(1)

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. és 10. cikkében foglalt horizontális elveket, köztük az EUMSZ 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvét tiszteletben kell tartani, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartáját figyelembe kell venni az alapok felhasználása során. Az EUMSZ 8. és 10. cikke értelmében az Uniónak törekednie kell az egyenlőtlenségek felszámolására és a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására, valamint fel kell lépnie a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés ellen. A tagállamoknak és a Bizottságnak törekedniük kell az alapok felhasználása során a nemek közötti egyenlőség szempontjainak integrálására. Az uniós alapok célkitűzéseit a fenntartható fejlődés keretébe illesztve, a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására vonatkozóan az EUMSZ 11. cikkében és 191. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célkitűzéseknek az Unió általi előmozdítása révén kell megvalósítani, figyelembe véve a „szennyező fizet” elvet.

(2)

2017. november 17-én, az Európában jelentkező szociális kihívásokra válaszul, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közösen kihirdették a szociális jogok európai pillérét (a továbbiakban: a pillér). A munka világának változó realitásait figyelembe véve szükséges, hogy az Unió felkészüljön a globalizáció és a digitalizáció jelenlegi és jövőbeli kihívásaira a növekedés inkluzívabbá tételével, valamint a foglalkoztatási és szociális politikák fejlesztésével. A pillér 20 alapelve három kategóriába sorolható: esélyegyenlőség és munkavállalási jog; tisztességes munkafeltételek; valamint szociális védelem és társadalmi befogadás. A pillér átfogó iránymutatási keretet nyújt az e rendelettel létrehozott, az elbocsátott munkavállalók támogatását szolgáló Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) számára, és lehetővé teszi, hogy az Unió fontosabb szerkezetátalakítások esetén a megfelelő elveket átültesse a gyakorlatba.

(3)

2017. június 20-án a Tanács jóváhagyta az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendje nyomán született uniós választ. A Tanács hangsúlyozta: a fenntartható fejlődést mindhárom – a gazdasági, a társadalmi és a környezeti – vetület tekintetében meg kell valósítani, mégpedig kiegyensúlyozott és integrált módon. Alapvető, hogy a fenntartható fejlődés szempontjai általánosan érvényesüljenek az uniós szakpolitikai keretben, és hogy az Unió ambiciózus megközelítést alkalmazzon a globális kihívások kezelését célzó szakpolitikáiban. A Tanács üdvözölte a Bizottság 2016. november 22-i, „A következő lépések Európa fenntartható jövőjéért” című közleményét, amely az első lépést jelenti egyrészt az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak általános érvényesítése felé, másrészt a fenntartható fejlődés szempontjainak mint alapvető fontosságú irányelveknek az összes uniós szakpolitikában – többek között a pénzügyi eszközökön keresztül – történő alkalmazása felé.

(4)

2018 februárjában a Bizottság elfogadta „Az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi kerete a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában” című közleményt. A közlemény hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell Európa egyedülálló szociális piacgazdasági modelljét. Rendkívül fontos javítani a foglalkoztatási lehetőségeket és kezelni a készségekkel kapcsolatos – különösen a digitalizációval, az automatizációval és a forráshatékony, fenntartható gazdaságra történő átállással összefüggésben felmerülő – kihívásokat, teljeskörűen megfelelve az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében elfogadott, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásnak (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás). A költségvetési rugalmasság lényeges alapelve lesz az (EU, Euratom) 2020/2093 tanácsi rendelettel (4) létrehozott, a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretnek (a továbbiakban: MFF 2021–2027). A rugalmassági mechanizmusok érvényben maradnak, hogy az Unió még inkább képes legyen időben reagálni, és biztosítandó, hogy a költségvetési forrásokat ott lehessen felhasználni, ahol azokra a legsürgetőbb szükség van.

(5)

Az Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-jei fehér könyvben a Bizottság aggodalmát fejezi ki az elszigetelődéspárti mozgalmakat, valamint a nyitott kereskedelem előnyeivel és általában az Unió szociális piacgazdaságával kapcsolatos növekvő kétségeket illetően.

(6)

A Bizottság „Vitaanyag a globalizáció előnyünkre fordításáról” című, 2017. május 10-i dokumentumában kifejti, hogy a jól képzett munkaerő iránti kereslet növekedésének és az alacsonyabb képesítést igénylő munkahelyek csökkenésének fő kiváltó oka a kereskedelemhez kapcsolódó globalizáció és a technológiai fejlődés kombinációja. A nyitottabb kereskedelem előnyeinek elismerése mellett a Bizottság úgy véli, hogy megfelelő eszközökre van szükség a kapcsolódó kedvezőtlen mellékhatások kezeléséhez. A globalizáció jelenlegi előnyei már ma is egyenlőtlenül oszlanak meg a lakosság körében és a régiók között, ami nagy hatással jár azokra nézve, akiket a globalizáció hátrányosan érint, és fennáll annak a veszélye, hogy a technológiai és környezeti változások felerősítik az említett hatásokat. Ezért a szolidaritás és a fenntarthatóság elveivel összhangban biztosítani kell a globalizáció előnyeinek méltányosabb megoszlását, mégpedig úgy, hogy a gazdasági növekedés, valamint a műszaki haladás megfelelő szociális védelemmel, továbbá a munkavállalás és az önfoglalkoztatási lehetőségek aktív támogatásával járjon együtt.

(7)

A „Vitaanyag az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről” című, 2017. június 28-i dokumentumában a Bizottság hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a tagállamok közötti és a tagállamokon belüli gazdasági és társadalmi különbségeket, és úgy véli, hogy kulcsfontosságú prioritás ezért, hogy beruházzunk a fenntartható fejlődésbe, az egyenlőségbe, a társadalmi befogadásba, az oktatásba és képzésbe, valamint az egészségügybe.

(8)

A globalizáció, a technológiai változások és az éghajlatváltozás valószínűleg tovább növelik a világ gazdaságainak összekapcsoltságát és egymástól való kölcsönös függését. A munkaerő átcsoportosítása ennek a változásnak egy szerves és elengedhetetlen eleme. Ahhoz, hogy a változás előnyeiből mindenki méltányosan részesülhessen, rendkívül fontos segítséget nyújtani az elbocsátott és az elbocsátás által fenyegetett munkavállalóknak. Az érintett munkavállalók támogatását célzó fő uniós eszközök az Európai Parlament és a Tanács rendeletével létrehozandó Európai Szociális Alap Plusz (ESZA+), amely megelőző jelleggel hivatott támogatást nyújtani, és az EGAA, amely a fontosabb szerkezetátalakításokra reagálva hivatott segítséget nyújtani. A vállalati szerkezetátalakításra való felkészüléssel és a vállalati szerkezetátalakítás következményeinek kezelésével kapcsolatos legjobb gyakorlatokat magában foglaló uniós szakpolitikai eszköz „A változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keret” című, 2013. december 13-i bizottsági közlemény tartalmazza. Az említett szakpolitikai eszköz átfogó módon ismerteti, hogy a megfelelő szakpolitikai eszközökkel miként lehet kezelni azokat a kihívásokat, amelyeket a gazdasági kiigazítás és a szerkezetátalakítás, valamint azok foglalkoztatási és társadalmi hatásai jelentenek. A közlemény felszólítja a tagállamokat, hogy az uniós és nemzeti támogatást oly módon használják fel, hogy eredményesebben lehessen tompítani a szerkezetátalakítás társadalmi következményeit, különösen a foglalkoztatásra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat.

(9)

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (a továbbiakban: az alap) az 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) hozta létre a 2007–2013-as időszakra szóló többéves pénzügyi keret időtartamára annak céljából, hogy az Unió szolidaritását tanúsíthassa azokkal a munkavállalókkal, akiket a globalizáció nyomán a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások miatt bocsátottak el.

(10)

A Bizottság 2008. november 26-i közleményében meghatározott európai gazdaságélénkítési terv keretében az 546/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) kibővítette az 1927/2006/EK rendelet hatályát, hogy az a közvetlenül a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalókra is vonatkozzon.

(11)

A 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keret időtartamára az 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) kiterjesztette az alap hatályát, hogy azt ne csak az 546/2009/EK rendelet szerinti, a globális pénzügyi és gazdasági válság elhúzódása által okozott súlyos gazdasági zavar következtében, hanem bármilyen újabb globális pénzügyi és gazdasági válság következtében történt elbocsátásokra is alkalmazni lehessen. Ezenkívül az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) (a továbbiakban: a költségvetési rendelet) módosította az 1309/2013/EU rendeletet, és többek között olyan szabályokat vezetett be, amelyek értelmében az alap kivételesen kiterjeszthető az olyan kis- és középvállalkozásokat (a továbbiakban: a kkv-k) érintő kollektív kérelmekre, amelyek egyazon régióban, de a NACE Rev 2. rendszer szerint meghatározott eltérő gazdasági ágazatokban működnek, feltéve, hogy a kérelmező tagállam bizonyítja, hogy ebben a régióban a fő vagy kizárólagos vállalkozástípus a kkv.

(12)

Az (EU) 2019/1796 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) módosította az 1309/2013/EU rendeletet annak meghatározása érdekében, hogy amennyiben az Egyesült Királyság kilépésről rendelkező megállapodás nélkül lépne ki az Unióból, az ilyen kilépés következtében bekövetkező elbocsátások az alap hatálya alá tartoznak. Mivel az Egyesült Királyság kilépésről rendelkező megállapodás útján lépett ki az Unióból, az említett rendelet nem vált alkalmazandóvá.

(13)

A Bizottság elvégezte az alap félidős értékelését, hogy megállapítsa, hogyan és milyen mértékben teljesültek az alap célkitűzései. Az alap hatékonynak bizonyult abban a tekintetben, hogy az elbocsátott munkavállalók körében magasabb visszailleszkedési arányt sikerült elérni, mint az előző programozási időszakban. Az értékelés azt is megállapította, hogy az alap uniós hozzáadott értéket hozott létre. Ez különösen igaz a volumenhatásaira, ami azt jelenti, hogy az alapból nyújtott támogatás nemcsak a kínált szolgáltatások számát és típusait növeli, hanem azok intenzitását is. Ezenfelül az alapból történő beavatkozásoknak magas szintű láthatóságuk volt, és a nyilvánosság számára közvetlenül megmutatták az uniós hozzáadott értéket. Az értékelés azonban számos kihívást is azonosított. Az alap igénybevételéhez szükséges eljárást a Bizottság túl hosszúnak ítélte. Ezenkívül számos tagállam számolt be problémákról az elbocsátásokat kiváltó esemény kiterjedt háttérelemzésének összeállításával kapcsolatban. A pénzügyi és intézményi kapacitással kapcsolatos problémák voltak azok, amelyek leginkább eltántorították a tagállamokat attól, hogy az alaphoz támogatásért folyamodjanak. Ennek oka lehetett az egyszerű szakemberhiány: a tagállamok jelenleg csak akkor igényelhetnek technikai segítséget, ha az alapból származó támogatást használják fel. Mivel az elbocsátások váratlanul következhetnek be, fontos, hogy a tagállamok azonnal tudjanak reagálni, és késedelem nélkül nyújthassanak be kérelmet. Emellett egyes tagállamokban nagyobb erőfeszítések tűnnek szükségesnek az intézményi kapacitás megerősítésére ahhoz, hogy biztosítani lehessen az EGAA-beavatkozás hatékony és eredményes végrehajtását. Az értékelés emellett túl magasnak ítélte az 500 elbocsátott munkavállalóban megállapított küszöbértéket, különösen a kevésbé népes régiók vonatkozásában.

(14)

Az EGAA továbbra is fontos szerepet tölt be, mivel olyan rugalmas eszköz, amely támogatja a nagyszabású szerkezetátalakítások következtében elbocsátott munkavállalókat, és segíti őket abban, hogy minél előbb új munkahelyet találjanak. Az Uniónak ezután is célzott, egyszeri támogatást kell nyújtania, hogy megkönnyítse a komoly gazdasági zavarok által sújtott tevékenységi területeken, ágazatokban, térségekben vagy munkaerőpiacokon elbocsátott munkavállalók munkaerőpiacra történő újbóli – tisztességes, fenntartható foglalkoztatás keretében való – beilleszkedését. Mivel a nyitott kereskedelem, a gazdasági és pénzügyi fejlemények, többek között az aszimmetrikus gazdasági sokkok, a technológiai változások, a digitalizáció, az Unió kereskedelmi kapcsolataiban vagy a belső piac összetételében bekövetkező fontos változások, valamint más tényezők – például a karbonszegény gazdaságra való átállás – közötti viszonyok és kölcsönhatásaik miatt, továbbá amiatt, hogy az elbocsátások okát egyre nehezebb egyetlen konkrét tényezőre visszavezetni, célszerű az EGAA igénybevételének alapjaként csupán azt figyelembe venni, hogy a szerkezetátalakítási esemény jelentős hatással jár. Tekintettel arra, hogy az EGAA célja a vészhelyzetekben való támogatásnyújtás, kiegészítve így az ESZA+ által kínált, megelőzőbb jellegű támogatást, az EGAA-nak a többéves pénzügyi keret felső határain kívüli rugalmas, speciális eszköznek kell maradnia, amint az a Bizottság „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára – A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című, 2018. május 2-i közleményében és annak mellékletében szerepel.

(15)

Az EGAA európai jellegének megtartása érdekében helyénvaló, hogy a támogatási kérelmet fontosabb, a helyi vagy regionális gazdaságra jelentős hatással járó szerkezetátalakítások esetén lehessen elindítani. Ezt a hatást az egy bizonyos referencia-időszak alatt bekövetkező elbocsátások minimális számában kell meghatározni. A félidős értékelés eredményeit figyelembe véve a küszöböt 200 elbocsátásban kell megállapítani egy 4 hónapos (illetve ágazati esetekben hat hónapos) referencia-időszakra vetítve. Figyelemmel arra, hogy az elbocsátások különböző ágazatokban, de ugyanazon régióban bekövetkező hulláma ugyancsak jelentős hatást gyakorol a helyi munkaerőpiacra, regionális kérelmek benyújtását is lehetővé kell tenni. Kis méretű munkaerőpiacok – például kis méretű tagállamok vagy távoli területek, köztük az EUMSZ 349. cikke szerinti legkülső régiók – esetében, vagy rendkívüli körülmények fennállása esetén alacsonyabb számú elbocsátás esetén is be lehetne nyújtani kérelmet. Általánosságban a tagállamoknak legkésőbb a referencia-időszak végét követő 12 héten belül be kell nyújtaniuk EGAA-támogatás iránti kérelmüket. Annak biztosítása céljából, hogy ne alakulhasson ki finanszírozási hiány amiatt, hogy e rendelet 2021. január 1-jét követően fog hatályba lépni, valamint a jogbiztonság garantálása érdekében az említett határidőt fel kell függeszteni 2021. január 1-je és e rendelet hatálybalépésnek időpontja között.

(16)

Az EGAA a fontosabb szerkezetátalakítások esetére létrehozott alap, ezért nem vehető igénybe a közszférát érintő azon elbocsátások esetén, amelyek költségvetési megszorítások miatt következnek be. Ugyanakkor lehetővé kell tenni azon munkavállalók EGAA-n keresztüli támogatását, akiket valamely versenypiacon tevékeny olyan vállalatoktól bocsátottak el, amelyek költségvetési megszorítások által érintett állami finanszírozású szervezetek számára biztosítanak árucikkeket vagy nyújtanak szolgáltatásokat. Az EGAA-ból olyan önálló vállalkozók is támogathatók, akiknek a tevékenysége költségvetési megszorítások miatt szűnt meg.

(17)

A munkanélküliek iránti uniós szolidaritás kifejezése érdekében a reagáló jellegű alapként működő EGAA társfinanszírozási arányát a megelőző jellegű alapként működő ESZA+-nak az érintett tagállamban alkalmazott legmagasabb társfinanszírozási arányához kell igazítani, ugyanakkor ezen arány semmiképp sem lehet 60 %-nál alacsonyabb.

(18)

Az EGAA-hoz rendelt uniós költségvetés egy részét a Bizottságnak a költségvetési rendelet szerint a tagállamokkal megosztott irányításban kell végrehajtania. Ezért az EGAA megosztott irányításban történő végrehajtása során a Bizottságnak és a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a költségvetési rendeletben említett elveket, például a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az átláthatóság és a megkülönböztetésmentesség elvét.

(19)

A globalizációval kapcsolatos tendenciák, a technológiai és környezeti változások, a szerkezetátalakítás és az EGAA igénybevétele értékelésének elősegítése érdekében a dublini székhelyű Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért keretén belül létrehozott Európai Változásfigyelő Központ minőségi és mennyiségi elemzésekkel támogatja a Bizottságot és a tagállamokat. Az Európai Szerkezetátalakítási Figyelő a nemzeti kapcsolattartók hálózatára támaszkodva az Unió egészére kiterjedően, naprakészen követi a nagyszabású szerkezetátalakítási események bejelentését. Az Európai Szerkezetátalakítási Figyelő korai szakaszban segíthet azonosítani az esetlegesen beavatkozást igénylő ügyeket.

(20)

Az elbocsátott munkavállalók és a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozók számára munkaszerződésük vagy munkaviszonyuk jellegétől függetlenül egyenlő hozzáférést kell biztosítani az EGAA-hoz. E rendelet alkalmazásában ezért lehetséges EGAA-kedvezményezettnek kell tekinteni az elbocsátott munkavállalókat és a tevékenységüket megszüntető önálló vállalkozókat is.

(21)

Az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulásoknak elsősorban olyan aktív munkaerőpiaci szakpolitikai intézkedésekre és személyre szabott szolgáltatásokra kell irányulniuk, amelyek a kedvezményezetteknek a tisztességes és fenntartható foglalkoztatásba való gyors és újbóli beilleszkedését célozzák az eredeti tevékenységi ágazatukon belül vagy azon kívül, miközben felkészítik őket a zöldebb és digitálisabb európai gazdaságra. A támogatás nyújtásával ugyanakkor az önálló vállalkozói tevékenység és a vállalkozásalapítás előmozdítására is törekedni kell, ideértve a szövetkezetek létrehozását is. Az intézkedéseknek tükrözniük kell a várható helyi és regionális munkaerőpiaci igényeket. Adott esetben azonban az elbocsátott munkavállalók mobilitását is támogatni kell annak érdekében, hogy máshol találhassanak új állást. Különös figyelmet kell fordítani a digitális korban szükséges készségek átadására, és adott esetben a foglalkoztatásban megjelenő nemi sztereotípiák felszámolására. Törekedni kell arra, hogy a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjában lehetőleg korlátozott mértékben legyenek pénzbeli juttatások. Az EGAA által támogatott intézkedések nem válthatják fel a passzív szociális védelmi intézkedéseket. A munkaadókat ösztönözni lehetne arra, hogy azon intézkedések kiegészítéseként, amelyekre nemzeti jog vagy kollektív szerződések kötelezik őket, vegyenek részt az EGAA által támogatott intézkedések nemzeti társfinanszírozásában.

(22)

A célcsoportot alkotó kedvezményezettek újbóli beilleszkedésének megkönnyítését célzó koordinált, személyre szabott szolgáltatási csomag végrehajtása és összeállítása során a tagállamoknak figyelembe kell venniük a digitális menetrend és a digitális egységes piaci stratégia célkitűzéseit. Különös figyelmet kell fordítani a nemek közötti bérszakadékra az információs és kommunikációs technológiák (IKT) ágazatában és a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) ágazatában, előmozdítva a nők továbbképzését és átképzését az említett ágazatokban. A személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjának végrehajtása és kialakítása során a tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy növeljék a kevésbé reprezentált nem részvételét, hozzájárulva ezzel a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség csökkentéséhez.

(23)

mivel a gazdaság digitális transzformációja megköveteli, hogy a munkaerő bizonyos szintű digitális készségekkel rendelkezzen, a digitális korban szükséges készségek átadása a személyre szabott szolgáltatások minden koordinált csomag horizontális eleme kell, hogy legyen.

(24)

Az aktív munkaerőpiaci szakpolitikai intézkedések összeállításakor a tagállamoknak az olyan intézkedéseket kell előnyben részesíteniük, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a kedvezményezettek foglalkoztathatóságához. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az ilyen intézkedések kedvezményezettjei közül a végrehajtási időszak végét követő hathónapos időszakon belül a lehető leghamarabb a lehető legtöbben újra fenntartható módon beilleszkedjenek a munkaerőpiacra. A személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjának kialakítása során figyelembe kell venni a létszámfelesleg okait, és adott esetben előre kell jelezni a jövőbeli munkaerőpiaci kilátásokat és a később szükségessé váló készségeket. A személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjának illeszkednie kell az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaságra való átálláshoz.

(25)

Az aktív munkaerőpiaci szakpolitikai intézkedések kialakításakor a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk a hátrányos helyzetben lévő kedvezményezettekre, köztük a fogyatékossággal élő személyekre, az eltartott rokonokkal rendelkező személyekre, a fiatal és az idősebb munkanélküliekre, a migráns hátterű személyekre és azokra, akiket szegénység fenyeget, mivel az említett csoportok sajátos problémákkal küzdenek a munkaerőpiacra történő visszailleszkedésük tekintetében. Az EGAA felhasználása során ugyanakkor tiszteletben kell tartani és elő kell mozdítani a nemek közötti egyenlőség elvét és a megkülönböztetés tilalmát, amelyek az Unió alapértékei közé tartoznak, és amelyeket a pillér rögzít.

(26)

A kedvezményezettek hatékony és gyors támogatása érdekében a tagállamoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük azért, hogy az EGAA szerinti pénzügyi hozzájárulás iránt benyújtott kérelmeik hiánytalanok legyenek. Amennyiben a Bizottság a kérelem értékeléséhez további információkat kér, az ilyen információk benyújtására határidőt kell megszabni. A tagállamoknak és az uniós intézményeknek egyaránt törekedniük kell arra, hogy a kérelmeket a lehető leggyorsabban feldolgozzák.

(27)

A kedvezményezettek és az intézkedések végrehajtásáért felelős szervek érdekeit szem előtt tartva a kérelmező tagállamnak a kérelmezési folyamat összes érintettjét folyamatosan tájékoztatnia kell a kérelem előrehaladásáról, és amikor csak lehetséges, be kell őket vonnia az intézkedések végrehajtásába.

(28)

A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően az EGAA-ból nyújtandó pénzügyi hozzájárulás nem léphet olyan támogatási intézkedések helyébe, amelyek az uniós alapok, illetve más uniós szakpolitikák vagy programok keretében a kedvezményezettek számára rendelkezésre állnak, hanem ahol lehet, ki kell egészítenie azokat.

(29)

Az EGAA-beavatkozásokról és azok eredményeiről folytatott tájékoztatási és kommunikációs tevékenységek vonatkozásában külön rendelkezéseket kell előirányozni. A tagállamoknak és az EGAA-ban érdekelt feleknek fel kell hívniuk a figyelmet az uniós finanszírozásnak köszönhetően megvalósított eredményekre, és ennek megfelelően tájékoztatniuk kell a közvéleményt. Az átláthatósági és kommunikációs tevékenységek alapvetően fontosak ahhoz, hogy az uniós tevékenységek helyi szinten láthatók legyenek, és azoknak valós, pontos és naprakész információkon kell alapulniuk. A tagállamok által kidolgozott kommunikációs és tájékoztató anyagokat kérésre az uniós intézmények, szervek vagy ügynökségek rendelkezésére kell bocsátani, hogy népszerűsíteni lehessen az EGAA-t, és demonstrálni lehessen azt a hozzáadott értéket, amelyet az alap az uniós költségvetés részeként képvisel. Ennek megfelelően jogdíjmentes, nem kizárólagos és visszavonhatatlan engedélyt kell adni az Uniónak az ilyen anyagok használatára, az azokhoz fűződő minden korábbi meglévő jogosultság megadásával együtt.

(30)

E rendelet végrehajtásának elősegítése érdekében a kiadások attól az időponttól kezdve részesülhetnek az EGAA által nyújtott pénzügyi támogatásban, amikor a tagállam megkezdi a személyre szabott szolgáltatások nyújtását, vagy amikor az EGAA felhasználásával kapcsolatos igazgatási kiadás a tagállamnál felmerült.

(31)

A különösen az egyes évek első hónapjaiban felmerülő igények fedezése érdekében, amikor különösen nehéz a más költségvetési sorból való átcsoportosítás, az éves költségvetési eljárás során megfelelő összegű kifizetési előirányzatot kell hozzáférhetővé tenni az EGAA költségvetési sorában.

(32)

Az EGAA költségvetési keretét az MFF 2021–2027 és az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról, valamint az új saját forrásokról és az új saját források bevezetésére irányuló ütemtervről szóló, 2020. december 16-i intézményközi megállapodás (10) határozza meg.

(33)

A kedvezményezettek érdekében a támogatást a lehető leggyorsabb és leghatékonyabb módon hozzáférhetővé kell tenni. Az EGAA döntéshozatali folyamatában érintett tagállamoknak és uniós intézményeknek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük, hogy csökkentsék a kérelmek feldolgozásának idejét és egyszerűsítsék az eljárásokat, ezzel biztosítva az EGAA igénybevételéről szóló határozatok zökkenőmentes és gyors elfogadását.

(34)

A kkv-k képezik az uniós gazdaság gerincét. Ezért a vállalkozások ösztönzése és a kkv-k támogatása kulcsfontosságú a gazdasági növekedés, az innováció, a munkahelyteremtés és a társadalmi integráció biztosításához. Az Unió aktívan ösztönzi a vállalkozási kedvet azáltal, hogy az embereket saját vállalkozás indítására bátorítja. Fontosabb szerkezetátalakítások esetén lehetővé kell tenni, hogy az elbocsátott munkavállalók segítséget kapjanak saját vállalkozás elindításához. Amennyiben egy vállalkozás megszűnik, lehetővé kell tenni, hogy az elbocsátott munkavállalók segítséget kapjanak abban is, hogy részben vagy teljes egészében átvegyék a korábbi munkaadójuk tevékenységeit.

(35)

Az átláthatóság és a tájékoztatás érdekében a tagállamoknak a zárójelentésekben közzé kell tenniük minden olyan állami támogatás vagy uniós támogatás részleteit, amelyben a munkavállalókat elbocsátó vállalkozás a jelentést megelőző öt évben részesült. Ez a követelmény azonban nem alkalmazandó a mikrovállalkozásokra és a kkv-kra, különösen a startupokra, annak érdekében, hogy ne háruljanak aránytalan adminisztratív terhek a tagállamokra, különösen azon ágazati EGAA-kérelmek esetében, amelyek egynél több mikrovállalkozást vagy kkv-t érintenek.

(36)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (11) (22) és (23) bekezdése értelmében az EGAA-t konkrét nyomonkövetési követelményekkel összhangban gyűjtött információk alapján kell értékelni, ugyanakkor el kell kerülni az adminisztratív terheket, főként a tagállamokra nehezedőeket, valamint a túlszabályozást. Adott esetben az említett követelményeknek mérhető mutatókat is magukban kell foglalniuk, amelyek alapján értékelhetők az EGAA célterületen kifejtett hatásai.

(37)

Annak érdekében, hogy az Európai Parlament elvégezhesse a politikai ellenőrzést, és a Bizottság folyamatosan nyomon tudja követni az EGAA-támogatás révén elért eredményeket, az érintett tagállamoknak zárójelentést kell benyújtaniuk az EGAA felhasználásáról.

(38)

A tagállamoknak a rendelkezésükre álló releváns adatok rendelkezésre bocsátásával kell támogatniuk a Bizottságot az értékelések elvégzésében.

(39)

A jövőbeli értékelések megkönnyítése érdekében az EGAA-ból származó minden egyes pénzügyi hozzájárulás végrehajtását követően felmérést kell végezni a kedvezményezettek körében. A kedvezményezetti felmérést az adott beavatkozás végrehajtási időszakát követő hatodik hónapban kell elindítani, és legalább négy hétre meg kell nyitni a résztvevők számára. A tagállamok segítik a Bizottságot a kedvezményezetti felmérés elvégzésében azzal, hogy – a részvételre szóló felhívás és legalább egy emlékeztető megküldésével – ösztönzik a kedvezményezettek részvételét. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a kedvezményezettek elérése érdekében tett erőfeszítéseikről. A Bizottságnak az összegyűjtött adatokat az értékelés céljaira kell felhasználnia. A beavatkozások összehasonlíthatóságának biztosítása érdekében a Bizottságnak a kedvezményezetti felméréshez használandó sablont a tagállamokkal szoros együttműködésben kell kidolgoznia, és gondoskodnia kell arról, hogy a sablon az Unió intézményeinek valamennyi hivatalos nyelvén hozzáférhetővé álljon.

(40)

Az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására irányuló célkitűzéssel összhangban az EGAA-val kapcsolatos elemzéseknek és jelentéseknek nemek szerint lebontott információkat kell tartalmazniuk.

(41)

E rendelet egyik mellékletében meg kell határozni azon mutatók jegyzékét, amelyek alapján nyomon lehet követni az EGAA felhasználásának és különösen a célkitűzéseinek megvalósítása terén elért előrehaladást. A Bizottság szükség esetén jogalkotási javaslatot nyújthat be e mutatók módosítására.

(42)

Továbbra is a tagállamoknak kell felelniük a pénzügyi hozzájárulás felhasználásáért és az uniós finanszírozás révén támogatott tevékenységek irányításáért és ellenőrzéséért, a költségvetési rendelet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően. A tagállamoknak el kell számolniuk azzal, hogy hogyan használták fel az EGAA-ból kapott pénzügyi hozzájárulást. Mivel az EGAA beavatkozásait rövid időszak alatt hajtják végre, a jelentéstételi kötelezettségeknek tükrözniük kell az említett beavatkozások különleges jellegét.

(43)

A tagállamoknak meg kell előzniük, fel kell tárniuk és hatékonyan kezelniük kell a kedvezményezettek által elkövetett bármely szabálytalanságot, ideértve a csalást is. Ezen túlmenően az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) a 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12), a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelettel (13) és a 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelettel (14) összhangban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy igazgatási vizsgálatokat – többek között helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat – végezzen annak megállapítása céljából, hogy történt-e olyan csalás, korrupció vagy bármilyen más jogellenes tevékenység, amely sérti az Unió pénzügyi érdekeit. Az Európai Ügyészség az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelettel (15) összhangban hatáskörrel rendelkezik arra, hogy nyomozást és vádhatósági eljárást folytasson az (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) értelmében vett, az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények esetében.

A tagállamoknak meg kell hozniuk az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy minden olyan személy vagy szervezet, aki vagy amely uniós forrásokban részesül, maradéktalanul együttműködjön az Unió pénzügyi érdekeinek védelme céljából, biztosítsa a Bizottság, az OLAF, a Számvevőszék, valamint – az (EU) 2017/1939 rendelet szerinti megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok esetében – az Európai Ügyészség számára a szükséges jogokat és hozzáférést, továbbá gondoskodjon arról, hogy az uniós támogatások felhasználásában részt vevő harmadik felek ezekkel egyenértékű jogokat biztosítsanak. A tagállamoknak jelentést kell tenniük a Bizottságnak bármely feltárt szabálytalanságról – a csalást is beleértve –, valamint az ilyen szabálytalanságok, továbbá bármely OLAF-vizsgálat tekintetében hozott nyomonkövetési intézkedésekről. A tagállamoknak a költségvetési rendelet 63. cikke (2) bekezdésének d) pontjával összhangban a csalás gyanújával vagy megállapított csalással kapcsolatos minden kérdésben együtt kell működniük a Bizottsággal, az OLAF-fal, a Számvevőszékkel és adott esetben az Európai Ügyészséggel.

(44)

Az uniós költségvetés védelmének erősítése érdekében a Bizottságnak egy integrált és interoperábilis információs és nyomonkövetési rendszert – és ennek keretében egy egységes adatbányászati és kockázatértékelési eszközt – kell elérhetővé tennie a releváns adatokhoz való hozzáférés és azok elemzése céljából, és a Bizottságnak – a tagállamok általi általános alkalmazás érdekében – ösztönöznie kell e rendszer használatát.

(45)

A költségvetési rendelet megállapítja az uniós költségvetés végrehajtására – többek között a vissza nem térítendő támogatásokra, a pénzdíjakra, a közbeszerzésre, a közvetett irányításra, a pénzügyi eszközökre, a költségvetési biztosítékokra, a pénzügyi támogatásra és a külső szakértők költségeinek megtérítésére – vonatkozó szabályokat. Az EUMSZ 322. cikke alapján elfogadott szabályok az Unió költségvetésének védelmét szolgáló általános feltételrendszert is magukban foglalnak.

(46)

Az Unió fontosnak tartja, hogy a Párizsi Megállapodásnak és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak a végrehajtására tett kötelezettségvállalásával összhangban fellépjen az éghajlatváltozással szemben; ennek megfelelően ez a rendelet hozzá fog járulni az éghajlati szempontok érvényesítéséhez és annak az átfogó célnak az eléréséhez, hogy az uniós költségvetés kiadásainak 30 %-a támogassa az éghajlat-politikai célkitűzéseket, és 2024-ben az uniós költségvetés 7,5 %-a, 2026-ban és 2027-ben pedig a 10 %-a a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadásokból álljon, figyelembe véve azonban az éghajlat-politikai és a biodiverzitási célok közötti átfedéseket.

(47)

Az EGAA felhasználásának jobb nyomon követése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy kiegészítse ezt a rendeletet azáltal, hogy megállapítja a bejelentendő szabálytalanságok meghatározására vonatkozó kritériumokat, valamint a tagállamok által a szabálytalanságok, többek között a csalás megelőzése, felderítése és korrigálása, valamint a jogosulatlanul kifizetett összegek késedelmi kamatokkal együtt történő visszafizettetése céljából szolgáltatandó adatokat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(48)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében, különösen kedvezményezetti felmérések elvégzése és a szabálytalanságok bejelentésének formátuma tekintetében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (17) megfelelően kell gyakorolni.

(49)

mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a terjedelmük és hatásaik miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(50)

Annak biztosítása céljából, hogy a releváns szakpolitikai területen folyamatos maradjon a támogatások nyújtása, valamint hogy a végrehajtás a 2021–2027-re szóló többéves pénzügyi keret kezdő időpontjától megkezdődhessen, úgy kell rendelkezni, hogy ez a rendelet a 2021-es pénzügyi év kezdetétől legyen alkalmazandó. A Bizottság azonban csak e rendelet hatálybalépésekor indíthatja meg a költségvetési eljárást.

(51)

Az 1309/2013/EU rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

1.

„elbocsátott munkavállaló”: olyan munkavállaló – függetlenül munkaviszonya típusától és időtartamától –, akinek a munkaszerződése vagy a munkaviszonya gazdasági okokból létszámcsökkentés következtében idő előtt megszűnt, vagy akinek a munkaszerződését vagy a munkaviszonyát gazdasági okokból nem újítják meg;

2.

„önálló vállalkozó”: olyan természetes személy, aki kevesebb mint 10 munkavállalót foglalkoztat;

3.

„kedvezményezett”: az EGAA-ból társfinanszírozott intézkedésekben részt vevő természetes személy;

4.

„szabálytalanság”: az alkalmazandó jognak egy az EGAA végrehajtásában közreműködő gazdasági szereplő cselekményéből vagy mulasztásából eredő megsértése, amely az Unió költségvetését indokolatlan kiadási tételekkel történő megterhelés miatt sérti vagy sértheti;

5.

„végrehajtási időszak”: a 8. cikk (7) bekezdésének j) pontjában említett napon kezdődő és a 15. cikk (2) bekezdése szerinti pénzügyi hozzájárulásról szóló határozat hatálybalépését követően 24 hónappal véget érő időszak.

a)

a munkáltató által az illetékes hatóság részére küldött írásbeli értesítés dátuma a tervezett csoportos létszámcsökkentésről a munkáltató által a 98/59/EK tanácsi irányelv (18) 3. cikke (1) bekezdésével összhangban;

b)

a munkáltató által a munkavállaló elbocsátásáról vagy munkaszerződésének vagy munkaviszonyának megszüntetéséről adott személyre szóló értesítés dátuma;

c)

a munkaszerződés vagy munkaviszony tényleges megszüntetésének vagy lejáratának dátuma;

d)

a munkavállalónak a kölcsönvevő vállalkozáshoz történő kikölcsönzése végének dátuma; vagy

e)

önálló vállalkozók esetében a tevékenység nemzeti jognak vagy közigazgatási rendelkezéseknek megfelelő megszűnésének dátuma.

a)

a 4. cikk (1)–(4) bekezdésében meghatározott referencia-időszakokon belül, az 5. cikknek megfelelően meghatározott számú elbocsátott munkavállaló vagy tevékenységét megszüntető önálló vállalkozó;

b)

az 5. cikknek megfelelően meghatározott számú elbocsátott munkavállaló vagy tevékenységét megszüntető önálló vállalkozó a 4. cikkben meghatározott referencia-időszakon kívül, azaz a referencia-időszak kezdete előtt hat hónappal, vagy a referencia-időszak vége és az értékelés Bizottság általi befejezésének dátuma között.