(1)

A 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (4) több alkalommal jelentősen módosították. Mivel további módosításokat kell végrehajtani, az irányelvet az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)

Az 1999 óta fokozatosan megvalósuló belső földgázpiac célja, hogy az Unió valamennyi fogyasztója, azaz a lakosság vagy a vállalkozások számára valós választási lehetőséget teremtsen, új üzleti lehetőségeket nyisson és bővítse a határokon keresztül történő kereskedelmet, és ezáltal hatékonyságjavulást, versenyképes árakat és magasabb szintű szolgáltatásokat teremtsen, továbbá hozzájáruljon az ellátás biztonságához és fenntarthatóságához.

(3)

A 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) és a 2009/73/EK irányelv jelentős mértékben hozzájárult a földgáz belső piacának kialakításához.

(4)

Az (EU) 2019/943 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) és az (EU) 2019/944 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) további lépést tett a villamos energia belső piacának fejlesztése terén azáltal, hogy a polgárokat állította annak középpontjába, és hozzájárult a tiszta energiarendszerre való átállást és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentését célzó uniós célkitűzésekhez. A földgáz belső piacának ugyanezen elvekre kell épülnie, és biztosítania kell különösen az egyenlő szintű fogyasztóvédelmet. Az uniós energiapolitika keretében foglalkozni kell különösen a védelemre szoruló felhasználókkal és fel kell lépni az energiaszegénységgel szemben.

(5)

Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) az Unió elkötelezte magát az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése mellett. A gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokra vonatkozó belső piaci szabályokat hozzá kell igazítani az említett rendelethez. Ezzel összefüggésben az Unió meghatározta az energiapiacok aktualizálásának módját – beleértve a gázpiacok dekarbonizációját is –, „A klímasemleges gazdaság létrehozása: Uniós stratégia az energiarendszer integrációjának megteremtéséért” című, 2020. július 8-i bizottsági közleményben (a továbbiakban: az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia), a „Hidrogénstratégia a klímasemleges Európáért” című bizottsági közleményben (a továbbiakban: uniós hidrogénstratégia), valamint az Európai Parlamentnek az energiatárolással kapcsolatos átfogó európai megközelítésről szóló, 2020. július 10-i állásfoglalásában (9). Ennek az irányelvnek hozzá kell járulnia az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós célkitűzés megvalósításához, ugyanakkor szavatolnia kell az ellátás biztonságát, valamint a földgáz és a hidrogén belső piacának megfelelő működését.

(6)

Ez az irányelv kiegészíti a kapcsolódó uniós szakpolitikai és jogalkotási eszközöket, különösen „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i bizottsági közlemény alapján előterjesztett ilyen eszközöket, például az (EU) 2023/857 (10), az (EU) 2023/957 (11), az (EU) 2023/1805 (12) és az (EU) 2023/2405 (13) európai parlamenti és tanácsi rendeletet, valamint az (EU) 2023/959 (14), az (EU) 2023/1791 (15) és az (EU) 2023/2413 (16) európai parlamenti és tanácsi irányelvet, amelyek célja az uniós gazdaság dekarbonizációjának ösztönzése, valamint annak biztosítása, hogy az uniós gazdaság olyan pályán maradjon, amely az (EU) 2021/1119 rendeletben előírtaknak megfelelően 2050-re az Európai Unió klímasemlegessé válását eredményezi. Ezen irányelv fő célja, hogy lehetővé tegye és megkönnyítse a klímasemlegességre való átállást azáltal, hogy biztosítja a hidrogénpiac bővülését és a földgázpiac hatékony működését.

(7)

A Bizottság által az Oroszországnak Ukrajnával szemben provokáció nélkül indított, indokolatlan katonai agressziója kezdetét követően elfogadott, „REPowerEU: Közös európai fellépés a megfizethetőbb, biztonságosabb és fenntarthatóbb energiáért” című, 2022. március 8-i közleményében (REPowerEU) hangsúlyozta, hogy az Unió orosz energiától való függésének fokozatos megszüntetése érdekében diverzifikálni kell a gázellátást. A közlemény megállapítja, hogy a fenntartható biometán-termelés növelése és a megújuló hidrogén térnyerése döntő szerepet játszhat, és ennek érdekében felkérte a jogalkotókat, hogy mielőbb fogadják el ezen irányelvet és az (EU) 2024/1789 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (17).

(8)

Az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (18) kötelezettségeket ír elő a gázpiaci szereplők számára. Az említett rendelet tagállamokban való érvényesülésének biztosítását a rendeletben említett nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe kell utalni. Az említett rendelkezések kulcsfontosságúak annak biztosításához, hogy a gázkereskedelemre átláthatósági kötelezettségek vonatkozzanak.

(9)

Ezen irányelv célja az, hogy megkönnyítse a megújuló gáznak és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáznak, valamint a hidrogénnek az energiarendszerben való elterjedését, elősegítve a fosszilis gázról való átállást, és lehetővé tegye, hogy a megújuló gáz és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz, valamint a hidrogén fontos szerepet játsszanak az Unió 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzéseinek és 2050-ig megvalósítandó klímasemlegességének elérésében. Ezen irányelv célja továbbá egy olyan szabályozási keret létrehozása, amely az összes piaci szereplő számára lehetőséget és ösztönzőket kínál arra, hogy felhagyjanak a fosszilis gáz használatával, és a bezáródási hatások elkerülése érdekében megtervezzék tevékenységeiket, valamint célja a fosszilis gáz fokozatos és időben történő kivezetésének biztosítása is, különösen az érintett valamennyi ipari ágazatban és a fűtés tekintetében.

(10)

A fenntartható biometánnak az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (19) meghatározott kritériumokkal összhangban a földgázrendszerbe történő integrálása elősegíti az Unió éghajlat-politikai célkitűzéseinek megvalósítását, és hozzájárul az energiaellátás diverzifikálásához. A megújulógáz-termeléssel kapcsolatos, hálózati csatlakozás iránti kérelmeket észszerű határidőn belül kell elbírálni, és azokat az érintett szabályozó hatóságoknak nyomon kell követniük. Lehetővé kell tenni, hogy a megújulógáz-termelésre vonatkozó csatlakozási kérelmeket szállítási és elosztási szinten előnyben részesítsék a földgáztermeléssel és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz termelésével kapcsolatos csatlakozási kérelmekkel szemben.

(11)

Az uniós hidrogénstratégia rámutat arra, hogy – figyelemmel a tagállamoknak a megújuló hidrogén előállítása terén fennálló eltérő lehetőségeire - a nyitott, versenyképes és akadálytalan, határokon átnyúló kereskedelem jellemezte belső piac jelentős előnyökkel jár a verseny, a megfizethetőség és az ellátásbiztonság szempontjából. Emellett az uniós hidrogénstratégia hangsúlyozza, hogy a hidrogén-árukereskedelmet folytató likvid piac felé történő elmozdulás megkönnyítené az új termelők piacra lépését, és egyúttal elősegítené a más energiahordozókkal való szorosabb integrációt is, továbbá egyértelmű árjelzésekkel szolgálna a beruházási és az operatív döntések meghozatalához. Az ezen irányelvben megállapított szabályoknak ezért elő kell segíteniük a hidrogénpiacok, a hidrogén-árukereskedelem és a likvid kereskedelmi központok megjelenését. A tagállamoknak e tekintetben minden indokolatlan akadályt meg kell szüntetniük. Az eredendő különbségek elismerése mellett fontolóra kell venni a villamosenergia- és a földgázpiacra vonatkozóan kialakított, hatékony kereskedelmi műveleteket és kereskedelmet lehetővé tevő, már meglévő szabályoknak a hidrogénpiacra való alkalmazását. Miközben ezen irányelv megállapítja a hidrogénpiac működésére alkalmazandó általános elveket, ezen elvek alkalmazásakor helyénvaló figyelembe venni e piac fejlettségi szintjét.

(12)

Az uniós hidrogénstratégiával összhangban a megújuló hidrogént 2030-tól várhatóan nagymértékben alkalmazzák majd bizonyos ágazatok dekarbonizációja céljából, a légi közlekedéstől és a hajózástól kezdve a nehezen dekarbonizálható ipari ágazatokig. A hidrogénrendszerekhez csatlakozó valamennyi végső felhasználót ugyanazon alapvető fogyasztói jogoknak kell megilletniük, mint a földgázrendszerhez csatlakozó végső felhasználókat, ideértve például a szolgáltatóváltás jogát és a pontos számlainformációkhoz való jogot. A hidrogénhálózathoz csatlakozott felhasználóknak – például az ipari felhasználóknak – a földgázfelhasználókra vonatkozó fogyasztóvédelmi jogokkal azonos jogokat kell élvezniük. A háztartási felhasználók piaci részvételét ösztönző fogyasztói rendelkezések, például az ár-összehasonlító eszközök és az aktív felhasználókra vonatkozó rendelkezések azonban nem terjedhetnek ki a hidrogénrendszerre.

(13)

Az uniós hidrogénstratégiával összhangban az Unió prioritása a főként szél- és napenergia felhasználásával előállított megújuló hidrogén fejlesztése. A biomasszából nyert energia felhasználásával előállított megújuló hidrogén az (EU) 2018/2001 irányelvben szereplő fogalommeghatározás szerinti biogáznak minősül. Hosszú távon a megújuló hidrogén a leginkább összeegyeztethető az Unió klímasemlegességi és szennyezőanyag-mentességi célkitűzésével, és a leginkább koherens az integrált energiarendszerrel. A megújuló hidrogéntermelés azonban valószínűleg nem fog elég gyorsan bővülni ahhoz, hogy kielégítse a hidrogén iránti kereslet várható növekedését az Unióban. Ezért az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok, például az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén szerepet játszhatnak az uniós éghajlat-politikai célértékekkel összhangban megvalósítandó energetikai átalakulásban, különösen rövid és középtávon, egyfelől a meglévő tüzelőanyagokból származó kibocsátások gyors csökkentése, másfelől pedig az olyan uniós felhasználók átállásának támogatása érdekében, akik olyan, nehezen dekarbonizálható ágazatokban tevékenykednek, ahol nem állnak rendelkezésre energia- és költséghatékonyabb lehetőségek. Az átállás támogatása érdekében meg kell határozni egy, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén és a szintetikus gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó küszöbértéket. Ezt a küszöbértéket szigorítani kell a 2031. január 1-jétől működésbe lépő létesítményekben előállított hidrogén esetében, hogy figyelembe lehessen venni a technológiai fejlődést, valamint hatékonyabban ösztönözni lehessen a hidrogéntermelésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló dinamikus előrelépést.

(14)

Az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia kiemelte, hogy be kell vezetni egy olyan, Unió-szerte alkalmazandó tanúsítási rendszert, amely az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokra is kiterjed, annak érdekében, hogy a tagállamok ez utóbbiakat összehasonlíthassák más dekarbonizációs lehetőségekkel, és energiamixükben életképes megoldásként kezelhessék. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok tanúsítását oly módon kell elvégezni, hogy az összhangban legyen a megújuló tüzelőanyagok tanúsításával. Helyénvaló ezért hivatkozni a megújuló tüzelőanyagok tanúsítására vonatkozóan az (EU) 2018/2001 irányelvben meghatározott rendelkezésekre, és azokat analóg módon alkalmazni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok tanúsítására. Annak biztosítása érdekében, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok ugyanolyan dekarbonizációs hatással bírjanak, mint a megújuló alternatívák, fontos, hogy ezeket olyan, hasonló módszertani megközelítés alkalmazásával tanúsítsák, amely a teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás értékelésén alapul. A teljes életciklusra vonatkozó üvegházhatásúgáz-kibocsátás ezen értékelése során figyelembe kell venni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok előállításából származó kibocsátásokat – a teljes ellátási láncra kiterjedően –, beleértve a primer energia kitermeléséből, a feldolgozásból és a szállításból származó kibocsátásokat is, valamint figyelembe kell venni a fix mennyiségű bemeneti anyagok eltérítéséből eredő közvetett kibocsátásokat és a tényleges szén-dioxid-leválasztási arányokat. Az upstream metánkibocsátást az (EU) 2024/1787 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (20) foglalt intézkedésekre építve kell meghatározni. Ez lehetővé tenné egy átfogó, uniós szintű, az Unió teljes energiamixét lefedő tanúsítási rendszer bevezetését. Mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén nem megújuló tüzelőanyagok, a rájuk vonatkozó terminológiát és a tanúsításukra vonatkozó rendelkezéseket nem lehetett belefoglalni az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvbe. Ezért az említettek ezen irányelvbe való felvétele pótolja ezt a hiányosságot.

(15)

A metán és a hidrogén hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ezért az energiahatékonyság elsődlegességének elvével összhangban, az éghajlati hatásuk minimalizálása érdekében el kell kerülni a földgáz- és hidrogénrendszerekből való szivárgásukat. A földgázszállítási és -elosztórendszereknek, a föld alatti tárolólétesítményeknek és a cseppfolyósítottföldgáz-termináloknak meg kell felelniük az (EU) 2024/1787 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek. Az említett rendelet szabályokat állapít meg az uniós energiaágazat metánkibocsátásának pontos mérésére, számszerűsítésére, nyomon követésére, jelentésére és hitelesítésére, valamint az említett kibocsátások – többek között szivárgásészlelési és -javítási vizsgálatok, javítási kötelezettségek, valamint a lefúvatás és a fáklyázás korlátozása révén történő – csökkentésére vonatkozóan. Emellett ezen irányelvnek elő kell írnia, hogy a hidrogénhálózat-, hidrogéntároló- és hidrogénterminál-üzemeltetők intézkedéseket hozzanak az üzemeltetés során történő hidrogénkibocsátás megelőzése és minimalizálása érdekében, valamint rendszeres időközönként végezzék el az üzemeltetői felelősségi körükbe tartozó valamennyi releváns alkatrész hidrogénszivárgásészlelési és -javítási vizsgálatát. A Bizottságnak adott esetben jelentést kell tennie a hidrogénszivárgás környezeti és éghajlati kockázatairól, és adott esetben – a hidrogénszivárgás lehetséges kockázatának minimalizálása érdekében – olyan javaslatokat kell benyújtania e tekintetben, amelyek maximális hidrogénszivárgási arányokat is magukban foglalnak. Amennyiben ilyen intézkedések kerülnek elfogadásra, azokat figyelembe kell venni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok révén elért üvegházhatásúgázkibocsátás-megtakarítás értékelésére szolgáló módszertanban.

(16)

A megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén behozatala valószínűleg kiegészíti majd az Unióban való hidrogéntermelést annak biztosítása érdekében, hogy gyorsan rendelkezésre álljon az uniós kereslet kielégítéséhez szükséges, nagy mennyiségű hidrogén. Ezért kölcsönösen előnyös a Bizottság és a tagállamok számára, ha saját hatáskörükön belül nyílt és konstruktív párbeszédet folytatnak a harmadik országokkal való együttműködés kialakítása érdekében. Ez az együttműködés előmozdíthatná különösen a tiszta és új technológiák piacai tudástranszfer révén való kialakítását, valamint a magas szintű környezetvédelmet, a fenntarthatóságot és az éghajlatváltozás mérséklését, a negatív társadalmi vagy környezeti hatások elkerülése mellett. Ezzel összefüggésben az Unió vezető szerepet játszhatna az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok tanúsítására vonatkozó globális szabványok kidolgozásában, és megerősíthetné az éghajlat-politika terén betöltött globális vezető szerepét azáltal, hogy klímadiplomácia útján kölcsönösen előnyös együttműködést alakít ki az exportáló partnerekkel.

(17)

Az uniós polgárok számára az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) biztosított alapvető szabadságok – többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága – csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja felhasználóik szabad ellátásának lehetőségét.

(18)

Az Unió azon célkitűzésének elérése érdekében, hogy 2050-re klímasemlegessé váljon, a gázpiac dekarbonizációjára irányuló erőfeszítéseknek a megújuló energiaforrásoknak az (EU) 2018/2001 irányelvben meghatározott uniós célértékek keretében történő bevezetésével, valamint az egyéb nem fosszilis energiaforrásokon alapuló további dekarbonizációs erőfeszítésekkel kell párosulniuk. A teljesen nyitott piac tekintetében a tagállamoknak továbbra is képesnek kell lenniük arra, hogy saját nemzeti körülményeiket figyelembe véve megtervezzék energiaszerkezetüket, beleértve a megújuló tüzelőanyagok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok együttes használatát is. E célból a megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokra vonatkozó támogatási rendszerek – beleértve a pénzügyi támogatást is – kialakítása során az Uniónak elő kell mozdítania az uniós célértékek elérését, azonban a tagállamok továbbra is maguk dönthetnek arról, hogy mely megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagok forrásokat támogatják - amennyiben valamelyiket támogatni kívánják -, -feltéve, hogy ezek az tüzelőanyagok megfelelnek az (EU) 2018/2001 irányelvben és az ezen irányelvben meghatározott kritériumoknak, és hogy e támogatási rendszerek összhangban vannak az állami támogatásokra alkalmazandó, az EUMSZ 107. és 108. cikkén alapuló jogi kerettel. Emellett a tagállamok úgy is dönthetnek, hogy – nemzeti dekarbonizációs stratégiájukkal összhangban – további követelményeket határoznak meg az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozóan.

(19)

Az irányelv középpontjában a fogyasztók érdekeinek kell állniuk, a szolgáltatás minőségének pedig a földgázipari és a hidrogénipari vállalkozások feladatainak központi elemét kell képeznie. Összhangban a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról szóló, 2017. április 26-i bizottsági közleménnyel – a szociális jogok európai pillérét az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a göteborgi szociális csúcstalálkozón hirdette ki és írta alá 2017. november 17-én –, a fogyasztók már meglévő jogait, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz – többek között az energiához – való hozzáféréshez fűződő jogot, valamint az energiaszegénység elleni küzdelmet erősíteni és garantálni kell, és e jogoknak nagyobb átláthatóságot kell biztosítaniuk. E tekintetben el kell kerülni a hidrogénhálózatoknak a földgáz- vagy villamosenergia-hálózati díjakon keresztül történő keresztfinanszírozását. A fogyasztóvédelemnek biztosítania kell, hogy a tágabb értelemben vett uniós fogyasztó részesüljön a versenyen alapuló földgázpiac előnyeiből. A fogyasztók jogait a tagállamoknak vagy – amennyiben a tagállamok úgy rendelkeztek – a szabályozó hatóságoknak kell betartatniuk.

(20)

A szociális jogok európai pillére az energiát azon alapvető szolgáltatások közé sorolja, amelyeket mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni, és támogató intézkedéseket szorgalmaz a rászorulók tekintetében (20. alapelv). Az ENSZ 7. fenntartható fejlődési célja is szorgalmazza a megfizethető, megbízható, fenntartható és modern energiához való hozzáférés mindenki számára történő biztosítását.

(21)

A közszolgáltatási kötelezettségeket és a belőlük eredő közös minimális normákat tovább kell szilárdítani, hogy minden fogyasztó – különösen a védelemre szorulók – biztosan részesüljön a verseny előnyeiből és a tisztességes árakból. A közszolgáltatási kötelezettségeket nemzeti alapon, a nemzeti körülmények figyelembevételével kell meghatározni. A tagállamoknak azonban tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot.

(22)

Az inkluzivitáson alapuló fűtésdekarbonizáció megkönnyítése érdekében a fogyasztókat tájékoztatni kell azokról a fenntartható alternatívákról, amelyekre áttérhetnek, továbbá biztosítani kell számukra a megfelelő finanszírozási lehetőségekhez és támogatásokhoz való hozzáférést. A tagállamoknak minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék az ezen irányelv alapján megvalósított tüzelőanyag-váltások vagy távfűtési csatlakozások által a végső felhasználókra – többek között az energiaszegénység által érintett és a védelemre szoruló felhasználókra – gyakorolt káros hatásokat. A tagállamoknak adott esetben a lehető legjobban ki kell használniuk a finanszírozást – ideértve a közfinanszírozást és az uniós szinten létrehozott finanszírozási eszközöket is – a káros hatások minimalizálása, valamint a méltányos és inkluzív energetikai átalakulás biztosítása céljából.

(23)

A tagállamoknak széles mérlegelési jogkörrel kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy általános gazdasági érdeket szolgáló célkitűzéseket szem előtt tartva közszolgáltatási kötelezettségeket rójanak a földgázipari vállalkozásokra anélkül, hogy akadályoznák az integrált, nagy energiahatékonyságú és a megújuló energiaforrásokon alapuló energiarendszerre a vonatkozó uniós célértékekkel, jogszabályokkal és stratégiákkal összhangban történő átállást. Mindazonáltal a földgázellátás árának szabályozása formájában jelentkező közszolgáltatási kötelezettségek alapvetően torzító hatású intézkedések, amelyek következtében gyakran díjdeficitek halmozódnak fel, korlátozódik a fogyasztók választási lehetősége, kevesebb az ösztönző az energiamegtakarítási és energiahatékonysági beruházásokhoz, csökken a szolgáltatás színvonala, csökken a fogyasztók szerepvállalásának és elégedettségének mértéke, korlátozódik a verseny, és a piacon kevesebb innovatív termék és szolgáltatás áll rendelkezésre. Következésképpen a tagállamoknak más szakpolitikai eszközök – elsősorban célzott szociálpolitikai intézkedések – révén kell biztosítaniuk polgáraik számára a földgázellátás megfizethetőségét. A földgázellátás árképzésébe történő állami szintű beavatkozás elméletben piactorzító intézkedésnek minősül. Az ilyen beavatkozásokat ezért csak adott esetben, mint a közszolgáltatási kötelezettségeket szabad végezni, különös feltételek teljesítése mellett. A teljes mértékben liberalizált, megfelelően működő kiskereskedelmi földgázpiac ösztönözné az árversenyt és a nem árjellegű versenyt a meglévő szolgáltatók között, valamint ösztönzőleg hatna a piacra belépő új szereplők számára, ezáltal pedig javítaná a fogyasztók választási lehetőségeit és megelégedettségét. Ezen irányelv keretében lehetővé kell tenni a szabályozott áraknak – ideértve a költség alatti árakat is – az energiaszegénység által érintett felhasználók, a védelemre szoruló háztartási felhasználók, valamint bizonyos esetekben a háztartási felhasználók és a mikrovállalkozások esetében történő alkalmazását. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy földgázárválság idején, amikor a földgáz nagy- és kiskereskedelmi árai jelentősen emelkednek, a szabályozott árak alkalmazását ideiglenesen az (EU) 2017/1938 európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) 2. cikkének 4. pontjában meghatározott alapvető szociális szolgáltatásokra, valamint a kkv-kra is kiterjesszék. A háztartási felhasználókat, az alapvető szociális szolgáltatásokat és a kis- és középvállalkozásokat (a továbbiakban: kkv-k) illetően lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy földgázárválság esetén kivételesen és ideiglenes jelleggel költség alatti szabályozott árakat állapítsanak meg, feltéve, hogy ez nem okoz torzulásokat a szolgáltatók között, és hogy a szolgáltatók kompenzációt kapnak a költség alatti ellátás költségeiért. Ügyelni kell azonban arra, hogy ez az árszabályozás célzott legyen, és ne teremtsen ösztönzőket a fogyasztás növelésére. Ezért az árszabályozás ilyen kivételes és ideiglenes kiterjesztését a háztartási felhasználók esetében a mediánfogyasztás 80 %-ára, az alapvető szociális szolgáltatások és a kkv-k esetében pedig az előző évi fogyasztás 70 %-ára kell korlátozni. Lehetővé kel tenni a Tanács számára, hogy – a Bizottság javaslata alapján – végrehajtási határozat útján regionális vagy az Unió egészére kiterjedő földgázárválságot hirdessen ki. Annak értékelését, hogy fennáll-e ilyen földgázárválság, a szokásos piaci működés idején megfigyelt árakkal való összehasonlítás alapján kell elvégezni, és ezért annak során nem vehetők figyelembe az ezen irányelv alapján kihirdetett korábbi földgázárválságok hatásai. Az említett végrehajtási határozatban meg kell határozni a földgázárválság kihirdetésének időbeli hatályát is, amely alatt a szabályozott árak ideiglenes kiterjesztése alkalmazandó. Ez az időszak nem lehet hosszabb egy évnél. A Tanács számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben a földgázárválság megállapításának feltételei továbbra is teljesülnek, a Bizottság javaslata alapján eljárva meghosszabbítsa a végrehajtási határozat időbeli hatályát. A végrehajtási hatáskörök Tanácsra történő átruházása indokolt, mivel a földgázárválságot kihirdető határozat jelentős horizontális következményekkel jár a tagállamokra nézve, további lehetőségeket teremtve a földgázellátás árképzésébe való állami beavatkozásra. Ezek a következmények jelentősek mind az érintett felhasználók száma, mind pedig e felhasználók kategóriáinak fontossága tekintetében. A végrehajtási hatásköröknek a Tanácsra történő átruházása megfelelően figyelembe veszi a földgázárválságot kihirdető határozat politikai jellegét is, amely határozat mérlegelésekor kényes egyensúlyt kell teremteni a tagállamok energiaár-megállapításra vonatkozó döntéseiben központi szerepet játszó különböző szakpolitikai megfontolások között. A regionális vagy uniós szintű földgázárválság kihirdetésének minden esetben egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania a határozat által érintett valamennyi tagállamban annak érdekében, hogy a belső piac ne torzuljon indokolatlanul.

(24)

A földgázellátás árának szabályozása formájában jelentkező közszolgáltatási kötelezettségeket a nyitott piacok elvét tiszteletben tartva, a körülményeket és a kedvezményezettek körét egyértelműen meghatározva kell alkalmazni, időtartamukat pedig korlátozni kell. Ilyen körülmények adódhatnak abban az esetben, ha az ellátás erősen korlátozott és az átlagosnál jóval magasabb földgázárakat eredményez, vagy a piac nem megfelelő működése esetén, amikor a szabályozó hatóságok és a versenyhatóságok beavatkozásai hatástalannak bizonyulnak. Az ilyen körülmények aránytalanul sújtanák a háztartási felhasználókat, kiváltképp a védelemre szoruló felhasználókat, akik általában a rendelkezésre álló jövedelmük nagyobb hányadát költik energiaszámlákra, mint a magasabb jövedelmű fogyasztók. A közszolgáltatási kötelezettségek által a földgázellátás árképzésére gyakorolt torzító hatások mérséklése érdekében az ilyen beavatkozást alkalmazó tagállamoknak kiegészítő intézkedéseket kell bevezetniük, ideértve a nagykereskedelmi árképzést érintő torzulások megelőzését szolgáló intézkedéseket vagy az energiahatékonyság növelésére irányuló, különösen a védelemre szoruló és az energiaszegénység által érintett felhasználókat célzó intézkedéseket is. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szabályozott árak valamennyi kedvezményezettje teljeskörűen élhessen a versenypiaci ajánlatokkal, ha úgy kívánja. E célból közvetlenül és rendszeresen tájékoztatniuk kell a kedvezményezetteket a versenypiacon kínált ajánlatokról és megtakarítási lehetőségekről, továbbá segítséget kell nyújtaniuk nekik abban, hogy élhessenek a piaci alapú ajánlatokkal és kiaknázhassák azok előnyeit.

(25)

A földgázellátás árának szabályozása terén alkalmazott állami beavatkozások nem vezethetnek a különböző felhasználókategóriák közötti közvetlen keresztfinanszírozáshoz. Ennek az elvnek megfelelően az árrendszerek nem alakíthatók kifejezetten úgy, hogy bizonyos felhasználókategóriákra hárítsák a felhasználók egyéb kategóriáit érintő árbeavatkozások költségét. Az árképzési közszolgáltatási kötelezettségeknek csak a földgázellátásra szabad vonatkozniuk, mivel a háztartási felhasználók a hidrogént várhatóan nem fogják széles körben fűtési célokra használni. A hidrogénpiac várhatóan főként az ipart fogja érinteni, amely nem igényel effajta állami beavatkozást.

(26)

A fogyasztóknak világos és érthető információkkal kell rendelkezniük az energiaszektorra vonatkozó jogaikról. Az érintett érdekelt felekkel, köztük a tagállamokkal, a szabályozó hatóságokkal, a fogyasztói szervezetekkel és földgázipari vállalkozásokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság egy közérthető, felhasználóbarát energiafogyasztói ellenőrzőlistát hozott létre, amely gyakorlati tájékoztatást nyújt a fogyasztók jogairól. Az energiafogyasztói ellenőrzőlistát naprakészen kell tartani, valamennyi fogyasztóhoz el kell juttatni és a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni.

(27)

A tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a sikeres energetikai átalakuláshoz fokozott mértékben kell beruházni a földgáz- és a hidrogéniparban dolgozó munkavállalók oktatásába, képzésébe és készségfejlesztésébe, többek között az infrastruktúra fejlesztésével, az energiahatékonysággal, valamint az olyan végfelhasználói alkalmazásokkal kapcsolatban, amelyek költséghatékonyabb és dekarbonizált alternatívákon alapulnak. Az ilyen beruházások összhangban lennének az (EU) 2023/1791 irányelvvel.

(28)

A piaci szabályoknak védeniük kell a felhasználókat, és annak érdekében, hogy az új megújuló gáz és hidrogén, valamint alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz és hidrogén teljes mértékben beépüljön az energetikai átalakulásba, lehetővé kell tenni a felhasználók számára, hogy a leginkább energiahatékony megoldásokat válasszák.

(29)

A földgáz továbbra is kulcsszerepet játszik az energiaellátásban, mivel a háztartások földgázból származó energiafogyasztása még mindig magasabb, mint a villamos energiából származó energiafogyasztásuk. Bár a villamosítás a zöld átállás kulcsfontosságú elemét képezi, a háztartási földgázfogyasztás – beleértve az egyre nagyobb mennyiségben felhasznált megújuló gázt, különösen a biometánt –, a jövőben is fennmarad.

(30)

A földgázágazatban – beleértve a földgáz kiskereskedelmi piacát is –, a fogyasztók szerepvállalásáról és védelméről szóló rendelkezéseket nem igazították hozzá az energetikai átalakulás támasztotta szükségletekhez.

(31)

A földgázpiacra csekély mértékű felhasználói elégedettség és részvétel, valamint az új megújuló gáz és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz felhasználásának lassú terjedése jellemző, ami azt tükrözi, hogy számos tagállamban korlátozott a verseny. A háztartási felhasználók esetében az elmúlt évtizedben emelkedtek a földgázárak, aminek eredményeként a háztartási felhasználók akár kétszer-háromszor annyit fizetnek a földgázfogyasztásukért, mint az ipari felhasználók.

(32)

A villamosenergia-ágazathoz hasonlóan a földgázágazatban is elengedhetetlen a piac rugalmassága és a fogyasztói jogokra vonatkozó megfelelő uniós jogi keret annak biztosításához, hogy a fogyasztók részt tudjanak venni az energetikai átalakulásban, és élvezni tudják a megfizethető árak, a jó szolgáltatási színvonal és a technológiai fejlődést tükröző ajánlatok közüli valódi választási lehetőség előnyeit.

(33)

A fosszilis gázról a megújuló alternatívákra való átállás várhatóan akkor valósul meg, ha a megújuló forrásokból előállított energia – valóban átlátható információk alapján – vonzó, megkülönböztetésmentes választási lehetőséggé válik a fogyasztók számára, és ha az átállási költségek méltányosan oszlanak meg a fogyasztók és a piaci szereplők különböző csoportjai között. A földgázról más technológiákra való átállás azonban általában nem könnyű az alapul szolgáló berendezésekhez kapcsolódó bezáródási hatás miatt. Amennyiben a földgáz-infrastruktúra leszerelésre kerül, e leszerelést olyan intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek kezelik egyrészt a végső felhasználókra, különösen a védelemre szoruló felhasználókra és az energiaszegénység által érintett háztartási felhasználókra gyakorolt káros hatásokat, másrészt pedig az energetikai átalakulásból eredő egyenlőtlenségeket. A földgázfogyasztókat meg kell védeni a földgáz-eszközök értékcsökkenése miatt növekvő díjaktól, a gáz- és a hidrogénfelhasználók közötti keresztfinanszírozástól, valamint a felhasználók számának csökkenése miatt növekvő földgázdíjaktól.

(34)

A kiskereskedelmi földgázpiac jelenlegi hiányosságainak kezelése érdekében el kell hárítani azokat a jelenleg fennálló, versennyel kapcsolatos és technikai akadályokat, amelyek gátolják az alternatív, megújuló energiaforrásokon alapuló energiaellátást, az új szolgáltatások megjelenését, a szolgáltatások színvonalának javítását és az alacsonyabb fogyasztói árakat, ugyanakkor pedig biztosítani kell a védelemre szoruló felhasználók és az energiaszegénység által érintett felhasználók védelmét.

(35)

A magas szintű fogyasztóvédelem és a tudatos fogyasztói magatartás energiaágazatokon belüli következetes biztosítása érdekében a dekarbonizált földgázpiacra vonatkozó jogszabályi keretnek tükröznie kell a villamosenergia-piaci felhasználók védelmére és adott esetben az azok tudatos fogyasztói magatartására vonatkozó rendelkezéseket, és figyelembe kell vennie az energiarendszer hatékonyságát, valamint az ellátás biztonságára, az energiahatékonyságra és a megújuló energiára vonatkozó uniós célkitűzéseket.

(36)

A következetesség és a hatékonyság érdekében a villamosenergia-piac bizonyos vetületeit tükröző megközelítésnek magában kell foglalnia a fogyasztóvédelemre és a tudatos fogyasztói magatartásra vonatkozó összes rendelkezést, amennyiben ez megvalósítható, és amennyiben e rendelkezések hozzáigazíthatók a földgázpiac sajátosságaihoz. Ennek ki kell terjednie az alapvető szerződéses jogokkal, a számlainformációkkal, az energiaszolgáltató-váltással, a megbízható összehasonlító eszközök rendelkezésre bocsátásával, a védelemre szoruló és energiaszegénység által érintett felhasználók védelmével, az intelligens fogyasztásmérőkre és az adatkezelésre vonatkozó megfelelő adatvédelemmel, valamint a hatékony alternatív vitarendezéssel kapcsolatos szabályokra.

(37)

A rendelkezések ágazatok közötti konzisztenciájának biztosítása érdekében a nemzeti közigazgatások és vállalkozások terheit korlátozott és arányos szinten kell tartani, figyelembe véve a „Tiszta energia minden európainak” csomagot alkotó uniós jogi aktusokkal kapcsolatos tapasztalatokat is, amely uniós jogi aktusok közé tartozik például az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1999 (22), (EU) 2019/941 (23), (EU) 2019/942 (24) és (EU) 2019/943 rendelete, valamint (EU) 2018/844 (25), (EU) 2018/2001, (EU) 2018/2002 (26) és (EU) 2019/944 irányelve.

(38)

A földgázágazat korszerűsítése várhatóan jelentős gazdasági és környezeti előnyökkel jár majd mind a jobban működő kiskereskedelmi verseny, mind a társadalmi és elosztási előnyök, valamint a fogyasztók pozíciójának megerősítése tekintetében, beleértve a megerősített szerződéses jogokat, valamint a fogyasztásról és az energiaforrásokról rendelkezésre álló jobb tájékoztatást – ami környezetbarátabb döntésekhez vezet –, továbbá az energiahatékonysági intézkedések végrehajtását és a fosszilis gáz felhasználásának csökkentését vagy a fenntarthatóbb energiaforrásokra való áttérést. A megújuló gáz elterjedéséhez várhatóan az energia-érdekközösségek is hozzá fognak járulni.

(39)

A szolgáltatóváltás fontos mutatója a felhasználói szerepvállalásnak, valamint fontos eszköz a földgáz- és hidrogénpiaci verseny fellendítéséhez, ezért azt mint alapvető jogot kell garantálni a felhasználók számára. A szolgáltatóváltási arányok azonban továbbra is eltérő mértékűek az egyes tagállamokban, és a fogyasztókat a kilépési és szerződésmegszüntetési díjak visszatartják mind az energiaforrás-, mind a szolgáltatóváltástól. Jóllehet az ilyen díjak megszüntetése korlátozhatja a felhasználók választási lehetőségét azáltal, hogy a felhasználói hűség díjazásaként nyújtott termékek szűnnek meg, e díjak alkalmazásának további korlátozása várhatóan javítani fogja a fogyasztók jólétét, a fogyasztói szerepvállalást, valamint a piaci versenyt.

(40)

A váltás időtartamának lerövidítése valószínűleg arra ösztönözi a felhasználókat, hogy előnyösebb energiaszolgáltatási ajánlatot keressenek és szolgáltatót váltsanak. Az információs technológiák térnyerésének eredményeként 2026-ra megvalósulhat az, hogy a szolgáltatóváltás során a fogyasztásmérési hely új szolgáltatójának a piacüzemeltetőnél történő regisztrálására szolgáló technikai folyamat jellemzően bármely munkanapon, 24 órán belül lebonyolítható legyen. Annak biztosítása, hogy 2026-tól kezdve a szolgáltatóváltás technikai folyamata 24 órán belül lebonyolódjon, a minimálisra csökkentené a szolgáltatóváltás időtartamát, ami hozzájárulna a fogyasztói szerepvállalás és a kiskereskedelmi verseny fokozásához.

(41)

A 24 órán belül lezajló váltás a földgáz- és hidrogénszolgáltató piacon tükrözné azt, ami már alkalmazandó a villamosenergia-piacon, amelyen hasonlóak a back-end funkciók és az informatikai adatbázisokra vonatkozó követelmények. A szolgáltatóváltási időnek az ágazatok közötti harmonizálása valamennyi fogyasztó számára előnyös lenne, különösen a mindkét tüzelőanyagra kiterjedő szerződések esetében. A rövidebb szolgáltatóváltási időnek a fogyasztók számára való biztosítása nem érintheti a szolgáltatók kiegyenlítő szabályozási kötelezettségeit.

(42)

Számos tényező akadályozza azt, hogy a felhasználók hozzáférjenek a rendelkezésükre álló piaci információk különféle forrásaihoz, megértsék ezeket az információkat és azok alapján cselekedjenek. Következésképpen – a felhasználóknak szánt, összehasonlító eszközökön alapuló megfelelő tájékoztatás révén –összehasonlíthatóbbá kell tenni az ajánlatokat, a váltás indokolatlan akadályait pedig a felhasználók választási lehetőségének indokolatlan korlátozása nélkül meg kell szüntetni. Alapvető fontosságú továbbá, hogy a szolgáltatók a szerződéskötést megelőzően világos és érthető tájékoztatást nyújtsanak a felhasználóknak, hogy ezáltal a felhasználók teljes mértékben tisztában legyenek a szerződés részleteivel és következményeivel.

(43)

A független összehasonlító eszközök – ideértve a weboldalakat is – hatékony eszközt képeznek a kisebb felhasználók számára a piacon elérhető különböző energiaajánlatok érdemi értékeléséhez. Törekedni kell arra, hogy az ilyen eszközök a rendelkezésre álló ajánlatok lehető legszélesebb körére terjedjenek ki, és a lehető legjobban lefedjék a piacot, hogy a felhasználók reprezentatív áttekintést kaphassanak. Amennyiben a környezeti teljesítmény az ajánlat alapvető jellemzőjeként kerül megjelenítésre, az összehasonlító eszközöknek e környezeti teljesítmény leírását is tartalmazniuk kell. Kulcsfontosságú, hogy a kisebb felhasználók legalább egy összehasonlító eszközhöz hozzáférhessenek, és hogy az ilyen eszközök révén nyújtott tájékoztatás megbízható, pártatlan, átlátható és könnyen érthető legyen. E célból a tagállamok gondoskodhatnának egy olyan összehasonlító eszközről, amelyet valamely nemzeti hatóság vagy magánjogi jogalany működtet, és konzultációt folytathatnának az összehasonlító eszközökre vonatkozó kritériumokról az érintett érdekelt felekkel, többek között a fogyasztói érdekképviseletet ellátó szervezetekkel.

(44)

A végső felhasználók számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy a megújulógáz-termelésre vonatkozó jogszabályok – különösen az üvegházhatásúgáz-kibocsátás tekintetében való – betartása mellett saját termelésű megújuló gázt használjanak, tároljanak és értékesítsenek, valamint az ezen irányelv szerinti végső felhasználóként élvezett jogaik megőrzése mellett részt vegyenek valamennyi földgázpiacon azáltal, hogy a rendszert kiegészítő szolgáltatásokat, például energiatárolást nyújtanak. Az aktív felhasználók közötti kollektív megállapodások lehetőséget teremtenek a szolgáltatásnyújtók és a helyi vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy hozzájáruljanak a rendszer kiegyensúlyozásához és rugalmasságához. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nemzeti jogukban más-más rendelkezéseket állapítsanak meg az egyénileg és az együttesen eljáró aktív felhasználókra kivetett adókra és illetékekre vonatkozóan.

(45)

A számlák és a számlainformációk fontos eszközei a végső felhasználók tájékoztatásának és pozíciójuk megerősítésének. A fogyasztókat továbbra is leginkább az energiaszámlák foglalkoztatják, amelyek egyben a fogyasztói panaszok leggyakoribb forrásai is, hozzájárulva a fogyasztók tartósan alacsony elégedettségi szintjéhez és a földgázágazatban való mérsékelt részvételéhez. A gázágazatban a számlainformációkra vonatkozó rendelkezések ugyancsak elmaradnak a villamosenergia-ágazatban a fogyasztók részére biztosított jogoktól. Ezért ezeket össze kell hangolni, és minimumkövetelményeket kell meghatározni a gázágazatban alkalmazott számlákra és számlainformációkra vonatkozóan, hogy a fogyasztók átlátható, teljes körű és könnyen érthető információkhoz férhessenek hozzá. A számláknak tájékoztatniuk kell a végső felhasználókat a fogyasztásukról és költségeikről, a szén-dioxid-kibocsátásokról, valamint a megújuló gáz és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz részarányáról – megkönnyítve ezáltal az ajánlatok összehasonlítását szolgáltató- vagy energiaforrás-váltáskor –, továbbá a fogyasztói jogaikról, például az alternatív vitarendezéshez való jogról. Emellett a számlákat arra is célszerű felhasználni, hogy a fogyasztók ösztönzést kapjanak az annak érdekében való aktív piaci szerepvállalásra, hogy kezelni tudják fogyasztási szokásaikat, és környezetbarátabb döntéseket hozhassanak. Átfogó és pontos tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztók részére annak biztosítása érdekében, hogy tisztában legyenek saját környezeti hatásukkal, és hogy ezzel összefüggésben meg tudják nevezni preferenciájukat a legfenntarthatóbb energiahordozók iránt. Az (EU) 2023/1791 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(46)

A tényleges földgázfogyasztáson alapuló, pontos számlainformációk rendszeres közlése nélkülözhetetlen segítséget jelent a felhasználóknak ahhoz, hogy ellenőrzés alatt tartsák földgázfogyasztásukat és annak költségeit. Ugyanakkor a felhasználók – különösen a háztartási felhasználók – számára rugalmas feltételeket kell biztosítani a számlák tényleges kifizetéséhez.

(47)

A felhasználók ellátásában alapvető fontosságú az objektív és átlátható fogyasztási adatokhoz való hozzáférés. Ennek megfelelően a fogyasztók számára biztosítani kell a fogyasztási adataikhoz, a kapcsolódó árakhoz és szolgáltatási költségekhez – beleértve adott esetben az olyan kiegészítő szolgáltatások árát is, mint például a biztosítás és az energiahatékonysági szolgáltatások – való hozzáférést annak érdekében, hogy felkérhessék a versengő vállalkozásokat a fenti információkon alapuló ajánlattételre. A fogyasztóknak jogot kell biztosítani arra, hogy kellően tájékozódhassanak energiafogyasztásukról. Az előrefizetés nem hozhatja a felhasználókat aránytalanul hátrányos helyzetbe, a különféle fizetési rendszereknek pedig megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. Az energiaköltségekről a fogyasztóknak nyújtott kellő gyakoriságú tájékoztatás várhatóan energiamegtakarításra ösztönöz, mivel a felhasználók ezáltal közvetlen visszacsatolást kapnak az energiahatékonysági beruházások hatásairól és a fogyasztási magatartás változásáról.

(48)

A földgázra vonatkozó intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetéséről szóló, nemzeti szintű döntéseket költség-haszon elemzések elvégzését követően kell meghozni. Az ilyen elemzések során figyelembe kell venni az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésének a fogyasztók és a teljes ellátási lánc számára jelentkező hosszú távú előnyeit. Amennyiben az elemzés arra a következtetésre jut, hogy az ilyen mérési rendszerek bevezetése csak bizonyos földgázfogyasztású fogyasztók számára indokolt gazdaságilag és költséghatékonyság tekintetében, a tagállamoknak lehetővé kell tenni, hogy a bevezetéskor ezt figyelembe vehessék. Tekintettel a gyors technológiai fejleményekre, az ilyen elemzéseket a főbb feltételezésekben bekövetkező jelentős változásokra reagálva rendszeresen, de legalább négyévente felül kell vizsgálni. Az intelligens fogyasztásmérő rendszerek korlátozott bevezetése – például a kísérleti projektek és a tesztelési szakaszok – ezen irányelv értelmében nem minősül ilyen rendszerek bevezetésének.

(49)

A végső felhasználók aktív piaci részvételének támogatása céljából az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetésekor kellő figyelmet kell fordítani a rendelkezésre álló releváns – többek között az adatmodell és az alkalmazási réteg szintjén történő interoperabilitást lehetővé tevő – szabványok alkalmazására, a bevált gyakorlatokra, az adatcsere fejlesztésének fontosságára, valamint a jövőbeli és innovatív energiaszolgáltatásokra. Ezenkívül a bevezetendő intelligens fogyasztásmérő rendszerek nem képezhetik a földgázfogyasztók szolgáltatóváltásának akadályát, valamint azokat olyan, a célnak megfelelő funkciókkal kell ellátni, amelyek révén a végső felhasználók időben hozzáférhetnek fogyasztási adataikhoz, módosíthatják energiafelhasználási szokásaikat, ezért ellentételezésben részesülhetnek, valamint energiaszámlájukon megtakarításokat érhetnek el. A fogyasztói csoportok részére tanácsot kell adni arra vonatkozóan, hogy miként tudják az intelligens fogyasztásmérőket úgy használni, hogy javuljon az energiahatékonyság.

(50)

Azoknak a tagállamoknak, amelyek nem vezetik be szisztematikusan az intelligens fogyasztásmérést a földgázrendszerben, lehetővé kell tenniük a fogyasztók számára, hogy kérésre, tisztességes és észszerű feltételekkel, az összes vonatkozó információ rendelkezésre bocsátása és a járulékos költségek viselése mellett intelligens fogyasztásmérőt telepíttessenek.

(51)

Az intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetését követően különböző adatgazdálkodási modelleket dolgoztak ki vagy dolgoznak ki jelenleg a tagállamokban. Az adatgazdálkodási modelltől függetlenül fontos, hogy a tagállamok átlátható szabályokat vezessenek be az adatokhoz való megkülönböztetésmentes hozzáféréssel, továbbá a kiberbiztonság és az adatvédelem legmagasabb fokának és az adatkezelők pártatlanságának biztosításával kapcsolatban.

(52)

A minden fogyasztó számára hozzáférhető hatékony vitarendezési mechanizmusok biztosítják az erősebb fogyasztóvédelmet. A tagállamoknak a panaszok gyors és hatékony rendezését biztosító eljárásokról kell gondoskodniuk. A felhasználói szerződésekben és a számlázási információk részeként tájékoztatást kell nyújtani a panaszkezelésről.

(53)

A tagállamoknak az alternatív vitarendezési mechanizmusaik működésének értékelésekor figyelembe kell venniük a földgázipari vállalkozások részvételét és megfelelését.

(54)

A tagállamoknak – a szegénység tágabb összefüggéseit is figyelembe véve – meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket, például társadalombiztosítási rendszerükön keresztül előnyöket kell nyújtaniuk a védelemre szoruló felhasználók szükséges energiaellátása érdekében, vagy támogatniuk kell az energiahatékonyságot javító intézkedéseket és a megújuló energia bevezetését, az energiaszegénység fenntartható kezelése céljából. Ezek az intézkedések különbözőek lehetnek a kérdéses tagállamokban fennálló sajátos körülményeknek megfelelően, és tartalmazhatnak bármilyen földgáz- vagy hidrogénszámla fizetési feltételeire, a lakóépületek energiahatékonyságát célzó beruházásokra vagy fogyasztóvédelmi intézkedésekre – mint például a kikapcsolás elleni biztosítékokra – vonatkozó szociál- vagy energiapolitikai intézkedéseket.

(55)

Az energiaszegénységről szóló, 2020. október 14-i (EU) 2020/1563 (27) és 2023. október 20-i (EU) 2023/2407 (28) bizottsági ajánlások bevált gyakorlatokat állapítanak meg egyrészt az energiaszegénység nemzeti szintű meghatározására – többek között az energiaszegénység mérésére szolgáló megfelelő mutatók kialakításával –, másrészt pedig olyan strukturális intézkedésekre és javításokra vonatkozóan, amelyeket a tagállamok az energiaszegénység kiváltó okainak kezelése céljából alkalmazhatnak. A Bizottság kiemelte az otthonok és készülékek alacsony energiahatékonyságának kezelését célzó strukturális intézkedésekbe, valamint a dekarbonizációba és a megújuló energiaforrások elterjesztésébe történő beruházásokat, valamint olyan egyéb intézkedéseket, amelyek célja, hogy tájékoztatást nyújtsanak az energiaszámlák végösszegének mérsékléséről és energiatakarékossági gyakorlatok bevezetéséről, támogassák a polgárokat az energiaközösségekhez való csatlakozásban, vagy ösztönözzék a megújuló energiával kapcsolatos megoldásokra való átállást.

(56)

Az ellátásból történő kikapcsolás jelentősen befolyásolja a felhasználók hozzáférését a – különösen otthonaik fűtéséhez szükséges – földgázellátáshoz. Az energiaszegénység által érintett felhasználókat és a védelemre szoruló felhasználókat különösen hátrányosan érinti a földgázellátásból történő kikapcsolás, és a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk e felhasználók gazdasági vagy kereskedelmi okokból történő kikapcsolásának megakadályozására. A tagállamoknak számos eszköz és bevált gyakorlat áll rendelkezésükre ahhoz, hogy támogassák az energiaszámláik kiegyenlítését illetően nehézségekkel küzdő felhasználókat, ideértve többek között, de nem kizárólagosan az ellátásból történő kikapcsolás egész éves vagy szezonális tilalmát, az adósságmegelőzést, valamint a fenntartható megoldásokat. A tagállamoknak nemzeti körülményeik alapján kell meghatározniuk a legmegfelelőbb eszközöket. Ezek az intézkedések nem érinthetik azt, hogy a hálózatüzemeltetők ideiglenesen kikapcsolják a fogyasztókat az ellátásból vészhelyzetben előzetes értesítés nélkül, amennyiben az biztonsági aggályok miatt történik, és előzetes értesítést követően, amennyiben az karbantartási okokból történik és megvalósítható.

(57)

A felhasználóknak jogukban áll igénybe venni a szolgáltatóik által kezelt panasztételi eljárásokat, valamint alternatív vitarendezési eljárásokat annak érdekében, hogy jogaikat hatékonyan érvényesítsék, és ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a szolgáltatókkal való nézeteltérés esetén, különös tekintettel a számlák vagy az esedékes összeg tekintetében. Amennyiben a felhasználók ezeket az eljárásokat igénybe veszik, a szolgáltatók nem mondhatják fel a szerződéseket olyan tények alapján, amelyek továbbra is vita tárgyát képezik. Mind a szolgáltatóknak, mind a felhasználóknak továbbra is teljesíteniük kell szerződéses jogaikat és kötelezettségeiket, különösen a földgázellátás és a földgáz kifizetése tekintetében, és a panasztételi eljárások nem szolgálhatnak olyan visszaélések alapjául, amelyek lehetővé tennék a felhasználók számára, hogy ne tegyenek eleget szerződéses kötelezettségeiknek, ideértve a számláik kifizetését is. A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy ezeket a panasztételi vagy vitarendezési eljárásokat ne alkalmazhassák a rendeltetésüktől eltérően.

(58)

A fogyasztók folyamatos ellátásának biztosítása érdekében – különösen az ellátó fizetésképtelenségének esetére – a tagállamoknak végső menedékes ellátói rendszert kell létrehozniuk vagy azzal egyenértékű intézkedéseket kell meghozniuk. Lehetővé kell tenni, hogy a végső menedékes ellátót akár az ellátó fizetésképtelenségét megelőzően, akár annak bekövetkezésekor ki lehessen jelölni. A végső menedékes ellátó lehet egy vertikálisan integrált vállalkozás elosztási feladatokat is ellátó értékesítési részlege, amennyiben az megfelel az ezen irányelvben foglalt szétválasztási követelményeknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tagállamok kötelesek lennének rögzített minimáláron biztosítani az ellátást. Amennyiben egy tagállam arra kötelez egy végső menedékes ellátót, hogy földgázzal lásson el olyan felhasználót, amely nem kap piaci alapú ajánlatokat, az ezen irányelv 4. cikkében meghatározott feltételek alkalmazandók, és a kötelezettség csak annyiban foglalhat magában szabályozott árat, amennyiben a felhasználó jogosult a szabályozott árak igénybevételére. Annak megítélésekor, hogy a nem lakossági fogyasztó által kapott ajánlatok piaci alapúak-e, a tagállamoknak figyelembe kell venniük az egyedi kereskedelmi és műszaki körülményeket. Amennyiben egy tagállam már ezen irányelv hatálybalépésének időpontja előtt tisztességes, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárás keretében végső menedékes földgázellátót jelölt ki, nem szükséges új eljárást indítani a végső menedékes ellátó kijelölésére.

(59)

Az adminisztratív engedélyezési eljárások egyszerűsítésének és észszerűsítésének, valamint az engedély kiadására hatáskörrel rendelkező hatóságok által meghozandó határozatokra vonatkozó egyértelmű határidőknek biztosítaniuk kell, hogy a hidrogéntermelő létesítmények és a hidrogénrendszer infrastruktúrája megfelelő ütemben, a nyilvános konzultációk akadályozása nélkül valósulhasson meg. A tagállamokat fel kell kérni, hogy számoljanak be az elért eredményekről. A földgázvezetékek és egyéb hálózati eszközök építésére és a meglévők üzemeltetésére vonatkozóan a nemzeti jog alapján kiadott engedélyeken – például engedélyek, koncessziók vagy jóváhagyások – alapuló szerzett jogok érvényesülését lehetővé kell tenni, amint a földgázvezetékben szállított gáz-halmazállapotú energiahordozó már nem földgáz, hanem (tiszta) hidrogén. Az engedélyeken alapuló szerzett jogok említett érvényesülése nem érintheti a hidrogéninfrastruktúrára vonatkozó műszaki biztonsági követelmények érvényességét, sem pedig azt, hogy az illetékes hatóságok nyomon követhessék az e követelményeknek való megfelelést, és indokolt esetben megfelelő és arányos végrehajtási intézkedéseket hozzanak, ideértve a szerzett jogok alapját képező engedélyek esetleges visszavonását is. Ezzel várhatóan megelőzhető a meglévő földgázvezetékek és más hálózati eszközök hidrogéntovábbításra való átállításának indokolatlan késedelme. El kell kerülni, hogy a hidrogénrendszer infrastruktúrájával kapcsolatos engedélyek megadásának feltételei lényegesen eltérőek legyenek, kivéve, ha ez kellően indokolt. Műszaki biztonsági megfontolások indokolhatják eltérő megközelítés alkalmazását a meglévő engedélyek átörökítését, illetve az új engedélyek kiadását illetően. Az engedélyezési eljárásokra vonatkozó rendelkezések a nemzetközi és az uniós jog, többek között a környezet és az emberi egészség védelmére vonatkozó rendelkezések sérelme nélkül alkalmazandók. Amennyiben rendkívüli körülmények alapján megfelelően indokolt, lehetővé kell tenni az engedélyezési eljárások határidejeinek legfeljebb egy évvel történő meghosszabbítását.

(60)

Az, hogy a közigazgatási engedélykérelmezési és engedélyezési eljárás során a kérelmezők mindvégig iránymutatást kapnak egy hivatali ügyintézési ponton keresztül, arra szolgál, hogy a projektgazda számára egyszerűsítsék az eljárást, valamint növeljék a hatékonyságot és az átláthatóságot. A hatékonysághoz hozzájárulhat, ha a kérelmezők digitális formában is benyújthatják a releváns dokumentumokat és ha rendelkezésre áll egy, a kérelmezőknek szánt eljárási kézikönyv. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az engedélyezési eljárásokat végrehajtó hatóságok aktívan részt vegyenek a még fennálló akadályok elhárításában, ideértve az olyan nem pénzügyi akadályokat is, mint például a kellő ismeretek hiánya, valamint a digitális és emberi erőforrások elégtelen volta, ami akadályozza az egyre növekvő számú engedélyezési eljárás feldolgozását. A szállítási- vagy elosztóhálózathoz való csatlakozásokra vonatkozó engedélyezési eljárásokat nem akadályozhatja az adminisztratív kapacitás hiánya. Az ilyen engedélyezési eljárások továbbá nem teremthetnek akadályokat a megújuló energiára vonatkozó nemzeti célkitűzés elérése tekintetében.

(61)

Ha a hálózatok nem különülnek el ténylegesen a termelési és ellátási tevékenységektől (tényleges szétválasztás), az nemcsak a hálózat üzemeltetése terén jár a hátrányos megkülönböztetés kockázatával, hanem a vertikálisan integrált vállalkozásoknak saját hálózataikba történő megfelelő szintű beruházásra való ösztönzése terén is.

(62)

Tényleges szétválasztás csak úgy érhető el, ha megszűnik a vertikálisan integrált vállalkozások törekvése a versenytársak hálózati hozzáféréssel és beruházásokkal kapcsolatos megkülönböztetésére. A belső érdekellentét feloldására és az ellátás biztonságának megvalósítására egyértelműen eredményes és szilárd módszer a tulajdonjog szétválasztása, amelynek során a hálózat tulajdonosát jelölik ki ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltetőnek. Ezért az Európai Parlament a földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló, 2007. július 10-i állásfoglalásában a szállítási szinten megvalósított tulajdonjogi szétválasztást nevezte a legalkalmasabb eszköznek arra, hogy az infrastrukturális beruházásokat megkülönböztetéstől mentesen ösztönözzék, az új belépőknek tisztességes hálózati hozzáférést biztosítsanak és a piacot átláthatóvá tegyék. A tulajdonjogi szétválasztás értelmében ezért a tagállamoktól meg kell követelni annak biztosítását, hogy ugyanazon személy ne legyen jogosult egy termelési vagy szolgáltató vállalkozás irányításában való részvételre, és ezzel egy időben egy szállításirendszer-üzemeltető vagy szállítási rendszer irányítására vagy azokra vonatkozó bármely jog gyakorlására. Fordított viszonylatban is, egy szállítási rendszer vagy szállításirendszer-üzemeltető irányításában való részvételnek eleve ki kell zárnia a termelési vagy szolgáltató vállalkozás irányításának vagy az azokra vonatkozó jog gyakorlásának a lehetőségét. Ezeken a korlátokon belül a termelő vagy szolgáltató vállalkozás részére lehetővé kell tenni, hogy egy szállításirendszer-üzemeltetőben vagy a szállítási rendszerben kisebbségi részvénytulajdonnal rendelkezzen.

(63)

A szétválasztásra irányuló rendszereknek hatékonyan meg kell szüntetniük az érdekellentéteket a termelők, az szolgáltatók és a szállításirendszer-üzemeltetők között annak érdekében, hogy ösztönzőket hozzanak létre a szükséges beruházásokhoz és biztosítsák a piacra lépő új szereplők hozzáférését egy átlátható és hatékony szabályozási rendszer keretében, valamint nem hozhatnak létre túlságosan nehézkes szabályozási rendszert a szabályozó hatóságok számára.

(64)

Az „irányítás” kifejezés ezen irányelvben szereplő fogalommeghatározása összhangban van a 139/2004/EK tanácsi rendelet (29) rendelkezéseivel.

(65)

A villamosenergia- és a földgázszektor közötti vertikális kapcsolatok miatt a szétválasztási rendelkezéseket az ezen irányelvben részletesen ismertetetteknek megfelelően a földgáz-, a hidrogén- és a villamosenergia-ágazatban is alkalmazni kell.

(66)

A hidrogénágazat tekintetében haladéktalanul alkalmazni kell a vertikális szétválasztásra vonatkozó szabályokat. Ez előnyösebb a költséges utólagos szétválasztással szemben, amelyre abban az esetben lenne szükség, ha az ágazatban erős vertikális integráció alakulna ki.

(67)

A tulajdonjogi szétválasztás értelmében a hálózatüzemeltetés ellátási és termelési érdekektől való teljes függetlenségének biztosítása, valamint a bizalmas információk átadásának megakadályozása érdekében ugyanazon személy nem lehet tag szállításirendszer-üzemeltető vagy szállítási rendszer és bármilyen termelési vagy ellátási feladatot betöltő vállalkozás ügyvezető testületében sem. Ugyanezen okból ugyanazon személy nem lehet egyszerre jogosult szállításirendszer-üzemeltető vagy szállítási rendszer ügyvezető testülete tagjainak kinevezésére és a termelő vagy szolgáltató vállalkozás irányításában való részvételre vagy az azokra vonatkozó bármilyen jog gyakorlására.

(68)

Az ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltető vagy szállításirendszer-üzemeltető létrehozásának lehetővé kell tennie, hogy a vertikálisan integrált vállalkozások az érdekek tényleges elkülönítése mellett megtarthassák a hálózati vagyonban meglévő tulajdonukat, miközben biztosítja azt, hogy az ilyen független rendszerüzemeltető vagy az ilyen független szállításirendszer-üzemeltető minden rendszerüzemeltetői feladatot ellát és működése részletes szabályoknak, valamint széles körű szabályozói ellenőrzési mechanizmusoknak van alávetve.

(69)

Ha 2009. szeptember 3-án a vállalkozás, amely a szállítási rendszer tulajdonosa, egy vertikálisan integrált vállalkozás részét képezte, a tagállamoknak lehetőséget kell adni a tulajdonjogi szétválasztás, valamint az ellátási és termelési érdekektől független rendszerüzemeltető vagy szállításirendszer-üzemeltető létrehozása közötti választásra.

(70)

A vertikálisan integrált vállalkozások részvényeseinek teljes körű érdekvédelme céljából a tagállamok választására kell bízni, hogy a tulajdonjogi szétválasztást közvetlen elidegenítéssel vagy az integrált vállalkozás részvényeinek a hálózati vállalkozás részvényeire és a fennmaradó ellátási és termelési vállalkozás részvényeire való bontással valósítják-e meg, feltéve, hogy teljesülnek a tulajdonjogi szétválasztásból eredő követelmények.

(71)

A független rendszerüzemeltetői vagy független szállításirendszer-üzemeltetői megoldások teljes körű eredményességét meghatározott kiegészítő szabályokkal kell biztosítani. A független átvitelirendszer-üzemeltetőkkel kapcsolatos szabályok megfelelő szabályozási keretet nyújtanak a tisztességes verseny, az elégséges beruházások, az új piaci szereplők hozzáférésének és a földgáz- és hidrogénpiac integrációjának biztosításához. A szállításirendszer-üzemeltetők függetlenségéről szóló rendelkezések révén történő tényleges szétválasztás egyrészt egy, szervezési intézkedésekből és a szállításirendszer-üzemeltetők irányításával kapcsolatos intézkedésekből álló pilléren, másrészt egy olyan beruházási intézkedésekből álló pilléren nyugszik, amelyek az új termelési kapacitásokat regionális együttműködés útján kötik a hálózati és piaci integrációhoz. A szállításirendszer-üzemeltető függetlenségét többek közt ún. „türelmi időszak” révén is biztosítani kell, amely alatt a vertikálisan integrált vállalkozásban nem gyakorolnak olyan vezetői vagy más hasonló tevékenységet, amely során ugyanahhoz az információhoz lehet hozzájutni, mint a vezetői beosztásokban.

(72)

A belső földgáz- és hidrogénpiacon a verseny javítása érdekében a nagy, nem háztartási – nagy volumenű kereskedelmi tevékenységet folytató – felhasználók számára lehetővé kell tenni a szolgáltató megválasztását, valamint hogy földgáz- és hidrogénszükségleteik biztosítására több szolgáltatóval is szerződést kössenek. Ezeket a felhasználókat meg kell védeni a kizárólagossági záradékokkal szemben, amelyek kizárják a versenyző és/vagy kiegészítő ajánlatokat.

(73)

A tagállamoknak jogot kell biztosítani arra, hogy a területükön a teljes tulajdonjogi szétválasztás mellett döntsenek. Amennyiben egy tagállam élt ezzel a joggal, egy vállalkozásnak nem állhat jogában független rendszerüzemeltetőt vagy független szállításirendszer-üzemeltetőt létrehozni, amennyiben ezen irányelv másként nem rendelkezik. Ezenkívül a termelési vagy ellátási feladatot betöltővállalkozások nem lehetnek abban a helyzetben, hogy akár közvetve, akár közvetlenül irányítást vagy bármilyen jogot gyakoroljanak azon tagállamok szétválasztott szállításirendszer-üzemeltetői fölött, amelyek a teljes tulajdonjogi szétválasztás mellett döntöttek.

(74)

A piacszervezés különböző típusai léteznek a földgáz belső piacán. Azoknak az intézkedéseknek, amelyeket a tagállamok az egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében hozhatnak meg, alapvető közérdekű követelményeken kell alapulniuk. Konzultációt kell folytatni a Bizottsággal az intézkedéseknek az EUMSZ-szel és egyéb kapcsolódó uniós jogszabályokkal való összeegyeztethetőségéről.

(75)

A tényleges szétválasztás végrehajtása során be kell tartani a köz- és a magánszektor közötti megkülönböztetés tilalmának elvét. E célból ugyanazon személy – sem egyedül, sem mással közösen – nem gyakorolhat a tulajdonjogi szétválasztás szabályaival vagy a független rendszerüzemeltetői megoldással ellentétes irányítást és semmilyen jogot sem a szállításirendszer-üzemeltetők vagy szállítási rendszerek, sem a termelő vagy szolgáltató vállalkozások testületeinek összetétele, szavazása vagy döntése felett. A tulajdonjogi szétválasztás és a független rendszerüzemeltetői megoldás tekintetében, amennyiben az adott tagállam bizonyítani tudja e követelmény betartását, úgy két különálló közjogi szerv végezheti egyfelől a termelési és ellátási tevékenységek, másfelől a szállítási tevékenységek irányítását.

(76)

A hálózati tevékenységeknek az ellátási és termelési tevékenységektől való teljes mértékű tényleges elkülönítését az Unió egészében meg kell valósítani, az uniós és harmadik országbeli vállalkozások vonatkozásában egyaránt. Annak biztosítására, hogy a hálózati tevékenységek, valamint az ellátási és termelési tevékenységek az Unió egészében egymástól függetlenek maradjanak, a szabályozó hatóságokat fel kell jogosítani arra, hogy megtagadják a szétválasztási szabályokat be nem tartó szállításirendszer-üzemeltetők tanúsítását. E szabályoknak az Unió egészében való következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a szabályozó hatóságoknak a tanúsításra vonatkozó döntéseik meghozatalakor a legmesszemenőbben figyelembe kell venniük a Bizottság véleményét. Az Unió nemzetközi kötelezettségei betartásának biztosítása és az Unión belüli szolidaritás és energiabiztonság érdekében emellett a Bizottságnak jogot kell biztosítani arra, hogy harmadik országból származó személy irányítása alatt álló szállításirendszer-tulajdonos vagy szállításirendszer-üzemeltető vonatkozásában véleményezze a tanúsításokat. Ennek értékelése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie azokat az üzleti kapcsolatokat, amelyek negatívan befolyásolhatják az üzemeltető tevékenységeinek végzésével kapcsolatos ösztönzőit és képességét, továbbá figyelembe kell vennie az Unió nemzetközi kötelezettségeit és az ügyben releváns bármely egyéb konkrét tényt és körülményt. E tények és körülmények közé kell tartoznia a földgázellátás csökkentése fegyverként való felhasználásának és a piacoknak a földgázáramlás szándékosan okozott zavarai révén történő olyan manipulálásának, amely egyértelműen közvetlen és súlyos hatást gyakorolhat az Unió és a tagállamok alapvető nemzetközi biztonsági érdekeire.

(77)

A hidrogénszállításhoz használt csővezeték-hálózatoknak a hidrogén hatékony és fenntartható szárazföldi és tengeri szállításának fontos eszközét kell képezniük. Az építésükhöz szükséges magas beruházási kiadások következtében a hidrogénszállításhoz használt csővezeték-hálózatok természetes monopóliumot képezhetnek. A földgázpiacok szabályozásával kapcsolatos tapasztalatok megmutatták, hogy az árupiacokon folyó verseny védelme érdekében fontos nyílt és megkülönböztetésmentes hozzáférést biztosítani a csővezeték-hálózatokhoz. Ezért az Unión belüli szárazföldi és tengeri hidrogénhálózatokra alkalmazni kell a hálózatüzemeltetés jól bevált elveit, például a harmadik felek hozzáférését.

(78)

A „hidrogénszállítás” és a „hidrogénelosztás” ezen irányelvben szereplő fogalommeghatározásának a releváns hálózati kategóriák feladatain és az összekapcsolt infrastruktúra típusain kell alapulnia.

(79)

A hidrogén-rendszerösszekötőket, azaz az olyan hidrogénhálózatokat, amelyek fontos rendeltetése a tagállamok nemzeti hidrogénhálózatainak összekapcsolása, a hidrogénszállításihálózat-üzemeltetőknek kell üzemeltetniük. Nagyon korlátozott esetekben, és amennyiben a releváns hálózatfejlesztési terv hidrogénelosztó hálózatot foglal magában, lehetőség van rá, hogy azt egy másik tagállam hidrogénszállítási hálózatához lehessen csatlakoztatni. Amennyiben az adott elosztóhálózat emellett nem kapcsolódik a hidrogénelosztó hálózat helye szerinti tagállam hidrogénszállítási- vagy -elosztóhálózatához, azt hidrogénelosztó-hálózatként kell üzemeltetni.

(80)

A hidrogénelosztó hálózatokra – amelyek elsődleges célja a közvetlenül kapcsolódó felhasználók ellátása – a vertikális szétválasztás és a hálózattervezés tekintetében enyhébb szabályozási rendszernek kell vonatkoznia. Az ilyen hálózatok nem foglalhatnak magukban hidrogén-rendszerösszekötőket, és nem rendelkezhetnek hidrogén-rendszerösszekötőkkel, illetve jelentős infrastruktúrával – például terminálokhoz vagy nagy kiterjedésű föld alatti tároló létesítményekhez – való összeköttetésekkel, kivéve, ha a szóban forgó hálózat átalakított földgázhálózat. Az olyan nagy kiterjedésű föld alatti tároló és az olyan elosztórendszer közötti összeköttetés esetében, amelyeket hidrogénhasználatra alakítottak át, e két elem közé a meglévő elosztórendszer bővítéseként új rövid távú csatlakozóvezetéket lehet építeni a hidrogén szállítása céljából. A kisebb föld alatti vagy felszíni hidrogéntároló létesítmények – köztük a könnyen felépíthető hidrogéntároló tartályok – hidrogénelosztó hálózatokhoz való csatlakoztatását azonban nem szabad korlátozni, mivel várhatóan kulcsszerepet fognak játszani e hálózatok kiegyensúlyozásában.

(81)

A hidrogénhálózatok üzemeltetését el kell különíteni az energiatermelési és -ellátási tevékenységektől, hogy elkerülhető legyen az összeférhetetlenség kockázata a hálózatüzemeltetők részéről. A hidrogénszállítási hálózatok tulajdonjogának az energiatermelésben és -ellátásban való részvételtől való strukturális szétválasztása garantálja az ilyen összeférhetetlenségek elkerülését. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az integrált hidrogénszállításihálózat-üzemeltető alternatív szétválasztási modelljét alkalmazzák a független szállításirendszer-üzemeltető szétválasztási modelljének hatókörébe tartozó földgázszállításirendszer-üzemeltetők és a meglévő vertikálisan integrált hidrogénhálózatok esetében. Az ezen irányelv szerinti eltérésben részesülő földgázszállításirendszer-üzemeltetőket tanúsítottnak kell tekinteni annak meghatározása céljából, hogy jogosultak-e az integrált hidrogénszállításihálózat-üzemeltetői modell használatára. A tagállamok számára lehetővé kell tenni továbbá, hogy engedélyezzék a független hidrogénszállításihálózat-üzemeltető modell használatát annak érdekében, hogy a hidrogénszállítási hálózatok vertikálisan integrált tulajdonosai megtarthassák hálózatuk tulajdonjogát, és hogy biztosítsák az ilyen hálózatok megkülönböztetésmentes üzemeltetését.

(82)

Mivel a hidrogénhálózatok és a földgáz- vagy villamosenergia-hálózatok közös üzemeltetése szinergiákat teremthet, lehetővé kell tenni, a hidrogénszállítási hálózat üzemeltetését viszont a finanszírozás és a hozzáférési díjak alkalmazásának átláthatósága érdekében külön jogi személy révén kell megszervezni. A horizontális jogi szétválasztás követelményétől való eltérés csak ideiglenes jelleggel engedélyezhető, a szabályozó hatóságok által végzett pozitív költség-haszon elemzés és hatásvizsgálat alapján. Tekintettel távoli elhelyezkedésükre és korlátozott piaci méretükre, az említett eltéréseket Észtország, Lettország és Litvánia számára automatikusan engedélyezni kell 2031-ig. A finanszírozás és a hozzáférési díjak alkalmazásának átláthatóságát minden esetben világos és átlátható számviteli elkülönítéssel kell biztosítani a szabályozó hatóságok felügyelete mellett. Amennyiben egy hidrogénhálózat-üzemeltető egy földgáz vagy villamos energia szállításával vagy elosztásával foglalkozó vállalkozás része, a hálózatüzemeltetőnek be kell nyújtania a szabályozó hatósághoz egy jegyzéket, amelyben részletezi a vállalkozásnak a hálózat hidrogén- vagy földgázfelhasználás céljára történő elosztásával kapcsolatos infrastrukturális eszközeit, a szabályozói eszközalap elkülönítésével kapcsolatos teljes átláthatóság biztosítása érdekében. Ezt a jegyzéket a számvitelre vonatkozó szokásos ellenőrzési eljárásokkal összhangban naprakésszé kell tenni.

(83)

A szabályozott tevékenységek költségeivel és finanszírozásával kapcsolatos átláthatóság biztosítása érdekében a hidrogénszállításihálózat-üzemeltetési tevékenységeket el kell különíteni a többi energiahordozóra vonatkozó egyéb hálózatüzemeltetési tevékenységektől, legalább a hálózatüzemeltetők jogi formájával és számvitelével kapcsolatban. A hidrogénszállításihálózat-üzemeltetők jogi szétválasztása céljából a földgázszállítási- vagy elosztórendszer-üzemeltetők csoportstruktúráján belüli leányvállalat vagy önálló jogalany létrehozását elegendőnek kell tekinteni anélkül, hogy szükség volna az irányítás funkcionális szétválasztására, illetve az ügyvezetés vagy a személyzet elkülönítésére. A szabályozott tevékenységek költségeivel és finanszírozásával kapcsolatos átláthatóság így anélkül érhető el, hogy elveszítenék azokat a szinergiákat és költségelőnyöket, amelyek több hálózat üzemeltetéséből fakadhatnak.

(84)

A hidrogénellátás piacán a verseny és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a hidrogénhálózatokat hozzáférhetővé kell tenni harmadik felek számára. Hosszú távon alapértelmezett szabállyá kell tenni a harmadik felek szabályozott hozzáférési díjak alapján történő szabályozott hozzáférését. Az üzemeltetők számára szükséges rugalmasság biztosítása és a hidrogénpiac felfutási szakaszában az adminisztratív költségek csökkentése érdekében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy 2032. december 31-ig engedélyezzék a harmadik felek tárgyalásos hozzáférését.

(85)

A földgáz tárolására használt, a természetben előforduló föld alatti tárolók – például sóbarlangok, víztározók és kimerített földgázmezők – csak részben használhatók hidrogén tárolására is. E nagy kiterjedésű föld alatti hidrogéntároló létesítmények korlátozott számban állnak rendelkezésre és egyenlőtlenül oszlanak meg a tagállamok között. Tekintettel ezeknek a tárolóknak a hidrogéntovábbítás és -piacok működésére gyakorolt potenciálisan kedvező szerepére, az ilyen nagy kiterjedésű föld alatti tároló létesítményekhez való hozzáférést végső soron szabályozni kell a harmadik felek számára, hogy a piaci szereplők egyenlő versenyfeltételeket élvezzenek. A hidrogénpiacok felfutási szakaszában azonban rugalmasságot kell biztosítani a tagállamok számára, hogy 2032. december 31-ig tárgyalásos hozzáférési rendszereket is alkalmazhassanak.

(86)

Várhatóan hidrogént és hidrogénszármazékokat – például ammóniát vagy folyékony szerves hidrogénhordozókat – is importálni fognak az Unióba, és azokat szállítani fogják azon belül. Egyelőre azonban bizonytalan, hogy milyen módon és milyen formában fogják a hidrogént szállítani, ugyanakkor valószínű, hogy különböző módok és formák párhuzamosan fognak létezni és versenyezni egymással. Ez az irányelv a gáz-halmazállapotú hidrogén infrastruktúrájához és piacaihoz biztosít szabályozási keretet. Következésképpen, amennyiben a hidrogénnek vagy a származékainak egyéb formái és az azokat kezelő létesítmények relevánsak a gáz-halmazállapotú hidrogén versenypiaca kialakulásának biztosítása szempontjából, kizárólag akkor kell ebben az irányelvben meghatározni szerepüket és a rájuk alkalmazandó szabályokat.

(87)

A hajóval szállított folyékony hidrogén vagy folyékony ammónia átfejtésére és gáz-halmazállapotú hidrogénné történő átalakítására szolgáló terminálok a hidrogénimport egyik eszközét jelentik, de versenyeznek a hidrogéntovábbítás más eszközeivel. Miközben biztosítani kell a harmadik felek ilyen terminálokhoz való hozzáférését, a tagállamoknak harmadik felek tárgyalásos hozzáférését lehetővé tevő rendszert kell biztosítaniuk az üzemeltetők és a szabályozó hatóságok adminisztratív költségeinek csökkentése érdekében. Az olyan terminálhoz kötődő tárolásnak, amelyhez harmadik felek számára hozzáférést biztosítottak, arányban kell állnia a terminálnak a hidrogén átalakítására és a hálózatba való betáplálására irányuló kapacitásával. Előfordulhat azonban, hogy nem szükséges bevezetni a harmadik felek tehergépkocsi-rakodási szolgáltatásokhoz való hozzáférését, feltéve, hogy az ilyen művelet nem a hidrogén későbbi átalakításához és hálózatba történő betáplálásához kapcsolódó kiegészítő szolgáltatás.

(88)

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az (EU) 2021/1119 rendeletben meghatározott klímasemlegességi célkitűzés elérése érdekében vagy más technikai okokból fokozatosan kivezetik a földgázt. Az említett szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében fontos olyan egyértelmű szabályozási keretet biztosítani, amely lehetővé teszi a hálózathasználók hozzáférésének megtagadását és az esetleges kikapcsolásukat. Lehetővé kell tenni a hálózathasználók hozzáférésének megtagadását vagy kikapcsolását olyan infrastruktúrával összefüggésben, amelyet a hálózatfejlesztési tervekkel összhangban a szállítási szinten fognak leszerelni, vagy amelynél elosztási szinten biztosítják a leszerelést. Ugyanakkor megfelelő intézkedéseket kell hozni a hálózathasználók ilyen körülmények közötti védelme érdekében, és az is fontos, hogy a hozzáférés megtagadására és a kikapcsolásra vonatkozó döntések a szabályozó hatóságok által kidolgozott objektív, átlátható és megkülönböztetéstől mentes kritériumokon alapuljanak.

(89)

A meglévő vertikálisan integrált hidrogénhálózatoknak jogosultaknak kell lenniük arra, hogy eltérést kérjenek ezen irányelv követelményeitől, feltéve, hogy ezek a hálózatok nem bővülnek jelentősen, és az említett eltérés nem gyakorol káros hatást a versenyre, a hidrogén-infrastruktúrára vagy a piac fejlődésére, amelyről rendszeres időközönként meg kell bizonyosodni.

(90)

A helyi hidrogénklasztereknek az Unió hidrogéngazdaságának fontos építőelemét kell képezniük. Az ilyen klaszterek számára a hidrogénpiac felfutási szakaszában előnyös lehet az egyszerűsített szabályozási követelmények alkalmazása, különösen, ami a tulajdonjogi szétválasztásnak a piaci szereplőket ilyen klaszterekben ellátó hálózatokra való alkalmazását illeti. A megfelelő egyszerűsített szabályozási követelményeknek ki kell terjedniük a hidrogéntermelők és az egyéni felhasználók közötti közvetlen csővezeték-összeköttetésekre vonatkozó szabályozás rugalmasságának szükségességére is.

(91)

A harmadik országokhoz kapcsolódó csővezeték-rendszerösszekötők szállítási eszközként szolgálhatnak a hidrogén behozatalához vagy kiviteléhez. Ezen irányelv alkalmazásának a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló hidrogénvezetékek vonatkozásában a tagállamok területére kell korlátozódnia. A harmadik országokhoz kapcsolódó hidrogén-rendszerösszekötőkre vonatkozó üzemeltetési szabályokat az Unió és a kapcsolódó harmadik országok közötti nemzetközi megállapodásba kell foglalni. Az ilyen nemzetközi megállapodás nem szükséges abban az esetben, ha a hidrogén-rendszerösszekötőhöz csatlakozó vagy csatlakozni szándékozó tagállam az ezen irányelvben meghatározott felhatalmazási eljárásnak megfelelően kormányközi megállapodást alakít ki és köt az érintett harmadik országokkal annak érdekében, hogy biztosítsa a koherens szabályozási keretet és annak következetes alkalmazását a teljes infrastruktúra tekintetében.

(92)

Az uniós hidrogénhálózatok hatékony működésének biztosítása és többek között az energiarendszer integrációjának megkönnyítése érdekében a hidrogénhálózat-üzemeltetőknek más hidrogénhálózat-üzemeltetőkkel és más olyan rendszerüzemeltetőkkel, amelyekhez a hálózatuk kapcsolódik vagy kapcsolódhat, szoros együttműködésben kell felelősséget vállalniuk a hálózat üzemeltetéséért, karbantartásáért és fejlesztéséért.

(93)

A hidrogénszállításirendszer-üzemeltetőknek megfelelő határkeresztező kapacitást kell kiépíteniük a hidrogén szállítására, amely az ilyen kapacitás iránti minden, gazdaságilag indokolt és műszakilag kivitelezhető igényt kielégít és ezáltal lehetővé teszi a piaci integrációt.

(94)

Az uniós hidrogénstratégiával összhangban fontos középpontba helyezni a hidrogén tiszta formában történő szállítását és felhasználását. Ebben az értelemben fontos, hogy a hidrogénrendszer – szemben a földgázrendszerbe kevert hidrogénnel – nagy tisztaságú hidrogént szállítson, tároljon és kezeljen, figyelembe véve a hidrogén végfelhasználóinak minőségi követelményeit. Az is fontos, hogy a hidrogénminőségi előírások további kritériumokat állapítsanak meg a hidrogén általánosan elfogadható tisztasági szintjeinek meghatározásához. Fontos, hogy a hidrogén elfogadható tisztasági szintjeinek tartományát és az egyéb releváns hidrogénminőségi – pl. szennyező anyagokra vonatkozó – paramétereket az európai szabványügyi szervezetek által végzett műszaki szabványosítási folyamat keretében határozzák meg.

(95)

Egyes esetekben – többek között a hidrogénhálózatok topográfiájától és a hidrogénhálózatokhoz csatlakozó végfelhasználók populációjától függően – szükségessé válhat a hidrogénhálózat-üzemeltetők általi hidrogénminőség-irányítás (például tisztítás). Ezért a szabályozó hatóságoknak meg kell bízniuk a hidrogénhálózat-üzemeltetőket azzal, hogy hálózataikban biztosítsanak hatékony hidrogénminőség-irányítást, amennyiben ez a rendszerirányításhoz szükséges. Az ilyen tevékenységek végzésekor a hidrogénhálózat-üzemeltetőknek az alkalmazandó hidrogénminőségi előírásoknak való megfelelés révén biztosítaniuk kell a hidrogén stabil minőségét a végfelhasználók számára, többek között a nehezen dekarbonizálható ágazatokban is.

(96)

Amennyiben a földgáz- vagy hidrogénhálózat-üzemeltetők rendszerüzemeltetői kapacitáshiány miatt elutasítják a hozzáférés vagy csatlakozás iránti kérelmet, az ilyen elutasítást kellően indokolniuk kell, és az üzemeltetők számára elő kell írni a rendszerbővítést annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a kért csatlakozásokat vagy hozzáférést, amennyiben az gazdaságilag megvalósítható és összhangban áll a kapcsolódó tervezési gyakorlattal.

(97)

Fel kell számolni a földgáz belső piacának teljes kiépítését akadályozó azon tényezőket is, amelyek a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló földgázszállító vezetékekre vonatkozó uniós piaci szabályok alkalmazásának elmulasztásából származnak. Biztosítani kell, hogy az Unión belül a két vagy több tagállamot összekötő földgázszállító vezetékekre vonatkozó szabályok alkalmazandók legyenek a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló földgázszállító vezetékekre is. Ez várhatóan meg fogja teremteni az Unión belüli jogi keretrendszer összhangját, továbbá segít elkerülni az Unió belső energiapiacán zajló verseny torzulását és az ellátás biztonságára irányuló negatív hatásokat. Az irányelv módosításának egyúttal fokoznia kell az átláthatóságot, és jogbiztonságot kell teremtenie a piaci szereplők – különösen a földgáz-infrastruktúrába beruházó szereplők és a rendszerhasználók – számára az alkalmazandó jogi szabályozás tekintetében.

(98)

A tagállamoknak és az Energiaközösség létrehozásáról szóló szerződés (30) szerződő feleinek szorosan együtt kell működniük az integrált és dekarbonizált földgázpiac kialakításával kapcsolatos valamennyi kérdésben, és nem hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek veszélyeztetik a földgázpiacok további integrációját, illetve a tagállamok és a szerződő felek ellátásbiztonságát. Ez magában foglalhatja a földgáztárolási kapacitásokkal kapcsolatos együttműködést és szakértők meghívását az érintett regionális földgázkockázati csoportokba.

(99)

Az olyan csővezetékeket, amelyek egy harmadik országbeli kőolajtermelő vagy földgázkitermelő létesítményt egy tagállambeli feldolgozóüzemmel vagy tengerparti átfejtőállomással kötnek össze, upstream csővezeték-hálózatoknak kell tekinteni. Az olyan csővezetékek, amelyek egy tagállambeli kőolajtermelő vagy földgázkitermelő létesítményt egy harmadik országbeli feldolgozóüzemmel vagy tengerparti átfejtőállomással kötnek össze, ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők upstream csővezeték-hálózatnak, mivel az ilyen vezetékeknek valószínűsíthetően nincs jelentős hatása a belső energiapiacra.

(100)

A szállításirendszer-üzemeltetők számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon kössenek a szállítási rendszerek üzemeltetésével és összekapcsolásával összefüggő kérdésekre vonatkozó műszaki megállapodásokat harmadik országbeli szállításirendszer-üzemeltetőkkel vagy egyéb jogalanyokkal, amennyiben e megállapodások tartalma összeegyeztethető az uniós joggal.

(101)

A szállításirendszer-üzemeltetők vagy egyéb jogalanyok közötti, a szállítóvezetékek üzemeltetésére vonatkozó műszaki megállapodásoknak hatályban kell maradniuk, feltéve, hogy azok összeegyeztethetők az uniós joggal, valamint a szabályozó hatóság vonatkozó határozataival.

(102)

Amennyiben ilyen műszaki megállapodások vannak hatályban, az érintett földgázszállító vezeték üzemeltetésére vonatkozó, egy tagállam és egy harmadik ország közötti nemzetközi megállapodás, vagy az Unió és egy harmadik ország közötti megállapodás megkötését ez az irányelv nem írja elő.

(103)

Ezen irányelv alkalmazásának a harmadik országokba irányuló, illetve onnan kiinduló földgázszállító vezetékek vonatkozásában a tagállamok területére kell korlátozódnia. Ami a tenger alatti földgázszállító vezetékeket illeti, ezen irányelv alkalmazandó azon tagállam parti tengerére, amelyben a vezeték először kapcsolódik a tagállami hálózathoz.

(104)

A valamely tagállam és egy harmadik ország között létrejött, a szállítóvezetékek üzemeltetéséről szóló hatályos megállapodások számára lehetővé kell tenni, hogy ezen irányelvvel összhangban hatályban maradjanak.

(105)

A harmadik országokkal megkötött azon megállapodásokat vagy a megállapodások azon részeit illetően, amelyek hatással lehetnek az Unió közös szabályaira, koherens és átlátható eljárást kell létrehozni, amely révén – saját kérésére – felhatalmazható egy tagállam arra, hogy egy harmadik országgal az adott tagállam és egy harmadik ország közötti szállítóvezeték vagy upstream csővezeték-hálózat üzemeltetésével kapcsolatban megállapodást kössön, módosítson, meghosszabbítson, kiigazítson vagy megújítson. Ez az eljárás nem késleltetheti ezen irányelv végrehajtását, továbbá nem sértheti az Unió, illetve a tagállamok közötti hatáskörmegosztást, és a meglévő és az új megállapodásokra egyaránt alkalmazandó.

(106)

Amennyiben nyilvánvaló, hogy egy megállapodás tárgya részben az Unió, részben pedig egy tagállam hatáskörébe tartozik, elengedhetetlen biztosítani a szoros együttműködést e tagállam és az uniós intézmények között.

(107)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy olyan határozatokat fogadjon el, amelyben egy tagállamot felhatalmaz arra, vagy a tagállamtól megtagadja az arra vonatkozó felhatalmazást, hogy egy harmadik országgal megállapodást kössön, módosítson, meghosszabbítson, kiigazítson vagy megújítson. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (31) megfelelően kell gyakorolni.

(108)

Az energiaellátás biztonsága a közbiztonság alapvető eleme, ezért elválaszthatatlanul kötődik a belső földgázpiac hatékony működéséhez és a tagállamok elszigetelt földgázpiacainak integrációjához. A földgáz csak a hálózaton keresztül juthat el az Unió polgáraihoz. A működő, nyílt földgázpiacok, főként a hálózatok és a földgázellátáshoz kapcsolódó egyéb eszközök elengedhetetlenek a közbiztonság, a gazdaság versenyképessége és az Unió polgárainak jóléte szempontjából. Harmadik országokból származó személyek számára ezért csak akkor lehet engedélyezni valamely szállítási rendszer vagy szállításirendszer-üzemeltető irányítását, ha megfelelnek a tényleges elkülönítés Unión belül alkalmazandó követelményeinek. Az Unió nemzetközi kötelezettségeinek sérelme nélkül, az Unió úgy ítéli meg, hogy a földgázszállítási rendszerek ágazata igen fontos az Unió számára, és ezért az Unió energiaellátása biztonságának megőrzése szempontjából kiegészítő biztosítékokra van szükség az Unió közrendje és közbiztonsága, valamint az Unió polgárainak jóléte elleni fenyegetések elkerülése érdekében. Az Unió energiaellátásának biztonságához értékelni kell mindenekelőtt a hálózat működésének függetlenségét, az Uniónak és az egyes tagállamoknak a harmadik országokból származó energiaellátástól való függése mértékét, valamint egy adott harmadik országban a belföldi és nemzetközi energiakereskedelem és energiaügyi beruházások kezelését. Az ellátás biztonságát ezért minden egyes eset tényleges körülményei, valamint a nemzetközi jogból – különösen az Unió és az érintett harmadik ország közötti nemzetközi megállapodásokból – eredő jogok és kötelezettségek alapján kell értékelni. A Bizottságnak adott esetben ajánlásokat kell benyújtania az Unió energiaellátásának biztonságával foglalkozó, harmadik országokkal kötendő megállapodásokról szóló tárgyalásokra vagy a megtárgyalandó kérdéseknek az ezen harmadik államokkal folytatott más tárgyalások keretében történő megvitatására.

(109)

További intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy a szállításhoz való hozzáférés díjai átláthatóak és megkülönböztetéstől mentesek legyenek. Ezeket a díjakat minden felhasználóra nézve megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni. Ahol a földgáztároló létesítmény, a vezetékkészlet vagy a kiegészítő szolgáltatások kellően versengőpiacon működnek, a hozzáférést biztosítani lehet átlátható és megkülönböztetéstől mentes, piaci alapú mechanizmusok révén.

(110)

Biztosítani kell a földgáztárolásirendszer-üzemeltetők függetlenségét annak érdekében, hogy javuljon a harmadik felek hozzáférése azon földgáztárolási létesítményekhez, amelyek műszaki vagy gazdasági szempontból szükségesek a felhasználók ellátása érdekében a rendszerhez való hatékony hozzáféréshez. Célszerű ezért, hogy a földgáztárolási létesítményeket olyan különálló jogalanyok üzemeltessék, amelyek a földgáztárolási létesítmények fenntartásához, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez szükséges eszközök fölött tényleges döntéshozatali joggal rendelkeznek. Szükséges továbbá az átláthatóság növelése a harmadik feleknek nyújtott földgáztárolási kapacitások tekintetében, ezért a tagállamokat kötelezni kell egy olyan, megkülönböztetéstől mentes, világos keret létrehozására és közzétételére, amely meghatározza a földgáztárolási létesítményekre alkalmazandó megfelelő szabályozási rendszert. E kötelezettség nem kívánja meg a hozzáférés rendszerére vonatkozó újabb döntést, ugyanakkor javítania kell a földgáztárolókhoz való hozzáférés rendszerének átláthatóságán. Az üzleti szempontból érzékeny információkra vonatkozó titoktartási követelmények különösen fontosak akkor, ha stratégiai természetű adatokról van szó, vagy ha egy földgáztárolási létesítménynek csak egyetlen használója van.

(111)

Az elosztóhálózathoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés meghatározza a felhasználók kiskereskedelmi szintű hozzáférését. A harmadik felek hozzáférésére és beruházására vonatkozó megkülönböztetés lehetősége az elosztói szinten azonban nem annyira jelentős, mint szállítási szinten, ahol a szűkületek és a termelési érdekek általában nagyobb hatásúak, mint elosztói szinten. A lakossági piaci egyenlő feltételek meghatározása érdekében az elosztórendszer-üzemeltetők tevékenységét úgy kell felügyelni, hogy azok vertikális integrációjuk révén ne juthassanak piaci versenyelőnyhöz, különös tekintettel a háztartási felhasználókra és a nem háztartási kisfelhasználókra.

(112)

A tagállamoknak konkrét intézkedéseket kell tenniük a fenntartható biometán vagy egyéb olyan gázfajták szélesebb körű használatának elősegítésére, amelyek műszakilag megfelelő módon és biztonságosan a földgázrendszerbe juttathatók és azon keresztül szállíthatók, amely gázok termelői számára megkülönböztetésmentes hozzáférést kell biztosítani az említett rendszerhez, amennyiben az ilyen hozzáférés folyamatosan összeegyeztethető a vonatkozó műszaki szabályokkal és a biztonsági előírásokkal, illetve amennyiben ezen irányelv másként nem rendelkezik.

(113)

A megújuló gázok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok termelői gyakran kapcsolódnak az elosztóhálózathoz. Terjeszkedésük és piaci integrációjuk megkönnyítése érdekében elengedhetetlen, hogy akadálytalanul hozzáférjenek a nagykereskedelmi piachoz és az érintett virtuális kereskedési pontokhoz. Meg kell könnyíteni a megújuló gázok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok nagykereskedelmi piacra jutását a betáplálási-kiadási rendszer olyan meghatározásával, amely magában foglalhatja az elosztórendszereket is, és végső soron biztosítja, hogy valamennyi termelőlétesítmény hozzáférhessen a piachoz, függetlenül attól, hogy csatlakoztatva vannak-e az elosztó- vagy átviteli rendszerhez. Emellett az (EU) 2024/1789 rendelet előírja, hogy az elosztórendszer-üzemeltetőknek és a szállításirendszer-üzemeltetőknek együtt kell működniük annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az elosztási hálózatból a szállítási hálózatba irányuló ellentétes irányú szállításokat vagy a megújuló gázok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok piaci integrációját elősegítő alternatív eszközöket.

(114)

Annak elkerülése érdekében, hogy a kis elosztórendszer-üzemeltetőkre aránytalan pénzügyi és közigazgatási terheket rójanak, a tagállamok szükség esetén felmenthetik az érintett vállalkozásokat a jogi szétválasztási kötelezettségek alól.

(115)

Abban az esetben, ha egy zárt elosztó rendszert egy sajátos üzemeltetési normákat igénylő integrált energiaellátás optimális hatékonyságának biztosítására használnak vagy ha egy zárt elosztórendszert elsősorban a rendszer tulajdonosa általi felhasználásra tartanak fenn, lehetővé kell tenni, hogy az elosztórendszer-üzemeltető mentesülhessen a szükségtelen adminisztrációs terheket rovó kötelezettségek alól, az elosztórendszer-üzemeltető és a rendszer felhasználói közötti kapcsolat sajátos természetére tekintettel. Az ipari, kereskedelmi vagy megosztott szolgáltatási helyszínek – például vasútállomások épületei, repülőterek, kórházak, integrált létesítményekkel rendelkező nagy kempingek vagy vegyipari telephelyek – üzemeltetésük speciális jellegére tekintettel rendelkezhetnek zárt elosztórendszerrel.

(116)

A megújuló gázok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok egyre növekvő mennyiségének a földgázrendszerbe történő integrálásával változik az Unióban szállított és felhasznált gázok minősége. A földgázrendszer hatékony működésének biztosítása érdekében a szállításirendszer-üzemeltetőknek felelősséget kell vállalniuk létesítményeikben a gázminőség-irányításért. Amennyiben a megújuló gázok és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok betáplálása elosztási szinten történik, és amennyiben ez a gáz minőségére gyakorolt hatásuk kezeléséhez szükséges, a szabályozó hatóságok megbízhatják az elosztórendszer-üzemeltetőket azzal, hogy létesítményeikben biztosítsák a hatékony gázminőség-irányítást. A gázminőség-irányítási feladatok ellátása során a szállítási- és elosztórendszer-üzemeltetőknek meg kell felelniük az alkalmazandó gázminőségi előírásoknak.

(117)

A szabályozó hatóságoknak képesnek kell lenniük a döntéshozatalra minden lényeges szabályozási kérdésben a földgáz belső piacának megfelelő működése céljából, továbbá teljesen függetlennek kell lenniük minden egyéb köz- vagy magánérdektől. A szabályozó hatóságoknak az előirányzott költségvetés végrehajtásában való önállóságukra vonatkozó rendelkezéseket a nemzeti költségvetési törvények és szabályok által létrehozott keretekben kell megvalósítani. A tagállamoknak – amelyek megfelelő rotációs rendszer révén hozzájárulnak a szabályozó hatóság bármely politikai vagy gazdasági érdektől vagy beavatkozástól való függetlenségéhez – meg kell engedni, hogy kellően figyelembe vehessék a rendelkezésre álló emberi erőforrásokat vagy az irányító testület méretét is.

(118)

Minden piaci szereplő, köztük az új belépők eredményes piacra lépésének biztosítása érdekében megkülönböztetéstől mentes, költségalapú kiegyenlítő mechanizmusokra van szükség. Ezt a kiegyenlítési szükségletek keretén belül a földgázellátásra és -beszerzésre vonatkozó átlátható, piaci alapú mechanizmusok felállításával kell elérni. A szabályozó hatóságoknak aktív szerepet kell játszaniuk abban, hogy a kiegyenlítő árak megkülönböztetéstől mentesek és költségalapúak legyenek. Ugyanakkor megfelelő ösztönzőkre van szükség azért, hogy egyensúly legyen a betáplált és a vételezett gáz mennyisége között, és hogy a rendszer működése ne kerüljön veszélybe.

(119)

A szabályozó hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy képes legyen a díjak vagy a számításukhoz alkalmazandó módszerek meghatározására, illetve jóváhagyására a szállítási- vagy az elosztórendszer-üzemeltető javaslata vagy a cseppfolyósított földgáz-létesítmények rendszerüzemeltetője javaslata, illetve a rendszerüzemeltetők és a hálózathasználók által kölcsönösen jóváhagyott javaslat alapján. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítása során a szabályozó hatóságok biztosítják, hogy a szállítási és elosztási díjak megkülönböztetéstől mentesek és költségalapúak legyenek, figyelembe véve a keresletoldali szabályozási intézkedésnek köszönhetően elkerült, hosszú távú, hálózati határköltségeket is.

(120)

A szabályozó hatóságoknak az (EU) 2019/942 rendelettel létrehozott Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER) szoros együttműködésben elő kell mozdítaniuk a hidrogén nyitott, versenyképes, biztonságos és környezeti szempontból fenntartható belső piacát, amelyen akadálytalan a határon átnyúló áramlás. Ahhoz, hogy a hidrogén belső piaca megfelelően működhessen, a szabályozó hatóságokat döntéshozatali hatáskörrel kell felruházni minden lényeges szabályozási kérdésben.

(121)

A szabályozó hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a földgázipari vagy hidrogénipari vállalkozásokra vonatkozó kötelező határozatok kibocsátására, valamint a kötelezettségeiket nem teljesítő földgázipari vagy hidrogénipari vállalkozásokkal szembeni hatékony, arányos és elrettentő szankciók kiszabására, vagy arra, hogy ilyen szankciók kiszabását javasolják a hatáskörrel rendelkező bíróságoknak. A szabályozó hatóságokat hatáskörrel kell felruházni a tekintetben is, hogy a versenyszabályok alkalmazásától függetlenül a földgáz és a hidrogén belső piacának megfelelő működése szempontjából szükséges tényleges verseny ösztönzésével a felhasználók javát szolgáló célszerű intézkedéseket hozhassanak. A gázkészlet-értékesítési programok létrehozása az egyik olyan lehetséges intézkedés, amely a hatékony verseny előmozdítására és a piac megfelelő működésének biztosítására szolgál.

(122)

A szabályozó hatóságokat fel kellene továbbá ruházni az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a piacnyitáshoz alkalmazkodva hozzájárulhassanak a közszolgáltatások magas színvonalának, a védelemre szoruló felhasználók védelmének, továbbá a fogyasztóvédelmi intézkedések teljes körű eredményességének biztosításához. E rendelkezések nem sérthetik sem a Bizottságnak a versenyszabályok alkalmazására vonatkozó hatáskörét – beleértve az uniós szintű összefonódások vizsgálatát –, sem a belső piacra vonatkozó szabályokat, például a tőke szabad mozgását. Az a független szerv, amelyhez a szabályozó döntése által hátrányosan érintett fél jogorvoslatért fordulhat, lehet bíróság vagy más, jogi felülvizsgálat végzésére hatáskörrel rendelkező törvényszék.

(123)

A szabályozó hatóságok hatásköreinek bármilyen harmonizációja olyan hatáskörökre is ki kell, hogy terjedjen, mint a lehetséges ösztönzők nyújtása vállalkozások számára, valamint a vállalkozásokkal szemben kiszabható hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók, vagy arra, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságoknak ilyen szankciók kiszabását javasolják. Ezen túlmenően a szabályozó hatóságoknak megfelelő hatáskörrel kell rendelkezniük a releváns információk vállalkozásoktól való megszerzésére, a megfelelő és elegendő vizsgálat elvégzésére, valamint a vitarendezésre.

(124)

A szabályozó hatóságoknak és az ACER-nek az átláthatóság biztosítása érdekében tájékoztatást kell nyújtaniuk a hidrogénpiacról, ideértve az olyan szempontokat is, mint a kereslet és kínálat, a szállítási infrastruktúra, a szolgáltatás minősége, a határokon átnyúló kereskedelem, a beruházások, a nagykereskedelmi és fogyasztói árak, valamint a piaci likviditás.

(125)

A szállításirendszer-üzemeltetők fontos szerepet játszanak a földgáz- és hidrogénhálózatokba történő költséghatékony beruházások biztosításában. Az energiahordozók közötti optimalizált tervezés, valamint a különböző nemzeti és uniós szintű hálózattervezési megközelítések közötti szakadék áthidalása érdekében további követelményeket kell bevezetni a következetes tervezésre vonatkozóan. Az infrastruktúra költséghatékony kiépítésének biztosítása és a meg nem térülő eszközök elkerülése érdekében a hálózattervezés során figyelembe kell venni a földgáz és a villamos energia, a hidrogén és adott esetben a távfűtés közötti fokozott összefonódásokat is. A hidrogén és a villamos energia közötti összefonódásokba az áramból-földgáz technológia eszközei mellett a hidrogénerőművek is beletartozhatnak. A hálózattervezésnek átláthatónak kell lennie, és lehetővé kell tennie az érintett érdekelt felek részvételét. Ennek érdekében elő kell írni az üzemeltetők számára, hogy széles körben konzultáljanak az érdekelt felekkel. A 401/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) értelmében létrehozott, az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület véleményt nyilváníthat a közös forgatókönyvekről. A hidrogénre vonatkozó hálózatfejlesztési tervben a hidrogénnek a nehezen dekarbonizálható ágazatokban való használatára kell összpontosítani, amely ágazatokban nem állnak rendelkezésre energia- és költséghatékonyabb alternatívák.

(126)

A helymegosztás révén a hidrogéntermelésre és -fogyasztásra ugyanazon a helyszínen kerül sor, illetve e két tevékenység egymáshoz a lehető legközelebb megy végbe, ezáltal biztosított a végfelhasználás számára az állandó hidrogénminőség, és minimálisra csökkennek a költségek, a környezetre gyakorolt hatás, valamint a szállítással összefüggő hidrogénszivárgás. A hidrogénhálózat-üzemeltetőknek együtt kell működniük a kapcsolódó és a szomszédos hidrogénhálózat-üzemeltetőkkel a lehető leghatékonyabb összeköttetés biztosítása érdekében.

(127)

A hálózatfejlesztési terv kidolgozásakor fontos, hogy az infrastruktúra-üzemeltetők figyelembe vegyék az „Az energiahatékonyság elsődlegességéről: az elvektől a gyakorlatig– Iránymutatások és példák az energiaágazatban és azon túl történő döntéshozatalban való végrehajtáshoz” című, 2021. szeptember 28-i bizottsági ajánlásban meghatározott „első az energiahatékonyság” elvet és rendszerhatékonysági elvet, különösen a közös forgatókönyv kidolgozásához használt várható fogyasztást. A keresletoldali megoldásokat mindig előnyben kell részesíteni, amikor azok költséghatékonyabbak az infrastrukturális beruházásoknál.

(128)

Az energiarendszer integrációjára vonatkozó uniós stratégia rámutat arra, hogy a dekarbonizációs célkitűzések eléréséhez fontos az energiarendszer összehangolt tervezése és működése. Ezért ágazatközi alapon kidolgozott közös forgatókönyvre épülő hálózatfejlesztési terveket kell kidolgozni. Amellett, hogy továbbra is meghatározhatnak különálló ágazati hálózati modelleket és – közös hálózatfejlesztési terv esetében – különálló fejezeteket, az infrastruktúra-üzemeltetőknek magasabb szintű integrációra kell törekedniük, figyelembe véve az egyes energiahordozókon túlmutató rendszerigényeket.

(129)

A hálózatfejlesztési tervek fontos szerepet játszanak az infrastruktúra hiányosságainak azonosításában és az olyan infrastruktúrákkal kapcsolatos információszolgáltatásban, amelyeket vagy meg kell építeni, vagy le lehet szerelni, és amelyeket más célokra, például hidrogéntovábbításra is fel lehet használni. Ez a hálózatüzemeltetők tekintetében választott szétválasztási modelltől függetlenül érvényes.

(130)

A hálózatfejlesztési terven belül a leszerelhető infrastruktúrára vonatkozó információszolgáltatás jelentheti az infrastruktúra végleges üzemen kívül helyezését annak használaton kívül helyezésével, szétszerelésével vagy más célokra, például hidrogéntovábbításra történő felhasználásra való rendelkezésre bocsátásával. Az infrastruktúrával kapcsolatos fokozott átláthatóság célkitűzése figyelembe veszi, hogy az átalakított infrastruktúra olcsóbb, mint az újonnan épített infrastruktúra, és így költséghatékony átmenetet tesz lehetővé.

(131)

Azokban a tagállamokban, ahol hidrogénelosztó hálózatot kell fejleszteni, a hidrogén-infrastruktúra fejlesztésének reális és előretekintő keresleti előrejelzéseken kell alapulnia, beleértve a villamosenergia-rendszer és a nehezen dekarbonizálható ágazatok szempontjából felmerülő potenciális igényeket is. Ha a tagállamok úgy döntenek, hogy az új hidrogén-infrastruktúra társfinanszírozásának eszközeként engedélyezik a külön díjtételeket, a tervnek támogatnia kell a szabályozó hatóságot abban, hogy e díjtételeket értékelni tudja. A tervet négyévente kell benyújtani. 2032. december 31. előtt a szabályozó hatóságnak vagy egy másik illetékes hatóságnak kell benyújtani a tervet. Az említett dátumot követően kizárólag a szabályozó hatóságnak kell benyújtani a terveket.

(132)

A hálózatfejlesztési tervben szereplő információknak lehetővé kell tenniük a szabályozói eszközalapot érintő tervezés, leszerelés vagy átalakítás díjaira gyakorolt hatás előrejelzését.

(133)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az egyes tagállamok szintjén benyújtandó nemzeti hálózatfejlesztési tervek helyett – az önkéntes regionális földgázpiaci integrációval összhangban – regionális szintű, több tagállamra kiterjedő hálózatfejlesztési tervet dolgozzanak ki.

(134)

A villamos energiával ellentétben a földgáz szerepe a jövőben fokozatosan csökkenni fog, ami az infrastrukturális beruházások iránti igényt is befolyásolja majd. A hálózatfejlesztési tervnek ezért figyelembe kell vennie a versenyjogi aggályokat, és el kell kerülnie a meg nem térülő eszközöket.

(135)

Lehetővé kell tenni, hogy tagállamok dönthessenek úgy is, hogy – egy fenntartható és hatékony rendszerre való átállás biztosítása céljából – stratégiailag lezárják és kiigazítják elosztórendszerük egy részét annak érdekében, hogy fokozatosan kivezessék a háztartási felhasználóknak biztosított földgázellátást.

(136)

A tagállamoknak elő kell írniuk a hidrogénelosztóhálózat-üzemeltetők számára, hogy hidrogénelosztó-hálózati tervekben mutassák be az általuk fejleszteni és átalakítani kívánt hidrogénhálózat-infrastruktúrát. A földgázelosztórendszer-üzemeltetők számára elő kell írni, hogy dolgozzanak ki hálózatleszerelési terveket olyan esetekben, amikor a földgáz iránti kereslet várható csökkenése miatt szükségessé válik a földgázelosztó rendszereknek vagy azok részeinek leszerelése. Lehetővé lehet tenni, hogy a földgázelosztórendszer-üzemeltetők és a hidrogénelosztóhálózat-üzemeltetők közös terveket dolgozzanak ki, amennyiben ugyanazon a területen működnek, és a hálózat bizonyos részei átalakításra fognak kerülni. E terveknek összhangban kell állniuk a tízéves hálózatfejlesztési tervekkel. Az elosztóhálózat fejlesztésére vonatkozó tervekben és a földgázra vonatkozó leszerelési tervekben – a helyi fűtési és hűtési terveket figyelembe véve – elő kell mozdítani az energiahatékonyságot és az energiarendszer integrációját. E terveknek hozzá kell járulniuk az Unió energia- és éghajlat-politikai céljainak teljesítéséhez, valamint a földgáz és a hidrogén iránti keresletre és azok előállítására vonatkozó észszerű feltételezésen kell alapulniuk. Elő kell írni az üzemeltetők számára, hogy a terv elkészítésekor konzultációs folyamatot folytassanak az érintett érdekelt felek bevonásával, és tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé a tervek tervezeteit. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szabályozó hatóságok nyújtsanak iránymutatást olyan esetekben, amikor az elosztórendszer részeit esetleg le kell szerelni, kiváltképp ha erre azok eredetileg tervezett értékcsökkenési idejét megelőzően kerül sor.

(137)

A csatlakozási költségek és díjak kiszámítását és biometán-termelőkre történő kivetését szabályozó keret fontos szerepet játszik abban, hogy a fenntartható biometánt integrálni lehessen az uniós fölgázhálózatokba. A tagállamoknak szabályozási keretről kell gondoskodniuk annak érdekében, hogy megkönnyítsék a biometán-termelő létesítmények hatékony bekapcsolását a szállítási vagy elosztórendszerekbe. A díjak, illetve a szállításirendszer-üzemeltetők és az elosztórendszer-üzemeltetők által használandó módszertanok meghatározásakor vagy jóváhagyásakor a szabályozó hatóságoknak – az e feladatok ellátásával kapcsolatos függetlenségük sérelme nélkül – továbbra is képesnek kell lenniük arra, hogy figyelembe vegyék az e rendszerüzemeltetőknél felmerült költségeket és az általuk eszközölt beruházásokat.

(138)

Előrelépésre van szükség az összekapcsolt uniós hidrogénpiacok megvalósítása terén, és ezáltal elő kell segíteni a határokon átnyúló hidrogén-infrastruktúrába irányuló beruházásokat.

(139)

Növelni kell a piac iránti bizalmat, a piaci likviditást és a piaci szereplők számát, ennélfogva növelni kell a földgázellátásban tevékenykedő vállalkozások feletti szabályozói felügyeletet. Az ilyen célú követelmények nem sérthetik a pénzügyi piacokra vonatkozó hatályos uniós jogszabályokat, azokkal összeegyeztethetőnek kell lenniük. A szabályozó hatóságoknak és a pénzpiaci szabályozóknak együtt kell működniük, hogy lehetővé tegyék egymás számára a szóban forgó piacok áttekintését. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a földgáz értékesítésére – beleértve a viszonteladást is – vonatkozó engedély megadásának kritériumai között határozzák meg a földgázszolgáltató vállalkozások pénzügyi stabilitását. E kritériumoknak átláthatónak és megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük.

(140)

A földgázt főként és egyre inkább harmadik országokból importálják az Unióba. Az uniós szabályozásnak figyelembe kell vennie a földgázpiac sajátosságait, például az szolgáltatók összefonódásából, a hosszú távú szerződésekből, valamint az értéklánc következő szintjein fennálló likviditási hiányból fakadó szerkezeti merevséget. Ezért nagyobb átláthatóságra van szükség, többek között az árképzés terén is.

(141)

Mielőtt a Bizottság elfogadná a nyilvántartási követelményeket részletező iránymutatásokat, azok tartalmával kapcsolatban az ACER-nek és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (33) létrehozott Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (ESMA) tárgyalnia kellene és a Bizottság számára arra vonatkozóan tanácsot kellene adnia. Az ACER-nek és az ESMA-nak a célból is együtt kell működnie, hogy további kutatásokat folytassanak és tanácsokat adjanak a tekintetben, hogy a gázellátási szerződésekre és a földgáz-derivatívákra vonatkozó ügyleteket alá kell-e vetni kereskedés előtti vagy kereskedés utáni átláthatósági követelményeknek, és ha igen, mi legyen azok tartalma.

(142)

A tagállamoknak – vagy amennyiben egy tagállamok úgy rendelkeztek, a szabályozó hatóságoknak – ösztönözniük kell a megszakítható ellátási szerződések fejlesztését.

(143)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szükséges minőségi követelmények figyelembevétele mellett a biometán, valamint egyéb gázfajták megkülönböztetéstől mentesen betáplálhatók legyenek a földgázrendszerbe, a vonatkozó műszaki szabályok és a biztonsági szabványok követelményeinek betartása mellett. Ezek a szabályok és szabványok biztosítják, hogy a biometánt vagy az egyéb gázfajtákat műszakilag megfelelő módon és biztonságosan lehessen bejuttatni a földgázrendszerbe és szállítani a rendszeren keresztül, továbbá foglalkozniuk kell azok kémiai jellemzőivel is.

(144)

A hosszú távú szerződések a tagállamok földgázellátásának fontos részét képezik. Nem akadályozhatják azonban a megújuló gáz és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz piacra lépését, ezért a kibocsátáscsökkentés nélküli fosszilisgáz-ellátásra vonatkozó szerződéseknek legkésőbb 2049. december 31-én le kell járniuk. Az ilyen szerződéseknek mindig összhangban kell lenniük ennek az irányelvnek a célkitűzéseivel, és összeegyeztethetőnek kell lenniük az EUMSZ-szel, beleértve az abban megállapított versenyszabályokat is. A vállalkozások ellátási és szállítási kapacitásainak megtervezésekor figyelembe kell venni a hosszú távú szerződéseket. A kibocsátáscsökkentés nélküli fosszilis gáz ugyan továbbra is fontos szerepet játszik, az Unió energiaellátásának biztosítása szempontjából betöltött jelentősége fokozatosan csökkenni fog. A tagállamoknak a rendelkezésre álló alternatívákat figyelembe véve fokozatosan ki kell vezetniük a fosszilis gázt. Amennyiben az integrált nemzeti energia- és klímaterveikben ez elő van írva, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a kibocsátáscsökkentés nélküli fosszilis gázra irányuló hosszú távú szerződések számára 2049. december 31-ét megelőző lejárati dátumot határozzanak meg.

(145)

Annak érdekében, hogy az Unióban biztosítani lehessen a közszolgáltatás magas színvonalának fenntartását, a tagállamok által az ezen irányelv célkitűzéseinek elérése érdekében hozott minden intézkedésről rendszeresen értesíteni kell a Bizottságot. A Bizottság rendszeresen közzétesz egy jelentést, amelyben elemzi a nemzeti szinten, a közszolgáltatási célok elérése érdekében hozott intézkedéseket, és összehasonlítja azok eredményességét annak érdekében, hogy ajánlásokat lehessen megfogalmazni a magas szintű közszolgáltatás megvalósítására hozandó, nemzeti szintű intézkedésekre vonatkozóan.

(146)

A közszolgáltatási kötelezettségek tiszteletben tartása ennek az irányelvnek az egyik alapvető követelménye, és fontos, hogy ez az irányelv megállapítsa azokat a minden tagállam által tiszteletben tartandó közös minimális normákat, amelyek tekintetbe veszik a fogyasztóvédelmi célokat, az energiaszegénység kezelését, az árak nyomon követését, az ellátás biztonságát, a környezetvédelmet és a verseny azonos szintjét minden tagállamban. Fontos, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket nemzeti szinten lehessen értelmezni az adott országokra jellemző körülmények és az uniós jog tekintetbevételével.

(147)

A tagállamoknak a társadalmi és gazdasági kohézió célkitűzéseinek elérése érdekében tett intézkedései közé tartozhatnak különösképpen a megfelelő gazdasági ösztönzők, amelyek adott esetben minden meglévő, uniós és nemzeti eszközt felhasználhatnak. Az ilyen eszközök tartalmazhatnak felelősségre vonatkozó előírásokat a szükséges befektetések garantálása érdekében.

(148)

Amennyiben a tagállamok által a közszolgálati kötelezettségek teljesítése érdekében alkalmazott intézkedések az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek, az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerint erről a Bizottságot értesíteni kell.

(149)

A piaci áraknak megfelelő ösztönzőket kell biztosítaniuk a hálózat fejlesztésére.

(150)

Földgázpiacaik történelmi jellemzői és érettségi szintjei miatt egyes tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy eltérjenek az ezen irányelvben megállapított egyedi szabályoktól az indokolatlan szankcionálás elkerülése és ezen országok földgázpiacai eredményes fejlődésének előmozdítása érdekében. Ez sajátos piaci jellemzői miatt különösen Luxemburgra vonatkozik, valamint minden olyan tagállamra, amely még nem csatlakozott valamely más tagállam összekapcsolt hálózatához, vagy amely még nem kapta meg az első hosszú távú gázellátási szerződése alapján az első kereskedelmi gázellátást. Az uniós jog egységes alkalmazásának biztosítása érdekében az azon tagállamokra vonatkozó eltéréseknek, amelyek még nem csatlakoztak egy másik tagállam összekapcsolt hálózatához, vagy amelyek még nem kapták meg az első hosszú távú gázellátási szerződésük alapján az első kereskedelmi gázellátást, átmenetinek kell lenniük, és ezeket az eltéréseket csak addig szabad alkalmazni, amíg ezek a tagállamok a piacnyitás és az Unió integrált földgázrendszerével való összekapcsolhatóság tekintetében magasabb szintű előírásokat nem tudnak teljesíteni. Amennyiben ilyen eltérés alkalmazandó, annak ki kell terjednie ezen irányelv azon rendelkezéseire is, amelyek kiegészítő jellegűek azon rendelkezések bármelyikéhez képest, amelyek tekintetében eltérést biztosítottak, vagy az ilyen rendelkezések előzetes alkalmazását írják elő.

(151)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók teljes mértékben kihasználhassák a földgáz liberalizált belső piacában rejlő lehetőségeket, a tagállamoknak alapvető jelentőséget kell tulajdonítaniuk annak, hogy a különböző szolgáltatók számára tisztességes versenyt és könnyű piaci hozzáférést biztosítsanak.

(152)

A földgáz belső piacának kialakítása céljából a tagállamoknak nemzeti piacaik integrációjára, valamint a rendszerüzemeltetők uniós és regionális szintű együttműködésére kell törekedniük, amely az Unióban jelenleg is létező, elszigetelt gázpiacokat alkotó különálló hálózatokra is kiterjed.

(153)

Az önkéntes regionális piaci integráció, különösen a piaci összefonódások, a piacok sajátosságaitól függően számos előnnyel járhatnak. A piaci integráció lehetőséget kínálhat az infrastruktúra lehető legjobb kihasználására, feltéve, hogy nem gyakorol negatív hatást a szomszédos piacokra, például a határokon átnyúló díjak megemelése révén. A piaci integráció lehetőséget kínál továbbá arra is, hogy a régió végső felhasználóinak javára fokozza a versenyt, növelje a likviditást és a kereskedelmet azáltal, hogy olyan beszállítókat vonz, amelyek egyébként a piac kis mérete miatt nem jönnének. A piaci integráció azt is lehetővé teszi, hogy több ellátási forráshoz hozzáférő, nagyobb övezetek jöjjenek létre. Az ilyen diverzifikáció a források közötti fokozott versenynek köszönhetően hatással lehet a nagykereskedelmi piaci árakra, de az ellátás biztonságát is javíthatja, ha az új egyesített övezetben nem marad fenn belső szűkület. A piaci integráció alapul szolgálhat a földgázpiac átalakulásának további támogatásához, ideértve a megújuló gáz és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz bevezetését is. A tagállamoknak, a szabályozó hatóságoknak és a szállításirendszer-üzemeltetőknek együtt kell működniük a regionális integráció elősegítése érdekében.

(154)

Ezen irányelv egyik fő célja a földgáz valódi belső piacának egy összekapcsolt uniós hálózat révén történő létrehozása, és ezért a szabályozó hatóságok legfontosabb feladatai közé tartozik a határokon átívelő kapcsolódásokkal és a regionális piacokkal kapcsolatos szabályozási kérdések kezelése, adott esetben az ACER-rel szorosan együttműködve.

(155)

Ezen irányelvnek a valódi belső piac közös szabályainak biztosítását és széles körű földgázellátás biztosítását is fő célul kell kitűznie. Ennek érdekében a torzítatlan piaci árak ösztönöznék a határokon átívelő kereskedelmet, egyúttal árkonvergenciát eredményezve.

(156)

A szabályozó hatóságoknak abból a célból is tájékoztatniuk kell a piacot, hogy lehetővé tegyék a Bizottság számára a földgáz belső piacával és annak rövid, közép- és hosszú távú fejlődésével kapcsolatos megfigyelő és figyelemmel kísérési szerep betöltését, többek között a keresletet és a kínálatot, a szállítási és elosztási infrastruktúrát, a szolgáltatások minőségét, a határokon keresztül történő kereskedelmet, a szűkületkezelést, a beruházásokat, a nagykereskedelmi és fogyasztói árakat, a piaci likviditást, valamint a környezetvédelem és a hatékonyság javítását illetően. A szabályozó hatóságok tájékoztatják a nemzeti versenyhivatalokat és a Bizottságot arról, hogy az árak mely tagállamokban akadályozzák a piaci versenyt és a piac megfelelő működését.

(157)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen egy teljes mértékben működő belső földgáz- és hidrogénpiac megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, azonban az ilyen intézkedés terjedelme és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(158)

Az (EU) 2024/1789 rendelet értelmében a Bizottság iránymutatásokat vagy üzemi és kereskedelmi szabályzatokat fogadhat el a szükséges fokú harmonizáció elérése céljából. Az ilyen iránymutatások vagy üzemi és kereskedelmi szabályzatok, amelyek bizottsági végrehajtási rendeletek formájában elfogadott kötelező szabályokat képeznek, – ezen irányelv bizonyos rendelkezései tekintetében is – olyan hasznos eszközök, amelyeket szükség esetén gyorsan módosítani lehet.

(159)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy elfogadja az ezen irányelv céljának eléréséhez megkívánt minimális szintű harmonizáció biztosításához szükséges iránymutatásokat.

(160)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az ilyen dokumentumok továbbítása indokolt, különösen az Európai Unió Bírósága által a C-543/17. sz. ügyben (34) hozott ítéletet követően.

(161)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja különösen az Európai Unió alapjogi chartájában (a továbbiakban: a Charta) elismert elveket. Ennek megfelelően ezt az irányelvet az említett jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, különös tekintettel a Charta 8. cikkében biztosított, a személyes adatok védelméhez való jogra. Elengedhetetlen, hogy a személyes adatok ezen irányelv alkalmazása céljából történő bármilyen kezelése az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (35) megfelelően történjen.

(162)

Ahhoz, hogy ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeit módosítani lehessen, továbbá hogy bizonyos, az irányelv célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából alapvető területek tekintetében az irányelvet ki lehessen egészíteni, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: iránymutatások a szállításirendszer- vagy hidrogén szállításihálózat-tulajdonosok és földgáztárolásirendszer- vagy hidrogéntároló-üzemeltetők függetlenségének biztosításához szükséges minimumkövetelményekre vonatkozóan, a szállításirendszer-üzemeltetők vagy hidrogénszállításihálózat-üzemeltetők tanúsítására vonatkozó eljárás részleteit meghatározó iránymutatások, iránymutatások a szabályozó hatóságok egymással és az ACER-rel való együttműködési kötelezettségének mértékére vonatkozóan, az arra vonatkozó eljárás részleteit meghatározó iránymutatások, hogy egy szabályozó hatóság határozata megfelel-e az ezen irányelv és az (EU) 2024/1789 rendelet alapján elfogadott üzemi és kereskedelmi szabályzatoknak és iránymutatásoknak, valamint a nyilvántartási módszereket és szabályokat, továbbá a földgáz- és hidrogénellátási szerződésekre, valamint az szolgáltató vállalatok által nyújtott földgáz- és hidrogén-derivatívákra vonatkozó ügyletekkel kapcsolatos adatok formáját és tartalmát meghatározó iránymutatások. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (36) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(163)

Ezen irányelv végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy interoperabilitási követelményeket, valamint megkülönböztetésmentes és átlátható adathozzáférési eljárásokat határozzon meg. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU rendeletnek megfelelően kell gyakorolni.

(164)

Ezen irányelv zökkenőmentes és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében a Bizottság az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (37) létrehozott technikai támogatási eszközön keresztül támogatja a tagállamokat, testre szabott technikai szakértelmet biztosítva a reformok megtervezéséhez és végrehajtásához, beleértve a földgáz és a hidrogén versenyképes belső piacának előmozdítását, a megújuló gáz és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gáz integrációját, valamint a szállítási- és elosztórendszer-üzemeltetők közötti együttműködést és koordinációt fokozását lehetővé tevő reformokat. A technikai támogatás például magában foglalja az igazgatási kapacitás megerősítését, a jogszabályi keretek összehangolását és a releváns bevált gyakorlatok megosztását.

(165)

A 2009/73/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni, és ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó kötelezettségnek csak azokat a rendelkezéseket kell érintenie, amelyek a 2009/73/EK irányelvhez képest jelentős mértékben módosultak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az említett irányelv alapján áll fenn.

(166)

Ez az irányelv nem érinti az ezen irányelv III. mellékletének B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel és az alkalmazásuk kezdőnapjaival kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,