniós javaslatokkal szemben. Ha a nemzeti parlamentek úgy ítélik meg, hogy az Európai Bizottság által javasolt jogalkotási aktusok nem felelnek meg a szubszidiaritás elvének, jogukban áll az, hogy a tervezetnek az Unió valamennyi hivatalos nyelvén történő továbbításától számított 8 héten belül indokolással ellátott véleményt nyújtsanak be a Bizottságnak.

Minden tagállam nemzeti parlamentje két szavazattal rendelkezik. Ha a Bizottság a nemzeti parlamentek számára kiosztott szavazatok legalább egyharmadát (vagy a jogérvényesülés, szabadság és biztonság területét érintő javaslatok esetében egynegyedét) képviselő, indokolással ellátott véleményeket kap, akkor köteles felülvizsgálni javaslatát, és dönteni annak fenntartásáról, módosításáról vagy visszavonásáról. Ezután meg kell indokolnia döntését. Ezt a rendszert nevezik sárga lapos eljárásnak.

Amennyiben a Bizottság a nemzeti parlament szavazatainak többségét képviselő, indokolással ellátott véleményeket kap, és a javaslat a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozik, a Bizottság köteles felülvizsgálni javaslatát, és döntenie kell annak fenntartásáról, módosításáról vagy visszavonásáról. Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy javaslatát fenntartja, e döntését meg kell indokolnia az Európai Parlament és a Tanács előtt, és ennek során ki kell fejtenie, hogy a javaslat miért felel meg a szubszidiaritás elvének. Ez az úgynevezett narancssárga lapos eljárás. Amennyiben az Európai Parlament tagjainak többsége vagy a Tanács tagjainak 55%-a úgy találja, hogy a javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének, a javaslatot elutasítják.

Az EUMSZ 70. cikkének értelmében a nemzeti parlamenteket folyamatosan tájékoztatni kell arról a rendszerről, amelynek keretében a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a tagállami szakpolitikák értékelése zajlik. Az EUMSZ 85. és 88. cikke lehetővé teszi, hogy a nemzeti parlamentek ellenőrizhessék Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének és A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének tevékenységeit.

A szerződések lehetővé teszik olyan általános és különös áthidaló klauzulák alkalmazását, amelyekkel a Tanácsban az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra, illetve a különleges jogalkotási eljárásról a rendes jogalkotási eljárásra térhetnek át. Példa erre az EUMSZ 81. cikke. Az ilyen változtatásra irányuló javaslatokról értesíteni kell a nemzeti parlamenteket, amelyeknek 6 hónap áll rendelkezésükre ahhoz, hogy a javaslatot ellenezzék.