INDOKOLÁS
1.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS HÁTTERE
Az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (európai klímarendelet) célul tűzi ki, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig legalább 55 %-kal csökkenjen az 1990-es szinthez képest. Ezért az (EU) 2023/959 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosította a 2003/87/EK irányelvet az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) felülvizsgálata, valamint az európai klímarendeletben és az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagban meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében.
Az (EU) 2023/959 irányelv (16) preambulumbekezdése értelmében „azokat az üvegházhatású gázokat, amelyeket nem közvetlenül a légkörbe bocsátanak ki, az EU ETS keretében kibocsátásnak kell tekinteni, és e kibocsátások tekintetében kibocsátási egységeket kell visszaadni, kivéve, ha azokat a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban tárolóhelyen tárolják, vagy ha stabil kémiai kötésben vannak valamely termékben, így nem kerülhetnek be a légkörbe rendeltetésszerű használat mellett, és nem kerülhetnek be a légkörbe a termékkel élettartamának lejártát követően végzett bármely szokásos tevékenység során.” Ezért a 2003/87/EK irányelv 12. cikkébe egy új, (3b) bekezdés került beillesztésre annak érdekében, hogy megszüntesse a kibocsátási egységek visszaadására vonatkozó kötelezettséget az üvegházhatású gázok (ÜHG) olyan kibocsátásai tekintetében, amelyeket leválasztottak és valamely termékben tartósan hasznosítanak (más néven tartós szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás (CCU)), ha a kibocsátásokról „úgy tekinthető, hogy azokat leválasztották és olyan módon használták fel, hogy stabil kémiai kötésbe kerültek valamely termékben, így nem kerülhetnek be a légkörbe rendeltetésszerű használat mellett, beleértve bármely olyan szokásos tevékenységet, amelyre a termék életciklusát követően kerül sor.” Ez a cikk felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák azokat a követelményeket, amelyek alapján úgy kell tekinteni, hogy egy ETS-létesítmény ilyen jellegű ÜHG-kibocsátása stabil kémiai kötésbe került valamely termékben, így az ETS-üzemeltető mentesül a kibocsátási egységek visszaadására vonatkozó kötelezettség alól. Amint azt a szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás elnevezés is sugallja, ezek a technológiák a szén-dioxid-kibocsátás tekintetében relevánsak, és nem más ÜHG-kibocsátások, így a CH4- vagy az N2O-kibocsátások szempontjából. Ezért az ebben a jogi aktusban szereplő követelmények nem általában az üvegházhatású gázokra, hanem kifejezetten a szén-dioxid-kibocsátásra, illetve az abból eredő szénre vonatkozóan kerültek megfogalmazásra.
2.A JOGI AKTUS ELFOGADÁSÁT MEGELŐZŐ KONZULTÁCIÓK
A Bizottság 2023 novemberében, valamint 2024 februárjában és májusában konzultációt folytatott az éghajlatváltozási politikával foglalkozó szakértői csoport tagjaival a felhatalmazáson alapuló rendelet javasolt tervezetéről. Az ülésekhez kapcsolódó dokumentumokat egyidejűleg továbbították az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amint az a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodáshoz csatolt, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló egyetértési megállapodásban szerepel. A felhatalmazáson alapuló rendelet tervezetének szövegezésekor figyelembe vették a szakértői csoport észrevételeit.
A felhatalmazáson alapuló rendelet tervezetét a Bizottság 2024. június 18. és július 16. között egy négyhetes véleménynyilvánítási időszakra közzétette a minőségi jogalkotási portálon. Az említett időszakban 93 hozzászólás érkezett, ebből 43 vállalkozói szövetségektől, 27 pedig cégektől. A konzultáció témájához kapcsolódó visszajelzések hasonló érveket, illetve információkat tartalmaztak, mint amelyek az éghajlat-politikával foglalkozó szakértői csoportban folytatott széles körű viták során már felmerültek. Ezért a Bizottság – a szövegbe bevezetett egyes pontosításoktól eltekintve – nem változtatott a felhatalmazáson alapuló rendelet szövegén.
A kémiai kötésbe került szén-dioxid tartós tárolását nem biztosító szén-dioxid-leválasztási és -hasznosítási alkalmazásoknak az EU ETS keretében történő kezelését az uniós kibocsátáskereskedelmi irányelv 30. cikkének (5) bekezdésében előírt, 2026 júliusáig elkészítendő jelentés fogja értékelni.
3.A FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUS JOGI ELEMEI
A felhatalmazáson alapuló rendelet főbb jogi elemei a következők:
(1)A 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3b) bekezdése szerinti, annak meghatározására szolgáló kritériumok kiegészítése, hogy az üvegházhatást okozó gázok – különösen a szén-dioxid – stabil kémiai kötésbe kerültek-e valamely termékben, és így nem kerülhetnek be a légkörbe rendeltetésszerű használat mellett, sem bármely olyan szokásos tevékenység során, amelyre a termék életciklusát követően kerül sor.
(2)Azon követelmények részletezése, amelyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy termékeket a fent említett kritériumoknak megfelelőnek lehessen tekinteni.
(3)A szén-dioxid-leválasztással és -hasznosítással előállított azon termékek felsorolása e rendelet mellékletében, amelyekről úgy tekinthető, hogy megfelelnek az e rendeletben megállapított követelményeknek, és amelyek tekintetében alkalmazható a kibocsátási egységek visszaadására vonatkozó kötelezettség alóli mentesség.
(4)Eljárás létrehozása a követelményeknek megfelelő, szén-dioxid-leválasztással és -hasznosítással előállított termékek jegyzékének felülvizsgálatára és frissítésére a technológiai fejlődés, az új bizonyítékok vagy a szén-dioxid-leválasztással és -hasznosítással előállított termékekkel kapcsolatos gyakorlati tapasztalatok figyelembevételével.
A BIZOTTSÁG (EU) .../... FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE
(2024.7.30.)
a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az üvegházhatású gázok valamely termékben stabil kémiai kötésbe kerülésének megítélésére vonatkozó követelmények tekintetében történő kiegészítéséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Unión belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre és különösen annak 12. cikke (3b) bekezdésének második albekezdésére,
mivel:
(1)Az (EU) 2023/959 európai parlamenti és tanácsi irányelv módosította a 2003/87/EK irányelvet, hogy összhangba hozza az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelettel, amely 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-os nettó kibocsátáscsökkentési célt határoz meg.
(2)Meg kell határozni azokat a kritériumokat és követelményeket, amelyek alapján úgy tekinthető, hogy az üvegházhatású gázok stabil kémiai kötésbe kerültek valamely termékben.
(3)A tartós tárolás céljából alkalmazott jelenlegi leválasztási és hasznosítási eljárások csak a szén-dioxid-kibocsátásra irányulnak, mivel más üvegházhatású gázok, például a CH4 vagy a N2O esetében nincs szükség tartós tárolásra ahhoz, hogy kibocsátásaikat csökkenteni lehessen. Mivel a hasznosítási eljárások során bekövetkező kémiai reakciók a szén-dioxid-molekula kémiai átalakulásához vezethetnek, a kémiai kötésbe került szénatomokat is figyelembe kell venni.
(4)Biztosítani kell, hogy a szén-dioxid-kibocsátások valamely termékben stabil kémiai kötésbe kerülése hasonló éghajlati előnyökkel járjon, mint a geológiai tárolás, figyelembe véve egyúttal e különböző megközelítések eltérő jellegét. Ehhez az adott termékre jellemző kémiai kötés, rendeltetésszerű használat és valószínűsíthető életciklus végi kezelés alapján a szóban forgó szén-dioxidnak legalább több évszázadig vagy még tovább stabil kémiai kötésben kell maradnia a termékben.
(5)Amiatt, hogy a leválasztott szén-dioxidból készült különböző termékek rendeltetésszerű használatának, illetve életciklusa végének útvonalai eltérőek, különbözni fog a termékekben tárolt szén felszabadulásának valószínűsége is. A felszabadulás bekövetkezhet égés következményeként, akár egy termék használatának szerves velejárójaként (például a szintetikus üzemanyagok esetében), akár ártalmatlanításkor (például hulladékégetés során). Annak érdekében, hogy a termékekben tárolt szén stabil kémiai kötésben maradjon és legalább több évszázadig ne kerüljön be a légkörbe, a szén-dioxidot olyan termékekben kell rögzíteni, amelyek bármilyen rendeltetésszerű használat mellett hosszú élettartamúak, és amelyeket az életciklusuk végéhez kapcsolódó bármely szokásos tevékenység során a hulladékégetéstől eltérő módon ártalmatlanítanak, mivel az égetés során a tárolt szén a légkörbe kerülne.
(6)Kémiai tulajdonságaiknak köszönhetően az ásványi karbonátok, például a kalcium-karbonát vagy a magnézium-karbonát erős kémiai kötéseket tartalmaznak, aminek alapján – hacsak ezeket ki nem teszik magas hőmérsékletnek vagy erős savaknak – úgy tekinthető, hogy bennük a szén stabil kémiai kötésbe került. A karbonálás következtében ezért a szén kivételesen hosszú ideig megmaradna a karbonátkőzetben, és rendes körülmények között nem kerülne a légkörbe.
(7)A hulladékégetőkben uralkodó körülmények megfelelőek ahhoz, hogy a dekarbonizációs reakció meginduljon. Ezért nem tekinthető úgy, hogy stabil kémiai kötésbe került az olyan termékekben leválasztott és hasznosított szén-dioxid, amelyek életciklusuk végén nagyrészt égetésre kerülnek.
(8)Az ásványi karbonátokon alapuló, építési termékekben használt termékek, például az adalékanyagok, a cement, a beton, a tégla vagy a burkolólapok hosszú élettartamúak, és évtizedekig vagy akár évszázadokig használatban maradnak. Életciklusuk végén ezek a termékek a hulladékjegyzékkel összhangban az építési és bontási hulladék kategóriájába tartoznak. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának legutóbbi értékelése alapján az építési és bontási hulladék ásványi frakciójának életciklus végi kezelése átlagosan újrafeldolgozásból (79 %), hulladékfeltöltésből (10 %) és hulladéklerakásból (11 %) áll. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az ásványi karbonátok gyártásában hasznosított, építési termékekben felhasznált leválasztott szén-dioxid az adott termékben stabil kémiai kötésbe került.
(9)A 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (3b) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelőnek tekintett termékek jegyzékét felül kell vizsgálni és szükség esetén naprakésszé kell tenni, figyelembe véve a termékekben történő tartós szén-dioxid-tárolás területén bekövetkezett minden releváns technológiai fejleményt és innovációt, a tárolás tartósságát igazoló nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési gyakorlatok terén tett előrelépéseket, valamint az e rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat,
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Tárgy
Ez a rendelet meghatározza azokat a követelményeket, amelyek alapján úgy kell tekinteni, hogy a szén-dioxid tartós kémiai kötésbe került valamely termékben.
2. cikk
Fogalommeghatározás
E rendelet alkalmazásában:
1.„leválasztás”: minden olyan technológiai folyamat vagy eljárás, amely a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó szén-dioxid leválasztásához és szükség esetén hasznosítás előtti feldolgozásához vagy tisztításához szükséges;
2.„hasznosítás”: minden olyan technológiai folyamat vagy eljárás, amelynek során a leválasztott szén-dioxidot alapanyagként használják fel termékek előállításához;
3.„kémiai kötésbe került”: a szén-dioxid olyan kémiai átalakuláson esett át, amelynek során szénatomja erős kémiai kötésben rögzült, és ezáltal a globális felmelegedésre gyakorolt hatása nem következik be;
4.„termék”: olyan áruk vagy anyagok, beleértve a köztes termékeket és származékaikat is, amelyekben kémiai kötés útján szén-dioxidot vagy szén-dioxidból származó szénatomokat hasznosítanak;
5.„építési termék”: minden olyan formált vagy formálatlan fizikai árucikk, amelyet azzal a céllal hoztak forgalomba, hogy építményekbe vagy építmények részeibe állandó jelleggel beépítsék;
6.„rendeltetésszerű használat”: bármely olyan mód, ahogyan a végfelhasználó a termék jellemzői alapján várhatóan fel fog használni egy terméket;
7.„szokásos tevékenység, amelyre a termék életciklusát követően kerül sor”: egy terméknek az alkalmazandó hulladékgazdálkodási gyakorlatok és a hatályos jogszabályok alapján történő jellemző kezelése, miután attól a végfelhasználó megvált.
3. cikk
A termékekben történő tartós leválasztásra és hasznosításra vonatkozó követelmények
(1)Akkor tekinthető úgy, hogy a szén-dioxid egy termékben stabil kémiai kötésbe került, ha az alábbi kritériumok mindegyike teljesül:
a)aktív és ellenőrzött hasznosítási eljárás során valamely termékben kémiai kötésbe került, mely eljárás lehetővé teszi a termékben a hasznosítási eljárás során megkötött szén-dioxid egyenértékének mérését és meghatározását, figyelmen kívül hagyva az anyagban már a hasznosítás előtt jelen lévő, illetve a légkörből vagy más forrásokból a hasznosítást követően természetes módon elnyelt szenet;
b)valamely termékben stabil kémiai kötésben marad úgy, hogy a termék rendeltetésszerű használata mellett, beleértve bármely olyan szokásos tevékenységet, amelyre a termék életciklusát követően kerül sor, legalább több évszázadig ne kerüljön be a légkörbe. E bekezdés alkalmazásában a többféle rendeltetésszerű használattal és életciklus végi útvonallal rendelkező termékek esetében valamennyi ilyen útvonalat figyelembe kell venni. Nem tekinthető úgy, hogy a szén-dioxid stabil kémiai kötésben marad azokban a termékekben, amelyek rendeltetésszerű használat mellett – beleértve minden olyan szokásos tevékenységet, amelyre a termék életciklusát követően kerül sor – magas hőmérsékleten történő égetésnek lehetnek kitéve, például hulladékégetés során.
(2)A melléklet felsorolja az (1) bekezdés követelményeinek megfelelőnek tekintett termékeket.
4. cikk
Felülvizsgálati eljárás
(1)A Bizottság – figyelembe véve a termékekben történő tartós szén-dioxid-tárolás területén bekövetkezett minden releváns technológiai fejleményt és innovációt, a nyomonkövetési, jelentéstételi és hitelesítési gyakorlatok terén tett előrelépéseket, valamint az e rendelet végrehajtása során szerzett tapasztalatokat – felülvizsgálja a mellékletben felsorolt termékeket, és szükség esetén naprakésszé teszi a mellékletet.
(2)Az (1) bekezdés alkalmazásában a Bizottság figyelembe veszi az illetékes hatóságok által a mellékletben szereplő termékjegyzék naprakésszé tétele céljából benyújtott kérelmeket, amennyiben megfelelő bizonyítékok támasztják alá a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelést.
(3)A mellékletben felsorolt termékek felülvizsgálatának eredményeit és az arra vonatkozó dokumentációt nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni.
5. cikk
Hatálybalépés
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, -án/-én. 2024.7.30.
a Bizottság részéről
elnök
Ursula VON DER LEYEN
