1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/1

(1)

A Tanács a 2007/742/EK határozattal (2) jóváhagyta az Európai Közösség és az Oroszországi Föderáció kormánya között a tudományos és technológiai együttműködésről létrejött megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) megkötését.

(2)

A megállapodás 12. cikkének b) pontja különösen kimondja, hogy a Szerződő Felek közös megállapodásával további ötéves időtartamokra megújítható. A Tanács legutóbb a 2009/313/EK határozattal (3) jóváhagyta a megállapodás további ötéves időtartamra történő megújítását.

(3)

A megállapodás szövegének közös felülvizsgálatát követően mindkét fél tudomásul vette a független szakértők ajánlását, amely szerint a megállapodást indokolt a jelenlegi formájában további öt évre megújítani.

(4)

A megállapodás részes felei úgy ítélik meg, hogy a megállapodás megújítása mindkettejüknek érdekében áll.

(5)

A megújítást követően a megállapodás tartalma meg fog egyezni a jelenleg hatályos megállapodáséval, amely 2014. február 20-án veszti hatályát.

(6)

A Lisszaboni Szerződés 2009. december 1-jei hatálybalépésének következtében az Európai Unió az Európai Közösség helyébe lépett és annak jogutódjává vált.

(7)

A megállapodás megújítását az Unió nevében jóvá kell hagyni,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/3

(1)

Az 528/2012/EU rendelet I. melléklete szerinti 1., 2., 3., 4. és 5. kategória olyan jól meghatározott kategóriák, amelyek az alájuk besorolt anyagokra vonatkozóan bizonyos előzetes feltételezésekre adnak módot. A melléklet szerinti 6. kategóriába besorolt anyagok esetében olyan adatcsomagot kell benyújtani, amely alapján a szándékolt felhasználást illetően teljes körű kockázatértékelés végezhető. Annak az eljárásnak, amelynek segítségével egy új anyag felvétele érdekében módosítható a felsorolt kategóriák valamelyikébe besorolt anyagok köre, illetőleg amelynek segítségével módosíthatók a mellékletben meghatározott korlátozások, átláthatónak és valamennyi kérelmező számára azonosnak kell lennie. Ezért indokolt ezt az eljárást részletesebben is szabályozni.

(2)

A hatóanyagoknak az 528/2012/EU rendelet I. mellékletébe történő felvételéhez szükséges adatoknak elegendőeknek kell lenniük annak megállapításához, hogy az adott anyag az 528/2012/EU rendelet 28. cikkének (2) bekezdése értelmében nem vet fel aggályokat.

(3)

Következetességi megfontolásból helyénvaló, hogy a hatóanyagoknak az 528/2012/EU rendelet I. mellékletébe történő felvételére irányuló kérelmek benyújtásának és érvényessége megállapításának eljárása megegyezzen a hatóanyagok jóváhagyására irányuló kérelmek benyújtásának és érvényessége megállapításának eljárásával. Azokban az esetekben ugyanakkor, amikor az előbbi eljárás lefolytatásához kevesebb adat is elegendő lehet, az értékelési eljárást megfelelő módon kiigazítva kell végrehajtani.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az 528/2012/EU rendelet 82. cikkének (1) bekezdésében említett, a biocid termékekkel foglalkozó állandó bizottság véleményével,

a)

egy meghatározott hatóanyag felvétele a mellékletbe az 1., a 2., a 3., a 4., az 5. vagy a 6. kategóriában, a rendelet 28. cikke (1) bekezdésének megfelelően;

b)

a felsorolt kategóriákban megállapított korlátozások módosítása.

a)

olyan kérelemnek kell tekinteni, amely a 6. kategóriában irányul a rendelet I. mellékletébe történő felvételre;

b)

alá kell vetni a 3. cikk (2) bekezdése szerinti érvényességvizsgálatnak.

a)

e rendelet 4. cikkének (4) bekezdése;

b)

az 528/2012/EU rendelet 8. cikkének (4) bekezdése;

c)

az 528/2012/EU rendelet 89. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott jogi aktusok valamelyike.

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/6

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a bisz-(N-ciklohexil-diazénium-dioxi)-réz (Cu-HDO).

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került az Cu-HDO-nak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 8. terméktípusnak megfelelő – 8. terméktípusban (faanyagvédő szerekben) való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

A tárgyban Ausztriát jelölték ki referens tagállamnak, amely az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2008. február 25-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és egy kapcsolódó ajánlást.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálta az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2013. december 13-án értékelő jelentésben foglalta össze a vizsgálat eredményeit.

(5)

Az említett jelentésből kitűnik, hogy a 8. terméktípusba tartozó, Cu-HDO-t tartalmazó biocid termékek várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek.

(6)

Helyénvaló ezért jóváhagyni az Cu-HDO-nak a 8. terméktípusba tartozó biocid termékekben való felhasználását.

(7)

Mivel az értékelés a nanoanyagokkal nem foglalkozott, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(8)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy a tagállamok, az érdekelt felek – és adott esetben a Bizottság – felkészülhessenek az azzal járó új követelmények teljesítésére.

(9)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/9

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és bizottsági irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a dekánsav.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került a dekánsavnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 4., 18., illetve 19. terméktípusnak megfelelő – 4. terméktípusban, azaz élelmiszer- és takarmányfertőtlenítő szerekben, 18. terméktípusban, azaz rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerekben, illetve 19. terméktípusban, azaz riasztó- és csalogatószerekben való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

A kijelölt referens tagállam, Ausztria az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2010. december 7-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság ajánlásokkal ellátott jelentéseit.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentéseit. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2013. december 13-án két értékelő jelentésben összesítette a vizsgálat eredményeit.

(5)

Az említett jelentésekből kitűnik, hogy a 4., a 18. és a 19. terméktípusba tartozó, dekánsavat tartalmazó biocid termékek várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek.

(6)

Helyénvaló ezért jóváhagyni a dekánsavnak a 4., a 18. és a 19. terméktípusba tartozó biocid termékekben való felhasználását.

(7)

Mivel az értékelések a nanoanyagokkal nem foglalkoztak, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a fenti jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(8)

Ami a 4. terméktípusban való felhasználást illeti, az értékelés nem foglalkozott azzal az esettel, amikor az 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 1. cikkének (1) bekezdése szerinti, élelmiszerekkel rendeltetésszerűen közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak dekánsavat tartalmazó biocid termékeket tartalmaznak. Az ilyen anyagok esetében szükség lehet az 1935/2004/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett, élelmiszerekbe történő kioldódásra vonatkozó különös határértékek megállapítására. A jóváhagyás ezért nem terjedhet ki az ilyen használatra, kivéve, ha a Bizottság meghatározott ilyen határértékeket, vagy ha az említett rendelet alapján megállapította, hogy nincsen szükség ilyen határértékekre.

(9)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy a tagállamok, az érdekelt felek és adott esetben a Bizottság felkészülhessenek az azzal járó új követelmények teljesítésére.

(10)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/13

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és bizottsági irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel az S-metoprén.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került az S-metoprénnek az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 18. terméktípusnak megfelelő – 18. terméktípusban, azaz rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerekben való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

A kijelölt referens tagállam, Írország az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2010. október 29-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság ajánlással ellátott jelentését.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2013. december 13-án értékelő jelentésben foglalta össze a vizsgálat eredményeit.

(5)

A jelentésből kitűnik, hogy a 18. terméktípusba tartozó, S-metoprént tartalmazó biocid termékek várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek.

(6)

Helyénvaló ezért jóváhagyni az S-metoprénnek a 18. terméktípusba tartozó biocid termékekben való felhasználását.

(7)

Mivel az értékelés a nanoanyagokkal nem foglalkozott, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a fenti jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(8)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy a tagállamok, az érdekelt felek – és adott esetben a Bizottság – felkészülhessenek az azzal járó új követelmények teljesítésére.

(9)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/16

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a zineb.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került a zinebnek az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 21. terméktípusnak megfelelő – 21. terméktípusban (algásodásgátló termékek) való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

A kijelölt referens tagállam, Írország az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2011. március 29-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság ajánlással ellátott jelentését.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálta az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2013. december 13-án értékelő jelentésben foglalta össze a vizsgálat eredményeit.

(5)

A jelentésből kitűnik, hogy a 21. terméktípusba tartozó, zinebet tartalmazó biocid termékek várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek, amennyiben a rendelet mellékletében megállapított feltételek teljesülnek. Helyénvaló ezért jóváhagyni a zinebnek a 21. terméktípusba tartozó biocid termékekben való felhasználását.

(6)

Mivel az értékelés a nanoanyagokkal nem foglalkozott, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(7)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy a tagállamok, az érdekelt felek és – adott esetben – a Bizottság felkészülhessenek az azzal járó új követelmények teljesítésére.

(8)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/19

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és bizottsági irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel az oktánsav.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került az oktánsavnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 4., illetve 18. terméktípusnak megfelelő – 4. terméktípusban, azaz élelmiszer- és takarmányfertőtlenítő szerekben, illetve 18. terméktípusban, azaz rovarölő, atkaölő és más ízeltlábúak elleni szerekben való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

A kijelölt referens tagállam, Ausztria, az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2010. december 7-én benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság ajánlásokkal ellátott jelentéseit.

(4)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentéseit. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2013. december 13-án két értékelő jelentésben összesítette a vizsgálat eredményeit.

(5)

Az említett jelentésekből kitűnik, hogy a 4. és a 18. terméktípusba tartozó, oktánsavat tartalmazó biocid termékek várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megfogalmazott követelményeknek.

(6)

Helyénvaló ezért jóváhagyni az oktánsavnak a 4. és a 18. terméktípusba tartozó biocid termékekben való felhasználását.

(7)

Mivel az értékelések a nanoanyagokkal nem foglalkoztak, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a fenti jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(8)

Ami a 4. terméktípusban való felhasználást illeti, az értékelés nem foglalkozott azzal az esettel, amikor az 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 1. cikkének (1) bekezdése szerinti, élelmiszerekkel rendeltetésszerűen közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak oktánsavat tartalmazó biocid termékeket tartalmaznak. Az ilyen anyagok esetében szükség lehet az 1935/2004/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett, élelmiszerekbe történő kioldódásra vonatkozó különös határértékek megállapítására. A jóváhagyás ezért nem terjedhet ki az ilyen használatra, kivéve, ha a Bizottság meghatározott ilyen határértékeket, vagy ha az említett rendelet alapján megállapította, hogy nincsen szükség ilyen határértékekre.

(9)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy a tagállamok, az érdekelt felek – és adott esetben a Bizottság – felkészülhessenek az azzal járó új követelmények teljesítésére.

(10)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/23

(1)

Az 1451/2007/EK bizottsági rendelet (2) megállapítja azon hatóanyagok jegyzékét, amelyeket a 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) I., I.A. vagy I.B. mellékletébe való felvétel lehetősége szempontjából értékelni kell. E jegyzékben szerepel a jód.

(2)

A 98/8/EK irányelv 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően sor került a jódnak az említett irányelv V. melléklete szerinti – az 528/2012/EU rendelet V. mellékletében meghatározott 1.,3., 4., illetve 22. terméktípusnak megfelelő – 1. terméktípusban, azaz humán-egészségügyben, 3. terméktípusban, azaz állat-egészségügyben, 4. terméktípusban, azaz élelmiszer és takarmány közelében használt termékekben, illetve 22. terméktípusban, azaz balzsamozáshoz és kitöméshez használt folyadékokban való felhasználás tekintetében történő értékelésére.

(3)

Az értékelés céljára szolgáltatott adatok alapján a polivinil-pirrolidon-jód tekintetében is lehetséges volt következtetéseket levonni.

(4)

A tárgyban Svédországot jelölték ki referens tagállamnak, amely az 1451/2007/EK rendelet 14. cikke (4) és (6) bekezdésének megfelelően 2011. április 20-án benyújtotta a Bizottságnak az illetékes hatóság jelentését és az ahhoz kapcsolódó ajánlásokat.

(5)

A tagállamok és a Bizottság megvizsgálták az illetékes hatóság jelentését. Az 1451/2007/EK rendelet 15. cikke (4) bekezdésének megfelelően a Biocid Termékek Állandó Bizottsága 2013. december 13-án értékelő jelentésben összesítette a vizsgálat eredményeit.

(6)

A jelentésből kiderül, hogy az 1., 3., 4. és 22. terméktípusban használt, jódot tartalmazó biocid termékek várhatóan megfelelnek a 98/8/EK irányelv 5. cikkében megállapított követelményeknek, amennyiben az e rendelet mellékletében megállapított feltételek teljesülnek.

(7)

Helyénvaló ezért jóváhagyni a jódnak – a polivinil-pirrolidon-jódot is beleértve – az 1., 3., 4. és 22. terméktípusba tartozó biocid termékekben való felhasználását.

(8)

Mivel az értékelések a nanoanyagokkal nem foglalkoztak, az 528/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján indokolt, hogy a fenti jóváhagyás az ilyen anyagokra ne terjedjen ki.

(9)

Az értékelés nem foglalkozott azzal az esettel, amikor az 1935/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 1. cikkének (1) bekezdése szerinti, élelmiszerekkel rendeltetésszerűen közvetlenül vagy közvetve érintkezésbe kerülő anyagok és tárgyak jódot tartalmazó biocid termékeket tartalmaznak. Az ilyen anyagok esetében szükség lehet az 1935/2004/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének e) pontjában említett, élelmiszerekbe történő kioldódásra vonatkozó különös határértékek megállapítására. A jóváhagyás ezért nem terjedhet ki az ilyen használatra, kivéve, ha a Bizottság meghatározott ilyen határértékeket, vagy ha az említett rendelet alapján megállapította, hogy nincsen szükség ilyen határértékekre.

(10)

Egy adott hatóanyag jóváhagyását megelőzően ésszerű időtartamot kell biztosítani arra, hogy a tagállamok, az érdekelt felek – és adott esetben a Bizottság – felkészülhessenek az azzal járó új követelmények teljesítésére.

(11)

Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Biocid Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/27

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően az 543/2011/EU végrehajtási rendelet a XVI. mellékletének A. részében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azokat a szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

Az 543/2011/EU végrehajtási rendelet 136. cikke (1) bekezdése alapján a behozatali átalányérték számítására munkanaponként, változó napi adatok figyelembevételével kerül sor. Ezért helyénvaló előírni, hogy e rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lépjen hatályba,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/29

(1)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a 1001 19 00, a 1001 11 00, az ex 1001 91 20 (közönséges búza, vetőmag), az ex 1001 99 00 (kiváló minőségű közönséges búza, a vetőmag kivételével), a 1002 10 00, a 1002 90 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00, a 1007 10 90 és a 1007 90 00 KN-kód alá tartozó termékek behozatali vámja megegyezik az adott szállítmányra alkalmazandó CIF-importárnak az e termékekre behozataluk esetén érvényes, 55 %-kal megnövelt intervenciós árból történő kivonásával kapott összeggel. Az említett vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifában meghatározott vámtételt.

(2)

Az 1234/2007/EK rendelet 136. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a hivatkozott cikk (1) bekezdésében említett behozatali vám kiszámítása céljából a szóban forgó termékekre szabályos időközönként meg kell állapítani a reprezentatív CIF-importárakat.

(3)

A 642/2010/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében a 1001 19 00, a 1001 11 00, az ex 1001 91 20 (közönséges búza, vetőmag), az ex 1001 99 00 (kiváló minőségű közönséges búza, a vetőmag kivételével), a 1002 10 00, a 1002 90 00, a 1005 10 90, a 1005 90 00, a 1007 10 90 és a 1007 90 00 KN-kód alá tartozó termékekre vonatkozó behozatali vám kiszámításához a szóban forgó rendelet 5. cikkében előírt módszerrel meghatározott napi reprezentatív CIF-importárat kell alkalmazni.

(4)

Helyénvaló megállapítani a 2014. február 1-jetől kezdődő időszakra vonatkozó behozatali vámokat, amelyek alkalmazása új behozatali vámok megállapításáig tart.

(5)

Tekintettel annak szükségességére, hogy az intézkedés alkalmazása a frissített adatok rendelkezésre bocsátását követően mihamarabb megkezdődjék, indokolt e rendeletet kihirdetése napján hatályba léptetni,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/32

(1)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által naprakésznek nyilvánított nemzetközi munkaügyi egyezmények megerősítését, hozzájárulva ezzel az Európai Unió azon erőfeszítéseinek sikeréhez, amelyek keretében mindenki számára méltányos munkavégzési feltételek biztosítására törekszik mind az Unión belül, mind azon kívül, és amelynek fontos szempontja a dolgozók munkakörülményeinek védelme és javítása.

(2)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) keretében a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatása tárgyában 2011-ben elfogadott 189. sz. egyezményben (a továbbiakban: Egyezmény) foglalt legtöbb szabály sok tekintetben már ma is része a szociálpolitika, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés, valamint a menekültügy és a bevándorláspolitika területén elfogadott uniós szabályozásnak.

(3)

Az Egyezménynek a migráns háztartási alkalmazottak védelmére vonatkozó rendelkezései érinthetik a munkavállalók szabad mozgását; ez a terület az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.

(4)

Ebből adódóan az Egyezmény egyes részei az Unió hatáskörébe tartoznak, ezért a tagállamok e részek vonatkozásában az Unió intézményeinek keretein kívül nem vállalhatnak kötelezettségeket.

(5)

Az Európai Unió nem erősítheti meg az Egyezményt, mert annak kizárólag államok lehetnek részes felei.

(6)

Ebben a helyzetben az Egyezmény megerősítése tekintetében a tagállamoknak és az Unió intézményeinek együtt kell működniük.

(7)

A Tanácsnak ezért fel kell hatalmaznia a munkakörülmények területén elfogadott uniós szabályozás minimumkövetelményeinek hatálya alá tartozó tagállamokat arra, hogy az Unió érdekeinek megfelelően megerősítsék az Egyezményt,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/33

(1)

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság támogatja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által naprakésznek nyilvánított nemzetközi munkaügyi egyezmények megerősítését, ami hozzájárul az Európai Unió azon törekvéséhez, hogy mindenki számára méltányos munka biztosítására törekszik mind az Unión belül, mind azon kívül, és amelynek fontos szempontja a dolgozók egészségének és biztonságának védelme és javítása.

(2)

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) vegyi anyagok biztonságos munkahelyi használatáról szóló, 1990. évi 170. számú egyezménye (a továbbiakban: egyezmény) III. részének szabályait nagymértékben lefedik az anyagok és keverékek osztályozásával, csomagolásával és címkézésével foglalkozó törvényi, rendeleti, közigazgatási gyakorlatok közelítéséről szóló uniós vívmányok, amelyeket 1967 óta fejlesztenek és folyamatosan egységesítenek.

(3)

Ebből adódóan az egyezmény részei az Unió hatáskörébe tartoznak és a tagállamok e részek vonatkozásában nem vállalhatnak az Unió intézményeinek keretén kívül eső elkötelezettségeket.

(4)

Az Európai Unió nem erősítheti meg az egyezményt, mivel annak részes felei kizárólag államok lehetnek.

(5)

Ebben a helyzetben az egyezmény megerősítésének tekintetében a tagállamoknak és az Unió intézményeinek együtt kell működniük.

(6)

A Tanácsnak ezért fel kell jogosítania az anyagok és keverékek osztályozását, csomagolását és címkézését érintő törvényi, rendeleti, közigazgatási gyakorlatok közelítéséről szóló uniós jogszabályok által kötött tagállamokat arra, hogy az Unió érdekeinek megfelelően megerősítsék az egyezményt,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/34

(1)

A Lisszaboni Szerződés megerősíti az uniós polgárok politikai szereplőként betöltött szerepét azáltal, hogy szoros kapcsolatot teremt a polgárok, a politikai jogaik gyakorlása és az Unió demokratikus élete között. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 10. cikkének (1) és (3) bekezdése kimondja, hogy az Unió működése a képviseleti demokrácián alapul, és minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében. Az EUSZ 10. cikkének (2) bekezdése, amely ezen elveket fejezi ki, megállapítja, hogy az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg, és hogy a tagállamok képviseletét az Európai Tanácsban ellátó állam-, illetve kormányfők, valamint a Tanácsban ellátó kormányok maguk nemzeti parlamentjüknek vagy a polgáraiknak tartoznak demokratikus felelősséggel.

(2)

Az EUMSZ 20. cikke szerint az uniós polgárság jogállása kiegészíti a nemzeti állampolgárságot.

(3)

Az EUMSZ 21. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 45. cikke biztosítja az uniós polgárok számára az Európai Unió területén való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való alapvető jogot.

(4)

Ezen ajánlás célja, hogy megerősítse az Unión belüli szabad mozgáshoz való jogukkal élő uniós polgárok jogát az Unió és a tagállamok demokratikus életében való részvételhez.

(5)

Amint azt az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentés (1) kiemelte, egyes tagállamok uniós polgárainak uniós politikai szereplőként problémát jelent, hogy miután meghatározott ideje egy másik tagállamban tartózkodnak, saját tagállamukban elveszítik a nemzeti választásokon való szavazati jogukat (azaz „megvonják” tőlük).

(6)

Jelenleg egyetlen tagállam sem biztosít nemzeti választásain általános gyakorlatként szavazati jogot a területén tartózkodó, más tagállambeli uniós polgároknak. Következésképpen azok az uniós polgárok, akiktől megvonták a szavazati jogot, többnyire egyetlen tagállam nemzeti választásain sem szavazhatnak.

(7)

A jelenlegi helyzet a jelek szerint távol áll attól az alapfeltételezéstől, hogy az uniós polgárság kiegészíti a nemzeti polgárságot, és célja, hogy további jogokkal ruházza fel az uniós polgárokat – jelen esetben ugyanis a szabad mozgáshoz való jog gyakorlása a politikában való részvételi jog elvesztéséhez vezethet.

(8)

Bár azok az uniós polgárok, akiktől ilyenformán megvonták a szavazati jogot, továbbra is jogosultak részt venni az európai parlamenti képviselőválasztáson, azokban a nemzeti folyamatokban nem jogosultak részt venni, amelyek az Unió társjogalkotója, a Tanács tagjait biztosító nemzeti kormányok megalakításához vezetnek.

(9)

Az uniós polgárok úgy látják, hogy politikai jogaik csorbulnak azáltal, hogy azért, mert éltek a másik uniós országba való költözés jogával, elvesztik azt a jogukat, hogy az állampolgárságuk szerinti nemzeti választásokon szavazzanak.

(10)

Az „Uniós polgárok: az Ön jogai, az Ön jövője” című 2013. évi uniós polgársági jelentésben (2) a Bizottság hangsúlyozta, hogy az uniós polgárok teljes körű, minden szinten megvalósuló részvétele az EU demokratikus életében az uniós polgárság alapvető lényege. A Bizottság bejelentette, hogy olyan konstruktív módszerekre tesz javaslatot, amelyek lehetővé teszik, hogy a más tagállamban élő uniós polgárok teljes körűen részt vegyenek az EU demokratikus életében azáltal, hogy megtartják a származási országuk nemzeti választásain való szavazati jogukat.

(11)

A szavazati jog alapvető polgári jog. Az Emberi Jogok Európai Bírósága is elismerte, hogy a szavazati jog nem kiváltság. Az általános választójog elvétől való mindenfajta általános, automatikus és megkülönböztetés nélküli eltérés alááshatja a megválasztott jogalkotók – és következésképp az általuk kihirdetett jogszabályok – demokratikus legitimitását (3). A demokratikus államnak tehát az inklúzió mellett kell állást foglalnia. A Bíróság szerint továbbá egyértelműen tapasztalható tendencia, hogy a nem honos állampolgárok szavazati jogot kapnak, bár erre vonatkozólag még nem alakult ki közös európai megközelítés.

(12)

Bizonyos tagállamok jelenleg alkalmazandó szabályai olyan helyzethez vezethetnek, amelyben a valamely másik tagállamban tartózkodó uniós polgárok elveszíthetik a szavazati jogukat csak azért, mert bizonyos ideje külföldön élnek. Ennek alapja az a feltételezés, hogy az érintettek bizonyos idejű külföldi tartózkodás után elveszítik a hazai politikai folyamattal való kapcsolatukat. Ez a feltételezés azonban nem minden egyes esetben igaz. Helyénvaló tehát lehet lehetőséget biztosítani azoknak a polgároknak, akiknek szavazati jogát esetleg megvonhatják, hogy továbbra kifejezhessék az állampolgárságuk szerinti tagállam politikai élete iránti érdeklődésüket.

(13)

Előfordulhat, hogy a másik tagállamban tartózkodó uniós polgárok egész életükön át szoros kapcsolatban maradnak származási országukkal, így az ott megválasztott jogalkotók által elfogadott jogszabályok továbbra is közvetlenül érintik őket. Amióta széles körben elérhetők a határokon átnyúló televíziós műsorszolgáltatások, valamint az internet és az egyéb webalapú és mobil kommunikációs technológiák, minden eddiginél könnyebb a származási tagállam társadalmi és politikai fejleményeinek szoros nyomon követése és az azokban való részvétel.

(14)

Újra kell értékelni a polgárok szavazati jogának megvonására irányuló politikák mögött meghúzódó okokat, tekintettel a jelenlegi társadalmi-gazdasági és technológiai valóságra, az inkluzív politikai részvételre irányuló jelenlegi tendenciára és az európai integráció jelenlegi állására, valamint az Unió demokratikus életében való részvétel jogának és a szabad mozgás jogának elsődleges fontosságára.

(15)

Az inkluzívabb és arányosabb megközelítés lényege az lenne, hogy azok a polgárok, akik az Unión belüli szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukkal élnek, megtarthatnák a nemzeti választásokon való szavazati jogukat, amennyiben továbbra is érdeklődést mutatnak az állampolgárságuk szerinti tagállam politikai élete iránt.

(16)

Annak megítéléséhez, hogy az egyének továbbra is érdeklődést mutatnak-e a tagállami politikai élet iránt, megfelelő kritériumnak tekintendő – és egyben a legegyszerűbb módszer – az olyan pozitív lépés, mint például annak kérelmezése, hogy továbbra is nyilvántartásban maradjanak a származási tagállamuk választói névjegyzékében, ami nem sérti a tagállamok azon lehetőségét, hogy állampolgáruktól az érdeklődés megerősítése céljából megfelelő időszakonként ezen kérelmek megújítását kérjék.

(17)

A külföldön élő polgárok terheinek minimalizálása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a választói névjegyzékbe való felvétel vagy a nyilvántartásban maradás iránti kérelem elektronikus úton is benyújtható legyen.

(18)

Fontos lenne biztosítani a más tagállamba költöző vagy ott tartózkodó polgárok időbeni és megfelelő tájékoztatását arról, mely feltételek és gyakorlati intézkedések mellett tarthatják meg szavazati jogukat,

1.

Amennyiben a tagállami politikák kizárólag a tartózkodás feltétele alapján korlátozzák az állampolgárok nemzeti választásokon való szavazati jogát, a tagállamoknak lehetővé kell tenniük, hogy az Unióban való szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogukkal élő állampolgáraik kifejezzék tartós érdeklődésüket az állampolgárságuk szerinti tagállam politikai élete iránt, beleértve annak kérelmezését, hogy továbbra is nyilvántartásban maradjanak a választói névjegyzékben, és ezáltal megőrizzék szavazati jogukat.

2.

Amennyiben a tagállamok megengedik a valamely más tagállamban tartózkodó állampolgáraiknak, hogy a választói névjegyzékben maradásukra irányuló kérelem útján megtartsák a nemzeti választásokon való szavazati jogukat, ez nem sértheti annak lehetőségét, hogy ezek a tagállamok arányos kísérő intézkedéseket léptessenek életbe, például a kérelem megfelelő időközönként történő megismétlését.

3.

Amennyiben a tagállamok megengedik a valamely más tagállamban tartózkodó állampolgáraiknak, hogy a választói névjegyzékben maradásukra irányuló kérelem benyújtása vagy ismételt benyújtása útján megtartsák a nemzeti választásokon való szavazati jogukat, e tagállamoknak lehetővé kell tenniük a vonatkozó kérelmek elektronikus úton történő benyújtását.

4.

Azoknak a tagállamoknak, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a más tagállamban tartózkodó állampolgáraik elveszítik a nemzeti választásokon való szavazati jogukat, időben és megfelelő módon tájékoztatniuk kell az érintett állampolgárokat arról, milyen feltételek és gyakorlati intézkedések szükségesek ahhoz, hogy megőrizzék a szóban forgó szavazati jogukat.

Ennek az ajánlásnak a tagállamok a címzettjei.

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/36

(1)

Az eurobankjegyek beszerzéséről szóló, 2004. szeptember 16-i EKB/2004/18 iránymutatás (1) 2. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az eurorendszer egységes pályázati eljárásának alkalmazását legkésőbb 2012. január 1-jén meg kellett volna kezdeni.

(2)

Az EKB/2004/18 iránymutatás 2. cikkének (1) bekezdését az eurobankjegyek beszerzéséről szóló EKB/2004/18 iránymutatás módosításáról szóló, 2011. március 18-i EKB/2011/3 iránymutatás (2) akként módosította, hogy az eurorendszer egységes pályázati eljárásának alkalmazását legkésőbb 2014. január 1-jén kell megkezdeni, amennyiben a Kormányzótanács más kezdő időpontról nem határoz.

(3)

Az EKB/2004/18 iránymutatás 21. cikke alapján a Kormányzótanácsnak az iránymutatást 2008. elején és azt követően kétévente felül kell vizsgálnia.

(4)

Az EKB/2004/18 iránymutatás legutóbbi felülvizsgálata kapcsán a Kormányzótanács akként határozott, hogy az eurorendszer egységes pályázati eljárása alkalmazásának megkezdésére későbbi határidőt állapít meg, tekintettel az azon feltételezésekben bekövetkezett változásokra, amelyekre az eurorendszer egységes pályázati eljárásának várható kezdetét alapozták.

(5)

Ezért az EKB/2004/18 iránymutatást megfelelően módosítani kell,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/37

(1)

A Bíróság 2012. szeptember 25-én új eljárási szabályzatot fogadott el, amely mind érdemi, mind alaki szempontból több módosítást tartalmaz a korábbi eljárási szabályzathoz képest, amelyet hatályon kívül helyez. E módosítások érintik többek között az új eljárási szabályzatban használt terminológiát, valamint a költségmentesség biztosítása esetén lefolytatandó eljárást. Ezért e módosításokat át kell vezetni a kiegészítő szabályzat szövegébe.

(2)

Azt követően, hogy több tagállam a kiegészítő szabályzat 2., 4. és 6. cikkében érintett területeken eljárni köteles új hatóságokat jelölt ki, továbbá hogy 2007. január 1-jén a Bolgár Köztársaság és Románia, 2013. július 1-jén pedig a Horvát Köztársaság csatlakozott az Európai Unióhoz, a fentieken kívül naprakésszé kell tenni az említett szabályzat három mellékletében foglalt listákat.

A Tanács 2013. december 17-i jóváhagyásával,

1.2.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/46