8.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 126/19

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) útján 2012. augusztus 10-én szubvencióellenes eljárás (a továbbiakban: szubvencióellenes eljárás vagy ezen eljárás) megindítását jelentette be az Indiából (a továbbiakban: az érintett ország) származó rozsdamentes acélhuzal egyes típusainak az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozóan.

(2)

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (3) útján ugyanezen a napon dömpingellenes eljárás megindítását is bejelentette az Indiából származó rozsdamentes acélhuzal egyes típusainak az Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot indított (a továbbiakban: dömpingellenes eljárás).

(3)

A szubvencióellenes eljárás azt követően indult, hogy az Európai Vas- és Acélipari Szövetség (Eurofer) (a továbbiakban: panaszos) 2012. június 28-án panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a rozsdamentes acélhuzal egyes típusai teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 50 %-át teszi ki. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az említett termék támogatására és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(4)

Az eljárás megindítását megelőzően és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban a Bizottság értesítette India kormányát arról, hogy megfelelően dokumentált panasz érkezett be hozzá, amely szerint az Indiából származó rozsdamentes acélhuzalok egyes típusainak támogatott behozatala jelentős kárt okoz az érintett uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság konzultációt kezdeményezett India kormányával, hogy a panasz tartalmával kapcsolatban tisztázzák a helyzetet, és egy kölcsönösen elfogadható megoldásra jussanak. Ebben az esetben nem találtak kölcsönösen elfogadható megoldást.

(5)

A Bizottság hivatalosan értesítette az eljárás megindításáról a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket és felhasználókat és az indiai hatóságokat.

(6)

A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(7)

Tekintettel az eljárásban érintett, az érintett országbeli exportáló gyártók, független importőrök és uniós gyártók nyilvánvalóan nagy számára és a vizsgálatnak a jogszabályban elrendelt határidőn belül való lezárása érdekében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette döntését, hogy a vizsgálat alá vonni kívánt érintett országbeli exportáló gyártók, független importőrök és uniós gyártók számát az alaprendelet 27. cikkével összhangban egy minta kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozza („mintavétel”).

(8)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az érintett országbeli valamennyi exportáló gyártót, hogy jelentkezzen, és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat.

(9)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglalt határidőn belül összesen 18 exportáló gyártó – közöttük néhány ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó exportáló gyártó – adta meg a kért tájékoztatást, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában, továbbá közülük 7 egyéni vizsgálatot kérelmezett abban az esetben, ha nem kerülne felvételre a mintába. Az említett együttműködő vállalatok közül tizenöt számolt be arról, hogy a vizsgálati időszakban rozsdamentes acélhuzalt exportált az Unióba. A mintát így az ezen 15 exportáló gyártó által benyújtott információk alapján választották ki.

(10)

Az alaprendelet 27. cikkének megfelelően a Bizottság a mintát az érintett termék Unióba irányuló exportjának azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott minta két egyéni vállalatot és egy négy kapcsolódó vállalatból álló vállalatcsoportot tartalmazott, amelyek együtt az érintett termék Unióba irányuló teljes exportjának több mint 63 %-át bonyolították.

(11)

Az alaprendelet 27. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság a reprezentatív minta kiválasztása kapcsán konzultált valamennyi ismert exportáló gyártóval és az illetékes indiai hatóságokkal. A minta kiválasztásával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(12)

A fenti (10) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintát ésszerű számú vállalatra szűkítették, amelyek vizsgálata a rendelkezésre álló időn belül elvégezhető. A támogatás kivizsgálása céljából megvizsgált vállalatokat az alábbi (19) preambulumbekezdés sorolja fel.

(13)

Továbbá, a (9) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottsághoz először 7 egyéni vizsgálat iránti kérelem érkezett. A Bizottság azonban úgy ítélte meg, hogy az egyéni vizsgálat az eljárás e szakaszában túlzott terhet jelentene és akadályozná a vizsgálat megfelelő időben történő befejezését. Azon exportőrök kérelmeit azonban, akik a megadott határidőn belül megadták a kért tájékoztatást, a Bizottság a vizsgálat további lefolyása alatt megvizsgálja.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a vizsgálat megindítását megelőzően már ismert, öt – az Unióban rozsdamentes acélhuzalt előállító – gyártót választott ki eredetileg a mintába, értékesítési, gyártási volumenük, földrajzi elhelyezkedésük alapján. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az érdekelt feleket is felhívták, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat. A kérdőívre adott válaszok elemzése rámutatott, hogy egy, a mintába felvett uniós gyártó kapcsolódó vállalattal rendelkezik az Unióban, amely szintén rozsdamentes acélhuzalokat gyárt és értékesít. Így a hat, mintába felvett uniós gyártó a becsült uniós össztermelés 46,5 %-át képviselte. A minta az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak minősül.

(15)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte valamennyi független importőrt, hogy jelentkezzen, és bocsássa rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat.

(16)

Összesen kilenc független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság három vállalatból álló mintát választott ki, akik a vizsgálati időszakban az Indiából származó import 23,8 %-át képviselték – az Unióba irányuló azon legnagyobb importvolumen alapján. A mintába felvett importőrök közül azonban két vállalat nem küldte vissza a kérdőívet. Ezért a vizsgálat e szakaszában nem lehetett mintavételt alkalmazni és a Bizottság a vizsgálat további részében a többi importőr együttműködését kéri majd.

(17)

A Bizottság kérdőíveket küldött India kormányának, a mintába felvett három indiai exportáló gyártónak (és azok csoportjainak), az egyéni vizsgálatot igénylő exportáló gyártóknak, a hat mintába felvett uniós gyártónak, a három mintába felvett független importőrnek, valamint kilenc ismert felhasználónak.

(18)

A kérdőívre India kormányától, három, a mintába felvett indiai exportáló gyártótól (és azok csoportjaitól), egyetlen egyéni vizsgálatot igénylő exportáló gyártótól, a mintába felvett hat uniós gyártótól, egyetlen a mintába felvett független importőrtől, valamint három felhasználótól érkezett válasz.

(19)

A Bizottság a támogatás, az abból következő kár és az uniós érdek előzetes megállapításához szükségesnek ítélt, az érdekelt felektől származó valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. Ellenőrző látogatásokra került sor az indiai kormány irodáiban Delhiben, valamint a következő vállalatok telephelyein:

(20)

A támogatás és a kár kivizsgálása a 2011. április 1. és 2012. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(21)

Az érintett termék rozsdamentes acélból készül huzal, amely:

(22)

Az egyik fél jelezte, hogy léteznek úgynevezett „magas műszaki színvonalú” terméktípusok, amelyek különböznek az érintett termék Indiában és az Unióban gyártott egyéb típusaitól is. Azt állították továbbá, hogy az Indiából az Unióba exportált legtöbb típussal ellentétben, a műszaki típusok nem árucikkek, hanem egyedi terméktípusok, amelyeket egyedi használatra, adott acélminőségben és meghatározott átmérővel gyártanak és amelyekre a vizsgálatnak nem kellene kiterjednie.

(23)

Ebben a szakaszban úgy tűnik, hogy a műszaki típusok a termék meghatározásának részét képezik és azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek az érintett termék egyéb típusaival összehasonlítva. Ezenfelül úgy tűnik, hogy ezeket a típusokat gyártja az uniós gazdasági ágazat is, ennélfogva a vizsgálat hatálya a műszaki típusokra is kiterjed.

(24)

Megállapítást nyert, hogy az érintett termék és az Indiában belföldi értékesítésre gyártott termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon történő értékesítésre előállított termék fizikai, kémiai és műszaki jellemzői, valamint felhasználási formái megegyeznek. Ezért ezek a termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(25)

A panaszban szereplő, illetve a bizottsági kérdőívekre adott válaszokból szerezhető információk alapján a következő, állítólagos támogatásban részesülő programokat vizsgálták meg:

(26)

A fent meghatározott a), (c–d) és (f–g) pont alatti rendszerek az 1992. augusztus 7-én hatályba lépett, a külkereskedelemről (fejlesztés és szabályozás) szóló, 1992. évi (1992/22 sz.) törvényen (a továbbiakban: külkereskedelmi törvény) alapulnak. A külkereskedelmi törvény feljogosítja az indiai kormányt, hogy értesítéseket adjon ki az export- és importpolitikával kapcsolatban. Ezek összefoglalása a „Foreign Trade Policy” (külkereskedelem-politika) dokumentumokban található, amelyeket a Kereskedelmi Minisztérium ötévente ad ki és rendszeresen frissít. A vizsgálati időszakra vonatkozó külkereskedelem-politikai dokumentum a „Foreign Trade Policy 2009-2014” (‘FTP 09-14). Az indiai kormány ezenfelül az „FT 09-14” dokumentumra irányadó eljárásokat is lefekteti egy „Handbook of Procedures, Volume I” (eljárási kézikönyv, I. kötet) című dokumentumban (a továbbiakban: HOP I 09-14). Az eljárási kézikönyvet rendszeresen frissítik.

(27)

A fenti e) pontban megjelölt exporthitelrendszer alapja az 1949. évi banki rendelet 21. és 35A. szakasza, amelyek értelmében az Indiai Központi Jegybank az exporthitelek tekintetében utasításokat adhat a kereskedelmi bankoknak.

(28)

A fenti b) pontban megjelölt vámvisszatérítési rendszer a Customs Act of 1962 (a vámokról szóló 1962. évi törvény) 75. szakaszán, a Central Excise Act of 1944 (a központi fogyasztási adókról szóló 1944. évi törvény) 37. szakaszán, a Financial Act of 1994 (a pénzügyekről szóló 1994. évi törvény) 93A. és 94. szakaszán, valamint a Customs, Central Excise Duties and Service Tax Drawback Rules of 1995 (a vámok, központi fogyasztási adók és szolgáltatási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) rendelkezésein alapul. A visszatérítésre vonatkozó szabályokat rendszeresen közzéteszik; a vizsgálati időszakra alkalmazandó ilyen szabályok az All Industry Rates (AIR) of Duty Drawback 2011-12 (a vámvisszatérítések valamennyi gazdasági ágazatra vonatkozó mértékei 2011-12) voltak, amelyeket a 68 / 2011- Cus. (N.T.) számú értesítéssel tettek közzé. A vámvisszatérítési rendszerre az FTP 2009-2014 4. fejezetében vámenyhítési rendszerként is hivatkoznak.

(29)

Az DEPBS részletes leírása az FTP 09-14 4,3. fejezetében, valamint a HOP I 09-14 4. fejezetében található.

(30)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(31)

Az exportőr igényelhet DEPBS-hiteleket, amelyeket a rendszer keretében exportált termékek értékének százalékában határoznak meg. Az indiai hatóságok a legtöbb termékre – többek között az érintett termékre vonatkozóan is – megállapítottak ilyen DEPBS-szinteket. Ezt a hányadot a szabványos nyersanyag-végtermék normák (a továbbiakban: SION) alapján állapítják meg, figyelembe véve az exporttermékek feltételezett importtartalmát és az ilyen feltételezett import vámterhét, tekintet nélkül az importvámok tényleges megfizetésére. A DEPBS-szint az érintett termék esetében a jelenlegi vizsgálat vizsgálati időszaka során 5 % volt, 97 Rs/kg értékhatárral.

(32)

Ahhoz, hogy jogosult legyen a rendszerben nyújtható támogatásra, a vállalatnak exportálnia kell. Az exporttranzakció időpontjában az exportőrnek nyilatkoznia kell az indiai hatóságoknak arról, hogy az export a DEPBS keretében történik. Annak érdekében, hogy az árukat exportálni lehessen, az indiai vámhatóság a feladási eljárás során exportfuvarszámlát állít ki. Ez a dokumentum feltünteti többek között az adott exporttranzakcióra nyújtandó DEPBS-hitel összegét is. Ekkor az exportőr már tudja, hogy milyen kedvezményben fog részesülni. Amint a vámhatóságok kiállították az exportfuvarszámlát, az indiai kormánynak megszűnik azon joga, hogy mérlegelje, nyújtható-e DEPBS-hitel.

(33)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli szabványok szerint a DEPBS-hitelek az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléletű módon bevételként is elszámolhatók. Az ilyen hitelek felhasználhatók vámkifizetésre bármely, későbbiekben importált termék vonatkozásában, kivéve a beruházási javakat és az importkorlátozás alatt álló termékeket. Az ilyen hitelek ellenében behozott áru a belföldi piacon (forgalmi adó megfizetése mellett) értékesíthető vagy másként felhasználható. A DEPBS-hitelek szabadon átruházhatók, és a kibocsátásuk napjától számított 24 hónapig érvényesek.

(34)

A DEPBS-hitelek iránti kérelmeket elektronikusan kell benyújtani, és azok korlátlan számú exporttranzakcióra vonatkozhatnak. A gyakorlatban nincsenek szigorú határidők a DEPBS-hitelek igénylésére. A DEPBS kezelésére használt elektronikus rendszer nem zárja ki automatikusan a HOP I 09-14 4.47. fejezetében említett benyújtási határidőn túli exporttranzakciókat. Továbbá, amint azt a 2009–2014-es eljárás kézikönyv I. kötetének 9.3. fejezete világosan meghatározza, a benyújtási határidő lejárta után beérkezett kérelmek kisebb (a jogosultság 10 %-ának megfelelő) pénzbüntetés megfizetése ellenében mindig elbírálhatók.

(35)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő vette igénybe ezt a rendszert a vizsgálati időszak első két negyedévében.

(36)

A DEPBS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A DEPBS-hitel az indiai kormány pénzügyi hozzájárulása, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezenkívül a hitel előnyt nyújt az exportőrnek, mert javítja a likviditását.

(37)

Ezen túlmenően a DEPBS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(38)

Ez a rendszer az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek, mivel nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i. pontjában, a II. mellékletében (a vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) és a III. mellékletében (helyettesítő vámkedvezményrendszerek meghatározása és szabályai) meghatározott szabályoknak. Az exportőrt nem terheli kötelezettség a vámmentesen importált termékek felhasználására a gyártási folyamatban, és a hitel összegének kiszámítása nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva történik. Ezenfelül nem létezik rendszer vagy eljárás annak igazolására, hogy mely alapanyagokat használták fel az exportált termék előállítása során, illetve hogy az alaprendelet I. mellékletének i. pontja, valamint II. és III. melléklete értelmében történt-e importvám-túlfizetés. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DEPBS-ből származó előnyök igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(39)

A 2011. június 17-i 54 (RE-2010)/2009–2014 sz. nyilvános értesítéssel a DEPBS-t utolsó alkalommal hosszabbították meg három hónappal, amely 2011. szeptember 30-ig hosszabbította meg alkalmazhatóságát. Mivel ezt követően nem jelentettek be további meghosszabbítást, a DEPBS-t ténylegesen visszavonták 2011. szeptember 30-tól kezdődően. Ezért meg kellett vizsgálni, hogy az alaprendelet 15. cikke (1) bekezdésére tekintettel lehet e intézkedéseket alkalmazni.

(40)

Az indiai kormány kifejtette a Bizottságnak, hogy a DEPBS-rendszer visszavonása után a vállalatok az FTP 09-14 4. fejezetében meghatározott másik vámmentesítési/visszatérítési rendszert választhatnak, például az előzetes engedélyezési rendszert (Advance Authorisation Scheme, AAS) vagy a vámvisszatérítési rendszert (Duty Drawback Scheme, DDS).

(41)

A vizsgálat során kiderült, hogy a mintába felvett mindkét vállalat a DEPBS visszavonása után azonnal igénybe vette a DDS-t. Meg kell jegyezni, hogy a DDS-t 1995-ben vezették be, és az a DEPBS-szel együtt volt hatályban a vizsgálati időszak első két negyedévében, illetve a vizsgálati időszakot megelőző több évben. A DDS-t ugyanakkor nem lehetett a DEPBS-szel egyidejűleg ugyanazon exportokra igénybe venni.

(42)

Meg kell jegyezni, hogy az indiai kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy simává tegye az átmenetet a DEPBS-ből a DDS-be, ahogy azt a 2011. szeptember 22-i 42 /2011-Customs (vám) körlevél is bizonyítja. E körlevélben kifejtik, hogy „ebben az évben a [vám] visszatérítési rendszer olyan elemeket tartalmaz, amelyek eddig a DEPB[S]-rendszer részét képezték”. Ugyanezen körlevél megállapítja, hogy a DEPBS keretében működő ágazatokat illetően az „a döntés született, hogy zökkenőmentes átmenetet biztosítanak az ezen ágazatokban szereplő tételeknek, miközben integrálják azokat a visszatérítési rendszerbe. Átmeneti intézkedésként, e tételek DEPB[S] mértéke enyhén, a legtöbb tétel esetében 1–3 %-os mértékben csökkenni fog.” Másként fogalmazva, a körlevél azt tartalmazza, hogy a vámvisszatérítés hatályos mértékeit 2011. október 1-jei hatállyal úgy határozzák meg, hogy hasonló előnyt nyújtsanak, mint a visszavont DEPBS.

(43)

A 2011. október 1-jétől az érintett termékre alkalmazandó DDS-mértékekkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy azok valóban hasonló mértékű támogatást nyújtottak, mint amilyen a DEPBS biztosított 2011. szeptember 30-ig. A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a DEPB és a DDS valamennyi, a mintába felvett vállalat számára igen hasonló szintű támogatási hozamot jelentett, a vizsgálati időszak első 6 hónapjában mindegyikük a DEPBS-t, a vizsgálati időszak ezt követő 6 hónapjában mindegyikük a DDS-t vette igénybe.

(44)

A fenti (41)–(43) preambulumbekezdés bizonyítja, hogy annak ellenére, hogy a DEPBS rendszert visszavonták, az annak alapját képező előnyöket megszakítás nélkül tovább biztosították, szinte azonos szinten, ezáltal biztosítva zökkenőmentes átmenetet a vámvisszatérítési rendszerre. Ezért megállapítást nyert, hogy a támogatásokat a 15. cikk (1) bekezdése értelmében nem vonták vissza, valamint, hogy a DEPBS kiegyenlíthető.

(45)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a vizsgálat időszaka során megállapíthatóan fennálló kedvezmény figyelembevételével számították ki. Erre vonatkozóan ezt úgy tekintették, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exporttranzakció megtörtént. Jelenleg az indiai kormány kötelezően lemond a vámról, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóságok kiállítják az exportfuvarszámlát, amelyen egyebek között a szóban forgó kiviteli ügylethez nyújtandó DEPBS-hitel összege is szerepel, az indiai kormány már nem rendelkezhet a támogatás odaítéléséről vagy megtagadásáról. A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DEPBS keretében megvalósuló juttatásokat úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi export ügyletre megkapott hitelek összegét.

(46)

Indokolt kérésre az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján a támogatás összegének mint számlálónak a kiszámításakor a hitelekből levonták a támogatás megszerzése érdekében szükségszerűen felmerült költségeket. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében e támogatási összeget vetítették ki az érintett termék vizsgálati időszak alatti exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(47)

A fentiek alapján a vizsgálati időszakban az e rendszer tekintetében az érintett vállalatok vonatkozásában megállapított támogatások mértéke 0,58 %, a Venus csoport vállalatai vonatkozásában pedig 0,93 %, 1,04 %, 1,32 % és 2,04 %.

(48)

A DDS részletes leírását a későbbi értesítésekkel módosított Custom & Central Excise Duties Drawback Rules, 1995 (a vámok és központi fogyasztási adók visszatérítéséről szóló 1995. évi szabályok) tartalmazzák.

(49)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(50)

A jogosult exportőr kérelmezhet visszatérítést, amelyeket a rendszer keretében exportált termékek FOB-paritáson számított értékének százalékos arányaként számítanak ki. Az indiai kormány számos termék vonatkozásában meghatározta a visszatérítés mértékét, beleértve az érintett terméket is. E mértékeket a termék gyártása során alapanyagként felhasznált anyagok átlagos mennyisége vagy értéke, valamint az alapanyag után fizetett vámok átlagos összege alapján számítják ki. Ezek attól függetlenül alkalmazandók, hogy a behozatali vámokat megfizették-e vagy sem. A DDS-szint az érintett termék esetében a jelenlegi vizsgálat vizsgálati időszaka során a FOB-paritáson számított érték 4 %-a volt, 5 Rs/kg értékhatárral.

(51)

Ahhoz, hogy jogosult legyen a rendszerben nyújtható támogatásra, a vállalatnak exportálnia kell. Amikor a szállítási adatokat felviszik a vámhatóság szerverére (ICEGATE), jelzik, hogy az export a DDS hatálya alatt zajlik, és visszavonhatatlanul rögzítik a DDS összeget. Miután a szállító vállalat kitöltötte az általános exportnyilatkozatot (Export General Manifest, EGM) és a vámhatóság megfelelő módon összevetette e dokumentumot a szállítási számla adataival, minden feltételt teljesül a visszatérítési összeg kifizetésének engedélyezéséhez, akár az exportőr bankszámlájára történő közvetlen utalással, akár intézvényezés révén.

(52)

Az exportőrnek emellett bizonyítékot kell benyújtania az exportjövedelem jóváírásáról, a kivitelt igazoló banki bizonylatok (Bank Realisation Certificate, BRC) révén. E dokumentumot azután lehet benyújtatni, hogy a visszatérítés összegét kifizették, ha azonban az exportőr meghatározott határidő belül nem nyújtja be a BRC-t, a kifizetett összeget vissza kell fizetni az indiai kormánynak.

(53)

A visszatérítés összege bármilyen célra felhasználható.

(54)

Megállapítást nyert, hogy az indiai számviteli standardok szerint a vámvisszatérítés összege az exportkötelezettség teljesítésekor a kereskedelmi számlákban eredményszemléleti alapon bevételként is elszámolható.

(55)

Megállapították, hogy a mintába felvett vállalatok közül kettő vette igénybe a DDS-t a vizsgálati időszak utolsó két negyedévében.

(56)

Az DDS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. A vámvisszatérítés összege az indiai kormánytól származó pénzügyi hozzájárulás, mivel az indiai kormány részéről közvetlen finanszírozás formájában történik. Emellett vámvisszatérítés összege gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel növeli likviditását.

(57)

Ezen túlmenően a DDS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, és így az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedi és kiegyenlíthető támogatásnak tekintendő.

(58)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem minősíthető megengedhető vámkedvezményrendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak.

(59)

Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Végül az exportőr attól függetlenül jogosult a DDS-ből származó előnyök igénybevételére, hogy egyáltalán importál-e alapanyagot. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azok az exportőrök is jogosultak a DDS-ből származó előnyök igénybevételére, akik minden alapanyagukat helyben szerzik be, és egyáltalán nem importálnak alapanyagként felhasználható árukat.

(60)

Ezt megerősíti az indiai kormány 24/2001. sz. körlevele is, amely egyértelműen kimondja, hogy „[a vámvisszatérítések mértéke] nem függ össze a tényleges alapanyag felhasználás mintájával, és az adott exportőr által vagy egyedi szállítások alapanyagainak tényleges érintettségével […]”, továbbá utasítja a regionális hatóságokat arra, hogy „az eljáró szervnek […] az alapanyagok belföldi vagy importált jellegét ténylegesen terhelő vámok kapcsán nem kell bizonyítékok feltüntetését […] előírnia az exportőrök által benyújtott [visszatérítési igényeknél]”.

(61)

A fentiekben kifejtett indokok alapján megállapítást nyert, hogy a DDS kiegyenlíthető.

(62)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 5. cikke értelmében a kiegyenlíthető támogatások összegét a kedvezményezettnek juttatott és a vizsgálat időszaka során megállapíthatóan fennálló gazdasági előny figyelembevételével számították ki. Erre vonatkozóan ezt úgy tekintették, hogy a gazdasági előnyben a kedvezményezett abban az időpontban részesült, amikor az e rendszer szerinti exporttranzakció megtörtént. Jelenleg az indiai kormány köteles megfizetni a visszatérítés összegét, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében pénzügyi hozzájárulásnak minősül. Amint a vámhatóság kiadja az exportfuvarszámlát – amely többek között megjelöli az adott exportügyletre nyújtandó vámvisszatérítés összegét – az indiai kormány rendelkezési joga megszűnik a támogatás megadása felett. A fentiek fényében indokoltnak tekinthető a DDS keretében biztosított előnyöket úgy értékelni, mint a rendszer keretében a vizsgálati időszakban megvalósuló valamennyi exporttranzakcióra megkapott vámvisszatérítések összegét.

(63)

Az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésének megfelelően ezeket a támogatási összegeket az érintett termék felülvizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(64)

A fentiek alapján az e rendszer tekintetében az érintett vállalatok vonatkozásában megállapított támogatások mértéke 0,61 %, a Venus csoport vállalatai vonatkozásában pedig 1,14 %, 1,77 %, 1,68 % és 1,91 %.

(65)

A rendszer részletes leírását az FTP 09-14 dokumentum 4.1.1–4.1.14. bekezdése, valamint a HOP I 09-14 4.1–4.30 fejezete tartalmazza.

(66)

Az előzetes engedélyezési rendszer hat alrendszerből áll, amelyeket az alábbi (67) preambulumbekezdés ismertet részletesen. Ezek az alrendszerek többek között a jogosultak körének tekintetében különböznek egymástól. A gyártó exportőrök és a támogató gyártókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „tényleges export” és „éves igény” alrendszerére jogosultak. A végső exportőrt ellátó gyártó exportőrök az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások” alrendszerét vehetik igénybe. Az FTP 09-14 dokumentum 8.2. bekezdésében említett, „exportnak tekintett” (kváziexport) kategóriákat ellátó fővállalkozók – mint például az exportorientált egységeket (EOU) ellátó beszállítók – az előzetes engedélyezési rendszer „exportnak tekintett művelet” alrendszerének igénybe vételére jogosultak. Végezetül a gyártó exportőrök közbenső beszállítói az előzetes kiadási megrendelés (Advance Release Order, ARO), valamint a fedezett belföldi akkreditív alrendszerei szerint az „exportnak tekintett” (kváziexport) kedvezményekre jogosultak.

(67)

Előzetes engedélyek a következőkre állíthatók ki:

i)   tényleges export (physical exports): ez a legfőbb alrendszer. Az alapanyagok vámmentes behozatalát teszi lehetővé egy meghatározott exporttermék gyártásához. A „tényleges” jelző itt azt jelenti, hogy az exportterméknek el kell hagynia India területét. Az engedélyben szerepel az importtámogatás és az exportkötelezettség, beleértve az exporttermék fajtáját is;

ii)   éves igény (annual requirement): az ilyen engedély nem egy adott exporttermékre, hanem egy szélesebb termékcsoportra (például vegyi és kapcsolódó termékekre) vonatkozik. Az engedély jogosultja bármilyen alapanyagot vámmentesen hozhat be bármely, az adott termékcsoportba tartozó termék gyártásához, a korábbi exportteljesítménye alapján megállapított értékhatárig. Az adott termékcsoportba tartozó és az említett vámmentes nyersanyag felhasználásával gyártott bármely terméket exportálhatja;

iii)   köztes szállítások (intermediate supplies): ez az alrendszer abban az esetben alkalmazható, amikor két gyártó ugyanazt az exportterméket szeretné gyártani, és a termelési folyamatot felosztják maguk között. A közbenső terméket előállító gyártó exportőr vámmentesen hozhat be alapanyagokat, és e célból igénybe veheti az előzetes engedélyezési rendszert a köztes szállításokra. A gyártást a végső exportőr fejezi be; a készterméket köteles exportálni;

iv)   exportnak tekintett műveletek (deemed exports): ez az alrendszer lehetővé teszi a fővállalkozó számára, hogy az FTP 09-14 dokumentum 8.2. bekezdésének b)–f), valamint g), i) és j) pontjában említett vevőkategóriák részére „kváziexportként” értékesített áruk előállításához szükséges alapanyagokat vámmentesen importálja. Az indiai kormány szerint az exportnak tekintett műveletek azok az ügyletek, amelyek során a szállított áruk nem hagyják el az országot. Számos szállítási kategória kváziexportnak minősül, feltéve hogy az árukat Indiában állítják elő; ide tartozik például egy exportorientált egységhez vagy egy különleges gazdasági övezetben (a továbbiakban: SEZ) található vállalathoz történő áruszállítás;

v)   előzetes kiadási megrendelés (ARO): az előzetes engedély birtokosa, aki a felhasználandó anyagokat közvetlen import helyett belföldi forrásokból kívánja beszerezni, ARO-megrendelések ellenében is beszerezheti azokat. Ilyenkor az előzetes engedélyeket ARO-megrendelésként érvényesítik, és a bennük meghatározott tételek szállításakor átruházzák azt a szállítóra. Az ARO átruházása feljogosítja a belföldi szállítót az FTP 09-14 8.3. bekezdésében meghatározott kváziexport-kedvezményekre (azaz közbenső szállításra/kváziexportra vonatkozó AAS-re, kváziexport-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére). Az ARO-mechanizmus a szállítónak téríti vissza az adókat és a vámokat, nem pedig – vámvisszatérítés/vámvisszafizetés formájában – a végső exportőrnek. Az adók, illetve vámok visszatérítése belföldi alapanyagok és importált alapanyagok esetében egyaránt igénybe vehető;

vi)   fedezett belföldi akkreditív (back to back inland letter of credit): ez az alrendszer szintén az előzetes engedély jogosultja részére történő belföldi szállításokra vonatkozik. Az előzetes engedély jogosultja kérheti valamely banktól belföldi akkreditív belföldi szállító javára történő megnyitását. Az engedélyt a bank a közvetlen behozatalra kizárólag a behozatal helyett belföldről beszerzett cikkek értéke és mennyisége tekintetében érvényesítheti. A belföldi szállító jogosult lesz az FTP 09-14 8.3. bekezdésében említett kváziexport-kedvezményekre (azaz az előzetes engedélyezési rendszer „köztes szállítások”, illetve „exportnak tekintett műveletek” alrendszerei igénybe vételére, az exportnak tekintett műveletekre nyújtandó export-visszatérítésre, valamint a végső jövedéki adó visszatérítésére).

(68)

A vizsgálati időszak során az előzetes engedélyezési rendszer alapján a mintában szereplő vállalatok közül két vállalat részesült kedvezményekben. Ezek a vállalkozások egy alrendszert használtak, a tényleges exporthoz kapcsolódó AAS-t. Ezért nem szükséges a többi, igénybe nem vett alrendszer kiegyenlíthetőségét megállapítani.

(69)

Az előzetes engedély jogosultjait jogszabály kötelezi arra, hogy – az indiai hatóságok által végzett ellenőrzésekhez – „a vámmentesen importált, illetve belföldön beszerzett áruk fogyasztásáról és felhasználásáról valósághű és megfelelő nyilvántartást” vezessenek, azaz a tényleges fogyasztást vegyék nyilvántartásba minden egyes engedélyre vonatkozóan, meghatározott formátumban (a HOP I 09-14 4.26. és 4.30. fejezete, valamint 23. függeléke). Ezt a nyilvántartást független okleveles könyvvizsgálónak, illetve kontrollernek kell ellenőriznie, aki igazolást ad ki arról, hogy megtörtént az előírt nyilvántartások és vonatkozó dokumentumok vizsgálata, továbbá a 23. függelék alapján szolgáltatott információk minden tekintetben valósak és helytállóak.

(70)

A vizsgálati időszakban az érintett vállalatok által igénybe vett alrendszer, azaz a tényleges export tekintetében az indiai kormány rögzíti mind az importra engedélyezett mennyiség, mind pedig az exportkötelezettség mennyiségét és értékét, és azokat dokumentálja az engedélyen. Ezen túlmenően a behozatalkor és a kivitelkor a megfelelő tranzakciókat a kormánytisztviselőknek dokumentálniuk kell az engedélyen. Az AAS-rendszer keretében engedélyezett import mennyiségét az indiai kormány határozza meg a standard input-output normák (SION) alapján, amely a legtöbb termékre, így az érintett termékre is létezik.

(71)

Az importált alapanyagok nem ruházhatók át, és azokat az exporttermék előállításához kell felhasználni. Az exportkötelezettséget az engedély kiállításától számított, előírt időkereten belül kell teljesíteni (ez 24 hónap, ami két alkalommal meghosszabbítható, egyenként 6 hónappal).

(72)

A vizsgálat megállapította, hogy az indiai hatóságok által meghatározott ellenőrzési követelményeket vagy nem tartották be, vagy még nem tesztelték a gyakorlatban.

(73)

Mindkét ellenőrzött vállalat rendelkezett egyfajta termelési és fogyasztási nyilvántartással. A fogyasztási nyilvántartás alapján azonban nem lehetett ellenőrizni, mely alapanyagokat használták fel az exportált termék gyártására és milyen összeget képviseltek. A fenti (69) preambulumbekezdésben említett ellenőrzési követelmények tekintetében a vállalatok nem vezettek olyan nyilvántartásokat, amelyek bizonyítanák, hogy a fogyasztási nyilvántartás külső ellenőrzésére sor került volna. Összességében a Bizottság úgy véli, hogy a vizsgált exportőrök nem tudták bizonyítani, hogy teljesültek az „FT-policy” vonatkozó előírásai.

(74)

Az importvámmentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, vagyis az indiai kormány részéről pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel csökkenti az egyébként esedékes vámbevételét és a vizsgált exportőröknek kedvezményt juttat, mivel javítja azok likviditását.

(75)

Ezenkívül a tényleges exportra vonatkozó AAS jogilag egyértelműen az exportteljesítmény függvénye, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő. Exportkötelezettség vállalása nélkül a vállalatok e rendszerek alapján nem juthatnak kedvezményekhez.

(76)

Az ebben az esetben használt alrendszerek nem minősíthetők az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja ii. alpontjának értelmében megengedhető vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámvisszatérítési rendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámvisszatérítés meghatározása és szabályai) megállapított szabályoknak. India kormánya nem alkalmazott hatékonyan ellenőrzési rendszert vagy eljárást annak igazolására, hogy az alapanyagokat az exportált termék gyártásához használták-e fel, és milyen mennyiségben (az alaprendelet II. melléklete II. részének 4. pontja; a helyettesítő vámkedvezményrendszerek esetében az alaprendelet III. melléklete II. részének 2. pontja). Úgy vélik továbbá, hogy az érintett termékre vonatkozó szabványos nyersanyag-végtermék normák nem voltak kellően pontosak, és önmagukban nem alkothatnak a tényleges fogyasztás ellenőrzésére szolgáló rendszert, mivel nem teszik lehetővé az indiai kormány számára annak kellő pontossággal történő ellenőrzését, hogy milyen mennyiségű nyersanyagot használtak fel az exporttermelésben. Ezenkívül az indiai kormány nem végzett további vizsgálatokat a ténylegesen érintett alapanyagok vonatkozásában, bár hatékonyan alkalmazott ellenőrzési rendszer hiányában ezt rendes körülmények között el kell végezni (az alaprendelet II. melléklete II. részének 5. pontja és III. melléklete II. részének 3. pontja).

(77)

Az alrendszer ezért kiegyenlíthető.

(78)

Engedélyezett vámvisszatérítési rendszerek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszerek hiányában a kiegyenlíthető előny a nyersanyagok importálása esetén rendes esetben járó teljes elengedett importvámnak felel meg. E tekintetben megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem csak a „túlzott” mértékű vámelengedés kiegyenlítéséről rendelkezik. Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és I. mellékletének i. pontja szerint a többletvámkedvezmények csak akkor egyenlíthetők ki, ha az alaprendelet II. és III. mellékleteiben előírt feltételek fennállnak. Ezek a feltételek azonban a jelen esetben nem teljesültek. Tehát ha a megfelelő nyomonkövetési eljárás megléte nem bizonyított, a visszatérítési rendszerekre vonatkozó fenti kivételt nem kell alkalmazni, és helyette a ki nem fizetett vámok (bevételkiesés) mennyiségének kiegyenlítésére, nem pedig a túlzott vámelengedés kiegyenlítésére vonatkozó szokásos szabály alkalmazandó. Az alaprendelet II. mellékletének II. részében és III. mellékletének II. részében foglaltaknak megfelelően a szóban forgó túlzott elengedés kiszámítása nem a vizsgálatot folytató hatóságra hárul. Ezzel szemben az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a vizsgálatot folytató hatóságnak kielégítő bizonyítékot kell találnia az állítólagos ellenőrzési rendszer alkalmasságának megcáfolására.

(79)

Az AAS-t igénybe vevő vállalatok támogatásának összegét az alkalmazott alrendszer keretében a vizsgálati időszak során importált anyagokra ki nem vetett importvámok (alapvám és különleges kiegészítő vám) alapján számították ki (számláló). Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően, a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerülő költségeket indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdése értelmében e támogatási összeget vetítették ki az érintett termék vizsgálati időszak alatti exportforgalmára (ez a nevező), mivel a támogatást az exportteljesítmény függvényében adták, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(80)

A vizsgálati időszakban az érintett vállalkozások esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 2,43 %, a Venus csoport vállalatai vonatkozásában pedig 0,15 %, 0 %, 0 % és 0 %.

(81)

Az EPCGS részletes leírása az FTP 09-14 5. fejezetében, valamint a HOP I 09-14 5. fejezetében található.

(82)

E rendszer keretében nyújtott támogatásra a gyártó exportőrök, valamint a támogató gyártókhoz és szolgáltatókhoz „kapcsolódó” kereskedő exportőrök jogosultak.

(83)

Exportkötelezettség vállalásával a vállalat csökkentett vámtétel mellett importálhat (új és legfeljebb 10 éves használt) beruházási javakat. Ebből a célból az indiai kormány – kérelemre és térítés ellenében – EPCGS-engedélyt állít ki. A rendszer a keretében importált beruházási javak mindegyikére 3 %-os csökkentett vámtételt biztosít. Az exportkötelezettség teljesítése érdekében az importált beruházási javakat meghatározott idő alatt meghatározott mennyiségű exporttermék előállítására kell felhasználni. Az FTP 09–14 szerint az EPCGS keretében a beruházási javak 0 %-os vámtétellel is importálhatók, ilyen esetben azonban az exportkötelezettség teljesítésére rendelkezésre álló időszak rövidebb.

(84)

Az EPCGS-engedély jogosultja a beruházási javakat belföldi forrásból is beszerezheti. Ebben az esetben a beruházási javak belföldi előállítója jogosult a beruházási javak előállításához szükséges alkotóelemek vámmentes behozatalára. Választható lehetőségként a belföldi gyártó az EPCGS-engedély jogosultjának szállított beruházási javakra vonatkozóan kérheti „exportnak tekintett művelethez” kapcsolódó kedvezmény igénybevételét is.

(85)

Megállapítást nyert, hogy az EPCGS keretében a mintában szereplő mindhárom vállalat koncessziókat kapott, amelyeket a vizsgálati időszakban az érintett termék vonatkozásában nyújtottak.

(86)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az indiai kormány részéről a vámcsökkentés pénzügyi hozzájárulást jelent, mivel az engedmény csökkenti az indiai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Ezen túlmenően a vámcsökkentés gazdasági előnyhöz juttatja az exportőrt, mert az importálásnál megtakarított vám növeli a vállalat likviditását.

(87)

Továbbá az EPCGS-szabályozás jogilag az exportteljesítmény függvénye, mivel az engedélyek exportkötelezettség vállalása nélkül nem nyerhetők el. Ezért ez a rendszer az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése a) pontjának első albekezdése szerint egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(88)

Az EPCGS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében nem tekinthető sem megengedhető vámvisszatérítési rendszernek, sem helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A beruházási javak nem tartoznak az ilyen megengedhető rendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i. pontja meghatározza, mivel nem használják őket el az exportált termékek előállítása során.

(89)

A támogatás összegét az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében az importált beruházási javak vonatkozásában meg nem fizetett vámok alapján számították ki, az érintett gazdasági ágazatban az ilyen beruházási javak szokásos értékcsökkenési időszakát tükröző időszakra elosztva. Az így kiszámított és a vizsgálati időszakra vonatkozó összeget kiigazították az adott időszakra érvényes kamatlábakkal, annak érdekében, hogy ez tükrözze az időszak során élvezett előny teljes értékét. E célra a vizsgálati időszak alatt Indiában érvényes kereskedelmi kamatlábat ítélték megfelelőnek. Az alaprendelet 7. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően a támogatás elnyeréséhez szükségszerűen felmerült díjakat indokolt kérésre levonták a támogatás összegéből.

(90)

Az alaprendelet 7. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően e támogatási összeget az érintett termék vizsgálati időszak alatti megfelelő exportforgalmára vetítették ki (nevező), mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és megítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szolgált.

(91)

A vizsgálati időszakban az érintett vállalatok esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,09 % és 0,6 %, a Venus csoport vállalatai vonatkozásában pedig 0,02%, 0 %, 0 % és 0 %.

(92)

A rendszert az Indiai Központi Jegybank (IKB) „Master Circular DBOD No. DIR. (Exp.). BC 01/04.02.02/2007-08” (rúpiában/külföldi pénznemben nyújtott exporthitel) és „Master Circular DBOD No. DIR.(Exp).BC 09/04.02.02/2008-09” (rúpiában/külföldi pénznemben nyújtott exporthitel) című körrendeletében ismerteti részletesen, melyet valamennyi indiai kereskedelmi banknak megküld.

(93)

E rendszer igénybevételére a gyártó exportőrök és a kereskedő exportőrök jogosultak.

(94)

E rendszer keretében az Indiai Központi Jegybank az exporthitelek vonatkozásában megállapítja – indiai rúpiában és devizában egyaránt – azokat a kötelező maximális kamatlábakat, amelyeket a kereskedelmi bankok egy exportőrnek felszámíthatnak. Az exporthitelrendszer két alrendszerből áll: a szállítás előtti exporthitelrendszerből (Pre-Shipment Export Credit Scheme, „csomagolási hitel”), amely a kivitel előtt az exportőr számára az áruk beszerzésére, feldolgozására, gyártására, csomagolására és/vagy szállítására biztosított hiteleket foglalja magában, illetve a szállítás utáni exporthitelrendszerből (Post-Shipment Export Credit Scheme), mely forgóeszközhitelt biztosít az exportkövetelések finanszírozása céljából. Az Indiai Központi Bank továbbá azt is előírja a bankok számára, hogy nettó bankhiteleik bizonyos részét exportfinanszírozásra fordítsák.

(95)

Az IKB körrendeleteinek eredményeként az exportőrök kedvezményes kamatláb mellett juthatnak exporthitelekhez a szokásos kereskedelmi hitelekhez („készpénzhitelek”) képest, amelyek kamatlábát egyedül a piaci feltételek határozzák meg. A kamatszintkülönbség a jó hitelképességű vállalatok esetében csökkenhet. Valójában a jó hitelképességű vállalatok esetleg azonos feltételekkel kaphatnak exporthitelt és készpénzhitelt.

(96)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok közül kettő vette igénybe ezt a rendszert a vizsgálati időszakban.

(97)

Az ECS-hitelnek a (95) preambulumbekezdésben említett jegybanki körrendeletben rögzített, kedvezményes kamatlábai a pusztán piaci feltételek szerint meghatározott hitelköltségekhez képest csökkenthetik az exportőr hitelköltségeit, így az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyhöz juttatják az ilyen exportőrt. Az exportfinanszírozás önmagában nem biztonságosabb, mint a belföldi finanszírozás. Valójában általában kockázatosabbnak tartják, és az egy-egy hitelhez szükséges garancia mértéke, függetlenül a finanszírozás tárgyától, az adott kereskedelmi bank pusztán kereskedelmi döntése. A különböző bankok közötti kamatlábkülönbségek a központi bank módszeréből következnek, mivel egyedi maximált hitelnyújtási szintet határoz meg az egyes kereskedelmi bankok számára.

(98)

Annak ellenére, hogy az ECS keretében biztosított kedvezményes hiteleket kereskedelmi bankok nyújtják, ez a kedvezmény az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja iv. alpontja értelmében a kormány által biztosított pénzügyi hozzájárulásnak tekintendő. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a támogatás létrehozása sem az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja, sem pedig a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás értelmében nem jár költséggel az államháztartás számára, azaz az indiai kormánynak nem kell a kereskedelmi bankok kamatveszteségét megtéríteni; a támogatáshoz csupán kormányzati rendelkezésre van szükség, mely előírja az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i., ii. vagy iii. alpontjában ismertetett feladatok végrehajtását. Az Indiai Központi Bank közintézmény, ezért vonatkozik rá az alaprendelet 2. cikkének b) pontjában szereplő „kormányzat” fogalommeghatározása. Az Indiai Központi Bank 100 %-ban a kormány tulajdona, közpolitikai célokat követ, (pl. monetáris politika), vezetőségét pedig az indiai kormány nevezi ki. A jegybank az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja második francia bekezdése értelmében vett magánszervezeteket utasít, mivel a kereskedelmi bankokat általa meghatározott feltételek betartására kötelezi, többek között arra, hogy a jegybank körrendeleteiben az exporthitelekre rögzített maximális kamatlábakat alkalmazzák, valamint a jegybank rendelkezéseinek megfelelően a kereskedelmi bankoknak nettó bankhitelállományuk meghatározott részét exportfinanszírozásra kell fordítaniuk. Ez az utasítás arra kötelezi a kereskedelmi bankokat, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában említett funkciókat lássanak el; ebben az esetben arra, hogy kedvezményes exportfinanszírozás formájában hitelt nyújtsanak. Az ilyen, bizonyos feltételek mellett nyújtott hitel formájában történő közvetlen finanszírozás rendes körülmények között a kormány feladata, és a gyakorlatban valójában nem különbözik a kormányok által követett – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében vett – gyakorlattól. Ez a támogatás egyedinek és kiegyenlíthetőnek minősül, mivel a kedvezményes kamatok csak exportfinanszírozás céljára vehetők igénybe, és ezért az exportteljesítmény függvényei az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának értelmében.

(99)

A támogatás összegének a kiszámítására annak a különbségnek az alapján került sor, amely a vizsgálati időszak során igénybe vett exporthitelek után fizetendő kamat és azon összeg között jelentkezik, melyet az adott vállalatnak szokásos kereskedelmi hitelek igénybe vétele esetében kellett volna fizetnie. Az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a vizsgálati időszak során megvalósult teljes exportforgalomra, illetve az érintett termék vizsgálati időszak alatti teljes exportforgalmára a hitelek vonatkozásában – amennyiben az érintett termékkel egyértelmű kapcsolatot állapítottak meg – mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, s odaítélésének alapjául nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékmennyiség szolgált.

(100)

A vizsgálati időszakban az érintett vállalatok esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke 0,61 %, a Venus csoport vállalatai vonatkozásában pedig 0,08 %, 0,28 %, 0,03 % és 0,10 %.

(101)

Az FMS részletes leírása az FTP 09-14 3.14 bekezdésében, valamint a HOP I 09-14 3.8 bekezdésében található.

(102)

A rendszer igénybevételére minden gyártó-exportőr és kereskedő-exportőr jogosult.

(103)

E rendszer keretében minden terméknek a HOP I 09–14 37C. függelékének 1. és 2. táblázatában felsorolt országokba irányuló exportja a FOB-paritáson számított értékének 3 %-áig vámhitelre jogosult. 2011. április 1-jétől minden terméknek a HOP I 09–14 37C. függelékének 3. táblázatában (különlegesen fontos piacok, Special Focus Markets) felsorolt országokba irányuló exportja a FOB-paritáson számított értékének 4 %-áig vámhitelre jogosult. Bizonyos exporttevékenységeket ez a rendszer kizár, például az importált vagy átrakodott termékek exportját, az exportnak tekintett műveleteket, a szolgáltatások exportját, valamint a különleges gazdasági övezetekben működő egységek, illetve az exportorientált egységek exportforgalmát. A rendszerből ki vannak továbbá zárva egyes terméktípusok, például a gyémánt, a nemesfémek, az ércek, a gabonafélék, a cukor és a kőolajtermékek.

(104)

Az FMS keretében kapott exporthitelek szabadon átruházhatók, és a megfelelő vámhitel-jogosultsági bizonylat kiadási időpontjától számított 24 hónapig érvényesek. E hitelek bármely alapanyag vagy termék (köztük a beruházási javak) későbbi importja alkalmával felhasználhatók vámok kifizetésére.

(105)

A vámhitel-jogosultsági bizonylatot – a kivitel megtörténte vagy az áruk elszállítása után – az a kikötő bocsátja ki, ahonnan a kivitelt végezték. Amennyiben a kérelmező a hatóságoknak minden releváns exportra vonatkozó okirat (pl. exportmegrendelés, számlák, szállítólevelek, a kivitelt igazoló banki bizonylatok) másolatát be tudja mutatni, az indiai kormánynak nincs lehetősége felülbírálni a vámhitelek megadását.

(106)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok közül egy vette igénybe ezt a rendszert a vizsgálati időszakban.

(107)

Az FMS az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatást nyújt. Az FMS-vámhitel az indiai kormánynak pénzügyi hozzájárulását jelenti, mivel a hitelt végső soron behozatali vámok kiegyenlítésére veszik igénybe, ezzel csökkentve az indai kormány egyébként esedékes vámbevételét. Emellett az FMS-vámhitel gazdasági előnyt nyújt az exportőrnek, mivel növeli likviditását.

(108)

Ezen túlmenően az FMS jogilag az exportteljesítménytől függ, és ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontja alapján egyedinek és kiegyenlíthetőnek tekintendő.

(109)

Az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a rendszer nem tekinthető megengedhető vámvisszatérítési rendszernek vagy helyettesítő vámkedvezményrendszernek. A rendszer nem felel meg az alaprendelet I. melléklete i) pontjában, II. mellékletében (a vámkedvezmény meghatározása és szabályai), valamint III. mellékletében (a helyettesítő vámkedvezmény meghatározása és szabályai) megállapított szigorú szabályoknak. Az exportőrt semmi sem kötelezi a vámmentesen importált árunak a gyártási folyamatban való tényleges felhasználására, és a hitel összegét nem a ténylegesen felhasznált alapanyagokhoz viszonyítva számítják ki. Nem áll rendelkezésre olyan rendszer vagy eljárás, amely megerősítené, hogy a gyártási eljárásban mely alapanyagokat használták fel az exportált termékhez, illetve annak megerősítésére, hogy történt-e túlfizetés a behozatali vámok vonatkozásában az alaprendelet I. melléklete i) pontjának, valamint II. és III. melléklete értelmében. Az exportőrök jogosultak az FMS szerinti kedvezményekre, függetlenül attól, hogy importálnak-e alapanyagot vagy sem. Az előnyök igénybevételéhez elegendő, ha az exportőr egyszerűen árut exportál, anélkül hogy igazolnia kellene azt, hogy az alapanyagok importból származnak. Így még azon exportőrök is jogosultak az FMS-támogatás igénybevételére, akik minden alapanyagukat belföldön szerzik be, és egyáltalán nem importálnak felhasználható nyersanyagot. Ezen túlmenően az exportőr az FMS-vámhitelt beruházási javak behozatalára is felhasználhatja, noha ez utóbbiak nem tartoznak a megengedhető vámkedvezményrendszerek hatálya alá, amint az alaprendelet I. mellékletének i) pontja meghatározza, mivel nem használják el őket az exportált termékek előállítása során.

(110)

A kiegyenlíthető támogatások összegének kiszámítása a kedvezményezettnek juttatott gazdasági előny alapján történt, amelyről megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszakban a kérelmező az eredményelszámolás elve alapján az exportügylet szakaszában befolyt bevételként könyvelte el. Az alaprendelet 7. cikkének (2) és (3) bekezdésével összhangban ezt a támogatási összeget (számláló) vetítették ki a vizsgálati időszak alatti exportforgalomra mint megfelelő nevezőre, mivel a támogatás az exportteljesítmény függvénye, és azt nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított mennyiségek alapján nyújtották.

(111)

A vizsgálati időszakban az érintett vállalkozások esetében az e rendszer tekintetében megállapított támogatás mértéke a Venus csoport vállalatai vonatkozásában 0,13 %, 0,71%, 0,07 % és 0 %.

(112)

Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő vállalatok közül csak egy vette igénybe az EOU-rendszert a vizsgálati időszakban. A vizsgálat azonban feltárta, hogy e vállalat tekintetében a kiegyenlíthető támogatások szintje nem haladta meg a de minimis értéket, ezért az EOU-rendszert a Bizottság nem vizsgálta tovább.

(113)

A megállapítások alapján, az alábbi táblázatban összefoglaltak szerint a kiegyenlíthető támogatások teljes összege értékarányosan kifejezve 3,15 % és 4,32 % között változott.

(114)

Az alaprendelet 15. cikke (3) bekezdésének megfelelően a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok tekintetében kiszámított támogatási különbözet a mintába felvett – a de minimis határt meghaladó egyéni támogatási hozammal rendelkező – együttműködő vállalatok által igénybe vett rendszerekre megállapított támogatási hozamok súlyozott átlaga alapján 3,82 %.

(115)

Az összes többi indiai exportőr tekintetében a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. Az Eurostat importra vonatkozó adatainak és a vizsgálati időszakban az érintett terméket az Unióba exportáló együttműködő vállalatok vagy csoportok által bejelentett, az érintett terméknek a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló exportjának mennyiségére vonatkozó adatok összevetése azt mutatja, hogy az indiai exportáló gyártók együttműködése nagyon magas szintű volt. Az együttműködés magas szintje miatt az összes, nem együttműködő vállalat számára a támogatás szintje a legmagasabb egyedi szinttel rendelkező vállalat szintjén került meghatározásra, azaz 4,32 %-os szinten.

(116)

Hasonló terméket több mint 27 gyártó állított elő az Unióban. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése és 10. cikkének (8) bekezdése értelmében ezek alkotják az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(117)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – mint például a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívekre adott válaszokat – felhasznált a vizsgálati időszak alatti uniós össztermelés megállapítására.

(118)

Meg kell jegyezni, hogy egy uniós gyártó, amely kapcsolatban áll egy indiai exportáló gyártóval, és amely ellenezte a vizsgálat megindítását, szintén beletartozik az „uniós gazdasági ágazat” meghatározásba. Ezen az alapon a teljes uniós termelés becsült mértéke körülbelül 139 141 tonna a vizsgálati időszak alatt. Ez a számadat magában foglalja valamennyi olyan uniós gyártó termelését, amely jelentkezett a Bizottságnál, valamint azon uniós gyártók becsült termelését, amelyek nem vették fel a kapcsolatot a Bizottsággal a vizsgálat során.

(119)

A fenti (14) preambulumbekezdésben említettek szerint hat uniós gyártót vettek fel a mintába, amely a hasonló termék uniós össztermelés becsült mennyiségének 46,5 %-át teszi ki.

(120)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon megvalósuló teljes értékesítési volumene és a teljes behozatal alapján határozták meg. A 2009-es évet az érintett termék és a hasonló termék előállításához szükséges fő nyersanyag, a nikkel példátlanul magas ára, valamint a pénzügyi válság globális negatív hatásai jellemezték, amelyek abban az évben együttesen az uniós felhasználás különösen alacsony szintjét eredményezték. A piaci helyzet azonban az alábbi táblázat szerint javult és az uniós felhasználás 50 %-kal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között.

(121)

Az Indiából származó összes importból kivonták azoknak az együttműködő vállalatoknak az importmennyiségét, amelyről a minta alapján megállapították, hogy a vizsgálati időszakban nem részesültek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett támogatási programokban. Mivel az érintett termékre vonatkozó importadatok két vállalatra vonatkoznak, adatvédelmi okokból a Bizottság indokoltnak látta, hogy az adatokat indexált formában mutassa be.

(122)

Az érintett időszak alatt az együttműködő exportáló gyártóktól az Unióba irányuló támogatott behozatal növekedett, mind a volumene, mind a piaci részesedése tekintetében.

(123)

Az Indiából származó támogatott behozatal jelentős mértékben, 110 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Az emelkedés különösen jelentős volt 2009 és 2010 között, amikor az Indiából származó behozatal 72 %-kal emelkedett és az uniós felhasználás 42 %-kal nőtt. Miközben azonban a felhasználás csak 5 %-kal nőtt 2010 és a vizsgálati időszak alatt, az Indiából származó import volumene továbbra is jelentősen, 22 %-kal emelkedett ugyanabban az időszakban.

(124)

Az Indiából származó támogatott behozatal piaci részesedése jelentős mértékben, 40 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt.

(125)

A fenti (22) preambulumbekezdésben ismertettek szerint az egyik fél kifejezte aggályait amiatt, hogy a szubvencióellenes kérdőív nem tette lehetővé az érintett termék egyes típusainak megkülönböztetését, amelyek a véleményük szerint különbözőek.

(126)

Ezt az aggályt a kérdőívben, az úgynevezett termékkód kibővítésével kezelték a vizsgálatban szereplő releváns típusok egyértelmű meghatározása érdekében, különös tekintettel az árak összehasonlításának gyakorlatára. Ebben a szakaszban, a vizsgálat felfedte, hogy az indiai exportáló gyártók csak korlátozott mennyiségben exportáltak ezekből a magas műszaki színvonalú típusokból. Mindazonáltal rá kell mutatni, hogy a termékkódokban történt változások biztosították, hogy egyes terméktípusok árát közvetlenül összehasonlítsák hasonló terméktípusok árával.

(127)

Az alábbi táblázat mutatja a támogatott behozatal átlagárát:

(128)

Az Indiából származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszak alatt 35 %-kal nőtt, azonban az uniós gazdasági ágazat eladási árai alatt maradtak ugyanebben az időszakban (lásd az alábbi (145) preambulumbekezdést). Ez magyarázza a behozatal mennyiségének megnövekedését, valamint ugyanebben az időszakban az indiai exportőrök piaci részesedésének jelentős, 40 %-os növekedését.

(129)

A vizsgálati időszakra jellemző alákínálás mértékének megállapítása céljából a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a mintába felvett, a de minimis szintet meghaladó kiegyenlíthető támogatást kapott két indiai gyártó által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített támogatott behozatal azon terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(130)

Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagban 12,5 %-os alákínálási különbözetet mutatott ki az érintett országból az Unió piacára történő támogatott behozatal esetében. A támogatott behozatalnak az Unió áraihoz képest alacsonyabb árai a figyelembe vett időszakban magyarázzák az indiai import volumenének és piaci részesedésének jelentős emelkedését 2009 és a vizsgálati időszak között.

(131)

Az Indiából származó támogatott behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 8. cikke (4) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(132)

A (14) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a mintavételt az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálatára használták.

(133)

A kár elemzése céljából, a Bizottság megkülönböztette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. Ebben a tekintetben az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét a következők alapján értékelték: a) makrogazdasági mutatók, mint a termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítés volumene, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a tényleges támogatási hozam, és a korábbi támogatás hatásának leküzdése, amelyekre vonatkozóan az adatokat a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén gyűjtötték, valamint a következők alapján: b) mikrogazdasági mutatók, mint az átlagos egységár, egységnyi költség, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkevonzási képesség, készletek és bérköltség, amelyekre vonatkozóan az adatokat a mintában szereplő uniós gyártók szintjén gyűjtötték.

(134)

Érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívekre adott válaszokat is – felhasznált a makrogazdasági mutatók és különösen a mintában nem szereplő uniós gyártókra vonatkozó adatok megállapítására.

(135)

A mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőívekben szolgáltatott adatok alapján állapították meg.

(136)

Az uniós termelésre, termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

(137)

Az uniós termelés 32 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, amely bizonyos mértékig a felhasználás pozitív változását tükrözi. A termelés volumene, azonban 2010 és a vizsgálati időszak között stagnált.

(138)

Míg a figyelembe vett időszak alatt a kapacitáskihasználás javult és 13 százalékponttal nőtt, addig ugyanezen időszak alatt a termelési kapacitás alapvetően stabil maradt.

(139)

Az értékesítések volumenére, a piaci részesedésre és növekedésre vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

(140)

A növekvő felhasználással összefüggő, 2009 és 2010 közötti jelentős növekedést követően a független vevőknek történő értékesítések volumene csökkent és nem származott előnye a kereslet folyamatos növekedéséből (4,9 % 2010 és 2011 között). Szintén ezt tükrözi a zárókészletek növekvő tendenciája, amely összességében 41 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt az alábbi (153) preambulumbekezdés szerint. Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4,7 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszak alatt a felhasználás terén mutatkozó határozott, 50 %-os növekedés ellenére.

(141)

Az uniós felhasználás 2009 és a vizsgálati időszak között a fenti (120) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint 50 %-kal emelkedett, míg a támogatott behozatal mennyisége ugyanebben az időszakban a fenti (122)–(123) preambulumbekezdésben említettek szerint jelentősen, 110 %-kal nőtt. Az uniós piac 2009 és a vizsgálati időszak között végbement növekedését részben a támogatott behozatal szolgálta ki, ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítései 40 %-kal nőttek ugyanebben az időszakban. Ez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket a támogatott behozatal növekvő piaci részesedése miatt.

(142)

Az alábbi (147)–(152) preambulumbekezdésben említett nehéz pénzügyi helyzet ellenére, a foglalkoztatás az uniós gazdasági ágazatban viszonylag stabil maradt a figyelembe vett időszak alatt. A termelés növekvő volumene miatt (lásd a fenti (136) preambulumbekezdést) a termelékenység – az egy alkalmazottra jutó, tonnában kifejezett termelésként mérve – 30 %-kal nőtt ugyanebben az időszakban, ami arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős erőfeszítéseket tett hatékonyságának javítása érdekében.

(143)

A mintában szereplő három indiai exportáló gyártó támogatási hozama meghaladja a de minimis szintet (lásd a fenti (113) preambulumbekezdést). Tekintettel az érintett termék ágazatára, az Indiából származó támogatott behozatal volumenére, piaci részesedésére és árára, a fentiekben kifejtettek szerint, a tényleges támogatási hozamnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(144)

Emlékeztetni kell arra, hogy 1999-ben dömpingellenes és szubvencióellenes kiegyenlítő intézkedéseket hoztak az érintett termékre vonatkozóan. Az 1999-ben bevezetett intézkedések lejárta és a jelenlegi vizsgálat között eltelt idő miatt azonban nem állnak rendelkezésre adatok a korábbi támogatás hatásának értékelésére (7). A vizsgálat mindenesetre nem hozott fel semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a gazdasági ágazat jelenleg is a korábbi támogatás hatásait próbálja leküzdeni.

(145)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók vonatkozásában az átlagos eladási egységár és a termelési költség a következőképp alakult:

(146)

A mintába felvett uniós gyártók független uniós vevőknek történő értékesítéskor érvényesített átlagos eladási árai a figyelembe vett időszakban 34 %-kal emelkedtek. A növekedés tükrözi a nyersanyag árának a gazdasági ágazat által ugyanebben az időszakban tapasztalt általános emelkedését. 2011-ben és a vizsgálati időszakban az uniós gyártók csak mérsékelten tudták emelni az árakat a növekvő költségek fedezése érdekében, épp csak annyival, hogy 2011-ben 1 % felett, a vizsgálati időszakban pedig a megtérülési szinten tartsák a jövedelmezőséget. Ezért a fenti táblázat számadatai szerint, az eladási ár jelentős emelkedése sem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára, hogy ésszerű szintű haszonra tegyen szert.

(147)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásainak megtérülése és tőkebevonási képessége a következőképpen alakult:

(148)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét a hasonló termék független vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó haszonban kifejezve állapították meg, a vonatkozó forgalom százalékában. 2009-ben a mintában szereplő uniós gyártók veszteségesek voltak, 2010-ben azonban kezdtek kilábalni a (120) preambulumbekezdésben említett, a felhasználás terén bekövetkezett 50 %-os növekedéssel összhangban. Azonban, még ha a jövedelmezőség enyhén növekedett is, a profit 0,2 %-os szintje még mindig messze az acélágazat jövedelmezőségének ésszerű szintje alatt maradt. Valóban, az előirányzott haszonkulcsot ideiglenesen 5 %-on határozták meg, mivel úgy vélték, hogy az megfelel annak a kulcsnak, amelyet az iparág a vizsgált termék ilyen típusú ágazatában rendes versenyfeltételek mellett, azaz a támogatott behozatal nélkül, a hasonló termék Unióban történő értékesítése során, az uniós gazdasági ágazat jelzései szerint, ésszerűen elérhetne. Ezenfelül ez az 5 % adózás előtti haszonkulcsot jelent, amelyet megfelelő minimumnak tekintettek más vizsgálatok során a hasonló termékek esetében ugyanebben a szektorban.

(149)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő uniós gyártóknak sikerült elérniük a nyereségküszöböt; a támogatott behozatal árnyomása miatt azonban nem tudták áraikat a költségeikkel összehangolni és így kielégítő eredményeket elérni. A helyzetet az is magyarázza, hogy a vizsgált terméket tömegárunak tekintik és így az árak jelentik a meghatározó tényezőt a vevők döntésében.

(150)

A pénzforgalom, amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal, és amelyet a műveletek alapján számítottak ki, negatívan alakult 2010-ig. Bár 2011-ben javulás történt, 34 %-kal csökkent 2011 és a vizsgálati időszak között.

(151)

A jövedelmezőség és a pénzforgalom alakulása a figyelembe vett időszakban korlátozta a mintában szereplő uniós gyártók beruházási képességét, és akadályozta fejlődésüket. Ez akadályozta az uniós gyártóknak a tőkebevonásra és költségeik finanszírozására vonatkozó képességét. Bár a mintában szereplő uniós gyártóknak 2010-ben sikerült néhány befektetést eszközölniük, ezek terén később, különösen a vizsgálati időszak alatt visszaesés következett be, amikor azok 51 %-kal csökkentek a 2010-es szinthez képest. Ezenfelül a hasonló termékkel kapcsolatos beruházások megtérülése, a beruházások nettó könyv szerinti értékének %-ában kifejezve 2011-ben pozitív lett, a vizsgálati időszak alatt jelentősen, 5,9 százalékponttal csökkent, elérve az alacsony 0,8 %-os szintet.

(152)

A fentiek fényében, azt a következtetést lehet levonni, hogy a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi teljesítménye viszonylag sérülékeny maradt a vizsgálati időszak alatt.

(153)

A mintában szereplő uniós gyártók készleteinek szintje 41 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. Az emelkedés egybeesett a piaci részesedés csökkenésével, különösen a vizsgálati időszak alatt.

(154)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos bérköltsége szerény mértékben nőtt a figyelembe vett időszak alatt, ezért azok nem jelentenek meghatározó tényezőt az előállítási költségek növekedésében.

(155)

A vizsgálat rámutatott, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket a figyelembe vett időszakban és különösen a vizsgálat időszak alatt. Kezdetben, 2009 és 2010 között, az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó legtöbb kármutató nagymértékben javult, azonban később az ágazat gazdasági helyzete stagnált, sőt romlott.

(156)

A fellendülő piacon bizonyos mutatók, mint az uniós gazdasági ágazat termelése és az értékesítési volumene, valóban jelentős növekedésről tanúskodtak 2009 és 2010 között, azonban 2010-től kezdődően lassulást mutatattak. Ez a helyzet a folyamatosan növekvő felhasználás ellenére következett be.

(157)

Továbbá az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatókat, mint például a pénzforgalom, beruházások és jövedelmezőség, súlyosan befolyásolta az árnyomás, amely az uniós piacot különösen a vizsgálati időszak idején uralta. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes árait olyan mértékben emelni, hogy az elegendő legyen a termelési költségeinek fedezésére 2009 és 2010 között. A jövedelmezőség javult 2009 és 2011 között, 1,4 %-os kismértékű profitot biztosítva 2011-ben; azonban ismét romlani kezdett a vizsgálati időszak alatt, amikor csupán a megtérülési szintet érte el. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonásra és fellendülésre való képessége is gyengült.

(158)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(159)

A Bizottság az alaprendelet 8. cikkének (5) és (6) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az Indiából származó támogatott behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek tekinthető. A támogatott behozatalon kívül más olyan ismert tényezőket is vizsgáltak, amelyek ugyanabban az időszakban kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak érdekében, hogy az egyéb tényezők által esetlegesen okozott kárt ne a támogatott behozatalnak tulajdonítsák.

(160)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós fogyasztás 50 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, miközben az Indiából származó behozatalok volumene több mint kétszeresére nőtt. Másrészt, a támogatott behozatal emelkedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat független feleknek történő értékesítési volumenében 2010 és a vizsgált időszak között bekövetkezett csökkenésével.

(161)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós piacon uralkodó árnyomásra tekintettel, megállapítást nyert, hogy az indiai import átlagárai folyamatosan az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási árai alatt maradtak. A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árainak átlagosan 12,5 %-kal történő alákínálásával, az indiai támogatott behozatal 2009-től a vizsgálati időszakig 40 %-kal növelte piaci részesedését, miközben az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4,7 százalékponttal csökkent (a 2009-es 67,6 %-ról 62,9 %-ra a vizsgálati időszakban). A piaci részesedés csökkenése felfedi, hogy az uniós gazdasági ágazatnak csak korlátozott mértékben származott előnye a megnövekedett felhasználásból.

(162)

A növekvő előállítási költségekre tekintettel, az uniós gazdasági ágazat megkísérelte az egységár emelését a független vevők számára, amint azt a fenti (145) preambulumbekezdés mutatja. A fent említett indiai támogatott behozatal növekvő mennyisége által gyakorolt árnyomás miatt azonban az áremelés nem volt elegendő a növekvő költségek ellentételezésére, így az uniós gazdasági ágazat nem volt képes a profit olyan kielégítő szintjét elérni, amely szükségesnek tekinthető e konkrét ágazat esetében.

(163)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló, Indiából származó támogatott behozatal meghatározó szerepet játszott abban, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett.

(164)

Az alábbi táblázat szemlélteti a nem támogatott exportmennyiség és az árak alakulását a figyelembe vett időszakban. Mennyiségük nem haladta meg az indiai exportok egyharmadát a vizsgálati időszakban és a támogatott importtal megegyező tendenciát követett.

(165)

E tények alapján a Bizottság úgy vélte, hogy a nem támogatott behozatal uniós piacra gyakorolt lehetséges negatív hatása nem szünteti meg a támogatott behozatalok és az uniós gazdasági ágazat által a vizsgálati időszak alatt elszenvedett kár közötti okozati összefüggést.

(166)

Az Indiából származó támogatott behozataltól eltekintve, amely a vizsgálati időszakban az uniós piacra érkező behozatal 35 %-át tette ki, voltak más behozatali források is, beleértve a Kínai Népköztársaságot, a Koreai Köztársaságot és Svájcot, amelyeket az okozati összefüggés keretében meg kellett vizsgálni.

(167)

A vizsgálat szerint a koreai és svájci exportáló gyártók átlagos eladási árai magasabbak maradtak, mint az indiai exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat eladási árai a figyelembe vett időszak és különösen a vizsgálati időszak alatt. Ezenfelül a piaci részesedésük 0,5, illetve 1,6 százalékponttal csökkent a vizsgálati időszak alatt.

(168)

A Kínai Népköztársaságból érkező behozatal átlagára az uniós gazdasági ágazat árszintje alatt volt és ezen ország piaci részesedése növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak alatt. A vizsgálat szerint azonban a kínai behozatal termékösszetétele eltérő és a kínai termékek az uniós piacon nincsenek közvetlen versenyben az uniós gazdasági ágazat és az Indiából származó import termékeivel. Ezért úgy tekintették, hogy a kínai exportnak nincs jelentős hatása az uniós gazdasági ágazat uniós piacon értékesített alapvető terméktípusaira. Ezért a kínai behozatalnak az esetleges hatása az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárra minimális volt.

(169)

Mindazonáltal egy exportáló gyártó kijelentette, hogy a vizsgálat hatályát ki kellett volna terjeszteni a rozsdamentes acélhuzalok Kínai Népköztársaságból, Koreai Köztársaságból és Svájcból származó behozatalára is.

(170)

A fenti tények és megfontolások mellett meg kell jegyezni, hogy a kezdeti szakaszban, illetve egészen mostanáig, nincs bizonyíték támogatásra, kárra vagy okozati összefüggésre, amely indokolta volna a fent említett országokból származó behozatalra vonatkozó szubvencióellenes eljárás megindítását. Ezenfelül, ha lenne is bizonyíték, amely indokolná más behozatalok vizsgálatát, az eltérő bánásmód, amely a szubvencióellenes eljárásnak csak az indiai behozatallal szembeni megindításából áll, nem minősülne diszkriminatívnak. Ezért az arra vonatkozó kérelem, hogy az érintett termék ezen országokból származó behozatalát is be kell vonni a vizsgálat körébe, nem megalapozott és el kell utasítani.

(171)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik országokból származó behozatalok nem járultak hozzá jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(172)

Az érintett termék uniós gazdasági ágazat általi teljes exportja az össztermelés 8,5 %-át tette ki a vizsgálati időszakban. Ezt tükrözi a mintában szereplő uniós gyártók exportja a független vevők számára, amelyek exportja a termelés 7 %-át képviselte a vizsgálati időszakban és az árak 36 %-kal voltak magasabbak, mint az uniós piaci ár ugyanebben az időszakban. Ez alapján levonható az a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazat exporttevékenysége nem okozhatta a jelentős kárt.

(173)

A fenti (120) preambulumbekezdésben említettek szerint, a felhasználás 2009-ben különösen alacsony volt a nikkel rendkívül magas ára, valamint a gazdasági válság miatt. Ez a helyzet egyértelmű magyarázatot ad az uniós gazdasági ágazat különösen rossz pénzügyi helyzetére 2009-ben. Érdemes azonban megjegyezni, hogy 2010-től kezdődően a növekvő felhasználás mellett az olcsó támogatott behozatal eredményei ellentétben állnak az uniós gazdasági ágazat teljesítményével.

(174)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat még az általános gazdasági fellendülés idején sem volt képes a növekvő felhasználás előnyeit kihasználni és piaci részesedése csökkent a figyelembe vett időszak alatt, miközben a támogatott indiai behozatal piaci részesedése nőtt.

(175)

Ezért, jóllehet a gazdasági válság és a nyersanyagárak növekedése hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez, összességében ez nem tekinthető olyan hatásnak, amely megszüntetné a támogatott behozatal és a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(176)

Bizonyítást nyert, hogy az Indiából származó támogatott behozatal volumenében és piaci részesedésében jelentős (110 %-os, illetve 40 %-os) növekedés történt a figyelembe vett időszakban. Emellett megállapításra került, hogy ezek a behozatalok folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak az uniós piacon, különösen a vizsgálati időszak alatt (átlagosan 12,5 %-kal).

(177)

Az Indiából származó támogatott behozatal volumenében és a piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének, különösen 2010-től tapasztalható kedvezőtlen alakulásával. Ezért az uniós gazdasági ágazat a felhasználás terén bekövetkezett fellendülés ellenére sem volt képes a megnövekedett előállítási költségeket kielégítő szinten a vevőkre hárítani, aminek következtében az olyan pénzügyi mutatók, mint a jövedelmezőség, pénzforgalom és beruházások alacsony szinten maradtak.

(178)

Megvizsgálva azokat az egyéb ismert tényezőket, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, kiderült, hogy ezek a tényezők nem szüntetik meg az Indiából származó támogatott behozatal és az uniós ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(179)

A fenti elemzés alapján – amely elkülönítette az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait a támogatott behozatal káros hatásaitól –, ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az Indiából származó támogatott behozatal az alaprendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(180)

Az alaprendelet 31. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó támogatásra vonatkozó ideiglenes megállapítás ellenére léteznek-e olyan meggyőző érvek, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az Uniónak nem érdeke az intézkedések elfogadása. Az uniós érdek elemzése az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(181)

Az uniós gazdasági ágazatot 27 ismert gyártó alkotja, amelyek a hasonló termék uniós termelésének egészét lefedik. A gyártók az Unió különböző tagállamaiban találhatók és közvetlenül 1 747 dolgozót foglalkoztattak a hasonló termékkel összefüggésben a vizsgálati időszak alatt.

(182)

Egy uniós gyártó, amely az uniós termelés viszonylag kis részét képviseli és kapcsolatban áll egy vállalattal Indiában, ellenezte a vizsgálat megindítását. A (22) preambulumbekezdésben említettek szerint ez a gyártó azzal is érvelt, hogy a vizsgálatnak a magas műszaki színvonalú termékekre nem kellene kiterjednie és az Uniónak nem áll érdekében, hogy ugyanazokat az intézkedéseket alkalmazza erre a terméktípusra vonatkozóan.

(183)

A (126) preambulumbekezdésben említettek szerint, ezt az aggályt a kérdőívben a termékkódok kibővítésével kezelték, amelyek egyértelműen azonosították ezeket a típusokat a vizsgálat során. Ebben a szakaszban azonban a vizsgálat felfedte, hogy a vizsgálat kiterjed a magas műszaki színvonalú termékekre és az indiai exportáló gyártók csak korlátozott mennyiségben exportáltak ezekből terméktípusokból. Ezért a gyártó aggályait nem tekintették megalapozottnak és panaszát elutasították.

(184)

Megállapításra került, hogy az uniós gazdasági ágazat az Indiából származó támogatott behozatal következtében jelentős kárt szenvedett. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket és pénzügyi helyzete továbbra is sérülékeny.

(185)

A kiegyenlítő vámok kivetése várhatóan helyreállítja a tisztességes kereskedelem feltételeit az uniós piacon, és lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a hasonló termék árait összehangolja az előállítási költségekkel.

(186)

Az intézkedések elrendelése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszaszerezze, ami kedvező hatással lenne jövedelmezőségére és általános pénzügyi helyzetére. Az intézkedések elrendelése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy további erőfeszítéseket tegyen a költséghatékonyság érdekében.

(187)

Intézkedések elrendelése hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége visszaesne.

(188)

Ennek megfelelően a Bizottság azt az ideiglenes következtetést vonja le, hogy az Indiából származó behozatalokra alkalmazandó kiegyenlítő intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(189)

Az Unióban kilenc felhasználó számára küldtek ki kérdőíveket. A kérdőívekre csak három felhasználó válaszolt, amelyek az érintett termék Indiából származó teljes behozatalának mintegy 6 %-át képviselték a vizsgálati időszak alatt. Ezek az élelmiszer-feldolgozás ágazataiban tevékenykednek, beleértve az üzemi konyhákat és az étkeztetést, a háztartási gépeket és a gépjárműipart.

(190)

Átlagosan az Indiából származó beszerzések az érintett termékre vonatkozó összes beszerzés 67 %-át tették ki, és egy felhasználó esetében India képviselte az egyetlen beszerzési forrást. A vizsgálati időszak alatt az érintett termék forgalma százalékban kifejezve az összforgalmuk 54 %-át tette ki.

(191)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett terméket felhasználó ágazatok összes együttműködő felhasználójának átlagos jövedelmezősége 9 % felett volt a forgalom tekintetében.

(192)

A javasolt intézkedés valószínű hatását a felhasználóktól kapott kitöltött kérdőívek, valamint az érintett és a hasonló termék teljes uniós piaca alapján értékelték. Az uniós piacra vonatkozó legrosszabb forgatókönyvet feltételezve, azaz amennyiben az áremelést nem lehet az értékesítési láncra hárítani és a felhasználók a korábbi mennyiségben folytatják beszerzéseiket Indiából, a vám hatása a felhasználók jövedelmezőségére mintegy 0,2 százalékpontos csökkenést jelentene.

(193)

Meg kell jegyezni, hogy egy felhasználó semleges álláspontot képviselt a vizsgálattal kapcsolatosan, mivel úgy vélte, hogy az intézkedések elrendelése nem lesz jelentős hatással a piaci árakra, mivel a potenciális áremelkedést fedezik a forgalmazók.

(194)

Egy másik felhasználó aggályait fejezte ki amiatt, hogy az intézkedések elrendelésük esetén egyes olyan terméktípusokat is sújtanának, amelyeket már nem gyártanak az Unióban. A vizsgálat szerint azonban a fenti felhasználó által említett terméktípusokat még mindig gyártják az Unióban és a rozsdamentes acélminőség ezen típusaira a kereslet nem jelentős. Meg kell továbbá jegyezni, hogy az uniós gyártók nem termeltek teljes kapacitással a figyelembe vett időszak alatt, és ezért amennyiben a kereslet növekszik, azt a termelés annak megfelelően követheti.

(195)

Meg kell jegyezni, hogy mivel az érintett termék az ágazat és a használat szempontjából szabványos, ami a termék minőségét vagy az árat illeti, a felhasználók könnyen változtathatnak beszerzési forrásaikon. Az intézkedések elrendelése nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy az érintett terméket más országból, vagy akár Indiából importálják, amint a támogatás kereskedelmet torzító hatásait megszüntetik.

(196)

A fentieket figyelembe véve, akkor is, ha egyes felhasználókat valószínűleg nagyobb negatív hatás ér, mint másokat az indiai importtal szembeni intézkedések miatt, a felhasználókra gyakorolt átfogó hatás korlátozottnak tekinthető.

(197)

A független importőrök korlátozott mértékben működtek együtt. Kilenc importőr szolgáltatott a mintával kapcsolatos információt, de csak egy működött együtt. Ez a vállalat a vizsgálati időszak alatt az Indiából származó teljes behozatal mintegy 7 %-át tette ki. A vállalat ellenzi az intézkedés elrendelését, mivel India messze a legfontosabb szállítója. Bár a felmerülő magasabb költségek miatt az intézkedések bevezetése kedvezőtlen hatással lenne jövedelmezőségére, az importáló vállalatnak lehetősége nyílhatna arra, hogy a magasabb költségeknek legalább egy részét áthárítsa a vevőire.

(198)

Az importőröknek továbbá más forrásokat kellene igénybe venniük, beleértve az uniós gazdasági ágazatot és más exportáló országokat.

(199)

Ideiglenesen tehát mindezek alapján megállapítható, hogy az ideiglenes kiegyenlítő intézkedések elrendelése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az importőrök érdekeire.

(200)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság ideiglenesen azt a következtetést vonta le, hogy általánosságban – az Unió érdekeit illetően rendelkezésre álló adatok szerint – nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek az Indiából származó érintett termék behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(201)

Ezenfelül, a kiegyenlítő intézkedések uniós piacra gyakorolt teljes hatásának mérlegelése alapján, úgy tűnik, hogy különösen az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt a pozitív hatások meghaladják a másik, szűkebb érdekcsoportra gyakorolt lehetséges negatív hatásokat.

(202)

Figyelembe véve a támogatás, a kár, az okozati összefüggés és az uniós érdek tekintetében levont következtetéseket, a támogatott behozatal által az uniós gazdasági ágazatnak okozott további károk megelőzése érdekében ideiglenes kiegyenlítő intézkedéseket kell bevezetni.

(203)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából figyelembe vették a megállapított támogatási hozamokat, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(204)

A kárt okozó támogatás hatásainak megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetőséget kell adniuk az uniós gazdasági ágazatnak arra, hogy termelési költségeit úgy tudja fedezni, és olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet rendes versenyfeltételek mellett, vagyis támogatott behozatal nélkül a szektorban működő ilyen típusú gazdasági ágazat ésszerűen elérhetne az Unióban a hasonló termék eladásával.

(205)

A kár megszüntetéséhez szükséges szintet ezért – a fenti (130) preambulumbekezdésben az alákínálás kiszámításához meghatározottak szerinti – támogatott behozatal súlyozott átlagárának az uniós gazdasági ágazatnak a hasonló termékre vonatkozó, kárt nem okozó árával való összehasonlítása alapján határozták meg. A kárt nem okozó árat úgy határozták meg, hogy az előállítási költséghez hozzáadták a haszon ésszerű szintjét. Az előirányzott haszonkulcsot ideiglenesen 5 %-ban határozták meg a (148) preambulumbekezdésben említettek szerint.

(206)

Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután az átlagos teljes CIF-importár százalékában fejezték ki, lásd a (208) preambulumbekezdést.

(207)

Az előzőekben kifejtettekre való tekintettel a Bizottság úgy véli, hogy az alaprendelet 12. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Indiából származó behozatalra vonatkozóan ideiglenes kiegyenlítő intézkedéseket kell bevezetni, a támogatási és kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve, az alacsonyabb vám szabályával összhangban.

(208)

A fentiek alapján a kiegyenlítő vámtételt a kárkülönbözet és a támogatási hozam összehasonlításával állapították meg. Következésképpen a javasolt ideiglenes kiegyenlítő vámok a következőképpen alakulnak:

(209)

A párhuzamosan folyó dömpingellenes vizsgálatot illetően az alaprendelet 24. cikke (1) bekezdésének második albekezdése, valamint az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló 2009. június 11-i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (8) 14. cikkének (1) bekezdése szerint egyetlen termékre sem lehet egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámot is kivetni a dömping vagy exporttámogatás miatt előálló egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából. A támogatási programokat illetően a (29)–(112) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – valamennyi program exporttámogatásra vonatkozik. Az érintett együttműködő exportáló gyártókkal szemben megállapított ideiglenes dömpingellenes vámtételeket a párhuzamosan folyó dömpingellenes vizsgálat során megfelelően kiigazítják.

(210)

Az egyes vállalatokra vonatkozó, az e rendeletben megállapított kiegyenlítő vámtételeket jelen vizsgálat megállapításai alapján határozták meg. Ennek megfelelően a vámtételek az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében tapasztalt helyzetet tükrözik. Emiatt e vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámtétellel) kizárólag az Indiából származó és a vállalatok – vagyis az említett konkrét jogi személyek – által előállított érintett termékek behozatalaira alkalmazandók. Azok az érintett importált termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak, ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló egységeket is, nem részesülhetnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámok vonatkoznak.

(211)

Az ezekre a vállalatokra kivetett egyedi kiegyenlítő vámok alkalmazására vonatkozó kérelmeket (például a szervezet nevében bekövetkezett változás miatt vagy új termelési vagy értékesítési szervezetek létrehozása miatt) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottsághoz (9) valamennyi fontos információ megadásával, különösen ami a vállalat tevékenységében bekövetkezett, a termeléshez, a belföldi és exportértékesítéshez kapcsolódó változásokat illeti, amelyek például az adott névváltoztatással vagy a termelési és értékesítési szervezet megváltozásával állnak összefüggésben. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(212)

A kiegyenlítő vám megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében a fennmaradó vámszintet nem csupán az együtt nem működő exportáló gyártókra kell alkalmazni, hanem azokra a gyártókra is, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(213)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, illetve meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fontos kijelenteni, hogy e rendelet alkalmazásában a kiegyenlítő vámok kivetésével kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és azokat adott esetben a végleges megállapítások megtétele céljából újra kell értékelni,

—

2,5 vagy annál nagyobb tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 28 tömegszázalék vagy annál több, de 31 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű nikkelt és 20 tömegszázaléknál több, de maximum 22 tömegszázalék krómot tartalmazó huzal kivételével,

—

kevesebb, mint 2,5 tömegszázalékban nikkelt tartalmaz, a 13 tömegszázalék vagy annál több, de 25 tömegszázalékot nem meghaladó mennyiségű krómot, és 3,5 tömegszázalék vagy annál több, de maximum 6 tömegszázalék alumíniumot tartalmazó huzal kivételével,